Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-17 / 217. szám, péntek

1993. SZEPTEMBER 17. MOZAIK 4 A Szlovák Televízió magyar adása szombaton 18.45-kor • Csökkentett műsoridővel közvetít a rádió magyar adása • Városi egyetem Királyhel­mecen • Újdonságokról a hidas­kürti magán szaktaninté­zetben • Kulturális ajánlatok, meg­hívók • Évadkezdés a Kassai Thá­liában • Képes üdvözlet a 10. rozs­nyói vásárról • Egy őszi este a szesztai asszonyokkal Műsorvezető: Héger Rudolf AZ ÚJ ÁLLAM ÚJ ÜNNEPEIRŐL (Folytatás az 1. oldalról) lenség napja (ezen a napon ala­kult meg 1948-ban a szlovák nemzeti tanács, amely arról dön­tött, hogy támadást kell indítani a magyar szabadságharc ellen). • Karácsony, húsvét és a töb­bi egyházi ünnep kimaradt a ja­vaslatból? - Az eredetiben nem szere­peltek, de utólag született egy javaslat, hogy az államünnepe­ken kívül az alábbi munkaszüne­ti napokkal kell a tervezetet ki­egészíteni: január 6. - háromki­rályok, húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, Úrnapja, novem­ber 1., december 24-26 és 31. Úgy tudom, hogy nemcsak a mi bi­zottságunk, hanem a többi is egyetértett ezzel. • Melyik javasolt ünnepről folyt a legtöbb vita? -Augusztus 29-ről. Bizottsá­gunkban is elhangzottak olyan vélemények, hogy a felkelés a szlovák állam elleni puccs volt, de törlését végül mégsem hagy­ták jóvá, többek között azért sem, mert a mai helyzetben nem tenne jót Szlovákiának, ha az egyetlen olyan ünnepet, amely­nek nemzetközi tekintélye is van, megszüntetnék. • Kimaradt viszont az ünne­pek közül május 9. - Emléknap lenne, azzal az indokkal, hogy negyven évvel a háború befejezése után az európai országok többségében már nem ünneplik a háború befe­jezését, mert meg akarják szün­tetni Európa megosztottságát a győzőkre és legyőzőitekre. • Mit sorol a javaslat az em­léknapok közé? - Március 25. - az emberi jogokért folytatott harc, június 6-7. a szlovák nemzet 1861 évi memorandumának napja, július 17. az SZK szuverenitási dekla­rációja, szeptember 1., a szlovák alkotmány és november 19. a to­talizmus elleni harc napja. Az utóbbi a mi bizottságunk javas­lata volt. • Mit gondol, elfogadja a parlament ezt a törvényt? - A kormány szerint átfogó törvényre lenne szükség a mun­kaszüneti napokról, az állami ünnepekről és az emléknapok­ról. Amennyiben a jövő héten az elképzelései szerint kiegészített tervezetet terjesztik elő, akkor valószínűleg megkapja a szüksé­ges támogatást. -esi­PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI MPP: FONTOS A REGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS (Munkatársainktól) Célunk a függet­len, polgári intézményeken alapuló társadalom, s ebben nagy szerepe van a regionális fejlesztésnek, a ré­giók gazdasági együttműködésének. Ezt Petőcz Kálmán szóvivő mondta a Magyar Polgári Párt tegnapi saj­tóértekezletén. Elmondta, hogy az elmúlt hetekben több ilyen célú ta­lálkozóra került sor Nógrád megye és a Losonci, Borsod megye és a Kas­sai, valamint Győr-Sopron-Moson megye és a Galántai meg a Duna­szerdahelyi járás képviselői között. Véleménye szerint az országon belül is hasonló regionális fejlesztésre van szükség, hogy a régiók kulturális és gazdasági alapon autonóm egysége­ket alkossanak. Hasonló témára az MPP a Márai Sándor Alapítvánnyal közösen nemzetközi konferenciát szervez, amelyen elsősorban a Csal­lóközzel és Mátyusfölddel foglalkoz­nak majd. Egy másik találkozóra szeptember 22-én Jászon kerül sor, ahol a Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei és Kassa-vidéki polgármesterek találkoznak, és a Kárpátok Euroré­gióról lesz szó. A. Nagy László elnök arról tájékoztatott, hogy az MPP Országos Tanácsának jövő szomba­ton sorra kerülő ülésén a párt módo­sított gazdasági programja, valamint a regionális és helyi önkormányza­tok kérdése kerül napirendre. (gaál) SZÜRETI ÜNNEPSEG KIRÁLYHELMECEN CÍMERT ÉS ZÁSZLÓT SZENTELNEK (Munkatársunktól) A Királyhel­meci Városi Hivatal a Csemadok és több más társrendező közre­működésével szombaton és va­sárnap szüreti ünnepséget ren­dez Felső-Bodrogköz központjá­ban. Királyhelmec új piacterén már reggel megnyitják a nagy­szabású kirakodóvásárt, a kato­likus templom előtti téren az iparművészeti bemutatót, a vá­rosháza csarnokában pedig a gyümölcs- és zöldségkiállítást. A szüreti ünnepség főműsora a városháza előtt kezdődik, ahol bensőséges ünnepélyességgel, ökumenikus istentisztelet kere­tében szentelik fel a város címe­rét és zászlaját. A színpompás szüreti felvonulás ezután indul el a város főutcáján a Csonkavár alatti szabadtéri színpadhoz. Itt a délutáni kulturális műsorban a város nótaénekesei, egy szlo­vák néptáncegyüttes, valamint a sárospataki Bodrog népi együt­tes lép közönség elé. A modern táncok kiváló művelői is bemu­tatkoznak, majd a budapesti Dolly-Roll együttes ad koncer­tet. Lesz még tűzijáték és utca­bál is, vasárnap pedig sport­nap. (-szák) KÁJN PROBLEM Nem tudom, az oktatási minisztérium nyugtatóktól oly nyugodt-e, vagy mitől, vagy mert nincs feje, mármint miniszteri tisztségben, mindenesetre úgy viselkedik, mintha az iskolaügy háza táján minden a legnagyobb rendben lenne, még a vakolat sem potyog. Erre utal egyebek között, hogy a tárca vezetése - az elmúlt, könnyűnek korántsem mondható, okkal szervezett pedagógussztrájkokkal-tüntetésekkel is zajló tanév után - legsürgetőbb feladatnak az etika és a hittan oktatásának bevezetését tekintette. Legszebb az egészben, ahogy az államtitkár úr indokolta eme intézkedését: azért kellett beiktatni a két tantárgyat minél gyorsabban, mert rohamosan növekszik a bűnözés. Hoppá! Ezután már nem fog, sőt csupa jó, rendes, becsületes, szolid, illemtudó ember kerül majd ki az iskolákból. Ugyanis az etika és a hittan oktatásával eltűnnek a társadalmi feszültségek, megoldódik a családok anyagi helyzete, megszűnnek a munka­helyi elbocsátások, nullára csökken a munkanélküliség, nincs többé pénz utáni hajsza, a szülők gyermekeikkel tölthetik estéiket, a hétvégeket, s lesz idő végre olvasni is, a kocsmák helyett a könyvtárak telnek meg emberekkel satöbbi. Ahogy azt Móricka elképzelte. Először elcsodálkoztam, aztán inkább elszomorodtam, hogy az államtitkár úrral egyetértett a kor­mány okatatásért felelős alelnöke. Szerintük az sem kérdés, ki oktassa az etikát és a hittant. Kájn problem, amint a görög kofa mondta a dinnyére, melybe már belepisilt Lőrinc, azt is meg lehet enni. Pedig hát kérdés. Kell ez etika, a hittan is - de nem így. Azért először kréta kellene, melyre az iskolák újabban úgy koldulják össze a pénzt. Ám a nyolcvankilenc novemberétől már a negyedik vagy ötödik miniszterére váró minisztériumot mintha ez nem érdekelné. Bagatell. Ami­ként az is, hogy az egészségügyi középiskola diákjai egymás - kétszáz korona kölcsönzési díj ellenében kapott, agyonrongyolódott - tankönyveit fénymá­soltatják, így szedvén össze a hiányzó lapokat. Mit sem számít, hogy egy másik középiskolában épp a főtantárgyat, a számítástechnikát nem tudják tanítani, mert ellopták a számítógépeket. Kájn problem, rádiónk még van, majd lesz belőletek rádiószerelő, fiaim. Hogy a tanszak, melyre a gyerek jelentkezett, törvény, hogy a tanterv úgyszintén törvény — kit érdekel. Az összeomlás veszélye fenyegeti a főiskolákat és az egyetemeket. Nemcsak a kutatómunka állhat le, maga az oktatás is. Hiába mondják a rektorok, hogy a költségvetésből az idén még felét sem kapták annak az összegnek, mint tavaly - nem igaz. Kit érdekelt, hogy az elmúlt hetekben sok elsős főiskolai hallgatójelölt, illetve szüleik számára mi gondot jelentett - internátusi elhelyezés híján - legalább egy albérletet szerezni vagy szobát valamelyik munkásszálláson. És ha sikerült, és ha akkor netán valaki sokallni merészelte a fölényes nyugalommal kért magas szállásdíjat, a szemébe vágták: minek adja főiskolára a kölyköt, ha nem tud fizetni. Ide jutottunk: szegény ember gyereke ne menjen főiskolára. A mi kis magyar öblünkbe evezve ezután: kit érdekel Nyitra? Mármint rajtunk kívül. A pedagógiai főiskola akadémiai szenátusa június 22-i hatállyal - közeledvén Szlovákia Európa Tanácsba történő felvételének időpontja - gyorsan létrehozta a Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Karát, mely ilyenkép­pen de jure azóta létezik. De facto - nem, a mai napig, pedig hétfőn ezen a főiskolán is megkezdődött a tanév. 1 lúzzák, halasszák a dolgot, talán olyan megfontolásból: hátha sikerül végképp elodázni az új kar beindítását. De más szempontból is veszélyben, legalább egyelőre, az anyanyelven folyó oktatás átmentése Nyitrán. Csökken a magyar tanári állomány, egyebek között azért, mert - nyilván anyagi okok miatt - a szlovák oktatók mellett magyarokat is felszólítottak, néhány hónapon belül vonuljanak nyugdíjba. Ugyanakkor a múlt héten még nem volt szerződésük a külső, óraadó magyar tanároknak, akikből az elmúlt tanévben nyolcan-tizenketten oktattak a főiskolán. A hiva­talosan úgynevezettnek mondott magyar tagozaton több tanulmányi szakon a tanítás nyelve hatvan-hetven százalékban a szlovák. Kájn problem. Hogy azért egy kis örömet is mondjak, az idén mintegy 600-an jelentkez­tek a magyar tagozatra, közülük 150-et vettek fel. így az új tanévben a 160 levelezőhallgatóval együtt összesen 720 magyar pedagógusjelölt tanul a Zobor alatti városban. Ha emlékezetem nem csal, soha még ennyien nem voltak egyszerre. Miként haladnak majd? Természetesen, az az ő esetükben ugyancsak függ az oktatásügy gazdasági helyzetének alakulásától is. Attól, hogy a parlament, a kormány, a minisztérium szem előtt tartja-e, vagy csupán felejthető ünnepi fordulatnak tekinti ama - egyébiránt a szeptember elsejei tanévnyitón általa is hangoztatott - tételt, hogy az oktatásügybe fektetett pénz ezerszeresen megtérül. Nem kevésbé attól, hogy születik-e végre olyan átfogó oktatási­nevelési koncepció (hogy ezzel a ronda szóval éljek), mely alapvető vonatkozásokban legalább valami állandóságot hoz az oktatásügybe, az örökös változtatás, improvizálás, a végig nem gondolt, a tegnapinak pont az ellenkezőjét mondó intézkedések helyett. Egyébként, kájn problem... BODNÁR GYULA AHOGY ÉN LÁTOM FAGYLALT ÉS GALAMB Valamelyik kotnyeles újságíró kiderítette, a szlo­vák kormány egyik augusztusi ülésén olyan doku­mentumtervezetet vitattak meg a miniszterek, amelynek alapján csak arra a következtetésre lehet jutni, hogy a végrehajtó hatalom a sajtó megregulázására készül. Olyan központi tájékoz­tatás-irányítási kormányszerv létrehozásának koncepciója került a kormány asztalára, amely több mint gyanúsan hasonlít az egykori CSKP KB sajtóosztályára, vagy a demokratikus nüanszokra kevésbé adó tekintélyuralmi rendszerekben mű­ködő propagandaminisztériumokra. Ma még senki sem tudja megjósolni, hogy meddig bírja ki a Mečiar-kormány. Hónapokig? Netán 1996 nyaráig? Azt sem lehet tudni, hogy koalícióra lép-e más pártokkal vagy sem. így azt is csak találgatni lehet, hogy kialakul-e olyan helyzet a törvényhozásban, hogy a kormány eséllyel tehet kísérletet az új „minisztérium" létrehozásának megszavaztatására. Annyit azon­ban már most is megállapíthatunk a tévedés kockázata nélkül, hogy a sajtószabadság nehezen egyeztethető össze az olyan intézmény működé­sével, mint amilyennek létrehozására a kormány törekszik. Viszont a gondolat már megfogalmazó­dott, így érdemes felkészülni a belőle eredő veszélyek elhárítására. Hogy mire számíthatnak az újságírók, azt az állami kézben levő kormánylapban, valamint a szintén állami tulajdonú rádióban és tévében meghonosodott szokások mutatják. Szellemesen jellemezte a helyzetet egy rádiós kollégám az iglói „cigánybotrányt" követő napon, amikor azt kapták feladatul az elektronikus hírközlés mun­katársai, hogy hazudtolják meg a Cseh Sajtóiroda Mečiar-kijelentésekkel kapcsolatos híreit. Minden igyekezetük hiábavaló volt, a tények és a minisz­terelnök állításainak konfrontálásánál leégtek, és számos vezetői szék megingott a Szlovák Rádió­ban. Rádiós kollégám ekkor jelentette ki szomor­kásán: Ideje lenne megrajzoltatni a kormánypárti tömegtájékoztatás címerét. Amelynek egyik fején egy tölcsér fagylalt lenne, a másikon egy galamb. A két jelkép arra figyelmeztetné az újságírót, hogy: vagy nyalsz, vagy repülsz. A kormány emberei által kidolgozott propa­gandakoncepcióból egyértelműen kitűnik, hogy a végrehajtó hatalom tájékoztatási monopóliumra törekszik. Tehát már nem elégedne meg azzal, hogy a kormány elnöke vagy egy-egy miniszter csak a számára kedves újságíróknak ad informá­ciót, interjút. A szelektív tájékoztatás intézmé­nyesítését jelentené a kormány központi propa­gandaszerve. Ez önmagában még nem mérne végzetes csa­pást a sajtószabadságra, hiszen amíg léteznek kormánytól független lapok, addig szavatolható a kiegyensúlyozott tájékoztatás. Márpedig ilyen lapok még léteznek, sőt, még abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a nyomtatott sajtó nagyobbik része állja a sarat. A kormánynak azonban számtalan lehetősége van a lapok ellehe­tetlenítésére. Egyik ilyen eszköz a Postai Hírlap­terjesztő Szolgálat, amely állami tulajdonban van. A terjesztési költségeket úgy állapítják meg, hogy még a jelentős példányszámú lapok is fulladoznak tőle. Eközben időről időre kimutatja a PNS (Pos­tai Hírlapterjesztő Szolgálat), hogy milyen óriási deficittel dolgozik. Igen, ráfizetéses, mert szándé­kosan olyan adóterheket ró rá a kormány, hogy kénytelen egyre nagyobb hányadát elvonni a ter­jesztett lapok árának. De a kormánynak az egyes magánlapkiadók megadóztatásában is olyan lehe­tőségei vannak az ellehetetlenítésben, hogy fenn­áll a veszélye a tömegtájékoztatás „államosításá­nak". Egy főszerkesztő nemrég megjósolta, lehet, hogy egy éven belül megszűnik a napilapok kétharmada. Ha ez bekövetkezik, mérget vehetünk rá, majd a terjesztési költségeket is, meg az adóterhet is mérséklik. De akkor már a kormány ellenőrzé­se alatt működik a lapok zöme is. Akkor már nyugodtan kifüggeszthetik minden szerkesztőség­ben a kollegám által megálmodott címert. A kormány propagandakoncepcióját érdemes minden újságírónak elolvasni. Hogy tudják, mivel számolhatunk - ha a parlament is közömbösen szemlélné a sajtószabadság ismételt leépítésére irányuló törekvéseket. TÓTH MIHÁLY MÓRIC DURAYT VEGYÉK CÉLBA Durayt vegyék célba, tanácsolta az újságíróknak a Szlovák Nemzeti Párt tegnapi sajtóértekezletén Vít'a­zoslav Móric azzal kapcsolatban, hogy az utóbbi időben két cikk is foglalkozott vele, amelyek szerzői őt állítólag exszlováknak nevezték. Ľudovít Černák, pártelnök beje­lentette, hogy Vladimír Mečiar va­sárnapi kijelentésétől inspirálva kö­veteli, a kormányfő kérjen tőle bo­csánatot az egymilliós követeléssel kapcsolatos kijelentései miatt szep­tember 22-ig, különben személyiségi jogainak védelme érdekében kihasz­nálja az összes rendelkezésére álló jogi eszközt. Vladimír Mečiar ugyan­is vasárnap többek között leszögez­te, hogy immár eljött az idő, amikor mindenkinek felelnie kell azért, hogy alkotmányos tényezők hitelét rontja. Természetesen ezúttal sem feledkezett meg a magyarokról. „Hajlandók vagyunk támogatni a vezetékneveket és a táblákat, de tiszta vizet kell önteni a pohárba", mondta, majd kifogásait sorolva em­lítette a Balladur tervezetet, az etni­kailag tiszta határokat, a Panoráma és a Magyar Televízió beavatkozá­sait Szlovákia belügyeibe, s főként, hogy a magyar szülők másodrendű állampolgárokat nevelnek gyerme­keikből, mert nem akarják kétnyel­vű iskolákba adni őket. Ezt a kijelen­tését szinte rögtön visszavonta, merthogy eszébe jutott: Roman Ko­váč beszámolt neki a magyar nemze­tiségű szülőktől érkező, a kétnyelvű iskolákat köszönő levelekről, (m-n.)

Next

/
Thumbnails
Contents