Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-26 / 250. szám, kedd
1993. OKTÓBER 22. ÚJ szól MOZAIK 4 A TAKARÉKPÉNZTÁR ÁLLJA A VERSENYT MÉLTÓKÉPP ÜNNEPELNEK (Munkatársunktól) Már évtizedek óta október 31-én ünneplik a takarékossági világnapot. Ebből az alkalomból rendezett tegnap sajtóértekezletet a Szlovák Állami Takarékpénztár. - Nem szerveztük meg a takarékossági hónapot, nem indítottunk kampányt az ügyfelek toborzására, mert egyetlen európai bank sem teszi ezt - mondotta Nadežda Jančovičová, a Szlovák Állami Takarékpénztár igazgatóhelyettese. - Ennek ellenére mi is megbecsüljük azokat, akik ránk bízzák megtakarított pénzüket és természetesen a hitelért hozzánk fordulókat is lehetőségeinknek megfelelően kiszolgáljuk. Néhány apró meglepetéssel is kedveskedünk a takarékossági világnap tiszteletére. Az október 15-én készített kimutatás szerint az állami takarékpénztárban — amely már csak rövid ideig lesz állami - 103 220 454 000 koronát tett ki a betétállomány. Az év elejétől mérsékelten csökkent, elsősorban azokban a járásokban nyúltak az ügyfelek a megtakarított pénzükhöz, amelyekben nagy arányú a munkanélküliség. Míg a koronabetétek csökkentek, a lakossági devizaszámlákon megközelítőleg ugyanilyen értékkel emelkedtek az öszszegek. A sajtóértekezleten szóba került a bankok versenyzése a kamatlábak emelése terén. A takarékpénztár illetékesei szerint a piacgazdaságon alapuló államokban ez nem jellemzi a pénzügyi szférát. A bankok nem ilyen alapon csábítják az ügyfeleket, hanem egyre színvonalasabb szolgáltatásaikkal. D. T. MAGYAR NÉPDAL A POZSONYI DZSESSZPÓDIUMON Megfeszült inak, izzadságcseppektől gyöngyöző arc, kidagadt nyakerek - maga a megtestesült erőfeszítés. Nem, nem egy szénfejtő bányászról, még csak nem is mázsányi vasakat emelgető súlyemelőről vagy más élsportolóról van szó. Az erőfeszítés végterméke pedig nem tüzelőanyag vagy sportvilágcsúcs, hanem muzsika. Ugyanis dzsesszszaxofonosról beszélek. A muzsika pedig nem akármilyen. Akár világcsúcsnak is nevezhetném, hiszen a világ legjobbjai közül is felléptek néhányan a XIX. Pozsonyi Dzsessznapokon. Némi bosszúsággal kezdődött az ünnepség, mivel az első napon, október 22-én Peter Lipa, a szlovák — vagy csehszlovák? — dzsessz nagy öregje műszaki okokra hivatkozva több mint egyórás késéssel jelentette be a főműsor kezdetét. Szerencsére a hallgatók addig sem voltak megfosztva a zene élvezetétől, mert - a már bevált hagyományokhoz híven — az épület előcsarnokában már kora estétől szólt a dzsessz és a dixieland, ezúttal két holland csoport, a Flying Dixies és a Jazzcrackers előadásában. A hangulat is az előző években megszokott, kötetlen és felszabadult volt. A főműsort a cseh és szlovák zenészekből összeállt Československý Quintet nevű zenekar kezdte meg. Tagjai fiatal koruk ellenére is nagyon jól csinálják, amit csinálnak. Szívmelengető volt a Peter Lipa szavait kísérő taps, amikor a nagy jazzman hangsúlyozta: a cseh-szlovák z.enészbanda talán a föderáció szellemét kívánja tovább éltetni. Az est egyik fénypontjaként nem mindennapi, dzsessz-színpadon nagyon is szokatlan csoport lépett a porondra: a Vents D'est Montanaro, vagyis Miquén Montanaro és Keleti szél nevű csapata. S ennek a csapatnak a részét képezte az általunk is jól ismert Ghýmes együttes. Első látásra nagyon furán hatott MINDEN UT A JUMBOBA VEZET! Szlovákia legnagyobb játék-nagykereskedése az F. L. - JUMBO széles körű árukínálatával és kedvező árakkal várja Önöket a karácsonyi vásár idején ' Kínálata - Mattel -Lego - Közvetlen behozatal Ázsiából is Európából - Szlovák és cseh gyártók képviselete - Dinoszauruszok - ICO-képviselet - írószerek, tanszerek, irodaszerek Szolgáltatásai - Ofwágos méretű üzletkötői hálózat >sl*betségett Ingyenes nagyi^Aedöl hlüdtozszállítás - Készpénzben történő fizetés esetén áz elérhető kedvezmény 15 % JLs . Víía^ew^edelmi raktáraink: I- Í. L. - OGMBQ s. "r. % : | Öaadovsk^:iad36 63 \ 01 Šamoriu T»» /fa*« 0708/2338 Štefánikova 4 " 06601 Humenné Tél /fax: 0633/4353 1 Üzleteink: Bratislava, Obchodná 70 Bratislava, Obchodná 50 Šamorín, Gazdovský rad 30 Žarnovica, Dolná 2 . Humenné, Štefánikova 4 Slovenské Nové Mesto a dzsesszpódiumon ez a tizenöt tagú csapat, amely a dudától kezdve a hegedűn, a cimbalmon, a furulyán és a gitáron keresztül a zongoráig és a szaxofonig rengeteg hangszert megszólaltatott. Az ember azt gondolhatta volna, ebből csak diszharmónia lehet, de a zenészek épp az ellenkezőjéről győztek meg. Számomra különösen kedves élmény volt, hogy Écsi Gyöngyi gyönyörű hangján magyar népdal is felcsendült a dzsessz színpadán. Szólt a népdal okszitánul, Montanaro anyanyelvén is, egy szomorú-vidám francia balladát a szamba ritmusával kísért a zenekar, énekelt Kobzos Kis Tamás, de a rendezvény hangulatához híven dzsesszritmusokat is megpendített a Keleti szél. Á péntek éjszaka másik fénypontja egy vérbeli jazzman, a különös fúvósbillentyűs hangszeren játszó Joe Zawinul és Syndicate nevű csapata volt. Szombat délelőtt a Flying Dixies tagjai átvedlettek utcai zenészekké, és Pozsony belvárosát járva szórakoztatták a járókelőket. A szombat éjszaka már kizárólag a klasszikus dzsesszé volt. Ebből is a legjobbat adta Bob Berg amerikai szaxofonos. Ő volt az, akire a bevezetőben utaltam, aki már szinte emberfelettinek tűnő erőfeszítéssel csalta elő hangszeréből a gyönyörű muzsikát. Talán kevesebb izzadsággal, de hasonló jó színvonalú zenét adott elő zongorán az angol Georgie Fame. A zenei ünnepségeket vasárnap este Juraj Bartoš hazai, Bob Long kaliforniai, Franz Koglmann osztrák és Jean Luc Ponty francia—amerikai csapata zárta. A zenét leírni meg sem próbálom, hiszen az lehetetlen. Hallani - a zenészeket pedig látni - kell. S akiknek az idén ebben nem lehetett részük, lesz még rá lehetőségük: a rendezők egy év múlva Pozsonyba várják a dzsessz nagyjait. (gaál) KÖZLEMÉNY Az „Anyanyelvünkön a közéletben" nyelvhelyességi tanfolyam keretében ma 16 órakor kezdődik a Csemadok OV nagytermében Szabómihályi Gizella előadása a beszédművelés aktuális kérdéseiről. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők. KÉNYSZERSZÖVETSÉG Még fülemben csengnek a Szlovák Nemzeti Párt egyik irányadó politikusának szavai, amelyeket két hónappal ezelőtt a zsolnai vezetőségi ülés szünetében mondott: az SZNP számára a koalíció Mečiarral politikai halál lenne. Akkor és ott úgy tűnt: a többség megelégelte a DSZM, pontosabban elnökének munkamódszereit. (Egy héttel azelőtt Vladimír Mečiar azzal vádolta meg Černákot, hogy egymillió koronát kért a pénzügyminisztertől pártja támogatására.) Nos, a politikában, térségünkben, úgy látszik minden lehetséges. A pártelnök, aki néhány napja még perelni akarta a miniszterelnököt, szombaton elfogadta kézfogását és javaslatát, hogy ezentúl együtt próbálják meg irányítani az ország szekerét. Az igazsághoz tartozik, hogy Cernákék a nyári kudarc után - nem igazán találták helyüket a politikai porondon. Ezt elégelték meg a járási vezetők, s főként a pozícióra vágyó volt szövetségi képviselők, amikor a pártelnök, s néhány parlamenti hívének a háta mögött tárgyalásokba kezdtek a DSZM-el. Vladimír Mečiar is kényszerből folyamodott a szövetséghez - szeptember derekán, a parlamenti ülés során be kellett látnia: vagy szövetkezik valakivel, vagy előre kell hozni a parlamenti választásokat. Sürgethette a döntést az a tény is, hogy saját emberei között is akadtak olyanok - s ezt a múlt héten Peter Weiss is megerősítette —, akik kormányválság előidézésén (és Mečiar leváltásán) mesterkedtek. Vladimír Mečiar még néhány napja nem tudta, a parlamenti pártok közül az SZNP, a DBP, vagy netán valaki más mutat majd hajlandóságot a koalícióra. Erről árulkodnak az október 3-án külföldi újságíróknak mondott szavai. (A miniszterelnök akkor úgy nyilatkozott: nem igazán van kivel koalícióra lépnie, a külföld akkor is ostrom alá venné, ha a DBP lenne koalíciós partnere, s akkor is ha az SZNP.) Cernákékkal immár 82 biztos szavazata van a kormánynak a szlovák törvényhozásban, s ez a koalíció létrehozásának elsődleges indítéka. Ennyi szavazat ugyan alkotmánytörvények meghozatalára nem elegendő, ám az egyszerű többséget igénylő jogszabályok — az ellenzék akadékoskodása esetén is - simán átvihetők. Mečiar szombat után biztos lehet abban is, hogy amíg tart a szövetség, addig nem pártol(hat)nak át a koalíció parlamenti képviselői - Milan Kňažko példájára - más frakciókba. A honatyák erre írásban kötelezték magukat. Most már csak az a kérdés, hogy meddig tart ki ez az érdekszövetség. Az ellenzék azt jósolja - legfeljebb 3-4 hónapig. Vladimír Mečiar elvárása szerint 32 hónapig, vagyis a megbízatási időszak végéig. Cuvodít Cérnák, az utóbbi napok gyakorlatához híven, kitért a válaszadás elől. S bár az ünnepélyes kézfogás után pezsgőt szolgáltak fel, az SZNP elnöke egész idő alatt olyan arcot vágott, mintha savanyú szőlőbe harapott volna. Pedig úgy hírlik, alelnöki posztot kap a parlamentben. Vagy lehet, hogy épp ezért (is) fáj a feje? GÁGYOR ALÍZ EMLEKMU NAGYÖLVEDEN A II. világháborúban elesett helyi lakosok tiszteletére állított emlékművet lepleztek le vasárnap délután Nagyölveden. A márványlapokkal borított oszlopkompozíción 93 magyar név olvasható. Azoknak a nagyölvedieknek a neve, akik életüket adták, de végtisztességet csak most, 50 év után kaptak. A helybeliek Vavreczky József polgármester irányításával felemelő ünnepséget rendeztek. A ragyogó őszi verőfényben nagyszámú közönség előtt Gerő János és Csáky Pál mondott ünnepi beszédet. A komáromi Concordia kórus és Gálán Géza fellépése emelte a megemlékezés rangját és fényét. Kár, hogy a cserkészek elkésve érkeztek, s így némileg megzavarták a méltóképpen szerkesztett, színvonalas műsort. Szép volt, hogy a katolikus és református lelkész együtt szentelte fel az emlékművet, és celebrált misét... „Hol ünnepélyes, lassú gyászzenével És fátyolos zászlók kíséretével A hősöket... méltó kegyelettel tették halhatatlanokká. (zéká) TÁVOLLÉT ÉS JELENLÉT Miniszterek és képviselők utaznak. Európa, Ázsia, Amerika..., mint a mesében. Menjenek. Tehetik. Fizetjük adóinkat, meg fizetnek adót a vendéglátó országokban is. Jut az odautazásra, meg a viszszaútra is. Mesélik élményeiket. Millióknak. Üldögélnek a tűz mellett. A hatalom máglyarakása olykor még világít is. Utakat mutat. Mi meg mást. Ki kellene kapcsolni a tévékészüléket. De úgy teszünk, mintha nem lehetne. Pedig a Lépések egy helyben való topogásnak tűnnek. A Kroky az államnyelven sem bizonyítja az ellenkezőjét. Maradunk. Elég ez nekünk. Mondják is a miniszterek és a képviselők, hogy mily csodálatos a mi hazánk. Otthonossá az akolmeleg teszi. Minek ide Európa. Menjen az Európa Tanács, ahová akar. Mi maradunk. Egy helyben. Ki nem mozdíthatnak bennünket innen holmi ajánlások, figyelmeztetések, elvárások és gazdasági feltételek. Nem. Mi minden vasárnap délután körülüljük a képernyőt, amelyen a stúdióba telepített hatalom máglyarakása körül melegedőket látjuk. Aztán mutogatunk egymásnak. Ezt is, azt is. Ez így természetes a nagycsaládban. Sebaj! Baj csak akkor van, ha másoknak is mutogatnak. Nem a nézők. A nézettek. Mutogatnak és üzengetnek. Hogy már azért ne! Meg úgysem! Csakazértis! Istenuccse! Hinnye, a mindenüket azoknak az európaiaknak! Velünk aztán nem fognak packázni! Majd mi megmutatjuk, hol lakik a szlovákoké! A többieké meg mehet a francba! Ilyetén az amerikai szenátorok is hazudoznak. Össze-vissza. Még irományaikba sem átallanak belefoglalni ártatlan szlovák hazafiakat, akik holmi pitiáner nyelvtörvényekkel, névtörvényekkel és helységnévtáblákkal marasztalják a magyar atyafiaikat. Szlovákiában. Mert az amerikai szenátorok olyan ostobák. Nem is szólva az Államok pozsonyi nagykövetségéről. Csak hazudozni akarnak. Es csakis Szlovákiáról. Ez sem baj. A baj csak az, hogy az aktuális hatalom máglyarakása körül ülők egyike sem döbben rá: nem Európának van szüksége Szlovákiára. Nem Szlovakia irányítja az amerikai szenátust. Mert itt valami egészen másról nem esik szó. Vasárnap üresen maradt egy szék. Mi hagytuk üresen. Magyarok. Szlovákiában. Eközben a többi székről rendreutasították a világot. Pontosabban: az arab emíreket dicsérték. Pénzt és olajat. Minden mást eltehetnek. Amerikában és Európában. Mert mi már benne vagyunk. A közepében, és nyakig. Talán éppen ezért kellene beülni abba a székbe. És megmondani, hogy mi is utazunk. Csak mintha más Amerikában, és más Európában járnánk, mint a hatalom máglyáinál melegedők. Mert tényleg nincs ránk szükségük. Ott Amerikában, de itt Éurópában sem. Nekünk viszont szükségünk van rájuk. DUSZA ISTVÁN DÍNÓ ITT, DÍN0 OH, A JUMBÓNÁL MEGKAPOD!