Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-17 / 190. szám, kedd

1993. AUGUSZTUS 17. iÚ/SZÓ> LAPOZGATÓ AZ ELVISELHETŐSÉG HATÁRÁN A Skoda személygépkocsik árának idei második emelése nyomán bizonyára megemelkedett az autósok többségénak vércukorszintje. Felesleges azonban idegeskedni, hiszen október elsejétől a katalizátor kötelező bevezetése miatt ismét drágulnak ezek a gépkocsik. A mostani áremeléssel a Skoda gyár az ügyfelek türelmességén és rokonszenvén kívül bizonyára azt is „tesztelte", hogy még meddig nyúlhat az itthoni járművezetők zsebébe, illetve azt, hol végződik árainak az elviselhetösége. Októbertől, azaz a katalizátor minden típus esetében való kötelező bevezetése után a legolcsóbb modell ára is megközelíti a mágikus 200 ezer koronát. Három évvel ezelőtt ez a mágikus határ pontosan a fele volt a mostaninak, azaz akkor még nem egész 100 ezerért hozzájuthattunk egy Favorithoz. Az azóta bekövetkezett hatodik drágulást az autósok, bár fogcsikorgatva, de elfogadták, anélkül azonban, hogy a kereslet jelentősebben visszaesett volna. Bizonyára még nem értük el az elviselhetőség határát. A Favorit mai alapára még mindig nem haladja meg a Lada Szamaráét, és a többi konkurens típus ára is jóval magasabb. Tovább tart a Skoda iránti hazai kereslet, s a gyár ennek köszönhetően megengedheti magának az árdrágítást. Most már a monopóliumellenes hivatalnak kell lépnie, meg kell vizsgálnia, vajon az autógyár nem élt-e vissza domináns piaci helyzetével. Sajnos azonban - tekintettel az eddigi tapasztalatokra - a vizsgálattól nem várhatunk túl sokat. A Skoda gyár annak köszönhetően is próbára teheti az itthoni ügyfelek türelmét és „lemérheti" zsebük mélységét, mivel külföldön szintén fokozódik az általa összeszerelt gépkocsik iránti kereslet. Ennek azonban nem kell örökké tartania, s a vállalatnak egy olyan rétegből kell új ügyfeleket keresnie, amelytől most minden árdrágítással távolabb kerUl. Viszont akkor, amikor valójában a Skodának nem kell megvívnia szinte semmilyen konkurens céggel és a hazai kereslet elegendő számára, felesleges vizsgálni a mostani áremelés okait. A majdnem-monopóliummal erő-sftett piaci mechanizmus az egyedüli oka ennek. PETR SIMÜNEK, Mladá fronta Dnes. VIII. 10. Az oldalt összeállította: MADIGÉZA A

Cseh Köztársaság elnökéhez azzal a szándékkal fordultunk, hogy hetilapunk profiljához közeli témákról beszélgessünk el vele. Noha Václav Havel olyan személyiség, aki elsősorban a posztkommunista társadalomban végbemenő változások politikai és etikai elemzésére összpontosítja figyelmét, kérelmünknek mégis eleget tett. Ami egyébként a témákat t illeti, az államfő sem válogathat; az állam javára és stabilitása érdekében végzett munka elképzelhetetlen a gazdasági egyensúly feltételeinek a kialakításához való elnöki hozzájárulás nélkül. O Naponta mennyi időt fordít gazdasági kérdések elemzésére, és milyen problémákat helyez előtérbe? - Nagyon nehezen tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy naponta mennyit foglalkozom a gazdasággal, mivel bárkivel is tárgyalok, bármivel is foglalkozom, a gazdasági kérdéseket valamilyen formában mindig érintjük. Ez a szféra áthatja a politizálást, a döntéshozatalt, úgy, ahogyan a gazdasági élet összekapcsolódik más dolgokkal. Például a pszichológiával, az erkölccsel, a joggal. • Nemrég látogatást tett néhány nagy iparvállalatnál. Elégedett volt azzal, amit ott látott? - A látogatások során találkoztam a vállalatok vezetőivel - a menedzserekkel és igazgatókkal -, s az általuk elmondottak arról tanúskodtak, hogy átgondolt terveik vannak az illető cég jövőbeni fejlesztéséről, átalakításáról. A managementnek derűlátónak kell lennie, s én ezt természetesnek tartom. Jóllehet - amint az időközben megmutatkozik ez az optimizmus beleütközik a gazdasági valóság kemény akadályaiba. Tipikus példa erre a kladnói Poldi. • Már többször rámutatott a nem gazdaságos nemzetgazdaság központi irányításának irracionalitására. Manapság a piac ösztönző erejére épüünk. Azt a kérdést, vajon rábízhatjuk-e magunkat csupán erre, több, eltérő beállüottságú közgazdász is felteszi, és különbözőképpen válaszol rá. önnek mi a véleménye erről? - Az álgazdaság idejének lejárta után történelmi válaszúthoz érkeztünk, s azóta szüntelenül jövőnkre kell gondolnunk. Világos elképzelésünknek kell lenni a távlatokról, lehetőségekről, erőforrásokról, érdekekről, valamint földrajzi-politikai helyzetünkről és identitásunkról. Ez nem csupán a kormánytagokra vagy politikusokra, hanem es ez nem KIS mertétben - éppen a születőiéiben levő vállalkozói rétegre is vonatkozik. (...) Pragmatikusan kell mérlegelni, PIAC ES ETIKA BESZÉLGETÉS VÁCLAV HAVEL CSEH ÁLLAMFŐVEL merre orientálódjon a piac és a termelés, hiszen a vállalatok képesek szembenézni azzal az örökséggel, amelyet a központi tervutasításos rendszer szférája hagyott maga után. A kormányon múlik, hogy eldöntse, vajon ebben a helyzetben nem lesz-e a legkevésbé költséges megoldás, ha bizonyos esetekben részt vesz az örökölt problémák rendezésében. Máskülönben elmondható, hogy csaknem minden kormánytanácskozáson elfogadnak intézkedéseket erre vonatkozóan. Nekem személy szerint úgy tűnik, hogy az átalakulás jelenlegi szakaszában mindez elkerülhetetlen. • önnek, mint olyan személyiségnek, aki a cseh kulturális közegből került ki, bizonyára van mondanivalója a jelenlegi helyzetről, amely rányomja bélyegét erre a területre és azokra, akik fáradhatatlanul a kultúra túléléséért harcolnak. Hogyan vélekedik a kultúra kommercionalizálásáról s azokról a jelenségekről, amelyek ezzel függenek össze? - Szerintem ennek be kellett következnie, s nem is csodálkozhatunk rajta, ami a maga módján törvényszerű. Természetesen, az átalakulás időszakában az államnak törődnie kell azzal, hogy ne alakuljon ki olyan helyzet, amikor valaki eladja a Nemzeti Színházat egy külföldi cégnek, s az diszkóbárt nyit benne. A kulturális fejlődés szempontjából azonban jóval lényegesebb az, milyen állapotban van a társadalom. Szem előtt kell tartani, hogy az ember kulturális önmegvalósításának vannak mélyebb és felemelőbb módjai is. Ezt viszont semmilyen direktív intézkedéssel vagy törvénnyel nem lehet szavatolni. Másrészt szeretném aláhúzni, hogy nem aggódom a kultúra sorsáért, és nem hiszek el mindent azokhól a nyilatkozatokból, melyek szerint leáll a filmgyártás, bezárnak a színházak, és csődbe jut a szépirodalom, mivel a piacgazdaság e területeken nem teszi lehetővé a fejlődést. Ez nem igaz; aki jó, az az új viszonyok között is érvényesül. Köztudott, hogy a legjobb világirodalmi művek piacgazdaságokban íródtak. O Az annyira szükséges kis- és középvállalkozások esetében megfigyelhető, hogy gyakran inkább a pénzre hajtanak, és nem az a cél, hogy magas szintű szolgáltatásokat nyújtsanak vagy jó minőségű terméket állítsanak elő. Szinte már bántó a velünk, ügyfelekkel szembem tiszteletlenség, nem beszélve az adócsalásokról stb. Mit ajánl, hogy e téren változzon a helyzet? - A kérdés ismét csak azt támasztja alá - és én ezt újra és újra ismételgetem -, hogy a piacgazdaság, mint a piaci erők játéka, szabályokra épül, ahogyan mindenfajta játék. Ezek a játékszabályok pedig az etikán alapulnak. A piacnak is megvan a maga etikája. Aki nem érzi és nem veszi figyelembe e játékszabályok erkölcsi alapját, az aztán nem is talál okot megtartásukra, és csak az érdekli, hogyan lehet kijátszani őket. Éppen ezért nem gondolom, hogy az alap a gazdaság, az etika pedig a felépítmény, ahogyan a marxisták tanították. Úgy vélem, hogy az etika olyan valami, ami áthatja az emberek mindennapi életét, együttélését, és enélkül elképzelhetetlen a gazdaság is. Ez először. Másodszor: olyan emberként, aki maga is vállalkozó családból származik, el szeretném mondani, hogy a vállalkozás a szó legjobb értelmében, ahogyan gyermekként én megismertem abban a közegben, amelyben felnőttem, mindig több volt a puszta nyereséghajszolásnál. Mindig kreatív, alkotó tevékenység volt, amely látható, közhasznú és általánosan elismert értékek megteremtése felé irányult. Az a vállalkozó, aki az azonnali, a lehető leggyorsabban elérhető nyereséget hajszolja és, aki nem gondol a jövőre, az még nem igazi vállalkozó. • Hogyan vélekedik a politikusok és köztisztviselők vállalkozói aktivitásáról? - Ha valaki ügyes, rátermett vállalkozótípus és például semmiből prosperáló nagyvállalatot tud létrehozni vagy virágzó céggé képes átalakítani egy rosszul menő üzemet, akkor meg kell teremteni számára és a többi hasonló ember számára a politikába való bekerülés lehetőségét. Nem szabad megengedni, hogy fantázia és alkotóképesség nélküli emberek a politikában kössenek ki. Nézetem a következő: ha valaki Bafa tud lenni, akkor mindent meg kellene tenni annak érdekében, hogy bekerüljön a parlamentbe, viszont senkiből se lehessen Bafát csinálni csak azért, mert a törvényhozás tagja. Q A piacgazdaság fejlesztése érdekében hajlandó-e tolerálni azt, hogy ismeretlen eredetű pénzeket is felhasználjanak? - Nehezen lehet szemet hunyni az olyan pénzek fölött, amelyek illegális vállalkozáskból származnak, és felhasználásukkal csak nehezen építhetnénk ki egy szolid piacgazdaságot. • Véleménye szerint hasznos-e a diplomáciai aktivitása, amelyet külföldi látogatásai során folytat? - Elismerem, bizonyos ideig aggasztott, hogy a világ legkülönbözőbb országaiban kedvező politikai légkört teremtek a gazdasági együttműködés számára; az általános, politikai szintű tárgyalásokon rengeteg gazdasági kooperációs lehetőség szóba kerül, de aztán ezt senki sem váltja valóra. (...) Az utóbbi időben azonban ezt már nem érzem annyira. Olyan információk jutnak el hozzám, melyek szerint valami már lassan révbe jut, amit az ország nemzetközi helyzete érdekében tettunk. Kezdik meghozni gyümölcsüket azok az utak is, amelyeket egy-két évvel ezelőtt tettem meg külföldön. A beruházásokról, a kereskedelmi együttműködésről szóló megállapodásoknak időre van szükségük. Nem elegendő csak az, ha az államfők megegyeznek. Jlftl SEKERA, MIROSLAV JELINEK, Ekonom, 32. szdm - Uram, és ez még mind semmi! Addig fogjuk újúgatni, míg összetéveszthető nem lesz egy Rolls-Royce-szal! (VLADIMÍR JIRÁNEK rajza, MFD, Vili. 11.) KOČÁRNÍK PÁLFORDULÁSA Ivan Kočárník pénzügyminiszter hétfői (augusztus 9. - a szerk. megj.) sajtóértekezletén egyáltalán nem meglepő dolgokról beszélt. Közölte a költségvetési felesleg nagyságát: tájékoztatása szerint július végén elérte az 5,6 milliárdot; rögtön hozzátette azonban, hogy ez az államháztartási bevételeknek, nem pedig a kiadások csökkentésének köszönhető. Egészében véve a tárcavezető nem távolodott el korábbi szkeptikus derűlátásától: kijavúotta az idei gazdasági növekedésről szóló eredeti becsléseket (1-3 százalékról 0-1 százalékra). Véleménye szerint a 3 százalékos növekedés csak a következő évben várható, mégpedig attól függően, hogyan élénkül fel a nyugat-európai gazdaság. Kočárník miniszter meglepetést okozott viszont a következő évi állami költségvetési javaslatról szólva. A pénzügyi tárca lényegében két variánst dolgozott ki: az egyik kiegyensúlyozott, a másik pedig deficites költségvetéssel számol. Ez utóbbi esetében a hiány elérné a bruttó hazai termék 1,5 százalékát, azaz valamivel meghaladná a 10 milliárd koronát. A kiegyensúlyozott költségvetési hosszú ideig a gazdasági átalakulás pillérének tekintették. Tehál az eljövendő (lehetséges) deficit nem jelenti azt, hogy a reform alapjaiban omlik össze. A kiegyensúlyozottság ugyanis elsősorban az állami költségvetés jó helyzetének mértékeként szolgált: egy- vagy kétszázalékos deficit egyáltalán nem jár veszéllyel. Miért ragaszkodott a kormány mégis „a nulla-megoldáshoz". Bizonyára aggódott, hogy ha megengedi a hiány kialakulását, ezzel további és további „elengedhetetlen " igények áramlását idézné elő, s emiatt nem őrködhetne a deficit alacsony szinten tartása fölött. Eddig elsősorban az volt kiszámíthatatlan, hogyan reagálnak a cseh-szlovák pénzcsatorna másik oldalán. Mi több, a kormányra várt a bonyolult adóreform, s ez óvatosságra intette. Viszont az emlűett okok többsége már a múlté, s ezért vitathatatlan, a cseh költségvetés megengedheti magának azt a luxust, hogy egy kis deficit kialakuljon. Manapság a gazdasági reform sikerét inkább a túlzott költségvetési fundamentalizmus veszélyezteti, azaz: minden áron a kiegyensúlyozott államháztartáshoz való ragaszkodás. Nálunk ez az aránytalan, gazdasági szempontból káros adózásban nyilvánul meg, amelynek mértéke jóval magasabb, mint több fejlett országban. Fundamentalistáink még ebben a helyzetben is a kamatok adóterhének fokozását mérlegelik. Amennyiben a kormány ezzel ellenkezőleg (talán) csökkenteni kívánná az adókat, még azon az áron is, hogy kialakul egy kis állami költségvetési deficit, akkor ezzel határozottan jobbat tenne. JOSEF KOTRBA, Lidové noviny, VIII. U.