Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-19 / 192. szám, csütörtök

M

arc Vcerkamppal, aki Amszterdamban - bármilyen furcsán hangzik is - az írói "mesterséget" tanulja, tavaly találkoztunk örsújfahin. Most egy összképet olvashattok a tollából, amely - annak ellenére, hogy a holland diákságról szól - talán tanulságos és elgondolkodtató lesz. Reméljük, a fordítás fordítása sem ölte meg az eredeti szöveget, hiszen Marc anyanyelve nem az angol. Marc Veerkamp: Levelek Hollandiából -1. Már nemigen emlékszem az ebédszünetekre. Sem a kaja ízére, sem a lapok képregényeire, sem arra, miről szövegeltünk akkoriban. Mindez eléggé felejthető. De van, ami megmaradt. Hétfő volt, nem is olyan régen. Hazafelé sétáltunk a melóból, éppen megvettem a szokásos banánomat, mikor észrevettem egy csomó fiatalt az egyetem épülete előtt, táblákkal és transzparensekkel. Tiltakozás. Ügy nézett ki az egész, mint egy hírlapfotó. Miközben a banánomat hámoztam, meghallgattam a mondókájukat: a kormány le akaija nyúzni róluk a bőrt. Anyagilag. Üjabb áldozat annak érdekében, hogy nyugati társadalmunk tovább virulhasson. Aznap este az oktatásügyi miniszter beszélt a TV-ben. Az új tervét próbálta elmagyarázni. Elég fura volt az egész: a helyszín egy zsúfolt előadóterem volt, a hallgatóság pedig dühös diákok tömege. A miniszter mint légy a pók hálójában? Valami bűzlik Hollandiában... Az elégedetlenségnek nagyon furcsa a humora. Mikor a holland diákok kezdtek a gazdasági megszorítások áldozatává válni, az egyik transzparensen mindössze egy szó állt: ÉHSÉG! Néhányan jót mulattak, míg másoknak - főleg az idősebbeknek végképp nem tetszett ("...ez nagyon is komoly dolog!")- Humoros vagy sem, egy biztos: ez csak egy vicc. Ha a pénztígyi helyzet már nem is a régi, Hollandiában mindig lesz mit enniük a diákoknak. Ez a maró gúny azonban mégis éreztet valamit: az emberek dühét. 1986-ban az akkori oktatásügyi miniszter, egy bizonyos Deetman, mindent megtett azért, hogy elhitesse az emberekkel: szenzációs tervet dolgozott ki. Egy vadonatúj ösztöndíjrendszert. Nem hangzott rosszul... A tizennyolc éven felüliek számára egy alap ösztöndíj járt. Semmi mást nem kellett tenned, csak diáknak lenned - és megkaptad a pénzed. Ez az ösztöndíj nem csak az egyetemistákat illette meg, hanem mindenkit, aki csak továbbtanult. A szegényebb családok gyerekei pedig kiemelt ösztöndíjat kaptak. Hollandiában a diákoknak külön fizetésük volt. Az új terv csodálatosnak ígérkezett. Papíron. Gyakorlatban azonban rettentő nehéz volt megvalósítani. Hát igen, eléggé az illúziókra épült... Mint oly sok politikai megoldás, ez is új problémákat szült. Méghozzá azokkal a kis papírdarabokkal kapcsolatosakat. Igen, a PÉNZ! A diákok száma ugrásszerűen megnőtt, egyre kevesebb pénz maradt. Az ígéretekből pedig intézkedések lettek. Az oktatás lerövidült és költségesebbé vált. Bár a tiltakozás nem sokat segített, az aküvisták sohasem hagyták abba. Jo Ritzen, a jelenlegi oktatásügyi miniszterünk idén új tervvel állt elő: meg kell szüntetni az eddigi ösztöndíjakat, korlátozásokat kell bevezetni, és így tovább. A reakció várható volt. Május 8-án 20 000 fiatal gyűlt össze az utcákon, ebből is látható, mennyire volt "népszerű" ez az új javaslat. Hogy mi történt azon a napon, az köztudott, Hogy miért történt mindez - egyelőre kérdés. Senki sem gondolt arra, hogy erőszakot fognak alkalmazni, a tüntetés azonban hamarosan rendőrök és diákok összecsapásává vált. A demokratikus Hollandiában eddig ahhoz voltak szokva, hogy szabadon tiltakozhattak, kifejezhették nemtetszésüket. Miért kellett most rendőri erőket bevonni a diákság ellen? Egyesek szerint a srácok köveket kezdtek gyűjteni a földről, és túl közel merészkedtek a kormány főhadiszállásához. Mások azt mondják, a rendőrség provokálta őket. Az újságok fényképei sebesült embereket mutattak. Békés szándékú diákokat, akiket brutálisan megvertek. A sérülések azonban nem csak fizikaiak voltak. Sokaknak a lelkük sérült meg: "Mi történik itt?!..." (Befejezés a jövő héten) Ťéterfaláróí íBudapestre Lassan már megszokjuk, hogy egynéhány honfitársunk változatos programjavaslatokkal lát el bennünket, szlovákiai magyarokat, huzamosabb Dunán túli tartózkodásra biztatva. GÁL RÓBERT úgy látszik, komolyan vehetett egy hasonló felszólítást, mert két évvel ezelőtt beiratkozott a budapesti Nemzetközi Előkészítő Intézetbe, s ma már az ELTE diákja. • Merre vezetett az utad Gömörpéterfaláról Budapestre? -A Rimaszombati Gimnáziumon keresztül, ahol 1991-ben érettségiztem. Ezután felvételt nyertem a budapesti NEI-be, ahol egy évig készültünk a magyarországi főiskolai felvételikre. Itt főleg ismételtünk és behatóbban foglalkoztunk a felvételi tantárgyakkal. Így aztán a felvételi is könnyebben ment, s tavaly ősztől az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának matematika-fizika szakos hallgatója vagyok. • Milyen elvárásokkal indultál Budapestre, és mennyire váltak valóra az elképzeléseid? -Teljes mértékben valóra váltak, hiszen elsősorban magas színvonalú oktatást vártam az egyetemtől. A tanárok nagyon kedvesek, szimpatikusak, mindent megtesznek azért, hogy minél jobban elsajátítsuk a tananyagot. Ami az osztályozást illeti, abban bizony nem ismernek semmiféle "kegyelmet", nagyon sokat követelnek tőlünk - de nagyon sokat is adnak. Az előadásokat és gyakorlatokat igyekeznek minél érdekesebbé tenni, így a legtöbbször beszélgetés formájában folyik az oktatás. • Milyen a budapesti diákság? -A stréber-réteg ott is megtalálható, ez az összlétszámnak kb. negyedét teheti ki. ók aztán naprólnapra készülnek, így őket nem is igen lehet semmiféle közös akciókba bevonni. A diákok nagy része azonban a szorgalmi időszak alatt éli az életét... • Ez miből áll? -A kollégiumokban az úgynevezett diák-önkormányzatok diszkókat, koncerteket szerveznek, ezenkívül gyakoriak a különféle beszélgetések ismert személyiségekkel, a nosztalgia-bulik... A nagyobb kollégiumokban egyébként az ellenőrzés a nullával egyenlő, azt csinálsz, amit akarsz, felfordíthatod a szobádat, beköltöztetheted a nagynénikédet is. Vannak, akik a sörözőket, kocsmákat jáiják, de vannak, akik a nemesebb szórakozást részesítik előnyben. A kollégiumi önkormányzat sportnapokat, túrákat is szervez, így a választék valóban nagy. • Ha Jól tudom, ösztöndíjat is kaptok. -így van. A magyarországi diákok jó tanulmányi előmenetel esetén akár 10000 forintot is kaphatnak havonta, ezért ők igencsak komolyan veszik a vizsgákra való készülést. Mi pedig "fix" pénzt, 5000 forintot kapunk. • Mik a további terveid? Mihez kezdesz, ha sikeresen befejezted a főisulit? -Érkezéskor mindenkinek alá kellett írnia egy papírt, amelyen köteleztük magunkat, hogy tanulmányaink végeztével hazatérünk. Ennek ellenére én még nem döntöttem el biztosan, hazajövök-e, de remélem, ebben semmi nem fog megakadályozni, és idehaza is taníthatok majd magyar iskolában... Juhász László Stubník Zsuzsa Álom csak egy képfoszlány és te riadtan ébredsz Beteg lélek az utcán a hátam mögött zsinóron lógott betértem a kapualjba - még oda is követett körmöm után ujjaim következtek - pedig csak az árnyékom volt... Mi ketten mindig nevetünk néha olyan vagy mint egy kisgyerek szeretlek... csak úgy egyszerűen /4 tenméáfettudi^ eld Ufiiui A Teleki Sámuel Diákklub a pozsonyi Komenský Egyetem Természettudományi Karának magyar nemzetiségű hallgatóit tömöríti 1993 márciusa óta. E 'tömörítés" mint folyamat, s mint klubunk fő célkitűzése, időben, remélhetőleg, végtelen, így hát alapításunk egyéves évfordulóját már egy rrrendkívül tömör, de azért sokszínű társaság körében szeretnénk megünnepelni. Ennyi az Alapító Atyák óhaja, kérdés, megéri-e az újszülött az évfordulót? A TESADIK életrehívása után azonnal belevetette magát hallatlanul pezsgő (ssszz...) pozsonyi magyar diákélet sűrűjébe, tető alá hozott egy előadást (Bödök Zsigmond csillagász - Hol tart ma a tsillagászat? c.), s a sikeren felbuzdulva rögtön tervbe vettük idén őszre néhány hasonló természettudományi témájú ismeretterjesztő előadás megrendezését. S jövőnk cseppet sem sötét, bármit gondolnak is az Alapító Atyák. A körülbelül 35 főnyi klubunk szeptemberben, reméljük, további tagokkal bővül. Befejezésképp szeretnénk felhívni az összes Karunkhoz tartozó elsős figyelmét: "Vigyázó szemetek a 709-esre vessétek!". A DRUZBA n-es kollégiumi szobájában tárt karok és egy igazi TEA válj a a betérőket. Viszlát! Samu fi Ĺ m COMORRA ROCK-JAZZ-BEER-FEST '93 Jótékonysági koncert a komáromi kórház javára! 1993. augusztus 28-án, 8-tól 8-ig a komáromi Panoráma kertmoziban Rockdélelőtt Kezdés: 8.00 Belépti díj: 50 Sk RAF-II KLINIKA BANDIÉRA ROSSA KGB KRYPTNAUGHT MEPHISTO TÁRÁMON PLUSZ EGY MEGLEPETESÍ SZTÁRVENDÉG: SING-SING, BUDAPEST JAZZ SESSION Kezdés: 14.00 Belépti díj: 30 Sk A parkban SÖRFESZTIVÁL változatos programokkal: Divatbemutató Vásár Ford- és Ploneer-újdonságok bemutatója 20.00: ASTERIX-diszkó Szponzorok: Ford Transtech - Érsekújvár Panoráma kertmozi - Komárom Arany Fácán sörgyár - Ögyalla Florlssimo-virágbirodalom - Komárom Iletl Ifi - Pozsony Az Oldal - Pozsony Jegyelővétel: Mórocz József, Petó'fiho 7,945 01 Komárno Telefon: 0819/626771,183-as mellék MINDENKIT SZERETETTEL VÁR A RENDEZŐSÉG. EGY SZOMBAT A KEDVETEKÉRT! Az Oldal - heti diáktermék, a Diákhálózat lapja. Főszerkesztő: Juhász László. Felelős szerkesztő: Farkas György, Lelkes Gábor és Molnár Imre. Lelki támogató: Udvardi Péter. A szerkesztőség címe: DIÁKHÁLÓZAT - AZ OLDAL, Pražská U, 816 36 Bratislava, telefonszám: 07/417 280. A kéziratokat megőrizzük, vissza nem adjuk! Ezt az oldalt a PANTHA RHEI könyvterjesztő vállalat támogatta Nagymegyerről. Tel.: 0709-922332