Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-09 / 157. szám, péntek

1993. JÚLIUS 9. GAZDAG TERMÉSBŐL A LEGJOBBAK MOZAIK . ÚJ SZÓ. SZABAD LETT A NÉVVÁLASZTÁS BAUER EDIT KÉPVISELŐ AZ ÚJ TÖRVÉNYRŐL • Ezentúl az új nyelvhasználati tör­vény értelmében szabadon használ­hatjuk magyar kereszt- és vezeték­neveinket - így szólnak a tudósítá­sok a szlovák parlamentben szerdán elfogadott jogszabályról. Mit kell ér­teni az ezentúl alatt? - kérdeztük Bauer Editet, az Együttélés képvise­lőjét. • - A szokásostól eltérően, ez a tör­vény nem kihirdetése napján lép érvénybe. A belügyminisztérium kérte, hogy maradjon egy bizonyos idő, amíg felkészülnek a törvény teljesítésére. így aztán a törvény október elsejétől érvényes. • A magyar lakosság esetében konkrétan mit tesz lehetővé ez a tör­vény? - Úgy került a köztudatba, hogy a magyarok névhasználatát oldja meg. Hangsúlyozni szeretném azon­ban, hogy a törvénytervezet vitájá­ban előterjesztett módosító javasla­tok elfogadása komolyan veszélyez­tette volna az összes, tehát a német, az angol, a cseh és más idegen név írását is. Ezért nem teljesen korrekt úgy magyarázni a dolgot, hogy a tör­vény csak a magyar nevekre vonat­kozik. Bár meg kell mondani, hogy mi szorgalmaztuk elsősorban a kér­dés rendezését, hiszen főleg a mi neveinkkel voltak problémák. A tör­vény engedélyezi a magyar kereszt­nevek anyakönyvezését, illetve a nők kérhetik vezetéknevük meg­változtatását. • Ez azt jelenti, hogy az idegen női vezetéknevek beírásánál elhagy­ható az -ová végződés. Tegnap téve­sen úgy közöltük, hogy ezt Brňák képviselő úr kezdeményezte. - Már az eredeti törvényjavaslat tartalmazta ezt a meghatározást. Brňák úr ezt úgy akarta módosítani, hogy csak használni lehessen az -ová végződés nélküli női neveket, de az anyakönyvbe és azt követően a töb­bi iratba ne írhassák be ezt a formát. Javaslatát a parlament elvetette. • A törvény szerint a nemzeti kisebbségek tagjai kérvényezhetik, hogy a szlovák helyesírással beírt vezetékneveiket, illetve szlovák ke­resztnevüket megváltoztassák. Kinél kell ezt kérvényezni? - A lakhely szerint illetékes kör­zeti hivatalnál kell az írásbeli kér­vényt benyújtani, amelyben a tör­vényben pontosan meghatározott adatok feltüntetésén kívül meg kell indokolni, miért kérjük, hogy nevün­ket utólag magyarul írják be az anyakönyvbe. A körzeti hivatalnak kötelessége, hogy eleget tegyen az ilyen kérésnek. Mindenki, akinek vezetéknevét hibásan, szlovák he­lyesírással írták be, vagy pedig ke­resztnevének magyar változatát akarja ezentúl használni, kérvényt adhat be. • A belügyminisztérium nyilván kidolgozza a törvény végrehajtására vonatkozó belső rendeleteit. Hon­nan szerezhetünk majd tudomást ezekről? - Nyilván csak az anyakönyvi hi­vatalok révén. Nincsenek azonban a törvényben olyan hézagok, ame­lyek nagy mozgásteret adnának a minisztériumnak. Egyedül azt le­het majd szabályozni, hogy miként keli az idegen nyelvű kereszt- és vezetéknevek beírásánál a kérvé­nyezőnek együttműködnie a hivatal­lal. A törvény rendelkezik az együtt­működésről, de azt nem szabja meg, hogy ez milyen formában történik majd. • Elképzelhető, hogy egy igazo­lást kell majd szerezni a név létezé­séről? - Erről a törvény elfogadásának folyamatában nem adott pontos in­formációt a belügyminiszter. Gya­korlatilag egyetértett azzal, hogy az egyes országok tudományos akadé­miáinak kiadványai bizonyítékul szolgálhassanak. Van azonban egy gyengéje a törvénynek: a hivatal