Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-04 / 206. szám, szombat

RIPORT .ÚJSZÓM 1993. SZEPTEMBER 4. A DSZM (ISMÉT) RENDSZERESÍTI NAGYGYŰLÉSÉIT FÉNYÉT VESZTETT GYÜLEKEZET A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom - több hónapos szünet után - felújította hagyományos, minden hónap első szerdáján sorra kerülő pozsonyi nagygyűléseit. A szeptemberit a szlovák alkotmány elfogadásának első évfordulója alkalmából hívták össze. Közlekedési dugó miatt kissé késve érkeztem a színhelyre, ám nagy meglepetésemre, nemcsakhogy bejutottam a terembe, hanem még válogathattam is, hogy hová üljek. Csaknem teljes létszámban a kormány A belügyi, a külügyi, a védelmi és a pénzügyi tárcán kívül az összes minisztérium feje a pódiumon ült. A fő hely természetesen Vladimír Mečiart illette meg. Ám mielőtt szóhoz jutott volna, a belügyminisztérium központi zenekara eljátszotta a himnuszt, s a vágsellyei maticások kenyérrel és sóval kínálták az est főszereplőit. - Az alkotmány a stabilitás eszköze... - kezdte beszédét a pártelnök-kormányfő, akit kisebb-nagyobb időközökben tapssal szakítottak félbe hallgatói. A taps intenzitásából lemérhető: továbbra is ő a kedvenc. Néhány szót szólt az alkotmányról, amely szerinte jó, s világviszonylatban is elismerik, majd Szlovákia nemzetközi megítélésére tért ki. - ... az önálló ország létrejötte természetesen bizonyos hullámzást váltott ki a szomszédoknál s a határokon belül is - mondta, s először Csehországot, majd Magyarországot említette meg. - Magyarországnak keresnie kell, hogy milyen viszonyt alakít ki új, de független szomszédjával, amelyet nem Felvidéknek hívnak... - Szavai általános tetszést váltottak ki a teremben. Miután a viharos taps elcsitult, a magyar kisebbségről tett említést, amelynek politikai képviselői - szavai szerint - negatív fényben akarják bemutatni Szlovákiát, hisztériát és félelemérzetet keltenek. - Tévednek, akik nemlétező fenyegetések ellen tüntetnek - mondta a komáromi tüntetés margójára. Majd a szlovákiai gazdaságról, a külkereskedelem sikereiről és a szlovák koronáról szólt. - Nem tervezünk újabb devalvációt - nyugtatta meg közönségét a szónok. Kinek ki a kedvence? A kormányfő után Roman Hofbauer közlekedési és távközlési miniszter kezébe került a mikrofon. Róla az egyik jelenlévő azt állította: ő a kedvenc minisztere. - A közlekedést és a távközlést általában nem szokás dicsérni, hiszen a vonatok késnek, a telefonok pedig nem működnek - szellemeskedett Hofbauer. Szomszédom, a cseh hírügynökség tudósítója megjegyezte: biztosan a Republikában és a Literárny týždenníkben közölt cikkeiért imádja őt. Vagy a kérdező netán a miniszter rokona lenne? Dušan Slobodník kultuszminiszter panaszkodott, hogy a kormánynak nincs hatalma a televízió és a rádió felett, az újságírók nem objektívak - a kormány és Szlovákia ellen hangolják a lakosságot. A miniszter arra szólította fel az embereket, hogy gyakoroljanak nyomást a közszolgálati intézmény vezetőire. Taps tört ki, amikor kijelentette: Szerencsére, az olyanok, mint Ivan Hoffman, elköltöztek az országból. Közös téma: a magyarok... A magyar kérdést igazából Augustín Marián Húska, a parlament alelnöke vetette föl: - Fájón érintett a magyar képviselőknek az Európa Tanácshoz címzett levele, amelyben azzal vádolnak bennünket: nem teljesítjük az ET-nek tett ígéreteinket. Az ET hathónapos határidőt szabott. Eddig csak kettő telt el, de a magyarok máris elégedetlenek. Céljuk nyilvánvaló — fokozni a követeléseket, és ismét parancsolni, utasítgatni ebben a térségben. Katarína Tóthová, az igazságügyi tárca első embere egy kérdésre válaszolva kijelentette: - Duray Miklós egyetlen hiteles bizonyítékkal sem támasztotta alá, hogy Jozef Cíger Hronský a háborús bűnösök listáján volt. Nyilvánvaló, hogy piszkos hazugságról, az egész szlovák nemzet sértegetéséről van szó. Kívánatos lenne, hogy az ügyészség eljárást indítványozzon, s a bíróság büntetőjogi eljárásban mondja ki azt, amit kell, a rágalmazás bűntettét. Mert a szlovák nemzet képviselőinek rágalmazása a mi rágalmazásunk is. - örülnék, ha a kormány diplomáciai úton meggyőzné az Európa Tanácsot - olvasta hangosan az első neki címzett közönségkérdést Roman Kováčminiszterelnök-helyettes —, hogy amit a szlovákiai magyar politikai erők követelnek, az a szlovákok saját területükön történő asszimilálásához, s később pedig konfliktusokhoz vezetne. Az ET-ben is el kellene ismerni: szuverén ország csak annyi jogot juttathat a kisebbségeknek, hogy azok később ne veszélyeztessék az ország szuverenitását. S egyáltalán, miért diktálja az ET, hogy melyik ország mit fogadjon el? Az ET dokumentumaiban az áll - hangzott a válasz -, hogy a kisebbségi jogok nem veszélyeztethetik a területek szuverenitását. Biztosíthatom önöket, hogy ezt szigorúan betartjuk. Beszélnünk kell majd az ET-be delegált képviselőinkkel, hogy legyenek kezdeményezőek a kisebbségi jogokat illetően. Mert eddig valóban passzívan fogadtuk a rágalmakat. Ezen csak úgy lehet radikálisan változtatni, hogy javasolni fogjuk az ETtagországoknak: fogadjanak el ők is olyan kisebbségi jogokat, amilyenek a szlovákiai kisebbségeket megilletik. Kérdés: Miért védekezünk olyan passzívan a magyar destabilizációs kísérletek ellen? Nem lehetne hatékonyabb tevékenységet kifejteni a történelmi tények feltárása terén, és offenzívába lendülni? Válasz: - Úgy vélem, hogy bizonyos értelemben ilyen politikát folytatunk. Tudják, hogy megegyeztünk az EBEÉ raportőreivel: szakértőik hasonlítsák össze a kisebbségek helyzetét Szlovákiában és Magyarországon. A kormányfő helyettese meg van győződve arról, hogy Szlovákia jó minősítést kap majd. Ezt követően Roman Kováč az új területi felosztással kapcsolatban egyebek között kijelentette: Somorjától Ágcsernőig terjedő megye Komárom fővárossal sohasem lesz. Szavai derültséget és ovációt váltottak ki. A szemlélőnek az est során többször támadt az a benyomása: a nagyrészt nyugdíjasokból álló közönség mindent megtapsol, ami elhangzik. Nincs magyarázat Oľga Keltošová szociális miniszter közönségsikerére, aki a nyugdíjasokat is érintő restriktív szociális törvénytervezeteket vázolta fel. Vagy arra a tapsra, amely egy hallgatói kérdés, vagy inkább javaslat után tört ki: meg kellene regulázni a szociális kurtításokat ellenző szakszervezeti vezetőket. Szlovákia nem lesz Felvidék Formában volt Gabo Zelenay műsorvezető is. Az egyik kérdezőnek azt válaszolta: a DSZM nem kíván megmérkőzni Durayékkal a focipályán, mert ha netán valaki megrúgná őt, nyomban megírná Strasbourgba: verik őket. Szóhoz jutott fia, Roman