Új Szó, 1993. október (46. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-12 / 238. szám, kedd

LAPOZGATÓ •Ó/SZÓI 1993. OKTÓBER 12. BOLYONGÁS STRASBOURG ÉS BUKAREST KÖZÖTT NAGYEMBEREK KISANTANTJA Míg az egykori Szövetségi Gyűlésben 1989 novembere után a világpolitika olyan személyiségei szólaltak fel, mint Margaret Thatcher vagy George Bush, addig az önálló Szlovák Köztársaság parlamentjében a külföldi államfők közül elsőként Ion Iliescu román elnöknek adatott meg ez a „dicső" lehetőség. Természetesen ennek megvan a maga belső létjogosultsága, amely túlnő az alábbi fejtegetés keretein, de egyúttal logikus okát jelenti annak, hogy egy ilyen mérlegelést papírra kell vetni. Hiszen ismert a közmondás: megtalálja a zsák a foltját, vagy varjú a varjúnak nem vájja ki a szemét. Talán valóban a körülmények összejátszása miatt lépett Iliescu a parlament elé azon a napon, amikor kisebb kozmetikázást hajtottak végre a vezeték- és keresztnevekről szóló törvényen. De bizonyára nem volt véletlen, hogy éppen ezen a napon nőtt meg szokatlanul a forgalom az ülésterem és a parlamenti büfé között. Természetesen ezt a kisebbségi koalíció képviselői idézték elő, akik kétszer egymás után hozták ezzel nyilvánosságra elégedetlenségüket a teremben történtekkel kapcsolatban. Mindenekelőtt hívjuk fel a figyelmet egy momentumra, ami miatt a plénumból senki sem távozott. Ugyanis Iliescu a várt nemzetiségietnikai kérdések érintésén kívül beleharapott a földrajzi-stratégiai és biztonsági spekulációk csontjába is. Eredeti (...) és garantáltan szűzi véleménye bizonyára bántotta a fülét azoknak, akik csak a legkisebb mértékben is komolyan veszik a szlovákiai külpolitika deklarált prioritásait. A román elnök szerint Közép- és Délkelet-Európa biztonsági szempontból eredeti térséget képez. (Ezt követi Iliescu szavainak az ismertetése, hogy csak a térség összes országának NATOtagsága szavatolhatja a kontinens stabilitását és békéjét.) Tudjuk, hogy Szlovákia sem áll valami kedvező helyzetben e téren, de ha a NATO-tagságunkkal várnunk kellene Romániára, akkor... Iliescu lényegében nem a mostani generációhoz, hanem unokáinkhoz beszélt. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés koalíciója először akkor kezdett légszomjban szenvedni, amikor a román államfő beszédében a határok megváltoztathatatlanságáról szóló részhez érkezett. (Itt következik az ezzel kapcsolatos szavainak az idézése, melyek szerint az utóbbi években több találgatás hangzott el az ügyben - mégpedig bizonyos felelős politikusok szájából, akik támogatják az ilyen nosztalgiázásokat.) E helyen inkább kerüljük ki azt a kérdést, vajon ki beszél az egész világ előtt arról, hogy Besszarábia mindig román terület volt, és ki szeretné Romániához csatolni Moldáviát. Azt, hogy Ion Iliescu a szlovák parlament képviselőiben támogatást keres a magyar kisebbséggel szemben (valójában nem is kellett keresnie, hiszen a lábainál hevert) és ezzel lényegében Magyarországgal szemben is, megerősítették a vendég további szavai is, amelyek a nemzeti kisebbségekre vonatkoztak. (E helyen következik az Iliescu-beszéd ezzel kapcsolatos részének az ismertetése, miszerint például a kisebbségi jogok védelmére fokozottan kell figyelni, de túlzottan nem kell hangsúlyozni...) Észre kell venni, hogy Ion Iliescu ezt a véleményét akkor hangoztatta, amikor Románia az Európa Tanácsba való felvétel előtt állt... Egyúttal sietett kiemelni, hogy e tekintetben meg van győződve Szlovákia egyöntetű támogatásáról, és bizonyára nem is tévedett. (•••) A magyar nemzetiségű képviselők második alkalommal azt követően töltöttek fél órát a parlamenti büfében, hogy a honatyák „módosították" és jóváhagyták az említett névtörvényt. Ezzel a parlament tudatta Európával, hogy Szlovákiában vannak másodrangú állampolgárok, pontosabban női polgártársak... A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának ezen jogszabálya mutatja, hogyan lehet a nemzeti elveket a polgáriak fölé helyezni az államalkotás terén. Természetesen, elfogadott formájában a dokumentum ellentmond az ET 1203. számú ajánlásának... A kisebbségek iránti érzéketlenség nemcsak belső problémák forrása, hanem áthatja a nemzetközi kapcsolatok szféráját is. Ügy tűnik, hogy e téren a helyzet lassan olyan stádiumba kerül, amikor a partnerek közvetítő nélkül kommunikálni sem tudnak majd. Azt, hogy ez a kellemetlen vízió valósággá válhat, megerősítette a szlovák államfő beszéde is a román-szlovák alapszerződés aláírása után. De itt meg kell jegyezni, hogy nem Ion Iliescu volt az első, akinek Michal Kováč a következő tippet adta: „...a nemzeti kisebbségek problémájának a megoldása helyes, és koordinálni kell Romániával". Emlékeztetni kell arra, hogy a szlovák államfő már a kijevi látogatása során javasolta Leonyid Kravcsuk ukrán államfőnek „a Magyarországgal szomszédos országok kisebbségi politikájának a koordinálását". Kravcsuk ezt a kezdeményezést visszautasította, s ebből kisebb botrány is keletkezett. Sajnos, Michal Kováč azonban nincs egyedül ezzel az eszméjével a szlovák politikai életben. Vladimír Mečiar Bukarestben többet ért el, mint ő Ukrajnában. A szlovák kormányfő a román miniszterelnökkel egyetértett abban, hogy „Románia és Szlovákia kapcsolattartása elengedhetetlen egy olyan érzékeny probléma rendezése során, mint amilyen a magyar kisebbség kérdése". Nem kétséges, hogy a román poliüka befolyásos és erős irányvonala e gondolatok hatása alatt van. És ez már nem vicc! A NATO-tagság melletti nyilatkozatok homályos ködéből egy nagyon világos, teljesen más irányú eszme bontakozik ki - a kisantant feltámasztásáé. PETER SCHUTZ, MILAN J. ŽITNÝ, Domino efekt, 39. szám Az árak alakulása Szlovákiában fogyasztói árindex (1990 decemberétói 1993 júniusáig) 180 m • ^^^^ 16(1 Mečiar 140 •W • w m M Čarnogurský l.:U iOO íil) MeCiar l.:U iOO íil) 12 1/11! J 1 i t i i ui ii i: iíi; 2 : i i i i i mi ii i: l/l)

: j i í * SLOVENSKÝ DENNlK, X. 1. MATICA KONTRA PURAY DR. ANTON RAŠLA VOLT KATONAI ÜGYÉSZ JOZEF CÍGER-HRONSKÝRÓL A sajtóiroda napokkal ezelőtti tájékoztatása szerint a Matica slovenská nemrég a legfőbb ügyésznél feljelentette Duray Miklóst, aki „háborús bűnösnek minősítette" Jozef Cíger-Hronskýt, a kulturális intézmény egykori titkárát és gondnokát. Kíváncsiak voltunk, vajon hogyan vélekednek erről a történelmi szemtanúk, s ezért felkerestük az egykori felsőbb katonai ügyészt, a 82 éves dr. Anton Rašldt, akit egy titkos perben úgynevezett burzsoá nacionalizmus miatt ítéltek életfogytiglani szabadságvesztésre, de később szabadlábra helyezték. a A háborús bűnös fogalma főleg 1989 után a dr. Jozef Tiso fölötti halálos ítélettel kapcsolatos kétségekkel összefüggésben került előtérbe. Sokan azzal érveltek, hogy nem volt rajta a háborús bűnösök listáján... Valójában milyen névjegyzék volt ez? -A háború után minden olyan államnak a rendelkezésére bocsátották az ilyen személyek listáját, amely tagja volt a Hitler-ellenes koalíciónak, azaz a Csehszlovák Köztársaságnak is. A nemzetközi katonai törvényszék chartájában szintén szerepelt, hogy ezeket a személyeket ki kell adni azon országok kormányainak, amelyekben a háborús bűnöket elkövették. Ebből következett, hogy az illetékes csehszlovák bíróságoknak felelősségre kellett vonniuk a Csehszlovák Köztársaság egykori állampolgárait. Szlovákiában is volt ilyen lista; hivatalos szervek állították össze, és a háborús bűnösök felelősségre vonásával foglalkozó bizottság számára szolgált. • Ki kerülhetett abban az időben erre a listára? - A Szlovák Állam elnöke, továbbá miniszterek, képviselők... O Szlovákiában ki foglalkozott a háborús bűnösök felkutatásával, és kinek kellett felelősségre vonnia őket? - A kutatás a belügyi megbízotti hivatal 6., majd később 7. ügyosztályának a feladata volt. És hogy kinek kellett ítélkeznie? Vagy a nemzeti bnóságnak, vagy a járási népbíróságnak. O Térjünk vissza Jozef Cíger-Hronský személyéhez, aki vitathatatlanul jelentős szlovák író volt. Lehetséges, hogy neve szerepelt a háborús bűnösök listáján? - Hronský szlovák író volt, aki politikai szempontból a Hlinka-féle néppárt felé orientálódott, s egyúttal a Matíca slovenská titkára és gondnoka volt. Ismert róla, hogy 1940-ben, amikor Hitler a dicsőség csúcsán volt, egy alázatos hangvételű táviratot fogalmazott meg Tukának. A Gárdistában és más korabeli újságban egyértelműen kimutatta, hogy az akkori rezsim odaadó híve, sőt „túlórázott" is. „Ludák maticásként" jelentős mértékben fellépett a szlovák nemzeti felkeléssel szemben is, aztán pedig emigrált... Nem kellett volna, ugyanis nem történt volna vele semmi. Fotó: ES a Állítólag Laco Novomeský kiállt mellette... - Ugyanúgy, mint Milo Urban, Andrej Žarnov, Valentín Beniak és néhány más szlovák író mellett. Novomeský talán úgy vélekedett Hronskýról: hiszen íróként jó. Ezért hajlandó volt elnézni azt is, hogy kollaborált. Q Hogyan vélekedik Duray Miklós nyilatkozatáról? - Határozottan közelebb áll az igazsághoz, mint Hronský hívei: ugyanis senki sem vitathatja, hogy Jozef Cíger-Hronský a szlovák nemzeti felkelés idején milyen féktelen felkelésellenes propagandát folytatott. A felkelés pedig háború volt! Nem tudom, vajon akad-e bíróság, amely bűnösnek nyilvánítaná Durayt, hiszen a tényekhez tartja magát. De valaki más szemszögből is nézheti az esetet, viszont nem szabad „tényeket" gyártania. O A Matica slovenská azonban úgy érzi, hogy megsértették... - A Matica sértődöttsége ebben az esetben érthetetlen. Nem kell egyetértenie velem, de én emögött politikai motívumot látok. Szerintem a Matica hibát követ el, amikor egy ilyen veszélyes játékba kezd. FRANTIŠEK MUCHA, Extra Slovensko, 41. szám HÁRKA, DOLLÁR, SVÁJCI FRANK... A Mladá fronta DNES október 5-i számába TOMÁŠ MAREK és PETR SIMÜNEK, illetve a SME október 6i számába JÁN FÜLE írt jegyzetet Vladimír Mečiar legújabb, Csehországgal szemben támasztott követeléseiről. A szlovák napilap munkatársa mindenekelőtt felhívja a figyelmet: „Érdekes megfigyelni a szlovák követelések alakulását, amelyeket Vladimír Mečiar fokozatosan adagol. Először német márkáról volt szó, majd következett 17,7 milliárd dollár, és most 8 milliárd svájci f rank." Ezzel összefüggésben a neves csehországi napilap jegyzetírói rámutatnak, hogy a szlovák kormányfő „vagyonkővetelési rohamait " senki sem veheti komolyan Csehországban. „Ahelyett, hogy nagyra értékelné a nagyon langyos cseh követeléseket, amelyek megközelítőleg 19 milliárd koronás szlovákiai kinnlevőségre vonatkoznak, Prágától rendszeres időközökben hihetetlen összegeket követel" - írja Marek és Siműnek. A szerzőpáros rámutat: Vladimír Mečiar legutóbb azt akarta bebeszélni a Pozsonyban akkreditált külföldi újságíróknak, hogy a Szlovák Állam aktív kereskedelmi mérlegének a maradékáról van szó, amelyet később beleszámítottak a háború után megalakult köztársaság pénzügyi mérlegébe. „ Csakhogy a háború idején Szlovákia sokkal kisebb ország volt, mint ma, s Mečiar látomásai szerint a Duna menti síkságot vissza kellene adnia Magyarországnak És 1945 óta Csehországból mintegy 500 milliárd korona vándorolt keletre. Ezen elmélet szerint ezt is vissza kellene adnia. Nem beszélve arról, hogy az első köztársaság idején is rengeteg pénzről volt sző" - folytatják a szerzők, s rögtön hangsúlyozzák, hogy az egész ügynek nincs értelme, mivel a szlovák kormányfő a múlt szellemét akarja megidézni a mély sírból. De szerintük mindez az általa folytatott „politika" színskálájához tartozik, s olyan gyakran áll elő vele, amilyen gyakran csak megfelel. „A cél eléggé primitív. Olyan benyomást szeretne kelteni, mintha Prága tehetne arról, hogy Szlovákia gondokkal küszködik; rá akarja hárítani a felelősséget a saját gazdaságpolitikájában bekövetkezett sikertelenségekért. Ezért egyáltalán nem kell, hogy valakinek is fájjon a feje. Mečiar szavai a hazai publikumnak szólnak, és a szlovák kormányfő amennyiben nem akarja megkockáztatni, hogy a diplomáciában kinevessék - teóriáját szemtől szembe egy cseh delegációval nem ismételné meg. Ami azonban semmit sem változtat azon, hogy enyhén szólva hihetetlen dolgokat állít" - fejezi be jegyzetét Tomáš Marek és Petr Siműnek. A Sme-ben Ján Füle úgy vélekedik, hogy az elhidegülő cseh-szlovák kapcsolatok enyhüléséhez nem járulnak hozzá az ilyen és hasonló kijelentések. A közölt cikkek nem feltétlenül tükrözik az Új Szó véleményét. Az oldalt összeállította: Madi Géza