Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-29 / 174. szám, csütörtök

1993. JÚLIUS 29. lŰJSZÖl RIPORT 8 TANTERVBE VENNI AZ EMBERI JOGOKAT MILAN ŠIMEČKA ALAPÍTVÁNY A már bemutatott embetjogi szervezetek mellett Szlovákiában több, hasonló céllal létrehozott alapítvány is működik. Az egyik ilyen a Milan Šimečka Alapítvány. Ennek titkárát, Terézia Grellovál kértük meg, mutassa be a szervezetet. — Az alapítvány létrehozásának gondolata 1990-ben született. Célja a demokrácia elveinek, a politikai kultúrának, a humanitásnak a teijesztése. Azoknak a politikusoknak a képzésében is segített, akik egyszeriben belecsöppentek a nagypolitkába, s előtte nem volt lehetőségük megismerkedni a demokrácia alapelveivel, a parlamentarizmus, a politikai párbeszéd működésével. Az alapítványt jogi személyként hivatalosan 1992 februáijában jegyezték be, alapítói az 1990-ben hirtelen elhunyt író, filozófus, publicista Milan Šimečka barátai voltak. A szervezetet tizenhat tagú igazgatótanács irányítja, elnöke Miroslav Kusý professzor. A működéshez szükséges anyagi fedezetet ajándékokból és főleg külföldi, sok esetben pályázat útján elnyert, segélyekből kapjuk. Különböző szemináriumokat és konferenciákat szervezünk. Tavaly például a választási kampány módszereiről tartottunk konferenciát. Az entellektüel és a hatalom címmel szemináriumot szerveztünk, egy további szemináriumon az agrárpolitikáról volt szó. Nemzetközi konferenciát tartottunk a romák helyzetéről, egy szemináriumon pedig az 1860 és 1989 között létezett politikia pártokat mutattuk be. Van néhány tervünk, amelyekben magyar szervezetekkel, például a Márai Sándor Alapítvánnyal is együtt kívánunk dolgozni. Egyik ilyen programunk az ún. Oral history — szóban elmondott történelem —, ennek során fiatalok idős emberek saját tapasztalataik alapján elmondott történelmi élményeit veszik magnóra. Ezt mi feldolgozzuk, könyv vagy füzet formájában kiadjuk, és felajánljuk az iskoláknak, hogy ezzel az anyaggal bővítsék a történelemoktatást. Tavaly a cseh-szlovák kapcsolatokra összpontosítottuk a figyelmet, de a szlovákiai magyar kisebbség történelmét is szeretnénk ilyen formában feldolgozni. A Regionális demokratikus médiák című programunkkal a helyi és a regionális sajtót segítjük. Szemináriumokat szervezünk a szerkesztők számára, de műszaki felszereléssel, faxokkal, másológépekkel is támogatjuk a szerkesztőségeket. Az Emberi jogok az iskolában című tervezet keretében alap- és középfokú iskolák pedagógusai számára a tanügyi igazgatóságokkal együttműködve szervezünk két-háromnapos ún. workshopokat, tanulóműhelyeket, amelyekben az emberi jogok tanításának a módszereit ismertetjük a pedagógusokkal. Az oktatási minisztérium illetékes bizottságával együttműködve azt szeretnénk elérni, hogy az emberi jogokra való nevelés bekerüljön az iskolák tantervébe. A fiatalok számára nyári művelődési táborokat szerveztünk. Júniusban például egy nemzetközi szeminárium részeként szerveztük meg a Zsurnaliszták Kelet- és Közép-Európában című szemináriumot, július első felében pedig a Lipnice nad Sázavou-i nyári egyetemmel közösen szerveztünk egy tíznapos továbbképző tanfolyamot fiatal újságírók számára. Könyvkiadókkal is együttműködünk, támogatjuk olyan társadalomtudományi — filozófiai, szociológiai, politológiai stb. — könyvek kiadását, amelyek ugyan nem nyereségesek, de megjelenésüket fontosnak tartjuk. Együttműködünk az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezettel, valamint A Konfliktusokat Megelőző és Megoldó Központtal, amely szintén egy nemzetközi szervezet része. GAÁL LÁSZLÓ TATRAI KEPESLAPOK Üres a Tátra! - hallatszik a panasz Pozsonyig. Nos, a Tátra kapujában, Poprádon, irány a Tatratour! Ott megbízható adatokat kapok a vendégjárási helyzetről. Az egyetlen érdeklődő vagyok a pazarul berendezett irodában - péntek délelőtt. Eva Makovának, a hazai üdülések referensének nem sok dolga akad. Ebben az évben mindössze négy-öt csoportot fogadott s 200 egyénileg utazó vendéget. A külföldi turistákkal sem jobb a helyzet; összesen 300-an fordultak hozzájuk. Az iroda vezetője, Emília Horváthova tulajdonképpen nem is csodálkozik. Kevesebb a pénz. Nemcsak nálunk, külföldön is nehezebben élnek az emberek. Azelőtt elözönlötték a Tátrát a keletnémetek, magyarok, lengyelek. A lengyelek még jönnek, ha kisebb számban is, a keletnémetekből „csak" németek lettek - de szegényebbek. A magyaroknak is drága a Tátra. - Ha nem nyújtunk színvonalas szolgáltatásokat, a vendég nem jön - mondja az irodavezető. - És akkor sem jön többé, ha nem garantáljuk a biztonságát. Mert az a pihenni vágyó, akinek ellopták a kocsiját, aligha jön többet a Tátrába, és az ismerőseit is lebeszéli... Az árakat egyébként a Tatratour is emelte. - Éppen most mondta le egy négytagú család az egyhetes beutalót. Soknak találták a hatezer koronát - közli Eva Maková. • • • Poprádon jártamban a városi hivatalba igyekszem, de szinte senki sem tudja pontosan megmondani, hol találom... A legtöbben a munkaügyi hivatalba irányítanak - s ebből arra következtetek: a munkanélküliség itt sem ismeretlen. Végre egy fiatal nő útba igazít: a hatalmas, méltóságteljes márványépületet keressem. Ott Jozef Srokát, a városfejlesztési osztály dolgozóját faggatom: mi az oka, hogy nem tudják az emberek, hol székel a hivatal? - Mert ezt az épületet nemigen zárták a szívükbe, itt volt ugyanis a kommunista párt járási székhelye, feleli, majd a tárgyra tér: - Ha nem vállalkozunk, ha nem nyújtunk színvonalas szolgáltatásokat, akkor inkább ártunk, mint használunk önmagunknak. Azelőtt a keleti blokk országainak turistái jöttek, ma viszont a nyugatiak vannak többségben, de a látogatottság alacsonyabb. A nyugati országok kevéssé ismernek bennünket. úr büszkén propagálja például, hogy a Nemzetek Barátságának Háza milyen gazdag műsort kínál: komoly- és könnyűzenei hangversenyeket szervez, neves hazai és külföldi művészeket hív vendégfellépésre, sőt még hegyi vezetőt is képes biztosítani. • • • Busszal húsz perc alatt eljutok A kétszáz éves Ótátrafüred egyik szép háza Jozef Sroka abban reménykedik, ha Poprád, pontosabban Tátra lesz a 2002-ben megrendezendő téli olimpia színhelye, megváltozik a helyzet. Alexander Mozer képviselő, a kereskedelmi és idegenforgalmi bizottság elnöke másban látja az alacsony látogatottság okát. Bár az idén több a turista, mint tavaly, de csak egynegyede a rendszerváltás előttinek az újonnan alakult utazási irodáknak jobban kellene koordinálni a tevékenységüket. A kisebb irodákból rengeteg van, és magánemberek is vadásznak a vendégre, mégis nehezen tudta a város vezetése elémi, hogy a pénzváltók ne csak reggel nyolctól délután négyig tartsanak nyitva... A közbiztonság nem rosszabb, mint más városokban, a romákkal sincs különösebb probléma, éppen a közelmúltban alakítottak roma ifjúsági klubot. A vendég szórakozási lehetőséget is talál Poprádon. A képviselő Kevesebb a turista (Fero Spáčil (Íj és a szerzőfelvételei) Ótátrafilredre. A település 200. évfordulóját ünnepli ebben az évben. Étterme már 1824-ben is volt, de most egymás mellett sorakoznak a mesés kávéházak, s az éhes turistáknak nem kell várniuk, mikor szabadul fel egy szék... Valamit enni szeretnék, de gyorsan és lehetőleg olcsón. Az egyik hamburgerárusnál semmit sem kapok, a másiknál a legszerényebb étket választom: gazdazsemlét - tíz koronáért. (A receptet elárulom: félbevágott zsemlébe egy csepp töltöttkáposzta-maradványt lökünk.) Az árus panaszkodik: - Kong a Tálra, kérem, nem jönnek az emberek! • • • A buszmegálló tövében álló újságés emléktárgy áru s Olga Kurcabová nem panaszkodik: Mindenki vesz néhány képeslapot meg bélyeget. A könyv is fogy, de a Tátrát bemutató könyvek drágák, azokat nem veszik. Mert szlovák nyelvűek. Idegen nyelvű kiadványaink pedig nincsenek a Magas-Tátráról. Hollandok jöttek az idén, meg belgák. Csehországban azzal ijesztgették őket, hogy itt lövöldöznek, veszélybe kerülhetnek a turisták, és benzint sem kapni. Ó tátrafüred legrégibb (és legszebb) épülete az a faház, ahol modori kerámiát árulnak, és ahol a képtár van. Magdaléna Kováčova, a bolt vezetője elmondja, hogy a modori kerámia is drágább lett, de még mindig megfizethető - különösen a nyugatiaknak. Vásárolják is szorgalmasan. A hazai turisták legfeljebb egy pici kancsót vesznek ajándékba. Az épület másik végében a tátrai mentőszolgálat történetét bemutató kiállítást járom végig. Az egyetlen látogató vagyok. Elmélázok Bräuer János első osztályú kalauz számára 1921-ben kiadott kalauzlevél felett; a szolgálattevés közben elpusztult hegyi mentők tablója előtt; gyönyörködöm Szontágh Tibor, Kőszeghy -Winkler Elemér, Gyurkovits Ferenc és más festők képei előtt. Azonos témájuk - a Tátra. Ladislav Sulik szobrászművész festményei külön kis termet kaptak és megvásárolhatók. A legdrágább 15 ezer koronába kerül. Nemigen akad rá vevő. Az olcsóbb képeket - kezdők alkotásait - mégis veszik. Mialatt a galéria vezetőjével beszélgetek, egy szlovák fiatalasszony jön, kiválaszt egy havas csúcsot kétezerért, és megkéri Boíena Szentandrássyovát, tegye félre, hogy a féije is megnézhesse. Božena Szentandrássyová (nem tud magyarul) is az érdektelenségre panaszkodik. Alig akad látogató, pedig a belépüdíj mindössze három korona. Előfordul, hogy ingyen is beenged valakit. Például azt az idős urat, aki hegymászócipőben, hátizsákkal, bottal ott pihen a fotelban. - Elfogyott a szlovák koronám, s a hölgy volt olyan kedves... A mosti Josef Franta nem is tudja, hányadszor jár a Tátrában. Az egyhetes üdülés, úttal, koszttal, szálással együtt 1900 koronájába került. Nem olyan olcsó, mint valamikor, de ez a jó levegő megéri! Nehéz túrákra 67 éves fejjel nemigen vállalkozik, mert infarktus után van, de azért bebarangolja a Tátrát. Amikor megtudja, hogy magyar vagyok, megkérdi: igaz, hogy a magyarok el akarnak szakadni? Ezt a tévében hallottam! - mentegetőzik. • • • Az autóbusz-állomáson szeretném megtudni, mikor indul a pozsonyi járat. Az üvegfalon túl trónoló hölgy rám mosolyog (meg a mögöttem sorakozóra), és telefonál, telefonál, telefonál. Gondolom, amíg befejezi, megiszom egy kávét. Az automatából választhatok kávét tejszínnel vagy anélkül, kakaót, levest, kólát is... Mindez szépen szlovákul feltüntetve. Megnyomom a kávéhoz tartozó gombot, bedobom a pénzt. Vissza is kapom. Az automata üres. Nem baj. A külföldi turista úgysem venné igénybe -nem tudná, melyik gombot nyomja meg, nem ért szlovákul. A vasútállomáson kilométerbankot szeretnék vásárolni - de csak egy ablaknál árusítják - és az illetékes ebédel. Délben, a turistaszezon kellős közepén háromnegyed órára bezáiják a boltot! - Nem tetszik? - kérdi a jóllakott pénztáros. - Ott a panaszkönyv! írja be! Minek? Hát nem vesszük észre, hogy közben lekéstük a vonatot? • • • Egy pozsonyi asszony vár a vonatra az egyetemista nagyfiával meg a tízéves „kicsivel". Egy hetet töltöttek a Magas-Tátrában. Az egy hét hármuknak „csak" hatezer, de hozzájön még az egyéb kiadás: az út, a tévéhasználatért 180 korona, a beléptidíjak, a fagyi... - Most megint kezdhetjük a spórolást - a hangja lemondó. - De nem sajnálom a pénzt. Éppen aznap jöttünk, amikor leértékelték a koronát. Hát most mondja meg, mit ér az a tízezer korona ? Üdülés után már csak kilencezret... KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA Boíena Szentandrássyová