Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-02 / 204. szám, csütörtök

HAZAI KÖRKÉP 4 MEG NYÍLNAK AZ ISKOLÁK • • • (Folytatás az 1. oldalról) A harminckét tanerős, 400 gyereket befogadó, két magyar első osztállyal működő iskolában szinte csak a panaszáradatot hallottuk: ók is csak pénteken kapták meg a tantervet, s az etikát úgy kell oktatniuk, hogy sem szakképesített tanító, sem tankönyv. Állítplag ebben a tanévben terveznek a járás pedagógusainak egy „gyorstalpaló" párnapos kurzust Meleghegyen - de mi lesz addig? S azt sem értik, miért kellett csökkenteni a matematika óraszámát éppen a nyolcadik osztályban, középiskolai felvételi előtt? Égető szükségük lenne szlovák-magyar, testnevelés, történelem szakos tanítóra, de az idegen nyelveket is átképzést végzett tanítók oktatják. Két éve alkalmazzák az első osztályokban a Tolnai-módszert, mellyel a szülők is elégedettek, viszont a fogyatékos gyerekeken ez sem segít túl sokat, mivel tinezöt gyerek közül jó, ha öt megtanul írni-olvasni év végére. S hogy az iskola nagy hányadát kitevő roma gyerekek szülei hogyan fizetik meg idén a tankönyvkölcsönzési díjat, azt még ők is csak találgatják. Hogy ki fogja tanítani jövőre és azután (idén egy nyugdíjas vállalta) felső tagozaton a történelmet, ugyancsak rejtély, ismerve a nyitrai fejleményeket. Az egész Rimaszombati járásban nem akad szakképzett történelem tanító, aki segíthetne a bátkai iskola gondjain. (k-y) Tanítani - a szülők megelégedésére Nagykaposon zuhogó esőben kezdődött az új tanév, emiatt a közel 950 gyermek második otthonának számító helyi magyar tanítási nyelvű alapiskolában elmaradt a tervezett szabadtéri közös ünnepség - ám a hangulat mégsem volt szomorkás. Amiatt sem, hogy a vártnál mintegy kéttucatnyival kevesebb lett a tanulók létszáma. Ugyanis a mátyóci és vajkóci alsó tagozatosok egy csoportja azért „morzsolódott le", mert Mátyócon tegnap újból megnyílt az évekig „szünetelő" helyi kisiskola, tehát az ottani esemény kiegyenlíti az említett kaposi csökkenést. A 28as létszámú négy első osztályban és a többiben is többször elhangzott a pedagógusoktól: TUDOMÁNYOS SZINTEN A NÉPZENÉRŐL (Folytatás az 1. oldalról) vonultatni a népzene színpadi megjelenítésének valamennyi műfaját, természetesen együttesek szerepeltetésével. Egyébként, maga ez a műsor egyik alaptémája lesz a múzeumban zajló tanácskozásnak. A következő két napon folytatódnak az előadások, melyekre a Csemadok révén meghívtuk a népdalkörök és népzenei együttesek vezetőit. Tehát nem öncélú találkozó lesz, a felhívás is úgy hangzott, hogy olyan témakörökben szólaljanak meg a szakemberek, melyek megvitatása elősegíti a népzene ápolását, művelését, a helyes út kijelölését. Vasárnap bejelentjük a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság népzenei munkaközösségének megalakulását, ez a Társaság szekciójaként működik majd. Elsődleges céljai között szerepel olyan szakmai szoba — igen, ház híján szoba - létrehozása, ahol többek között az együttesek számára adatbázis is lesz. -bor - Igyekszünk úgy dolgozni, úgy tanítani, hogy a hozzánk bizalommal forduló szülők gyermekeik anyanyelven történő szellemi erőgyűjtésével most és később is elégedettek legyenek. Amint azt Kisberta László igazgatóhelyttestól megtudtuk: korszerűsítésre az utóbbi időben nem kaptak az ál'amtól nagyobb anyagi támogatást, így a helyi vállalkozók pénzadományait elsősorban a legszükségesebb karbantartási teendők költségeinek fedezésére és tansegédeszközök vásárlására használják fel. (g-f) önkormányzati támogatással - Nem adott pénzt a Rozsnyói Járási Tanügyi Igazgatóság, ezért a falu önkormányzatához fordultunk - kezdte tájékoztatóját Scsuka József, a kecsői kisiskola igazgatója, aki évek óta három évfolyamot tanít egy osztályban. A közegészségügyi felügyelet elrendelte az iskola évenkénti kifestését, így hát nem volt más teendő. Még szerencse, hogy Lőrincz László polgármester nemcsak megérti gondjaimat, hanem segíteni is tud. S ennek köszönhetően a huszonkét gyerek, köztük a tíz elsős, felújított környezetben tanulhat. Számunkra minden körülmény meghatározó lehet, hiszen a három évfolyammal egyidóben kell foglalkoznom. A nehézség mellett azonban megvan ennek a varázsa is, hiszen a gyerekek igen hamar képesek az önálló munkára. Az ilyen falu kisiskolájában a kölcsönös bizalom az alapja mindennek. Szülőnek sem könnyű lenni, hiszen egyre többen maradnak munka nélkül, s a felső tagozatosoknak nemcsak a füzeteket kell megvásárolniuk, hanem a tankönyvekért is fizetniük kell. Tarthatom mindannyiunk szerencséjének, hogy amíg ingyen kaptuk a tanszereket, igyekeztem takarékosságra nevelni a gyerekeket. Ennek eredményeként idén még mindenkinek tudok füzeteket és néhány tanszert adni. De azt nem tudom, mi lesz jövőre. A vállalkozásba kezdett családoknak is nehezebb a sorsuk, hiszen az indulás, az illetékek és az elvonások nagy terhet jelentenek. Ez a társadalmi helyzet még inkább próbára teszi az itteni embereket. Mindez egy falusi alsó tagozatos isAHOGY ÉN LÁTOM kólában erőteljesebben mutatkozik meg. -dA pedagógusok is készültek Rozsnyón a magyar tanítási nyelvű alapiskolában a nyár több pedagógus számára a tudásbeli gyarapodás ideje volt. Látszatra a véletlen hozta úgy, hogy Bareán Lászlóné igazgatóhelyettes matematika-kémia szakos létére ottjártamkor a járás tanítóinak rendezett továbbképzésen vett részt, ahol az etika tanításával ismerkedtek. - Bármennyire is nagy a pánik és a felhajtás az etika tanítása körül, mi élünk a minisztérium felkínálta lehetőséggel. Eszerint, az új tanévben még nem kezdjük el a tanítását. Sokkal fontosabbnak tartjuk az alapos felkészülést, a hittanra és etikára járó gyerekek számára is ez lesz a legmegfelelőbb. Ezenkívül is számos feladatot kell maximális erőbedobással megoldanunk. Idén három osztályba soroltuk elsőseinket. Ezek egyikében, a tavalyihoz hasonlóan, a Zsolnay-módszerrel tanítjuk az írást és az olvasást. Szerencsére most csak öt olyan tanulónk lesz, akiket eredetileg korrekciós osztályba kellett volna besorolni, ezért őket arányosan elosztjuk a három osztályba. Tavaly a szükséges tanítói csomagot támogatók révén sikerült megvennünk, idén pedig a második évfolyam programját a sárospataki baráti iskolától kaptuk meg. Tavaly nagyon sok szülő azzal íratta hozzánk a gyerekét, hogy hallott valamit erről a módszerről, az idén pedig eleve a Zsolnay-módszerrel tanító osztályba jelentkeztek. Nyolcvan elsősünket fogadjuk szeretettel az idén, de a három osztályban csak egyben tanítunk ezzel a módszerrel. Az alsó tagozatos kolléganők, egy kivételével, öt éven belül lecserélődnek, őket már nem beszélhetjük rá hogy változtassanak módszert. A fiatalokra még nem számíthatunk, hiszen még nincsenek a körünkben. Sok minden a képzésük alaposságán és nyitottságán múlik majd. (d-n) Új magyar iskola nyílt, de... Az elmúlt tanév végén lapunkban is foglalkoztunk a rimaszombati Nyugat lakótelepen idén átadott iskolaépület körüli vitákkal. A járási tanügyi igazgatóság igazgatónője végül úgy döntött, mégsem veszi figyelembe Rimaszombat képviselőtestületének ajánlását, és a lakótelepi új iskolaépületet a város egyik szlovák iskolájának ítélte oda. A képviselőtestület ugyanis azt ajánlotta: mivel a Daxner utcai szlovák iskola mellett - mely végül az új épületbe költözött - a Šrobár utcai magyar iskola is helyhiánnyal küszködik, az új épületben a szlovák mellett egy önálló magyar iskolát is nyissanak. Ez azért is lényeges lett volna, mert ez a lakótelep elég messze esik a városközponttól. A tanügyi igazgatóság döntése értelmében az új lakótelepi épületet a szlovák iskola kapta azzal, hogy szeptember l-jével egy új, teljes szervezettségű magyar tannyelvű iskola is létrejön az elköltözött szlovák iskola helyén, a volt szovjet kaszárnyák egyik épületében. A kaszárnyák jelenleg a szlovák hadsereg tulajdonában vannak, Andrejčák miniszter azonban az épületet 1998-ig bérbe adta az iskolaügynek. A tanügyi igazgatóság ígérete szerint a magyar iskola majd a Nyugat lakótelepen építendő új, 16 osztályos épületbe költözhet, ennek az épületnek azonban ma még csak az alapjai vannak meg, s nem tudni, mikorra készül el. Tegnap Rimaszombat új magyar iskolájában is megnyitották a tanévet. Sebők Valériától, az iskola igazgatónőjétől megtudtuk, a tanügyi igazgatóságtól a két magyar iskola összesen 39 osztály megnyitására kapta meg az engedélyt. Ez nem több, mint amennyi tavaly az egy magyar alapiskolában volt. De a diákok száma a két iskolában a tavalyi évhez képest összesen kb. ötvennel magasabb. Az igazgatónő elmondta, szó volt arról, hogy iskolájuk alsó tagozatos tanulóinak egy része majd a Nyugat lakótelep új épületében nyitott osztályokba jár, hogy elkerüljék a nebulók utaztatását. A tanügyi igazgatóság igazgatónője az erről szóló megegyezést a két iskola vezetésének kompetenciájába adta azzal, hogy az osztálycsere kölcsönös legyen, a szlovák iskola is nyithasson osztályokat az új magyar iskola épületében. A két iskola vezetése azonban nem jutott megegyezésre, ezért Sebők Valéria e tárgyban írásbeli kérvényt nyújtott be Sztrájkkészültség a rimaszombati magyar alapiskolában A rimaszombati magyar nemzetiségű polgárok mélységes megütközéssel és felháborodással fogadták tanévnyitáskor azt a tényt, hogy a járási tanügyi igazgatóság, semmibe véve a városi önkormányzat határozatát, egyetlen osztályt sem bocsátott a magyar tanítási nyelvű alapiskola számára az újonnan átadott Clementis utcai 24 tantermes épületben. Arrogáns módon, saját ígéreteit is megszegve játszotta ki az önkormányzat által megszabott 6 osztály átadását a város tulajdonában lévő új iskolaépületben. A demokrácia, a polgári egyenjogúság durva megsértése ez az ügyködés, amely nemcsak az itt élő magyar nemzeti közösség alapvető jogait sérti, hanem elvetve a viszálykodás magvát, a két itt élő nép békés együttélését is kikezdi. Elfogadhatatlan számunkra az a magyarázat, hogy majd a következő építendő alapiskola fogadja a Nyugat lakótelepen élő gyermekeinket, nem maradhatunk az örökösen ismételt ígéretek szintjén. Mi nem akarunk senkit megrövidíteni, sem viszályt kelteni, kizárólag gyermekeink azonos esélyét, jogos érdekét védjük. Tiltakozásunk jeléül az alábbi felhívást hozzuk az illetékes szervek tudomására, melyet a mai napig mintegy 400 polgár írt alá. A sztrájkelőkészítő-bizottság Rimaszombat, 1993. szeptember 1. Felhívás Mi, a Rimaszombati Dobšinský és a Šrobár Utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola tanulóinak szülei és pedagógusai támogatjuk a városi képviselőtestület 47/93-as számú határozatát, melynek alapján követeljük a Clementis utcai iskolaépület 6 osztálytermét a Dobšinský utca magyar tannyelvű alapiskola részére átadni. Amennyiben követelésünknek a Rimaszombati Tanügyi Igazgatóság 1993. szeptember 6-áig nem tesz eleget, célunk eléréséért sztrájkolni is hajlandók vagyunk. Követelésünket aláírásunkkal szentesítjük. EGY KIS NAGYVONALÚSÁGOT Az orruknál messzebb látó szlovák politikusok már rádöbbentek: nem biztos, hogy a legközelebbi megmérettetésnél is azok kapják a legtöbb szavazatot, akiknek legnagyobb lesz a kokárdájuk, akik a legnagyobbat dobbantva csűrdöngölnek a nemzeti tábortűz körül. Vannak már politikusok, akiknek könnyezik a szeme a hazafiak által rakott máglyák füstjétől. Csak ezzel magyarázható, hogy egyre többen mondják, nem ártana a kisebbségi politikában is, a politika más tartományaiban is nagyvonalúbbnak lenni. Aki még érdeklődik ebben az országban a közügyek iránt, csak a kisszerűség mindent elárasztó megnyilvánulásaként fogta fel például a módszert, ahogy Vladimír Mečiar kormánya visszahívja posztjáról Szlovákia bécsi nagykövetét. Még meg sem száradt a nyomdafesték az újságokon, amelyekben megjelent az interjúja, Pozsony máris világgá kiáltotta: Filkus professzor nem bizonyult lojálisnak, így nem képviselheti az országot a császárvárosban. Felmerül a kérdés: vajon a szlovákiai magyarok iránti rokonszev, vagy egyszerűen csak az emberi jóérzés, vagy valami más késztette a minap Pavol Kanist, a Demokratikus Baloldal Pártja alelnökét arra, törekednek a nemzetiségi ellentétek kiküszöbölésére, mert ha ezeket eliminálnák, a szociális feszültségek elviselhetetlenné válása idején nem lehetne a kisebbségeket „villámhárítóként", figyelemelterelő objektumként martalékul dobni a többségi nemzet elégedetlen tömegeinek. Ezzel szemben a korszerűbb módon gondolkodó politikusok felismerték, hogy mit kíván Szlovákiától Európa szerencsésebb része. Elsősorban azt kívánja, hogy a minimumra csökkenjen az összes etnikai feszültségforrás. Naivság azt gondolni, hogy néhány hónapja azért fogalmazta meg az Európa Tanács a sokat emlegetett 1201-es ajánlást, mert Strasbourgban az ET mérvadó politikusainak többsége különös rokonszenvvel viseltetik a szlovákiai magyarok iránt. A politika klaszikusainak szavaival élve Nyugat-Európának nem barátai és ellenségei vannak, hanem érdekei. Az az érdeke, hogy az összeomlott kommunizmus romjain minél kevesebb Bosznia és Hegyi Karabah legyen. Feltételezhető, hogy Szlovákia Európa Tanácsba való felvételekor a Mečiar-kormány hangadói is felismerték: előbb-utóbb teljesíteni kell az ET ajánlásait. A kormány kisszerűsége éppen abban rejlik, hogy úgy döntött, minél utóbb rendezzék a rendezendőket, hogy a nemzetiek előtt azzal érvelhessenek: küíső nyomásra tették, amit tettek. Ezzel, elsősorban Szlovákiának ártottak, amelynek pozitív, megítélését oly fontosnak tartják. TÓTH MIHÁLY hogy a kisszerűség vádjával illette a kormány kisebbségi politikáját. Vagy afölött is érdemes elgondolkodni, vajon azért sürgette-e Ján Čarnogurský a névhasználatról és a helységnévtáblákról szóló törvény gyors elfogadását, mert különösebben szeret bennünket vagy valami másért. Jogi státusunk szempontjából teljesen közömbös, hogy a közérzetünket alapvetően befolyásoló törvények kezdeményezése, elfogadása, beiktatása során érvényesülnek-e vagy sem érzelmi mozzanatok. Ne érvényesüljenek ... Ennél sokkal fontosabb, ha mérvadó politikusok tisztán a józan észre hallgatva, Szlovákia érdekeiből kiindulva szorgalmaznak olyan, a kisebbségek jogállását szabályozó törvényeket, amelyek hatására megszűnnek a feszültségforrások. Pontosabban: legalább az etnikai feszültségforrások megszűnnek. Ugyanis az átmeneti időszakban, amely legalább egy évtizedig eltart, lesz éppen elég más (gazdasági és szociális) feszültségforrás. A régi módon, kisnemzeti kategóriákban gondolkodó politikusok - és Mečiar csapata ezek közé tartozik — abban különböznek az új európai helyzetet felismerő politikusoktól, hogy amíg az előbbiek nem is nagyon