döntheti el a női vezetéknevekkel kapcsolatban, hogy melyik tekinthe­tő idegennek. Bizonyára vannak olyan nevek, amelyekről ezt nem lehet egyértelműen megállapítani. • Ennek kapcsán nem a nemzeti­ség a döntő? Vagyis ha magyar va­gyok, de szlovák a vezetéknevem, nem hagyható el az -ová végződés? - Ez gyakorlatilag így van. Meg­próbáltunk olyan módosító javasla­tot beterjeszteni, hogy ne csak az idegen névre vonatkozzon a lehető­ség. Mi az anyanyelvet akartuk kri­tériumnak tekinteni, de ezt elve­tették. • Az elmondottak szerint tehát október elsejéig az eddigi gyakorlat szerint anyakönyveznek, és a nevek megváltoztatása is csak ez után az időpont után kérvényezhető. - Igen, így van. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy főleg a keresztnevek anyakönyvezését már addig is befolyásolni fogja az új törvény. Most sincs olyan törvényes megkötés, amely a magyar nevek használatát tiltaná. Ha a belügymi­nisztérium megértést tanúsít, sem­misnek kellene tekintenie eddigi bel­ső rendelkezéseit. • Milyennek tartja a szerdán el­fogadott törvényt a mi szempon­tunkból és az európai gyakorlat tük­rében? - Azt hiszem, hogy ezzel a tör­vénnyel közelebb kerültünk Európá­hoz. Itt jegyzem meg, hogy a tör­vényhozás olyan ajánlást fogadott el, hogy a szlovák kormány egyez­tesse a magyar kormánnyal a szlo­vák kisebbség magyarországi név­használatát. Egy 1949. és egy 1982. évi törvény azonban Magyarorszá­gon teljes szabadságot biztosít a ki­sebbségek névhasználatát illetően. CSIZMÁR ESZTER (Folytatás az 1. oldalról) nyilván nem volt könnyű helyzetben az a bíráló bizottság, amelynek a többtucatnyi eredeti alkotásból kellett kiválasztania a legjobbat, amelyet Madách­díjra javasolt; s érvényes ez a szlovák irodalomra is, hiszen a Krasko-, Madách- és a legjobb ukrán nyelvű alkotásnak járó Franko-díjat az arra legérdeme­sebb kötetnek kellene kapnia minden évben. A Szlovák Irodalmi Alap által odaítélt és tegnap kiosztott díjak kapcsán Jaroslav Rezník, a zsűri elnöke szükségesnek tartotta megjegyezni: a kételkedő han­gok után örömmel konstatálhat­juk, a Litfond néven közismert Irodalmi Alap tovább él és virul, s támogathatja az eredeti irodal­mat, akár szlovák, akár magyar vagy ukrán nyelven íródjon Szlovákiában. Az ünnepélyes díjátadáson a bizottságok elnö­kei értékelték a díjazott műve­ket. A legjobb szlovák nyelvű alkotásról Braňo Hochel, a leg­jobb magyarról Peter Andruška, a legjobb ukrán kötetről Vasil Dacej mondott rövid méltatást. Ezúttal 27 kötetet díjazott az alap, köztük 9 magyar szerző részesült nívódíjban. Név sze­rint: Balázs F. Attila, Bodnár Gyula, Grendel Lajos, Juhász József, Koncsol László, Kulcsár Ferenc, Talamon Alfonz és Zs. Nagy Lajos, míg a legjobb fordításért járó díjat az Illés An­na - Rácz Olivér fordítói kettős kapta Peter Karvaš rövid prózái­nak magyarításáért. A tavalyi év legjobb kötetéért járó Madách­díjat ezúttal Farnbauer Gábor kapta Az ibolya illata című regé­nyéért. Mint Peter Andruška, a magyar irodalmi termést bíráló bizottság elnöke elmondta rövid méltatásában, Farnbauer Gábor könyve kivételesen inspiratív al­kotás, s remélhető, hogy hama­rosan megéri a szlovák fordítást is. Nem volt könnyű dolga a szlovák alkotásokat válogató bizottságnak sem, amely 11 al­kotás közül végül Pavol Hudák Broskyňový súmrak című vers­kötetét találta a legjobbnak, s ju­talmazta Krasko-díjjal. Nívódíjat kaptak: Marcela Prékopová, To­máš Horváth és Ján Litvák. A bírálóbizottság egyetlen