Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-02 / 255. szám, kedd

1993. NOVEMBER 2. ÚJ szól MOZAIK 4 A FABRY-DÍJROL ÉS FÁBRYRÓL NÉGYSZEMKÖZT KONCSOL LÁSZLÓVAL „Olyan szerzőt becsülünk meg az idei Fábry-díjjal, aki minden tekintetben megfelelt és megfelel an­nak a statútumnak, amely a díj elvi és etikai alapját képezi. A megváltozott és folyamatosan változó politikai és társadalmi körülmények között, ami­kor hazai könyvkiadásunk immár 5—6 műhelyében évente mintegy 60-80 új mű jelenik meg, szinte követhetetlenné váltak az értékek. A kritikai meg­mérettetés hiánya ezt az áttekinthetetlenséget csak fokozza. Ennek ellenére a folyamatos munka, a valós emberi és írói értékek megmutatják magu­kat, az átlagból magasan kiemelkednek. Ilyen állandósult értékek jellemzik Koncsol László eddi­gi munkásságát, aki az elmúlt években számos helytörténeti, irodalomtudományi és egyéb alkotó munkával gazdagította a szlovákiai magyar irodal­mat és közírást. Ezek, és a korábban a Fábry­életmű gondozásában vállalt munkássága erősített meg bennünket abban, hogy az idei Fábry-díjat Koncsol László kapja" - hangzott el a Fábry­emlékbizottság indoklásában, melyet a díjátadó ünnepségen a múlt hét végén Gál Sándor, a kura­tórium elnöke mondott el a Fábry-napokon. A ZSIDÓ VILÁGKONGRESSZUS KÜLDÖTTEI POZSONYBAN: DEMOKRÁCIA BAROMÉTERE VAGYUNK" (Munkatársunktól) Itt vannak a gyö­kereink, itt volt a vagyonunk, s amennyiben a hitközségek vissza­kapják vagyonukat, az izraeli, sőt az amerikai zsidók is gyakrabban jár­nak majd Szlovákiába és segítik majd az ország építését. Ezt Israel Singer, a Zsidó-Világkongresszus fő­titkára mondta azon a tegnapi sajtó­tájékoztatón, amelyen a Zsidó Világ­kongresszus háromtagú küldöttsége és Vladimír Mečiar kormányfő tájé­koztatott a delegáció kétnapos szlovákiai látogatásáról. A főtitkár köszönetet mondott a kormányfő­nek amiért betartotta ígéretét, hogy törvényes úton rendezik a zsidó hit­községek vagyoni restitúcióját. Arra a kérdésre, mekkora va­gyont kellene a zsidóknak vissza­kapniuk, Leslie Keller, a Zsidó Világ­kongresszus kelet-európai ügyekért felelős alelnöke elmondta: nem tud­ni, mekkora ez a vagyon, csak azt tudják, mennyi zsidó élt Szlovákia területén a háború előtt. Jelenleg dolgozzák ki azoknak az ingatlanok­nak a jegyzékét, amelyeket vissza kívánnak igényelni. Ezt a kormány elé terjesztik, s ezután dönthető majd el, mely vagyont kapja vissza a zsidó hitközség. A szlovák kormányhak a Tiso-féle Szlovák Állammal szembeni állás­foglalását Vladimír Mečiar úgy tol­mácsolta, hogy az 1993. január 1. óta létező Szlovák Köztársaság nem azonos az 1938 és 1944 között léte­zett szlovák állammal, egyrészt terü­letileg tér el attól, mivel akkor az ország déli területei megszállás alatt voltak, másrészt abban különbözik, hogy míg az akkori állam a fasizmus jegyeit viselte, a jelenlegi Szlovákia demokratikus állam. Ennek ellenére felelősséggel tartozunk a történele­mért és a zsidó hitközségek restitú­ciója esetében ezért fogadtuk el az 1938. november 2. határidőt -jelen­tette ki a kormányfő. Arra a kérdés­re, hogyan viszonyul a Zsidó Világ­kongresszus a Jozef Tiso rehabilitá­ciójára tett kísérlethez, Singer úr elmondta: ebben a kérdésben nem foglalhat állást, ez a katolikus egy­ház és a szlovák nemzet problémája. Szóba került a pozsonyi zsidó rabbi nemrégi megveretésének ügye is. A világkongresszus főtitkára szerint ez ugyan az antiszemitizmus meg­nyilvánulása, de elismeréssel szólt a szlovák kormánynak az esettel kapcsolatos állásfoglalásáról. A zsi­dók nem élhetnek elkülönülve, és ez a többi kisebbségre is érvényes. Nem lehet hátat fordítani a kisebbségek­nek, mert mi vagyunk a demokrácia barométere - mondotta Singer. (gaál) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Csemadok Országos Választmá­nya és a Hont Kiadó pályázatot hirdet A Hét című közéleti hetilap főszerkesztői státusának betöltésére. Feltételek: 10 éves újságírói gya­korlat, irányítói menedzseri képes­ség, humán irányzatú főiskolai vég­zettség. A pályázatnak az életrajzi adatokon kívül tartalmaznia kell a pályázó eddigi publicisztikai tevé­kenységének ismertetését és a lap jövőbeni arculatával kapcsolatos el­képzeléseinek leírását. Jelentkezési határidő: 1993. no­vember 30. * • » A Csemadok Országos Választmá­nya és a Hont Kiadó pályázatot hirdet a Tábortűz c. gyermeklap fő­szerkesztői státusának betöltésére. Feltételek: 10 éves újságírói gya­korlat, irányítói menedzseri képes­ség, humán irányzatú főiskolai vég­zettség. A pályázatnak az életrajzi adatokon kívül tartalmaznia kell a pályázó eddigi publicisztikai tevé­kenységének ismertetését és a lap jövőbeni arculatával kapcsolatos el­képzeléseinek leírását. Jelentkezési határidő: 1993. no­vember 30. Fizetési feltételek: az érvényes előírások szerint. Címünk: Csemadok OV Titkársá­ga, Nám. 1. mája 10-12, 815 57 Bratislava. Koncsol Lászlót közvetlenül a díjátadó ünnepség után kér­deztük meg, milyen érzésekkel vette át a kitüntetést. - Amikor pár nappal ezelőtt kézhez kaptam a meghívót Kas­sára, kellemesen meglepődtem. Úgy fogom fel, hogy írói múlta­mat, még pontosabban: kritikai múltamat jutalmazták. Be kell vallanom: egészen valószínűtlen volt számomra, hogy a múltam utánam nyúl és emlékeztet vala­mire, ami, aki valaha voltam. Ebből az irodalomból én évek­kel ezelőtt kiszakadtam, hely­történész lettem. Ebben a minő­ségben most Győrött kellene lennem, ahol egy konferencián 18 felső-csallóközi történelmi község dűlőneveiről kellene elő­adnom. • Gondolom, azért nem bán­tad meg, hogy eljöttél Kassára? - Különös érzés volt itt lenni, főleg azután, hogy végighallgat­tam Tóth Lacinak az Irodalmi Szemle 35 évéről szóló esszéjét, mely számomra is felidézte, hogy hányféle lében voltam ka­nál, mi módon próbáltuk formál­ni a Szemle arcélét, s ezen ke­resztül magát a szlovákiai ma­gyar szellemiséget. • Neked az is megadatott, hogy a díj névadóját, Fábry Zol­tánt személyesen ismerhetted... - Személyesen mindössze kétszer találkoztunk, de mivel sűrűn leveleztünk, együttlétünk rendkívül intenzív volt. Már az elsó alkalommal maradéktalanul megnyílt előttem, hosszan elbe­szélgettünk. 1958-tól pontosan tudtam, hogy Fábry milyen sú­lyosan vélekedik a kommuniz­musról, a magyarság létkérdései­ről, ezért a nemrégen kiadott naplója nem lepett meg. LAKÚ - HAZ - ÜGY • Miként él benned Fábry? - Változatlanul nagy tisztelet­tel gondolok rá. Nem az esztéti­kájáról van nagy véleményem. A stószi délelőttjéről írt recen­ziómban - amennyire akkor ko­sarazott szájjal, jelzésekbe kó­doltan ki lehetett fejteni - leír­tam, hogy Fábry nem marxista filozófus, ahogy szerették volna Méry Gábor felvétele róla akkor elhitetni, és hirdették ki mindenütt. Ö alapjában véve egy romantikus esztéta, aki a né­met romantika esztétikáján nőtt fel és kimutathatóan ennek az esztétikának a tézisrendszerét használta. Nekem Fábry mint erkölcsi fenomén fontos, akinek megadatott a sorstól, jobban mondva a végzettől, hogy biro­dalmak és országok széthullását élje meg újra meg újra, méghoz­zá világkataklizmák közepette. Gondoljunk arra, hogy Fábry az első világháborúban harcolt, a II. világháború alatt pedig egy fasiszta államban kellett élnie, ellenállóként megjárta annak börtöneit, internáló táborait. Olyan ideológiákat kellett átél­nie, mint a fasizmus és a kom­munizmus; neki ilyen iszonya­tok közepette kellett olyan „iránytűre" találnia, amely őt megtartja embernek. Nem vélet­len, hogy Istenhez menekült. Minden gondolata mélyén Isten volt és az az erkölcs, amit Isten sugall. • Miért nincs Fábryról még ma sem objektív képünk? - Nézd, tempóra mutantur, »változnak az idők, és mi velük változunk. Vannak, persze, örök értékek, de ezeket minden kor­szaknak és minden nemzedék­nek újra kell értékelnie, újra át kell gondolnia a maga szempont­jából. Ha engem sodor egy fo­lyó, először innen látom a par­ton álló fát, majd később amon­nan. Ez teljesen természetes, ezért én nem veszem zokon a fiataloktól, hogy nekiveselked­nek és elmondják Fábryról a ma­guk kritikus véleményét. Ehhez joguk van, ezt annak idején mi is így csináltuk. Ezek a fiatalok egyszer majd szintén megérnek, tapasztalnak egyet s mást - mert tapasztalniuk kell, sajnos, olya­nokat is, mint amilyeneket Fábry tapasztalt, mert a rossz soha nem vész ki a világból. Akkor majd ők is másként fog­ják látni Fábryt,. hozzá szelídül­nek, meglátják azt, ami benne valóban fontos. Én azt javaslom mindenkinek, hogy olvassa Fáb­ryt, szembesítse Fábry minden­kori igazságait azzal a korral, amelyben ezeket az igazságokat kimondta, és akkor rájön, hogy mi az az igazán lényeges, ami Fábryban időtálló. SZASZÁK GYÖRGY vétel vonatkozik a szervezetek dolgozóinak tartós laktatását szolgáló lakásokra. A 45/1964. Tt. számú rendelet 7. §-a értel­mében ilyen lakásnak minősül­tek a vállalati lakások, a vállala­tok által a saját szabad eszkö­zeikből építtetett lakások és a szolgálati lakások. Az említett kategóriákba tartozó lakások esetében - ha a lakást például a férj kapta -, nem keletkezett közös lakáshasználati jog, s a féij halála után a lakáshasz­nálati jog nem szállhatott át a fe­leségére. A feleségnek ilyen esetben mindössze annyi joga maradt, hogy a lakásban marad­jon mindaddig, amíg pótlakást nem utalnak ki számára. Mind­ebből az következne, hogy ön­nek a férje halálát követően nem keletkezett lakáshasználati joga, amelyet egyébként 1992. január elsejétől bérleti jognak ne­veznek. AZ AGRÁRFELZÁRKÓZÁS 8-10 ÉVIG IS ELTART (Munkatársunktól) A szlovák parlament nemrégiben tárgyalta meg a hazai mezőgazdaság je­lenlegi állapotát értékelő és a gazdasági stabilizáció feltétele­it taglaló ún. zöld jelentést, amely a honatyák által elfoga­dott agrárkoncepció alapelvei­ből kiindulva elsősorban a jövő évi vállalkozói feltételeket jelzi előre. Mint ismeretes, a zöld je­lentést csak tudomásul vette a parlament, s ennek kapcsán a sajtóban érdekvédelmi szerve­zetek képviselői komoly aggo­dalmuknak adtak hangot a tárca jövőjét illetően. Elsősorban azért, mert a honatyák nem kö­telezték a kormányt a zöld jelen­tésben felvázolt gazdaságpoliti­kai intézkedések megtételére. Egyes vélemények szerint emi­att kifejezetten vészhelyzetbe került az ágazat. Peter Baco földművelési mi­niszter tegnapi sajtóértekezle­tén, amelyet a zöld jelentéssel kapcsolatos híresztelések cáfolá­sára hívott össze, azt hangsú­lyozta, hogy a jelentés parla­ment általi tudomásul vétele egyáltalán nem jelenti a benne foglaltak elvetését. Amint el­mondta, a parlamenti mechaniz­mus szerint nem szükséges, hogy a honatyák konkrét feladatok végrehajtására kötelezzék a kor­mányt, mint ahogy azt egyes képviselők gondolták. A végre­hajtó hatalom ugyanis az agrár­koncepció alapján fokozatosan valósítja meg a belőle eredő fel­adatokat. Bizonyítékul a ma kormány elé kerülő határozati javaslatot hozta fel, amely már konkretizálja a koncepció elvi állásfoglalásait. Kérdésekre válaszolva a mi­niszter úgy vélekedett, hogy a hazai mezőgazdaság felzárkó­zása az európai szinthez mint­egy 8-10 évet vesz igénybe, az ágazati termelés stabilizálása is eltart még 2-3 évig. Az idei katasztrofális szárazság rendkí­vül kedvezőtlen következmé­nyei ellenére viszont véleménye szerint az ágazat gazdálkodási eredményei jóval kedvezőbbek lesznek a tavalyiaknál. A jövő évi agrártámogatások­ról szólva hangsúlyozta, elsősor­ban a kedvezőtlen termesztési feltételek között gazdálkodók számíthatnak rá, azonban itt is konkrét programokra adnak csak pénzt. A termelők számára rendkívül magas kamatok ellen­súlyozására úgyszintén a támo­gatások révén szeretnék a ka­matlábakat 10 százalék alá szo­rítani. tszl A fent elmondottakra való te­kintettel azt ajánlanánk, hogy keresse fel az ön által lakott lakás tulajdonosát, és próbáljon vele megállapodni egy új bérleti szerződés megkötésében, még­pedig azért, hogy a lakás végre „az ön nevén legyen", önt illesse meg a bérleti jog, és az ehhez kapcsolódó elővételi jog. Ha ez nem sikerülne, a lakásra vonat­kozó irataival (lakáskiutalási ha­tározat, a lakás átadásáról és átvételéről szóló megállapodás stb.) keressen fel egy ügyvédet, hogy az vizsgálja meg, valóban vállalati vagy szolgálati lakásról van-e szó. ilyen vizsgálat alap­ján esetleg kezdeményezni lehet olyan bírósági pert, amelyben a bíróság megállapítaná, hogy a lakáshasználati jog a férje halá­lával átszállt önre, még akkor is, ha ez a lakás még jelenleg is néhai férje nevén van. Dr. P. D. K. R. A férjem 1980-ban kapott lakást (nem tudom viszont, hogy vállalati vagy szolgálati lakásról van-e szó). Egy évvel később meghalt. A lakás azóta is az ő nevén van. Én szeretném ezt a lakást megvenni, de nem tudom hol kezdjem el. Az Új Szóban már többször is olvastam, hogy a megvételre csak a bérlő jogosult. A lakással kapcsolatos papírokon azonban mindmáig a 12 évvel ezelőtt elhunyt férjem szerepel. így aztán most azt sem tudom, hogy én a lakás bérlője vagyok-e? A lakások és a nem lakáscélú helyiségek tulajdonáról szóló törvény 16. §-ának első bekez­dése értelmében a lakás megvé­telére valóban csak a bérlő - ter­mészetes személy jogosult, illet­ve az ilyen magánszemélynek keletkezik elővételi joga a lakást illetően. A legfontosabb kérdés tehát az, hogy ön bérlőnek te­kinthető-e? Ennek a kérdésnek megválaszolását illetően vissza kell térni az 1989 előtt érvényes polgári jogi rendelkezésekhez, mivel ezek rendelkeztek férje halálának időpontjában a lakás­használati jog átszállásáról. A korábbi Polgári Tör­vénykönyv 180. %-ának első bekezdése szinte általános alap­elvként mondta ki, hogy ha az olyan házastársak egyike halt meg, akiket megilletett a közös lakáshasználati jog, ez a jog megszűnik, s a lakás kizárólagos használója a túlélő házastárs ma­rad. A Polgári Törvénykönyv 182. §-a értelmében viszont ki-

Next

/
Thumbnails
Contents