Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-07 / 208. szám, kedd

1993. SZEPTEMBER 7. •Ú/SZÓGAZDASÁG ALUMINÍUMKOHÓ -PRO ÉS KONTRA A volt szocialista nagyipar óriásgyárai nehezen találják meg a helyüket a jelenlegi, gyökeresen megváltozott körülmények között. Az útkeresés leglátványosabb példája tán a hadiipari vállalatok leépülése és profilváltása. Napjainkban azonban egy másik mamutcég, a garamszentkereszti alumíniumkohó gondjai kerültek előtérbe. A kassai Kelet-szlovákiai Vasmű után a második legnagyobb hazai kohó csak külföldi hitelek segítségével tud lábra állni. Az Európai Üjjáépüési és Fejlesztési Bank (EBRD) kölcsöne talán megoldja ezt a problémát, mégis sokan vannak, akik szerint egyáltalán nem szükséges a kohót modernizálni, inkább be kellene csukni. Garamszentkereszt első számú munkaadója az alumíniumkohó; 1989 előtt mintegy nyolcezren dolgoztak itt, azóta az elbocsátásoknak, leépítéseknek „köszönhetően" hatezerre csökkent e szám. A modernizációt támogatók egyik súlyos érve a munkalehetőségek megtartása mellett az, hogy az 1986 óta tartó felújítás kétharmada elkészült, tehát közel a befejezés lehetősége. Ráadásul a gyár vezetősége körülnézett a nemzetközi pénzpiacokon - sikerrel. Az EBRD 110 millió dollár hitelt nyújt, az alumíniumkohászatban neves norvég Norsk Hydro pedig további 15 milliót, és a korszerű technológiák egy részét is biztosítja. A kapacitás a jelenlegi 70 ezer tonnáról 108 ezer tonnára, sőt a hulladékfeldolgozással együtt akár évi 132 ezer tonna alumínium előállítására is nőhet, s mindez az eddiginél csupán 10 százalékkal több villamos energiát igényelne. Ez van a mérleg egyik serpenyőjében. A környezetvédők azonban mégis borúlátók. Először is: az óriásgyár a hidegháború idején épült, amikor mindent a stratégiai szempontoknak vetettek alá, ügyet sem vetve a környezetvédelemre és a tényleges költségekre. Márpedig a gyár a hegyekkel övezett katlanban fekszik, ahol a fluoremisszió 2,8-szorosa a megengedett legnagyobb értéknek. Szlovákiában itt a legmagasabb az ezer főre jutó tüdőrákosok aránya. A korszerűsítés után is évente 3593 tonna kén-dioxid kibocsátásával számolnak, és éppen ez a savas esők fő előidézője. Másodszor:, a korszerűsítés korántsem menti meg a munkahelyeket. Az utóbbi két és fél évben 2000 embert bocsátottak el, az új gyártástechnológiák, az automatizálás pedig további elbocsátáshullámot eredményez. A különböző hiteleken kívül a gyár több százmilliós közvetett dotációban is részesül. A hazai környezetvédők adatai szerint például Handlová, Nováky és a többi környező szénbánya évi 700 millió korona támogatást kap. A dotált szénnek több mint a felét a nyitranováki erőműben égetik el, amely teljesítményének a felét a garamszentkereszti alumíniumkohó használja fel, így a 700 millióból mintegy 150-200 millió jut áttételesen a nagyvállalatnak. Végezetül:, az alumínium világpiaci ára sem kedvez nekünk. A cseh Lidové noviny gazdasági mellékletének minapi analízise szerint pedig a recesszió és a túltermelés következtében még évekig nyomott ára lesz ennek a nyersanyagnak. A kocka - úgy látszik- már el van vetve. Az Európa Bank 110 milliós hitele szinte bizonyos. Elvégre az utóbbi időben sokat bírált EBRD-nek is szüksége van látványos hitelezésre. (sidó) ÖT ÉV MÚLVA VILÁGSZÍNVONALÚ LEHET AZ OROSZKAI MALOM TÁVOZOTT A BÉRLŐ FEJLESZTENI KEZDTEK Az Alsó-Garam mentén fekvő Oroszkára jócskán rájár a gazdaság átalakításának rúdja. Először a helybeli cukorgyár ment tönkre,melyet valószínűleg hamarosan követ a konzervgyár is. Így ipari üzemei közül lassan már csak a malom marad, amely egyelőre egészen jól tartja magát, jóllehet az utóbbi években itt is sok minden történt. Történt ugyanis, hogy 1991-ben, mindössze két héttel a vezérigazgatóság felszámolása előtt, a Pöstyéni Malmok és Tésztagyárak igazgatója az oroszkai malmot, Szlovákia harmadik legnagyobb ilyen jellegű létesítményét egyszerűen bérbe adta. Ez egy évre szólt, a bérlő ezalatt semmit sem juttatott a haszonból felújításra és fejlesztésre. A bérlet szerencsére tavaly júniusban lejárt, és az üzem részvénytársasággá alakítva a vagyonjegyes privatizáció keretében várta a gondosabb gazdát. - Egy évig igazgatóként ültem itt, csak épp malmom nem volt. Még az állami vállalatnak is a saját pénzemből nyitottam számlát. Ezután a bankkal tárgyaltam hitelről, hogy majd ki tudjuk fizetni a megrendelt gépeket. Ezen kívlll is szükségünk volt a bankra, mert tavaly júliusban búza és liszt nélkül kaptuk vissza az üzemet. Szerencse, hogy akkor még jobb volt a helyzet hitelek tekintetében - emlékszik vissza Michlian Ernő igazgató a történtekre. Miután letelt a bérlet, és újra kezükbe kapták az irányítást, először is megteremtették a további működés feltételeit, majd hozzáfogtak a felújításhoz. Ráadásul mindezt menet közben, mivel az igazgató szerint ma már egyetlen malom sem engedheti meg magának, hogy a teljes rekonstrukció miatt évekre leálljon. Ehelyett amit lehet, menet közben végeznek el, a többit pedig egyszerre, 3 - 4 hét alatt. Az idén például tökéletesítették a csomagolást, új zsáktöltő gépet és vasúti mérleget, sőt négymillió koronáért új, világszínvonalú elszívó- és szűrőberendezéseket állítottak be. Mindezt az tette lehetővé, hogy a részvényeket birtokló Nemzeti Vagyonalap beleegyezett a 8,5 millió koronát kitevő teljes nyereség visszaforgatásába. - Ha nyugodtan hagynak bennünket gazdálkodni, öt év alatt világszínvonalúra cseréljük le a technológiánkat - mondja az igazgató. Ebben főként a pardubicei malomipari gépgyárral működnek együtt, az általuk gyártott szűrőket például nyugaton is általánosan használják. Az oroszkai malomnak abban is szerencséje van, hogy a pardubiceiek fejlesztési programja megfelel az általuk tervezett felújítás ütemének, így a nyugati ajánlatokhoz képest féláron valóban a legmodernebb technológiát szerzik meg és e tekintetben húsz évig nem lesz szükség komolyabb beruházásra. Az oroszkai malom egyébként naponta 240 tonna búzát dolgoz fel, amit főként a termelőktől vásárolnak fel. Idén ugyanis nagy súlyt fektettek a partnerekkel való kapcsolattartásra. Ez például abból állt, hogy a szövetkezeteknek, illetve a magángazdáknak tavasszal kölcsönt adtak vegyszeres gyomirtásra és fejtrágyázásra. Ennek fejében ők hozzájuk szállítják a búzát. Ez jól is jön, hiszen az idén ebből kevés van, és nagyon drága. Júliusban például még tonnánként 3500 koronáért vásárolták fel, augusztusban viszont már 3700-at kellett fizetniük érte. A tárolással foglalkozó vállalatok pedig már előre jelezték, hogy ők 4000 korona felett fogják adni. Ez, sajnos, hatással lesz a liszt árára is, és bár augusztusban mindössze kilónként tíz fillérrel emelték, szeptembertől újabb 40-50 filléres áremelésre kényszerülnek. Ennek nemcsak a búza az oka, hiszen napjainkra jócskán megugrottak az energia, illetve a csomagolóanyag-árak is. Michlian Ernő viszont azzal is tisztában van, hogy a kényszerítő körülmények hatására a hazai malomipar lassanként elér arra a határra, amikor már olcsóbbá válik a külföldi liszt behozatala, és ez belföldön igazán senkinek sem lesz jó. Az oroszkai malomnak a piacon egyelőre egyáltalán nincsenek elhelyezési gondjai, a lisztjét kiválónak tartják, és nem is tudnak eleget tenni a keresletnek. Ráadásul külföldre is szállíthatnának, de ők fontosabbnak tartják az állandó hazai kapcsolatok fenntartását. A jó gazdasági eredmények a fizetéseken is meglátszanak, a 114 embert foglalkoztató vállalatnál 5800 korona az átlagfizetés, és az utóbbi évben negyven százalékkal emelkedett. Gazdasági szempontból gondot jelentenek viszont az adós partnerek, általában 12 millió korona körüli kinnlévőségük van. Megtörténik például az is, hogy valamelyik pék fizetésképtelenségre hivatkozik, miközben drága nyugati autót vesz magának. Ennek ellenére egyelőre nem tervezik különintézkedések foganatosítását, inkább megbízható üzleti kapcsolatokat igyekeznek kialakítani. A tartozóktól pedig bírósági úton hajtják be a pénzt. Az oroszkai malom a vagyonjegyes privatizáció során részvényeinek 97 százalékát kínálta az érdeklődőknek. A magas árfolyam miatt ezeknek csak a 31 százaléka kelt el, a többi a Nemzeti Vagyonalap tulajdonában maradt. A malom jelenlegi vezetése ezért javaslatot adott be, amely szerint névértékben megvásárolnák a részvények ellenőrző csomagnak számító harminc százalékát. - Mi mindig is a fizetésünkből éltünk, ezért nincs különösebb vagyonunk Amennyiben viszont a minisztérium egyetért a javaslatunkkal, garantálom, hogy nemcsak a többi részvényes, de az állam is elégedett lesz, hiszen mi már a részvénytársaság fennállásának első éve alatt is húszmillió korona adót fizettünk be. Folytatnánk a megkezdeti fejlesztési programunkat, s emellett olyan osztalékot biztosítanánk a részvényeseknek, hogy elégedettek legyenek - fejezi be Michlian Ernő. -tlCSEHORSZÁGBÓL KIRÁLYHELMECRE avagy Az AERIAL cég a háztetőn (is) A vállalkozó szellemű egyénekre is jellemző, hogy mindig találnak maguknak munkát. Akár a háztetőn is! - Ezen a pályán tulajdonképpen a sógorom és én is önállóan, vagyis külön-külön kezdtünk a közelmúltban. Jómagamat elsősorban a magánkereskedelem megismerésének vágya terelt erre a területre, a sógoromat, azaz a féljem testvérét pedig az, hogy munkanélküli lett. A családját valahogy el kell tartania, s mivel a Bodrogközben más munkalehetőség nem volt, a Nagy család úgy döntött, közös üzletet nyitunk Királyhelmecen - kezdte a bemutatkozást a kassai-királyhelmeci AERIAL cég egyik tulajdonosa, Nagy ZoÜánné. - Az üzletbe sok minden beletartozhat... - Mi azt is eldöntöttük a családi „értekezleten", hogy elektromos háztartási cikkeket, elektronikai termékeket és játékot fogunk árulni a boltban. Bizonyára azért esett a választás olyan egyértelműen ezekre a dolgokra, mert egy jó ideig azt tapasztaltuk, hogy a helmeci üzletekben, illetve a bodrogközi háztartásokban csak elvétve akad Moulinex, Philips, Fischer, Braun vagy más világmárkájú korszerű műszaki cikk. A családi munkamegosztás szerint a sógorék árultak, mi pedig szintén otthon, vagyis Kassán mozogtunk, áru beszerzőkként jártuk a nagyraktárakat, s vittük az árut Helmecre. - S hogyan lett ebből AERIAL, azaz közérthetőbben mondva ANTENNA? - Fokozatosan alakultunk azzá. Mégpedig úgy, hogy egy idő után bővíteni kezdtük alaptevékenységünket. Az igény szerint tévéantennákat, majd pedig audio-video csatlakozókábeleket is kínáltunk az érdeklődőknek. S mivel az emberek ebben a régióban is hamar rájöttek. hogy a kyjovi MK Elektronic márkájú kábelcsatlakozóval kiváló minőségű a képátvitel a tévéből a képmagnóra, a megrendelések egyre szaporodtak. Az elején alig győztük kielégíteni az igényeket. Azóta ez már nem gond, hiszen a Chlumec nad Cidlinouban gyártott tévéantennák, továbbá a kyjovi kábelek és a különböző típusú antennarendszerek Lošticébôl származó elemei nem hiányozhatnak a közelmúltban Kassán nyitott nagyraktárunkból. Mi vagyunk ugyanis e cseh termékeknek a kizárólagos szlovákiai forgalmazói. Ha innét valaki egyenesen az említett csehországi, jobban mondva morvaországi gyártónál rendeli meg az árut, az végeredményben tőlünk kapja meg, természetesen szlovák koronáért. A többi a mi dolgunk. - Csupán árusítják, vagy szerelik is az antennákat? - Szerelést is vállalunk. Persze, csak annyit, amennyit a férjem és a sógorom a többi itteni teendő mellett elvégezhet, s elsősorban Királyhelmecen. Helmecnek a domb mögötti északkeleti városrészében például a Magyar Televízió D-es csatornájának adását szinte lehetetlen a hagyományos antennával fogni. A féijeméknek sikerült ezt a helyi jellegű műszaki gondot megoldaniuk. Igaz, egy kicsit költséges, de azért nem túlságosan drága. - A kívülálló úgy látja, ezen a téren a lehetőségek köre egyre szűkül, és a kábeltelevízió is óriási konkurenciát jelenthet. Vagy mégsem? - Kétségtelen, hogy szinte minden épületen, házon és minden udvaron van tévéantenna, de ez a tény minket nem kedvetlenít el. A korszerűsítés ugyanis ezen a téren sem maradhat el, itt is folyamatos. Pontosabban: kell, hogy folyamatos legyen. Nos, mi úgy látjuk, van felújítanivaló. Ami pedig a kábeltelevíziót illeti, ott is szükség van antennarendszerre, s annak a rendszeres karbantartására. Mi például elvállalnánk a királyhelmeci Furcsalakótelep antennarendszerének üzemeltetését, ellenőrzését is, s naprakészen tudnánk teljesíteni feladatunkat. - S közben maradna a játékkereskedés, valamint a Moulinex, Roventa, Philips, Severin és más márkájú háztartási cikkek árusítása, szervizelése is? - Igen, marad. S bízom benne, hogy a játék-fakockától a legóig, illetve a motorosfűrésztől a legkorszerűbb televízió-készülékig nálunk ezután is sok árucikket megtalál a vevő. - A „nálunk" azt jelenti, hogy Helmecen, vagy azt is, hogy Kassán? - Elsősorban Helmecet jelenti, az ottani üzletünket, ám ugyanúgy a kassai nagyraktárunkat is. Kiskereskedelmi tevékenységet Kassán nem folytatunk, de az Erzsébet utcai Elektro-Marcel üzletben az említett kábelek, csatlakozók szintén megvásárolhatók. - Antennagyártásra még nem gondoltak? - Felvetődött ez a terv is, de a garamszentkereszti gyárból csak nagy mennyiségben vásárolhatnánk alumíniumot, ezért lemondtunk erről a lehetőségről. Továbbra is Csehországból hozzuk ezt az árut, s talán nem is igen drágán... Külföldi partnerünkkel jó a kapcsolatunk, s bizonyára a vásárlónak sem mindegy, mennyiért veheti meg a keresett árut, meg az sem, milyen minőségű az. GAZDAG JÓZSEF (A szerző illusztrációs felvétele)