Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-17 / 268. szám, szerda

INTERJÚ -I"USZÓT HATVAN ÉV, KILENCVEN AKNASZILÁNK BARTUSZ GYÖRGY SZÜLETÉSNAPJÁN állítólag jól rajzoltam. Első szobra­imat a lebombázott bényi templom törmelékeiből faragtam. Mindig erős élmény kellett hozzá, hogy megformáljak valamit, s így va­gyok ezzel ma is. Az ember az él­ménytől kapja a szikrát, az tüzet gyújt benne - így olvad ki lelkéből a mű. melyben megpróbáltam elmondani, vajon mit jelent az ember jelenléte a földön. Ezért faragtam ki Promé­theuszt, akinek egyik lábfejét óriá­sira mintáztam, hogy érzékeltes­sem, az ember törtető alkat, végig­gázol a történelmen. A mltoszalak egyik kezébe csomagot helyeztem, hogy láttassam: a nagy törtetés, Ebben a fránya Közép-Kelet-Eu­rópában mindenki rohan; így él, örökös hajszában az ország egyik legkiválóbb szobrászművésze, a kéméndi születésű Bartusz György is. Hol Kassán, a műtermében talál­ható, hol Eperjesen, ahonnan máso­dik felesége, az író Jana Bodnárová való, hol Pozsonyban a Szépművé­szeti Főiskola szobrász-tanszékén, a tanítványai között; hol Kémén­den, ahol öccse a szobrait önti, hol külföldi kiállításokon vagy tanul­mányutakon. Most azonban szerencsém van: a Mihály-kapu közelében, Pozsony belvárosában „összefutunk". - Isten éltessen, Gyuri, a hatva­nadikon; látom, tartod az iramot, jó száz métert loholtam, amíg beérte­lek! - Vigyázat, én csak az anyaköny­vi kivonat szerint voltam október végén hatvan, mert másodszor is megszülettem - tizenkét évesen ­miután túléltem háborús sérülései­met. Kéménden, ahol 1945-ben nagy csata folyt, felrobbant a köze­lemben egy akna. Állapotomat látva orvoshoz sem akartak vinni, le­mondtak rólam, de a végén mégis­csak kórházba kerültem - így szü­lettem meg még egyszer, kilencven szilánkkal a testemben. Ha ezt a második születést figyelembe ve­szem, ugyancsak ifjú vagyok! A mester nemcsak tartja, fokozza az iramot. Már a Katalin-kápolna előtt járunk, amikor felajánlom, ül­jünk be egy presszóba, hogy nyu­godtan beszélgethessünk. - Maradjunk az utcán! - vág vissza Bartusz György. - Kérdezz csak zavartalanul - s elindul a Zichy-palota irányába. - Mikor dériül ki, hogy tehetség szunnyad benned? - Még gyermekkoromban, mert - Hat évtized már alkalmas rd, hogy végigtekintsünk a pályádon. Mindegyik munkád egyformán fon­tos számodra? - Szó sincs róla! Az ember ren­geteg skiccet, képet, mintát készít, szobrot formál, de csak ritkán kerül ki a keze alól mérföldkőnek számí­tó, jelentős mű, valóban mélyről fa­kadó alkotás. Az én pályámon ilyen a Jakoby-szobor, a korompai felke­lés emlékműve, a kassai új kórház előterében felállított emberi anató­miai modell, vagy a Folytonosság (Pretrvávanie) című kompozíció. előrehaladás közepette mindig a „csomag", a megszerzett javak a fontosak, - ki-ki elsősorban saját boldogulásáért küzd, kielégítve önző ösztöneit. A mindenkori „cso­mag" megszerzésének vágya és té­nye korunkban is tapasztalható és sok kár forrása. De az efféle kom­pozíciók mégsem tudnak választ adni a legizgalmasabb kérdésre, hogy tudniillik kik is vagyunk végső soron, hová tartunk? Fel tud­nak viszont mutatni a ma emberé­nek betemetett, elfedett, eltakart ré­tegeket a történelemből, hogy okul­hasson. Prométheuszt iróniával te­remtettem meg, ezt találtam a le­galkalmasabb ábrázolási módnak. - Vajon honnan merít a művé­szeted, honnan gyűjtőd információ­idat, hogyan tudod megőrizni vi­láglátásod rugalmasságát? - Mindig meg tudtam találni az „étlapon" azokat az ajánlatokat, melyeket a kor számomra felkínált. Hiba lenne, ha megtorpannék, ha merevvé, kialakulttá válna a világ­képem, ha eluralna a rutin. A .jel­legzetes" stílus általában azokat az alkotókat jellemzi, akik egyszer rá­találtak a számukra sikert hozó áb­rázolási módra, s ehhez aztán gör­csösen ragaszkodnak, mert azt hi­szik, ez később is biztosítja elis­mertségüket. ők nem szívesen vergődnek a kor okozta újabb és újabb feszültségek hálójában, nem keresik az új témákhoz az új megol­dásokat. Én szívesen olvasok böl­cseleti tárgyú, elmélkedő műveket, örömmel fogadom el gondolkodó emberek meghívását, mert tőlük mindig tanulok valamit. Az infor­matika korában élünk, szinte tob­zódhatunk az ismeretek befogadá­sában. Ma már nem feltétlenül fon­tos, hogy az ember a központban él­jen; a tudás, a műveltség a technika jóvoltából a föld mindegyik térsé­gébe eljut, az eszmeáramlatokat nem lehet lefékezni, ahogyan a felhőket vagy a levegőt sem; az egyetemes kultúra mindenki tulaj­dona, nincsenek halárai, s nem is lesznek soha. Ha egy alkotó elme megteremt valami nagyszerűt, vala­mi nagyon fontosat, egycsapásra a centrumban érezheti magát - egy kisvárosban vagy egy tanyán élve is. A művészkedések, a bohóckodá­sok ideje lejárt; ma már csak az szá­míthat elismerésre, aki a tehetsége mellé megszerzi a műveltséget, s fi­1993. NOVEMBER 17. lozofikusan tud gondolkodni. A vi­lágnak annyi súlyos gondja van. hogy e hármas egység nélkül nincs értelme foglalkozni ajövővel. Már a Duna-parton járunk, a Nemzeti Galéria bejáratánál. Az ar­cunkba faleveleket sodor az őszi szél. A mesteri Jakoby-szobor nincs a szokott helyén, a képtár udvarán. - Hová lett? - kérdezem Bartusz Györgytől. - Nem tudom; a másik példány viszont ott van Kassán, a Jakoby Gyula Galériában, az talán a végle­ges helye már. - Az ország melyik zugában ér­zed magad a legjobban ? - A kassai műtermemben, a Csermelyben. Ott terem bennem a legtöbb használható gondolat, ott fűt a legnagyobb munkakedv. Szí­vcsen töltöm az időm pozsonyi ta­nítványaim körében is - vala­mennyien tehetségesek t akikkel számos új ábrázolási formát próbál­tam ki - például a meditációs és a testtel való festést. A tnagam ter­vezte műteremben a szabad alkotó­szellem kialakítása a cél: megdol­gozunk mindenféle anyagot, járat­lan utakra kalandozunk, s miután létrehoztunk bizonyos műveket, azokat bemutatjuk másutt is - leg­utóbb például Budapesten jártunk, a Szlovák Kulturális Központban. - Túl a hatvanon, milyen új téma foglalkoztatja a szobrászművészt? - teszem fel utolsó kérdésemet po­zsonyi „futásunk" végén. - A föld környezeti betegségei izgatnak mostanában, s való­színűleg ezt a témát fogalmazom meg a jövőben. Ma már egyre nyil­vánvalóbb, hogy az emberiség nem a spirális fejlődés útját jáija - in­kább a horizontális, ciklikus vonal jellemzi történelmi vonulásunkat: háborúzunk, aztán megegyezünk ­ha kell, vissza-visszalépünk. Visszalépni nem szégyen! Emberi tulajdonság, hogy nem tudunk min­dent. Talán ez a felismerés hozhatja gondjaink megoldását - válaszolja a mester, s továbbsiet az őszben. BATTA GYÖRGY KÖNYVET ELADNI RETTENETESEN NEHÉZ - MONDJA KOCSIS ANDRÁS, A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ IGAZGATÓJA A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesüléséhez hetven kiadó és terjesztő tar­tozik. Alelnöke Kocsis András, aki egyúttal a Kossuth Könyvkiadó igazgatója is. A Kossuth 1989-ig „pártintézményként" működött (komoly dotációt élvezett), Magyar­ország legnagyobb kiadója volt, a politikai művek mellett javarészt az ismeretterjesztő irodalomra specializálódott. Kilencvenben mindent elölről kellett kezdeni. Az új vezetés egészen más filozófiára épí­tette a céget. (Magas raktárkészletet kellett felszámolni akkor, amikor a terjesztői hálózat már nem működött.) Nem azt a megoldást választották, amit sok magyar cég, hogy kft.­ékre bontották a vállalatot, amelyekből egy-kettő (ha) maradt, a többi tönkrement, a dol­gozók az utcára kerültek. Sokkal inkább a nem létező „tőkét" próbálták koncentrálni. Jelen pillanatban a Kossuth az ország 10-15 első kiadója közé tartozik, évente körülbe­lül 60-70 saját címet ad ki, s ezenkívül bérmunkában készít 30-40 címet. A példányszá­mok változóak. Kilenc sorozatuk van. Magyarországon filozófiát sorozatszerfien (dotáció nélkül!) egyedül ők adnak kl, 4-5 ezer példányban, s jelentős részüket utánnyomják. - Vannak kiemelkedően sikers könyveink, amelyek 30-40- 50 ezer példányban is elkel­nek. A kiadó profilja tág értelemben vett is­meretterjesztés. Van egy sorozatunk, amelyre rendkívül büszkék vagyunk és egy picit már a világkiállítás felé tekintünk vele: a Holibri. Senki nem dotálja! Ennek az a különlegessé­ge, hogy a magyar irodalmat adjuk ki két nyelven, mindegyik könyvben ugyanaz a munka angolul és németül jelenik meg. Ez elsősoban a külföldiek és nyelvtanulók szá­mára készül. Eddig már megjelent Krúdy, Karinthy, Mikszáth, Örkény, Pilinszky, a ma­gyar népmesék és egy Magyarország kultúr­történetét bemutató kötet. Erős az egészségi ismeretterjesztésünk, a Nagy egészségkönyv példátlan európai sikere Magyarországon is igazolódott, megjelent a második kiadása. Komoly siker volt a Nők egészségkönyve is, amely szintén magas példányszámban kelt el, és ennek is van második kiadása Február­ban hozzuk ki a Kisbabák és mamák kézi­könyvét. Jövő karácsonyra nagy meglepetés­sel készülünk, a kiadvány, amelyről szó van, a fogamzástól a felnőtté válásig végigkíséri az összes létező problémát. A terjesztés nem kevésbé fontos. Jelen pil­lanatban 28 boltunk van, ennek a márkane­ve: Kossuth üzletlánc. Magánvállalkozókkal is szerződünk, ők egy bonyolult szerződéses rendszeren keresztül tartoznak a Kossuth­családhoz. • Ebbe szlovákiai terjesztők is bekapcso­lódhatnak? - Elvileg igen. Az elszámolás a gond, de én nem tartok semmit megoldhatatlannak. Alap­vető érdekünk fűződik ahhoz., hogy a szlová­kiai magyarokhoz is eljuttassuk a könyveket. Szívesen létesítenénk kapcsolatot, informáci­ót és beszerzési hátteret tudunk biztosítani a teljes magyar könyvpiacról. • Megjelentettek egy szép kiadványt, Shannon Pratt Üzletértékelését, amely nem kerül üzleti forgalomba. - Ez egy egészen különleges könyv, nyolce­zer forintba kerül. Ezt nem magánemberek vásárolják Az üzletértékelés a piacgazdasá­gok hosszas folyamata, speciális szaktudást jelent. Az amerikai üzletértékelés kézikönyvét adtuk ki magyarul, ami annyit jelent, hogy Amerikában a könyvvizsgáló cégek, gazdasá­gi joggal foglalkozó ügyvédek és ilyen jellegű cégek, vállalkozók kézikönyvként használják. Nem magas példányszámban adtuk ki. Rette­netes nehéz kiadói munka volt, mert bizony a fordítás során sokszor kiderült, hogy egyes amerikai fogalmaknak még nincs magyar megfelelőjük. • A könyvnek szlovákiai vállalat is hasz­nát veheti? / - Egész biztosan. Az üzletérték meghatáro­zása gyakorlatilag olyan technika, amely kü­lönbözőségeket ugyan tartalmaz, de az egy és oszthatatlan. Hogy egy részvényt, kötvényt hogyan kell megítélni, részvényvásárlás előtt melyek azok a műveletek, tehenikák, amit vé­gig kell gondolni, az pontosan ugyanolyan az Egyesült Államokban, mint Magyarországon vagy bárhol. /• Ezt a kiadványt tartja a kiadó büszkesé­gének? - Ez egy speciális ága a Kossuthnak, pon­tosabban egy kiadói profil, ahol magas ér­tékű könyveket adunk ki. Ez volt az első ilyen kiadványunk, a következő lesz a devizakódex és jövőre kétkötetes óriási munkál jelentet­tünk meg Ingatlanértékelés címmel. Ennek sincsenek igazán technikái, itt is amerikai alapművet használunk. Amerikában ezt két­évenként adják ki, s minden ingatlanforgal­mazónak, építési vállalkozónak ez a bibliája Azután következik majd a vállalatok pénzügyi elemzésével foglalkozó kiadvány. • Válságban van a könyvkiadás és -ter­jesztés? - Sajnos, a könyvkiadásban és -terjesztés­ben is megjelent az a sajátos szubkultúra, amely kísérőjelensége az átalakulásnak. A fe­ketepiac ugyanúgy működik, és nagyon sok olyan csődbe ment vállalkozás ról adhatunk mi is számot, ahol iszonyú pénzeket vittek el a könyvszakmából. Maga a könyvkiadás nem lenne válságban, mert könyvet kiadni nem olyan nehéz, hiszen kiváló szakembereink vannak. A könyvet eladni rettenetesen nehéz­ül Sok a kis- és magánkiadó. Van jövőjük? - Sok szimpatikus vállalkozásról tudunk. Vannak kiadók, amelyek évente 3-4 könyvet adnak ki, de fontos szerepet töltenek be. Szá­mos alapítványi kiadó jelent meg. Kissé ket­téválik a szakma: vannak a jólelkű filoszok, akik kevésbé üzletemberek, de a könyvkiadást imádják és komolyan gondolják, és vannak olyanok, akiknek, hogy finom legyek, csak­nem teljesen mindegy, hogy könnyvei keres­kednek-e vagy egy kiló vasszöggel. De akik hosszabb távon, struktúrákat építve szeretné­nek a piacon maradni, azoknak van jövőjük. KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents