Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-19 / 244. szám, kedd

5 MOZAIK ÚJ szól 1993. OKTÓBER 19. EGY TÉR ÉS AMI MÖGÖTTE VAN MEGISMERJÜK SZEPSI PINCERENDSZERÉT? Szepsi felújított főtere várja az új idők új történéseit (A szerző felvétele) Geográfiai helyzeténél fogva Szepsi a Bódva-völgyi térség természetes köz­pontja. Mind tüzetesebben meg akarjuk ismerni történelmi örökségünket, és él­tetni azt, aminek előremutató, ösztönző ereje van - mondja az alpolgármester, majd hozzáteszi: - Ápoljuk városunk nagy szülöttjének Szepsi Csombor Már­tonnak, az első magyar nyelvű európai útleírás (Europica Varietas, 1620) szer­zőjének szellemi örökségét. Számon tár­tuk Szepsi Laczkó Máté munkásságát, aki Lórántffy Zsuzsanna udvarában bor­nemesítéssel foglalkozott, s a híres tokaji aszút is ő szolgálta fel először. De ugyanígy nem feledjük Szepsi Korocz György költő, műfordító, református prédikátor ténykedését, és arra is büsz­kék vagyunk, hogy annak idején váro­sunkban tanított Egressy Béni, Vörös­marty Szózatának megzenésítője. Ter­mészetesen, múltunknak nemcsak szel­lemi, hanem tárgyi értékeit is meg akar­juk őrizni. Elfogadtunk ezért egy tervet, ami hosszú időre meghatározza, hogy a városfejlesztésben építészetileg mit szabad megtenni. Ez a terv például hatá­rozottan megtiltja, hogy a Fő utcát le­bontsák, mint ahogy azt, sajnos, Nagykaposon megtették, s ezáltal olyan kárt okoztak, amit ma már nem lehet helyrehozni. - Gondolom, hogy a szepsi főtér fel­újítása már ennek a koncepciónak a je­gyében történt... -Igen, és ezért kezdtük a főtérrel, mert itt fordul meg naponta a legtöbb ember - egyre több külföldi is -, mi pedig azt szeretnénk, ha esztétikailag is kellemes hatások érnék őket. Ez a tér eddig csak úgy tessék-lássék módra volt leaszfaltozva - parkolóhelyül szolgált. Most egy nyílt teret alakítottunk ki, kőburkolattal, új világítótesteket, pado­kat, virágtartó edényeket helyeztünk el - és egy szökőkutat is építettünk. Ez a tér a város központja, ahol a piactól a kiállításokig sok minden elfér. A lé­LAKÓ - HÁZ - ÜGY K. ZS.: A bátyám a szüleink után egy családi házat örökölt, s ezért a szövetke­zeti lakását a fiunkra szerette volna átruházni. A lakásszövetkezet szerint ez nem lehetséges, mivel a fiunk még nem töltötte be 18. életévét. Ezért megpró­bálta a lakást átruházni rám. A lakásszö­vetkezet erre azt válaszolta, hogy ez azért nem lehetséges, mivel nekünk már van egy szövetkezeti lakasunk, mégpe­dig éppen tőlük. Törvényes a lakásszö­vetkezet álláspontja? A Kereskedelmi Törvénykönyv 230. §-ának rendelkezése kimondja: „A la­kásszövetkezeti tagsággal kapcsolatos jogoknak és kötelességeknek szerződés­sel való átruházásához az igazgatóság nem szükséges. A tagsággal kapcsolatos tagsági jogok és kötelességek a megszer­ző félre - a szövetkezet iránti viszonyát tekintve - a tagság átruházásáról szóló szerződésnek az illetékes szövetkezet elé terjesztésével vagy az e szerződés­ben meghatározott későbbi nappal száll­nak át. A tagság átruházásáról szóló nyeg az, hogy aki megfordul itt, jól érezze magát. - Az önkormányzatok pénztárcája ma eléggé üres, hogyan sikerült önök­nek az anyagi fedezetet előteremteni? -A privatizáció során az ingatlanok eladásából befolyt összeg egy részét - 2,4 millió korona - fordítottuk erre a beruházásra. Volt ugyan olyan javaslat is, hogy az összeget osszuk el szociális segélyként, de egy korábbi határoza­tunk értelmében az így nyert összeget a városfejlesztésre kell felhasználnunk. Az elkezdett munkát folytatjuk. Még idén hozzálátunk a Fő utca felújításá­hoz. A tértől déli irányban egészen a Köves közig rendet teremtünk. Szepsi jövőjének megálmodója Ko­vács Dezső műépítész, aki lokálpatrióta­ként vállalta a tervrajzok elkészítését. Véleményét így összegzi: - Ha minden sikerül, Szepsi történel­mi városközpontját eredeti arculatának szerződés előterjesztésével azonos jog­hatások állnak be, amint az illetékes szövetkezetnek a korábbi tag írásban bejelenti a tagsága átruházását, a tagsá­got szerző fél pedig írásban a beleegye­zését." Ebből a rendelkezésből az kö­vetkezne, hogy az igazgatótanács nem mondhatja, nem adhat olyan választ, hogy a szövetkezeti lakást, pontosabban a bérleti jogot nem lehet átruházni, ha létrejött egy megállapodás a tagsági jo­gok és kötelességek átruházásáról. Fi­gyelembe kell venni viszont a Kereske­delmi Törvénykönyv 277. §-ának máso­dik bekezdésének c) pontját is, miszerint „a törvényből és az alapszabályból kö­vetkező feltételek teljesítését követően a tagsági viszony létrejön a tagság átru­házásával. .." Azaz annak, akire a tagsági jogokat és kötelességeket átruházzák, a törvény által megállapított feltételek mellett tel­jesítenie kell az alapszabályból követke­ző feltételeket is. Ön, ha már van egy hogy az átmenetet képezzen az óváros és az új városrész között. A városköz­pontból célszerű lenne legalább a teher­forgalmat kivonni. Terveink vannak, de az már egy másik kédés, hogy megvaló­sításukhoz mikor lesz anyagi fedezet. - Van-e Szepsinek építészeti szem­pontból valamilyen sajátossága? - Szepsi egyike azon kevés városok­nak, mely alatt egész pincerendszerek épültek. Az óvárosban minden ház alatt vannak pincék, ezek valamikor össze voltak kötve. De most egy sem tekinthe­tő meg. Jó üzleti érzékkel rendelkező, tőkeerős vállalkozókra lenne szüksé­günk, akik azt az attrakciót képesek lennének kihasználni. - Felmérték már ezt a pincerend­szert? -Teljes egészében még nem, de ami be van mérve, az is elegendő lenne ahhoz, hogy megmutassuk: milyen föld alatti kinccsel rendelkezünk. szövetkezeti lakásuk, feltételezhetően tagja a lakásszövetkezetnek, hacsak ezt a szövetkezeti lakást nem a házastársa kapta még házasságkötést megelőzően. A tagsági jogok és kötelességek átruhá­zása tehát érvényes lenne, de számol­niuk kellene a Polgári Törvénykönyv 711. §-ának első bekezdéséből szárma­zó esetleges következményekkel, még­pedig azzal, hogy a lakásszövetkezet valamelyik lakás bérletét felmondhatná, hivatkozva arra, hogy önöknek két laká­suk van, vagy arra, hogy az egyik lakást nem használják. A lakásszövetkezet alapszabályát vi­szont meg kellene tekinteni, kizárja-e azt, hogy 18. éven aluli személy (vagyis a fiuk) a Kereskedelmi Törvénykönyv idézett rendelkezése alapján történő megállapodással tagja legyen a lakásszö­vetkezetnek. Amennyiben az alapsza­bály kizárja azt a lehetőséget, hogy 18. évesnél fiatalabb személy a szövetkezeti tagsági jogokat és kötelességeket meg­szerezze, azt kellene megvizsgálni, ösz­hangban van-e az ilyen rendelkezés az alkotmánnyal, illetve az egyéb törvé­nyekkel. Dr. P. D. Ami késik, nem múlik. Hiszem, hogy a szepsiek törekvései megvalósulnak. Hiszem azt is, hogy Szepsi egyhamar a történelmi és természeti értékek iránt érdeklődő turisták kiindulási pontja lesz, hiszen a Szádelői-völgytől kezdve Somodin, Jászon, Mecenzéfen át egészen Stószig van mit megcsodálni ezen a vidéken. A szepsiek ezt a lehetőséget is felismerték és már tervezik egy magyar-német-szlovák nyelvű turistatérkép kiadását. SZASZÁK GYÖRGY H át kérem, lejárt a Vércsapolás ideje is. (Bocsá­nat, szó sincs holmi brutális eseményről - könyvről van szó kérem, mégpedig arról a könyv­ről, melyet történetesen én írtam.) Lejárt, mert eladtam az összes darabot, melyet nagy merészen megrendeltem a nyomdától, aláírva és kötelezve magam, hogy a nyomdaköltségeket teljesen magam­ra vállalom. Tettem ezt azért, mivel a kiadást követő 2 hét alatt szinte eltűnt a könyvespolcokról a könyv, s a piacot felmérve több mint valószínű, hogy van igény a Vércsapolás újranyomására. Az eladást megsokszorozódott éneimnek köszönhettem, me­lyek ellátták a manageri, az eladói és az írói feladatokat. Manageri oldalról az eladás problémá­ját úgy oldottam meg, hogy felkeresve a felvidéki középiskolák java részét a pozsonyi magyar gimná­ziumtól a kassai ipariskoláig, először is engedélyt kértem egy adott iskola igazgatójától, kérve annak ajánlását, rugalmasságát, hogy engedélyezze, ma­VÉRCSAPOLÁS gyarórákra, magyartanárok jelenlétében néhány percben engedjék meg, hogy zavarjam az órát. Ennél a pontnál manageri tevékenységem véget ért, s örömmel nyugtázhatom, hogy egész sikeres vol­tam. Vagy nem. Mint eladó, már jóval attraktívabb voltam, hiszen ezen a ponton múlott a könyv (könyvein) további sorsa. Különben megragadom az alkalmat, hogy ebben a formában köszönjem meg azoknak a pedagógu­soknak a türelmét, jószándékát, segítőkészségét, akik megengedték, hogy én, mint fiatal, szárnyait bontogató írópalánta, ilyen spontán kapcsolatba kerültem nemzedékemmel, olvasóimmal, s nem utolsósorban bemutatkozhattam, egyfajta full con­tact -ba kerülhettem velük... Nem akarom igazán ezeket az ünnepélyes sorokat elrontani, ám a tollam mégis meg-megbotlik, ha rágondolok bizonyos átélt, számomra kellemetlen, érthetetlen dolgokra. Hozzáfűznivalóm lenne egyrészt azért, hogy bemutassak egy... hmmm... sajnálatosan negatív megnyilatkozást, másrészt pe­dig azért, hogy aproximatíve elgondolkodtassak minden irodalomszerető olvasót. Mily furcsa, az íróember csak hosszas köntörfala­zás után ér a mondandója velejéig, mert valójában nem másról szerettem volna írni, mint arról a sajná­latos megnyilatkozásról, ami engem felkavart... Nem kerülöm hát a témát. Szokásos iskolakerülő útjaim során szeptember elején ellátogattam a kassai ipari középiskolába is, ahol a szokásos úton - elő­ször az igazgató úrtól kértem engedélyt arra, hogy támogasson abbani igyekezetemben, hogy irodalomórára látogathassak könyveimmel. Nagy kérés? Vagy engedélyezi, vagy nem. Minden tanár­nak, iskolaigazgatónak elemi joga, kinek engedélye­zi, hogy bizonyos órákat zavarjon. A kassai ipariban nem engedték meg - ezen nincs mit filozofálni, hiszen nem először kaptam negatív választ kérésem­re. Hozzáfűznivalóm csak annyi a hasonló megnyil­vánulásokhoz - látva az előző intézmények diákjai­nak lelkesedését, hozzáállását, hogy kár. Nagy kár. Hanem! Az már egyenesen sokkolt; mikor az igazgató úr helyettesének (történetesen egy magyar szakos tanárnőről van szó) a szájából kellett olyan szavakat hallanom, melyet legrosszabb álmaimban sem tudtam elképzelni. A lényeg: Ű egyébként sem propagálná a könyvet magyar irodalomórán, mert a könyv tematikája nem a megfelelő, és különben is, meg van róla győződve, hogy nem ez a Vércsapolás kell az ő fiataljainak... Hanem mi? Bevallom - sok­kolva, megalázva, hitetlenkedve, mint megvert se­reg hadvezére, hagytam el a nagymúltú ipari iskolát. Lehetséges ez? Egy magyar szakos tanár szájából hallani ilyesmit? Vércsapolás a fekete listán? Miért? Lehet egyfajta esztétikai élményt racionális, üres frázisok érdekében felhasználni? Mitől nem lehet egy könyvet propagálni? Még csak meg sem említe­ni, hogy van, létezik, hogy egyáltalán legalább keressék a könyvespolcokon! A könyvet! Letiltani! Modern, úgynevezett kulturált országokban nem szoktak általában csak úgy letiltani könyvet - mert ez bizony letiltás volt a maga nemében, ugyanakkor nemcsak a könyv, a kiadó, az író megalázása történt, hanem az iskola diákjait nézte a tanárnő hülyének! Hogy lehet ez kérem? Nem ajánlani nekik egy könyvet, mert... Miért? Ha elolvasnák, akkor valami történne velük? Miből tudta ezt oly pontosan a tisztelt tanárnő? Biztos vagyok benne, hogy egye­nes választ nem tudna adni, hiszen látható volt, hogy a könyvbe még csak bele sem lapozott, csupán az ismertetőből, a borítóból, na és - urambocsá! - jómagamról tudott következtetni, hogy miféle szörnyűségek, disznóságok, perverzitások lehetnek a könyvben... Nem kétlem, a jószándék vezérelte őt, hiszen végül is tanár, s a tanárnak világítania kell, hiszen a nemzet lámpása! De azért mégis... G Y ŐR Y A TTILA Állok Szepsi felújított főterén és akaratlanul is a múlt jut eszembe: vajon miről vallana ez a tér, ha beszélni tudna? Biztosan lenne miről regélnie, hiszen Szepsi, vagyis Szekeresfalva az Árpád-házi királyok alatt a királyi szekeresek állomáshelye és lakhelye volt. Mit mondana erről? Hogyan emlékezne az 1150 után betelepülő szászokra, a településre rontó tatár lovasságra, a városból a Szepes megye hegyes tájaira menekülő őslakosságról és az 1245 után visszatérőkről? Hogyan emlékezne Giskrára, aki 1449-ben a Somodi mellett elszenvedett magyar vereségtől vérszemet kapva meglepte és elfoglalta Szepsit, s a főtér melletti templomot erőddé alakította át? Nyilván lenne mit hozzátennie a Rákóczi-féle szabadságharchoz is, hiszen a fejedelem egyik hadparancsát és más iratokat mintegy tíz éve, egy vasládába zárva, a Jednota-áruház alapozásakor e tér szomszédságában találták meg. És hát, regélhetne a tegnapokról, a tegnapelőttökről is - például a szocialista május elsejék szónokairól, a kényszeredetten toporgó népről. A tér északnyugati részén, a városházán találom Iván László alpolgármestert. Ar­ra vagyok kíváncsi, hogy a jelenkor feladataival szembesülve visszanyúl­nak-e a múlthoz? megőrzésével szeretnénk felújítani. Vá­rosunknak ez a része eddig igen el volt hanyagolva. Ahol csak lehet, visszaállít­juk a régi fakapukat, ahol szép homlok­zatok voltak, és ha van rá mód, hogy fel­újítsuk, azt is megtesszük. Harmonikus összkép kialakítására törekszünk - ez pedig azt jelenti, hogy nem csupán kon­zerválni akarjuk a városközpontot, ha­nem a mai kor igényeihez idomítani. Természetesen, nem akarjuk elhanya­golni városunk többi részét sem. A szál­loda körüli sávot úgy terveztük meg,

Next

/
Thumbnails
Contents