Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-29 / 227. szám, szerda

1993. SZEPTEMBER 29. 1ÚJSZÓ. OLVASÓINK OLDALA E

gyre nyilvánvalóbbá válik a szlovák politika ana irányuló igyekezete, hogy elidegenítse a magyar tömegeket politikai képviseletétől. Rajtunk múlik, hogy ez ne következzen be. Nem szabad bedőlnünk a szlovák nacionalista sajtó valóságtól elrugaszkodott (félre)tájékoztatásának, amellyel vezető politikusainkat igyekeznek besározni. Állításuk szerint politikai reprezentációnk nem képviseli 3 magyar tömegeket, mivel a nemzetiségi problémakörben jóval szélsőségesebb nézeteket vall nagy többségünknél. Fölöslegesen „dramatizálják" a helyzetet, és „túlzá, megalapozatlan követeléseikkel etnikai viszályokat szítanak". Naponta hangzanak el ilyen és hasonló vádaskodások vezető személyiségeink ellen. Kitartó igyekezettel és nem éppen etikus eszközökkel bizonygatják, hogy a szlovákiai magyar politizálás meghatározó személyiségei nem képviselik érdekeinket. Ellenkezőleg: „konfrontáció s " alapállásukkal rontanak helyzetünkön. Szemükre vetik, hogy rossz hírét keltik Szlovákiának a világban, mivel nemzetközi fórumok elé viszik panaszaikat ahelyett, hogy a szlovák kormányzattal tárgyalnának ezekről. Hát ennyire el lehet rugaszkodni a realitás talajától. A szlovák parlament - a névtörvény elfogadásáig - egyetlen kivétel nélkül elutasította valamennyi javaslaELIDEGENÍTÉS - ÉKVERÉSSEL tunkat kisebbségi vonatkozású ügyekben. A kormányhivatalok sokszori próbálkozásunk ellenére sem voltak hajlandók velünk tárgyalni, írásos beadványainkat válaszra sem méltatták. Mečiar kormányfő több alkalommal is kijelentette, hogy márpedig ő sohasem lesz hajlandó az Együttéléssel tárgyalóasztalhoz ülni. Dyen előzmények után kisebbségi képviseletünknek aligha akadt más lehetősége, mint nemzetközi szervezetekhez fordulni sérelmeink orvoslása érdekében. Nagyon is érthető, hogy az államhatalom miért próbál olyan nagy vehemenciával éket verni tömegeink és kisebbségünk vezéregyéniségei közé. Hiszen a tömegek támogatását nem bíró vezetők szavahihetőségét igen könnyű kétségbe vonni. Ilyen esetben nem lehet szó jelentősebb nemzetiségi problémáról. Sorsával, jogállásával elégedett a kisebbség, békés, rendezett az együttélés, csak néhány elvakult hőzöngő próbál ellentétet szítani a különböző nemzetiségű állampolgárok között hamis vádaskodásaival. Ily módon szeretné bizonyítani a szlovák vezetés azt az állandóan hangoztatott véleményét, hogy nálunk az európai normákat felülmúló szinten rendezett a kisebbség Ugye. Nincs szükség alapvető változásokra, legfeljebb apró igazításokra. Hitelt ne adjunk az ilyen propagandának! Aligha látnánk hasznát az általuk helyesnek tartott módon ellátott érdekképviseletnek. Nem képzelhető el ép elmével, hogy az a hatalom döntse el, mikor cselekszünk helyesen, amellyel szemben elvárásaink vannak jogállásunk megszilárdítását illetően. Kisebbségünk jogvédelmét csak egy közülünk való, bizalmunkat élvező képviselet láthatja el. A hivatalos politika minden igyekezete arra irányul, hogy az ilyen jellegű képviseletünket lehetetlenné tegye, és egy őt kiszolgáló álképviselettel helyettesítse. Egy ilyen helyzet beálltát mindenképpen meg kell akadályoznunk! Vezető politkusaink nem lehetnek meghunyászkodóak, nekik nyíltan fel kell tárniuk a valós helyzetet, még akkor is, ha ez kényelmetlen a kormányzaüiak, és ebből kifolyólag támadásoknak teszik ki magukat. Olyan helyzetet kell teremtenünk, melyben nem dönthetnek rólunk - nélkülünk. Ezt az állapotot szolgalelkű vezetőkkel nem vívhatjuk ki. Nem hiszem, hogy e téren az erősen nemzeti indíttatású állami politika szolgálna nekünk jó tanáccsal. Hiszen nap mint nap bizonyítják, hogy önszántukból még a legkisebb kisebbségbarát lépés megtételére sem hajlandók. Ha a novemberi bársonyos forradalom óta egyáltalán kimutatható valamilyen csekélyke pozitív mozzanat a szlovák kisebbségi politikában, az kitartó igyekezetünknek és a külső körülmények kényszerítő hatásának köszönhető. Nem kell tehát hitelt adnunk a politikai reprezentációnkat ért támadásoknak. Az lenne a rosszabb, ha a kormány dicséretét érdemelték volna ki. Persze, ezzel nem azt mondom, hogy vezetőink hibátlanul látják el feladatukat. Valamennyien tudjuk, hogy akad bőven javítanivaló munkájukban. A közvélemény elsősorban a tökéletesebb összmunkát hiányolja részükről a nemzetiségi szférában. Visszatérve az erdeti gondolatmenethez, nyilvánvalóan nem lehetünk olyan naivak, hogy a szlovák részről gátlástalan eszközökkel, a tények semmibevételével, gyakran szándékos hazugsággal folytatott kritika hatására feladjuk eddigi következetes kiállásunkat nemzeti közösségünk ügyében, helyettesítve azt egy bátortalanabb, a hatalomnak behódoló látszat-érdekvédelemmel. EGYÜD LÁSZLÓ Feled FÜSTJELEKET TANULUNK! ( KI MIT TUD? - ITT, ÜJ SZÓ, IX.10.) A cikk szerzője joggal kesereg hatszázezredmagáról, akiknek gondját-baját a kutya sem akaija figyelembe venni! Területeket is említ, de felsorolásában Királyhelmec környékét, saját szülőföldjét nem említi! Pedig a Bodnár Gyula által megemlített sérelmek leginkább a keleti régió lakóit sújtják! Hogy miért? Hát kérem, ezt próbáltam megfogalmazni: Bújócskázik - ugyebár - a Szlovák Televízió 2. műsorának adásai között egy 35 perces nemzetiségi műsor! Azért mondom, hogy bújócskázik, mert annak a hetente jelentkező adásnak az idejét csak az a szerencsés, újságolvasásban jártas tudja meg, aki az Új Szóban megtalálja a (jelenleg Nemzetiségi magazin című) műsorról szóló jelentést. De az adás minden héten más-más időben jelentkezik, és minden negyedik héten nem magyar nyelvű! A riportok, jelentések szinte kizárólag csak a volt Nyugat-szlovákiai kerületről szólnak. Aztán itt van a Szlovák Rádió magyar szerkesztőségének műsora! Mindig annyi elég, amennyit adnak! De Kassától keletre, a 25 kilométernyire fekvő dargói és szalánci hegyeken túl műsorukat már nem lehet fogni. A bodrogközi magyarok számára nincs Pavilon, nekik nem szól a köszöntő! Van még néhány bizonytalan heti - és egy biztos - napilapunk! Bizony, ha ez az utóbbi - az Üj Szó nem lenne, tanulhatnánk az indián füstjeleket, hogy a belföldi híradást illetően jólértesUltségünk csorbát ne szenvedjen. Úgy hírlik, etnikumunl^3-4 gyermek-, illetve iflúsági lapját tiszteségesen megkapják az olvasóik. Szomorú hírek kavarognak viszont némely magyar nyelvű lap megszűntéről, valamint egyes - ma még megjelenő - hetilapjaink fenyegetettségéről. A jelenlegi megoszlás mindenképpen Nyugat-Szlovákia javára billenti a mérleg nyelvét. A Pozsonyban megjelenő lapokat figyelmen kívül hagyva is körülbelül öt-hat lap jelenik meg Dunaszerdahelyen és Komáromban, míg keleten, Kassán csak egy: a Keleti Napló, amelyről a keleti régióban senki sem tudja, hogy mikor jelenik meg és hol kapható! Ha mégis hozzájutunk, mindent találunk benne, csak az itteni emberekről és tájakról szóló cikkeket nem. Pedig lenne itt is sok érdekes dolog, amiről érdemes volna ími. A történelmi tájak nevezetességei, a kirándulóhelyek megkapó szépségei. Itt van az ország legnagyobb nehézipari létesítménye. Téma lehetne: a magyar iskolák viszontagságai, a Thália Színház körülményei, a fél Európát bejárt éneklő csoportok, a Pince Színház és még sok egyéb! A felsoroltakról mindenesetre szívesebben olvasnánk, mint a száz évvel ezelőtt történt amerikai históriákról vagy a nyugat-szlovákiai eseményekről. Bűn az, ha azt óhajtjuk: Ha már egy alapítvány segélyezi régiónk lapját, jó lenne, ha a lap valamelyest velünk is foglalkozna!? Vagy bűn az, hogy ezt óhajtjuk? VANYO IRÉN, Kassa - Elvből nem beszélek újságírókkal, de magával kivételt teszek Ártalmatlan hülyének néz ki

. (Az MF Dnes karikatúrája ) A NYUGDÍJASOKON CSATTAN AZ OSTOR Az eset Érsekújvárott történt, szeptember 10-én, délelőtt 11 órakor a 4-es városi autóbuszon. Mint ismeretes, a nyugdíjasok féláron utazhatnak. A vidéki utazó megveszi a buszvezetőtől a jegyet és leül. Eszébe sem jut, hogy a jegyet kezelnie kellene, hiszen náluk ez nem szokás. Ez történt a mi esetünkben is. Egy mankós utas leült, jegyét kezében szorongatta. Szomszédja figyelmeztette, hogy a jegyet ki kellene lyukasztania. Ene észbekapott a vele szemben ülő két nyugdíjas is, de jegyüket már nem tudták kezelni. Közbeavatkozott az ellenőr. - Kétszáz korona bírságot fizetnek! - harsogta. - Ha nincs pénze, velem jön a csendőrségre - mondta egyiküknek, akinek sietős volt a dolga, és nem engedte őt leszállni. Elkérte tőlük a személyi igazolványokat. A mankós néni hiába mutatta fel a betegségét igazoló kórlapot, az ellenőr hajthatatlan maradt. Mindez kétkoronás jegyek miatt, amelyeket megvettek, csak elfelejtettek kezelni! Elkeserítő volt nézni, hogyan bánnak az amúgy is nehezen élő nyugdíjasokkal. Kíváncsi lennék, hogy a rafinált potyautasokat hány esetben leplezik le! Könnyű az öregekkel packázni! Tudom, hogy mindhárman elkövették azt a hibát, hogy nem kezelték jegyüket, de erre más módon is figyelmeztethették volna őket. Jó modorral és nem rendőrökkel fenyegetve! Aligha hiszem, hogy a tőlük behajtott bírság segítene a közlekedési vállalat helyzetén. Kár az öregek tiszteletéről beszélni, ha a gyakorlat ilyen. HAJTMAN KORNÉLIA Nána NE DŐLJÜNK BE A FELELŐTLEN POLITIKUSOKNAK Szlovák nemzetiségű polgárként tisztelettel szólítok meg mindenkit. Családaink békességben élnek, nem rettegnek a világ különböző részein tomboló háborúk borzalmaitól. Említsük csak meg a volt Jugoszláviában pusztító háborút. Nálunk - legalábbis egyelőre - nyugalom van. A Szlovák Köztársaság területén élő emberek eddig nem hagyták magukat az erőszak és kegyetlenség útjára téríteni. Elérkezett azonban az az idő, amikor egyes politikusok, különféle ürüggyel, megpróbálják ezt a nyugalmat megbontani. Elsősorban saját céljaik elérése érdekében. Mintha a világban történtek arra ösztönöznék őket, hogy nálunk is hasonló zavargásokat szítsanak. Gondolkodjunk el erről valamennyien, nemzetiségre, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Ha nem tudjuk magunkat elhatárolni az ellenségeskedést keltő politikusoktól, ennek messzemenő következményei lesznek mindnyájunk számára. A világközösségnek eddig sehol sem sikerült megállítania a felelőtlen politikusok által előidézett öldöklést és erőszakot. Ezért magunknak kell megvédenünk a nyugalmat és családaink életét. Tegyünk meg mindent azért, hogy gyönyörű hazánkban továbbra is békében, kölcsönös tiszteletben élhessünk. EMIL HOLLÝ, Zsolna KIHEZ FORDULHATOK MÉG? (PRÁGÁBAN, KÜLFÖLDI DIÁKKÉNT, ŰJ SZÓ, IX. 9.) Én is külföldön - Magyarországon - tanuló szlovákiai diák vagyok, így rám is hasonló tandíjkötelezettség vonatkozik, mint a Prágában tanulókra. Az inteijúban elhangzott, hogy aki Magyarországra megy tanulni, az tudja, hogy milyen alapítványhoz fordulhat. Igen, az tudja, de egyáltalán nem biztos, hogy kap is valamilyen támogatást. Jómagam is nem egy alapítványhoz fordultam, de a válasz több esetben: ...nem rendelkezünk ilyen célú anyagi eszközökkel, forduljon... És ez így ment egy évig. Most már elkezdődött a második év, de semmi kilátás arra, hogy valaki is segítene. Semmivel sem könnyebb egy Magyarországon tanuló diák helyzete, mint azé, aki Csehországban tanul. Hiába léteznek, alapítványok, azok nem minden esetben segítenek. Ezért meg szeretném kérdezni: A Rákóczi Szövetségen, a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítványon, az Ösztöndíj, az Illyés Gyula, a József Attila és a Kemény Zsigmond Alapítványon kívül, melyektől eddig csak elutasítást kaptam, kihez fordulhatnék még ? SZANYI MARTINA Szesz ta SZEMETELÜNK! A tulajdonos kora reggel üzlete előtt söpröget, összegyűjti a vevők által elszórt dobozokat, papírokat, banánhéjat... A múltkor kitettem egy szemetesládát, hogy oda dobálják a hulladékot. Mit gondolnak, meddig volt ott? Estére eltűnt. Az emberek szemetelnek és elvisznek csapot-papot. A villamosmegállóban rengeteg gyufaszál, cigarettavég, elhasznált vonaljegy hever a földön. Olykorolykor összeseprik, de az emberek újból és újból elárasztják szeméttel a megállót. Alsóhutkán kiszállok az autóbuszból. Az információs táblán az új menetrend egy napot sem bút ki, valaki leszakította. Miért? Ki tudja! A váróteremben a két padról a deszkákat is elvitték. De ez így van több helyen, Kassán is. A rendőrök és a helyi közrendészeti szervek tagjai rendszerint párosával, szépen vasalt egyenruhában, gumibottal sétálnak fel és alá. Ám a rend felügyelete valószínűleg nem tartozik a hatáskörükbe. Elindulok kertembe, Felsőhutkára, a Tárca folyó mentén. Valamikor ittak is a vizéből, ma holt folyóvá vált. Partján minden megtalálható, amit a helyiek és a kertészkedők kidobnak. Az is, ami mehetne a komposztba, vagy ami elégethető lenne. Kukoricaszár, ágak, kő, törmelék, műtrágya, fazekak, konzervdobozok, rothadó alma és zöldség... A folyó vize majd elemészti a sok hulladékot, a víz szennyezetten kerül vissza az élővilágba. Az ember így maga ássa sírját! IVÁN SÁNDOR Kassa A nézetek sokrétűsége érdekében olyan leveleket is közlünk, amelyeknek tartalmúval szerkes/,tőségünk nem ért teljes mértékben ejívet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket.