Új Szó, 1993. augusztus (46. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-03 / 178. szám, kedd

1993. AUGUSZTUS 3. HAZAI KÖRKÉP A RENDŐRSÉG A LAKOSSÁG SEGÍTSÉGÉT KÉRI KINEK ÁLLHATOTT ÚTJÁBAN? LISZTÁREMELÉS NINCS NÁSZ, SEM GYÁSZ A zsolnai városházán, szombat lévén, egymásnak adták a kilincset a jegyesek, hogy kimondják a boldogító igent. Egy emelettel az eskető terem fölött egy válásnak is felérő döntést hozott a Szlovák Nemzeti Párt legfőbb vezetősége: nem kötnek házasságot a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal. Az ülésről kiadott közleményben ezt ugyan lényegesen 'árnyaltabban fogalmazták meg - hajlandóak tárgyalásokat folytatni a koalícióról, ha azt a DSZM kéri, - ám a folyosón, kávézgatás közben, szinte mindenki úgy nyilatkozgatott: erre, Vladimír Mečiar múlt heti kijelentései után, már nem kerül sor. Az egyik parlamenti képviselő négyszemközti beszélgetés során úgy fogalmazott: a koalíció Mečiarral, vagy a DSZMkabinet támogatása az SZNP halálát jelentené. A Černák-csoport hangadói, úgy tűnik, már rájöttek arra, hogy valaki (ismét) palira vette őket. A pártelnök a szombati tanácskozás előtt mindenesetre nem volt túl biztos abban, hogy a többiek bizalmat szavaznak neki. Nemcsak a zsolnai kezdeményezés aláíróitól tartott, tarthatott, akik úton-útfélen kifogásolják, hogy a Szlovák Nemzeti Párt már nem eléggé nemzeti. Černák azt sem tudta felmérni, hogy Mečiar szavai milyen hatással voltak a járási alapszervezetekre, ahol az SZNP és a DSZM sok helyütt összefonódik. Emellett tartott a volt szövetségi képviselőktől is. Főleg azoktól, akiknek még nem sikerült az államfői hivatalban, vagy rangban ehhez hasonló helyen elhelyezkedniük. A koalíció megkötése, számukra pozíciót jelentett volna: miniszterit, államtitkárit, vagy legalább tanácsadóit valamelyik központi hivatalban. Talán, hogy ne ingerelje a többieket, Vít'azoslav Móric, az államfő iparügyi tanácsadója és a legszerencsésebbnek tartott volt szövetségi képviselő nem a vállalkozóktól kapott vadonatúj Mercedesével utazott Zsolnára... A szavazások végül is szerencsésen dőltek el. Maradt Černák és a pártegység is. No meg egy tapasztalat, amelyet a nemzeti párti honatyák szavai szerint egy ideig - a parlament szeptemberi újrakezdéséig — biztosan nem félejtenek el. Merthogy Mečiar nem az az ember, aki hajlandó megosztani a hatalmat. De céljai elérése érdekében képes fűt-fát ígérni. A politikában pedig mindig akadnak olyanok, akik szeretnének közelebb kerülni a tűzhöz. Majd az idő megmutatja, hogy a mostani lecke elég hatásos volt-e. (gágyor) HÁRMAS GYILKOSSÁG Szombaton reggel Rovné községben (Rimaszombati járás) egy 43 éves férfi, valószínűleg féltékenységből, vadászpuskával agyonlőtte a feleségét és a szomszédját, később pedig egy idősebb hölgyet. Nem hivatalos értesüléseink szerint hét személyt akart megölni; nevüket felírta egy listára. Elvágta a faluba vezető telefonvezetéket, felgyújtotta a házát és elmenekült. A lakásban lévő lőszer és a propánbután-gázpalack felrobbant, a robbanások nehezítették a tűzoltók munkáját. (farkas

) A szlovák fővárost Komárommal összekötő 63-as főút mentén nincs túl sok olyan hely, ahol a gépkocsivezetők árnyas fák alatt pihenhetnek. Az egyik ilyen gyakran igénybe vett parkoló vagy egy kilométerre fekszik Albártól (Komárom irányába). Asztal, pad, nyilvános WC ugyan nincs, mégis sokan, főleg teherautó- és kamionsofőrök itt szoktak megpihenni, szundítani egyet. Július 22-én is ezen a helyen parkolt egy pozsonyi és egy komáromi rendszámú Avia. A fővárosi gépkocsivezető szunyókált, a másik autó vezetője meg kocsikísérője miatt állt meg, akinek „halaszthatatlan" elintéznivalója akadt. Amikor az illető „dolga végeztével" visszafelé tartott, kíváncsiságból bepillantott a parkoló szélén álló nagykapacitású kukába. „Hé, egy csaj van itt" - kiáltott tréfálkozva a társának, ugyanis az első pillanatban kidobott kirakatbábunak vélte a szemét közt fekvő hullát. Csak amikor jobban megnézte, látta, hogy valami másról van szó. Akkor már ott állt mellette a társa is és egy faág segítségével próbálták megfejteni, mit is rejt a szeméttároló gyomra. Amikor rádöbbentek, hogy a hulladék közt egy emberi test fekszik, felébresztették pozsonyi kollégájukat, s közölték vele szörnyű felfedezésüket. * * * A rendőri helyszínelésnél nemcsak a dunaszerdahelyi nyomozók, de a kerület szakemberei is ott voltak. A megégetett tetem szörnyű látványa a sok mindenhez hozzászokott, erős idegzetű férfiakat is megrázta. Az orvosszakértő szerint az ismeretlen egy 25-30 év körüli 175 cm magas, izmos testalkatú férfi volt. A halál valószínűleg 24 órával korábban állt be. A rendőrség a rádión és a tévén keresztül felhívással fordult a lakossághoz, s a hallgatók és a nézők segítségét kérte. • Sikerült azóta azonosítani az ismeretlen férfit? - kérdeztük tegnap a dunaszerdahelyi járási rendőrparancsnokságon Karol Bugár nyomozótisztet. - Sajnos, még nem. Természetesen mi is megtettük az ilyenkor szükséges intézkedéseket. Kapcsolatba léptünk a polgármesterekkel, így próbáltuk megállapítani, nem hiányzik-e valakinek rokona, ismerőse. Nyilvántartunk néhány eltűnt személyt, de ők sem korban, sem alkatilag nem egyeztek az Albáron talált megégett férfival. • Miben lehetnének az olvasók a rendőrség segítségére? - Ha valaki az említett időpontban látott, hallott vagy tapasztalt valami gyanúsat, esetleg tud olyan munkanélküli fiatalemberről, aki a segély felvétele után el szokott otthonról csavarogni, s akit hozzátartozói nem keresnek, s feltételezik, hogy esetleg ő az áldozat, jelentse a legközelebbi rendőrőrsön. • Milyen támpontot tud adni a megboldogultról azon kívül, hogy fiatal, sportos alkatú férfiról van szó? - Az illetőn nincs tetoválás, sem sebészeti beavatkozásból származó heg. Fogai ápolatlanok. Rövidujjú, fekete-fehér mintájú címke nélküli inget viselt. Nem kizárt, hogy török vagy magyar áruról van szó. Szürkéskék műszálas nadrágjában függőlegesen, 1 mm vastagságú piros csíkok húzódtak. Fehér zoknit és úgynevezett mokaszint viselt. Vöröses árnyalatú haja leégett. Valószínűnek tartjuk, hogy az illető bajuszt és szakállt is viselt. (ordódy) A rimaszombati Gömöri Malom augusztus 1-től 1-2 százalékkal megemelte a különböző lisztféleségek árát. Ez csupán előszele a közeljövőben várható nagyobb áremeléseknek. A malom ugyanis még az intervenciós alapból - tonnánként 3450 koronáért vásárolt - készletből dolgozik, amely a hónap közepén elfogy. Jelenleg a fazekaszsaluzsányi szövetkezeten kívül más termelő nem hajlandó 3500 koronás tonnánkénti áron eladni a malomipari búzát, pedig a malom öt napon belül fizet. A termelők 4000-4200 koronát kérnek a magas sikértartalmú búzáért, olcsóbban nem adják. Ha a helyzet nem változik, természetesen ilyen áron is meg kell venni. Hogy ezek után mennyi lesz a liszt ára, még nem tudni. Azt azonban már igen, hogy a 3500 koronáért felvásárolt búzából őrölt liszt ötven fillérrel lesz drágább kilónként. Ez az áremelés szeptember elsejétől várható. (farkas) HMBUNTETES: CEL VAGY ESZKÖZ? Azt hiszem, több mint jellemző, hogy a Szlovák Nemzeti Párt számos tagjának felszólítására Ľudovít Černák pártelnök kijelentése szerint népszavazást kíván kezdeményezni a halálbüntetés felújításáról. E szándékukban a Milan Kňažko által vezetett, „hözödöszös" szakadárok is támogatnák őket, Vladimír Mečiar pedig — szokásához híven - olyan kijelentést tett, amelyből a halálbüntetés pártolói azt vehetik ki, hogy támogatná, az ellenzői pedig azt, hogy nem támogatná a halálbüntetés felújítását. Általában kevesen tudják, de a fent említett pártok roppantul jól fizetett képviselőinek talán munkaköri kötelességük lenne tudni; Szlovákiát kötelezi az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló római egyezmény, illetve annak 1983. évi hatodik kiegészítő jegyzőkönyve is, amely megállapítja, hogy „senkit sem lehet halálbüntetésre ítélni, és a halálbüntetést nem szabad végrehajtani." Mi több, éppen ezek a képviselők szavazták meg név szerint, büszkén felállva a szlovák alkotmányt, amely kimondja, hogy „az alapvető jogok és szabadságjogok kérdésében nem lehet népszavazást tartani." És ugyanezek a képviselők állítják azt, hogy a nemzetközi egyezmények által szavatolt emberi jogokat és szabadságokat, illetve az ide tartozó kisebbségi jogokat Szlovákiában nem sértették meg és nem fogják megsérteni. Elképzelhető persze, hogy a Szlovák Nemzeti Párt, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, no meg a Kňažko-féle testvérpártjuk csupán propaganda szintjén agitál a halálbüntetés visszaállítása mellett. A történelmi tapasztalatok viszont óvatosságra intenek. A halálbüntetés kiszabásával vissza lehet élni, és jóvátehetetlen tévedésekre is sor kerülhet... Itt és most csak annyit említenék, hogy a legutóbbi két vagy három évtizedben Csehszlovákiában a jogerősen kiszabott halálbüntetések közül - kilencet találtak a szakértők megalapozatlannak. FEKETE MARIAN TOVÁBB VADUL A KISPOLGÁR? A pozsonyi taxisofőr meggyilkolása óta újabb fejezetéhez érkezett Szlovákiában a halálbüntetés bevezetése körüli vita. Néhányan a tévénézők közül talán még emlékeznek az előző fejezetére. Amikor négy köztársasági elnök-jelölt agitált bennünket a képernyőn és egyikük sem tudott semmi okosat mondani az ország gazdasági és szociális teendőiről. Egy valamiben azonban megegyeztek; egymást túllicitálva szorgalmazták, ígérgették az abszolút büntetés bevezetését. Azóta is megvan róluk a véleményem. Szellemi képességükről, humanizmusukról, államférfiúi kvalitásukról. Már-már azt gondolhatta az ember, hogy pártbeli jogászaik, történészeik, lélekbúváraik megszervezték számukra a szükséges gyorstalpaló tanfolyamokat, és felvilágosították a pártok föl- és alvezéreit arról, hogy mit jelentene a Szlovák Köztársaság számára, nemzetközi jóhíre szempontjából a hóhér újbóli aktivizálása. Már-már remélni mertem, hogy nem akad ebben az országban mérvadó politikus, aki ne lenne tisztában vele, hogy milyen kockázatot jelentene a kérdés napirenden tartása. Erre az történik, hogy miközben az ország ötmillió állampolgára arra vár, mi pozitívat tud javasolni a Szlovák Nemzeti Párt a miniszterelnöknek az ország fellendítésére, a gazdaság talpraállítására, a nemzetiek elnöke bejelenti: kormányra kerülése esetén az SZNP képviselői a parlamentben kezdeményezik a bakó hivatalba állítását. A lélektani pillanat éppen alkalmas volt erre. Nemrég kísérték utolsó útjára a meggyilkolt taxist, és a gyászmenethez több ezer autó csatlakozott. A bérautók többségének szélvédőjén ott volt a cédula: „vezessék be a halálbüntetést!" Bizonyos vonatkozásban érthető, hogy így reagáltak a meggyilkolt gépkocsivezető kollégái. Elvégre a taxisofőrök között viszonylag kevés az alkotmányjogász, feltehetően alanyi költő sincs közöttük sok, és valószínű, hogy egy sincs közöttük, aki elmélyülten azt vizsgálta pályafutásának korábbi szakaszában, hogy a halálbüntetés alkalmazása mennyire riasztja el a főben járó bűnök elkövetésétől gonosztettre hajlamos individuumokat. Egész könyvtárnyi szakirodalom bizonyítja, hogy a halálbüntetés alkalmazása nem megoldás. A legtöbb országban, ahol bevezették, illetve megszüntették ezt a büntetést, nem tapasztalták, hogy emiatt csökkent, illetve növekedett volna a főben járó bűntettek száma. Pontosabban: nem az abszolút büntetés alkalmazása, illetve mellőzése miatt módosult a bűnözési statisztika. Az azonban szintén kimutatható, hogy ahol alkalmazzák a halálbüntetést, ott politikusok előbb-utóbb késztetést éreznek arra, hogy rendszerük szolgálatába állítsák a hóhért. Az esetek többségében oly módon, hogy a politikai máskéntgondolkodást közbűntényként tüntetik fel. Nem a véletlen műve, hogy éppen azokban az európai országokban törölték el utoljára a halálbüntetést, amelyekben ezt követően százszámra kényszerültek kivégzettek rehabilitálására. És akkor még nem is ejtettem egy szót sem arról a veszélyről, amely abból következik, hogy vannak ambiciózus nyomozók, akik minden áron eredményt akarnak elérni a bűnüldözésben. És vannak ügyészek, akik kérlelhetetlen szigorral igyekeznek népszerűséget szerezni. És vannak bírák, akik szívesen hallgatnak az „utca szavára", így akkor is hoznak abszolút ítéletet, ha kételyek merülnek fel a gyanúsított bűnösségével kapcsolatban. A halálbüntetés végleges eltörlésének hívei így érvelnek: inkább szabaduljon meg ezer gazember az akasztófától, mintsem hogy egyetlen ártatlan embert megfosszanak életétől. Mindenkinek be kell látnia, hogy ez nem akármilyen érv. Különösen, ha veszi magának az ember a fáradságot és végiglapozza a téves bírói ítéletek világtörténetét. Moszkvában, valamikora harmincas években egy tehergépkocsivezető roncstelepre érett kocsijával műszaki hiba következtében belehajtott a tömegbe, és hét személyt halálra gázolt. Még aznap tüntetők vonultak a Vörös térre, és ezernyi transzparenst hurcolva követelték a közlekedési balesetek előidézőire a halálbüntetés kiszabását. Másnap - Sztálin utasítására - a parlament törvénybe iktatta „a közlekedési banditizmus" halálbüntetéssel való megtorlását. A teherkocsi vezetőjét gyorsított eljárással felakasztották. A bíróságok sorozatban hozták más esetekben is a halálos ítéleteket. A közvélemény nyomására. Egyetlen bíra sem merte csendben megjegyezni, hogy talán célravezetőbb lenne, ha jobb műszaki állapotú kocsikat használnának a népgazdaságban. Nem lenne szabad az utca hangulatának engedni ebben a kérdésben. A Szlovák Nemzeti Párt vezetői - úgy tűnik - nem elég érettek arra, hogy ilyen súlyos ügyben állást foglalva kockára tegyék Szlovákia hírét. TÓTH MIHÁLY AHOGY ÉN LÁTOM