Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-02 / 204. szám, csütörtök

1993. SZEPTEMBER 2. lÚJSZÓä GAZDASÁG HOL MARADNAK A BERUHÁZÓK? Az oly sokat szapult ún. pragocentrizmus, azaz a volt Csehszlovákia Prágaközpontúsága ellen a hazafias érzelmű szlovák közgazdászok egyik legtöbbször hangoztatott érve volt, hogy Csehország elszipkázza Szlovákia elől az akkor még szövetségi köztársaság ajtaján kopogtató nyugati tőkét. Az igazán jelentős beruházók a nyugati országrészbe invesztáltak, míg 9zlovákiának csak morzsák maradtak - hangzottak a vádak. Január l-jétől már nincs kire fogni a kudarcok, csalódások mind hosszabb sorát. A kettéválás a honi piac leszűkülését, a Csehszlovákiáról kialakult pozitív kép megtépázását vonta maga után. A rideg számok önmagukért beszélnek: 1993. június 30-ig, tehát az első félévben Csehországban 11,3 milliárd koronát (391 millió dollár), Szlovákiában csupán 2,6 milliárd koronát (89 millió dollár) fektettek be a külföldi vállalkozók. Természetesen a két ország piaca, felvevőképessége, lakosságának száma különbözik egymástól, megközelítőleg 1:2-höz az arány Csehország javára. Ha mindkét állam egyforma vonzerővel bírna, akkor a nemzetközi tőke is ilyen arányban áramlott volna be. A valóság azonban következő: 1:2 arány helyett, 1:4,3 arányú a tőkebeáramlás, vagyis Csehország több mint négyszer nagyobb külföldi beruházással gyarapodott. Ráadásul az idén a Szlovákiába irányuló külhoni befektetések 11 százaléka Csehországból érkezett (1 milliárd 307 millió korona), ami nyugati szomszédunknak Ausztria, Németország és az Egyesült Államok után az előkelő negyedik helyet biztosítja a beruházók képzeletbeli ranglistáján. Szlovákiában június 30-ig összesen 9,2 milliárd korona (320,4 millió dollár) értékű külföldi invesztíciót regisztráltak 4108 hazai vállalatban és szervezetben. Ez azt jelenti, hogy átlagosan egy-egy külhoni érdekeltségű hazai cégbe 2,24 millió koronát fektettek be a határon túlról. Finoman fogalmazva ez édeskevés, tényleges beruházásokra ebből nem futja. A statisztika szerint a külföldi befektetések 73,9 százaléka nem éri el a 1000 000 koronás határt, s csupán 1,6 százaléka lépi túl a tízmilliót. A 100 000-2300 000 koronás befektetések szerepe csak tapogatózó jellegű, technológiai újításokra, a know-how beszerzésére elégtelen. A kevésbé beruházásigényes, „spekulatív" jellegű, róvid távban gondolkodó szolgáltató szektorba történő beruházások az ország iránti bizalmatlanságot tükrözik. A Szlovákia számára igazán értékes kapcsolatok - a német Siemens Nagymihályon, a francia Rhőne-Poulenc Homonnán fektetett be - szinte egy kézen megszámolhatok. Jelenleg még mindig tart a világgazdasági recesszió, a tényleges fellendülés várat magára, ezért a beruházási kedv megcsappant. Az optimista elvárások egyetlen kelet-közép• európai országban sem teljesültek, még a Szlovákiához képest jobb helyzetben lévő Csehországban sem. Ott az első félévben 500 millió dollár volumenű tőkebeáramlással számoltak a tényleges 391 millióval szemben. Szlovákia a környező országokhoz képest (kivéve Ukrajnát) rosszabb rajthelyzetben van. Á külföldieket visszariasztják a privatizációs hercehurcák, az infrastrukturális problémák, a hiányzó jogi és intézményi keretek. E fontos feltételek megteremtése helyett a kormány inkább a lojalitás hiányával vádolt Rudolf Filkus nagykövet visszahívásán ügyködik... Ilyen hozzáállás mellett a pénzügyi befektetésekért folyó világméretű versenyfutásban kész csoda, hogy Szlovákia egyáltalán 89 millió dollárral is gazdagodott 1993 első felében. (sidó) A KÖRBETARTOZÁSRA A TERMELŐ FIZET RÁ „BEZÁRT" A RIMASZOMBATI JÁRÁS LEGNAGYOBB SZARVASMARHA-HIZLALDÁJA A Feled, Gortva, Domafala, Keregede, Várgede, Kisgömör és Balogfalva összevonásával kialakított Várgedei Állami Gazdaság tavaly februárban üzemekre darabolódott fel: a központban csupán nyolc adminisztrációs munkaerő intézi a közös gazdaság ügyeit, amelyek az adózás és biztosítás intézésével többnyire kimerülnek. Az önálló üzemek saját bankszámlával rendelkeznek, és a közössel szemben csupán annyi kötelességük maradt, hogy időnként egy-egy meghatározott összeget átutalnak a bankszámlájára. A Várgedei Állami Gazdaság két-három évvel ezelőtt még a Rimaszombati járás legnagyobb silókukorica-termesztői közé tartozott. Ezerháromszáz hektáron vetettek silókukoricát, tehát jóval nagyobb területen, mint mondjuk szemes terményeket. Nem véletlenül, kellett a télirevaló, hiszen a gazdaság szarvasmarha-állománya több mint négyezer darabból állt. Ebből a mennyiségből háromezer Domafalán volt elhelyezve. Ezért itt épült fel a 16 ezer tonna befogadó képességű silógödör is. Csökkentették a vetésterületet Tavaly még 400 hektáron, az idén azonban már csak 200 hektáron vetettek silókukoricát az állami gazdaság üzemei. Domafalán aziránt érdeklődtünk elsősorban, hogy mi okozta a nagyarányú és hirtelen csökkenést. - Három évvel ezelőtt kerültem a gazdasághoz — kezdi a legelején Szabó István, a domafalai üzem állattenyésztési ágazatának a vezetője. - Akkor még 2900 darab hízómarhát gondoztunk a telepen. Az értékesítéssel sem volt gond, amikor az állatok elérték a vágóérettséget, a Rimaszombati Húskombinát elszállította. Az értékesítési nehézségek úgy a kilencvenes év második félévében kezdődtek. Akadozni kezdett a húsfelvásárlás, és ez a kilencvenegyes évben számos egyéb problémát hozott magával. Megnövekedett az állatállomány, hétmázsás bikáink is voltak, s azokat etetni kellett. Takarmányunk elfogyott, kezdett katasztrofálissá válni a helyzet. Arról nem is szólva, hogy az állattartás veszteséges lett számunkra. Természetesen olcsón is odaadtuk a bikákat, csak vigyék. Azóta sem sokat javult a helyzetünk, úgy érzem, ma is éppen olyan kiszolgáltatottak vagyunk, mint akkor voltunk. A körbetartozásra is többnyire mi, tehát a termelők fizetünk rá, hiszen az állatokat nem éri meg „lábon raktározni". Péntek, tizenharmadika Kevés a szálas takarmány, abrakra pedig nem telik. A bevételből ugyan futná, csak az a baj, hogy a fizetséggel nem siet senki. Csak a húsüzem több mint egymillióval tartozik az állami gazdaságnak. - Tavaly úgy döntöttünk, hogy a lehető leggyorsabban leépítjük a szarvasmarha-állományunkat - kapcsolódik a beszélgetésbe az irodába lépő Csank Zoltán, a domafalai üzem vezetője. — Azt kérdezi, hogy miért? Nézze, egy hízómarháért 8-9 ezer koronát kapunk, a ráfordított összeg pedig a felvásárlási árnak a kétszerese. Tehát nekünk minden egyes eladott szarvasmarha 7-8 ezer korona veszteséget „produkál". A legutóbb is - a minőségi osztálytól függően -10,16 és 21 koronáért vásárolták fel tőlünk a szarvasmarhát. Ma péntek van és tizenharmadika: ma az utolsó darab szarvasmarhát is elszállítottuk Doma faláról. A járás legnaSzabó István Csank Zoltán (A szerző felvételei) gyobb szarvasmarha-hizlaldája a mai nappal bezárt. A sertéseket meghagyjuk, valamivel kell foglalkozni, de sajnos valószínűleg csak hizlaldát, az előhizlaldára nem futja. Az állatállomány csökkentésével egyenes arányban fogyatkozik a dolgozóink létszáma is. Tavaly még ötvenen voltunk ezen a telepen, a mai nappal már csak tizenegy alkalmazottunk van. Domafala sajátos helyzetben van. Jellemző rá, hogy csak akkora földterülettel rendelkezik, amekkorára valamikor a hetvenes évek közepén lerakták az istállók és más építmények alapjait. Szántóföldje, rétje, legelője az üzemnek egy talpalatnyi sincs, tehát a takarmányt kénytelen megvásárolni. A gazdaságok pedig csak a fölösleget adják el... - Bizony, nagyon kis reményünk van arra, hogy az előhizlaldát is üzemeltessük - folytatja Csank Zoltán. - A sertéshizlaldát valószínűleg a balog f alva i előhizlaldából töltjük fel. De ki tudja, hogy mit hoz nekünk a nyárutó? - fejezi be az üzemvezető. A domafalai üzem jövője valóban bizonytalan. Az SZK illetékes minisztériuma ugyanis engedélyezi az üzem eladását, és akadt is egy érdeklődő: egy olasz magánvállalkozó. A domafalai üzem állóeszközeinek az összértéke nem kevesebb, mint 75 millió korona, de az olasz ennyi nem ad érte. Az SZK mezőgazdasági minisztériuma is szorgalmazza a domafalai üzem eladását. A tárca egyik dolgozója értesítette a gazdaság igazgatóját, hogy a napokban leutazik a helyszínre és megtekinti az eladásra szánt üzemet. Talán arra kíváncsi, hogy mennyit engedhet az árból? FARKAS OTTÓ VILÁGBANKINFORM - A BERUHÁZÁSOK IRÁNYTŰJE Egy-egy nemzetközi versenykiírásról nálunk általában már csak akkor szoktak beszélni, amikor kiderült, milyen jó üzletet csinált az a cég, amelyik belement a játékba. A nemzetközi ún. tendereken való részvételre eddig csupán a legnagyobb cégeknek volt lehetőségük, az egyre szaporodó magáncégek azonban fokozatosan itt is helyet követelnek maguknak. A versenytárgyalásokon való sikeres részvételhez viszont megfelelő információk szükségesek. Ehhez kínál segítséget a nagymagyari Varia Kft. által szervezett Világbankinform számítógépes információs rendszer, amely a Világbank és leányvállalata, a Nemzetközi Fejlesztési Társaság (International Development Association) által finanszírozott beruházásokról ad tájékoztatást. A szolgáltatás lényege, amint azt Sebő Máriától, a Varia számítógépes szolgáltatási részlegének vezetőjétől megtudtuk, hogy a Világbankinform 176 tagországának beruházásairól rendelkezésre álló információkat közölje a rendszer előfizetőivel. A beruházásokat általiban versenytárgyalások útján nyerik el a pályázók. Az ezekre való felkészüléshez nyújt nélkülözhetetlen segítséget a rendszer, amely az egyes országok hitelkérelmeinek minden fázisát végigkíséri. A Világbank által finanszírozott programokkal kapcsolatos tevékenység a beruházás előkészítésétől, a hitelkérelem benyújtásától a beruházás megvalósításáig több szakaszra osztható. A nemzetközi versenytárgyalás kiírására általában másfél-két évvel a hitelkérelem hivatalos benyújtása után kerül sor. Ezért van jelentősége annak, hogy már a korai fázisokban minél több olyan információhoz jussanak, amelyek alapján eldönthetik, jelentkezzenek-e a versenytárgyalásra. A rendszer előfizetéses alapon működik, tagjainak biztosítja az egymás közötti kooperáció lehetőségeit, miután a kiküldött információ tartalmazza a beruházásban érdekelt cégek alapvető adatait és címét, s így a lehetséges üzleti partnerek listáját is szolgáltatja. A Világbankinform kódjegyzéket használ az adatbank által közvetített tevékenységek megnevezésére. A rendszer résztvevői egy-egy tevékenységi kör beruházási igényeit az összes országban, vagy egy ország teljes beruházásigényének monitorozását kérhetik. A Világbank által folyósítandó beruházási hitelekről három fázisban küldenek levélben értesítést. Az első fázisban a hiteligény felmerülésével kapcsolatban akkor küldenek értesítést, ha kiderült, hogy egy adott ország az érintett ágazatban hivatalos hitelkérelemmel fordult a Világbankhoz. A második típusú levélben a világbanki tanulmány alapján történik az értesítés. A harmadik fázisban pedig már a konkrét versenytárgyalás előkészítéséről és kiírásáról kapnak tájékoztatást. Rendkívül széles körű azoknak a termelői, kereskedelmi és tudományos szaktevékenységeknek a köre, amelyek monitorozását a rendszer vállalja. Többek között a mezőgazdaságban és vidékfejlesztésben, az építőiparban, az oktatásban, az energiagazdálkodásban, a környezetvédelemben stb. esedékes beruházásokat jelzik előre ezzel a rendszerrel. -tszlFEDÉL A VÁLLALKOZÓKNAK Érdekes épület hívja fel magára a városi látogatók figyelmét a komáromi piactéren. Szénássy Árpád alpolgármester érdeklődésünkre elmondta, hogy annak idején az új városi képviselőtestület az egész országban uralkodó hangulatnak megfelelően támogatni szerette volna a magánvállalkozások fejlődését, és ekkor határozták el egy vásárcsarnok létesítését. Az építkezés finanszírozásában a városi önkormányzaton kívül közel száz vállalkozó vesz részt, és a tervek szerint a jövő év májusára készül el. Az alpolgármester szerint ez lesz az utóbbi negyven év legszebb épülete Komáromban. Az épületet tervezőjétől, Csémy Olivértől megtudtuk, hogy a vásárcsarnok tervezésekor egy emberi léptékű, izgalmas épületet szeretett volna tervezni. Az alaprajz kialakításában a város egyik jelképe, az öreg vár övező sánca inspirálta. Az igy megálmodott átriumos ház - a tervező szerint - a város új, üde színfoltjává válhat, melyet remélhetőleg a város lakói is a magukénak fognak érezni. Az építész régi vágya teljesült azzal, hogy megvalósíthatott egy szellemében és szerkezetében is organikus, emberközpontú házat, melynek hangulati kialakításában több burkolt gondolat is fellelhető. Ez az „emberarcú" építészet, mely ma Magyarországon éli sokadik reneszánszát, Makovecz Imre és Csete György munkásságában csúcsosodik ki. Csémy Olivér is személyes kapcsolatban áll az irányzat képviselőivel. A stílusnak megfelelően szorosan összefügg egymással az épület szerkezete, funkciója és a belső tér kialakítása, bár ez utóbbi tekintetében Csémy Olivér kissé nehezményezi, hogy a város által kinevezett bizottság megváltoztatta az eredeti elképzelést. tuba