Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-08 / 235. szám, péntek

1993. OKTÓBER 8. ÚJ SZÓ. MOZAIK 4 LOPNAK, RABOLNAK, SŐT ÖLNEK IS (Folytatás az 1. oldalról) szönhető, hogy nem sikerült a bankból felvenniük 3 867 000 koronát. S végül a talán a leg­szörnyűbben eltervezett bűncse­lekmény (ez is Zsolnán történt): amikor a betörni szándékozó fiatalok megbeszélték, mit visz­nek el a kiszemelt cégtől, fej vagy írás játékkal döntöttek ar­ról, ki öli meg az őrt. Ezekkel a konkrét esetekkel illusztrálta a fiatalkorúak bűnö­zésének alakulását Jaroslav Ivor, a belügyminisztérium rend­őri testülete nyomozóhivatalá­nak igazgatója. Elmondta: a kis­korúak - 15 éven aluliak - és fiatalok - 18 éves korig - az összes bűncselekmény elköve­tőinek több mint 20 százalékát teszik ki, és arányuk az utóbbi négy évben jelentősen megnöve­kedett. 1989-ben a 36 249 elkö­vető közül 2873 volt fiatalkorű (7,9 százalék), tavaly a 43 457­nek 11,6 százaléka, az idei első félévben pedig már a tettesek 12 százaléka 18 éven aluli. S még az adatoknál maradva: a gyil­kosságok 8,9 százalékát, a rablá­soknak pedig 22,2 százalékát követik el fiatalok. Az igazgató szólt az okokról is. Szerinte a fiatalkorúak bűnö­zésének hátterét egyrészt a tár­sadalom átalakulásában és a megváltozott családi kapcsola­tokban kell keresni. Csökkent a szülők tekintélye. S hogy a csa­ládok egyre veszélyeztetetteb­bek, ezt az egyre több korábban problémamentes gyerek bűnö­zése is jelzi. A fiatalkorúak törvényszegé­seivel nem csupán a belügymi­nisztériumnak, illetve a rendőr­ségnek kell foglalkoznia, hanem valamennyi felelős szervnek hozzá kell járulnia a bűnözés fékentartasahoz. D. T. KÖZLEMÉNYEK Az MKDM ligetfalui alapszervezete kiállításon szeretné bemutatni az egykori Ligetfalut. Ha valakinek bir­tokában vannak a régi Ligetfalut bemutató képek vagy dokumentu­mok, s azokat a kiállítás idejére rendelkezésünkre tudja bocsátani, november 15-ig a következő címen jelentkezzen: MKDM-iroda, Žaboto­va 2, Bratislava, 495 264. * * * A Szlovákiai Magyar Cserkészszö­vetség október 23-án, 19 órai kez­dettel a dunaszerdahelyi Városi Mű­velődési Központ színháztermében jótékonysági estet rendez a szlová­kiai magyar cserkészetért, amelyre tisztelettel meghív minden kedves érdeklődőt. A műsorban fellépnek: a nagymegyeri alapiskola kamarakó­rusa Ag Tibor vezetésével, Bodonyi András és zenei együttese, a Kaláka együttes. Belépődíj: 100 korona. Jegyelővétel a városi művelődési központ épületében és a cserkész­szövetség székházában (Május 1. tér 6). Részvételével a SZMCSSZ támo­gatójává válik. * * * A deregnyői református gyülekezet presbitériuma szeretettel meghívja önt arra az ünnepi koncertre, melyet a zürichi református gyülekezetek énekkara ad 1993. október 10-én, 14,30 órai kezdettel a templo­munkban. * * * Az MKDM Pozsonyi Területi Vá­lasztmánya tisztelettel meghívja önt és minden kedves érdeklődőt az 1993. október 11-én 18 órai kezdet­tel tartandó POLITIZÁLÓ POZSO­NYIAK KLUBJA összejövetelére, melyet a Csemadok nagytermében (nám. 1. mája) tartunk. Vendégünk Bugár Béla parlamenti képviselő, or­szágos elnök, aki időszerű politikai kérdésekről tájékoztatja a megjelen­teket és válaszol a kérdésekre. HARNA ISTVÁN (EGYÜTTÉLÉS) PARLAMENTI FELSZÓLALÁSA A KÖLTSÉGVETÉSI HIÁNY MEGHALADHATJA A 30 MILLIÁRDOT Az 1993-as évi állami költségve­tés már jóváhagyásának pillana­tában irreális volt. Mindannyian tudtuk ezt, beleértve a pénzügy­minisztert és az egész kormányt is. A költségvetés formálisan te­hát kiegyensúlyozott volt. A számbeli kiegyensúlyozottság azonban reális egyensúlyhiányt takart, vagyis a költségvetési szféra reális szükségletei és a gazdaság közötti ellentmondá­sokat. Költségvetési bizottsá­gunk még a múlt év novemberé­ben kapta kezébe azt a pénzügy­minisztériumi anyagot, amely­ben a költségvetés bevételi olda­lán 30-50 milliárd korona hi­ányzott ahhoz, hogy a költség­vetési kiadásokat 1992 szintjén elégítsék ki. Bebizonyosodott, hogy a költségvetési bevételek csök­kenését nem becsülte fel reálisan a kormány. Ennek oka a kor­mány optimizmusa volt, ami ab­ban nyilvánult meg, hogy felté­telezte: az adóhivataloknak si­kerül maradéktalanul beszedni­ük a feltételezett adóbevétele­ket. És optimista volt a kormány a gazdaság teljesítőképességé­nek csökkenését illetően is, hi­szen a költségvetés felállításakor a kormány a bruttó hazai termék stagnálásával, illetve 2-3 száza­lékos csökkenésével számolt. A valódi csökkenés azonban 6,2 százalékos volt. Éppen ezért ter­mészetes, hogy a költségvetési bevételek inkasszálása jócskán, 27,1 százalékkal maradt el a fel­tételezettől. A kormány jelentésében eze­ket a tényeket nem hallgatja el, de ez semmit sem változtat azon a tényen, hogy irreális költség­vetést terjesztett a parlament elé jóváhagyás céljából. Hogy való­ban erről van szó, az már ez év első negyedének végén megmu­tatkozott, hiszen az előzetes költségvetési hiány akkor meg­haladta a 11 milliárd koronát. A Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalások során a kormány hivatalosan és nem­zetközi szinten is beismerte, hogy a költségvetési hiány 16 milliárd korona körül mozog majd. A kormány által most elő­terjesztett jelentés azonban már előrevetíti, hogy a hiány 30,5 milliárd korona is lehet. A költségvetési kiadások lefa­ragása és folyósításuk szabályo­zása azonban már olyan mérete­ket ölt, amely olyan fontos terü­letek működését veszélyezteti, mint például az egészség- és az oktatásügy, a kultúra, a tudo­mány stb. A 14/1993 Tt. sz., a Szlovák Köztársaság költségvetéséről szóló törvény 3. paragrafusának 1. bekezdése értelmében az al­kalmazott természetes szemé­lyek jövedelméből származó be­vételek 70 százalékát a köz­ségek és városok költségvetésé­be kell folyósítani, 30 százalékát pedig a költségvetésbe. A költ­ségvetés teljesítéséről készült táblázatból viszont kitűnik, hogy a félév végén ennek az adónak a 82,41 százalékát in­kasszálta be az állam. Miképpen lehetséges ez? Ezek szerint az állami költségvetés már olyan bevételekből is bevette az adót, amelyeket a dolgozóknak csak a második félévben fizetnek ki? Nyilvánvaló, hogy nem! Ezt úgy érték el, hogy a pénzügyminisz­térium, vagy az általa irányított szervezet megszegi a törvényt és a községeknek, illetve városok­nak nem folyósítja rendszeresen azokat az adóbevételeket, ame­lyek a törvény szerint megilletik őket. Sőt, ezeket a bevételeket 2-3 hónapos késéssel utalják át az önkormányzatoknak. Ily mó­don az önkormányzatok pénz­ügyi nehézségekkel és a fizetés­képtelenséggel találják szemben magukat, miközben az állam ily módon csökkenti költségvetési hiányát. A költségvetési kiadá­sok szabályozása önmagában di­cséretes tett, csakhogy a tör­vényben garantált összegeket sem kapják meg a költségvetési szervezetek. PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI KDM: A KIRÁLYHELMECI EGYETEM NEM TÖRVÉNYTELEN (Munkatársainktól) Sem Hamburg­ban, sem másutt külföldön nincs tit­kos devizaszámlám, egyedül a po­zsonyi Népbankban van mintegy ezerháromszáz dollárnyi betétem - jelentette ki Ján Čarnogurský el­nök a Kereszténydemokrata Mozga­lom tegnapi sajtóértekezletén. Arra az újságírói kérdésre válaszolt, igaz-e Katarína Tóthová igazságügyi mi­niszternek a DSZM szerdai nagygyű­lésen tett, Čarnogurský nemrégi nyilvános vagyonbevallásával kap­csolatos kijelentése, amelyben a tit­kos devizaszámlára utalt. A KDM elnöke szerint a Királyhelmeci Váro­si Egyetem működése nem törvény­ellenes. - Ha törvényellenes lenne, akkor az állam mar