Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-26 / 250. szám, kedd

1993. OKTÓBER 22. ÚJ szól MOZAIK 4 A TAKARÉKPÉNZTÁR ÁLLJA A VERSENYT MÉLTÓKÉPP ÜNNEPELNEK (Munkatársunktól) Már évtize­dek óta október 31-én ünneplik a takarékossági világnapot. Eb­ből az alkalomból rendezett teg­nap sajtóértekezletet a Szlovák Állami Takarékpénztár. - Nem szerveztük meg a taka­rékossági hónapot, nem indítot­tunk kampányt az ügyfelek to­borzására, mert egyetlen euró­pai bank sem teszi ezt - mondot­ta Nadežda Jančovičová, a Szlo­vák Állami Takarékpénztár igazgatóhelyettese. - Ennek el­lenére mi is megbecsüljük azo­kat, akik ránk bízzák megtakarí­tott pénzüket és természetesen a hitelért hozzánk fordulókat is lehetőségeinknek megfelelően kiszolgáljuk. Néhány apró meg­lepetéssel is kedveskedünk a ta­karékossági világnap tisztele­tére. Az október 15-én készített ki­mutatás szerint az állami taka­rékpénztárban — amely már csak rövid ideig lesz állami - 103 220 454 000 koronát tett ki a betétállomány. Az év elejé­től mérsékelten csökkent, első­sorban azokban a járásokban nyúltak az ügyfelek a megtakarí­tott pénzükhöz, amelyekben nagy arányú a munkanélküliség. Míg a koronabetétek csökken­tek, a lakossági devizaszámlá­kon megközelítőleg ugyanilyen értékkel emelkedtek az ösz­szegek. A sajtóértekezleten szóba ke­rült a bankok versenyzése a ka­matlábak emelése terén. A taka­rékpénztár illetékesei szerint a piacgazdaságon alapuló államok­ban ez nem jellemzi a pénzügyi szférát. A bankok nem ilyen ala­pon csábítják az ügyfeleket, ha­nem egyre színvonalasabb szol­gáltatásaikkal. D. T. MAGYAR NÉPDAL A POZSONYI DZSESSZPÓDIUMON Megfeszült inak, izzadságcsep­pektől gyöngyöző arc, kidagadt nyakerek - maga a megtestesült erőfeszítés. Nem, nem egy szén­fejtő bányászról, még csak nem is mázsányi vasakat emelgető súlyemelőről vagy más élsporto­lóról van szó. Az erőfeszítés végterméke pedig nem tüzelő­anyag vagy sportvilágcsúcs, ha­nem muzsika. Ugyanis dzsessz­szaxofonosról beszélek. A mu­zsika pedig nem akármilyen. Akár világcsúcsnak is nevezhet­ném, hiszen a világ legjobbjai közül is felléptek néhányan a XIX. Pozsonyi Dzsesszna­pokon. Némi bosszúsággal kezdődött az ünnepség, mivel az első na­pon, október 22-én Peter Lipa, a szlovák — vagy csehszlovák? — dzsessz nagy öregje műszaki okokra hivatkozva több mint egyórás késéssel jelentette be a főműsor kezdetét. Szerencsére a hallgatók addig sem voltak megfosztva a zene élvezetétől, mert - a már bevált hagyomá­nyokhoz híven — az épület elő­csarnokában már kora estétől szólt a dzsessz és a dixieland, ezúttal két holland csoport, a Flying Dixies és a Jazzcrackers előadásában. A hangulat is az előző években megszokott, kö­tetlen és felszabadult volt. A főműsort a cseh és szlovák zenészekből összeállt Českoslo­venský Quintet nevű zenekar kezdte meg. Tagjai fiatal koruk ellenére is nagyon jól csinálják, amit csinálnak. Szívmelengető volt a Peter Lipa szavait kísérő taps, amikor a nagy jazzman hangsúlyozta: a cseh-szlovák z.enészbanda talán a föderáció szellemét kívánja tovább éltetni. Az est egyik fénypontjaként nem mindennapi, dzsessz-szín­padon nagyon is szokatlan cso­port lépett a porondra: a Vents