Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-08 / 156. szám, csütörtök
1993. JÚLIUS 8. —ÚJ SZÓ. HERMAN: A VÉTÓ SZÓBA SE KERÜLT FL VILÁGSAJTÓBÓL A Václav Havel elnök által egykoron pusztulásra ítélt cseh fegyveripar a fellendülés korát éli, a konverzióról már szó sincs - írta tegnap a Die Presse című osztrák napilap a cseh fegyvergyártás és fegyverexport terveiről tájékoztatva. Szlovákiában a hadiipari termelés már csak 9 százaléka az 1989. évinek, szinte az egész termelést leállították, ami annak a következménye, hogy a Varsói Szerződés feloszlatása után elvesztette hagyományos piacait, ráadásul Havel a fegyverexport teljes leállításáról döntött. Ezzel szemben Csehországban az idén jűniusban 40 cseh és külföldi fegyvergyár a Škoda Plzeň vezetésével létrehozta a ResearchDevelopment-Production konzorciumot, amely modern fegyverrendszerek kifejlesztését és gyártását tervezi, elsősorbán Indiába és más ázsiai országokba akar exportálni. A cseh védelmi miniszter ráadásul elárulta, hogy a következő 12 évben 240 milliárd koronát költenek a hadsereg korszerűsítésére. Herman János magyar külügyi szóvivő nyilatkozatot adott a szlovák hírügynökség budapesti tudósítójának. Kiemelte, azt kell mérvadónak tekinteni, amit a politikusok mondanak, s nem azt, amit az újságok írnak. A strasbourgi magyar tartózkodással összefüggésben közölte: Szlovákia felvételének magyar részről történő megvétózása soha szóba sem került. Kifejtette, a magyar tartózkodás kpt Holont jelzett. Egyrészt azt, Magyarországnak ugyan érdeke Szlovákia felvétele az Európa Tanácsba másrészt, hogy Szlovákiában a kisebbségi jogok tiszteletben tartása de facto nincs olyan szinten, hogy Budapest nyugodt szívvel támogathassa a felvételt. Vagyis Magyarország kész az együttműködésre, de felhívja a figyelmet a megoldatlan problémákra is. NÉHÁNY SORBAN L agosi jelentések szerint a nigériai fegyveres erők egységei tegnap reggel elfoglalták a főváros stratégiai fontosságú részeit. A hétfőn kirobbant zavargások után tegnap először indult be ismét a tömegközlekedés, s a város több részéről is sikerült eltávolítani a barikádokat, amelyeket az elmúlt napokban emeltek a fiatal tüntetők. A június 12-ei elnökválasztások eredményeinek érvénytelenítése ellen szervezett keddi tiltakozó megmozdulások során mintegy 11 személy vesztette életét Lagosban. D él-Tirolban a kedden történt baleset következtében 17 ember halt meg - jelentette az APA hírügynökség. További húsz sebesültet a brunecki és a brixeni kórházba szállították. A mentési munkálatokban résztvevő egyik tűzoltó szerint Dél-Tirolban az elmúlt harminc évben nem volt ilyen súlyos baleset. J elenleg 13 millió HIV-vírussal fertőzött személyt tartanak nyilván a világon, az AIDS-betegek száma 2,5 millió - tájékoztat az ENSZ jelentése. A Die Presse című bécsi lap szerint kétezerben 40 millióra növekedhet a fertőzött személyek száma. TERRORISTAELLENES AKCIÓ NYOMÁN POLITIKAI HULLÁMVERÉS Németországban vasárnap óta folyik a vizsgálat, hogyan is halt meg Bad Kleinen pályaudvarán Wolfgang Grams, a RAF feltételezett tagja. Szemtanúk szerint a rendőrség antiterrorista egységének egyik kommandósa lőtte fejbe közvetlen közelről, amikor már, úgymond, legyőzve, sebesülten a földön feküdt. A „közvetlen közelséget" a boncolási jegyzőkönyv is megerősítette, arra azonban egyelőre (legalábbis tegnapig) nem derült fény, hogy valóban egy kommandós végezte-e ki a RAF emberét, vagy Grams öngyilkos lett, saját fegyverével végzett magával, úgy, ahogy a Stern magazin tudja. Nincs tehát hiány a variációkból, de nincs ám hiány a politikai áldozatokból sem. Tegnap a német főállamügyésznek, Alexander von Stahlnak adták ki az útját, mondván: a meghallgatásokon silány bizonyítékokat mutatott fel, összevissza magyarázkodott, valamit el akart tussolni a RAF-osok elleni kissé félresikerült akcióval kapcsolatban. A szövetségi főügyészséget pedig semmilyen szín alatt nem lehet hírbe hozni. Ám, mint ismeretes, az akció nyomán kezdődött politikai hullámverésnek nem von Stahl az egyetlen áldozata. Vasárnap Rudolf Seiters vonta le a következtetéseket a rosszul előkészített és végrehajtott rajtaütésből, s maga mondott le belügyminiszteri tisztségéről. Az időzítés a-tegnap kezdődött G7 csúcs előtt nem volt éppen kedvező Kohl kancellár számára. Mindenesetre még elutazása előtt szerette volna helyén látni Seiters megfelelő utódját, akit Manfred Kanthernek, a közeli barátnak és politikai bizalmasnak, a CDU hesseni elnökének személyében vélt hirtelenjében megtalálni. „Nem jó jelzés" — állítják az ellenzéki SPD berkeiben hiszen Kanther a CDU jobboldali szárnyának képviselője, hírnevét nem éppen a „szabadságjogok védelmezőjeként" szerezte. A szociáldemokraták mintha a vészharangot kongatnák: ez a kinevezés a kormánypárt jobbratolódását jelzi. -ug3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK TILTAKOZZUNK, DE NEM MINDEGY HOGYAN Tegnap is kaptunk tiltakozó levelet, amelyet tíz olyan személy írt alá, aki pontos címét, sőt személyi igazolványa számát is feltüntette. Kár, hogy nem volt elég figyelmes Cséplő Júlia komáromi olvasónk, aki a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége helyett az Új Szó szerkesztőségébe címezte levelét, amelyben a tiltakozás volt található. Mivel nem ez az első eset, hogy a Szlovák Oktatási és Tudományügyi Minisztérium nemzetiségi iskolák eddigi hálózatát megsemmisíteni akaró tervezete ellen lapunkhoz érkeznek a tiltakozások, ismételten közöljük a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének címét: 945 01 Komárom, P. O. BOX 100 Mivel jó lenne, ha ennek a kezdeményezésnek csupán egy koordinátora lenne - a magyar pedagógusszövetség kérjük olvasóinkat, hogy a felhívásnak megfelelően a megadott címre küldenék állásfoglalásaikat. Nagyon fontos, hogy még a tervezet elfogadása előtt hallassuk hangunkat. Azt azonban nem felejthetjük el, hogy igazából a többségi hatalom oly ritkán tapasztalható demokratikus jóindulatán múlik minden. Sajnos, a demokrácia kereteiben az ilyen intézkedések is megszülethetnek. Ugyanakkor, mi mindannyian magunk döntjük el, hogy milyen iskolába íratjuk gyerekeinket: Magyarba? Szlovákba? Vagy az alternatívnak nevezett új emberhibridet tenyésztőbe? Gondolkozzunk csak el: a magyar nemzetiségű családokban született gyerekek negyven százalékát eddig is szlovák iskolába járatták. A vegyes tanítási nyelvű „alternatív" iskolákba aligha ezek a szülők viszik majd gyerekeiket. Inkább azokat hódítja el a magyar iskolától a fényes szakmai, társadalmi, sőt politikai karriereket igérő szlovák nemzeti propaganda, akik ingadoztak, majd végül a magyar iskola mellett döntöttek. Súlyos érvként kerül a latba a szülők jelentős hányadánál az érvényesülés ígérete, amely igézetté is változhat. Egy-egy megigézett magyar család a szülők esetleges munkanélküliségétől is terhelve, könnyen enged a szirénhangok csábításának. Kétségtelen és elvitathatatlan emberi joga mindenkinek, hogy mit választ. Adott esetben - s ez hamarosan bekövetkezik - olyan helyi önigazgatásban tevékenykedő képviselőket, akik nem engedik az efféle „alternatív" mesterkedéseket. Senki sem felejtheti el, hogy amíg egy-egy falu, város önkormányzata és a polgárofc civil kezdeményezései szabadon eldönthetik, hogy iskoláikban hol akarják megőrizni a magyar nyelven folyó tanítást, nincs az a felső hatalom, amely rájuk kényszeríthetné ennek az ellenkezőjét. Ezért is tartom meghatározónak a helyi tiltakozást, a helyi ellenállást. Egy-egy tantestület, szülői közösség és önkormányzat maga dönthet ezekben a kérdésekben. Baj aligha velünk lesz, hanem az ingadozókkal és a magyar iskolákat eddig is fölöslegesnek tekintőkkel. Bár ki tudja, közülük hányan bánták meg meggondolatlan lépésüket, miután a gyerekeikből sem doktorok, sem ügyvédek, sem miniszterek nem lettek, de sokszor még jó szakmunkások sem. Lettek viszont gyökértelen, önazonosság-tudat nélkül élő, igazából se szlovákul, se magyarul nem tudó, gyakran szüleiket is szégyenlő emberek. DUSZA ISTVÁN EMBER AZ ALLA TKERTBEN Vuk Bojovics, a belgrádi állatkert igazgatója hozta meg a szokatlan döntést: mivel a homo sapiens veszélyeztetett faj a volt Jugoszlávia országaiban, egy ketrecbe embert is elhelyeznek. Az igazgató azt tervezi, hirdetés útján találja meg azt az önkéntest, aki napi 12 órán át hajlandó lenne a manapság szokásos bútorokkal berendezett ketrecben üldögélni. Pontosabban, enni, inni, tévézni, olvasni, aludn: - v mindezért,,emberi" fizetést kapna az állatkerttől. Igy aztán nem meglepő, hogy a hirdetés még meg sem jelent, de az állatkert máris válogathat a jelentkezők között. FOLYTATÓDÓ VITA A SZIGETKÖZRŐL Magyarországon továbbra sincs egységes álláspont és döntés arról, hogyan oldják meg a Szigetköz vízpótlását. Egyebek közt ez derült ki a magyar parlament ideiglenes vízlépcsőbizottságának tegnapi ülésén. Mint ismeretes, Antall József kormánya még márciusban egy olyan tervet juttatott el az Országgyűléshez, amely fenékküszöbök megépítésével és a dunakiliti duzzasztómű részleges üzembe helyezésével szeretné megoldani a gondokat. Ezt azonban befolyásos körök - elsősorban a Duna Kör - ellenzik, mert szerintük ezzel Magyarország rontaná pozícióját a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt (eltűnne a bizonyíték a Szigetköz pusztulásáról), s Budapest ezzel a lépésével gyakorlatilag a szlovák Cvariánst folytatná, illetve a szlovák fél elképzeléseit valósítaná meg. A leginkább érintett szigetköziek viszont már lassan megelégelik a huzavonát. Nemrégiben tiltakozó akciót helyeztek kilátásba, amennyiben július végéig nem rendeződik az ügy. Horváth József államtitkár, helyi köztársasági megbízott a tegnapi bizottsági ülésen bejelentette: ha megkapja a határvizi hozzájárulást, illetve a többi hatósági engedélyt, elrendeli a fennékküszöb építésének megkezdését. Erre kormányhatározat kötelezi, szerinte a parlamenti döntés nem tiltja ezt a megoldást. Zsebők Lajos MDF-es képviselő erősen vitatta ezt az értelmezést, s leszögezte, hogy ez ügyben először a parlamentnek kell döntenie. Jakus György, a helyi vízügyi igazgatóság vezetője arról tájékoztatta a bizottságot, hogy a Dunakiliti és Ásványráró közötti térségben az elmúlt tíz év átlagához képest két métert esett a talajvízszint, ami súlyos károkat okoz. A szigetközi települések képviselői egybehangzóan sürgették a mielőbbi döntéshozatalt, a probléma megoldását. Hangsúlyozták: nekik nem vitára van szükségük, hanem vízre. KOKES JÁNOS, Budapest FOKOZÓDÓ BIZONYTALANSÁG (Folytatás az 1. oldalról) a Draskovics-eset tovább mélyíti a belpolitikai válságot. Az orvosi jelentés szerint „Vuk Draskovics állapota az állandó éhségsztrájk feltételei közepette tovább romlik". Az egykori jugoszláv térség más módon tragikus alakja, Alija Izetbegovics hosszú idő után ismét nyilatkozott. A bosnyák vezetővel most a Washington Post munkatársa beszélgetett, aki szerint a boszniai elnök szörnyű agóniában tölti napjait, a radikális megoldás hiányában bizonytalan, nem tudja eldönteni, folytassa-e kilátástalannak tűnő harcát. Izetbegovics konokul elutasít minden további tárgyalást, így nem tudni, milyen eredménnyel jár a Jugoszlávia-értekezlet ket larsemoKeiieK mai belgrádi látogatása. Genfben időközben folytatódtak a megbeszélések Horvátország és a Krajinai Szerb Köztársaság képviselői között. A szerbek azt szeretnék elérni, hogy a horvát erők vonuljanak vissza az ENSZ-határozat által megszabott határig, ezen a területen ne az UNPROFOR erői, hanem a szerb milícia tartsa fenn a rendet. Amennyiben a horvát fél teljesíti ezt a feltételt, akkor nincs akadálya annak, hogy bármiről tárgyaljanak. A szerb küldöttség tagjai ellenezték azt a javaslatot, hogy vegyes bizottság alakuljon a „kisebbségi gondok" rendezésére, mivel, véleményük szerint egyenrangú partnerek között fennálló kérdésekről van szó. SINKOVITS PÉTER, Újvidék FRICSKA Hajdanán, még az átkosban, a Panoráma elleni ízléstelen sajtókampány idején belső használatra átkereszteltem Bős-Nagymarost Bősz Nagymarisra. Tetszett a barátaimnak, hát terjesztettem. Ám azt sosem hittem volna, hogy majd minden idők legjobb szlovák kormányának magatartása kapcsán, évek múlva újra eszembe jut ez a szójáték. Nem én tehetek róla, hogy a miniszterelnökkel az élen ez a kormány már megint megbősült! Zbigniew Brzezinski, az óriási tekintélynek örvendő amerikai politológus kétnapos látogatását arra is kihasználta, hogy pletykás szomszédasszonyként árulkodjon Magyarországra, amelynek semmi pénzért nem kell ez a vizicsoda, pedig Pozsony csak jót akar, amikor mindenáron rá akarja erőltetni. Tettek azonban a vendéglátók valamit, ami igazán nem szép dolog. Fejreállítva a közmondást, amely szerint messziről jött ember bármit mondhat, úgy vélték, a meszszire ment ember bármit mondhatott, s ezt ki lehet használni. Csakhát: a világ kicsi, ráadásul Brzezinski előbb Bécsbe ment, csak ide a szomszédba, ahol könnyen utolérhető volt, meg lehetett őt kérdezni, mit is mondott valójában Bősről? Nyomban kiderült, valami egészen mást, mint amit a hivatalos Pozsony a szájába adott. Azt ugyanis nem cáfolta, hogy grandiózus, nagyszabású MEGBÖSÜLTEK? létesítménynek nevezte Bőst - de ki állította valaha is, hogy kicsi? Ha valami nagy, még nem biztos, hogy jó is - de Brzezinski ezt nem is mondta. Azt viszont igen, hogy a magyar álláspontot szintén szeretné megismerni. Helyes. Az viszont helytelen, hogy ezt még a kormányfő is úgy értelmezte: magyarázatot akar kérni Budapesttől elutasító álláspontjára. És sorolhatnám a megbősült szlovák kormány félre- és belemagyarázásait, önkényes értelmézéseit, amelyek az utóbbi két-három nap alatt elhangzottak. Természetesen az sem bizonyult igaznak, hogy Brzezinski már másnap Magyarországra utazik. Nem utazott. S rövidesen nem is utazik, bár érthető, hogy mindezek után izgatja őt Bős kérdése. Mert mit is láthatott a helikopterből a vasárnapi verőfényben, Mečiar és Kocinger urak kedves társaságában, szakavatott magyarázatukat hallgatva? Óriási, ragyogóan kék vízfelületet, szép fehér hajókat, aranysárga gabonatáblákat, zöld kertekkel övezett, egymáshoz búvó piroscserepes házakat. Szép lehetett. Kétség nem férhet ahhoz, azért vitték fel a magasba, hogy éppen ezt lássa. Én azonban bízom abban, hogy Brzezinski összefut Washingtonban Tom Lantossal, és megosztják egymással bősi tapasztalataikat. S Lantos képviselő úr majd beszél neki a bősi remekmű mogorva őrzőiről, akik nem akarták felengedni a gátra, mesél neki a Duna partján élők félelmeiről, a szigetlakóvá vált kisemberek keserűségéről, a hivatalok arroganciájáról, meg persze a szomjazó Szigetközről is. És Brzezinski elmegy a Duna partjára, s látni fogja, amit látni kell. Nyilatkozni fog, s szavait nem fogják félremagyarázni. S valakik meg fognak bősülni. Akarom mondani... (görföl)