az alapításakor közbeavatkozott volna - jegyezte meg. Mikuláš Dzurinda gazdasági szakértő szerint a Szlovák Nemzeti Bank törvénysértést követ el azzal, hogy nem hozza nyilvánosságra az állam pénzügyi helyzetének alakulá­sáról szóló jelentést. MPP EGYETERTENEK A KONGRESSZUSI JELENTESSEL Az USA kongresszusának tagjaiból álló EBEÉ-bizottság által kidolgo­zott, Az emberi jogok és a demokra­tizációs folyamat Szlovákiában című jelentéssel foglalkozott a Magyar Polgári Párt tegnapi sajtóértekezle­tén A. Nagy László pártelnök. Egyetértett a kritikus hangú jelentés­sel, amely a privatizálás lassulása, az alkotmánynak a kisebbségek számá­ra előnytelen kitételei, a nyelvtör­vény és egyebek miatt bírálja Szlo­vákiát. Jozef Moravčík külügymi­niszter azon kijelentésére, hogy leg­jobb lenne, ha az amerikai képvise­lők a helyszínen ismerkednének a szlovákiai helyzettel, A. Nagy László elmondta: Lehet, hogy a kül­ügyminiszter úr nem tud róla, de ilyen bizottság már járt Szlovákiá­ban, és többek között a parlamenten kívüli pártokkal, így az MPP-vel is találkozott. A Királyhelmeci Városi Egyetem körüli vitával kapcsolatban a pártelnök megjegyezte: Működé­sében nincs semmi törvényellenes, hiszen hasonló egyetemek Pozsony­ban, Poprádon, Zsolnán és Komá­romban is működnek. (gaál) SZNP: ELFOGULTAK AZ AMERIKAI SZENÁTOROK Az Indiagate szereplőinek a sajtóban közölt válaszai semmire sem adnak választ, csak újabb kérdéseket vet­nek fel. Mi mégis azt reméljük, hogy a parlamenti bizottság majd minden­ki megelégedését kiváltó ered­ményhez jut, mondta Igor Uhrík, a Szlovák Nemzeti Párt első alelnö­ke a párt tegnapi sajtóértekezletén. Nézete szerint a kormány egyes tag­jainak állítólagos sikkasztását vizs­gáló parlamenti bizottságnak alapjá­ban véve két kérdésre kellene vá­laszt keresnie: kárt szenvedett-e a Szlovák Köztársaság költségveté­se, illetve törvénysértés történt-e? Rámutatott arra, hogy a kereskedel­mi ügyletet intéző magáncég éppen azzal az állami vállalattal áll szoros kapcsolatban, amelynek Július Tóth, a jelenlegi szlovák pénzügyminiszter volt magas beosztású hivatalnoka. Az újságírók kérdéseire válaszol­va Igor Uhrík a 18 amerikai szenátor és kongresszusi képviselőből álló bi­zottság 20 oldalas, Szlovákiát elma­rasztaló dokumentumával kapcsolat­ban kifejtette, hogy ez a bizottság, tapasztalata szerint, nem objektív Szlovákiával szemben. (fekete) NÉPSZERŰSÉGI LISTA Szlovákia legnépszerűbb politikusa még mindig Vladimír Mečiar, legalábbis ez olvasható ki a Szlovák Statisztikai Hivatal Közvéle­ménykutató Intézetének kimutatásából. A megkérdezettek 22 száza­léka tartja szavahihető, megbízható politikusnak a szlovák kormány­főt. Őt követi Michal Kováč köztársasági elnök 17 százalékkal, Peter Weiss 15 százalékkal, Ivan Gašparovič 8 százalékkal, Roman Kováč és Ľudovít Černák egyaránt hat százalékkal. A kimutatás megemlíti még Ján Čarnogurskýt (4 százalék), Milan Kňažkót (3 százalék), Jozef Prokešt, František Mikloškót és Rudolf Filkust (két százalék). A legérdekesebb adat viszont az, hogy a megkérdezettek 47 százaléka már egyetlen politikusban sem bízik, holott júniusban még csak 38 százalékuk volt ennyire pesszimista. AHOGY ÉN LÁTOM MIÉRT KUNCOG A KRAJCÁR? Szerdán számos lényegbevágó kérdést tet­tek fel a kormány címére az ellenzéki politi­kusok. Az egyik azt kérdezte, miért csak 517 állami vállalat privatizálásával számol a kormány, noha összesen 2471 állami vál­lalat van Szlovákiában. A másik honatya azt kifogásolta, hogy a kormány tovább növeli az állami szervek számát (és így drágítja a hivatalok működését), noha a programnyi­latkozat ennek éppen az ellenkezőjét ígérte. A felsorolást még hosszan folytathatnám. A kérdésekre senki sem adott elfogadható választ, mert a kormány tagjai annak meg­magyarázásával voltak elfoglalva, hogy mi­ként lehetne 30,5 milliárdról 16 milliárdra csökkenteni az 1993-as költségvetési hiányt. A 30 milliárd és a 16 milliárd közötti különbség testvérek között is 14 milliárd. Ebből teljes 3 milliárdot a munkanélküliek járadékai, a családi pótlék és a nyugdíj folyósítása rovására, illetve más szociális kiadások lefaragásával kíván a kormány megtakarítani. Ismét csak azt kell mondani, hogy az intézkedések zöme a legszegényebbeket sújtja. Ugyanis a legkiszámíthatóbb és leg­biztosabban behajtható megtakarítás a szo­ciális szférában keletkezik. A pénzt itt egyszerűen nem fizetik ki, így nincs kocká­zat. A nyugdíjak folyósításának szigorításá­val 900 milliót, a családipótlék-fizetés rend­szerének módosításával 800 milliót, a kor­határ előtti nyugdíjba vonulás megnehezíté­sével, illetve a táppénz megkurtításával 400 milliót nyer a költségvetés. Ez összesen 2,1 milliárd korona. Mérget vehetnek rá a nyugdíjasok, a gyermekes családok és a betegek, hogy ezt kiveszik a zsebükből, és a kormány is biztos lehet abban, hogy ennyit megtakarít. A 3 milliárdból hiányzó 900 millió korona költségvetésbe terelése ugyan kutyavacsorája, hiszen nem lehet előre kiszámítani, hogy hányan adják fel munkahelyüket a nyugdíj folyósítása érde­kében, illetve a nyugdíjukat azért, hogy munkaviszonyban maradhassanak. Az ősz­szeg vagy benne marad az államkasszában, vagy nem, egy valami azonban biztos: né­hány tízezer idős embernek keserű lesz a szájíze. A költővel szólva kuncog a krajcár a hó­nap végén egyre több ember zsebében, ráadásul még azzal is rontja a kormány a közérzetet, hogy a kiszolgáltatottakat még meg is alázza. A szociális ügyi miniszterasz­szony nem átallotta kijelenteni, hogy kará­csonyra megajándékozzák a nyugdíjasokat. Felemelik néhányszáz koronával a járadé­kukat. Ajándéknak, már-már kegydíjnak te­kintik a tervezett intézkedést. Ajándékként próbálják prezentálni azt, ami a törvények értelmében jár, hiszen a nyugdíjas 3--4 évti­zedig szorgalmasan és a nyugodt öregség reményében havonként tudomásul vette, hogy béréből lefogják a nyugdíjalapra előírt összeget. Azzal, hogy a kormány intézkedési terve többséget kapott a parlamentben, a képvise­lők voltaképpen bizalmat szavaztak a vég­rehajtó hatalomnak. Hogy milyen eszkö­zökkel érte ezt el Mečiar miniszterelnök, hogy milyen mitológiai eredetű indulatok munkálkodtak azokban a képviselőkben, akik rászavaztak a kormány válságkezelési tervezetére, az most már örökre titok ma­rad. Ahhoz képest, hogy rendkívül fontos kérdésekről volt szó, a törvényhozók meg­lehetősen könnyen napirendre tértek afö­lött, hogy a kormány fölöttébb hevenyé­szett, hogy úgy mondjam „makroökonó­miai" jellegű módosított programot terjesz­tett elő. Égy szó sem esett arról, hogy a költségvetési bevételek deficitjét melyik szféra rossz működésének köszönheti az ország. Szégyenlős volt a pénzügyminiszter, nem teijesztett elő jelentést arról, hogy a bevételkiesés zömében az oly nehezen (pontosabban: megnehezítve) végbemenő privatizálással függ össze, ezzel szemben a soha vissza nem térő ráfordítások orosz­lánrésze az állami vállalatokat szolgálja. Ez a fő oka annak, hogy az eredetileg kiegyen­lítettre tervezett költségvetés kilenc hónap után 15 milliárd hiányt mutat ki, és hogy most már mindenki tudja: az év végéig 30 milliárd korona körüli hiánya lesz a költség­vetésnek. Lehet azonban, hogy a hiány csak 27 milliárd lesz. Mert ha egy krajcárt sem tud ez a kormány lefaragni a ráfizetéses állami vállalatok támogatásából, abban biztosak lehetünk, hogy azt a 3 milliárdot kiveszi a legszegényebbek zsebéből. Hiszen ők a legszervezetlenebbek és védekezésre leg­kevésbé képesek. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents