Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-09 / 183. szám, hétfő

HAZAI KÖRKÉP 1993. AUGUSZTUS 9. A CSEMKÉSZ ÚJ NEVE: SZLOVÁKIAI MAGYAR PAX ROMANA Augusztus 5-8.-a között Komárom­ban nemzetközi találkozót szerve­zett a CSEMKÉSZ, azaz a Csehszlo­vákiai Magyar Keresztény Értelmi­ségiek Szövetsége. Alaksza Jánostól, a szövetség társelnökétől afelől ér­deklődtünk, milyen céllal szervezték az összejövetelt. - A tavalyi ipolysági találkozóhoz hasonlóan idén is megszerveztük a Kárpát-medencei és a nyugati ma­gyar keresztény értelmiség találko­zóját. Témája: Kereszténység és ne­velés. Körülbelül hatvan résztvevője volt a találkozónak. Egy kerekasz­tal-beszélgetésen a szlovákiai ke­resztény iskolák - az ipolysági, a du­naszerdahelyi és a gútai iskola - pe­dagógusaival találkoztunk, akik el­mondták: nem kapnak elég támoga­tást, nincsenek megfelelő tan­könyveik. Göndöcs László, a Rákó­czi Szövetség nyugalmazott főtitká­ra megígérte, módszertani könyvek­kel fogják segíteni a szlovákiai ke­resztény iskolákat. - Kik voltak az előadók, s milyen témákkal foglalkoztak? - A fő előadást Csanád Béla, a Ke­resztény Értelmiségiek Szövetségé­nek Budapestről érkezett elnöke tar­totta. Reisz Pál, az Esztergomi Fe­rences Gimnázium tanára a keresz­tény iskolák helyzetéről beszélt. Nyíredy Maurus pannonhalmi apát előadásának címe Új vallások, világ­nézetek, a kereszténységgel szembe­ni kihívások és a rájuk adott keresz­tény válasz volt. Ezt követően a Kár­pát-medencei és a nyugati magyar keresztény értelmiségi szervezetek képviselőinek részvételével került sor egy kerekasztal-beszélgetésre. Külföldről mintegy tízen jöttek, Ma­gyarországon kívül Ausztriából, Né­metországból, Svájcból, valamint Er­délyből. - Az előadásokon kívül egyéb programja is volt a találkozónak? - Sor került a CSEMKÉSZ máso­dik közgyűlésére is, melynek legfon­tosabb pontja a szervezet nevének megváltoztatása volt. Új nevünk: Szlovákiai Magyar Pax Romana - Keresztény Értelmiségiek Szövet­sége. Szervezeti összetételét tekint­ve helyi és szakcsoportokból áll. Egész Szlovákia területén hat helyi csoport, valamint a Lippay János Természetbarát Kör működik. A Pax Romana elnöke Gyurgyík László, társelnöke jómagam vagyok, a főtit­kára pedig Sebők Éva. A szervezet célja elsősorban az ismeretterjesztés és aktuális előadások szervezése. (gaál) SZEPTEMBERBEN LEÁLLNAK A VONATOK? VASÚTKRÍZIS -Egyre inkább utálok vonaton utazni. Tiszta pofátlanság ennyi pénzt elkérni egy jegyért. Hát azt gondolják, csak azért járok Pozsonyba dolgozni, hogy a jegyre valót megkeressem? — hallottam a minap a Párkány-Pozsony vasútvonalon utazva egy ingázó munkás méltatlankodását. Űtitársa ironikusan vigasztalta: - Ne félj pajtás, nem sokáig kell ezt tűrnöd. Utazunk mi még buszon is, hiszen az újság is azt írja, szeptemberre tönkremegy a vasút. Jómagam is évek óta utazom vonattal Pozsonyba, saját tapasztalataim alapján állítha­tom: az utóbbi időben a vasúton csak a menetjegyek ára emelkedett, az utazás színvonala maradt a régi, sőt... SZEPTEMBERBEN ELFOGY A PÉNZ Az ingázónak a vasút végnapjait idéző megjegyzése nem volt alapta­lan. Imrich Sedláček, a Vasutasok Szakszervezeti Egyesületének elnö­ke a sajtóban is közzétett nyilatko­zatában kijelentette: amennyiben nem hoznak új törvényalkotási és gazdasági intézkedéseket, a vasút szeptember közepéig feléli az állami költségvetésből számára megszava­zott keretet. Ezután vagy leáll, vagy rendkívül balesetveszélyesen kénytelen folytatni működését. És ezt nemcsak a szakszervezet elnöke állítja, de a vasútigazgatóság, sőt a közlekedési és távközlési tárca vezetője is beismerte. A szakszerve­zet felhívást intézett a szlovák kor­mányhoz, amelyben figyelmeztet: nincs pénz a karbantartásra, a javítá­sokra, az ellopott berendezések és alkatrészek pótlására, és ez csak a tragédiák valószínűségét növeli. Az egy évvel ezelőtti, hat emberéle­tet követelő budkovicei vasúti sze­rencsétlenség óta semmi sem javult, azóta a szlovák vasutakon 52 baleset történt. „A VASÚT ÖRÖK" Gabriel Rybár, a Szlovák Vasút­igazgatóság sajtószóvivője ennek el­lenére optimista. Szerinte a vasút örök, az sosem állhat le, mert ez ellentmondana a józan észnek. El­mondta: a megoldáson dolgoznak, a kormány e hónap végéig meghatá­rozza, milyen péznforrásokból old­ható meg az év hátralevő részére a vasút problémája. A felmérések szerint a vasútnak 600 millió koro­nára lenne szüksége. A vállalatnak 2,8 milliárd korona kinnlevősége és 2,1 milliárd tartozása van, s a kü­lönbség, a 700 millió nyereség, az év végéig megoldhatná a vasút problé­máit - állítja a szóvivő. Ez mind szép, csakhogy más dolog a matema­tika és megint más a könyörtelen valóság. Hiszen nem ritka jelelnség, hogy egy vállalatnak milliárdos kinnlevőségei vannak, de mivel azo­kat képtelen behajtani, megállítha­tatlanul sodródik a csőd felé. DOTÁCIÓ HELYETT FORGATÓKÖNYV Ausztriában a kormány 30 mil­liárd schilling, Magyarországon 30 milliárd forint, Csehországban 7 mil­liárd korona állami dotációt nyújt vasútnak, amellyel a gyorsvasútvo­nalak kiépítését támogatja. Lengyel­ország már régebben elkezdte ezek­nek a vasútvonalaknak a kiépítését, s ha ezek befejeződnek, a gyorsvasút Magyarországon, illetve Lengyel­országon keresztül elkerüli hazán­kat. Szlovákia elveszíti rendkívül kedvező fölrajzi fekvésének elő­nyeit, amelyekkel pedig az ország szétszakításakor oly vehemensen ér­veltek a szlovák államiság szószólói. A Szlovák Köztársaság Vasutainak azonban állami dotáció helyett ka­tasztrófa-forgatókönyv áll a rendel­kezésükre. A szakszervezeti veze­tők információi szerint ez a forgató­könyv számol a ráfizetéses teher­szállítási vasútvonalak és a sze­mélyforgalom egyes vonalainak megszüntetésével, valamint a külön­böző kedvezmények beszüntetésé­vel, és az ezredfordulóig csaknem 15 ezer embert bocsátanának el a vas­úttól. A tervezet javaslata szerint a vasút alkalmazottai jóval több túl­órát teljesítenének, összevont mun­kaköröket látnának el, ami ugyan lényeges megtakarítást eredményez­het, ugyanakkor növeli a balesetve­szélyt. NE KIFOGÁST ­MEGOLDÁST KERESSÜNK! Az illetékesek, a közlekedési tárca vezetői még ma is előszeretettel pró­bálják a felelősséget a volt föderális minisztériumra hárítani, amely állí­tólag elhanyagolta a szlovák vasuta­kat. Az ugyan igaz, hogy az év elejétől önálló állami vállalatként működő mai Szlovák Köztársaság Vasutai azelőtt csak a Csehszlovák Állami Vasutak üzemének szintjén, körzeti igazgatóság vezetésével mű­ködött, ugyanakkor - a szakszerve­zetek szerint - az is igaz, hogy az idei szlovák állami költségvetésből a vasutaknak juttatott keret csupán töredéke annak, amit a szlovákiai vasutak a volt szövetségi költségve­tésből kaptak. Ideje lenne tehát nem kifogásokat, hanem megoldást ke­resni. A végső megoldást az érintet­tek a vasutakról szóló törvény elfo­gadásától váiják, de megalkotásában a vasutasok is szeretnének részt ven­ni, hogy mindenki számára elfogad­ható jogi normát sikerüljön létrehoz­ni. Mert ha még sokáig húzódik a vasutak problémájának megoldása, a szakszervezet készen áll a vasuta­sok munkalehetőségeinek megtartá­sáért harcba szállni, s végső esetben a radikális lépéseket sem tartja ki­zártnak. Ezt pedig az ország egész lakossága megérezné, hiszen a leg­többen kénytelenek vagyunk utazni. Lehet, hogy szeptembertől már nem lesz mivel? , , , GAAL LÁSZLÓ TURISTAINVÁZIÓ Szombaton délután személygépko­csik több kilométeres sora várako­zott az oroszvári határátkelőhelyen, Magyarországra tartva. A sajtóiroda tudósítása szerint a várakozók túl­nyomó része németországi turista volt, aki Magyarországon szeretné eltölteni a szabadságát. A határon a várakozási idő öt-hat óra volt. A szintén hosszú sort képező kamio­nok négy órát várakoztak. SZÓFOGADATLANOK? A szlovák sajtóügynökség munkatársa, alapos utánjárással, megállapította, hogy az SZK Privatizációs Minisztériumában augusztus 7-én, szombaton reggeltől 14.30-ig Vlasta Erešová portáson és Pavol Masarykon, a kisprivati­zációt irányító osztály vezetőhelyettesén kívül egy lélek sem tartózkodott. Ez a tény azért érdekes, mert Vladimír Mečiar miniszterelnök, a privatizációs tárca ideiglenes irányítója, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom szerdai sajtóértekezletén kijelentette: a privatizációs minisztérium munkatársainak szabadságát felfüggesztették, és az ő rendeletére a hétvégén is dolgoznak. Vajon ismét a miniszterelnök füllentett, vagy csak az alkalmazottai szófogadatlanok? A MATADORBAN 4 MILLIÓ A KÁR - TETTES NINCS Pénteken délután a pozsonyi Ligetfalut belepte a fekete, nehéz füst. A FUN rádió félóránként figyelmeztette az ottlakókat, zárják be ablakai­kat, ne engedjék gyermekeiket az utcára! Akik hallották, leginkább arra gondoltak, hogy a tűz következtében mérgező anyagok kerültek a leve­gőbe, hiszen a nagy múltú gyárban leginkább gumiféléket, műanyag padlóburkolatokat készíte­nek, sokféle vegyianyagból. Szerencsére az öko­lógia szempontjából „tiszta" tűz volt ez, de az okát tekintve - úgy tűnik - túlságosan is „pisz­kos" egy ügy. Sokan gyanítják, és a rendőrség előzetes, az alapos kivizsgálást megelőző vélemé­nye is az, hogy szándékos gyújtogatásról van szó. A Matador állami vállalat nemrégiben négy önálló üzemre oszlott, s bár Görögországba, Hol­landiába, Németországba, Spanyolországba és ki­sebb tételekben Európa többi államába exportál­ta termékeit, a csőd szélére került. A gyárban úgy tudták, hogy szeptemberben - végleg vagy átme­netileg? - bezárja kapuit. Tény, hogy ebben az évben három hullámban nagy elbocsátások vol­tak, s .a több mint 2000 alkalmazottból nyárra már csak nyolcszázat foglalkoztattak. A múlt hónapban, hitelre, nagy mennyiségű kaucsukot vásároltak valutáért; s mivel termékeiknek új piacot találtak, azt remélték, hogy az üzemi szabadság után ennek köszönhetően talpra áll a vállalat... Most viszont az a helyzet, hogy csak a gyors tűzoltói beavatkozásnak, nem égett por­rá. A kárt, előzetesen, 4-5 millió koronára becsü­lik. Az igazgató, Ján Fiamčik szerint egy héten belül megindul a termelés. Különben még szom­baton kinevezett egy kárfelmérő bizottságot, s azt ígérte, hogy már ma 14 órakor tájékoztatja az újságírókat a pillanatnyi helyzetről és a teen­dőkről. Ebben az évben a gyárban ez volt a negyedik - a legsúlyosabb - tűzeset! Bebizonyosodott, hogy az előző hármat valaki szándékosan okozta; sajnos, a mai napig sem derült ki, hogy ki(k). Ezúttal is emberi kéz borította lángba az egyik üzemrészt, és a kész termékek raktárát. A lángok 8-10 méter magasba csaptak, s az oltást nehezí­tette a sűrű füst. Pénteken, valamivel éjfél előtt az utolsó szikra is kialudt. Több tűzoltó, a biztonság kedvéért mégis a helyszínen maradt és az egész térséget rendőrök őrizték. És őrzik most is, amíg a nyomozók el nem végzik munkájukat. Külön­ben a gyár vezetői, a tűzoltók és a rendőrök minden kérdésünkre rendkívül ingerülten „vála­szoltak": amíg az ügyet nem zárták le, nem nyilatkozhatnak. Egyikük minden újságírót a po­kolba kívánt, mondván, hogy a szombati lapok­ban írtak nem fedik a valóságot, csak annyi az igaz belőlük, hogy a Matadorban tűz volt. Milan Kuzma igazgatóhelyettes meg van róla győződve, hogy szabotázs ez a javából, mivel a tűzeset előtti napon végigellenőrizték a műszaki felszerelése­ket, és mindent rendben találtak. Egyesek szerint csak olyan valaki lehetett a tettes, aki jól ismeri a gyárat, tudja, melyek a legfontosabb részlegek, mi béníthatja meg leginkább a termelést. Ám a feltételezés még nem bizonyíték, s ha ezt a tűzesetet is olyan sikerrel fogják kivizsgálni, mint az előző hármat, könnyen megeshet, hogy a gyújtogató addig nem nyugszik, míg egyszer nem lesz a lángok martaléka az egész gyár. Ugyanakkor elgondolkoztatok azok a vélemé­nyek is, hogy a csőd szélén álló gyárnak ez is egy bizonyos megoldás, mivel a biztosító fizet, ráadá­sul egy tűz ürügyén sok mindent el lehet tussolni. De a feltevéseknek nincs semmilyen súlyuk, csu­pán a tényeknek, s azok nyilvánosságra hozata­láig még várnunk kell. (ozorai) GÍMES '93 Évek, sőt évtizedek óta általános a képlet: amint „beindul" a nyár, „beindulnak" a különböző táborok is. így volt ez idén is. Gímes, ez a zoboralji község például augusztus 1-je és 14-e között immár harmad­szor ad otthont a Magyar Ifjúság Érdekeit Védő Szövetség által szer­vezett nyári szabadegyetemnek. A festői környezetben, a romantikus várrom alatt, a tóparton lakályos kis faházikókban közel 140 fiatal gyűlt össze Szlovákia különböző tájairól, sőt határain túlról is, hogy szórakoz­zanak, hogy ismerkedjenek, s hogy újat tanulhassanak. Teszem azt nyel­veket, angolt, japánt, külföldi nyelv­tanárok vezetésével, harcművésze­teket vagy számítástechnikát, fafara­gást, nemezkészítést, gyöngyfűzést, szövést. Sokan jöttek el azért, hogy előadásokat hallgassanak pedagógiá­ból, pszichológiából, történelemből, megismerkedhessenek különböző al­ternatív gyógyászati eljárásokkal, ta­lálkozhassanak neves szakemberek­kel, politikusokkal. De persze voltak most is olyanok, akik nem is annyira az előadások, tanfolyamok miatt jöt­tek el Gímesre, hanem elsősorban azért, hogy egy-két év után újra találkozhassanak a régebbi táborok­ban megismert barátaikkal, komáro­miak a nagykaposiakkal, dunaszer­dahelyiek az érsekújváriakkal. Ne­kik az is elég volt, hogy újra együtt lehetnek, már ettől jól érezték magu­kat a táborban. Akik pedig mondjuk megcsömörlöttek a sok tanul­mánytól, felüdülhettek az esti disz­kóban vagy a tábortűz mellett. Pi­henni, szórakozni, tanulni, minderre valóban lehetőséget nyújtott ez a tá­borozás. A MIESZ idei, harmadik nyári szabadegyetemén is volt sok érdekes és tartalmas program, meg volt egy-két elszalasztott lehetőség is. Az idén is adódott néhány nem várt akadály, idén sem úgy történt minden, ahogy azt a szervezők és a résztvevők elképzelték. Ennek el­lenére, ha olykor nem jött is be a tervezett előadás vagy tanfolyam, nem csináltak belőle gondot. Talál­tak pótmegoldást, hiszen végül is mindenki maga szervezte a napi programját, szabadon dönthette el, milyen előadásra vagy tanfolyamra jelentkezik be. A befizetett 700 ko­ronában azok ára is benne volt, nemcsak a szállás és a napi három­szori étkezés. Hogy voltak „szigorú" rendszabályok? Hogy a tábor terüle­tén tilos volt az alkoholfogyasztás? Hogy éjfél után takarodót fújtak a táborvezetők? Ezt is el lehetett viselni, mert aki szórakozni vágyott, így is megtalálhatta rá az alkalmat. Akiknek meg nem tetszett ez a rend, legfeljebb szedték a sátorfájukat. Akik viszont jól érezték magukat - azok alighanem jövőre is eljönnek. (forgon) LAKÁSVÉTELRE... (Folytatás az 1. oldalról) ze rá, három lehetőség közül vá­laszthat. A legegyszerűbb, de nem a legol­csóbb módszer a Szlovák Állami Takarékpénztárhoz fordulni és kész­pénzt kérni. Ez a pénzintézmény legfeljebb 50 ezer koronát kölcsö­nöz, 18,5 százalékos kamattal. Ter­mészetesen felülvizsgálja, hogy a törlesztést illetően, milyen garan­ciát vállal az ügyfél. A kölcsönt kérő házastársak esetében mindketten kötelezettséget kell hogy vállalja­nak, ezt a kezesek házastársaitól szintén megkövetelik. Ha a visszafi­zetés feltételeinek nem tudnak ele­get tenni, tehát, ha a takarékpénz­tár nem tartja megbízhatónak a hoz­zá forduló ügyfelet, a kérelmezők az első építkezési takarékosságba kap­csolódhatnak be. Attól függően, mi­lyen összegre van szükségük, szer­ződést köthetnek a takarékpénztár­ral, amely a rendszeresen spórolók­nak prémiumot, illetve kedvezmé­nyes kamatú kölcsönt ad. Hasonló szolgáltatást nyújt az Általános Hi­telbank (VÚB) - Wüstenrot Rt. Épít­kezési Takarékpénztár, a feltételek­ről a bank valamennyi fiókjában tá­jékoztatják az érdeklődőket. D. T.

Next

/
Thumbnails
Contents