Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-19 / 244. szám, kedd

5 MOZAIK ÚJ szól 1993. OKTÓBER 19. EGY TÉR ÉS AMI MÖGÖTTE VAN MEGISMERJÜK SZEPSI PINCERENDSZERÉT? Szepsi felújított főtere várja az új idők új történéseit (A szerző felvétele) Geográfiai helyzeténél fogva Szepsi a Bódva-völgyi térség természetes központja. Mind tüzetesebben meg akarjuk ismerni történelmi örökségünket, és éltetni azt, aminek előremutató, ösztönző ereje van - mondja az alpolgármester, majd hozzáteszi: - Ápoljuk városunk nagy szülöttjének Szepsi Csombor Mártonnak, az első magyar nyelvű európai útleírás (Europica Varietas, 1620) szerzőjének szellemi örökségét. Számon tártuk Szepsi Laczkó Máté munkásságát, aki Lórántffy Zsuzsanna udvarában bornemesítéssel foglalkozott, s a híres tokaji aszút is ő szolgálta fel először. De ugyanígy nem feledjük Szepsi Korocz György költő, műfordító, református prédikátor ténykedését, és arra is büszkék vagyunk, hogy annak idején városunkban tanított Egressy Béni, Vörösmarty Szózatának megzenésítője. Természetesen, múltunknak nemcsak szellemi, hanem tárgyi értékeit is meg akarjuk őrizni. Elfogadtunk ezért egy tervet, ami hosszú időre meghatározza, hogy a városfejlesztésben építészetileg mit szabad megtenni. Ez a terv például határozottan megtiltja, hogy a Fő utcát lebontsák, mint ahogy azt, sajnos, Nagykaposon megtették, s ezáltal olyan kárt okoztak, amit ma már nem lehet helyrehozni. - Gondolom, hogy a szepsi főtér felújítása már ennek a koncepciónak a jegyében történt... -Igen, és ezért kezdtük a főtérrel, mert itt fordul meg naponta a legtöbb ember - egyre több külföldi is -, mi pedig azt szeretnénk, ha esztétikailag is kellemes hatások érnék őket. Ez a tér eddig csak úgy tessék-lássék módra volt leaszfaltozva - parkolóhelyül szolgált. Most egy nyílt teret alakítottunk ki, kőburkolattal, új világítótesteket, padokat, virágtartó edényeket helyeztünk el - és egy szökőkutat is építettünk. Ez a tér a város központja, ahol a piactól a kiállításokig sok minden elfér. A léLAKÓ - HÁZ - ÜGY K. ZS.: A bátyám a szüleink után egy családi házat örökölt, s ezért a szövetkezeti lakását a fiunkra szerette volna átruházni. A lakásszövetkezet szerint ez nem lehetséges, mivel a fiunk még nem töltötte be 18. életévét. Ezért megpróbálta a lakást átruházni rám. A lakásszövetkezet erre azt válaszolta, hogy ez azért nem lehetséges, mivel nekünk már van egy szövetkezeti lakasunk, mégpedig éppen tőlük. Törvényes a lakásszövetkezet álláspontja? A Kereskedelmi Törvénykönyv 230. §-ának rendelkezése kimondja: „A lakásszövetkezeti tagsággal kapcsolatos jogoknak és kötelességeknek szerződéssel való átruházásához az igazgatóság nem szükséges. A tagsággal kapcsolatos tagsági jogok és kötelességek a megszerző félre - a szövetkezet iránti viszonyát tekintve - a tagság átruházásáról szóló szerződésnek az illetékes szövetkezet elé terjesztésével vagy az e szerződésben meghatározott későbbi nappal szállnak át. A tagság átruházásáról szóló nyeg az, hogy aki megfordul itt, jól érezze magát. - Az önkormányzatok pénztárcája ma eléggé üres, hogyan sikerült önöknek az anyagi fedezetet előteremteni? -A privatizáció során az ingatlanok eladásából befolyt összeg egy részét - 2,4 millió korona - fordítottuk erre a beruházásra. Volt ugyan olyan javaslat is, hogy az