Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-23 / 195. szám, hétfő

KALEIDOSZKÓP . ÚJSZÓÄ 1993. AUGUSZTUS 23. A emberarcú szocializmus i\Zj évében, 1968. augusztus 21-én a második világháború egyik győztes állama, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, órák alatt legyőzött és megszállt tartománnyá változott huszonkét évre, idegen hatalom katonai jelenlétével és az államigazgatás másodrendűségével. A katonai támadást Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Elnöksége az alapvető nemzetközi jog megsértésének minősítette, .de már augusztus 21-én a moszkvai Pravdában a TASZSZ is nyilatkozott, hivatkozva a csehszlovák, hatalmi szervek segélykérő kezdeményezésére, és rámutatva, hogy ellenforradalmi erők támadása folytán veszélybe került a jogállamiság és a szocializmus jövője. (1969, Výber I, 241.) A moszkvai Pravda augusztus 22-én is ellenforradalom előkészítésével vádolta a dubčeki vezetést, az általános népi ellenállás következtében azonban Brezsnyev kénytelen volt a tárgyalás útját keresni az elítélt és megvetett dubčeki vezetéssel. A tények zárolása — két évtizedre A moszkvai ötnapos konferencia után azonban eltűnt a politikai vádiratból a behívás és az ellenforradalom létezése, de megmaradtak a befejezett tények — csekély két évtizedre. Augusztus 26-án a moszkvai közös jegyzőkönyvet nem tették közzé, de hozzájutott az angol Economist, átvette a DOBA 1969. évi 23. száma. Az Economist 13 pontot sorol fel, lényeges a 2. pont, mely szerint azok a személyek, akiknek a tevékenysége ellenkezik a jegyzőkönyv alapelveivel, meg lesznek fosztva tisztségeiktől. Ködösítés a 4. pont, mely szerint: „Az idegen hadseregek nem fognak beavatkozni Csehszlovákia belügyeibe, amint eltűnik a szocializmust fenyegető veszély, a szövetséges hadseregek fokozatosan elhagyják az országot." A fegyveres beavatkozásra nem is volt többé szükség, a KGB elegendőnek bizonyult minden kezdeményezés és irányzat megrendszabályozására. A 12. pontot is ki kell emelni: „Augusztus 20-ától kezdve a Szovjetunió és Csehszlovákia szervei között létrejött minden kapcsolat szigúran bizalmasnak minősül, beleszámítva jelen gyűlésünket. " Az augusztus 21-i és 22-i moszkvai Pravda még rendületlenül hitt a behívók, pontosabban meghatározva a puccsisták sikerében, a behívás elkövetését azonban napjainkig sem vállalta senki, ilyen értelemben nyilatmánytörvény javaslatát, melynek szövegét — esetleges észrevételek céljából - a sajtóban közzétették. (Pravda, okt. 4, Új Szó, okt. 5, Nové slovo, okt. 10, Hét, okt. 13). Mivel írásbeli kiegészítő javaslat nem érkezett, 1968. október 27-én a szövetségi nemzetgyűlés elé terjesztették. Jelen volt 249 képviselő, köztük 11 magyar nemzetiségű, hárman főiskolai végzettséggel. Mindezt azért kell kiemelni, mert az alkotmánytörvény elJANICS KÁLMÁN Gyarmati szolgaság A merénylet hatása döbbenetes volt, a magyar közvélemény csak találgatásokra szorítkozott, a magam részéről annyit tettem, hogy bizonyítékaimat megőriztem. Mivel az érvényes alkotmánytörvény elkobzása Andropov elvtársék korlátlan garázdálkodását bizonyította, 1987 márciusában a budapesti „Égtájak között" című szamizdatban cikket tettem közzé, bizonyítva, hogy a csehszlovákiai nemzetiségi törvény (144/1968) közönA GYŐZELEMTŐL A VERESÉGIG • A DEMOKRÁCIÁT GOTTWALD ÖRÖKSÉGÉBEN KERESIK kozott Gustáv Husák is 1968. augusztus 28-án: „...nem ismerek egyetlen embert sem, akár a CSKP-ban, akár az SZLKP-ban, a politikai életben sem, akiről teljes bizonyossággal ki lehetne mondani, hogy megtette ezt a lépést." (Pravda, 1968. aug. 29.) A gyarmati sors végzete rövidesen tudatossá vált: a katonai erők közvetlen bevetése nélkül is a KGB vette át az uralmat, hatalmát és kíméletlenségét a magyar kisebbség érdekeinek semmibevételével kellett rövidesen tapasztalnunk. Már a moszkvai határozat is elhatárolta magát az áprilisi akcióprogramtól, vagyis az egyenrangúság és a kulturális önigazgatás elveitől, a hatalmi eldurvulás azonban itt nem állt meg, novemberre bekövetkezett az Andropovgárda durva lépése a magyar kisebbség ellen, a nemzetiségi alkotmány törvény eltiprása. Mivel két évtizeden keresztül a durvaságnak súlyos következményei voltak, ideje a tényleg bekövetkezett és bizonyítható történelmi események pontos feltárása. Merénylet a kisebbség ellen A dubčeki vezetés szakemberei, a nyári egyezkedések után, október elejére megszövegezték az új nemzetiségi alkotkobzása után olyan híresztelések láttak napvilágot, hogy a megszavazás előtt magyarellenes nacionalistak „átírták" a törvényt, de a 249 képviselő, a 11 magyarral együtt „nem vette észre". Márpedig, ha másnak nem, talán Lőrincz Gyulának feltűnt volna az átszerkesztés. A javaslatot a jelenlévő 249 képviselő egyhangúlag megszavazta, hozzászólt Egri László magyar képviselő, aki szerint: „Az egyenrangúságra és az önrealizációra való jogot nem elég csak meghirdetni, ... meg kell teremteni az államhatalmi, politikai és végrehajtó intézményeket." (Új Szó, 1968. október 28.) Az elfogadott alkotmánytörvény szövegét az Új Szó 1968. október 29-én tette közzé, október 30-án Pozsonyban Svodoba elnök aláírta. A megszavazástól számított Ildik napon, 1968. november 7-én az Új Szó közölte olvasóval, hogy nem az az érvényes alkotmánytörvény, amit eddig közzétettek, hanem amit a lap november 7-én közölt olvasóival. A novemberi hamisítvány törölte az egyenrangúságot, az önigazgatásra való jogot, az önálló döntés jogát, a saját nyelven való művelődés jogát, a nyelvi jogot az állami szervekkel való kapcsolatban, sajtótermékek kiadásának a jogát. séges hamisítvány, a valódi, eredeti alkotmánytörvényt ismeretlen tettesek 1968 novemberének első napjaiban elkobozták és parancsot adtak a hamis szöveg elfogadására. 1987. május 7-én beidéztek a biztonsági szervek galántai parancsnokságára, ahol a Pozsonyból érkezett (ZNB kerületi parancsonokság) major Štefan Danáš tudomásomra hozta, hogy a budapesti szamizdatban leírt állításaimat bizonyítsam be, másként az államügyészség vádat emel ellenem. Bizonyítékaimat - azaz egy részét - leadtam a munkahelyemen megjelent Ján Lénárt kapitánynak május 11én. 1987. július 9-én újból Galántára hívtak, ahol major Štefan Danáš (őrnagy) közölte velem, hogy az államügyészség bizonyítékaimat elfogadta, és nem indít ellenem eljárást. Némi naivitással azt kérdeztem major Štefan Danáštól: „És most mi lesz?" Az őrnagy enyhe vállrándítás kíséretében válaszolt: „Mi lenne! Semmi". Tehát mindössze anynyit értem el, hogy tapasztalhattam a gyarmati szolgaság teljes valóságát. A hamisítvány törvénnyé vált A magyar kulturális és társadalmi szervek határozottan elítélték a Csehszlovákia elleni katonai agressziót, kivétel nélkül, ezt a szlovák sajtó is értékelte, pl. a Večerník: „Magyar honfitársaink kitartanak!" (Aug. 25) A megrohanás után egy ideig elhalkultak a magyarellenes hangok, de 1969-ben erőteljesen lépett a porondra a Matica slovenská, bevetette ugyanazt a „muníciót", ami mellett 1990 októberében ezrek tüntettek, 1992-re pedig törvénnyé lett. A jellegzetesség is - tekintet nélkül az eltelt negyedszázadra - teljesen azonos, mindennek alapja a Gottwald-Okáli-Široký-féle háború utáni sztálinista inaszlagolás; a Matica részéről Augustín Marko a cseh Doba 1969. 21. számában „etette" a cseh olvasókat Daniel Okáli szélhámosságaival, pl. „a magyarok a 16. és a 17. században jöttek Dél-Szlovákiába". Bizonyos, hogy a dubčeki vezetés minden nacionalista szélsőséget visszautasított, a nemzeti érzelmű harcosok nevében Ján Dorula panaszkodott a Pravdában: „...a Szlovák Tudományos Akadémia Ľudovit Štúr Nyelvtudományi Intézetének dolgozói egyáltalán nem vettek részt a Csehszlovákiában élő nemzetiségek helyzetére vonatkozó alkotmánytörvényjavaslat megszövegezésében, sőt, ellenkezőleg, még javaslataikat sem vették tekintetbe." (Pravda, 1968. november 3.) Ján Dorula persze november 3-án még nem tudhatta, hogy november 7-ére beavatkozik Andropov gépezete és nem lesz többé szükség tanácsadásra. A hamisítvány szilárdnak bizonyult, huszonkét évig törvényként szerepelt, de az 1992-es nemzetiségi jogalkotásoknál hamisított léte ellenére is különb volt. A mai nacionalista érvelés már Dubček korszakát is átlépi, fél évszázad távlatából újból feltör az etnikai lefasisztázás, a fasiszta lesz a kárvallott, a tettes pedig a nemzeti hős. A háború utáni négyéves sztálinista eldurvulás már hatalmi téren is sikereket ér el („fasisztákat nem kártalanítunk"), mert egyesek a demokráciát megértés helyett Gottwald örökségében keresik. Szeretnénk hinni, hogy csak ideiglenesen. ORDÓDY KATALIN ^^

^ ^^ ^^ ^^ Dóra megrezzent. Az első ösztönös mozdulata a menekülésé volt, de maradt. Kinn vagy az erkélyen, nézed a tájat, függetlenül attól, hogy van-e a szomszéd erkélyen valaki, vagy sem. A fejét sem fordította oldalt, nem vette tudomásul, hogy nincs egyedül a varázslatos éjszakában. Hallgattak. Dóra csak annyit látott, hogy balra tőle néha fölizzik egy cigaretta parazsa. Van annyi stílusérzéke, hogy nem töri meg a csendet, gondolta. Borka azonban hosszabb fontolgatás után mégis megszólalt. Egészen halkan, szinte alázatosan. - Köszönöm, hogy nem futottál be. Fönséges így egymás mellett némán gyönyörködni az elénk táruló panorámában. Talán a legszebb perceim voltak ezek veled. - Nem vettelek észre. - De igen. Az első pillanattól fogva tudtad, hogy itt vagyok. - Jó, nincs kedven vitatkozni. - Emlékszel arra a szép estére a cukrászdában? Dóra nem felelt. - Akkor közel kerültünk egymáshoz... Barátok lettünk. Kicsit talán szerelmesek is. Mennyire másképp alakulhatott volna a kettőnk viszonya. De én akkor a versenyre készülődtem, neked pedig az ördög az utadba hozta azt a... Már nem is tudom, hogy hívják. Dóra hallgatott. - A sértett hiúság, meg az, hogy nem mértem fel igazán, mit tudnál jelenteni nekem, megzavarta a magatartásomat. Következetlen voltam és... Mindegy. Elveszítettelek. Csak ne lenne az az érzésem, hogy te vagy az, aki sokat jelenthetett volna nekem. Most már reménytelen... Mégis. Jó, hogy még beszélgethetek veled. Nem is tudom, miért jó, a dolgokon semmit sem változtat. Nem tudom, mi köt hozzád. Egy biztos, nem vagy nekem közömbös. - Magadról beszélsz, Borka, mindig csak magadról. Igazad van, a történteken már nem változtat semmit. Dóra nyugodtan beszélt és most hirtelen szembefordult a férfival. - Én sem bánom, hogy az utolsó alkalommal képesek vagyunk indulatok nélkül beszélgetni. Gondolkodásod kizárólag énközpontú. Jómagam csak annyira vagyok érdekes, amennyiben némileg felkavartam érzésvilágodat. Azt hitted, jogot formálhatsz rám, de ha úgy tetszik, bármikor mellékvágányra tolhatsz. Nem illünk mi egymáshoz. Erre idejében ráébredtem. Ugyanakkor találkoztam valakivel, találkoztam a szerelemmel. És ezt te tönkretetted. Majdnem olyan, mintha életveszélyesen megsebesítettél volna. — Hajlamos vagy a túlzásokra. Nem tudom, mivel vette be a várat olyan rohamosan az a másik? De nem viseltem el könnyen. És ne haragudj, de azt sem, hogy miatta, vagy miattad, ahogy veszszük, a zsebem több mint százezer forinttal lett könnyebb. Azt a pénzt, amit a miniatűrért adtam, sosem látom viszont. — És ha nem lett volna nálam akkor este Pali, gondolod, hogy vakon belemegyek törvénybe ütköző dolgokba, ami beláthatatlan következményekkel járhat? — Semmi bajod sem történt volna, jóhiszeműségedhez nem fért volna kétség, hiszen a kis csomag tartalmáról amúgy sem tudtál. Dórát megkínozta a visszaemlékezés. — Ne beszéljünk erről, nem vagyok alkalmas ilyen szerepre. Azt azonban semmi sem menti, amit a vonatnál rendeztél, nyilván bosszúból. — Azért a bocsánatodat kérem, add a kezed. Dóra nem mozdult, a szava is elakadt. Kezd rossz mederbe terelődni a beszélgetés. Jobb lesz abbahagyni. Egy lépés vissza a szobába pontot tesz mindenre. Mégsem tette meg ezt a lépést, mert Borka akkor mondott valamit. - Megvallom, meglepetésként ért, hogy az az ember nős. Nem egyezett a rólad alkotott képpel, hogy nős emberrel kötsz intim barátságot. Mit feleljen erre? Hogy ő is csak ott tudta meg? Még szánalmasabbnak igazán nem akart feltűnni Borka szemében. Belefáradt a vitába, amely úgy indult, hogy békésen tisztázzák a sok kusza szálat, amiből végül is egy nagy gubanc lett, de inkább kölcsönös szemrehányásokká kezd alakulni. - Akármi történt, Borka, sok kedves órát is töltöttünk együtt. Most, hogy minden valószínűség szerint utoljára beszélgettünk, feledjük el a többit... Kezd hűvös lenni... Jó éjszakát, és ne gondolj rám keserűséggel. Átnyújtotta a kezét. Borka megfogta, szorongatta, ráhajolt, megcsókolta a kézfejét, a tenyerét, míg végül Dóra visszarántotta. A férfi olyan mozdulatot tett, mintha utána akarna nyúlni, mintha magához akarná húzni, de uralkodott magán. Pillanatnyi hallgatás után megindult hangon mondta. - Bocsásd meg, hogy csak csalódást jelentettem neked. A következő pillanatban az erkélye üres volt. Dóra egyedül maradt az éjszakával, a remegő fényű csillagokkal, s a szívére figyelt, amely nehéz is volt, mégsem mentes minden örömtől. Furcsa embert ismert meg Borkában. Maga sem tudja, milyen érzésekkel gondol évek múlva rá. Mennyire lesz kialakult és egységes a róla alkotott kép. Jó, hogy mégsem váltak el haraggal. (Folytatjuk)