Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-25 / 249. szám, hétfő

3 INTERJÚ Immáron egy éve annak, hogy Dunacsún mellett a Váhostav megkezdte a Duna elrekesztését és kezdetét vette a bősi vízlépcső feltöltése. Az azóta eltelt időszakról Dominik Kocingerrel, a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építéséért és üzemeltetéséért felelős szlovák kormánybiztossal beszél­gettünk: TÚJSZQ* 1993. OKTÓBER 25. - Először is szeretném hangsú­lyozni, hogy 1990 óta vagyok a hivatalomban, és azóta a leg­fontosabb feladatomnak a kör­nyezetvédelmi és ezen belül is a föld alatti vízkészlet sorsát illető kérdések tisztázását tekin­tettem. Ezért annak idején a be­lépésem feltételeként szabtam meg egy szakértői csoport felál­lítását. Ez végül Igor Mucha pro­fesszor vezetésével jött létre, s a csoport kidolgozta a vízlép­csőnek a föld alatti vizekre gya­korolt hatásait vizsgáló Phare­program tervét. Ezt 1990 októ­berében felkínáltuk a magyar félnek, de az együttműködés, sajnos, nem valósult meg. A mi oldalunkon ennek ellenére meg­kezdődött a kutatás, amelynek első eredményeit már az ideigle­nes megoldás tervezésekor is ki­használtuk. Azért összpontosí­tottunk elsősorban a talajvízre, mert a vízlépcső egyéb összefüg­géseit, így például az árvízvédel­met, a hajózást, az áramterme­lést tekintve nem merültek fel különösebb kételyek. Jellemző, hogy amikor az első tapasztala­tokat értékelő tudományos kon­ferenciákon feltettem a kérdést, hogy kinek van megjegyzése a Mucha-csoport által prezentált eredményekhez, illetve a vízlép­csőnek a parti szűrésű vízmű­vekre gyakorolt hatásait illető­en, tulajdonképpen csak a WWF (Természetvédelmi Világalap) képviselője fejtette ki kétségeit az ivóvíz minőségével kapcso­latban. Arra hivatkozott, hogy néhány mintában szerves anya­gok jelenlétét állapították meg, és ezeket mi titkoljuk. Igor Mu­cha válaszul elmagyarázta, hogy egy megfigyeléssorozatban az egyszeri előfordulás semmikép­pen nem tekinthető jellegzetes­nek. Ráadásul megtörtént, hogy az egyik, hatvan méter mélyről származó vízmintában kipufo­gógázok jelenlétét állapították meg, amely nyilvánvalóan a mintavétel során használt ben­zinmotoros szivattyúból került a vízbe. Mindennek ellenére a WWF képviselője ugyanezt a kételyét a környezetvédelmi miniszterek luzerni konferenciá­jának színhelyén is felvetette. Ekkor meghívtam hozzánk a szervezet svájci főigazgatóját, hogy személyesen tisztázzuk a problémákat. Amennyiben ugyanis bécsi irodájuk a valóság­nak nem megfelelő dolgokat kürtöl a világba, ezzel az egész szervezet hitelét rontja. Hason­lóképpen meghívtam a Cous­teau-alapítvány szakértőit is, akik a luzerni konferencia idején szintén állást foglaltak a vízlép­csővel kapcsolatban. Igyekszünk tehát nyílt kártyákkal játszani, ezért is örülünk annak, hogy a folyamatba az Európai Közös­ség is bekapcsolódott. Ennek kö­szönhetően mind nálunk, mind pedig Magyarországon épp nap­jainkban fejeződik be a vízlép­cső körüli megfigyelőhálózat eredményeinek összegzése, amelynek alapján a háromoldalú szakértői bizottság az év végéig kidolgoz egy jelentést. Ez kiin­dulási anyagként szolgál majd az ideiglenes vízmegosztási rend megállapításához. • Térjünk át az első év konk­rét tapasztalataira. Milyen válto­zásokat észleltek az ivóvíz mi­nőségében? - A körtvélyesi víztároló fel­töltése után a tároló jobb oldalán megváltoztak a föld alatti víz áramlási irányai, így az oroszvá­ri vízműhöz nem az osztrák me­zőgazdasági területek, illetve Li­getfalu irányából érkezik az utánpótlás, hanem a folyó felől. Ennek eredményeként nőtt a víz oxigéntartalma, vagyis javult a minősége. Azzal számolunk, hogy hosszú távon növelhetjük a vízmű kapacitását, sőt talán még az utólagos oxigénadagolást is abbahagyhatjuk. A tavalyi árvíz megviselte a zsilipkapukat A BŐSI VÍZLÉPCSŐ: LETELT A PRÓBAÉV A bal oldalon egyelőre annyi bizonyosodott be, hogy az ottani finomszemű üledékek miatt a változások nagyon lassúak. Mindenesetre felkészültünk ar­ra, hogy amennyiben le kellene állítani a szemeti vízművet, a ki­esést Somorjáról pótoljuk. En­nek ellenére hangsúlyozni sze­retném, hogy a legmagasabb szakmai körök aggodalmai elle­nére Szemeten sem került sor gyors minőségromlásra, pedig ezt külön a Phare-program kere­tében kiépített megfigyelőkutak követik. • Tudjuk, hogy a föld alatti vízkészlet védelmében a tároló­ban az utolsó pillanatban több komoly beavatkozásra került sor. Gondolok itt például a víz­művek előterének szigetelésére, vagy a terelőgátak felépítésére. A vízlépcső tervezői, illetve a beruházóvállalat munkatársai viszont minden alkalommal hangsúlyozzák, hogy az első év tapasztalatai bebizonyították az eredeti koncepció helyességét. Ezek szerint az előbb említett intézkedések feleslegesek voltak? - Nem tudom, ki merné egyértelműen kijelenteni, hogy a föld alatti víz szempontjából az eredeti koncepció tökéletes volt. Azt viszont állítom, hogy a problémák megoldásához nem volt szükség az építkezés felfüg­gesztésére. Napjainkban ugyanis modellek segítségével rövid idő alatt megítélhetők a felmerülő alternatívák. Mivel a kellő áram­lási sebességek biztosítására a je­lenlegi, szűkített tárolóban kü­lönböző intézkedéseket kellett tennünk, ezekre nyilvánvalóan az eredeti tárolóban is szükség lett volna. Fő céljuk, hogy a föld alatti vízkészlet utánpótlására szolgáló beszivárgási zónákban megakadályozzák az üledék le­rakódását. Ilyen szempontból leginkább a tárolóban kialakított hajózó csatornától tartottunk, de ebben sikerült olyan áramlási se­bességeket biztosítanunk, hogy egyáltalán nem képződik finom­szemű üledék. Sőt, néha az okoz gondot, hogy az árhullámok a kavicsot is elsodorják. A tároló jobb oldali töltése közelében ki­épített két kilométer hosszú te­relőgát bal oldalán szintén gyor­sul a vízáramlás, a jobb oldalán viszont iszap rakódik le. Ez utóbbi csökkenti a beszivárgást a Nagy-Duna felé, ami hosszú távon veszélyeztetné a töltések biztonságát. Az eddigi intézke­dések elegendőnek bizonyultak az üledékképződés szabályozá­sára és a talajvízutánpótlás biz­tosítására. Emiatt egyelőre csak tartalékmegoldásként kezeljük azt a korábbi elképzelést, amely szerint a tároló fenekén kialakí­tott 350 ezer négyzetméternyi összfelületű kavicsbányák bizto­sítanák a beszivárgást. Egyelőre nem támogatom ezt az elképze­lést, de mivel jelenleg nem tu­dunk honnét kavicsot bányászni, tovább vizsgáljuk egy ilyen be­avatkozás lehetséges következ­ményeit. • A tároló töltései mentén húzódó szivárgócsatorna víz­szintje nagymértékben befolyá­solja a talajvízszintet. Somorján például a víz több pincét is el­öntött. Nem tervezik, hogy vala­milyen módon csökkentik ezt? - Nem ismerem ennyire rész­letesen a helyzetet és azt sem, hogy az építészeti hivatal annak idején milyen paramétereket vett figyelembe, amikor enge­délyt adott a pincék kialakításá­ra, ezért nehéz megítélnem, ki követett el hibát. Tudatosítani kell viszont, nem egyszerű elér­ni, hogy az egyik helyen a talaj­víz a mezőgazdaság számára kétméteres mélységben legyen, máshol pedig valamilyen épít­mény miatt három-négy mé­teren. • Somorján viszont néhány tíz centiméteres módosítás is ele­gendő lenne, de az érintettek számára nem világos, kihez is forduljanak ebben az ügyben. - Tény, hogy a talajvízszint­szabályozásának kérdése még nem teljesen megoldott, de eb­ben szerepe van az érdekütkö­zéseknek is. A lokális hatásokkal ennek ellenére foglalkozni kell, ennek a környezetvédelmi hiva­talokon keresztül kell folynia, amelyek a vízlépcső üzemeltető­jéhez fordulnak. • A mellékágakban kialakí­tott vízpótlórendszer kétségkí­vül sokat segített, sőt kivívta az idelátogató magyar parlamenti képviselők elismerését is. Ennek ellenére amennyiben nem akar­juk teljesen megváltoztatni az ottani természetet, még sok te­endő akad. - Az ágrendszert illetően el­sősorban a környezetvédelmi szakembereknek kellene meg­mondaniuk, melyik részen mi­lyen feltételekre van szükség. Mindenesetre az illetékesek kö­telessége, hogy az elmúlt év ta­pasztalatai alapján pontosítsák az üzemeltetési rendet. • Elképzelhető tehát, hogy jövőre biztosítják az ártéri ter­mészet számára elengedhetetlen vízszintingadozást? - Feltételezem, hogy az idei vízellátással a helybeliek is elé­gedettek voltak. Ez, persze, nem feltétlenül optimális, de erről a biológusoknak kell nyilatkoz­niuk. Azt viszont mindenképpen sikerként könyvelhetjük el, hogy most már nem kerül sor olyan óriási vízszintingadozá­sokra, mint korábban. • Ennek kiküszöbölésével azonban az ártéri természet alapvető életfeltételét veszítené el. Ezzel könnyen odajuthatunk, amitől az ökológusok a kezdet­től fogva tartottak, vagyis hogy valaki az asztal mellől „szabja át" a természetet. - Véleményem szerint az ille­tékesek mindenképpen hajlan­dók arra, hogy elfogadják az optimalizálásra tett javaslatokat. Ezek beterjesztése az állami kör­nyezetvédelmi szolgálat fel­adata. • A felvízcsatorna, illetve a tároló töltéseiben kiterjedt megfigyelőrendszer működik. Ez mutatott valamilyen komo­lyabb hibát? - A vízlépcső műszaki és biz­tonsági felügyelete állami ellen­őrzés alatt áll és az ezt végző szerv folyamatosan értékeli a beszivárgási görbéket, a süly­lyedést stb. Az eredményekről tulajdonképpen elegendő annyit elmondani, hogy eddig semmi­lyen beavatkozásra nem adtak utasítást. • Mikor készül el a Doborgaz és Dunacsún közötti út? - Az útvonalat már előkészí­tették és kész a szivárgócsator­nán átvezető híd is. Gond vi­szont, hogy egyelőre nincs pénz a munkák folytatására. Ez egy általános probléma, amely miatt csak a legsürgetőbb feladatokra összpontosíthatunk. így jelenleg csak a megfigyelőrendszer köz­ponti épületén és a dunacsúni árapasztó műtárgy alvízi részé­nek megszilárdításán dolgozunk. A költségvetésből ugyanis nem kaptunk pénzt, mirdössze hite­leket tudtunk szerezni, illetve eladjuk a megtermelt áramot. • Bodak térségében a felvíz­csatornával párhuzamosan meg­kezdődött egy kerítés építése, ön normálisnak tartja, hogy a vadvédelemre hivatkozva ezt közvetlenül az országút mentén létesítik? - Ügy gondolom, hogy a víz­lépcső üzemeltetője számára gazdaságossági szempontból a kerítés nem megoldás, mivel valószínűleg hasonlóan járnának vele, mint az autópályák kör­nyékén. Ráadásul nem vagyok meggyőződve arról, hogy külö­nösebb védelmet jelentene az állatok számára. • A vízlépcső körüli sétánkat fejezzük be a bősi gátnál. Hány turbina működik az erőműben, igaz-e, hogy az energetikai mű­vek nem fizetnek az áramért, illetve mi a gond a jobboldali hajózsilippel? - Eddig öt turbina készült el, a hatodikat pedig az év végére fejezik be. Az utolsó két turbiná­hoz egyelőre nem rendeltük meg a generátorokat, de szerintem ezeket is befejezhetnénk, hiszen magas vízállás esetén működhet­nének. A számítások szerint ugyanis évi 18 napos működés esetén már gazdaságosan üze­melnének. A villanyárammal kapcsolatban pedig annyit, hogy az energetikai művek valóban gondokkal küszködnek, aminek elsősorban az az oka, hogy meg­rendelőik nekik sem fizetnek rendesen. A jobboldali zsilip pe­dig azért nem működik, mert az egyéves próbaüzemelés alapján több helyen javításra szorul. Fő­ként a kapuit kell megerősíteni, amelyeket nagyon megviselt a tavalyi árvíz. • Végezetül még mit tart fon­tosnak az elmúlt év tapasztala­taiból? - Tulajdonképpen arra sze­retném felhívni a figyelmet, hogy nálunk a bősi vízlépcsővel kapcsolatban valóban részletes kutatások folynak, viszont a ma­gyar féltől mind a mai napig nem kaptunk olyan elemzést, amely hasonló részletességgel bizonyí­taná a nagymarosi vízlépcső hát­rányait. TUBA LAJOS Egy éve történt... (Méry Gábor (1) és archívumi felvételek)

Next

/
Thumbnails
Contents