Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-19 / 192. szám, csütörtök

RIPORT 1ÚJSZÓ1 1993. AUGUSZTUS 19. A egész egy adóhivatali el/\ ^ lenőrzéssel kezdődött, i VZj Besztercebányán különféle visszaélések gyanúja miatt befagyasztották egy vállalat számláját, mely a Poľnoprodukt nevet viseli. Ezzel az Üggyel kapcsolatban jutottak el a besztercebányai adóellenőrök a Zsélyi Földművesszövetkezetbe is. Annak szerettek volna utánanézni, hogy a Poľnoprodukt által az elmúlt év májusában a zsélyi szövetkezet számlájára utalt pénzösszegek valóban megérkeztek-e a címzetthez. Az április 28-án tartott ellenőrzés megállapította, hogy a pénz - 200 ezer koronán fölüli összeg - nincs bevezetve a szövetkezet pénztárkönyvébe. Ezzel kezdődölt a zsélyi Kajtor Tibornénak, a szövetkezet információs osztálya vezetőjének, illetve kolléganőjének, Blalena Rumanovdnak a kálváriája, akiket állításuk szerint megpróbáltak ártatlanul belerángatni az ügybe, s miután erre nem voltak hajlandók, távozniuk kellett. Július elsejével mindkettőjüknek megszűnt a munkaviszonyuk az említett szövetkezetben. Oda-vissza hamisítva Kajtorék háza a falu egyik mellékutcájában áll, szemben az orvosi rendelővel. Az utca egyetlen emeletes épülete. Nem különösen nagy ház, inkább szokványosnak mondható, de itt, a földszintesek szomszédságában azért szemet szúr sikkasztási ügyben járok, s agyam akaratlanul is képzettársításokkal van tele. Gyorsan elhessegetem azonban az efféle gondolatokat, hiszen a helyzetet még egyáltalán nem ismerem, s megnyomom a csengőt. Kajtor Tibomé nyit ajtót, aki nemrégiben telefonon kereste meg szerkesztőségünket. Nem kétségbeesve, inkább igazát akarván bizonyítani. Mint mondja, a szövetkezet vezetése befeketítette őt és kolléganőjét a tagság előtt, s szeretné, ha a cáfolhatatlan bizonyítékok nyilvánosságra hozatala mindenki előtt világossá tenné, mi áll a dolgok hátterében. Azt is szeretné, ha az illetékes szervek végre pontot tennének az ügy végére, mert érzése szerint most az történik, hogy bizonyos nyomásra húzzák-halasztják a véleménynyilvánítást. - Szóval az egész ügy a besztercebányai adóhivatal ellenőrzésével kezdődött. Ekkor én betegség miatt éppen nem voltam benn; kolléganőm, Blažena Rumanová, a szövetkezet főkönyvelője volt jelen. Az adóhivatal magyarázatot kért a szövetkezet vezetésétől arra vonatkozóan, hol van a hiányzó pénz: egy 126 300 koronás és egy 106 749 koronás tétel. De ők etTe mit csináltak? Kiállítottak két hamis pénztári bevételi számlát ezekre az összegekre - az én aláírásomat hamisítva alájuk. Csak annak felejtettek el utánanézni, hogy én a hamis számlán feltüntetett dátum időpontjában (1992 májusa) éppen a kórházban feküdtem. A férjemmel ugyanis autóbalesetet szenvedtünk, s három hónapig betegszabadságon voltam - meséli kissé feldúltan Kajtomé. - A két hamis számlát a hátunk mögött, titokban becsempészték a ténylegesen elkönyvelt pénztári számlák közé. Rumanová kolléganőm azonban szerencsére résen volt, észrevette a dolgot, s azonnal szólt az elnöknek, valamint Stefanides mérnöknek, a növénytermesztési ágazat vezetőjének, hogy valami nem stimmel a számlák körül. Ök azonban erre nem reagáltak. A kolléganőm, gondolván, hogy nem tiszta az ügy, szólt egy másik kolléganőmnek, s közösen vették észre a hibákat. Ana is rájöttek, hogy a pénztálkönyvet is átírták, holott azt nem lehet se radírozni, se hamisítani. Mégis, két kisebb összeg helyére beírták az említett összegeket. A pénztárkönyv alján szereplő végösszeg azonban, amely természetesen még AZ ELSIKKASZTOTT PÉNZTÁROSNŐK avagy OLYKOR AZ ÚJSÁGÍRÓT IS MEGSZORÍTJÁK az eredeti volt, így már semmiképpen nem ülhetett. Szerencsére a kolléganőmnek eszébe jutott, hogy ezekről a dolgokról fénymásolatokat készítsen. Erre biztatták munkatársnői is. Így, ahogy jöttek az események, úgy fényképezte őket. Kajtomé a fénymásolatokat mutatja: a hamisított és az eredetire visszahamisított pénztárkönyvet, melyben a szóban forgó helyen nyilvánvalóan látni az utólagos javításokat. Hogy miért volt szükség a visszahamisításra? Kajtor Tibomé szerint ennek az volt az oka, hogy ő a dologról több helyre is írásbeli jelentést küldött. - A kolléganőm még aznap, amikor a hamisítást észrevette, felhívott telefonon, hogy elmondja, mi a helyzet. Én rögtön fölkerestem egy jogászt, elmeséltem, hogy milyen bajban vagyok, és ő azt mondta, hogy ha a dolgot nem jelentem sehová, s netán egy újabb ellenőrzés jön, akkor engem megbüntethetnek. És ez az ügy tizenegy évig nem évül el. Ezért én rögtön másnap megírtam egy jelentést, melyet egyrészt a szövetkezet főökonómusának, valamint az ellenőrző bizottság elnökének címeztem, és úgy adtam át, hogy ők aláírásukkal igazolták az átvételt. E jelentésem után az elnök összehívta az illetékeseket. Az összejövetelen az elnök, az alelnök volt jelen, az alelnök lánya, aki a pénztárosnő a szövetkezetben, ott volt a főökonómus, a növényteimesztési ágazat vezetője, az ellenőrző bizottság elnöke a kolléganőm és én. Az elnök rá akart venni, hogy vonjuk vissza jelentésünket, ők majd iparkodni fognak megmagyarázni a dolgot. Én ezt a kérést visszautasítottam. Minket tudtunkon kívül lakat alá akartak záratni, és én a többéves becsületes munkám után olyasmit, hogy belemenjek egy ilyen ügybe, nem tudok elképzelni. Az elnök erre azt válaszolta, hogy (5 se fogja senki miatt tartani a hátát. Én azonban hajthatatlan maradtam, s azzal hagytam ott az összejövetelt, hogy a többi már az ellenőrző bizottságon és az én főnökömön múlik. A kolléganőm, aki szintén aláírta a jelentést, ugyancsak velem jött. Azok után, hogy mi ennyire kemények maradtunk, este hat órakor az elnök fölkereste a főökonómust, Goia mérnököt, odahívatták az alelnököt és a pénztárosnőt, és azonnal visszaállították a dolgokat eredeti állapotukba. Mivel az irodánkhoz nem volt kulcsuk, a takarítónőkkel nyittatták ki az ajtónkat, és keresték a számlákat. Én azonban azokat bezártam egy kis szekrénybe, melyet nem tudtak kinyitni. A pénztárkönyvhöz azonban hozzájutottak, abban a hamisított tételt átírták eredeti állapotába De még mi történt: az elnök fölkeresett minket, és elkérte tőlünk az ominózus bevételi számlákat azzal, hogy ő még nem is látta őket. Elvitte magával és egy óra múlva egy másik, ma már nyugdíjban levő kolléganőnk aláírásával hozott vissza hasonlókat, ugyanúgy kiállítva még két másik hamisított példányt. Én azonban azokat sem engedtem az okmányok közé tenni, mert a pénz nem folyt be a szövetkezet pénztárába. Hogy mi van ezekkel a számlákkal, nem tudjuk, azóta nem láttuk őket. Fénymásolataik azonban a kezünkben vannak. Az utcára kerültek, mert sokat tudtak? Időközben megérkezett Kajtomé kolléganője, Blažena Rumanová is, most már együtt folytatják a történtek ecsetelését. - Amikor a pénztárkönyvet visszahamisították eredeti állapotába, mi újra megtettük jelentésünket, s aláírás ellenében újra átadtuk az előző két címzettnek. Erre az ellenőrző bizottságnak rögtön össze kellett volna ülnie, ehelyett csak tíz nap múlva ült össze, s az ülésen fő szerepet játszott az elnök, és Stefanides mérnök, a növénytermesztési ágazat vezetője, akiknek igazság szerint nem is lett volna szabad befolyásolniuk a döntést. A bizottság, bár mindenről tudott, úgy vélekedett, hogy nem talált visszaéléseket. - Én erre újra elmentem a jogászhoz - mondja Kajtomé hogy mitévő legyek most. Azt tanácsolta, hogy most már jelentsem az ügyet az ügyészségen vagy a rendőrségen. Én megtettem a jelentésemet a nagykürtösi rendőrségen. Sajnos, ennek már három hónapja, azóta sincs meg azonban a vizsgálat végeredménye. Az ügy húzódik, halasztódik. Az adóhivatali ellenőrzés is itt volt újra, most már a nagykürtösiek jöttek, két hetet töltöttek a szövetkezeiben. Az említett visszaéléseken kívül másokat is találtak, jegyzőkönyvezték őket, de azóta sem történt semmi. Az embernek az az érzése, hogy a vizsgálat szándékosan húzódik ilyen sokáig. - Közben pedig mi állás nélkül maradtunk - fűzi hozzá Rumanová asszony. - Szövetkezetünkben az a szokás, hogy minden évben meg kell újítani a munkaszerződést az alkalmazottakkal, s velünk ezt nem tették meg. Így július 1-je óta munkanélküliek vagyunk. Holott nekem például 620 ezer koronás részesedésem van a szövetkezet vagyonában, az örökölt földek értékéből és ledolgozott éveimből kifolyólag. És mindenféle indoklás nélkül elküldtek bennünket, ugyanakkor olyanokat meghagytak, akiknek alig van szövetkezeti részeállítja Alžbeta Rumanová -, hogy a főökonómus, Goda mérnök kezdetben a mi pártunkat fogta. Elmondta, hogy valóban vittek pénzt a minisztériumba, de nem ezeket a szóban forgó összegeket. Az ominózus bevételi elismervény Kajtomé hamisított aláírásával - az elnök szerint ez a papír egyáltalán nem létezik (A szerző felvétele) sedésük. Nyilvánvaló, hogy miért lettünk kényelmetlenek. Ráadásul szerintem gyáva módszerrel bocsájtottak el minket. A szövetkezet elnöke akkor éppen Pozsonyban volt. Onnan telefonált egy barátja, tehát nem is ő, a főnökünknek, Goda mérnöknek, hogy ezt a két nőt küldje haza és az irodák kulcsait pedig hagyjuk ott nála. - Ez június 30-án történt. Az elnöknek tehát még az utolsó napon is Pozsonyba kellett mennie tanácsért. Az ügynek ugyanis pozsonyi vonatkozása is van. Amikor a vezetőség pénzügyben magyarázkodni kezdett, előbb azt mondta, hogy a pénzen gázolajat vettek. Azonban ez se volt dokumentálva. Azután azt állították, hogy a pénzt csúszópénzként a minisztériumba adták azért, hogy a szövetkezet megkapja az állami dotációt és ők ezt a pénzt egyáltalán nem is látták - mondja Kajtomé. - Az egészben az volt a legszebb bocsájtása a hamisítási üggyel? - Az okokat nem kötelességünk felsorolni. - Igaz, hogy amikor Kajtomé megtette jelentését a hamisítási ügyben, akkor ön egy összejövetelen ana kérte őt, hogy vonja vissza ezt a jelentést, és igyekeznek majd az ügyet elsimítani? - Nem, én az ellenőrző bizottság ülésén semmivel nem befolyásoltam őt. Csak arra kértem, hogy hivatalos úton járjon el. Azaz, jelentését a rendőrségen és az adóhivatalban tegye meg. Ez meg is történt, és a vizsgálat most éppen folyamatban van. - A besztercebányai adóhivatal viszont egyértelműen megállapította, hogy a Pornoprodukt által átutalt pénz nem érkezett meg a szövetkezet pénztárába. - Nem. ön nem ismeri egészen a helyzetet. Itt csak anól van szó, hogy nem találták meg az összegre vonatkozó bevételi számlánkat. Az ügyről addig nem kellene írnia, amíg a vizsgálat be nem fejeződik. Mert a dologban egy harmadik személy is érdekelt, akin keresztül az üzlet lezajlott. - Elárulhatná akkor, hogy mégis hová tűnt az a pénz? - Nem. Egyelőre nem mondhatom meg, míg az adóhivatal nem fejezi be a vizsgálatot. - Kajtomé tulajdonában azonban olyan fénymásolt számlák vannak, amelyek a Poľnoprodukt pénzének átvételére vonatkoznak, s melyek alá az ő aláírását hamisították, holott akkor éppen kórházban volt. Kajtomé állítása szerint a szándák eredetije az ön kezében van. - Én ezekről a számlákról semmit nem tudok. Soha nem adtam senkinek parancsot ana, hogy ilyet hamisítson. Ezek a számlák egyáltalán nem léteznek. Jó lenne, ha kikapcsolná a magnót... Riportermagnómmal a nyilatkozóknak a későbbiekben is sok bajuk volt. Az elnök többször kért rá, hogy kapcsoljam ki, a többiek, mint majd kiderül, pedig kifejezetten utasítottak. Kikapcsoltam hát, erre az elnök elmondta, hogy az egész hamisítási ügyet szerinte csak Kajtomé találta ki, mert ezzel szeretné lejáratni őt. Kajtomé férje ugyanis szintén szövetkezeti elnök egy másik helyen, de ott Balík úr szerint már kifelé áll a rúdja, ezért felesége az ő helyére szeretné elhozni. Ezt a vádat később elmondtam Rajtoménak, aki nevetségesnek tartotta az egészet, viszont hozzátette, hogy az elnök és a vezetés ezzel az érvvel próbálja meg őt lejáratni a tagság előtt, illetve azt hozta fel ellenük, hogy szét akarják rombolni a szövetkezetet. De térjünk vissza az elnöki irodába, ahol kezdett egyre parázsabbá válni a hangulat. Balík úr ezután már leginkább csak azt ismételgette, hogy az adóhivatali vizsgálat befejezéséig nem kívánnak nyilatkozni az ügyről és a legjobb lenne, ha én sem írnék róla. Kérésemre az irodájába hívatta Stefanides mérnököt, a növénytermesztési ágazat vezetőjét, valamint Goda mérnököt, a két hölgy főnökéi, a szövetkezet főökonómusát. Tőlük azonban nem tudtam meg gyakorlatilag semmit az ügyről, mert a kérdéseimre nem kívántak válaszolni. Goda mérnök sajnos időközben annyira dühbe gurult, hogy a kezdeti nyugalom után hangnemet váltott. Az elnökhöz hasonlóan erősen kifogásolta a magnóm működését, majd fölszólított, hogy azonnal töröljem le, amit eddig fölvettem, illetve nyomban meg szeretné hallgatni, mi van a magnón. Amíg ezt meg nem teszem, véleménye szerint nem is hagyhatom el az irodát. Pedig tőle csak azt kérdeztem, milyen kifogást tud felhozni a két hölgy munkája ellen, amiért érdemes volt elbocsájtani őket. Többszöri határozott kérelmükre végül megengedtem nekik, hogy visszahallgathassák azt, amit mondtak, illetve nem mondtak. A letörölésre vonatkozó kérelemnek azonban nem tettem eleget. Nem jártam nagyobb szerencsével a nagykürtösi rendőrségen, illetve az adóhivatalban sem. A rendőrségen azt a tájékoztatást kaptam, hogy a vizsgálat egyelőre nincs befejezve, az adóhivatal véleményére várnak, addig nem mondhatnak semmit. Az adóhivatalban pedig azt, hogy a vizsgálat befejezéséig nem mondhatnak semmit. Hogy az mikorra várható, egyelőre nem tudni. Az ügyben ma csak egy a biztos: a két hölgy július elseje óta munkanélküli. Hogy miért, annak bizonyára oka van. KLINKO RÓBERT A szövetkezet elnökéhez, Jozef Balík mérnökhöz könnyen bejutottam, mert titkárnője éppen nem volt az irodájában. A későbbi fejleményekből viszont azt a következtetést voltam kénytelen levonni, ha előre tudta volna, hogy ki vagyok és jövök, akkor sokkal nehezebben férkőziem volna a közelébe. Ebéd előtti nyugalmát zavartam meg kérdéseimmel, melyekre láthatóan nemigen szívesen válaszolt. - Nem lenne jó erről az ügyről már most ími, amikor a vizsgálat még nem fejeződött be - fogadott az elnök, majd ezzel kapcsolatban a későbbiekben hozzátette, ha mégis megteszem, akkor ebből ők kénytelenek lesznek levonni a következtetéseket és beperelni lapunkat. - Engedje meg, hogy azt azért megkérdezzem, mi indokolta a két hölgy elbocsájtását. Lassan húsz éve dolgoznak a szövetkezetben, s eddig nem merült fel irányukban semmilyen kifogás? - Mi nem bocsájtottuk el őket. A munkaszerződésük meghatározott időre szólt, június 30-ig, s mi egyszerűen nem hosszabbítottuk meg velük a szerződést. Erre jogunk van. - Mégis, milyen indokok vezérelték önöket? A szövetkezetben tudomásom szerint minden alkalmazott hasonló szerződéssel rendelkezett. Nem függ össze mégis a hölgyek elKi az a titokzatos harmadik?