összeget osszuk el szociális segélyként, de egy korábbi határozatunk értelmében az így nyert összeget a városfejlesztésre kell felhasználnunk. Az elkezdett munkát folytatjuk. Még idén hozzálátunk a Fő utca felújításához. A tértől déli irányban egészen a Köves közig rendet teremtünk. Szepsi jövőjének megálmodója Kovács Dezső műépítész, aki lokálpatriótaként vállalta a tervrajzok elkészítését. Véleményét így összegzi: - Ha minden sikerül, Szepsi történelmi városközpontját eredeti arculatának szerződés előterjesztésével azonos joghatások állnak be, amint az illetékes szövetkezetnek a korábbi tag írásban bejelenti a tagsága átruházását, a tagságot szerző fél pedig írásban a beleegyezését." Ebből a rendelkezésből az következne, hogy az igazgatótanács nem mondhatja, nem adhat olyan választ, hogy a szövetkezeti lakást, pontosabban a bérleti jogot nem lehet átruházni, ha létrejött egy megállapodás a tagsági jogok és kötelességek átruházásáról. Figyelembe kell venni viszont a Kereskedelmi Törvénykönyv 277. §-ának második bekezdésének c) pontját is, miszerint „a törvényből és az alapszabályból következő feltételek teljesítését követően a tagsági viszony létrejön a tagság átruházásával. .." Azaz annak, akire a tagsági jogokat és kötelességeket átruházzák, a törvény által megállapított feltételek mellett teljesítenie kell az alapszabályból következő feltételeket is. Ön, ha már van egy hogy az átmenetet képezzen az óváros és az új városrész között. A városközpontból célszerű lenne legalább a teherforgalmat kivonni. Terveink vannak, de az már egy másik kédés, hogy megvalósításukhoz mikor lesz anyagi fedezet. - Van-e Szepsinek építészeti szempontból valamilyen sajátossága? - Szepsi egyike azon kevés városoknak, mely alatt egész pincerendszerek épültek. Az óvárosban minden ház alatt vannak pincék, ezek valamikor össze voltak kötve. De most egy sem tekinthető meg. Jó üzleti érzékkel rendelkező, tőkeerős vállalkozókra lenne szükségünk, akik azt az attrakciót képesek lennének kihasználni. - Felmérték már ezt a pincerendszert? -Teljes egészében még nem, de ami be van mérve, az is elegendő lenne ahhoz, hogy megmutassuk: milyen föld alatti kinccsel rendelkezünk. szövetkezeti lakásuk, feltételezhetően tagja a lakásszövetkezetnek, hacsak ezt a szövetkezeti lakást nem a házastársa kapta még házasságkötést megelőzően. A tagsági jogok és kötelességek átruházása tehát érvényes lenne, de számolniuk kellene a Polgári Törvénykönyv 711. §-ának első bekezdéséből származó esetleges következményekkel, mégpedig azzal, hogy a lakásszövetkezet valamelyik lakás bérletét felmondhatná, hivatkozva arra, hogy önöknek két lakásuk van, vagy arra, hogy az egyik lakást nem használják. A lakásszövetkezet alapszabályát viszont meg kellene tekinteni, kizárja-e azt, hogy 18. éven aluli személy (vagyis a fiuk) a Kereskedelmi Törvénykönyv idézett rendelkezése alapján történő megállapodással tagja legyen a lakásszövetkezetnek. Amennyiben az alapszabály kizárja azt a lehetőséget, hogy 18. évesnél fiatalabb személy a szövetkezeti tagsági jogokat és kötelességeket megszerezze, azt kellene megvizsgálni, öszhangban van-e az ilyen rendelkezés az alkotmánnyal, illetve az egyéb törvényekkel. Dr. P. D. Ami késik, nem múlik. Hiszem, hogy a szepsiek törekvései megvalósulnak. Hiszem azt is, hogy Szepsi egyhamar a történelmi és természeti értékek iránt érdeklődő turisták kiindulási pontja lesz, hiszen a Szádelői-völgytől kezdve Somodin, Jászon, Mecenzéfen át egészen Stószig van mit megcsodálni ezen a vidéken. A szepsiek ezt a lehetőséget is felismerték és már tervezik egy magyar-német-szlovák nyelvű turistatérkép kiadását. SZASZÁK GYÖRGY H

át kérem, lejárt a Vércsapolás ideje is. (Bocsánat, szó sincs holmi brutális eseményről - könyvről van szó kérem, mégpedig arról a könyvről, melyet történetesen én írtam.) Lejárt, mert eladtam az összes darabot, melyet nagy merészen megrendeltem a nyomdától, aláírva és kötelezve magam, hogy a nyomdaköltségeket teljesen magamra vállalom. Tettem ezt azért, mivel a kiadást követő 2 hét alatt szinte eltűnt a könyvespolcokról a könyv, s a piacot felmérve több mint valószínű, hogy van igény a Vércsapolás újranyomására. Az eladást megsokszorozódott éneimnek köszönhettem, melyek ellátták a manageri, az eladói és az írói feladatokat. Manageri oldalról az eladás problémáját úgy oldottam meg, hogy felkeresve a felvidéki középiskolák java részét a pozsonyi magyar gimnáziumtól a kassai ipariskoláig, először is engedélyt kértem egy adott iskola igazgatójától, kérve annak ajánlását, rugalmasságát, hogy engedélyezze, maVÉRCSAPOLÁS gyarórákra, magyartanárok jelenlétében néhány percben engedjék meg, hogy zavarjam az órát. Ennél a pontnál manageri tevékenységem véget ért, s örömmel nyugtázhatom, hogy egész sikeres voltam. Vagy nem. Mint eladó, már jóval attraktívabb voltam, hiszen ezen a ponton múlott a könyv (könyvein) további sorsa. Különben megragadom az alkalmat, hogy ebben a formában köszönjem meg azoknak a pedagógusoknak a türelmét, jószándékát, segítőkészségét, akik megengedték, hogy én, mint fiatal, szárnyait bontogató írópalánta, ilyen spontán kapcsolatba kerültem nemzedékemmel, olvasóimmal, s nem utolsósorban bemutatkozhattam, egyfajta full contact -ba kerülhettem velük... Nem akarom igazán ezeket az ünnepélyes sorokat elrontani, ám a tollam mégis meg-megbotlik, ha rágondolok bizonyos átélt, számomra kellemetlen, érthetetlen dolgokra. Hozzáfűznivalóm lenne egyrészt azért, hogy bemutassak egy... hmmm... sajnálatosan negatív megnyilatkozást, másrészt pedig azért, hogy aproximatíve elgondolkodtassak minden irodalomszerető olvasót. Mily furcsa, az íróember csak hosszas köntörfalazás után ér a mondandója velejéig, mert valójában nem másról szerettem volna írni, mint arról a sajnálatos megnyilatkozásról, ami engem felkavart... Nem kerülöm hát a témát. Szokásos iskolakerülő útjaim során szeptember elején ellátogattam a kassai ipari középiskolába is, ahol a szokásos úton - először az igazgató úrtól kértem engedélyt arra, hogy támogasson abbani igyekezetemben, hogy irodalomórára látogathassak könyveimmel. Nagy kérés? Vagy engedélyezi, vagy nem. Minden tanárnak, iskolaigazgatónak elemi joga, kinek engedélyezi, hogy bizonyos órákat zavarjon. A kassai ipariban nem engedték meg - ezen nincs mit filozofálni, hiszen nem először kaptam negatív választ kérésemre. Hozzáfűznivalóm csak annyi a hasonló megnyilvánulásokhoz - látva az előző intézmények diákjainak lelkesedését, hozzáállását, hogy kár. Nagy kár. Hanem! Az már egyenesen sokkolt; mikor az igazgató úr helyettesének (történetesen egy magyar szakos tanárnőről van szó) a szájából kellett olyan szavakat hallanom, melyet legrosszabb álmaimban sem tudtam elképzelni. A lényeg: Ű egyébként sem propagálná a könyvet magyar irodalomórán, mert a könyv tematikája nem a megfelelő, és különben is, meg van róla győződve, hogy nem ez a Vércsapolás kell az ő fiataljainak... Hanem mi? Bevallom - sokkolva, megalázva, hitetlenkedve, mint megvert sereg hadvezére, hagytam el a nagymúltú ipari iskolát. Lehetséges ez? Egy magyar szakos tanár szájából hallani ilyesmit? Vércsapolás a fekete listán? Miért? Lehet egyfajta esztétikai élményt racionális, üres frázisok érdekében felhasználni? Mitől nem lehet egy könyvet propagálni? Még csak meg sem említeni, hogy van, létezik, hogy egyáltalán legalább keressék a könyvespolcokon! A könyvet! Letiltani! Modern, úgynevezett kulturált országokban nem szoktak általában csak úgy letiltani könyvet - mert ez bizony letiltás volt a maga nemében, ugyanakkor nemcsak a könyv, a kiadó, az író megalázása történt, hanem az iskola diákjait nézte a tanárnő hülyének! Hogy lehet ez kérem? Nem ajánlani nekik egy könyvet, mert... Miért? Ha elolvasnák, akkor valami történne velük? Miből tudta ezt oly pontosan a tisztelt tanárnő? Biztos vagyok benne, hogy egyenes választ nem tudna adni, hiszen látható volt, hogy a könyvbe még csak bele sem lapozott, csupán az ismertetőből, a borítóból, na és - urambocsá! - jómagamról tudott következtetni, hogy miféle szörnyűségek, disznóságok, perverzitások lehetnek a könyvben... Nem kétlem, a jószándék vezérelte őt, hiszen végül is tanár, s a tanárnak világítania kell, hiszen a nemzet lámpása! De azért mégis... G Y ŐR Y A TTILA Állok Szepsi felújított főterén és akaratlanul is a múlt jut eszembe: vajon miről vallana ez a tér, ha beszélni tudna? Biztosan lenne miről regélnie, hiszen Szepsi, vagyis Szekeresfalva az Árpád-házi királyok alatt a királyi szekeresek állomáshelye és lakhelye volt. Mit mondana erről? Hogyan emlékezne az 1150 után betelepülő szászokra, a településre rontó tatár lovasságra, a városból a Szepes megye hegyes tájaira menekülő őslakosságról és az 1245 után visszatérőkről? Hogyan emlékezne Giskrára, aki 1449-ben a Somodi mellett elszenvedett magyar vereségtől vérszemet kapva meglepte és elfoglalta Szepsit, s a főtér melletti templomot erőddé alakította át? Nyilván lenne mit hozzátennie a Rákóczi-féle szabadságharchoz is, hiszen a fejedelem egyik hadparancsát és más iratokat mintegy tíz éve, egy vasládába zárva, a Jednota-áruház alapozásakor e tér szomszédságában találták meg. És hát, regélhetne a tegnapokról, a tegnapelőttökről is - például a szocialista május elsejék szónokairól, a kényszeredetten toporgó népről. A tér északnyugati részén, a városházán találom Iván László alpolgármestert. Arra vagyok kíváncsi, hogy a jelenkor feladataival szembesülve visszanyúlnak-e a múlthoz? megőrzésével szeretnénk felújítani. Városunknak ez a része eddig igen el volt hanyagolva. Ahol csak lehet, visszaállítjuk a régi fakapukat, ahol szép homlokzatok voltak, és ha van rá mód, hogy felújítsuk, azt is megtesszük. Harmonikus összkép kialakítására törekszünk - ez pedig azt jelenti, hogy nem csupán konzerválni akarjuk a városközpontot, hanem a mai kor igényeihez idomítani. Természetesen, nem akarjuk elhanyagolni városunk többi részét sem. A szálloda körüli sávot úgy terveztük meg,