Zelenay is, aki szinte szóról szóra megismételte a délelőtti sajtótájékoztatón mondottakat: Duray és Bugár nem képviselik a szlovákiai magyarokat, hanem csak önmagukat... Mindenki egyenlő a törvény előtt, de mindenkinek tudatosítania kell, hogy a Szlovák Köztársaság állampolgára, s egyformán vonatkoznak rá az ország törvényei és alkotmánya. Aki ezt nem respektálja, számoljon azzal: az állam úgy viszonyul majd hozzá, mint ahogyan másutt is viszonyulnak az alkotmánysértőkhöz. Szlovákia egyszerűen nem lesz Felvidék... Közel két és fél óráig tartott a pozsonyi nagygyűlés. Útközben hazafelé azon morfondíroztunk, miként közreadni a látottakat, hallottakat. Az egyik kollégának az volt a véleménye, nem kell vele foglalkozni, mert a negatív reklám is reklám. A másik pedig azt tartotta, idézni kell politikusainkat. Ebben maradtunk. No meg, hogy a gyűlésen készült magnófelvételt - biztos ami biztos - megőrizzük. GÁGYOR ALÍZ / A Anyát és Ádámot nem találta otthon. Nem is érdekelte, merre vannak. Gondolkodni akart. Most a kezemben van minden. Nem. Talán mégsem. Biztos lehetek-e benne, hogy Ádámot elfogadja? Pali valótlanságot állított, én pedig valóságot hallgattam el. De miért szóltam volna Ádámról, amíg házasságról nem esett szó? Most sem esett szó, az igaz, de minden sejtemmel érzem, tudom, nem barátnőnek akar. Nem egy szép, szenvedélyes viszonynak. Ismer annyira, hogy azt úgyis visszautasítanám. De visszautasítanám-e? Nem voltam-e gyönge akkor este ott a Koszorúban, mikor először adódott alkalom az ölelésre? Nem, semmi sincs a kezemben, vagy csak annyira, amennyire az övében is. Mégis azt hiszem, mindketten ugyanazt akarjuk. Ha még tovább ülök mellette, érzem a kisugárzását, elpárolog minden harag, minden sértődöttség, elfelejtem a szívfájdalmat, amit okozott, s még talán azt is bevallom neki, hogy akármi volt, egy pillanatig sem szűntem meg szeretni. De szeret ő is, szeret, szeret... Az öröm elhatalmasodott rajta, a bizonyosság boldoggá tette és félretolta minden kétségét. Este hosszú beszélgetése volt anyjával. Most mondta el neki őszintén és részletesen, mi is történt a Balatonon három hét alatt. - Anyukám, mondd, mit gondolsz te minderről? - kérte anyját, mikor a hoszszú vallomást befejezte. Síposné nem szólt mindjárt. Arca a történet hallgatása közben kipirult, egész lényével részt vett az eseményekben. Maga elé nézett, kicsit elgondolkodott, aztán a lányára emelte tekintetét. - Ez volt a legbolondosabb, legzűrösebb, legtündéribb szerelmi história, amit hallottam... És hiszem, hogy minden jól végződik. Szívesen megismerkednék mielőbb azzal a fiúval. - Addig nem, anyukám, amíg Ádám dolga nincs rendben. - Ez a gyerek - nézett a szomszéd szoba felé, ahol Ádám aludt nem azért, mert én vagyok a nagyanyja, de olyan aranyos pofa! Nem kétlem, hogy meghódítja azt a féltékeny bolondot. - Bár úgy lenne, anyukám! - Te lány, te lány, annyi bajod, balszerencséd volt az utóbbi időben, hogy most már igazán ki kell sütnie a napnak. # * * Egy hét sem telt belé, Pali megjelent az intézet kapujának közelében. Mikor Dóra Alinával kilépett az épületből, Alinának akadt meg a szeme rajta. Azonnal felismerte a helyzetet. - Nem rád vár ez a férfi, Dóra? - Gondolom, igen. Akkor megyek is, viszlát. - Szia - felelte Alina, és látta, amint azok