Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-12 / 264. szám, péntek

1993. NOVEMBER 12. LÚJSZÔM HAZAI KÖRKÉP Nézze velünk! Szombaton a SZLOVÁK TELEVÍZIÓ magyar adását 18.40-kor A tartalomból: • Szímőn Jedlik Ányosra emlékeztek • Hangulatkép Pozbáról • Hogyan készül a színes Vasárnap? • A román Állami Zsidó­színház Pozsonyban ven­dégszerepelt • Egyházzenei találkozó a komáromi Szent András-templomban • Kulturális ajánlatok Műsorvezető: Bárdos Ágnes PATIKA-OSZTOGATÓ Az állampolgárok egészségvé­delméről, az egészségügyi ellá­tás biztosításáról szóló tör­vénytervezet alapelveit, az egészségügyi intézetek takaré­kossági- és racionalizációs lépé­seinek gazdasági vetületét vitat­ták meg és hagyták jóvá a parla­'ment szociális- és egészségügyi bizottságának képviselői. Az ülésen megjelent dr. Vi­liam Soboňa egészségügyi mi­niszter, aki a képviselők hozzá­szólásainak kereszttüzében, még a napirendi pontok megvitatása előtt, a bevezetett pontozási rendszer, illetve a gyógyszerek kategorizációjának előnyeiről tartott beszámolót, majd szólt a gyógyszertárak privatizálásá­nak minisztériumi koncepciójá­ról. Bárcsak ne tette volna! Ki­derült ugyanis, hogy erről a té­máról szerdán a képviselőknek kiselőadást tartott Ivan Lexa ál­lamtitkár, akinek merőben elté­rő elképzelései vannak a privati­zálásról. - A baj az, - vallotta a tárgya­lás szünetében Jozef Jakuš kép­viselő —, hogy az egészségügyi minisztériumnak tulajdonkép­pen nincs is átgondolt privatizá­ciós koncepciója. Mert milyen privatizáció az, amikor - s ez a legújabb verzió - egy öt tagú minisztériumi bizottság (az egészségügyi dolgozókat tömö­rítő szakszervezet képviselője nem lehet tagja!), dönt arról, ki vásárolhatja meg a maximum 5 millió koronát érő gyógyszer­tárat! A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a gyógyszertári szolgálatok megszűnése után a kórházakhoz csatolt patikák sorsa a kórházigazgatók kezé­ben van, hiszen ajánlásaik alap­ján dönt majd a bizottság. Érthe­tetlen viszont, hogy ennek tuda­tában az egészségügyi miniszter minek dolgoztatott ki az érdek­lődőkkel privatizációs terveze­teket? Ezek tudatában úgy tű­nik, hogy „trafik" osztogatásá­ról van szó. Világossá válik az is, hogy a kórházak élén miért vál­toztak olyan gyakran, (és egész biztosan még nincs vége) az igazgatók! A képviselő megemlítette, bi­zonytalan a gyógyszertárak pri­vatizációjából származó anya­giak sorsa is. Megmaradnak az egészségügyi intézetnek, vagy az állami költségvetést gazdagít­ják majd? A meddő, időrabló vitában nem hangzottak el megnyugtató válaszok. A kívülállóban viszont óhatatlanul felmerül a kérdés: kinek az érdekeit védi, s miért nem foglal állást a patika-oszto­gatáshoz a Gyógyszerészek Ka­marája?! (péterfi) MINDEN ÖTÖDIK MAGYAR MUNKANÉLKÜLI (Folytatás az 1. oldalról) dos beruházásokat. A közvéle­mény nem kis része neki hitt, ma pedig mind többen döbbennek rá, hogy bedőltek neki. Ami tör­tént, az nagy történelmi tanulság a szlovákiai választópolgár szá­mára. - A Magyar Polgári Párt mit tett az elmúlt másfél eszten­dőben? - Levontuk a szükséges kö­vetkeztetéseket, igyekeztünk megteremteni a szlovákiai ma­gyarság hatékonyabb érdekkép­viseletének a feltételeit. Gyara­podott helyi szervezeteink szá­ma, járási irodáink is aktívab­bak. Munkánkban kiemelt szere­pet kapott a szakmai felkészülés. Jelentősen bővültek nemzetközi kapcsolataink, megfigyelői stá­tusban részt veszünk a Liberális Internacionálé munkájában, tár­sult tagjai lettünk a Liberális Pártok Európai Föderációjának. - Mit jelentenek a gyakorlat­ban ezek a nemzetközi kapcso­latok? - Nagyon sokat. Egyrészt pél­dául az Európai Tanács liberális frakciója első kézből, vagyis tő­lünk kap tájékoztatást a szlová­kiai társadalmi helyzetről, az it­teni magyarság gondjairól. Ezek az információk is hozzájárultak ahhoz, hogy az amerikai kong­resszusnak a szlovákiai emberi jogok megtartását elemző jelen­tésében viszonylag bő terjede­lemben foglalkoztak a szlovákiai magyarok helyzetével. Nemzet­közi kapcsolataink révén sokan vehettek részt továbbképzé­sen különböző tanfolyamokon. Az egyik alpolgármester pél­dául eredményesen haszno­sítja hollandiai tapasztalatait a munkanélküli segély célirá­nyos elosztásában. Sajnos, ma is gond, hogy még mindig kevesen tudnak angolul vagy németül, s emiatt nem találtunk megfelelő jelentkezőket a svájci és a német farmergazdaságok működését bemutató tanfolyamra. További fontos terület a kelet­európai liberális pártokkal fenn­tartott kapcsolatunk. Nyáron Romániában találkoztunk, ahol számunkra különösen fontos és döbbenetes volt, amit partne­reink a jugoszláviai válságról mondtak. A mai Szlovákiában, a szlovák-magyar és a szlovák -cseh ellentétekben ott lappan­ganak azok a negatív jelenségek, amelyek ott véres tragédiákhoz vezettek. Arról tanácskoztunk hosszasan, hogy mit ne tegyünk és mit tegyünk a konfliktus elke­rülése érdekében. Fontos pél­dául a kölcsönös tolerancia, a politikai kompromisszum­készség. - Nyilván mindig a konkrét helyzet dönti el, hol a határa a kompromisszumoknak. - Igen, s ebben a többségi nemzetnek kell nagyvonalúnak lennie. Annál is inkább, mert a szlovákiai magyarság több mint hét évtizedes története a szüntelen jogfosztás sorozata, ezért ragaszkodunk az európai normáknak megfelelő szabad­ságjogainkhoz. Általános emberi és nemzetiségi jogaink megtartá­sához, gyarapításához keres­nünk kell a szövetségeseket, s meggyőződésem, hogy a mai szlovákiai értelmiség mind jelen­tősebb része és más józan gon­dolkodású polgár is hajlandó er­re a történelmi kiegyezésre. - E mondataidat hallgatva eszembe jutnak azok a vádak, amelyekkel benneteket illettek, s olykor még ma is ezt teszik. Egyesek a liberálisokat kozmo­politáknak tartják, benneteket pedig ezzel együtt amiatt is bí­ráltak, mert állítólag a kezdet kezdetén becseheltetek, túlzot­tan is lojálisak voltatok a kor­mányhoz, a hatalomhoz. - A tények és a történések cáfolják ezeket a valótlanságo­kat. Mi sokat merítettünk a ma­gyar nemzeti liberalizmus szelle­miségéből, Széchenyi életművé­ből, a reformkorból, amely a magyar történelem egyik leg­szebb fejezete. S ugyanígy meg­határozó számunkra Deák Fe­renc és nemzetünk más ki­emelkedő személyisége, akiknek életpályájában a haza és a hala­dás szerves egységet alkotott. A nemzeti és a liberális értékek, Petőfinél például a magyar sza­badság és a világszabadság egymást feltételezték és erősítet­ték. Ezt a szellemiséget tükrözi az a dokumentum, amelyet ki­lencven kora tavaszán szlovák partnereinkkel írtunk alá. Ezek­re az elvekre épül pártunk gaz­dasági programja, amely Gazdag kisebbséget címen ismert, s ugyanilyen jellemző a címe nemzetiségi programunknak is: Szabadság, felelősség. - Térjünk vissza a holnapi közgyűléshez. Mi lesz-a legfon­tosabb célja e tanácskozásnak? - Alapos és világos elemzést nyújtani a mai társadalmi helyzetről, a Magyar Polgári Párt feladatairól, távlatos tervei­ről. Két központi témánk a gaz­daság és az önkormányzati prog­ram lesz. Mi kiutat kínálunk a súlyos gazdasági helyzetből. Rendkívül fontosnak tartjuk az önkormányzatok erősítését, hi­szen a társadalmi szférának ez az egyetlen területe, ahol csorbí­tatlanul megőriztük a nyolcvan­kilences forradalom demokrati­kus vívmányait. Jövőre helyha­tósági választások lesznek Szlo-, vákiában, s ezzel együtt erőtel­jesen készülünk a Mečiar utáni időszakra. E várható fejlemé­nyeket szem előtt tartva alakít­juk szövetségesi politikánkat. Fontos partnerünknek tartjuk a szlovákiai jobboldali politikai tömörüléseket, elsősorban a konzervatív, a demokrata pár­tot, továbbá a Magyar Keresz­ténydemokrata Mozgalmat, va­lamint a Kereszténydemokrata Mozgalmat. Célunk az is, hogy a helyhatósági választásokon és az országos választásokon közö­sen induljunk a hazai magyar pártokkal, mert így képviselhet­jük hatékonyan a szlovákiai ma­gyarság érdekeit. Bizonyos ér­tékrendbeli különbségek létez­nek ugyan közöttünk, ezek akár természetesnek is mondhatók, ám úgy vélem, nincsenek és nem lesznek olyan áthidalhatatlan akadályok, amelyek lehetetlen­né tennék azt, hogy sorskérdé­seinkben összefogjunk, össze­hangoljuk politikánkat. SZILVÁSSY JÓZSEF PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI MPP: CSÖKKENTSÉK A VÁLASZTÁSI KÜSZÖBÖT! (Munkatársunktól) A Magyar Polgári Párt nem bízik abban, hogy az újonnan alakított kor­mány képes lesz megoldani Szlovákia legégetőbb problé­máit. Erről az MPP tegnapi saj­tóértekezletén tájékoztatott A. Nagy László pártelnök. Az elnök és Petőcz Kálmán szóvivő tájékoztatott a szombaton és va­sárnap sorra kerülő közgyűlés­ről, amelyen a párt gazdasági programjának novelizálása, az önkormányzati program, vala­mint a párt politikai irányvona­lának ismertetése lesz napiren­den. Újságírói kérdésre válaszol­va az elnök elmondta: a közgyű­lésen résztvevő szlovákiai pár­tok képviselőinek javasolni fog­ják, támogassák az MPP kezde­ményezését egy tövényjavaslat kidolgozására, amely a követke­ző parlamenti választások vá­lasztási küszöbét 5 százalékról legalább 3 százalékra csökkente­né. KDM: AZ SZNP KÉT TRAFIKOT KAPOTT Vladimír Mečiarnak ötszáz nap sem volt elegendő, hogy a parla­ment és az államfő számára elfo­gadható szakemberekkel töltse be a kormányposztokat. Az a forma, amellyel jelenleg a kor­mányalakítási javaslatát előter­jesztette, az abszolutizmus korá­ba való visszatérési szándékot jelzi - mondta a Keresztényde­mokrata Mozgalom tegnapi saj­tóértekezletén Ivan Šimko alel­nök. František Mikloško alelnök megjegyezte: Mečiar vereséget szenvedett, mégis győztesként viselkedik. - A köztársasági el­nökkel szemben, a kinevezési ünnepségen tanúsított viselkedé­sét lehet, hogy Nemšovában el­fogadhatónak tartják, a pozsonyi várban azonban nem. Mikloško azt is elmondta, hogy a Szlovák Nemzeti Párt két trafikot kapott, amelyben rumot és cigarettát árusítanak, de Mečiar majd ezt is államosítja. (gaál) AHOGY ÉN LÁTOM TOTÁLKÉP - KÖZJOGI MÉLTÓSÁGOKKAL Egy-egy sikerült hírlapi fénykép sokszor több mindent elárul, mint a sokszáz szavas kotnyeles beszámoló. Nyilván a Republika (kormánylap) főszerkesztője is tisztában van ezzel, így az ellenzékiségre hajló lapok redaktoraitól eltérően tegnap olyan fényké­pet közölt az első oldalon, amelyen alig vehetők ki a fotografált személyek arcvoná­sai. Volt tehát helyszíni felvétel a kormány szócsövében, azonban a szocreál újságkészí­tés legnemtelenebb hagyományaihoz híven az égvilágon semmit se árult el az új minisz­terek beiktatásán résztvevő főszereplők lel­kiállapotáról. A más lapok első oldalán közölt fényké­pek viszont egyértelműen tanúsítják, hogy abban az órában olyan hangulat volt a Vár­ban, mintha tömegszerencsétlenségről érke­zett volna hír. Az arcokról tükröződő döbbenet érthető, hiszen olyan dolgok történtek Szlovákia politikai életében az elmúlt egy hét alatt, amelyek aligha kerülnek be a közéleti kultú­ra történetének aranykönyvébe. Látszólag egy politikus — Ivan Lexa - sze­mélye körül keletkeztek a viszályok. A mi­niszterelnök 99 százalékos biztonsággal tudhatta, hogy a köztársaság elnöke nem egyezik bele Lexa miniszteri kinevezésébe. Mečiar - noha tisztában lehetett vele, hogy e kérdésben kérlelhetetlenül ellene fordul a sajtó - kampányt indított a köztársaság elnökének lejáratására, és eközben még pártalelnökének hulláját is felhasználta. Azt vetette szemére Michal Kováčnak, hogy Roman Zelenay temetésén államfőként nem volt hajlandó gyászbeszédet mondani. Azt hiszem, Mečiar ma már tudja, hogy ezzel túllőtt a célon, és tekintélye a lakosság körében csorbát szenvedett. Ugyanis még az egyszerű emberek körében is visszatet­szést szül, ha egy politikus a hatalmi csatá­rozások közepette még egy haláleset nyúj­totta lehetőséget is megpróbál kiaknázni. Az elnök lejáratására indított kampány az­zal folytatódott, hogy a miniszterelnök új­ságíróknak azt nyilatkozta, az ország első embere nem tartja meg a szavát. Azzal érte el tetőpontját, hogy még a Várban, az új miniszterek beiktatási ünnepségén is ilyen értelemben tett megjegyzéseket. A miniszterelnöki hivatal és az elnöki iroda illetékesei, igaz, még tesznek kísérle­teket az ellentétek elsimítására, ez azonban egyre eredménytelenebb. A lakosság tisztá­ban van már vele, hogy rendkívül megrom­lott az államfő és a miniszterelnök közötti viszony. Ma már alig kétséges, hogy a köz­vélemény Michal Kováč pártjára állt. Vladi­mír Mečiar népszerűségének „mélyrepülé­se" folytatódik, és ennek komoly következ­ményei lehetnek a parlamenten belüli erővi­szonyok alakulására nézve is. Nincs kizár­va, hogy a DSZM népszerűségének csökke­nése (de a Mečiarból való kiábrándulás is) eléri azt a kritikus pontot, amelynek átlépé­se után felgyorsul a kormányzó mozgalom eróziója. Lélektanilag az a helyzet, hogy a Demok­ratikus Szlovákiáért Mozgalomra voksolók körében egyre inkább érezteti hatását a rossz lelkiismeret. Az egyszerű választó­polgárok mind nagyobb gyanakvással szem­lélik, mi történik. Á legkevésbé informáltak számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a gaz­dasági és szociális gondok megoldása he­lyett a vályúharccal van Mečiar kormánya elfoglalva. Eddig azonban még nem volt olyan mozzanata a politikának, amelynek eredményeként valamelyik közjogi méltó­ság megfogalmazhatta volna a kiábrándult­ság miatt felháborodók számára a teendőket. Nem akadt még személyiség ebben az or­szágban, akire rá lehetett volna „táblázni" százezrek egyéni kiábrándultságát és a Me­čiarra szavazás miatti rossz lelkiismeretet. Hiszen az egyszerű állampolgárok zöme (egyáltalán nem alaptalanul) csak azt látta a köztársaság elnökében, hogy ő is egy az 1991 nyarán magát kellető „hét vezér" közül. Mitagadás, eddig mindig úgy mutat­kozott. Mečiarnak legújabban olyan „húzásai" vannak, amelyekből nem az erőre, hanem a gyengeségre lehet következtetni. Olyan módszereket alkalmaz, amilyeneket már a szocializmus felvilágosodottabb időszaká­ban sem alkalmaztak a pártapparátus élén állók. Egy-egy sikerült hírlapi fénykép sokszor több mindent elárul, mint a sokszáz szavas nyögvenyelős beszámoló. A kormánypárti fotós elmosódó totálképet készített, hogy senki se vegye észre az újságolvasók kö­zül: a Mečiar-garnitúra elveszítette az arcu­latát. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents