Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-09 / 210. szám, csütörtök

ÍRRSI, IS^KQJLŽL! (AZAZ ELKEZDŐDÖTT AZ ÚJ TANÉV) Már egy hete történt, hogy először felharsant a csengő, felszisszent néhány szebbemlékű diák, és megkezdte működését a tudás zajos műhelye - köznyelven az iskola. A tanulók többsége ugyan nem köszönti ünnepnapként a 9. hónap elsó 24 óráját, de azért tudat alatt mindenki várj a egy kicsit a tanévkezdést. Igaz, hogy ez a kis nosztalgia a szerdai évnyitó után legkésőbb péntekig már bizonyára elmúlt, gondoljunk csak bele, hogy ez a létesítmény a tanuláson kívül még sok egyéb szórakozásra is lehetőséget nyújt. Különösen figyelemreméltó a gólyák és a végzősök kiemelt helyzete, akiknek nem lesz túlzottan sok idejük az unalom nevű áldásos cselekmény túlzásba viteléhez. Számomra kissé furcsa, hogy míg az előbbiek többsége ugyebár a bennmaradásért küzd, az utóbbiak számára viszont ez kész kudarc. De hát döntsön mindenki saját belátása szerint... Szóval újra nekivágtunk! Van, aki először, van, aki ötödször, van, aki sokadszor éli át ezt a szeptember eleji borzongást, amit nem csupán a nyárutói hűvösebb levegő okoz. Néha a padon elterülve ugyan még el-elmélázik egy-egy diákpéldány, hogy hogy a fenébe repülhetett el ilyen gyorsan ez a két hónap (ami ugyebár testvérek közt is hatvankét nap), de a lényegen ez már mit sem változtat. Elhervadtak tehát az elsejei virágok, viszont lassan rügyet bont a tanerők elleni ellenszenv. Hiszen aki a nyarat nem a könyvek fölött töltötte - és ilyennel én még nem találkoztam - annak ugyancsak nehezére esik majd a kapaszkodás a tudás nagybecsű létráján. Mert kapaszkodni ugyebár kell, viszont lehet többféleképpen is. Vagy úgy, mint eddig, hagyományosan, vagy netán egy kissé alternatívan? En csak annyit tudok, hogy eddig „hagyományosan" felfelé kapaszkodtunk, és különben sincs azon a létrán olyan sok irány ... Nem ejtettem viszont még szót azokról a diáktársaimról, akik már előbb vagy talán ebben az évben először célozták meg egy felsőoktatási intézmény tágas kapuját. Számukra már csak képletesen érvényes ez a szeptember eleji láz, ugyanis felsőbb körökben az iskolakezdés még várat magára. Azután beindul a gépezet, és október táján már senki sem fog rá emlékezni, hogy ebben az évben még nyár is volt, mi több, 40 fokos kánikula. Nem kell ezen nagyon bánkódni, hisz az idő repül, és lesz még (?) jövőre is. Addig is, míg ezt kivárjuk, kívánok nektek (és persze magamnak is) jó tanulást, sok szerencsét, jóllakottságot fejben és gyomorban egyaránt. Akkor talán újra találkozunk, és együtt köszönthetjük a nyári szünidőt - hisz mi másért is jár iskolába az ember, ugyebár? somi VOLT EGY SZIGETÜNK... Mikor az ember a nyári szünidő egy-két hetét az otlhon áldásos környezetében tölti, akaratlanul is kitör rajta a mehetnék. Körülbelül ilyen érzések kezdték ki nyugalmamat, mikor hírt kaptam arról, hogy valami készülődik a távoli Budapesten. Hallottam, hogy Diáksziget, meg koncertek, meg egyhetes tábor, erre mondom magamnak: Én oda el akarok menni. Nagy nehezen legyőzve a szülői ellenkezést, felpakoltam a sátrat, hálózsákot, miegymást, és nekivágtam a nagy útnak. Pontosabban az út szélének. Kezdetét vette egy eseménydús stoppolás. Rövid szünet az elbeszélésben: - Csekély nyolc óra alatt megtéve a Dunaszerdahely-Budapest közti 155 kilométeres útszakaszt végül is örömteli volt a megérkezés a magyar fővárosba. Alig egy órás Duna-parti séta után végre beléphettem (300 forintos napi díjazás ellenében) a rendezvénynek otthont adó Óbudai-szigetre. A sátor munkaigényes felállítása után felfedező körútra indultam. Szerencsére a tábor ellátása megnyugtató volt a több ezer éhező-szomjazó résztvevő számára. Elérhető áron lehetett egytálételhez jutni, a nagy melegben is bőven volt hideg serital, netán kóla is. Az ínyencek jégkrémmel, pékáruval, esetleg gyümölccsel csillapíthatták éhségüket, mely betegség végigkísért bennUnket e kirándulás teljes hét napján. A műsorra fordítva a szót a koncertek java része a természetes arénában elhelyezett nagyszínpadon volt, ahol az ismertebb előadók léptek fel. Hozzájuk csatlakoztak a sziget másik végében felállított kisszínpadon fellépő zenekarok. Nem szeretném felsorolással húzni az időt, hiszen az egy hétig tartó koncertsorozaton a napi több mint huszonöt együttes, illetve szólista így is gazdag programot sejtet A koncerteket, amelyek egészen hajnali 3-4 óráig tar-Mis B u PAPEST 1993 Jp 1 9 tottak, valaki, ha éppen kedve volt hozzá, felcserélhette a mozinézés izgalmaival. Napi három film közül választhatott a szabadtéri moziban, és további hat közül a videósátorban. Aki még így sem talált magának megfelelőt, maradt a rendezők tarsolyában néhány meglepetés: napi 4-5 színházi előadás, az Eötvös cirkusz produkciója, jégkunyhóépítés 35 fokos melegben, valaki kincskereshetett 100 001 forintot és még sok mindent. Az egyik sátorban rögtönzött keverőpult zenéjére aki akart, akár hajnalig is bulizhatott. A biztonság táborszerte vigyázva, a jegy ellenőrizve (potyázók kidobandók) volt. Ennek ellenére a sátrak néha helyet, a csomagok néha gazdát cseréltek. Ez sem tudta visszavetni a tábor hangulatát, amely végig emelkedett volt. Köszönhető ez talán a szigethez közel árusított olcsó, ámbár mérsékelten ihatatlan házi szőlőnedűnek. Aki nemcsak a szívében, hanem valami tárgyi emlékben is meg szerette volna őrizni e tábor hangulatát, megvásárolhatta a tábor egyentrikóját, amely az „én egy világegyetemista vagyok" büszke feliratot viselte. Ez a mondat volt egyébként az egész tábor mottója is. A minden eshetőségre számítók Möhöncét vásároltak, ami ugye megvéd a nátha, a szemmel verés, esetleg még a laza bágyadtság ellen is. E hét emlékére született egy sláger, amely a tábor területén belül osztatlan sikert aratott. Talán a hozzá tartozó képsorokkal együtt megpillanthatjuk néhanapján a televízió képernyőjén azzal a néhány kilométernyi anyaggal egyetemben, amit a helyszínen forgattak. Talán ennyit lehetne röviden, elfogultság nélkül írni erről a kis rendezvényről. Ha viszont szeretnék egy kicsit személyeskedni, mi néhányan nagyon jól éreztük ott magunkat. Mivel az egyik főrendező, Müller Péter azt mondta, hogy jövőre ezt a bulit újra megszervezik, én csak annyit mondok, hogy mi jövőre újra elmegyünk. Egy meggyötört táborozó RÁKOS SÁNDOR: Zuhanás előtt Ébredés egyedül lélekegyedül ébred kívül-belül nemtudoménkivagyok tenyésző összeszedi magát vak erők kényekedvére darabonként hajtva már tudja Űzve hol megállok mikor lábam vetem mire ébredi a Semmi és lassan azt is vetőkövének hogy ki s micsoda hány milliomodik már önmagának aki így állt fokonként a zuhanás előtti eszébe jut másodperc s kitölti újra torkolattüzébcn bőrére szabott külső-belső határait Young European liberals life in Cologne 4th International Congress A kölni Fiatal Liberálisok (Jungen Liberalen) augusztus 26-tól 29-ig negyedik alkalommal rendezték meg az európai liberális ifjúsági szervezetek találkozóját. Szlovákiából egyedül a Diákhálózat kapott meghívást. Egy évvel ezelőtt a II. Európai Ifjúsági Héten Pozsonyban a szervezetünket képviselő Szatmáry Beáta személyesen találkozott a német szervezet elnökével, azóta rendszeresen értesítenek rendezvényeikről. A meghívásukat is ennek a találkozásnak köszönhetjük. A Friedrich Naumann Alapítvány pozsonyi irodája biztosította az úthoz szükséges anyagiakat. Utólag is köszönet érte. Lehetőségünk adódott, hogy magunkkal vigyük a Polgári Demokratikus Ifjúság (Občiansko-demokratická mládež) és a Magyar Polgári Párt egy-egy képviselőjét, de az utóbbi betegsége miatt egyedül mi képviseltük a magyar kisebbséget Szlovákiából. Kerek tizenkét órán keresztül tapostuk a pedált, mígnem éppen a kölni dóm jelezte érkezésünket a déli harangszóval. Érdemes volt megtenni ilyen hosszú utat, mert vendéglátóink igazán gazdag programmal készültek. Még ki sem fújtuk magunkat, máris vonatra szálltunk, és Bonnba utaztunk. Körbejártuk a régi és az új parlament épületét, utána a külügyminisztériumban Ursula SeilerAlbring államtitkár fogadott bennUnket. Németország külpolitikájáról és Európa integrációjáról tartott előadást. Másnap a kölni polgármester vendégei voltunk. Köszöntő beszéde után együtt ürítettük poharunkat a nemzetek barátságára („echte" kölni Kölsch sör, „echte" 2 deci!). Vendéglátóink persze a város bemutatását sem hagyták ki, hiszen a rómaiak által alapította, második világháború után romjaiból újjáépített város valóban lenyűgöző. A kongresszus, amelyen részt vettünk, főként az egyesült Európa létrehozásának lehetőségeivel, Éurópa gazdaságával és a különböző kisebbségek helyzetével foglalkozott. Leginkább Európa nyugati része képviseltette magát, valamint Csehország, Szlovákia és Litvánia. A találkozó célja a véleménycsere volt és valamilyen közös álláspont kidolgozása. Számunkra az derült ki az egészből, hogy bizony néhány jelentős dologban egyik-másik fél teljesen tájékozatlan, értetlenül fogadták a hallottakat. Ez elsősorban a katalánok helyzetére érvényes, és persze Szlovákiára, a szétválásától kezdve a kisebbségi kérdésig. Négy napot töltöttünk Németországban, és a konferencián úgy érezhettük, hogy négy napig Európában voltunk. MÁRTON ÉS PÉTER HIRDETŐOSZLOP - máwW-Ki^S'ľE^l KERES • Vevő vagyok bármilyen hegedű- vagy brácsatokra. Lehet használt vagy új, ha nincs rá szükséged, jelentkezhetsz az Oldal címén Kesely jeligére. DH-105 • Keresem a Volt cimű magazin eddig megjelent számait. Jelige: Már nem volt... DH-106 • Alkalmi munkalehetőséget keresek Pozsonyban szeptember végétől. Jelige: Kincs, ami nincs. DH-107 • Tóth Arpád összes versei kerestetnek. Jelige: Meddő órán. DH-108 • Örömmel vennénk, ha felajánlanátok számotokra már talán értéktelen, mások számára viszont még felhasználható könyveiteket, kazettáitokat, lemezeiteket stb. Jelige: Csakis önzetlenül... DH-109 • Ki ajándékoz nekem új vagy alig használt mountainbike-ot? Jelige: Minek Neked? DH-110 • Közgázos Somi sürgősen keresi a Másik Somit. Jelige: Bánt, hogy nem vagyok egyedül. ~ DJ-111 Az erdélyi kirándulásunk nein jött volna létre, ha nincs az előző számban említett intézményeken kívül a Pro Minoritáié Alapítvány. Ezúton köszönjük Németh Zsolt segítségét! Az Oldal - heti diáktermék, a Diákhálózat lapja. Főszerkesztő: JUHASZ László. Felelős szerkesztő: RUSZNYÁK Renáta, SZATMÁRY Beáta és SOMOGYI Gábor. Lelki támogató: UDVARDI Péter. A szerkesztőség címe: Diákhálózat, Pražská 11, 816 36 Bratislava. Telefonszám: 07/495687. A kéziratokat megőrizzük, vissza nem adjuk. Ezt az oldalt a dunaszerdahelyi EUROPACK részvénytársaság (tel.: 0709-256 61, 256 62, fax: 0709-270 61) és a nagymegyeri PANTHA RHEI könyvterjesztő vállalat (tel.: 0709-922 332) támogatta. QG FIATALOKNAK ^

^^^^^^^^^JOTTEMBEM í, ío-fj, 15, gzám