uk­rán nyelvű alkotásnak sem java­solt nívódíjat, a legjobb ukrán nyelvű alkotásnak adott Ivan Franko-díj tekintetében azonban egyöntetű volt a döntés: Michal Šmajda A iši vam vinčuju című prózai munkáját találta legjobb­nak. (k-y) KÁRPÓTLÁS MÉG EGY HÓNAP Az SZK Igazságügy-minisztériuma ismételten közli, hogy augusztus 13-án letelik az egykori szovjet belügyminisztérium egységei és az NKVD által a Szovjetunióba erőszakkal elhurcoltak pénzbeni kárpótlást igénylő kérvé­nyeinek benyújtási határideje. Csupán azok a kérvények tekinthetők időben benyújtottnak, amelyek az említett határidőn belül eljutnak az igazságügy­minisztériumba. Amennyiben az Erőszakkal Elhurcoltak Szlovákiai Szövet­ségéhez, a Politikai Foglyok Szlovákiai Konföderációjához vagy egyéb szervezetekhez eljuttatott kérvények augusztus 13-ig nem érkeznek meg a minisztériumba, tárgytalanná válnak. ORDÓDY KATALIN (DORA ^^^^ JT ^fc TlHk" 1" No, de ha már ezen túl leszek, fogadko­zott magában, majd összébb húzzuk a nadrágszíjat. Néha elkapta a lelkiisme­ret-furdalás, és Ádámkának is hozott valami soron kívüli ajándékot, mert az volt az érzése, hogy megrövidíti őt. - Anyukám, te is kapsz valami szépet, neked majd a Balaton mellől hozok, hiszen te vagy a hamupipőke, aki otthon marad lencsét válogatni. Az utazás előtti napon sokáig nem tudott elaludni. Miért nem mehettek Pé­terrel soha szabadságra? De Péter így is vele lesz. Mellette megy majd a mólón, vele úszik majd a tóban. Nem, igazán nem vágyik idegen emberek társaságára. Élvezni fogja a magányt, a vizet, sokat fog olvasni, s egy pohár konyak mellett zenét hallgat, s nézi a táncolókat. Meny­nyire szeretett táncolni! Ha valaki fölké­ri, aki nem lesz ellenszenves, nem ad kosarat. Olyan régen nem mozgatta meg magát. Régi táncdalok lopóztak a fülébe, gondolatai egyre kuszábbak lettek, már nem uralkodott fölöttük, lassan átsiklat­ták őt az álomba. A taxi legördüt a kis panzió elé. Kifi­zette a sofőrt, s rövid gondolkodás után még 30 forinttal megtetézte. Azt hitte, elég gavallér volt, mikor megrökönyödé­sére a taxis halkan, de nyomatékosan azt mondta: - Asszonyom, hiszen ez egy liter tejre sem elegendő. Zavarba jött, s mentegetőzni kezdett. - Nem vagyok ide való, jó pár éve nem jártam Magyarországon, nem tu­dom, mennyi... - Hát úgy nyolcvan forint, kérem. Ez már megjárja, ha nem is fejedelmi. Volt egy ötvenese, azt még a tenyeré­be nyomta, s csaknem pánikba esett. Ha itt úgy úszik a pénz, megeshet, hogy hamarabb kell hazamennie, mint ahogy letelik a terminus, gondolta. Az autó már messze járt, s ő ott állt lábánál két bőrönddel, a vállára akasz­tott nagy táskával az árnyas úton. A nap­fény táncoló árnyakat vetett a járdára, amint átszűrődött a fák levelei között. Szemben vele az egyemeletes kis villa erkéllyel, terasszal, ablakszemeivel mintha kíváncsian bámult volna rá. Né­melyik ablakon a sárga redőny félig lehúzva, akár a félig leeresztett szemhéj, mely alól jól szemügyre lehetett venni a jövevényt. Nyári alkony. Sehol egy lélek. Micso­da csönd, micsoda béke. Biztosan na­gyon jól fogja magát érezni. Megpillan­totta a boltíves kapu fölött a villa nevét. Koszorú. Felkapta a táskákat, s mintha ez lett volna a jel, egyszerre minden megelevenedett. Egy gyerkőc biciklizett el szorosan az orra előtt, az emeleten ajtó nyílt, s egy sortos férfi lépett ki az erkélyre. Lenézett a nőre, aki koffereket cipelve a bejárat felé igyekezett. Vala­melyik szobában megszólalt a zene, ki tudja, milyen forrásból. Rádió, gramofon vagy tévé lehetett. Dóra akkor már a ka­pun belül került s megállt a hallban. Körülnézett, a recepciós pult mögött sen­ki. Sehol egy lélek. De amit látott, az tetszett neki. Kicsit konzervatív környe­zet, illett a villa külsejéhez. Jobban tet­szett neki, mintha sima üveg, alumínium, szögletes, hideg mértani vonalakba ütkö­zött volna a tekintete. A mennyezeten stukkók, az ülőgarnitúra mögött vaskos oszlop tükörrel, fali karokkal, mellette jól fejlett, ápolt pálma. Kényelmes, plüsszszőnyeggel borított lépcső vezetett az emeletre. Valahonnan előkerült egy tízéves for­ma fiú. Amikor meglátta őt, visszafor­dult a nyitva hagyott ajtó felé. - Gergő bácsi, jöjjön! Vendég érke­zett! Kisvártatva előkerült Gergő bácsi. Köpcös, hatvanas, kackiás siltes sapká­val a fején, ujjatlan trikóban, melyen az Egyesült Államok zászlaja díszlett, s ko­pott, rojtos szélű, combközépig érő far­mernadrág egészítette ki az öltözékét. Lábán gumisaru, s mindez egész különös módon jól illett szemüveges, kerek arcá­hoz, nefelejcskék szeméhez és vidám, kerek, cipó pocakjához. - Tetszik parancsolni? - fordult Dóra felé. - A kereskedelmi minisztérium beuta­lójával jöttem Pozsonyból - s már húzta is elő táskájából a szükséges iratot. Gergő bácsi fürgén a pult mögé vo­nult, elővette a vendégkönyvet, s már meg is találta, amit keresett. - Szeretettel, tisztelettel üdvözlöm, tessék itt a kulcs a mi egyetlen egyágyas szobánkhoz. Kicsike helyiség, de nagyon szép a kilátás. Nem a fasorra néz, hanem a kertre és a vízre. Az autózaj nem fogja zavarni az álmát. Segített fölvinni a csomagokat. A szo­bában olyan széles mozdulattal mutatott körül, mintha legalábbis táncterem lenne. - A zuhanyozó, az erkély... Érezze jól magát - s kitartóan mosolygott Dórá­ra, aki erre észbe kapott, s elővette a pénztárcáját, aztán zavarba jött. Meny­nyi lehet az, ami nem sok és nem is kevés? Nehogy úgy járjon, mint a ta­xissal. - Nem vagyok a forinttal járatos, jobb lenne, ha megmondaná, mennyit illik ilyenkor... Gergő bácsi - tette hozzá kis habozás után. Az öreg arca felragyogott. - Szerencse, hogy Gergő bácsinak szólított, asszonyom. Ez mostan éppen elég. Majd a végén, a búcsúzásnál kiske­gyedre bízom, mennyire értékeli szolgá­lataimat. S máris kiperdült a folyosóra. Dóra megkönnyebbülten mosolygott. Kulcsra zárta az ajtót. Úgy látszik, Gergő bácsi ilyen családias hangot használ. Vagy csak, mert legergőbácsizta? Ami pedig a borravalót illeti, megérdeklődi a vendégeknél. Bár azok is a pénztárcá­juk, vagy inkább talán a természetük szerint osztogatják a baksist. Hiszen akad, akinek bőven van miből, mégis fogához veri A garast, de meg olyat is látott már, aki a benyomás kedvéért könnyed mozdulattal osztotta a nagy borravalót, amit másnap megkoplalt. Hamar megfeledkezett e fontos problé­máról, levetette magát a barátságos, vi­rágos huzatú fotelbe, és körülnézett. Az erkélyajtó nyitva, a szellő lebeg­tette a könnyű függönyt. Egy gesztenye­fa napsütötte koronája kukucskált be az ablakán. Ágya olyan széles, hogy ketten is elférnének rajta... A fotel mellett kis kerek asztal hamutartóval és karcsú por­celánvázával, benne egy szál pünkösdi rózsa. Az erkély melletti falon beépített szekrény tolóajtókkal. Nyilván a kis hely miatt. A sarokban pici íróasztal lámpá­val, székkel. Az ágy és a szekrény között plüssszőnyeg és ugyanilyen a fotel előtt. Erre a vakációra megfelel. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents