Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-20 / 245. szám, szerda

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÚJSZÓ. 1993. OKTÓBER 20. SEVARDNADZE SEGÍTSÉGET KÉR Eduard Sevardnadze grúz állam­fő .hétfő este az orosz televízió­nak adott nyilatkozatában drá­mai hangot ütött meg, s nemcsak Moszkvától, hanem Bakutól és Jerevántól is segítséget kért a lá­zadók által elfoglalt, a Fekete­tenger partját Tbiliszivel össze­kötő főútvonal felszabadításá­hoz. Azzal érvelt, hogy nemcsak Grúzia, hahem a szomszédos ál­lamok számára is létfontosságú a biztonságos áruforgalom ga­rantálása. Az elnök közölte: kormányának nincsenek eszkö­zei, nincs megfelelő katonai ere­je az útvonal felszabadításához, ezért kénytelen segítséget kérni. Viktor Csernomirgyin orosz miniszterelnök arról biztosította éppen Moszkvában tartózkodó grúz kollégáját, Othar Patsasiát, hogy kormánya kész mindenne­mű segítséget megadni Tbiliszi­nek, kivéve a katonait. HIRM AG Y ARAZATUNK: Nyilvánvaló pedig, hogy Sevardnadze éppen katonai segítségre gondolt, s ezt jól tudják az orosz, az örmény és az azeri fővárosban egyaránt. A politikai köntörfalazás csak arra jó, hogy a három, kényelmetlen helyzetbe hozott országnak ne kelljen egyértelműen nemet mondania, bár Sevardnadze bizonyára tudja: szomszédai tartózkodásának van oka bőven. Örményország és Azerbajdzsán esetében ezek az okok szembetű­nőek: elég bajuk van egymással, sem kedvük, sem erejük nincs ahhoz, hogy belekeveredjenek, mégpedig kívülállóként egy újabb konfliktusba. Ha lehet, Oroszország helyzete még kényesebb. Ennek gyökereit a szovjet éra utolsó hónapjaiban kell keresni, akkor Tbiliszi és Moszkva viszonya felettébb kiéleződött. A viszály nyitánya értel­metlen, felháborító és tragikus volt: OMON-osok támadtak gyalog­sági ásókkal az ország függetlenségéért tüntető grúzokra. Az államfő, Mihail Gorbacsov elügyetlenkedte a véres incidens tisztázá­sát, ami talán azzal is magyarázható, hogy maximum a tagköztársa­ságok nagyobb függetlenségét volt hajlandó elviselni, a tényleges önállóságról, a birodalom széthullásáról hallani sem akart. Majd jött az új elnök, Zviad Gamszahurdia, aki végérvényesen szakított Moszkvával, ráadásul egyszer s mindenkorra kitiltotta országából Eduard Sevardnadzét, aki akkor szovjet külügyminiszter volt. Azóta Moszkvában is alaposan megváltozott a helyzet, Borisz Jelcin lett az úr, aki nem szerette Sevit, különösen azt nem tudta megbocsátani neki, hogy az utolsó pillanatban még Gorbacsov segítségére sietett, ismét elvállalta a külügyi posztot, amelyről egyszer már lemondott. Az viszont Jelcinnek sem tetszett, hogy Grúzia nem volt hajlandó belépni a Független Államok Közösségébe, amelyben minden ellenkező állítás ellenére Oroszországé a vezető szerep. Gamszahurdia vad nacionalizmusának következményeként az oroszok tömegesen menekültek Grúziából, annak ellenére, hogy a még mindig ott állomásozó volt szovjet csapatok bizonyíthatóan segítették azokat, akiknek nem tetszett az elnök. El is űzték, s visszahívták Sevardnadzét, aki Moszkva nagy csalódására szintén nem sietett a FÁK-ba. Erre a lépésre csak most, az abháziai kudarc után szánta el magát - úgy tűnik, későn. Mégpedig több okból is. Jelcinnek van elég baja a saját ellenzékével, szüksége van minden katonára, s jelenlegi kényes helyzetében nem szívesen bocsátkozik egy határokon túli katonai kalandba, amely könnyen ellene fordít­ható. S persze azt sem feledi, hogy alig két hete Sevardnadze még felróta neki: az orosz katonák az abházokat segítik a grúzok ellenében. Most pedig azt szeretné, hogy a grúzokat segítsék a grúzok ellen. Nehéz elhinni, hogy Sevardnadze komolyan hitte volna: kap katonai segítséget. Az viszont nyilvánvaló: fuldoklik a grúz politikai mocsárban, s már szalmaszálakba kapaszkodik. GORFÖL ZSUZSA MOSZKVA MÉG MINDIG MAGYARÁZKODIK Nyikolaj Ribalszkij orosz környezet­védelmi miniszterhelyettes hétfői sajtóértekezletén változatlanul azt állította, hogy már két héttel ezelőtt értesítették az illetékes orosz és ja­pán hivatalokat a nukleáris hulladék eltemetéséről a Japán-tenger vizei­ben. Mint mondotta, ezt csak kivéte­lesen engedélyezték, s bár 900 köb­méter hulladékot vetettek a vízbe, a sugárzási szint két-három nap alatt ismét normális lesz. Hozzáfűzte, a kormány már kiutalta a pénzt egy olyan komplexum felépítésére, amely a folyékony atomhulladékot szilárdra fogja átalakítani, s azt majd megfelelő helyen tárolják. Az ameri­kai külügyi szóvivő közölte: állan­dóan nyomást gyakorolnak az orosz kormányra, hogy hagyjon fel a nuk­leáris hulladék tengerbe temeté­sével. Tegnap hajnalban lépett érvénybe a Haiti ellen elrendeli olaj- és katonai embargó. Az ENSZ-szankciók megtartását hat amerikai hadihajó ellenőrzi a partok mentén, de rövidesen csatlakozik hozzájuk több kanadai, francia, argentin és norvég hajó is. (Felvételünkön az amerikai Gettysburg cirkáló.) Raoul Cédras tábornok, a haiti hadsereg főparancsnoka az embargó életbe lépése után néhány órával ismét megerősítette: a rendezésről kötött megálla­podás feltételezi, hogy a parlament törvényt fogad el az amnesztiáról. Hangsúlyozta, ő ezt jóhiszeműen írta alá, s kész megtartani mindazt, amit aláírt. Arra a kérdésre azonban nem volt hajlandó válaszolni, hogy nyugdíjba vonul-e még Aristide elnök hazatérése előtt. UHDE: VISEGRÁD NEM HELYETTESÍTHETI AZ ÖSSZEURÓPAI EGYÜTTMŰKÖDÉST Göncz Árpád magyar államfő reményét fejezte ki, hogy Vác­lav Havel cseh elnök minél előbb Magyarországra látogat. Göncz szerint ezt indokolná a közös határok nélküli jószom­szédi kapcsolat és a regionális együttműködés. A magyar ál­lamfő erről tegnap beszélt Buda­pesten, amikor fogadta a Milan Uhde házelnök által vezetett cseh parlamenti küldöttséget. Az elnök szólt arról is, hogy a viseg­rádi együttműködés és a sza­badkereskedelmi övezet megte­remtése a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének fontos állomása. Uhde szerint Csehország támo­gatja a visegrádi országok együttműködésének fejlesztését, de el akarja kerülni, s ellenzi az együttműködés intézményesíté­sét. Prága szerint Visegrád nem helyettesítheti az összeurópai együttműködést. A cseh parlamenti delegáció felkereste Jeszenszky Géza ma­gyar külügyminisztert, a találko­zó után Uhde elmondta: elsősor­ban biztonságpolitikai kérdések kerültek terítékre, konkrétan Csehország és Magyarország eu­rópai integrációja, esetleges fel­vétele a NATO-ba. KOKES JÁNOS, Budapest MEGKÉRDEZTÜK MEDDIG SUGÁROZ MAGYAR MŰSORT A SZABAD EURÓPA? Miután Münchenben és Buda­pesten egyaránt ismét közzétet­ték: megszűnik a müncheni székhelyű Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adása, Rihánszky Lászlót, a magyar osztály igaz­gatójától kértünk pontosabb tá­jékoztatást arra vonatkozóan, meddig sugároznak még műso­rokat, végérvényesnek tekinthe­tő-e az adás beszüntetéséről ho­zott döntés. A döntés gyakorlatilag végér­vényesnek mondható, igaz, ok­tóber végéig hátravan pár nap, Washingtonban a megfelelő lobby addig, a határozat érvény­be lépéséig még próbálkozhat valamit tenni érdekünkben. Ez azonban már csak egy halvány remény - mondotta az igazgató. Véleménye szerint az illetékesek a pénzhiány miatt döntöttek az adás megszüntetése mellett. A jövőben a lengyel és a cseh műsorok müncheni sugárzása is megszűnik - tájékoztatott -, egy sokkal kisebb, szűkebb cseh, il­letve lengyel csapat Prágában és Varsóban folytathatja majd munkáját, helyi középhullámon tovább sugározhat. A magyar adás azonban még mindig rövid hullámon közvetíti műsorait, s ellentétben a két társosztállyal mi Magyarországon nem tud­tunk frekvenciához jutni. Mind­ez lényegében annak következ­ménye, hogy az Országgyűlés nem hozta meg a médiatör­vényt, moratórium van a frek­venciákra, tehát mi sem juthat­tunk hozzá. Bár a munkatársakat nem érte váratlanul a döntés, hiszen im­már legalább fél éve tudták: „valami készül", mégsem gon­dolták, hogy a lépés ennyire drasztikus lesz - panaszolta vé­gezetül Ribánszky László. (urbán) E pp öt éve, hogy nála jártam. Félreeső, csendes, pázsittal övezett budai laká­sában olyan magányosnak láttam, mint ta­lán senkit sem az ő korosztályából. Szelíd volt, kedves és mosolygós, de éreztem a sza­vaiból: szomorú, kiábrándult, sértett mű­vész ül velem szemben. A nyolcvanas évek végén Feleki Kamill ugyanis már csak az emlékeiből élt. Miska főpincért emlegette a Csárdáskirálynőből, Sir Basilt a Luxemburg grófjából, meg Pea­cockot a Koldusoperából. Legnagyobb sze­repeit az Operettszínházból. Játszott ő ter­mészetesen „komolyat" is. Moliére-t, Brechtet és Dosztojevszkijt. Ének- és tánc­tudását, kivételes humorát azonban a zenés műfajban tudta igazán kamatoztatni. Lata­bár Kálmán és Honthy Hanna mellett a kö­zönség hosszú évtizedeken át rá, érte, miat­ta váltott operettszínházbeli jegyet. Utoljára hetvenhétben lépett színpadra a Kabaré ban, aztán soha többé, mert úgy érezte, vérig sértették. Beteg lett, lekettőzték a szerepét, de nem ezt vette zokon. Felgyógyult és nem CHARLESTONNAL, EL kapta vissza a szerepet, ez fájt neki. Fogta a kalapját, elköszönt szépen, és másnap betelefonált: ne hívják, ne várják, az ő szá­mára most már meghalt a színház. Utolsó filmszerepében, az Uramistenben (Markovics Ferenc felvétele) Nem tudom, próbálták-e kiengesztelni, megbékíteni, erről ő sem beszélt nekem azon az öt évvel ezelőtti szombati napon. Egy biztos: a színpad varázsa mindörökre elillant előle. Gárdos Péter volt az egyetlen, akinek igent mondott, de tőle is filmszerepet kapott. Az Uramisten idős, philadelphiai illuzionistáját játszotta Eperjes Károllyal. De ennek is több éve már. Mint idős várúr az erődítményében, úgy élt nagy magányá­ban a Pasaréten. Bútorain meg nem ült a por soha, szőnyegének rojtja mindig egyenesen állt, háza előtt, a kertben az év minden szakában ápoltak, gondozottak voltak a fák. Ápolt és elegáns volt ő is, pedig az utóbbi időben nagyon sokat betegeskedett már. Humorérzékét természetesen a legnehe­zebb pillanatokban sem veszítette el. „Meg­látod, én a végén majd énekes halott leszek" - mondta a kapuban, miután kikísért. És kacagott jóízűen, ahogy csak ő tudott. Feleki Kamill nem nevet többé. Bár ki tudja... Lehet, hogy az életből is kacagva, charlestonnal ment el. (sz-ó) NÉHÁNY SORBAN B enazir Bhuttót, a Pakisztá­Néppárt elnökét vá­lasztotta tegnap a parlament az új kormány élére. A 40 éves politikusasszony 121 szavazatot kapott, míg ellenfele, a konzer­vatív irányzatú volt miniszterel­nök, Navaz Sarif ezzel szemben csak 72 szavazatot. T egnap a svájci Interlaken­ben nemzetközi konfe­rencia kezdődött a menekültek befogadásának kérdéséről, illet­ve arról, milyen gondoskodás­ban részesítsék a menekülteket és milyen segítséget nyújthatnak számukra a visszatoloncolás so­rán. A nyugat-európai államok mellett Szlovákia, Szlovénia, Csehország és Belorusszia kép­viselői is részt vesznek az érte­kezleten. L aghuat algériai városban szombaton iszlám funda­listák meggyilkoltak két orosz alezredest - tájékoztatott tegnap Oroszország algériai nagykövet­sége. A két áldozat - Vlagyimir Valejnij és Alekszandr Orlov — az említett város repülőtiszti főiskolájának vendégtanárai vol­tak. A jelentések szerint immár másodszor fordult elő, hogy isz­lám fundamentalisták fegyveres csoportja külföldiek ellen indí­tott támadást. M adrid központjában teg­nap reggel meggyilkol­ták Dionisio Herrerot, a spanyol légierő tábornokát, majd néhány perccel később a nemzeti ipari intézet épülete előtt ismeretlen tettesek bombamerényletet haj­tottak végre. Az AFP hírügy­nökség tegnap délutáni jelenté­séből nem derült ki, volt-e halá­los áldozata a robbantásos me­rényletnek. D ennis Ross amerikai meg­bízott megkezdte közel­keleti körútját, amelynek az arab országok és az Izrael közöt­ti tárgyalások felújítása a célja. Ross elsőként Hoszni Mubarak egyiptomi elnökkel tárgyalt Kai­róban, onnan Tuniszba utazott, ahol a tervek szerint Jasszer Arafattal, a PFSZ vezetőjével folytat majd megbeszéléseket. A következő napokban Jordá­niába, Izraelbe és Szíriába láto­gat. Warren Christopher valószí­nűleg november elején utazik a Közel-Keletre. FELLINI KÓMÁBAN Federico Fellinit hétfőn szívelég­telenséggel ismét kórházba szál­lították. Kezelőorvosa, Turchetti doktor szerint a rendezőt újabb szélütés érte, és kómába esett. Állapota súlyos. Maurizio Bufi, a római kórház intenzív osztá­lyának főorvosa kijelentette, hogy bármiféle beavatkozás csak azután lehetséges, ha a be­teget vissza lehet hozni a kó­mából. Franco Zeffirelli, aki bent volt nála, azt nyilatkozta, hogy bár a rendező még él, megmentésére nincs nagy remény. Felesége, Giulietta Massina egészségi állapota is megrom­lott. Az állandó idegfeszültség­től, aggódástól annyira legyen­gült, hogy szinte teljesen ösz­szeomlott. Az alatt az idő alatt, amíg férjét Ferrarában gyógyke­zelték, napok teltek el úgy, hogy rá se nézett az ételre. Á Gioia híre szerint az orvosok előbb idegkimerültséget állapítottak meg nála. Később egy alaposabb kivizsgálás légúti vírusos fertő­zést mutatott ki.

Next

/
Thumbnails
Contents