Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-08 / 156. szám, csütörtök

1993. JÚLIUS 8. lő/szól GAZDASÁG Csak a kiállítók számát ismerik Idén.jubilált a pozsonyi Incheba vegy­ipari szakkiállítás. Immár 25-ször ren­dezték meg a szlovák fővárosban, méghozzá új politikai körülmények között: 1989 után megszűnt a KGST államai és Finnország vegyipari cége­inek bemutatója lenni, az idén pedig már nem Csehszlovákia teljes vegyi­parát prezentálta, hanem elsősorban Szlovákiáét. Ez meglátszott a részt­vevők szánián - amíg 124 helyi válla­lat képviseltette magát az Inchebán, addig Csehországból mindössze 75 cég érkezett. Pozsonyban ugyan több kiállítási tartanak, azonban nem túlzás, ha azt állítjuk, az Incheba közülük a legran­gosabb, a legismertebb. Jaroslav Ku­bečka gazdasági miniszter a kiállítást megnyitó beszédében szintén az In­cheba fontosságát emelte ki. A hazai vegyipar az összipari termelés 23 szá­zalékát adja, s megközelítőleg a kivi­telben is ekkora részt vállal. Az általá­nos világgazdasági recesszió idősza­kában a honi ipar új piacokat, új part­nereket keres. Napjainkban 11 külföl­di tőkerészesedésű vegyes vállalat működik a vegy- és gyógyszeripar te­rületén, ami távolról sem felel meg a szükségleteknek és a lehetőségeknek. Az Incheba egyik célja, hogy a koope­rációknak teret adjon - hangsúlyozta a gazdasági tárca első embere. Minden kiállítás valamilyen célt tűz maga elé. A jubileumi Incheba szerette volna Közép- és Kelet-Euró­pa vegyiparát közelebb hozni a nyu­gati országok vegyiparához. Egyfajta hídszerepet szántak a pozsonyi ren­dezvénynek, amely megkönnyíti az információk áramlását, a partnerkap­csolatok kiépítését. Másrészt teret adott az újonnan létrejött vállalatok­nak, hogy bemutassák termékeiket, és szembesüljenek a világszínvonallal. Az egyhetes kiállítás végeztével bajos lenne megmondani, hány sike­res üzletet kötöttek a felek. Régebben a gazdasági minisztérium figyelem­mel kísérte, mintegy megszámolta az Inchebán kötött kooperációkai, ma már azonban nem ez a gyakorlat. Ahogy Alexander Rozin, az Incheba Rt. vezérigazgatója mondta: „Csak a kiállítók számáról van pontos áttekin­tésünk. A sikeres üzletkötést csupán az jelzi, ha a felek mosolyogva jönnek ki a megbeszélésről. Mindössze ilyen köz­vetetten értesülhetünk a partnerkap­csolatok felvételéről, az üzieti titkokra különben sem vagyunk kíváncsiak". Egy kis statisztika: az Incheba '93 34 ezer négyzetméternyi területei biz­tosított a kiállításnak. Összesen 400 cég vett részt a rendezvényen, ebből 35 az Incheba keretei közt zajló Inter­beauty '93 fodrászati, kozmetikai ki­állításon. Huszonkét ország képvisel­tette magát, érdekesség, hogy Belgiu­mot Flandria reprezentálta, a vallon rész nem volt jelen. A három legna­gyobb kiállító Németország, Ausztria és Magyarország volt. Magyarország az idén nagyobb te­rületen és löbb kiállítóval vett részt, mint tavaly. A 25 magyar kiállító nemcsak az ízlésesen elrendezett tár­lókban mutatta be tennékeit, hanem a különböző tájékoztatókon is. A sike­res marketing titka, hogy a fogyasztá­si cikkek jó részét helyben megvásá­rolhatják az érdeklődők. Déli szom­szédunk igyekezetét siker koronázta: az AMSY Kft. palackozó-flakontöltő sorát az Arany Incheba érmével jutal­mazták, s a magyar pavilon elnyerte a legesztétikusabb kiállító díját, az In­cheba arany oklevelét. Alexander Rozin vezérigazgató szerint a kiállítással bebizonyították: az Incheba életképes, szükség van rá a megváltozott körülmények között is. A szervezők nem tagadták, mind a ki­állítók, mind a látogatók száma a ko­rábbi évekhez képest érezhetően meg­csappant. A rendezők ezt az általános recesszióval magyarázták. A pozsonyi Művelődési és Pihenőpark már egyre kevésbé felel meg a kiállítás követel­ményeinek. A Duna túlpartján épülő Incheba-komplexum viszont mind a mai napig nem üzemképes, ezért a ki­állítás ideiglenes helyszíne továbbra sem változik. Megint csak bebizonyosodik: semmi sem időtál­lóbb, mint az ideiglenes megoldás. (sidó) KÉSZPÉNZFIZETÉSI MÓDRA KÉNYSZERÜLTEK A MEZŐGAZDASÁG VÁLSÁGA - AHOGYAN A PALÁSTIAK LÁTJÁK A Palásti Mezőgazdasági Szövet­kezetben az elkeseredett tiltakozási hullám után üdvözölték az öntözés­sel kapcsolatos állami támogatást bár nem titkolták: a döntés sokkal korábban is megszülethetett volna. További konkrét gazdasági, pénz­ügyi intézkedéseket várnak a kor­mánytól, amelyek meghozatalára Peter Baco földművelésügyi mi­niszter a közelmúltban Ipolyságon járva ígéretet tett. - Számba vettünk minden le­hetőséget, összes belső tartalékun­kat kimerítettük - mondja Pavol Hudec, a szövetkezet elnöke. - Ön­költségeinket a minimumra csök­kentettük, takarékoskodunk ott is, ahol már szinte képtelenség. Az utolsókat rúgjuk. Bár az elnök erősen borúlátó sza­vai nem indokolatlanok, az ipolysá­gi régió néhány más szövetkezeté­vel szemben Paláston mégis na­gyobb életkedvet tapasztaltunk. Mintha itt erősebb lenne a hit, ma­kacsabb a ragaszkodás, mintha az emberek csak azért sem akarnák feladni. Az irodákhoz közeli gazda­sági udvar is bizalmat áraszt, bejá­ratánál virágágyások, rend, tiszta­ság. A jelek szerint ez nem kis mér­tékben Péter Margit üzemőr érde­me. - Nincs ipar a környéken, leg­inkább a mezőgazdaság nyújt mun­kalehetőséget. Ha tönkremennénk, annak súlyos szociális következmé­nyei lennének - magyarázza, s el­igazít, hol találjuk az elnöki irodái. Szerény, de kulturált környezet fo­gad bennünket az irodaházban, s újra csak arra a következtetésre ju­tunk: itt még van életkedv, még pislákol a holnapokba vetett hal­vány remény. Az elnöktől megtudjuk, hogy az egykori, több mint négyszáz akü'v ta­got számláló egyesített szövetke­zetből 1991-ben kiváltak a szemeré­diek, s a taglétszám százhetven­kettőre csökkent. A megmaradtak vi­szont makacsul mindent meg akar­nak tenni a fennmaradásért Nem ad­ták fel a reményt noha voltak napok, amikor azt hitték-mondogatták: raj­tunk már csak a csoda segít. mését szeretnénk hiánytalanul be­takarítani. Oda jutottunk, hogy kép­telenek vagyunk adót fizetni. Pénz­ügyi kapcsolatainkban arra kény­szerültünk, hogy kikerüljük a ban­kokat. „Táskapénz-fizetési" módot vagyunk kénytelenek alkalmazni. Lépten-nyomon készpénzzel kell fi­zetnünk, így nehezen értékesített termékeinkért mi is az azonnali készpénzfizetést szorgalmazzuk. Sajnos, csak így tudjuk előteremte­ni tagjaink havonkénti bérét. Pavol Hudec (előtérben) a sztrájkbizottság ülésén érvel (Vass Gyula felvétele) A csoda pedig nem nagyon siet a palástiak segítségére, így maguk­nak kell a kátyúból kikecmeregni­ük. Pavol Hudec tovább panaszol­ja, hogy tavasszal egy fillér hitelt sem kaptak. - Mégis elvetettünk, és a fokozatosan beérő kultúrák ter­Megtudtuk, hogy a feldolgozó üzemek többsége képtelen az átvett termékekért fizetni. A lévai hús­üzem és a detvai PHS nem keve­sebb, mint hétmillió koronával adó­sa a palásti szövetkezetnek. Három hónappal ezelőtt kintlevőségeik még meghaladták tartozásaikat. Mára azonban már annyira elmér­gesült a helyzet hogy tiszta adóssá­gaik meghaladják a kétmillió koro­nát. Veszteségüket fokozta, hogy a túlhízott sertéseket nagyon nehezen és csak áron alul tudták értékesíte­ni. Nem csoda, hogy az átlagfizetés a szövetkezetben 2800 koronára csökkent, amely csupán a falusi háttér segítségével képes a szövet­kezeti tagok számára valamivel a létminimum feletti életszínvonalat biztosítani. Az ipolysági régió szövetkezete­iben a mezőgazdaság válsága egyértelműen a legmarkánsabban jelentkezik. Ennek okát Pavol Hu­dec több körülménnyel indokolja: A hatvanas években a kis járások felszámolásával ez a körzet az új járás perifériájára került. Ide nem telepítettek ipart, szerény volt a gazdasági fejlesztés, a nagyberuhá­zások elkerülték a régiót. A vidék egyedüli reménye az ígéretesen fejlődő mezőgazdasági termelés volt. Súlyos válságával több ezer ember szociális biztonsága ingott meg az Ipoly völgyében. Az elnök eszmefuttatása, magya­rázata nyomán megértjük, munka­társaival együtt számtalanszor át­gondolta a szövetkezet helyi és a mezőgazdaság, az önálló Szlovákia általános jellegű, égető problémáit. Erről győződöm meg, amikor a vál­ság kezelésének lehetséges módjait firtatom. - Volna kiút. Sztrájkunk idején tizenkilenc pontba sűrítettük a bizonyos megoldásként is értel­mezhető követeléseinket. Ezek lé­nyege: a hitelekből eredő kamatok fizetésére adjon az állam két év ha­lasztást. Ugyanis ilyen gazdasági helyzetben képtelenség 18-20 szá­zalékos kamatok mellett létezni. Hasson oda a kormány, hogy meg­kapjuk kintlevőségeinket, s termé­keinknek - legalább a holtponton való átlendülésig - garantáljon pi­acol. MÁZSÁR LÁSZLÓ SZLOVÉNIA VÁRJA VÁLLALKOZÓINKAT A közelmúltban Kovácspatakon megrendezett nemzetközi vállalko­zói találkozó vendége volt Franc Zavodnite, a Szlovéniai Vállalko­zók Szövetségének főtitkára, parla­menti képviselő, az Invest Novo mesto-i magánvállalat igazgatója. Az Iparosok Dél-szlovákiai Szö­vetsége és a szlovéniai dolenjskai és a Biela krajina-i Vállalkozók Társulása baráti és együtünűködési szerződést írt alá, amelyet szlovák részről Oto Kollárik elnök, szlovén megbízásból pedig Franc Zavodnik látott el kézjegyével. A megállapo­dással mindkét fél kötelezettséget vállalt hogy a két régió vállalkozói­nak kapcsolatteremtését gazdasági együttműködését kezdeményezni és folyamatosan támogatni fogja. Ebből az alkalomból Franc Za­vodni kot a szlovén-szlovák vállal­kozói kapcsolatokról kérdeztük. - Az egykori Jugoszlávia szét­esésével Szlovénia piacának 60 százalékát elvesztette. Ezt az űrt a lehető leggyorsabban ki akarjuk tölteni. Ezért országunk elsőrendű érdeke a jószomszédi kapcsolatok kiépítése, a szoros gazdasági együttműködés megteremtése a környező országokkal. Nagyon jók és gyümölcsözőek kapcsolataink Magyarországgal. A magyar vál­lalkozók révén jutottunk el Szlová­kiába, ahol a most aláírt megáll­apodással lényegében elindítottuk szorosabb kapcsolatainkat. o Mi lesz a következő lépés? - Októberben Szlovéniában fo­gadjuk a dél-szlovákiai vállalko­zók küldöttségét. Elképzeléseink szerint akkor már tisztázhatnánk a szorosabb együttműködés lehetsé­ges területeit, amit konkrét együttműködési megállapodásban rögzítenénk. Igyekszünk mihama­rabb elérni, hogy a szlovák és szlo­vén magánvállalkozók egymásra találjanak. Szlovéniában magam is szorgalmazni fogom, hogy állam­közi megállapodás szentesítse Szlovénia és Szlovákia éledő ígé­retes gazdasági kapcsolatait. o Mi segíthetné elő a szlovák­szlovén gazdasági kapcsolatok fel­lendülését? - Hazánkban a privatizáció kere­tében idén az állami vagyon 40 százaléka, jövőre ugyanennyi kerül magánkézbe. Ez jó feltétel arra, hogy a magánszektor meghatározó szerepet játsszon az ország gazda­sági életében. Azokat az alapvető jogszabályokat is létrehoztuk, amelyek elengedhetetlenül szüksé­gesek, hogy külföldi üzletemberek biztonságosan vállalkozhassanak nálunk. Nemzetközi szempontból az is nagyon hasznos lenne, ha a két ország között vámmentes öve­zet alakulhatna ki. (mázsár) Szerkesztik: a komáromi KomBit Computer Kft. szakemberei CD-technológia jeligére: Hosszabb ideje rendelkezem au­dio CD-lejátszóval. A tartós hangminőség zálogaként tartom nyilván a CD-lemezeket. Úgy tu­dom, már a számúástechnikában is alkalmazzák ezt a technológiát. Milyen felhasználói területeken kerül előtérbe a CD-technológia alkalmazása? A CD-technológiát valóban már évek óta alkalmazzák a szá­mítástechnikában.A CD-lemezek­re felvitt információk skálája azonban nem meríti ki a klasszi­kus CD-ről kialakult nézetet. Míg az audió CD-n mindössze hangin­formációk tárolódnak, a számítás­technikában leginkább elterjedt CD-ROM (Read Only Memory ­csak olvasható memória) leme­zekre a klasszikus hanganyag mellett inkább adat-, illetve képi információk kerülnek. Egy általá­nos, mindenki által ismert CD-le­mezre mintegy 600 MB-nyi infor­máció (kb. 90 perc) vihető fel. E CD-lemezek lejátszásához egy, a megszokottól kissé eltérő szerkezet szükséges, ami mára már mindinkább a számítógépek standard perifériájává válik (CD-ROM mechanika). A CD-ROM mechanika a számító­gépben egy 5,25" floppy mechani­ka helyét foglalja el, mely képes az audió CD-t is jó hangminőség mellett lejátszani. A CD-ROM le­mezekre felvitt hanginformációk hallhatóvá tételéhez egy további bővítőelemre van szükség: ez az ún. hangkártya, amely már ren­delkezik a megfelelő minőségű hangkimenetekkel. E kél egység­gel bővített gépet nevezzük MPC­nek (Multimédia PC), a felhaszná­lói programok pedig az ún. multi­médiás alkalmazások. Mára már az alkalmazások széles skálája gyakorlatilag mindenki szá­mára elérhető, csupán pénz kérdése az egész. Címszavakban néhány nagyobb felhasználási terület: - adatbázisok (törvénytárak, szótárak) - CD-ROM applikáció; - lexikonok és enciklopédiák ­multimédiás feldolgozások, ahol az írt szöveget hangeffektusok is kísérik; - oktatóprogramok (pl. nyelvta­nítás - a kiejtés gyakorlásával egybekövetve). Amint ebből a rövid ismerte­tésből is kiderült, a CD-appliká­ciók egyre inkább teret hódíta­nak, sőt a technika fejlődésével újabb és újabb CD-formátumok jelennek meg. Ilyen a foto-CD (amely a családi fotóalbumot he­lyettesítheti kiváló képminőség­ben), illetve a CD-I (CD-lnterac­tív). A foto-CD-n levő informáci­ók megjelenítéséhez a már meg­ismert CD-ROM olvasó elégsé­ges. Természetesen a kapott kép minősége megfelelő (nagyobb felbontású) monitorral javítható. A CD-I egy, csak a televízióhoz csatlakoztatható külső egységet kíván. Mind a képi, mind a hang­információk a tévén keresztüljut­nak el a nézőhöz, a hangkimenet­hez erősítőt csatlakoztatva a hang hi-fi minőséggel szólalhat meg. PÁSZTOR ATTILA

Next

/
Thumbnails
Contents