Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-14 / 214. szám, kedd

1993. SZEPTEMBER 14. szó> OLVASÓINK OLDALA TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! ...Olyan községben élek, ahol a lakosok nagyobb hányadát nyugdíjasok teszik ki. Naponta van alkalmam látni szorgalmukat. Igyekeznek, hogy minél jobban hasznosítsák kis termőföldjüket, és ezzel is javítsanak valamit helyzetükön. Most pedig egyesek, úgy látszik, megirigyelték tőlük, hogy a nyugdíj mellett valamilyen jövedelmük is lehet, és ezt korlátozni akarják. Pedig ők a pénzüket nem a kocsmában akarják elkölteni, inkább gyermekeik és unokáik életén akarnak javítani. NAGY ANDRÁS Kamocsa ...Szeptember elsejétől a gyerekek ismét iskolába járnak, és Kassán drágábban utaznak. A viteldíj általában emelkedett, de míg a normális vonaljegy és havi bérlet esetében a növekedés 33 százalék, a gyerekek és a nyugdíjasok 77, illetve 100 százalékkai drágábban utazhatnak. Ez a két utóbbi csoport a legvédtelenebb, mindenki kénye-kedve szerint packázhat velük. Ráadásul egyes vonalakat megszüntettek, a szerelvényekről egy-egy kocsit leakasztottak, amivel az utazás valóban „kulturáltabbá" vált, különösen az iskolai év megkezdése óta. IVÁN SÁNDOR Kassa NYÍLT POLITIZÁLÁSRA VAN SZÜKSÉG Azért nézek a dolgokra kritikusan, mert bizonyos szlovák körök örülnek minden konfliktusnak, amely a magyarok között keletkezik. Nem tetszett, amit az MPP elnöke a komáromi nagygyűléssel kapcsolatban a SME-nek mondott arról, hogy nem hisz az Együttélés vezetői ígéreteinek, hogy a tolerancia jegyében fognak fellépni. Szomorú és elgondolkodtató az ilyen megnyilvánulás. Nem kell sokat törnünk a fejünket, hogy kire gondolt. Nyilván Duray Miklósra. Pedig el kell ismernünk, hogy 6 volt az, aki kezdettől a legtöbbet harcolt a magyarság jogaiért. Tudta, hogy veszélyes játszmába kezdett, de vállalta a kockázatot azért, hogy felébressze a magyarokat, és kiharcolja európai szintű jogaikat. Nem taktikázott mint egyesek, mert a mai nehéz időkben csak nyílt politizálással lehet valamit is elémi. Jelenleg talán nincs egy szlovák fül sem, amely meghallgatná és megértené a magyarokat és belátná, hogy őket is olyan jogok illetik meg, mint amilyeneket maguknak képzelnek cl. CSONTOS ERIKA Gyögy VESZÉLYBEN AZ ISKOLARENDSZERÜNK Nagy teret szenteltek az utóbbi hetekben tömegtájékoztató eszközeink a magyar nyelvű helységnévtáblákkal kapcsolatos bonyodalmaknak. Örömmel nyugtáztam, hogy nem térünk egykönnyen napirendre a minket ért sérelem fölött. Nyugtalanságra csak az adott okot, hogy az a benyomásom támadt, mintha a táblaügy elvonná figyelmünket az ennél is égetőbb problémáinkról. Ezért hatott rám megnyugtatólag Brogyányi Juditnak Fóthy János parlamenti képviselővel készített interjúja. A fejleményekből sajnos egy negatív változás beindulására következtethetünk, amely végső soron a magyar kisebbségi iskolarendszer felszámolásához vezethet. Az ún. alternatív iskolák megszervezése és pedagógusképzésünk beszűkítése (képzés csak az 1-4. évfolyamra) e folyamat kezdetét jelenti. Ilyen helyzetben nem maradhatunk tétlenek. Számunkra a jelenlegi állapotok konzerválása kevés, identitásunk megőrzését csak előrelépéssel biztosíthatjuk. Nem könnyű azonban nemzetiségi érdekeket érvényesíteni a jelenlegi szlovák politikai közegben. A hatalom nem finnyás az ellenünk alkalmazott eszközök megválasztásánál. Nem riad vissza a hamis vádaskodástól, a tényállások elferdítésétől, csúsztatástól, tudatos félremagyarázástól, megfélemlítéstől, az ellenünk irányuló hangulatkeltés megannyi burkolt és burkolatlan formájától. Mindezeken felül az említett inteíjúban említést tesz Fóthy János a nyitrai magyar pedagógusok egységének megbontására irányuló igyekezetről is. E jelenség felett feltétlenül szükséges elgondolkodnunk, mivel számunkra a megosztottság végzetes lehet. Nemzeti közösségünk joggal várja el vezetőitől, hogy az ilyen lényegi kérdésekben belső megosztottság ne gyengítse esélyeinket. A szlovák kormányzat igen találékony, amikor különböző, látszólag demokratikus - kisebbségbarát köntösbe bújtatott tervezetek kiagýalásával igyekszik leépíteni a magyar iskolahálózatot. A megfogalmazás rafináltsága elfedheti a laikus elől a különböző koncepciókban ránk leselkedő buktatók életveszélyességét. Esetleg a nemzetiség választási lehetőségeinek bővítését véli felfedezni a pozitív fényben megcsillogtatott „alternatívákban". Nagy többségünk persze tisztában van azzal, hogy nem lehet oly módon fejleszteni iskolarendszerünket, hogy egyidejűleg korlátozzák a magyar nyelvű pedagógusképzést. Ilyen helyzetben nyilvánvalóan meg kell találnunk a közös hangot. Vonatkozik ez természetesen a nyitrai magyar pedagógusokra is. E témában feltétlenül egységes álláspontra kell helyezkednünk. Biztos vagyok benne, hogy pedagógusainknak igen rövid időn belül sikerül egységes szemléletet kialakítaniuk. Mert ez a legalapvetőbb feltétele eredményes munkájuknak. Ellenkező esetben érvényesül az „oszd meg és uralkodj" elve, és érvelésünk pihekönnyűnek bizonyul majd a megmérettetésnél. Nincs jobb módszer a konszenzus elérésére, mint amikor az érdekeltek valamennyien háttérbe szorítják túltengő önérzetüket, hiúságukat a köz érdekében. A tanítók ne tudnák ezt, és iskoláink nem érnének ennyit? Meggyőződésem, hogy tisztában vannak ezzel, és nem engedik fekéllyé növekedni a most még picike sebet, amely később az egész szlovákiai magyarságot megosztaná felsőfokú képzésünk ügyében. EGYÜD LÁSZLÓ, Feled FÉLTEM A FIAIMAT! Vegyes érzésekkel olvastam végig A haza szolgálatában megnyomorítva című írásukat. Létezik ilyen? Amikor 1970-ben bevonultam Közép-Csehországba, öten voltunk magyarok a csehek, morvák és szlovákok között. A kelet-szlovákiaiakkal volt szóbeli nézeteltérésem, de a csehek védelmemre keltek. Verekedés, testi fenyítés ilyen nem volt. Mert akkoriban a hadseregben fegyelem uralkodott. Két fiam van. A nagyobbik most töltötte be a 19. életévét. Milyen szívvel engedjem el ilyen felelőtlen népség közé, pedig minden nap várható a behívó távirat! A kormány és a hadsereg vezetői nem tudnak rendet teremteni a laktanyákban? Féltem a fiaimat! V. A. (Teljes név és cím a szerkesztőségben) VILLÁMHÁRÍTÓNAK KITŰNŐEN MEGFELELÜNK Mit akarnak a magyarok? - halljuk mostanában egyre gyakrabban szlovák politikusok szájából. Hiszen jogaik ( mármint a magyaroké) az európai szint felett vannak. Ezt az állítást szerintem csak az hiszi el, aki nem lát tovább az orcánál. Vegyük soijába a dolgokat. A maticások elátkozták Duray Miklóst, mert szerintük államellenes tevékenységet fejt ki. Oberhauser úr követeli az Együttélés mozgalom betiltását. Hofbauer úr az alkotmánybírósághoz fordul a táblaügyben, Hrnko úr a rádióban kijelenti, hogy a magyar politikai pártok vezetői nem képviselik a szlovákiai magyarságot és Szlovákia stabilitását veszélyeztető tevékenységet folytatnak. Hol vannak akkor azok az európai színvonalon felüli jogok? A józanul gondolkodó ember könnyen rájön, hogy kimondottan magyarellenességről van szó. Ez a manőver jól jön a mai politikai vezetésnek, mert akad egy bűnbak, el lehet terelni a közvélemény figyelmét a szociális gondokról. A politikai pártok akár a parlamentben, akár más fórumokon egy esetben gyorsan meg tudnak egyezni - ha a magyarokról van sző. A politikusoknak végre fel kellene fogniuk, hogy a 600 ezer körüli szlovákiai magyar nem akar semmilyen különleges jogokat: csak egyenlő értékű polgárai akarunk lenni ennek az országnak. Nem követelünk mi területi, hanem csupán kulturális és oktatási autonómiát. Azt akarjuk, hagyják, hogy a minket érintő problémákat magunk oldjuk meg, és ne felsőbb utasítás szerint kelljen dolgoznunk. BENYOVSZKY LÁSZLÓ Léva — JLejji/eri a miniszterün^ és az is/^pía játéf^ fesz... (Andrej Sekela karikatúrája) KÖZÖS DOLGAINKAT RENDEZNI VÉGRE... Az olvasók elől gyorsan eltűnt a Bőssel foglalkozó parlamenti bizottságok kudarccal végződött tanácskozásáról szóló hír. Kár, mert egy olyan ügyről van szó, amely sok vihart kavart, és amelyről lassan bebizonyosodik, hogy teljesen feleslegesen. Az események lényege: a parlamenti bizottságok megállapították, hogy álláspontjaik a Duna vízhozamának elosztásáról nem egyeztethetők össze. Harag nincs, ősszel újra találkoznak. Látszólag egyszerű, tárgyilagos hír. A valóság a teljes kudarcot jelenti, az értelem vereségét az elvakultsággal szemben mindkét oldalon. És azt, hogy az Aranykert sorsa csúf varázslók és boszorkányok és még csúfabb politikai kalandorok kezébe került... Mindenki kárára. A sikertelenség okait keresve át kell tekintenünk a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer egész problémakörét. A témáról cikkek ezrei jelentek meg, ezért most röviden csak a lényegről, amit általában elhallgatnak. - Az építkezés az 1977-ben kötött egyezmény alapján kezdődött. Jő tíz év múlva, a magyarországi változások kezdetén már épültek a védművek, több mint 40 négyzetkilométernyi ártéri erdő pusztult el, és álltak a bősi mű alapjai ezernyi köbméter betonból. - Ekkor határozta el a magyar polgári ellenzék, hogy a hatalom megszerzésének érdekében ürügyet kell keresni a tömegek mozgósításához, megőrizve a törvényesség látszatát. - A konkrét választás - sajnos a természetvédelem ürügyén Nagymarosra esett. Pedig ott volt a Dunai Vasmű, a Tiszai Vegyikombinát, az Adria, Vác, Recsk, Paks stb. - Ezzel azután elkezdődött egy párját ritkító politikai cirkusz! A természetvédők indokolt és indokolatlan kifogásait felhasználva a bírálatokat egyetlen folyamatban lévő beruházásra. Nagymarosra irányították. A hatalmi diktátum, a felelőtlen döntések és az ezért felelős vezetés elleni gyűlölet minden keserűsége Nagymaros ellen fordult. A mű a hatalommal szembeni ellenállás jelképévé vált, tekintet nélkül arra, hogy ez lett volna az egyetlen, veszélytelen és reális haszonnal járó nagyberuházás: energetikai és közlekedési kapu Nyugat felé. Nem számítottak itt már a gazdasági érdekek, és nem számított az ökológia, politikai harccá fajult a dolog. A sajtó, a rádió és a tévé is csak a Nagymarost támadó riportoknak adott helyet. - A győzelem után viszont a kiengedett szellemet nem tudták visszaküldeni a palackba. A politikai pártok - ellenzék és kormánypárt egyaránt - a választók megtartásának érdekében nem mertek színt vallani, a józan ellenzéket szinte eltaposta a demagógia. így kerülhetett sor 1992 májusában a szerződés felmondására. Magyar törvényhozó testület ilyen elhamarkodott és felelőtlen döntést keveset hozott: - A szerződés felbontásával az építkezés már leállíthatatlan szakaszában kikényszerítették a C variáns megépítését. - Az eredeti, vagy módosított terv alapján a szabályozás a dunakiliti zsilip révén magyar kézben lett volna. Így az egész mű szlovák kézbe került. - Az építkezés előrehaladásával egyre nyilvánvalóbb, hogy az erőmű elleni magyar kifogások alaptalanok, illetve csak megoldható műszaki-tájvédelmi problémákat jelentenek. - Ez, persze, nem azt jelenti, hogy az erőmű körül minden tökéletes (például a Kis-Csallóköz gondjai). A magyar fél közreműködésével azonban majdnem az lehetett volna. - A szerződés felmondásával Magyarország teljesen felesleges diplomáciai bonyodalmakba keveredett, ráadásul tovább romlottak kapcsolatai Szlovákiával. - Ezenkívül több mint 100 milliárd forintnyi anyagi veszteség érte. - Miért tarthatatlan szerintem a magyar fél álláspontja? A londoni 90 százalék vagy az. ET által ajánlott kétharmados vízhozam követelése minden alapot nélkülöző ábránd. Egyrészt azért, mert a maradék vízhozammal nem lehetne üzemeltetni a zsilipeket és a turbinákat, másrészt viszont egyéb intézkedések nélkül a Szigetköz hullámterét és ágvizeit sem lehetne ellátni. A dunakiliti zsilip üzembe helyezése és a medergátak megépítése viszont megoldaná a Szigetköz vízellátását a felajánlott vízzel is. Bizonyítja ezt a pozsonypüspöki és a doborgazi ágrendszer vízellátása, amiről a képviselők is meggyőződhettek. Ezek után már csak a megoldás lehetőségét vázolhatjuk fel: - A magyar parlament - tekintettel a változó helyzetre - visszavonja az 1977-es szerződés felbontásáról szóló határozatát. - Felhatalmazza a kormányt a kialakult helyzet de facto elismerésére és a probléma tárgyalásos rendezésére. - A tárgyalások függvényében a szlovák féllel egyetértésben visszavonják a Hágában benyújtott panaszt, és a továbbiakban kétoldalú (esetleg kibővített) tárgyalásokon rendezik közös dolgaikat. CSÁSZÁR TIBOR Somorja A nézetek sokrétűsége érdekében olyan leveleket is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink In/almái, és várjuk további leveleiket.