Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-09 / 157. szám, péntek

1993. JÚLIUS 9. GAZDAG TERMÉSBŐL A LEGJOBBAK MOZAIK . ÚJ SZÓ. SZABAD LETT A NÉVVÁLASZTÁS BAUER EDIT KÉPVISELŐ AZ ÚJ TÖRVÉNYRŐL • Ezentúl az új nyelvhasználati törvény értelmében szabadon használhatjuk magyar kereszt- és vezetékneveinket - így szólnak a tudósítások a szlovák parlamentben szerdán elfogadott jogszabályról. Mit kell érteni az ezentúl alatt? - kérdeztük Bauer Editet, az Együttélés képviselőjét. • - A szokásostól eltérően, ez a törvény nem kihirdetése napján lép érvénybe. A belügyminisztérium kérte, hogy maradjon egy bizonyos idő, amíg felkészülnek a törvény teljesítésére. így aztán a törvény október elsejétől érvényes. • A magyar lakosság esetében konkrétan mit tesz lehetővé ez a törvény? - Úgy került a köztudatba, hogy a magyarok névhasználatát oldja meg. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a törvénytervezet vitájában előterjesztett módosító javaslatok elfogadása komolyan veszélyeztette volna az összes, tehát a német, az angol, a cseh és más idegen név írását is. Ezért nem teljesen korrekt úgy magyarázni a dolgot, hogy a törvény csak a magyar nevekre vonatkozik. Bár meg kell mondani, hogy mi szorgalmaztuk elsősorban a kérdés rendezését, hiszen főleg a mi neveinkkel voltak problémák. A törvény engedélyezi a magyar keresztnevek anyakönyvezését, illetve a nők kérhetik vezetéknevük megváltoztatását. • Ez azt jelenti, hogy az idegen női vezetéknevek beírásánál elhagyható az -ová végződés. Tegnap tévesen úgy közöltük, hogy ezt Brňák képviselő úr kezdeményezte. - Már az eredeti törvényjavaslat tartalmazta ezt a meghatározást. Brňák úr ezt úgy akarta módosítani, hogy csak használni lehessen az -ová végződés nélküli női neveket, de az anyakönyvbe és azt követően a többi iratba ne írhassák be ezt a formát. Javaslatát a parlament elvetette. • A törvény szerint a nemzeti kisebbségek tagjai kérvényezhetik, hogy a szlovák helyesírással beírt vezetékneveiket, illetve szlovák keresztnevüket megváltoztassák. Kinél kell ezt kérvényezni? - A lakhely szerint illetékes körzeti hivatalnál kell az írásbeli kérvényt benyújtani, amelyben a törvényben pontosan meghatározott adatok feltüntetésén kívül meg kell indokolni, miért kérjük, hogy nevünket utólag magyarul írják be az anyakönyvbe. A körzeti hivatalnak kötelessége, hogy eleget tegyen az ilyen kérésnek. Mindenki, akinek vezetéknevét hibásan, szlovák helyesírással írták be, vagy pedig keresztnevének magyar változatát akarja ezentúl használni, kérvényt adhat be. • A belügyminisztérium nyilván kidolgozza a törvény végrehajtására vonatkozó belső rendeleteit. Honnan szerezhetünk majd tudomást ezekről? - Nyilván csak az anyakönyvi hivatalok révén. Nincsenek azonban a törvényben olyan hézagok, amelyek nagy mozgásteret adnának a minisztériumnak. Egyedül azt lehet majd szabályozni, hogy miként keli az idegen nyelvű kereszt- és vezetéknevek beírásánál a kérvényezőnek együttműködnie a hivatallal. A törvény rendelkezik az együttműködésről, de azt nem szabja meg, hogy ez milyen formában történik majd. • Elképzelhető, hogy egy igazolást kell majd szerezni a név létezéséről? - Erről a törvény elfogadásának folyamatában nem adott pontos információt a belügyminiszter. Gyakorlatilag egyetértett azzal, hogy az egyes országok tudományos akadémiáinak kiadványai bizonyítékul szolgálhassanak. Van azonban egy gyengéje a törvénynek: a hivatal döntheti el a női vezetéknevekkel kapcsolatban, hogy melyik tekinthető idegennek. Bizonyára vannak olyan nevek, amelyekről ezt nem lehet egyértelműen megállapítani. • Ennek kapcsán nem a nemzetiség a döntő? Vagyis ha magyar vagyok, de szlovák a vezetéknevem, nem hagyható el az -ová végződés? - Ez gyakorlatilag így van. Megpróbáltunk olyan módosító javaslatot beterjeszteni, hogy ne csak az idegen névre vonatkozzon a lehetőség. Mi az anyanyelvet akartuk kritériumnak tekinteni, de ezt elvetették. • Az elmondottak szerint tehát október elsejéig az eddigi gyakorlat szerint anyakönyveznek, és a nevek megváltoztatása is csak ez után az időpont után kérvényezhető. - Igen, így van. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy főleg a keresztnevek anyakönyvezését már addig is befolyásolni fogja az új törvény. Most sincs olyan törvényes megkötés, amely a magyar nevek használatát tiltaná. Ha a belügyminisztérium megértést tanúsít, semmisnek kellene tekintenie eddigi belső rendelkezéseit. • Milyennek tartja a szerdán elfogadott törvényt a mi szempontunkból és az európai gyakorlat tükrében? - Azt hiszem, hogy ezzel a törvénnyel közelebb kerültünk Európához. Itt jegyzem meg, hogy a törvényhozás olyan ajánlást fogadott el, hogy a szlovák kormány egyeztesse a magyar kormánnyal a szlovák kisebbség magyarországi névhasználatát. Egy 1949. és egy 1982. évi törvény azonban Magyarországon teljes szabadságot biztosít a kisebbségek névhasználatát illetően. CSIZMÁR ESZTER (Folytatás az 1. oldalról) nyilván nem volt könnyű helyzetben az a bíráló bizottság, amelynek a többtucatnyi eredeti alkotásból kellett kiválasztania a legjobbat, amelyet Madáchdíjra javasolt; s érvényes ez a szlovák irodalomra is, hiszen a Krasko-, Madách- és a legjobb ukrán nyelvű alkotásnak járó Franko-díjat az arra legérdemesebb kötetnek kellene kapnia minden évben. A Szlovák Irodalmi Alap által odaítélt és tegnap kiosztott díjak kapcsán Jaroslav Rezník, a zsűri elnöke szükségesnek tartotta megjegyezni: a kételkedő hangok után örömmel konstatálhatjuk, a Litfond néven közismert Irodalmi Alap tovább él és virul, s támogathatja az eredeti irodalmat, akár szlovák, akár magyar vagy ukrán nyelven íródjon Szlovákiában. Az ünnepélyes díjátadáson a bizottságok elnökei értékelték a díjazott műveket. A legjobb szlovák nyelvű alkotásról Braňo Hochel, a legjobb magyarról Peter Andruška, a legjobb ukrán kötetről Vasil Dacej mondott rövid méltatást. Ezúttal 27 kötetet díjazott az alap, köztük 9 magyar szerző részesült nívódíjban. Név szerint: Balázs F. Attila, Bodnár Gyula, Grendel Lajos, Juhász József, Koncsol László, Kulcsár Ferenc, Talamon Alfonz és Zs. Nagy Lajos, míg a legjobb fordításért járó díjat az Illés Anna - Rácz Olivér fordítói kettős kapta Peter Karvaš rövid prózáinak magyarításáért. A tavalyi év legjobb kötetéért járó Madáchdíjat ezúttal Farnbauer Gábor kapta Az ibolya illata című regényéért. Mint Peter Andruška, a magyar irodalmi termést bíráló bizottság elnöke elmondta rövid méltatásában, Farnbauer Gábor könyve kivételesen inspiratív alkotás, s remélhető, hogy hamarosan megéri a szlovák fordítást is. Nem volt könnyű dolga a szlovák alkotásokat válogató bizottságnak sem, amely 11 alkotás közül végül Pavol Hudák Broskyňový súmrak című verskötetét találta a legjobbnak, s jutalmazta Krasko-díjjal. Nívódíjat kaptak: Marcela Prékopová, Tomáš Horváth és Ján Litvák. A bírálóbizottság egyetlen ukrán nyelvű alkotásnak sem javasolt nívódíjat, a legjobb ukrán nyelvű alkotásnak adott Ivan Franko-díj tekintetében azonban egyöntetű volt a döntés: Michal Šmajda A iši vam vinčuju című prózai munkáját találta legjobbnak. (k-y) KÁRPÓTLÁS MÉG EGY HÓNAP Az SZK Igazságügy-minisztériuma ismételten közli, hogy augusztus 13-án letelik az egykori szovjet belügyminisztérium egységei és az NKVD által a Szovjetunióba erőszakkal elhurcoltak pénzbeni kárpótlást igénylő kérvényeinek benyújtási határideje. Csupán azok a kérvények tekinthetők időben benyújtottnak, amelyek az említett határidőn belül eljutnak az igazságügyminisztériumba. Amennyiben az Erőszakkal Elhurcoltak Szlovákiai Szövetségéhez, a Politikai Foglyok Szlovákiai Konföderációjához vagy egyéb szervezetekhez eljuttatott kérvények augusztus 13-ig nem érkeznek meg a minisztériumba, tárgytalanná válnak. ORDÓDY KATALIN (DORA ^^^^ JT ^fc TlHk"

1" No, de ha már ezen túl leszek, fogadkozott magában, majd összébb húzzuk a nadrágszíjat. Néha elkapta a lelkiismeret-furdalás, és Ádámkának is hozott valami soron kívüli ajándékot, mert az volt az érzése, hogy megrövidíti őt. - Anyukám, te is kapsz valami szépet, neked majd a Balaton mellől hozok, hiszen te vagy a hamupipőke, aki otthon marad lencsét válogatni. Az utazás előtti napon sokáig nem tudott elaludni. Miért nem mehettek Péterrel soha szabadságra? De Péter így is vele lesz. Mellette megy majd a mólón, vele úszik majd a tóban. Nem, igazán nem vágyik idegen emberek társaságára. Élvezni fogja a magányt, a vizet, sokat fog olvasni, s egy pohár konyak mellett zenét hallgat, s nézi a táncolókat. Menynyire szeretett táncolni! Ha valaki fölkéri, aki nem lesz ellenszenves, nem ad kosarat. Olyan régen nem mozgatta meg magát. Régi táncdalok lopóztak a fülébe, gondolatai egyre kuszábbak lettek, már nem uralkodott fölöttük, lassan átsiklatták őt az álomba. A taxi legördüt a kis panzió elé. Kifizette a sofőrt, s rövid gondolkodás után még 30 forinttal megtetézte. Azt hitte, elég gavallér volt, mikor megrökönyödésére a taxis halkan, de nyomatékosan azt mondta: - Asszonyom, hiszen ez egy liter tejre sem elegendő. Zavarba jött, s mentegetőzni kezdett. - Nem vagyok ide való, jó pár éve nem jártam Magyarországon, nem tudom, mennyi... - Hát úgy nyolcvan forint, kérem. Ez már megjárja, ha nem is fejedelmi. Volt egy ötvenese, azt még a tenyerébe nyomta, s csaknem pánikba esett. Ha itt úgy úszik a pénz, megeshet, hogy hamarabb kell hazamennie, mint ahogy letelik a terminus, gondolta. Az autó már messze járt, s ő ott állt lábánál két bőrönddel, a vállára akasztott nagy táskával az árnyas úton. A napfény táncoló árnyakat vetett a járdára, amint átszűrődött a fák levelei között. Szemben vele az egyemeletes kis villa erkéllyel, terasszal, ablakszemeivel mintha kíváncsian bámult volna rá. Némelyik ablakon a sárga redőny félig lehúzva, akár a félig leeresztett szemhéj, mely alól jól szemügyre lehetett venni a jövevényt. Nyári alkony. Sehol egy lélek. Micsoda csönd, micsoda béke. Biztosan nagyon jól fogja magát érezni. Megpillantotta a boltíves kapu fölött a villa nevét. Koszorú. Felkapta a táskákat, s mintha ez lett volna a jel, egyszerre minden megelevenedett. Egy gyerkőc biciklizett el szorosan az orra előtt, az emeleten ajtó nyílt, s egy sortos férfi lépett ki az erkélyre. Lenézett a nőre, aki koffereket cipelve a bejárat felé igyekezett. Valamelyik szobában megszólalt a zene, ki tudja, milyen forrásból. Rádió, gramofon vagy tévé lehetett. Dóra akkor már a kapun belül került s megállt a hallban. Körülnézett, a recepciós pult mögött senki. Sehol egy lélek. De amit látott, az tetszett neki. Kicsit konzervatív környezet, illett a villa külsejéhez. Jobban tetszett neki, mintha sima üveg, alumínium, szögletes, hideg mértani vonalakba ütközött volna a tekintete. A mennyezeten stukkók, az ülőgarnitúra mögött vaskos oszlop tükörrel, fali karokkal, mellette jól fejlett, ápolt pálma. Kényelmes, plüsszszőnyeggel borított lépcső vezetett az emeletre. Valahonnan előkerült egy tízéves forma fiú. Amikor meglátta őt, visszafordult a nyitva hagyott ajtó felé. - Gergő bácsi, jöjjön! Vendég érkezett! Kisvártatva előkerült Gergő bácsi. Köpcös, hatvanas, kackiás siltes sapkával a fején, ujjatlan trikóban, melyen az Egyesült Államok zászlaja díszlett, s kopott, rojtos szélű, combközépig érő farmernadrág egészítette ki az öltözékét. Lábán gumisaru, s mindez egész különös módon jól illett szemüveges, kerek arcához, nefelejcskék szeméhez és vidám, kerek, cipó pocakjához. - Tetszik parancsolni? - fordult Dóra felé. - A kereskedelmi minisztérium beutalójával jöttem Pozsonyból - s már húzta is elő táskájából a szükséges iratot. Gergő bácsi fürgén a pult mögé vonult, elővette a vendégkönyvet, s már meg is találta, amit keresett. - Szeretettel, tisztelettel üdvözlöm, tessék itt a kulcs a mi egyetlen egyágyas szobánkhoz. Kicsike helyiség, de nagyon szép a kilátás. Nem a fasorra néz, hanem a kertre és a vízre. Az autózaj nem fogja zavarni az álmát. Segített fölvinni a csomagokat. A szobában olyan széles mozdulattal mutatott körül, mintha legalábbis táncterem lenne. - A zuhanyozó, az erkély... Érezze jól magát - s kitartóan mosolygott Dórára, aki erre észbe kapott, s elővette a pénztárcáját, aztán zavarba jött. Menynyi lehet az, ami nem sok és nem is kevés? Nehogy úgy járjon, mint a taxissal. - Nem vagyok a forinttal járatos, jobb lenne, ha megmondaná, mennyit illik ilyenkor... Gergő bácsi - tette hozzá kis habozás után. Az öreg arca felragyogott. - Szerencse, hogy Gergő bácsinak szólított, asszonyom. Ez mostan éppen elég. Majd a végén, a búcsúzásnál kiskegyedre bízom, mennyire értékeli szolgálataimat. S máris kiperdült a folyosóra. Dóra megkönnyebbülten mosolygott. Kulcsra zárta az ajtót. Úgy látszik, Gergő bácsi ilyen családias hangot használ. Vagy csak, mert legergőbácsizta? Ami pedig a borravalót illeti, megérdeklődi a vendégeknél. Bár azok is a pénztárcájuk, vagy inkább talán a természetük szerint osztogatják a baksist. Hiszen akad, akinek bőven van miből, mégis fogához veri A garast, de meg olyat is látott már, aki a benyomás kedvéért könnyed mozdulattal osztotta a nagy borravalót, amit másnap megkoplalt. Hamar megfeledkezett e fontos problémáról, levetette magát a barátságos, virágos huzatú fotelbe, és körülnézett. Az erkélyajtó nyitva, a szellő lebegtette a könnyű függönyt. Egy gesztenyefa napsütötte koronája kukucskált be az ablakán. Ágya olyan széles, hogy ketten is elférnének rajta... A fotel mellett kis kerek asztal hamutartóval és karcsú porcelánvázával, benne egy szál pünkösdi rózsa. Az erkély melletti falon beépített szekrény tolóajtókkal. Nyilván a kis hely miatt. A sarokban pici íróasztal lámpával, székkel. Az ágy és a szekrény között plüssszőnyeg és ugyanilyen a fotel előtt. Erre a vakációra megfelel. (Folytatjuk)