megfeledkezve a világról, elindulnak. - Nem baj, Dóra, hogy nem tartottam be az egy hetet, tíz napot, ahogy kívántad? - kérdezte Pali. - Örülök, hogy itt vagy, de meg kellett emésztenem a dolgokat, tisztáznom kellett magamban a történteket. -És mire jutottál? Dóra elnevette magát. - Tudod, mit mondott anyuka, mikor töviről-hegyire elbeszéltem neki mindent? Azt mondta, hogy bolondosabb, tündéribb történetet még nem hallott. - Ezt mondta? - Pali is nevetett. — Aranyos asszony lehet a mamád, szívesen megismerkednék vele. — Pontosan ezt mondta ő is. - Hová menjünk most? — Járjunk egyet. Sétáljunk le a Dunapartra. Nézzük a vizet. Gyerekkorom óta vonzódom a vízhez, akár csak nézni is szívesen nézem. A Garam mellett töltöttem fiatalságom legszebb nyarait. Várj csak, eszembe jutott egy vers, valami régi újságban olvastam, már nem tudom, ki írta, de megtanultam kívülről. Valamire talán még emlékszem belőle... „Szelíd, lankás garami táj, te vagy tanúja, miképp ért száz lázadás közt a kis pulya — ki voltam — emberré. Magaménak vallak! Ide kötnek erős, mélységes hatalmak: ebből a földből nőttem, itt van otthonom e föld népének lelke a lelkemmel rokon." — A következő sorok nem jutnak eszembe, de tudom, hogy így végződik: „...szelíd garami táj, fogadd el e verset, késő vallomását hozzád-szerelmemnek." - Szép. Él még valakid azon a tájon? — Sajnos, már nem. Nem is jártam ott azóta, amióta nagymamám meghalt. Anyuka szokott lejárni mindenszentekkor. (Folytatjuk) ORDÓDY KATALIN Az est során megszólalt Viliam Soboňa egészségügyi miniszter, akinek felrótták, nem eléggé szigorú az orvosokkal szemben. Peter Baco földművelési miniszter a bősi erőművet dicsérgetve egyetértését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy állami kitüntetés vagy rend illetné meg Július Bindert és a mű többi építőjét. Terítékre került a Filkus-ügy is. Visszahívását maga a pártelnök magyarázta meg: - Rudolf Filkus akart német, illetve bécsi nagykövet lenni, ám miután elfoglalta állomáshelyét, kormányellenes kampányba kezdett. Természetesen Vladimír Mečiart illette meg a zárszó is. A sok kérdés közül, amely előtte tornyosult, kiválasztotta a következőt: - Mi van azzal a 100 ezer munkahellyel, melyet két évvel ezelőtt oroszországi látogatása után ígért? Válasz: Ez 1991-ben volt, ma pedig 93-at írunk. Az akkori és a mostani helyzetet nem lehet összehasonlítani... Ma már más mechanizmusra kell alapozni a kapcsolatfelvételt. Nem feledkezett meg az akkori és legutóbbi oroszországi útját fokozott figyelemmel kísérő újságírókról és ellenzékiekről, akik rámutattak egy-két dologra. - Oroszország fontos kereskedelmi partner lehet - mondta, majd cáfolta, hogy kormánya defenzívában lenne. Kitért a csehekkel és Antall Józseffel tartott korábbi találkozójára is. - Semmilyen közvetlen háborús veszély nem fenyeget - nyugtatgatta kérdezőit. — Szlovákia megteremtette mindazt, ami garantálja az ország védelmét. A fegyveres megoldás keresése őrültség lenne. Európa új elrendezésre készül, együttműködéses alapon, mi ugyanezt javasoljuk a magyar félnek. Elmondtam Antall Józsefnek, hogy együttműködésünk alapja az új államközi szerződés lesz, amelyben mindkét fél kijelenti, nincsenek területi igényei a másikkal szemben. Nekünk nincsenek, de területünkből nem engedünk...