Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-15 / 266. szám, hétfő

1993. NOVEMBER 15. ,ÚJ SZÓ* PUBLICISZTIKA A VALOSAG SOKKAL BONYOLULTABB SZIMULTÁN OKTATÁS FÜLEKEN 1993. szeptember 27-én panasz érkezett a besztercebányai tanfelügyelőségre, hogy a füleki gépészeti szaktanintézetben 3 vegyes - magyar-szlovák - oktatási nyelvű osztály nyílt, amelyekben az általános műveltséget nyújtó tantárgyakat szlovákul, a szaktantárgyakat pedig magyarul tanítják, miköz­ben az általános tantárgyak esetében magyar, a szaktantár­gyak esetében szlovák nyelven összegzik a tanultakat. A panaszt előterjesztő Milan Berta, a Pravda besztercebányai szerkesztője közölte, hogy az egyik ilyen osztály tanulójának szülei elégedetlenek az oktatásnak ezzel a módjával, mivel fiuk szlovák alapiskolát végzett, és jelentkezőívén világosan feltüntették, hogy szlovák osztályba kívánják járatni. A panaszt vizsgálat követte, amelynek eredményét jegyző­könyvben rögzítették. Az üggyel kapcsolatosan felkerestük Varga Attilát, a füleki gépészeti szaktanintézet igazgatóját. • Igazgató úr, önt a tanfelügye­lői kivizsgálás előtt felkereste valamelyik szülő, hogy panaszt tegyen az oktatás kétnyelvűsége miatt? - Nem keresett meg senki. • Mégis, hogy lehetséges, hogy olyan osztályban, ahol ma­gyarul tanítják a szaktantárgya­kat, 12 szlovák alapiskolát vég­zett tanuló van? - A törvény megengedi, hogy 12 gyerekkel osztály nyíljon. Ilyen létszámmal azonban, akár magyar, akár szlovák gyerekek­ről van szó, nem tartom célsze­rűnek egy osztály indítását, mi­vel a törvény azt is kimondja, hogy amennyiben 10 fő alá csök­ken a létszám egy osztályban, azt meg kell szüntetni. A lemor­zsolódás általában több mint 20 százalékos, így az osztályt előbb-utóbb fel kellene számol­nunk, és a gyerekeket más isko­lába kellene átirányítanunk. A kétnyelvű oktatás nálunk nem valamiféle újítás, az elmúlt évek gyakorlata is többé-kevésbé ha­sonló volt, tehát vannak már tapasztalataink, ezért úgy dön­töttem, hogy megpróbáljuk eb­ben az évben is. Mivel itt vegyes a lakosság, nagyon kevés az olyan gyerek, aki végképp ne tudna magyarul. A szlovák alap­iskolát végzettek között is na­gyon sok a magyar anyanyelvű gyerek. Az órákon nincs ponto­san percre kiszabva, mennyi ideig folyjon a foglalkozás ma­gyarul és mennyi ideig szlová­kul. Ez mindig a szükségnek megfeleően alakul. Ha a tanár látja, hogy a magyar gyerek nem ért valamit, elmondja magyarul, és fordítva. • És ha a vegyes osztályban tanuló szlovák gyerek azt mond­ja a szaktantárgyat oktató tanár­nak, hogy márpedig ő magyarul nem tud felelni? - Akkor szlovákul felel, nincs kényszerítve a magyar nyelv használatára, vele szlovákul be­szél a tanár. A magyar gyerek pedig felelhet szlovákul is, ma­gyarul is. Nem a nyelv a fontos, hanem a tartalom. • Tudatták a szülőkkel, hogy kétnyelvű osztályokat indí­tanak? - Szeptemberben, a tanévnyi­tó összejövetelen közöltük velük. • Nem volt ez késő? - Késő, de az az igazság, hogy nyáron még magam sem tudtam, hogy alakul a helyzet. Sajnos, a szaktanintézet gyakran csak mint szükségmegoldás, utolsó le­hetőség jön számításba, miután a szülők más iskolákban próbál­koztak, eredménytelenül. • A szlovák iskolákból érke­zett gyerekek közül mennyi a magyar anyanyelvű? - Nem végeztünk ilyen felmé­rést, nem tartom célszerűnek így hívni fel a különbségre a figyel­met. Mindkét csoporttal egy­aránt foglalkozunk a saját anya­nyelvén, megszerzik a szükséges ismereteket, tehát nem fontos, hogy ki milyen nemzetiségű. A szaktantárgyak oktatásánál van egy elméleti bevezető, majd a gyakorlat következik. Amíg az egyik csoport a gyakorlattal van elfoglalva, addig a tanár a másik csoportnak magyaráz. Tehát nincs üresjárat, a gyerek nem az ablakon bámul ki, vagy regényt olvas, hanem tanul. A régi isko­lákban is, ahol egy tenteremben több osztály tanult, ilyen volt a gyakorlat. Ott is mindig csak egy csoporttal foglalkozott a pe­dagógus, a többiek addig megha­tározott feladatot kaptak. Mi is erre kényszerülünk, mivel van­nak évfolyamok, ahol lehetet­lenség összehozni egynyelvű osztályt. Ha rendszeresen jelent­kezne 15 szlovák és 15 magyar gyerek, nem kellene ilyen meg­oldáshoz folyamodnunk. • Az oktatási minisztérium rendelete azonban lehetővé te­szi, hogy egy osztályon belül csoportokat hozzanak létre, és így kiküszöböljék a szimultán kétnyelvű oktatást. - Csoportok így is vannak, az egyiket a csőszerelők, a másikat a hűtőgépszerelők alkotják. Az egyik csoportban van például 6 szlovák gyerek, a másikban 3. Ebből soha nem lesz egy azonos szakot tanuló egynyelvű cso­port. A szakmát nem én válasz­tom, hanem a gyerek; nem mondhatom a hűtőgépszerelést tanuló szlovák növendéknek, hogy menjen át a csőszere­lőkhöz. • A tanügyi igazgatóság vizs­gálatot végző munkatársa kifo­gásolta, hogy az iskola nem kért engedélyt a minisztériumtól ve­gyes oktatási nyelvű osztályok nyitására. - Nem, mert ilyen osztály nem létezik a kérelmezhető osz­tályok jegyzékében. • Lényeges kifogásként me­rült fel az is, hogy jóváhagyott tanterv nélkül folyik ezekben az osztályokban az oktatás. - Ilyen osztályok nincsenek, tehát tanterv sem készült szá­mukra. A magyar osztályokban használt tanterv megfelel a szlo­vák osztályok számára elői­rányzottnak. A különbség csu­pán annyi, hogy a magyar osztá­lyokban magyar nyelvet és iro­dalmat is tanulnak a gyerekek. A szlovák növendékek a két­nyelvű osztályokban is kizárólag szlovák könyvekből tanulnak. • A pedagógusok, akiknek rendkívüli megterhelést jelent­het a kétnyelvű tanítás, nem pa­naszkodnak? - Valóban nagyon megterhelő számukra, de nem panaszkod­nak. Tizennégy pedagógusunk van, megkérdeztem mind­egyikük véleményét; hatnak semmi kifogása a kétnyelvű ok­tatás ellen, nyolcan a helyi vi­szonyok szülte szükségmegol­dásnak tekintik, de nem ellen­zik. Az a fontos, hogy az osztá­lyok megmaradnak, nem kell más iskolába átirányítani a diá­kokat, és mindegyikük az általa választott szakmát tanulhatja. Az idén 90 elsősünk van, az előző évekhez viszonyítva több szakma közül választhattak a gyerekek. Minél több szakot nyitunk, annál nagyobb lesz az osztódás, és annál nagyobb lesz a valószínűsége annak, hogy csak vegyes osztályokban tudjuk megoldani az oktatást. • Akkor bizonyára megsza­porodnak a mostanihoz hasonló panaszok. — Nézze, a valóság nem olyan, ahogy azt az íróasztal mellett ülő elméleti szakemberek elkép­zelik, hanem sokkal bonyolul­tabb. Fülek környékén a két nyelvterület határa szinte elmo­sódik, rengeteg a vegyes házas­ság, természetes a kétnyelvűség, nincsenek nemzetiségi ellenté­tek. Ebből kiindulva igyekez­tünk megoldani a mi speciális esetünket. Speciális, mert né­hány kilométerrel odébb már egészen más a helyzet. A ma­gyar határ ide légvonalban min­dössze nyolc kilométer, de a szomszéd falu már tiszta szlo­vák. Épp ezért az általunk vá­lasztott megoldás másutt aligha alkalmazható, és hangsúlyozom, nem szeretném, ha akár pozitív, akár negatív példaként valami­féle hivatkozási alapul szolgál­na, mert egyszerűen nem általá­nosítható. Itt így élünk egybefo­nódva, szlovákok, magyarok, mindeddig békében, és mi az iskolánkban mindkét anyanyel­vűeknek igyekszünk a legjobb tudásunk és lelkiismeretünk sze­rint a maximumot nyújtani. Én ennek a megoldásnak nem látom hátrányát egyik nemzetiség szá­mára sem. Ha megnézzük a sta­tisztikát, Füleken a munkanélkü­liség aránya meghaladja a 20 százalékot, tehát az itt végzett gyerekeknek nincs nagy esélyük arra, hogy helyben kapjanak munkát. Távolabb kell majd pró­bálkozniuk, ahol szükségük lesz a szlovák nyelvre. A magyar gyerekek ugyan tanultak szlová­kot az alapiskolában, de kom­munikációs készségük gyenge. Itt szlovák osztálytársaikkal na­ponta aktívan gyakorolhatják a nyelvet. A szlovák gyerkeket senki sem kényszeríti a magyar nyelv használatára, annyit mégis megtanulnak az itt töltött három év alatt, hogy tudják, miről van szó, s ez nem válik kárukra. A gyerekek toleranciát tanul­nak, megismerik, megértik egymást, barátságokat kötnek; annyit biztosan elérünk, hogy nem lesznek tele nacionalista előítéletekkel és elfogultságokal. • A panasz kivizsgálása után készült jegyzőkönyv záradéká­ban azonban a szimultán oktatás kiiktatására kapott utasítást az iskola. - Az lenne a megoldás, ha a mi iskolánk is bekapcksolód­hatna abba a kísérletbe, amely lehetővé teszi a lépcsőzetes ok­tatást. Ez azt jelentené, hogy az első két évben általános gépé­szetet tanulnának a diákok, és csak a harmadik évben szako­sodnának. így az első két évben nem kellene csoportokba osztani őket, kiküszöbölődne a kétnyel­vű szimultán oktatás, a harma­dik osztályban pedig már lehet­ne minimális létszámú csoporto­kat létrehozni. Mert azt hiszem, arra a jövőben sincs garancia, hogy minden szakra lesz elegen­dő számú szlovák és magyar jelentkező. yojTEK KATALIN ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT ÖRDÖG A FALON. A még a nemzetieknél is nemzetibb szlová politikusok - úgy tűnik - még nem fedezték fel, hogy a rendőrsé általi, illetve a hadsereg révén való védekezés helyett a kis európ. országok zömének vezetői ma már a diplomáciai eszközökki megvalósított biztonsági garanciákat részesítik előnyben. Ez a gyí korlatban - egyebeken kívül - a jószomszédi kapcsolatok ápolási jelenti. Viszont az elmúlt két hétben már legalább kétszer tapaszta hattuk a pozsonyi tévé vitaműsorát nézve, hogy van a szlová politikai életnek egy rétege, amelynek reprezentánsai semmit s tanultak az elmúlt 55 év történelméből, és még most is erőművés produkciókkal próbálnak hangulatot kelteni. A képernyőn néhán napja ismét kardot csörtetett Roman Kaliský. Ismét a kormányt é a parlamentet kritizálta, amiért ínég mindig nem készült el a köztái saság védelméről szóló törvény. Új mozzanat volt csütörtök esi jelenésében, hogy ezúttal - nyilván a gyengébbek kedvéért - mos már köntörfalazás nélkül kimondta: ez a jogszabály a Szlovákia magyarság megszabolására lenne hivatva. „Gumiparagrafusokat tartalmazna, amelyeket a hivatalnokok éppen olyan elasztikusai alkalmaznának, mint a pártállam évtizedeiben a szocializmus védel mérői szóló törvényt. Nagy valószínűséggel ugyanazok az emberek hiszen „tréningben maradtak". Csak arra a kérdésre nem adot választ Kaliský, hogy ő és elvbarátai akkor is ragaszkodnak-e ehhe: a törvényhez, ha Szlovákia végül mégis tagjává válik az európa szervezeteknek. Netán éppen arról lenne szó, hogy ezt akarjí mindenképpen megakadályozni, és Kelet felé tekintget? Kétségtelen hogy örömét leli az ördög falra festésében. ELTERELŐ HADMŰVELET. „A kenyeret és cirkuszt" jelszól még valamelyik római császár fogalmazta meg, és - örökérvényűnél bizonyult. Ami abból is látható, hogy az újságokból a múlt hél folyamán eltűntek a munkanélküliséggel, az ország gazdasága teljesí­tőképessége csökkenésével, a bűnözés növekedésével kapcsolatos elemzések. Nagyítóval sem talál az ember a sajtóban tudósítást a létminimum színvonala alatt élő családokról, a tönk szélére kerüli vállalatokról, vagy a mezőgazdaság válságáról. Viszont Lexa és Mečiar nevét visszhangozza a tévé és a rádió, és nincs mostanában nap, hogy az újság első oldaláról ne azok nevére esne a tekintet, akik nem és nem képesek elrendeződni a vályú körül. Mitagadás, vezetőink eredményesen átvertek bennünket. Cirkusz - az van. Kenyér viszont egyre kevesebb. A KOALÍCIÓ LEMORZSOLÓDÁSA. A kormányválság csak látszólag oldódott meg, hiszen valószínű, hogy a Szlovák Nemzeti Párt néhány képviselője - vagy elvi megfontolásból, vagy mert ambíciója kielégítetlen maradt - „átülésre" készül. Miškovský képvi­selő távozását már kész tényként emlegetik, és valószínű, hogy a párt liberális szárnyának más tagjai is veszik a kalapjukat. így előfordulhat, hogy kiderül: semmi sem oldódott meg a DSZM és az SZNP frigyével, és a kormány ismét kisebbségbe kerül a parla­mentben. DZURINDA EGY ÚJ KOALÍCIÓRÓL. A Kereszténydemokrata Mozgalom gazdasági frontembere szerint a KDM „úgy viselkedik, mintha már holnap vállalnia kellene a kormányzás felelősségét". Čarnogurskýék ezzel kinyilvánították, hogy a Mečiar-kormány gyors összeomlásának eshetőségével is számolnak, és a volt miniszterelnök pártja kész lenne a „porból felemelni a porba hullott hatalmat". Arra a kérdésre, vajon a KDM szerint reális dolog-e számolni a Weiss­párttal való együttműködéssel, Dzurinda azt válaszolta, hogy: „Érdekes ez a gondolat". Figyelemre méltó, hogy a keresztényde­mokraták válságkezelési koncepciójának az az egyik sarkköve, hogy a kormányzásba be kellene vonni Szlovákia legtehetségesebb szak­embereit. Konkrét példaként említette Anton Vavro professzort, akit a KDM nemrég jegybanki elnöknek javasolt. Čarnogurskýék egy előrehozott választás esélyeit latolgatva a minden pártból kiábrán­dult 40 százalékra vetik elsősorban a tekintetüket. , , TÓTH MIHÁLY KISEBBSÉGÜNKRŐL ­TÖRTÉNELMI TÜKÖRBEN (Munkatársunktól) Útkereső ösztönzésekkel szolgált a Szlo­vákiai Magyar Tudományos Tár­saság tegnap Érsekújvárban vé­get ért történelmi konferenciája. Történészek, valamint a szakmai megalapozottságú véleménycse­réjük iránt érdeklődő történe­lemkedvelők, tanárok és diákok közötti kapcsolattartás szüksé­gességére hívta fel a figyelmet a tanácskozás, mely a csehszlo­vákiai magyarság 1918 utáni sorskérdéseivel foglalkozott. Varga Sándor megnyitóját köve­tően Szarka László tartott ér­dekfeszítő előadást arról, hogy miként sikkadt el a kisebbségi egyenjogúság és önrendelkezés eredetileg svájci mintával ke­csegtető masaryki elképzelése és eszménye. Turczel Lajos pro­fesszor a magyar lakosság első köztársaságbeli helyzetének sa­játosságait ismertette, miközben a résztvevők azt is tudatosíthat­ták, hogy az általa végzett alap­kutatások eredményei az elmúlt évtizedek alatt szlovákiai ma­gyar szellemi közkinccsé váltak. Vadkerty Katalin a reszlovaki­záció mögötti politikai szándé­kokat és törekvéseket villantotta fel, amit jól kiegészített Tóth Lászlónak az 1945^48 közötti szlovákiai magyar, jórészt isme­retlen szellemi ellenállásról adott jellemzése. Az újszerűség erejével hatott Ivan Kamenec szlovák történész előadása és je­lenléte, a szlovákiai politika és történetírás kapcsolatát feszege­tő elemzése. A vele folytatott véleménycsere főként Esterházy János történeti szerepének meg­ítélésére összpontosult, s a feke­tefehér értékelésekkel szembeni árnyalt kép kialakításának prob­lémáit érzékeltette. A Tiso féle Szlovák Államban maradt ma­gyar kisebbség helyzetét és a re­ciprocitás problémáit elemezte D. Kovács László. Szombaton este a résztvevők megtekintet­ték a Szülőföldön hontalanul cí­mű, Boráros Imre közreműkö­désével készült irodalmi műsort,

Next

/
Thumbnails
Contents