Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-08 / 156. szám, csütörtök

1993. JÚLIUS 8. —ÚJ SZÓ. HERMAN: A VÉTÓ SZÓBA SE KERÜLT FL VILÁGSAJTÓBÓL A Václav Havel elnök által egykoron pusztulásra ítélt cseh fegyveripar a fellendülés korát éli, a konverzióról már szó sincs - írta tegnap a Die Presse című osztrák napilap a cseh fegyver­gyártás és fegyverexport tervei­ről tájékoztatva. Szlovákiában a hadiipari ter­melés már csak 9 százaléka az 1989. évinek, szinte az egész termelést leállították, ami annak a következménye, hogy a Varsói Szerződés feloszlatása után el­vesztette hagyományos piacait, ráadásul Havel a fegyverexport teljes leállításáról döntött. Ezzel szemben Csehországban az idén jűniusban 40 cseh és külföldi fegyvergyár a Škoda Plzeň veze­tésével létrehozta a Research­Development-Production kon­zorciumot, amely modern fegyverrendszerek kifejlesztését és gyártását tervezi, elsősorbán Indiába és más ázsiai országokba akar exportálni. A cseh védelmi miniszter ráadásul elárulta, hogy a következő 12 évben 240 mil­liárd koronát költenek a hadse­reg korszerűsítésére. Herman János magyar külügyi szóvivő nyilatkozatot adott a szlovák hírügynökség buda­pesti tudósítójának. Kiemelte, azt kell mérvadónak tekinteni, amit a politikusok mondanak, s nem azt, amit az újságok írnak. A strasbourgi magyar tartózko­dással összefüggésben közölte: Szlovákia felvételének magyar részről történő megvétózása so­ha szóba sem került. Kifejtette, a magyar tartózkodás kpt Holont jelzett. Egyrészt azt, Magyaror­szágnak ugyan érdeke Szlovákia felvétele az Európa Tanácsba másrészt, hogy Szlovákiában a kisebbségi jogok tiszteletben tartása de facto nincs olyan szin­ten, hogy Budapest nyugodt szívvel támogathassa a felvételt. Vagyis Magyarország kész az együttműködésre, de felhívja a figyelmet a megoldatlan prob­lémákra is. NÉHÁNY SORBAN L agosi jelentések szerint a nigériai fegyveres erők egységei tegnap reggel elfoglalták a főváros stratégiai fontosságú részeit. A hétfőn kirob­bant zavargások után tegnap először indult be ismét a tömegközlekedés, s a város több részéről is sikerült eltávolítani a barikádokat, amelye­ket az elmúlt napokban emeltek a fiatal tüntetők. A június 12-ei el­nökválasztások eredményeinek ér­vénytelenítése ellen szervezett ked­di tiltakozó megmozdulások során mintegy 11 személy vesztette életét Lagosban. D él-Tirolban a kedden történt bal­eset következtében 17 ember halt meg - jelentette az APA hírügy­nökség. További húsz sebesültet a brunecki és a brixeni kórházba szállították. A mentési munkálatok­ban résztvevő egyik tűzoltó szerint Dél-Tirolban az elmúlt harminc év­ben nem volt ilyen súlyos baleset. J elenleg 13 millió HIV-vírussal fer­tőzött személyt tartanak nyilván a világon, az AIDS-betegek száma 2,5 millió - tájékoztat az ENSZ jelentése. A Die Presse című bécsi lap szerint kétezerben 40 millióra növekedhet a fertőzött személyek száma. TERRORISTAELLENES AKCIÓ NYOMÁN POLITIKAI HULLÁMVERÉS Németországban vasárnap óta folyik a vizsgálat, hogyan is halt meg Bad Kleinen pályaudvarán Wolfgang Grams, a RAF feltéte­lezett tagja. Szemtanúk szerint a rendőrség antiterrorista egysé­gének egyik kommandósa lőtte fejbe közvetlen közelről, amikor már, úgymond, legyőzve, sebe­sülten a földön feküdt. A „köz­vetlen közelséget" a boncolási jegyzőkönyv is megerősítette, arra azonban egyelőre (legalább­is tegnapig) nem derült fény, hogy valóban egy kommandós végezte-e ki a RAF emberét, vagy Grams öngyilkos lett, saját fegyverével végzett magával, úgy, ahogy a Stern magazin tudja. Nincs tehát hiány a variációk­ból, de nincs ám hiány a politikai áldozatokból sem. Tegnap a né­met főállamügyésznek, Alexan­der von Stahlnak adták ki az útját, mondván: a meghallgatá­sokon silány bizonyítékokat mu­tatott fel, összevissza magyaráz­kodott, valamit el akart tussolni a RAF-osok elleni kissé félresi­került akcióval kapcsolatban. A szövetségi főügyészséget pe­dig semmilyen szín alatt nem lehet hírbe hozni. Ám, mint is­meretes, az akció nyomán kez­dődött politikai hullámverésnek nem von Stahl az egyetlen áldo­zata. Vasárnap Rudolf Seiters vonta le a következtetéseket a rosszul előkészített és végre­hajtott rajtaütésből, s maga mon­dott le belügyminiszteri tisztsé­géről. Az időzítés a-tegnap kezdő­dött G7 csúcs előtt nem volt éppen kedvező Kohl kancellár számára. Mindenesetre még el­utazása előtt szerette volna he­lyén látni Seiters megfelelő utódját, akit Manfred Kanther­nek, a közeli barátnak és politi­kai bizalmasnak, a CDU hesseni elnökének személyében vélt hir­telenjében megtalálni. „Nem jó jelzés" — állítják az ellenzéki SPD berkeiben hiszen Kant­her a CDU jobboldali szárnyá­nak képviselője, hírnevét nem éppen a „szabadságjogok védel­mezőjeként" szerezte. A szo­ciáldemokraták mintha a vész­harangot kongatnák: ez a kine­vezés a kormánypárt jobbratoló­dását jelzi. -ug­3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK TILTAKOZZUNK, DE NEM MINDEGY HOGYAN Tegnap is kaptunk tiltakozó levelet, amelyet tíz olyan személy írt alá, aki pontos címét, sőt személyi igazolvá­nya számát is feltüntette. Kár, hogy nem volt elég figyelmes Cséplő Júlia komáromi olvasónk, aki a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége helyett az Új Szó szerkesztőségébe címezte levelét, amelyben a tiltako­zás volt található. Mivel nem ez az első eset, hogy a Szlovák Oktatási és Tudományügyi Minisztérium nem­zetiségi iskolák eddigi hálózatát megsemmisíteni akaró tervezete el­len lapunkhoz érkeznek a tiltakozá­sok, ismételten közöljük a Szlová­kiai Magyar Pedagógusok Szövetsé­gének címét: 945 01 Komárom, P. O. BOX 100 Mivel jó lenne, ha ennek a kezdemé­nyezésnek csupán egy koordinátora lenne - a magyar pedagógusszövet­ség kérjük olvasóinkat, hogy a fel­hívásnak megfelelően a megadott címre küldenék állásfoglalásaikat. Nagyon fontos, hogy még a tervezet elfogadása előtt hallassuk hangunkat. Azt azonban nem felejthetjük el, hogy igazából a többségi hatalom oly ritkán tapasztalható demokratikus jóindulatán múlik minden. Sajnos, a demokrácia kereteiben az ilyen intézkedések is megszülethetnek. Ugyanakkor, mi mindannyian magunk döntjük el, hogy milyen iskolába íratjuk gyerekeinket: Magyarba? Szlovákba? Vagy az alternatívnak nevezett új emberhibridet tenyésztőbe? Gondolkozzunk csak el: a magyar nemzetiségű családokban született gyerekek negyven százalékát eddig is szlovák iskolába járatták. A vegyes tanítási nyelvű „alternatív" iskolákba aligha ezek a szülők viszik majd gyerekeiket. Inkább azokat hódítja el a magyar iskolától a fényes szakmai, társadalmi, sőt politikai karriereket igérő szlovák nemzeti propaganda, akik ingadoztak, majd végül a magyar iskola mellett döntöttek. Súlyos érvként kerül a latba a szülők jelentős hányadánál az érvényesülés ígérete, amely igézetté is változhat. Egy-egy megigézett magyar család a szülők esetleges munkanélküliségétől is terhelve, könnyen enged a szirénhangok csábításának. Kétségtelen és elvitathatatlan emberi joga mindenkinek, hogy mit választ. Adott esetben - s ez hamarosan bekövetkezik - olyan helyi önigazgatásban tevékenykedő képviselőket, akik nem engedik az efféle „alternatív" mesterkedéseket. Senki sem felejtheti el, hogy amíg egy-egy falu, város önkormányzata és a polgárofc civil kezdeményezései szabadon eldönthetik, hogy iskoláikban hol akarják megőrizni a magyar nyelven folyó tanítást, nincs az a felső hatalom, amely rájuk kényszeríthetné ennek az ellenkezőjét. Ezért is tartom meghatározónak a helyi tiltakozást, a helyi ellenállást. Egy-egy tantestület, szülői közösség és önkormányzat maga dönthet ezekben a kérdésekben. Baj aligha velünk lesz, hanem az ingadozókkal és a magyar iskolákat eddig is fölöslegesnek tekintőkkel. Bár ki tudja, közülük hányan bánták meg meggondolatlan lépésüket, miután a gyerekeikből sem doktorok, sem ügyvé­dek, sem miniszterek nem lettek, de sokszor még jó szakmunkások sem. Lettek viszont gyökértelen, önazonosság-tudat nélkül élő, igazából se szlová­kul, se magyarul nem tudó, gyakran szüleiket is szégyenlő emberek. DUSZA ISTVÁN EMBER AZ ALLA TKERTBEN Vuk Bojovics, a belgrádi állatkert igazgatója hozta meg a szokatlan döntést: mivel a homo sapiens veszélyeztetett faj a volt Jugoszlávia országaiban, egy ketrecbe embert is elhelyeznek. Az igazgató azt tervezi, hirdetés útján találja meg azt az önkéntest, aki napi 12 órán át hajlandó lenne a manapság szokásos bútorokkal berendezett ketrecben üldögélni. Pontosabban, enni, inni, tévézni, olvasni, aludn: - v mindezért,,emberi" fizetést kapna az állatkerttől. Igy aztán nem meglepő, hogy a hirdetés még meg sem jelent, de az állatkert máris válogathat a jelentkezők között. FOLYTATÓDÓ VITA A SZIGETKÖZRŐL Magyarországon továbbra sincs egységes álláspont és döntés ar­ról, hogyan oldják meg a Sziget­köz vízpótlását. Egyebek közt ez derült ki a magyar parlament ideiglenes vízlépcsőbizottságá­nak tegnapi ülésén. Mint ismeretes, Antall József kormánya még márciusban egy olyan tervet juttatott el az Or­szággyűléshez, amely fenékkü­szöbök megépítésével és a duna­kiliti duzzasztómű részleges üzembe helyezésével szeretné megoldani a gondokat. Ezt azon­ban befolyásos körök - elsősor­ban a Duna Kör - ellenzik, mert szerintük ezzel Magyarország rontaná pozícióját a Hágai Nem­zetközi Bíróság előtt (eltűnne a bizonyíték a Szigetköz pusztu­lásáról), s Budapest ezzel a lépé­sével gyakorlatilag a szlovák C­variánst folytatná, illetve a szlo­vák fél elképzeléseit valósítaná meg. A leginkább érintett szigetkö­ziek viszont már lassan megelé­gelik a huzavonát. Nemrégiben tiltakozó akciót helyeztek kilá­tásba, amennyiben július végéig nem rendeződik az ügy. Horváth József államtitkár, helyi köztársasági megbízott a tegnapi bizottsági ülésen beje­lentette: ha megkapja a határvizi hozzájárulást, illetve a többi ha­tósági engedélyt, elrendeli a fennékküszöb építésének meg­kezdését. Erre kormányhatáro­zat kötelezi, szerinte a parla­menti döntés nem tiltja ezt a megoldást. Zsebők Lajos MDF-es képvi­selő erősen vitatta ezt az értel­mezést, s leszögezte, hogy ez ügyben először a parlamentnek kell döntenie. Jakus György, a helyi vízügyi igazgatóság veze­tője arról tájékoztatta a bizottsá­got, hogy a Dunakiliti és Ás­ványráró közötti térségben az elmúlt tíz év átlagához képest két métert esett a talajvízszint, ami súlyos károkat okoz. A szi­getközi települések képviselői egybehangzóan sürgették a mie­lőbbi döntéshozatalt, a problé­ma megoldását. Hangsúlyozták: nekik nem vitára van szükségük, hanem vízre. KOKES JÁNOS, Budapest FOKOZÓDÓ BIZONYTALANSÁG (Folytatás az 1. oldalról) a Draskovics-eset tovább mélyíti a belpolitikai válságot. Az orvosi jelentés szerint „Vuk Draskovics állapota az állandó éhségsztrájk feltételei közepette tovább romlik". Az egykori jugoszláv térség más módon tragikus alakja, Alija Izetbegovics hosszú idő után is­mét nyilatkozott. A bosnyák ve­zetővel most a Washington Post munkatársa beszélgetett, aki szerint a boszniai elnök szörnyű agóniában tölti napjait, a radiká­lis megoldás hiányában bi­zonytalan, nem tudja eldönteni, folytassa-e kilátástalannak tűnő harcát. Izetbegovics konokul elutasít minden további tárgya­lást, így nem tudni, milyen ered­ménnyel jár a Jugoszlávia-érte­kezlet ket larsemoKeiieK mai belgrádi látogatása. Genfben időközben folytatód­tak a megbeszélések Horvátor­szág és a Krajinai Szerb Köztár­saság képviselői között. A szer­bek azt szeretnék elérni, hogy a horvát erők vonuljanak vissza az ENSZ-határozat által megsza­bott határig, ezen a területen ne az UNPROFOR erői, hanem a szerb milícia tartsa fenn a ren­det. Amennyiben a horvát fél teljesíti ezt a feltételt, akkor nincs akadálya annak, hogy bár­miről tárgyaljanak. A szerb kül­döttség tagjai ellenezték azt a ja­vaslatot, hogy vegyes bizottság alakuljon a „kisebbségi gondok" rendezésére, mivel, véleményük szerint egyenrangú partnerek között fennálló kérdésekről van szó. SINKOVITS PÉTER, Újvidék FRICSKA Hajdanán, még az átkosban, a Panoráma elleni ízléstelen sajtókampány idején belső használatra átkereszteltem Bős-Nagymarost Bősz Nagymarisra. Tetszett a barátaimnak, hát terjesztettem. Ám azt sosem hittem volna, hogy majd minden idők legjobb szlo­vák kormányának magatartása kapcsán, évek múlva újra eszembe jut ez a szójáték. Nem én tehetek róla, hogy a miniszterel­nökkel az élen ez a kormány már megint megbősült! Zbigniew Brzezinski, az óriási tekintélynek örvendő amerikai politológus kétnapos látogatását arra is kihasználta, hogy pletykás szomszédasszonyként árul­kodjon Magyarországra, amelynek semmi pénzért nem kell ez a vizicsoda, pedig Pozsony csak jót akar, amikor mindenáron rá akarja erőltetni. Tettek azonban a vendéglátók valamit, ami igazán nem szép dolog. Fejreállítva a közmondást, amely szerint messziről jött ember bármit mondhat, úgy vélték, a mesz­szire ment ember bármit mondhatott, s ezt ki lehet használni. Csakhát: a világ kicsi, ráadásul Brzezinski előbb Bécsbe ment, csak ide a szomszédba, ahol könnyen utol­érhető volt, meg lehetett őt kérdezni, mit is mondott valójában Bősről? Nyomban kide­rült, valami egészen mást, mint amit a hiva­talos Pozsony a szájába adott. Azt ugyanis nem cáfolta, hogy grandiózus, nagyszabású MEGBÖSÜLTEK? létesítménynek nevezte Bőst - de ki állította valaha is, hogy kicsi? Ha valami nagy, még nem biztos, hogy jó is - de Brzezinski ezt nem is mondta. Azt viszont igen, hogy a magyar álláspontot szintén szeretné meg­ismerni. Helyes. Az viszont helytelen, hogy ezt még a kormányfő is úgy értelmezte: magyarázatot akar kérni Budapesttől eluta­sító álláspontjára. És sorolhatnám a megbősült szlovák kor­mány félre- és belemagyarázásait, önkényes értelmézéseit, amelyek az utóbbi két-három nap alatt elhangzottak. Természetesen az sem bizonyult igaznak, hogy Brzezinski már másnap Magyarországra utazik. Nem uta­zott. S rövidesen nem is utazik, bár érthető, hogy mindezek után izgatja őt Bős kérdése. Mert mit is láthatott a helikopterből a va­sárnapi verőfényben, Mečiar és Kocinger urak kedves társaságában, szakavatott ma­gyarázatukat hallgatva? Óriási, ragyogóan kék vízfelületet, szép fehér hajókat, aranysárga gabonatáblákat, zöld kertekkel övezett, egymáshoz búvó piroscserepes há­zakat. Szép lehetett. Kétség nem férhet ahhoz, azért vitték fel a magasba, hogy éppen ezt lássa. Én azonban bízom abban, hogy Brzezinski összefut Washingtonban Tom Lantossal, és megosztják egymással bősi tapasztalataikat. S Lantos képviselő úr majd beszél neki a bősi remekmű mogorva őrzőiről, akik nem akarták felengedni a gát­ra, mesél neki a Duna partján élők félelmei­ről, a szigetlakóvá vált kisemberek keserű­ségéről, a hivatalok arroganciájáról, meg persze a szomjazó Szigetközről is. És Brzezinski elmegy a Duna partjára, s látni fogja, amit látni kell. Nyilatkozni fog, s szavait nem fogják félremagyarázni. S va­lakik meg fognak bősülni. Akarom monda­ni... (görföl)

Next

/
Thumbnails
Contents