Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-20 / 245. szám, szerda

PUBLICISZTIKA ÚJSZÓM "ŐRIZZÉK MEG A SZÍNHÁZI FÉSZEK MELEGÉT!" 1993. OKTÓBER 20. Ä VO ÉVES KOVÁCS JÓZSEF SZÍNMŰVÉSZ ÜZENETE Csípős őszi este. Észak felől olykor orkán erősségű széllökések száguldanak végig a Kassai katlanon. Az üzletek még nyitva tartanuk, (le alig van élet a városban. Emberekkel csak elvétve találkozom. A Kuzmany lakótelepen áthaladva ahhoz a 12 emeletes blokkhoz igyekszem, melynek legtetején, egy két szoba-konyhás lakásban él Kovács József színművész, aki oly sok éven át számos kiváló alakítással szerzett nekünk élményt, örömet, emlékezetes perceket. Rég nem láttam már. Nemcsak a színházból, de valahogy a városból is eltűnt, szerencsére nem így a lapokból, ahol írásaival szinte rendszeresen megszólítja a gyerekeket, ugyanakkor minket felnőtteket is, méghozzá etikai, filozófiai, morális kérdéseket taglalva. Csengetésemre ő nyit ajtót, de mellette áll a felesége is. Kiérzem, őszinte örömmel vártak. - Látod, már csak azért is érdemes volt megélnem a hetvenet, hogy legalább ilyenkor felkeres valaki - mondja nevetve, s hát kellő célzatossággal - és már tessékel is befelé a szobába, de még egy meleg papucsot erőszakol a lábamra, mondván: Kell, mert igen hideg van, még nem működik a távfűtés, az én rezsóm nem bírja kifűteni a lakást. - Hogy vagy? - kérdezem tőle. - Mit mondjak négy infarktus után? - kérdez vissza, és kurtán hozzáteszi: - Megvagyok! Örülök, hogy még élek. Igaz, hogy nem igen jön utánam senki, de nem unatkozom. Elfoglalnak a gondolataim, olykor persze a gondjaim is. - Merthogy? - Mondjam, ne mondjam? Mondom: elég nehéz létezni manapság, ha az embernek csak 2400 korona a nyugdíja. De ne vedd úgy, hogy panaszkodom. - Mik nehezebbek számodra: a nappalok, vagy az éjszakák? - Az éjszaka azért van, hogy az ember erőt gyűjtsön. Ez még úgy ahogy sikerül is. Nézd, én a munkától sohasem féltem. Az életben nem a munka a legnehezebb, hanem az, hogy milyen körben, kikkel kell dolgoznod! Én kemény fizikai munkát is végeztem valamikor. Téglagyárban is dolgoztam, tologattam a kocsival a nyers téglákat, fel a dombnak — és jól éreztem magam. Keményen kellett dolgoznom az almásfüzitői olajfinomítóban is, de ez a munka is jólesett számomra, mint ahogy a kőművesség - és hát a többiek is. Ma a fiatalokat edzettségre csak a tornaórán tanítják. Szerintem ez kevés. - Mondd, mennyire tartod természetesnek, esetleg törvényszerűnek azt, hogy végül is színész lettél? - Én hiszek az elrendeltetésben, ennélfogva a tálentumom nyilván arra predesztinált, hogy a színészi pályán kössek ki. A tálentumhoz mindenkiben párosul egy olyan hajlam, ami a gének erejéhez hasonló, ami minden akaratodat képes irányítani. Gyerekkoromban festő akartam lenni, de ezzel egyidejűleg verseket is írtam. Tizenhárom éves voltam, amikor a Vértes hegyoldalára vetülő hajnali fények hatására olyan verset írtam, amit a Prágai Magyar Hírlap közölt. Mégis színész lettem, mert csak a színész tud olyan dolgokkal bíbelődni, ami csak felmutatható, de nem fejthető meg. - Szerinted mi kell az ember boldogságához? - Az, hogy értelmét lássa az életnek. - Mit tartasz életed legnagyobb megtisztelte tésén e k ? - Azt, amikor nekem, falusi gyereknek a tanítóm felajánlotta, hogy tegezzem. Ez fantasztikus érzés volt! Egészen a haláláig leveleztünk. Ma is őrzöm a sorait. Persze nem legeztem. - Sokszor voltál életveszélyben? - Igen. Túléltem az almásfüzitői olajfinomító bombázását, pedig két és fél méterre tőlem robbant fel egy bomba. Németországban, Ansbachban katonaként voltam, amikor egy négyemeletes gimnázium összedőlt, és maga alá temetett. Azt meg ugye már mondtam, hogy négyszer próbált leteríteni az infarktus. A legutóbbira visszagondolni is rossz, másfél éve történt... •— Két éve még a színpadon voltál. -Az jólesett. Beke Sándor rendezte a Tháliában a Tanítónőt, és hiába vagyok nyugdíjas, rám osztotta az Öreg Nagy szerepét. Harkácson volt az utolsó fellépésem. Egy emlékem is van onnan. Az előadás után egy fafaragótól kaptam egy szobrocskát, vagyis egy kis favágó tuskót, aminek a közepébe erősen bevágták a fejszét. Nézd, itt van. Szerintem ez a fejsze erőt, emberi akarást jelképez, persze van benne rettenet is. - Valóban, de hadd adjak hangot annak a bizodalmamnak - és most én is jelképesen mondom: hiszem, hogy te még megfogod azt a ,,baltanyelet". - Másfél éve én a háztól tovább már nem merek elmenni. A színpad hiányzik, de nem tudom, ráállhatok-e még valaha. Viszont írtam két drámát. Ha legalább az egyiket bemutatnák, annak örülnék. - Hetvenedik születésnapodon mit üzensz a színháznak s nekünk, nézőknek? - Féltem a Tháliát, aggódom értük. Azt üzenem nekik, hogy őrizzék meg a színházi fészek melegét, hogy soha ne kelljen dideregniük. Különben, én azt hiszem, hogy színházunk mindig is olyan lesz, mint amilyet megérdemlünk. Befejezésképpen hadd kérdezzek még valamit: ha lenne varázserő és egy óhajodat teljesíthetném, mit kívánnál? - Az én életcélom nem volt egyéb, mint az, hogy szerethessek és szeressenek, és akiket szerethetek és szeretnek, azok legyenek a közelemben. - Köszönöm. Isten éltessen, Jóska

! SZASZÁK GYÖRGY LAKÚ - HÁZ - ÜGY H. M.: Arra szeretnék választ kapni, hogy a törvényben megállapított lakásárak hogyan különbözhetnek egyes városokban. Azt hallottam ugyanis hogy S. városban négyezer koronát fizetnek egy háromszobás lakásért, nálunk viszont 150 ezer koronás árakról beszélnek hasonló nagyságú lakásokkal kapcsolatban, miközben 15-20 éves lakásokról van szó mindkét esetben. A második kérdésem az, hogy az állami lakásoknál mennyi az az összeg, amelyet a lakás árából azért kell levonni, mert a szövetkezeti lakásokat az állam dotálta. A lakások és a nem lakáscélú helyiségek tulajdonáról szóló törvény a 18. paragrafusában állapítja meg a lakás négyzetméterenkénti árának kiszámításának módját - azaz nem a lakás árát! Eszerint a lakás négyzetméterenkénti árát úgy állapítják meg, hogy a lakóház beszerzési árából két százaléknyi amortizációt a ház korának minden egyes évéért, (ez a csökkentés viszont nem haladhatja meg a 80 százalékot), levonják továbbá a ház építésének éve szerint az összehasonlítható szövetkezeti lakás építéséhez nyújtott állami hozzájárulásnak megfelelő összeget (erre célzott a második kérdésében), és az így kapott összeget elosztják a házban levő lakások padlóterületének öszszegével. Persze, itt meg kell említeni még azt is, hogy az így kiszámított árból a ház tulajdonosa a lakás tulajdonának átruházásáról szóló szerződés megkötésekor a vevőnek a vételár megtérítésére 30 százaléknyi kedvezményt köteles nyújtani, és a vevő végül a harminc százalékos árkedvezmény utáni árnak 15 százalékát köteles készpénzben kifizetni. Avagy még pontosabban, legfeljebb ennyit! Figyelembe keli venni ugyanis az említett törvény 17. §-ának második bekezdését is, amelynek értelmében a lakás ára nem haladhatja meg a 18. paragrafus szerint meghatározott árat, ha a lakást az eddigi bérlő tulajdonába az állam vagy a község tulajdonából, esetleg az állam vagy a község részvételével működő kereskedelmi társaság (például részvénytársaság) tulajdonából ruházzák át, vagy ha a külön előírások szerint megszerzett lakóházakban levő lakásokról A törvény tehát maximális árakat „állapít meg". A maximális áraktól lefelé el lehet térni, felfelé viszont sohasem (ezért „maximális"). Az elmondottakkal összhangban elképzelhetőnek tartjuk, hogy készpénzben talán csak négyezer koronát kell fizetni valamely háromszobás lakásért. A 150 ezer koronás ár azonban teljes mértékben abszurdnak tűnik. Ami a második kérdését illeti, előbb már utaltunk arra, miről is van szó. Konkrétabban: 1977-1981 között az állam 7100 koronával dotálta minden egyes szövetkezeti lakás felépítését, tekintet nélkül a nagyságára, és további 740 koronával az ilyen szövetkezeti lakások úgynevezett hasznos területének négyzetméterenkénti építési költségeit, ha a lakás területe nem haladta meg a 85 négyzetmétert. 1982-ben és 1983-ban az állam lakásonként 9400 korona dotációt adott, négyzetméterenként pedig további 910 koronát. 1986-tól ez az állami dotáció lakásonként már 11 100,korona volt, négyzetméterenként pedig 1200 korona, mégpedig akkor, ha a lakás területe nem haladta meg a 94 négyzetmétert. Az említett dotációkon kívül a lakásszövetkezetek persze további dotációkat is kaptak, amelyek egyes időszakokban változtak, emelkedtek. Vagyis, pontos összegszerű választ nem tudunk adni a második kérdésére. Dr. P. D. A

GHÝMES A POZSONYI DZSESSZNAPOKON A Ghýmes együttes eddigi pályafutását valamelyest ismerők számára is meghökkentő lehet ennek a pályának a soron következő állomása: a zenekar ugyanis október 22-én fellép - a Pozsonyi Dzsessznapokon. Joggal kérdezheti bárki, hogyan kerül a csizma az asztalra, hogyan kerül egy, ámbár erősen stilizált, de eredőjében mégiscsak népzenét játszó együttes dzsessz-rendezvény pódiumára? A válasz egyszerű. Úgy, hogy meghívták őket. Mégpedig nem más, mint Peter Lipa, a szlovákiai dzsesszmuzsika egyik legjelesebb képviselője, akihez nyugodtan mondhatni, hogy baráti szálak fűzik őket. S itt jöjjön egy kiegészítés, pontosítás, amely azonban mit sem von le az eddig elmondottak értékéből: az öt fiú egy nagyobb zenei formáció, éspedig Miquéu Montanaro Keleti Szél nevű együttesének keretében lép majd színpadra. Így talán érthetőbb a dolog, hiszen Montanaro sajátos, „világzenét" (world music) játszó együttesét már könnyebb dzsesszpódiumra képzelnie annak, aki legalább egyszer hallotta őket. Tudja, hogy a sokszor beskatulyázatlan, kategorizálhatatlan, stíluskorlátokat egyszerűen nem ismerő, éppen ezért csak „world music"-nak (világzene) elnevezett produkcióban disszonancia nélkül, sőt egymást hatványozva fér meg egymás mellett a Vujicsics-együttesbeli Borbély Mihály virtuóz szaxofonjátéka Ökrös Csaba hegedűjével, vagy a dzsessz-zongorista Serge Viellat Kobzos Kiss Tamással. És a Ghymes együttessel. S hogy éppen így, együtt adják azt, amit a zene a legszabadabb, legkötetlenebb formájában adhat. Amiért így, ahogy vannak - együtt is, és az egész részeként is - ott a helyük a Pozsonyi Dzsessznapokon. Aki teheti, jöjjön el pénteken este hétkor a pozsonyi Művelődési és Pihenőparkba, hogy személyesen is meggyőződhessen róla. Ha ilyesmit várt, ha valami mást, egy biztos: felejthetetlen élményben lesz része. VAS GYULA MMNNI Rácsos ablak, rácsos kerítés (Prikler László felvétele) Az együttes, egy korábbi fellépés során (A szerző felvétele)