Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-25 / 249. szám, hétfő

3 INTERJÚ Immáron egy éve annak, hogy Dunacsún mellett a Váhostav megkezdte a Duna elrekesztését és kezdetét vette a bősi vízlépcső feltöltése. Az azóta eltelt időszakról Dominik Kocingerrel, a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építéséért és üzemeltetéséért felelős szlovák kormánybiztossal beszélgettünk: TÚJSZQ* 1993. OKTÓBER 25. - Először is szeretném hangsúlyozni, hogy 1990 óta vagyok a hivatalomban, és azóta a legfontosabb feladatomnak a környezetvédelmi és ezen belül is a föld alatti vízkészlet sorsát illető kérdések tisztázását tekintettem. Ezért annak idején a belépésem feltételeként szabtam meg egy szakértői csoport felállítását. Ez végül Igor Mucha professzor vezetésével jött létre, s a csoport kidolgozta a vízlépcsőnek a föld alatti vizekre gyakorolt hatásait vizsgáló Phareprogram tervét. Ezt 1990 októberében felkínáltuk a magyar félnek, de az együttműködés, sajnos, nem valósult meg. A mi oldalunkon ennek ellenére megkezdődött a kutatás, amelynek első eredményeit már az ideiglenes megoldás tervezésekor is kihasználtuk. Azért összpontosítottunk elsősorban a talajvízre, mert a vízlépcső egyéb összefüggéseit, így például az árvízvédelmet, a hajózást, az áramtermelést tekintve nem merültek fel különösebb kételyek. Jellemző, hogy amikor az első tapasztalatokat értékelő tudományos konferenciákon feltettem a kérdést, hogy kinek van megjegyzése a Mucha-csoport által prezentált eredményekhez, illetve a vízlépcsőnek a parti szűrésű vízművekre gyakorolt hatásait illetően, tulajdonképpen csak a WWF (Természetvédelmi Világalap) képviselője fejtette ki kétségeit az ivóvíz minőségével kapcsolatban. Arra hivatkozott, hogy néhány mintában szerves anyagok jelenlétét állapították meg, és ezeket mi titkoljuk. Igor Mucha válaszul elmagyarázta, hogy egy megfigyeléssorozatban az egyszeri előfordulás semmiképpen nem tekinthető jellegzetesnek. Ráadásul megtörtént, hogy az egyik, hatvan méter mélyről származó vízmintában kipufogógázok jelenlétét állapították meg, amely nyilvánvalóan a mintavétel során használt benzinmotoros szivattyúból került a vízbe. Mindennek ellenére a WWF képviselője ugyanezt a kételyét a környezetvédelmi miniszterek luzerni konferenciájának színhelyén is felvetette. Ekkor meghívtam hozzánk a szervezet svájci főigazgatóját, hogy személyesen tisztázzuk a problémákat. Amennyiben ugyanis bécsi irodájuk a valóságnak nem megfelelő dolgokat kürtöl a világba, ezzel az egész szervezet hitelét rontja. Hasonlóképpen meghívtam a Cousteau-alapítvány szakértőit is, akik a luzerni konferencia idején szintén állást foglaltak a vízlépcsővel kapcsolatban. Igyekszünk tehát nyílt kártyákkal játszani, ezért is örülünk annak, hogy a folyamatba az Európai Közösség is bekapcsolódott. Ennek köszönhetően mind nálunk, mind pedig Magyarországon épp napjainkban fejeződik be a vízlépcső körüli megfigyelőhálózat eredményeinek összegzése, amelynek alapján a háromoldalú szakértői bizottság az év végéig kidolgoz egy jelentést. Ez kiindulási anyagként szolgál majd az ideiglenes vízmegosztási rend megállapításához. • Térjünk át az első év konkrét tapasztalataira. Milyen változásokat észleltek az ivóvíz minőségében? - A körtvélyesi víztároló feltöltése után a tároló jobb oldalán megváltoztak a föld alatti víz áramlási irányai, így az oroszvári vízműhöz nem az osztrák mezőgazdasági területek, illetve Ligetfalu irányából érkezik az utánpótlás, hanem a folyó felől. Ennek eredményeként nőtt a víz oxigéntartalma, vagyis javult a minősége. Azzal számolunk, hogy hosszú távon növelhetjük a vízmű kapacitását, sőt talán még az utólagos oxigénadagolást is abbahagyhatjuk. A tavalyi árvíz megviselte a zsilipkapukat A BŐSI VÍZLÉPCSŐ: LETELT A PRÓBAÉV A bal oldalon egyelőre annyi bizonyosodott be, hogy az ottani finomszemű üledékek miatt a változások nagyon lassúak. Mindenesetre felkészültünk arra, hogy amennyiben le kellene állítani a szemeti vízművet, a kiesést Somorjáról pótoljuk. Ennek ellenére hangsúlyozni szeretném, hogy a legmagasabb szakmai körök aggodalmai ellenére Szemeten sem került sor gyors minőségromlásra, pedig ezt külön a Phare-program keretében kiépített megfigyelőkutak követik. • Tudjuk, hogy a föld alatti vízkészlet védelmében a tárolóban az utolsó pillanatban több komoly beavatkozásra került sor. Gondolok itt például a vízművek előterének szigetelésére, vagy a terelőgátak felépítésére. A vízlépcső tervezői, illetve a beruházóvállalat munkatársai viszont minden alkalommal hangsúlyozzák, hogy az első év tapasztalatai bebizonyították az eredeti koncepció helyességét. Ezek szerint az előbb említett intézkedések feleslegesek voltak? - Nem tudom, ki merné egyértelműen kijelenteni, hogy a föld alatti víz szempontjából az eredeti koncepció tökéletes volt. Azt viszont állítom, hogy a problémák megoldásához nem volt szükség az építkezés felfüggesztésére. Napjainkban ugyanis modellek segítségével rövid idő alatt megítélhetők a felmerülő alternatívák. Mivel a kellő áramlási sebességek biztosítására a jelenlegi, szűkített tárolóban különböző intézkedéseket kellett tennünk, ezekre nyilvánvalóan az eredeti tárolóban is szükség lett volna. Fő céljuk, hogy a föld alatti vízkészlet utánpótlására szolgáló beszivárgási zónákban megakadályozzák az üledék lerakódását. Ilyen szempontból leginkább a tárolóban kialakított hajózó csatornától tartottunk, de ebben sikerült olyan áramlási sebességeket biztosítanunk, hogy egyáltalán nem képződik finomszemű üledék. Sőt, néha az okoz gondot, hogy az árhullámok a kavicsot is elsodorják. A tároló jobb oldali töltése közelében kiépített két kilométer hosszú terelőgát bal oldalán szintén gyorsul a vízáramlás, a jobb oldalán viszont iszap rakódik le. Ez utóbbi csökkenti a beszivárgást a Nagy-Duna felé, ami hosszú távon veszélyeztetné a töltések biztonságát. Az eddigi intézkedések elegendőnek bizonyultak az üledékképződés szabályozására és a talajvízutánpótlás biztosítására. Emiatt egyelőre csak tartalékmegoldásként kezeljük azt a korábbi elképzelést, amely szerint a tároló fenekén kialakított 350 ezer négyzetméternyi összfelületű kavicsbányák biztosítanák a beszivárgást. Egyelőre nem támogatom ezt az elképzelést, de mivel jelenleg nem tudunk honnét kavicsot bányászni, tovább vizsgáljuk egy ilyen beavatkozás lehetséges következményeit. • A tároló töltései mentén húzódó szivárgócsatorna vízszintje nagymértékben befolyásolja a talajvízszintet. Somorján például a víz több pincét is elöntött. Nem tervezik, hogy valamilyen módon csökkentik ezt? - Nem ismerem ennyire részletesen a helyzetet és azt sem, hogy az építészeti hivatal annak idején milyen paramétereket vett figyelembe, amikor engedélyt adott a pincék kialakítására, ezért nehéz megítélnem, ki követett el hibát. Tudatosítani kell viszont, nem egyszerű elérni, hogy az egyik helyen a talajvíz a mezőgazdaság számára kétméteres mélységben legyen, máshol pedig valamilyen építmény miatt három-négy méteren. • Somorján viszont néhány tíz centiméteres módosítás is elegendő lenne, de az érintettek számára nem világos, kihez is forduljanak ebben az ügyben. - Tény, hogy a talajvízszintszabályozásának kérdése még nem teljesen megoldott, de ebben szerepe van az érdekütközéseknek is. A lokális hatásokkal ennek ellenére foglalkozni kell, ennek a környezetvédelmi hivatalokon keresztül kell folynia, amelyek a vízlépcső üzemeltetőjéhez fordulnak. • A mellékágakban kialakított vízpótlórendszer kétségkívül sokat segített, sőt kivívta az idelátogató magyar parlamenti képviselők elismerését is. Ennek ellenére amennyiben nem akarjuk teljesen megváltoztatni az ottani természetet, még sok teendő akad. - Az ágrendszert illetően elsősorban a környezetvédelmi szakembereknek kellene megmondaniuk, melyik részen milyen feltételekre van szükség. Mindenesetre az illetékesek kötelessége, hogy az elmúlt év tapasztalatai alapján pontosítsák az üzemeltetési rendet. • Elképzelhető tehát, hogy jövőre biztosítják az ártéri természet számára elengedhetetlen vízszintingadozást? - Feltételezem, hogy az idei vízellátással a helybeliek is elégedettek voltak. Ez, persze, nem feltétlenül optimális, de erről a biológusoknak kell nyilatkozniuk. Azt viszont mindenképpen sikerként könyvelhetjük el, hogy most már nem kerül sor olyan óriási vízszintingadozásokra, mint korábban. • Ennek kiküszöbölésével azonban az ártéri természet alapvető életfeltételét veszítené el. Ezzel könnyen odajuthatunk, amitől az ökológusok a kezdettől fogva tartottak, vagyis hogy valaki az asztal mellől „szabja át" a természetet. - Véleményem szerint az illetékesek mindenképpen hajlandók arra, hogy elfogadják az optimalizálásra tett javaslatokat. Ezek beterjesztése az állami környezetvédelmi szolgálat feladata. • A felvízcsatorna, illetve a tároló töltéseiben kiterjedt megfigyelőrendszer működik. Ez mutatott valamilyen komolyabb hibát? - A vízlépcső műszaki és biztonsági felügyelete állami ellenőrzés alatt áll és az ezt végző szerv folyamatosan értékeli a beszivárgási görbéket, a sülylyedést stb. Az eredményekről tulajdonképpen elegendő annyit elmondani, hogy eddig semmilyen beavatkozásra nem adtak utasítást. • Mikor készül el a Doborgaz és Dunacsún közötti út? - Az útvonalat már előkészítették és kész a szivárgócsatornán átvezető híd is. Gond viszont, hogy egyelőre nincs pénz a munkák folytatására. Ez egy általános probléma, amely miatt csak a legsürgetőbb feladatokra összpontosíthatunk. így jelenleg csak a megfigyelőrendszer központi épületén és a dunacsúni árapasztó műtárgy alvízi részének megszilárdításán dolgozunk. A költségvetésből ugyanis nem kaptunk pénzt, mirdössze hiteleket tudtunk szerezni, illetve eladjuk a megtermelt áramot. • Bodak térségében a felvízcsatornával párhuzamosan megkezdődött egy kerítés építése, ön normálisnak tartja, hogy a vadvédelemre hivatkozva ezt közvetlenül az országút mentén létesítik? - Ügy gondolom, hogy a vízlépcső üzemeltetője számára gazdaságossági szempontból a kerítés nem megoldás, mivel valószínűleg hasonlóan járnának vele, mint az autópályák környékén. Ráadásul nem vagyok meggyőződve arról, hogy különösebb védelmet jelentene az állatok számára. • A vízlépcső körüli sétánkat fejezzük be a bősi gátnál. Hány turbina működik az erőműben, igaz-e, hogy az energetikai művek nem fizetnek az áramért, illetve mi a gond a jobboldali hajózsilippel? - Eddig öt turbina készült el, a hatodikat pedig az év végére fejezik be. Az utolsó két turbinához egyelőre nem rendeltük meg a generátorokat, de szerintem ezeket is befejezhetnénk, hiszen magas vízállás esetén működhetnének. A számítások szerint ugyanis évi 18 napos működés esetén már gazdaságosan üzemelnének. A villanyárammal kapcsolatban pedig annyit, hogy az energetikai művek valóban gondokkal küszködnek, aminek elsősorban az az oka, hogy megrendelőik nekik sem fizetnek rendesen. A jobboldali zsilip pedig azért nem működik, mert az egyéves próbaüzemelés alapján több helyen javításra szorul. Főként a kapuit kell megerősíteni, amelyeket nagyon megviselt a tavalyi árvíz. • Végezetül még mit tart fontosnak az elmúlt év tapasztalataiból? - Tulajdonképpen arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nálunk a bősi vízlépcsővel kapcsolatban valóban részletes kutatások folynak, viszont a magyar féltől mind a mai napig nem kaptunk olyan elemzést, amely hasonló részletességgel bizonyítaná a nagymarosi vízlépcső hátrányait. TUBA LAJOS Egy éve történt... (Méry Gábor (1) és archívumi felvételek)