D'est Montanaro, vagyis Miquén Montanaro és Keleti szél nevű csapata. S ennek a csapatnak a részét képezte az általunk is jól ismert Ghýmes együttes. Első látásra nagyon furán hatott MINDEN UT A JUMBOBA VEZET! Szlovákia legnagyobb játék-nagykereskedése az F. L. - JUMBO széles körű árukínálatával és kedvező árakkal várja Önöket a karácsonyi vásár idején ' Kínálata - Mattel -Lego - Közvetlen behozatal Ázsiából is Európából - Szlovák és cseh gyártók képviselete - Dinoszauruszok - ICO-képviselet - írószerek, tanszerek, irodaszerek Szolgáltatásai - Ofwágos méretű üzletkötői hálózat >sl*betségett Ingyenes nagyi^Aedöl hlüdtozszállítás - Készpénzben történő fizetés esetén áz elérhető kedvezmény 15 % JLs . Víía^ew^edelmi raktáraink: I- Í. L. - OGMBQ s. "r. % : | Öaadovsk^:iad36 63 \ 01 Šamoriu T»» /fa*« 0708/2338 Štefánikova 4 " 06601 Humenné Tél /fax: 0633/4353 1 Üzleteink: Bratislava, Obchodná 70 Bratislava, Obchodná 50 Šamorín, Gazdovský rad 30 Žarnovica, Dolná 2 . Humenné, Štefánikova 4 Slovenské Nové Mesto a dzsesszpódiumon ez a tizenöt tagú csapat, amely a dudától kezdve a hegedűn, a cimbalmon, a furulyán és a gitáron keresztül a zongoráig és a szaxofonig ren­geteg hangszert megszólaltatott. Az ember azt gondolhatta volna, ebből csak diszharmónia lehet, de a zenészek épp az ellenkező­jéről győztek meg. Számomra különösen kedves élmény volt, hogy Écsi Gyöngyi gyönyörű hangján magyar népdal is fel­csendült a dzsessz színpadán. Szólt a népdal okszitánul, Mon­tanaro anyanyelvén is, egy szo­morú-vidám francia balladát a szamba ritmusával kísért a ze­nekar, énekelt Kobzos Kis Ta­más, de a rendezvény hangulatá­hoz híven dzsesszritmusokat is megpendített a Keleti szél. Á péntek éjszaka másik fény­pontja egy vérbeli jazzman, a különös fúvósbillentyűs hang­szeren játszó Joe Zawinul és Syndicate nevű csapata volt. Szombat délelőtt a Flying Dixies tagjai átvedlettek utcai zené­szekké, és Pozsony belvárosát járva szórakoztatták a járókelő­ket. A szombat éjszaka már ki­zárólag a klasszikus dzsesszé volt. Ebből is a legjobbat adta Bob Berg amerikai szaxofonos. Ő volt az, akire a bevezetőben utaltam, aki már szinte emberfe­lettinek tűnő erőfeszítéssel csal­ta elő hangszeréből a gyönyörű muzsikát. Talán kevesebb izzad­sággal, de hasonló jó színvonalú zenét adott elő zongorán az an­gol Georgie Fame. A zenei ün­nepségeket vasárnap este Juraj Bartoš hazai, Bob Long kalifor­niai, Franz Koglmann osztrák és Jean Luc Ponty francia—ameri­kai csapata zárta. A zenét leírni meg sem próbá­lom, hiszen az lehetetlen. Halla­ni - a zenészeket pedig látni - kell. S akiknek az idén ebben nem lehetett részük, lesz még rá lehetőségük: a rendezők egy év múlva Pozsonyba várják a dzsessz nagyjait. (gaál) KÖZLEMÉNY Az „Anyanyelvünkön a közéletben" nyelvhelyességi tanfolyam kereté­ben ma 16 órakor kezdődik a Csema­dok OV nagytermében Szabómihályi Gizella előadása a beszédművelés aktuális kérdéseiről. Minden érdeklő­dőt szeretettel várnak a szervezők. KÉNYSZERSZÖVETSÉG Még fülemben csengnek a Szlovák Nemzeti Párt egyik irányadó politikusának szavai, amelyeket két hónappal ezelőtt a zsolnai vezetőségi ülés szünetében mondott: az SZNP számára a koalíció Mečiarral politikai halál lenne. Akkor és ott úgy tűnt: a többség megelégelte a DSZM, pontosabban elnökének munkamódszereit. (Egy héttel azelőtt Vladimír Mečiar azzal vádolta meg Černákot, hogy egymillió koronát kért a pénzügyminisztertől pártja támogatá­sára.) Nos, a politikában, térségünkben, úgy látszik minden lehetsé­ges. A pártelnök, aki néhány napja még perelni akarta a miniszterel­nököt, szombaton elfogadta kézfogását és javaslatát, hogy ezentúl együtt próbálják meg irányítani az ország szekerét. Az igazsághoz tartozik, hogy Cernákék a nyári kudarc után - nem igazán találták helyüket a politikai porondon. Ezt elégelték meg a járási vezetők, s főként a pozícióra vágyó volt szövetségi képviselők, amikor a pártelnök, s néhány parlamenti hívének a háta mögött tárgyalásokba kezdtek a DSZM-el. Vladimír Mečiar is kényszerből folyamodott a szövetséghez - szeptember derekán, a parlamenti ülés során be kellett látnia: vagy szövetkezik valakivel, vagy előre kell hozni a parlamenti választásokat. Sürgethette a dön­tést az a tény is, hogy saját emberei között is akadtak olyanok - s ezt a múlt héten Peter Weiss is megerősítette —, akik kormányválság előidézésén (és Mečiar leváltásán) mesterkedtek. Vladimír Mečiar még néhány napja nem tudta, a parlamenti pártok közül az SZNP, a DBP, vagy netán valaki más mutat majd hajlandóságot a koalícióra. Erről árulkodnak az október 3-án külföldi újságíróknak mondott szavai. (A miniszterelnök akkor úgy nyilatkozott: nem igazán van kivel koalícióra lépnie, a külföld akkor is ostrom alá venné, ha a DBP lenne koalíciós partnere, s akkor is ha az SZNP.) Cernákékkal immár 82 biztos szavazata van a kormánynak a szlovák törvényhozásban, s ez a koalíció létrehozásának elsődleges indítéka. Ennyi szavazat ugyan alkotmánytörvények meghozatalára nem elegendő, ám az egyszerű többséget igénylő jogszabályok — az ellenzék akadékoskodása esetén is - simán átvihetők. Mečiar szom­bat után biztos lehet abban is, hogy amíg tart a szövetség, addig nem pártol(hat)nak át a koalíció parlamenti képviselői - Milan Kňažko példájára - más frakciókba. A honatyák erre írásban kötelezték magukat. Most már csak az a kérdés, hogy meddig tart ki ez az érdekszövet­ség. Az ellenzék azt jósolja - legfeljebb 3-4 hónapig. Vladimír Mečiar elvárása szerint 32 hónapig, vagyis a megbízatási időszak végéig. Cuvodít Cérnák, az utóbbi napok gyakorlatához híven, kitért a válaszadás elől. S bár az ünnepélyes kézfogás után pezsgőt szolgáltak fel, az SZNP elnöke egész idő alatt olyan arcot vágott, mintha savanyú szőlőbe harapott volna. Pedig úgy hírlik, alelnöki posztot kap a parlamentben. Vagy lehet, hogy épp ezért (is) fáj a feje? GÁGYOR ALÍZ EMLEKMU NAGYÖLVEDEN A II. világháborúban elesett he­lyi lakosok tiszteletére állított emlékművet lepleztek le vasár­nap délután Nagyölveden. A márványlapokkal borított osz­lopkompozíción 93 magyar név olvasható. Azoknak a nagyölve­dieknek a neve, akik életüket adták, de végtisztességet csak most, 50 év után kaptak. A helybeliek Vavreczky Jó­zsef polgármester irányításával felemelő ünnepséget rendeztek. A ragyogó őszi verőfényben nagyszámú közönség előtt Gerő János és Csáky Pál mondott ün­nepi beszédet. A komáromi Concordia kórus és Gálán Géza fellépése emelte a megemléke­zés rangját és fényét. Kár, hogy a cserkészek elkésve érkeztek, s így némileg megzavarták a méltóképpen szerkesztett, színvonalas műsort. Szép volt, hogy a katolikus és református lelkész együtt szentelte fel az emlékművet, és celebrált misét... „Hol ünnepélyes, lassú gyászzenével És fátyolos zászlók kíséretével A hősöket... méltó kegyelet­tel tették halhatatlanokká. (zéká) TÁVOLLÉT ÉS JELENLÉT Miniszterek és képviselők utaznak. Európa, Ázsia, Amerika..., mint a mesében. Menjenek. Tehetik. Fizetjük adóinkat, meg fizetnek adót a vendéglátó országokban is. Jut az odautazásra, meg a visz­szaútra is. Mesélik élményeiket. Millióknak. Üldögélnek a tűz mellett. A hatalom máglyarakása olykor még világít is. Utakat mutat. Mi meg mást. Ki kellene kapcsolni a tévékészüléket. De úgy teszünk, mint­ha nem lehetne. Pedig a Lépések egy helyben való topogásnak tűnnek. A Kroky az államnyelven sem bizonyítja az ellenkezőjét. Maradunk. Elég ez nekünk. Mondják is a minisz­terek és a képviselők, hogy mily csodálatos a mi hazánk. Otthonossá az akolmeleg teszi. Minek ide Európa. Menjen az Európa Tanács, ahová akar. Mi maradunk. Egy helyben. Ki nem mozdíthatnak bennünket innen holmi ajánlások, figyelmezteté­sek, elvárások és gazdasági feltételek. Nem. Mi minden vasárnap délután körülüljük a képernyőt, amelyen a stúdióba telepített hatalom máglyaraká­sa körül melegedőket látjuk. Aztán mutogatunk egymásnak. Ezt is, azt is. Ez így természetes a nagycsaládban. Sebaj! Baj csak akkor van, ha másoknak is mutogatnak. Nem a nézők. A nézettek. Mutogatnak és üzenget­nek. Hogy már azért ne! Meg úgysem! Csakazért­is! Istenuccse! Hinnye, a mindenüket azoknak az európaiaknak! Velünk aztán nem fognak packáz­ni! Majd mi megmutatjuk, hol lakik a szlovákoké! A többieké meg mehet a francba! Ilyetén az amerikai szenátorok is hazudoznak. Össze-vissza. Még irományaikba sem átallanak belefoglalni ártatlan szlovák hazafiakat, akik hol­mi pitiáner nyelvtörvényekkel, névtörvényekkel és helységnévtáblákkal marasztalják a magyar atya­fiaikat. Szlovákiában. Mert az amerikai szenáto­rok olyan ostobák. Nem is szólva az Államok pozsonyi nagykövetségéről. Csak hazudozni akar­nak. Es csakis Szlovákiáról. Ez sem baj. A baj csak az, hogy az aktuális hatalom máglya­rakása körül ülők egyike sem döbben rá: nem Európának van szüksége Szlovákiára. Nem Szlo­vakia irányítja az amerikai szenátust. Mert itt valami egészen másról nem esik szó. Vasárnap üresen maradt egy szék. Mi hagytuk üresen. Magyarok. Szlovákiában. Eközben a többi székről rendreutasították a világot. Pontosabban: az arab emíreket dicsérték. Pénzt és olajat. Minden mást eltehetnek. Amerikában és Európában. Mert mi már benne vagyunk. A közepében, és nyakig. Talán éppen ezért kellene beülni abba a székbe. És megmondani, hogy mi is utazunk. Csak mintha más Amerikában, és más Európában járnánk, mint a hatalom máglyáinál melegedők. Mert tényleg nincs ránk szükségük. Ott Ameri­kában, de itt Éurópában sem. Nekünk viszont szükségünk van rájuk. DUSZA ISTVÁN DÍNÓ ITT, DÍN0 OH, A JUMBÓNÁL MEGKAPOD!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents