Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-29 / 174. szám, csütörtök

1993. JÚLIUS 29. LÚJSZÓI MOZAIK MEGINT A ZSEBÜNKBE NYÚLNAK Amint arról tegnapi számunkban tudósítottunk, a kormány a szociális szférát érintő öt törvényjavaslat közül négyet jóváha­gyott. Tette pedig ezt annak ellenére, hogy a háromoldalú érdekegyeztető tanács múlt heti ülésén a szakszervezetek nem értettek egyet a javaslatokkal. A kérdéssel kapcsolatban Oľga Keltošová miniszter már régebben nyújtott be törvényjavaslato­kat, azokat azonban a Nemzetközi Valutaalap restriktív javasla­tai miatt át kellett dolgozni, hogy a szociális szférán (is) spórolja­nak. Igaz, a javaslat csak a parlament jóváhagyása után jut törvényerőre, de nem árt tudni, hogy ha megszavazzák, hogyan érinti majd az állampolgár pénztárcáját: amennyiben a nyugdíjas a nyugdíján kívül havonta 2200 koronánál többet keres, elveszíti nyugdíját; családi pótlékot csak azok a családok kaphatnak, amelyek havi bevétele nem éri el a meghatározott havi maximu­mot, ami kéttagú család esetében 9150, háromtagú család eseté­ben 13 200, négy- és többtagú család esetében pedig 16 800 korona, ugyanakkor a családi pótlékra jogosult gyermek felső korhatára 26 évről 25 évre csökken; a szülői (volt anyasági) segélyt a létminimum legközelebbi határérték-szabályozásáig 140 koronával emelnék, ugyanakkor az állami kompenzálási segélyt eltörölnék, úgyhogy a családi bevétel változatlan ma­radna. (g|) HOFBAUER SAJÁTSÁGOS VÉLEKEDÉSE FEJŰNK FÖLE - SAJÁT TETŐT VILLÁMINTERJÚ AIĹ PALÓC NAPOK ELÉ Augusztus 13—15-én zajlanak Füleken a Palóc Napok rendez­vényei. A műsorról Mázik Ist­vánt, a városi művelődési köz­pont igazgatóját, az egyik szer­vezőt kérdeztük: — A hetvenes években vált ha­gyománnyá Füleken a magyar dolgozók területi népművészeti fesztiválja, melyet kétévente rendeztek meg. Ez volt a Palóc Napok előzménye. A Palóc Na­pokat először két "évvel ezelőtt tartottuk meg. A rendezvényso­rozat augusztus 13-án, pénteken délután 6 órakor kezdődik: ami­kor is fényképkiállítás nyílik a füleki várban — a vár történeté­ről. Másnap, szombaton délután 5 órakor újabb kiállítást nyitunk, ezúttal a városi művelődési köz­pontban. Ezen Jacsmenyík Jó­zsef képzőművész mutatkozik be a nagyközönségnek. Fél órá­val később a füleki Zsibongó gyermekszínház lép ugyanitt színpadra, este hét órakor pedig a Zsákszínház tart előadást. Schwajda György Csoda című darabját mutatják be. Fél tíztől szabadtéri diszkóban szórakoz­hatnak majd a fiatalok, melyet a VMK, azaz a Vigadó udvarán rendezünk meg. A diszkóra 20 koronás belépőt szedünk, egyébként a többi szombati mű­sorra a belépési díj összegét a közönség belátására bízzuk. A Palóc Napokat a hagyomá­nyos füleki Boldogasszony-napi búcsú idején rendezzük meg, így vasárnap délelőtt sor kerül az ünnepi körmenetre és a szentmi­sére is. A körmenet után a kato­likus templomban a füleki férfi énekkar ad koncertet. Vasárnap délután 14 órakor a füleki fú­vószenekar játszik a várudva­ron. A fő műsor 15 órakor kez­dődik a vár tövében felállított színpadon. A műsorban fellép­nek a füleki és a környékbeli együttesek és szólisták. Többek között a fülekpüspöki Palóc táncegyüttes, a losonci magyar alapiskola énekkara, Agócs Sán­dor, Balgó Veroni, Takács Kata­lin szólisták. Este 9 órakor Bo­ney M-slágerek magyarul cím­mel a Neoton zenészei szóra­koztatják majd a fiatalokat. A vasárnapi, 25 koronás belépő­jegyek tulajdonosai között érté­kes nyereményeket sorsolunk ki. • Kik szervezik és támogat­ják a rendezvényt? — Intézményünkön, a füleki VMK-n kívül a Csemadok loson­ci területi választmánya, illetve füleki alapszervezete, társrende­zőink pedig a regionális művelő­dési központ és a Szlovák Keres­kedelmi és Ipari Kamara járási szervezete. Támogatóink között pedig több alapítvány és magán­vállalkozó is szerepel, (klinko) ŐRZÖÜ ZÖLDHATÁR Martin Fendrych cseh belügymi­niszter-helyettes szerint a har­madik országokból érkező pol­gárok ellenőrzéséről szóló cseh -szlovák határszerződés függe­lékének jóváhagyásából arra kell következtetni, hogy a cseh félnek - amely immáron ellenőr­zi a harmadik országokból érke­zett személyek útleveleit — őriz­nie kell a zöldhatárt is. Hogy erre mikortól lehet számítani, Fendrych nem részletezte - tájé­koztatott tegnapi számában a Mladá fronta Dnes. A lap sze­rint csak annyit mondott, hogy a cseh-szlovák határt legkésőbb az év végéig úgy kellene őrizni, mint a többit. (Munkatársunktól) — A vasút je­lenlegi áldatlan helyzete nem 1993. január 1-jének, Csehszlo­vákia kettéválasztásának követ­kezménye, hanem annak, hogy a közös kasszából a szlovákiai vasút fejlesztésére lényegesen kevesebb jutott, mint amennyit a vasút Szlovákia területén ki­termelt - jegyezte meg Roman Hofbauer közlekedési miniszter a DSZM tegnapi sajtótájékozta­tóján annak apropóján, hogy a DBP kedden rámutatott: ha a vasút nem kap azonnal pénzt, úgy lehetséges, hogy szeptem­berre megbénul. Hofbauer sze­rint a DBP semmi újat nem mon­dott, s így fogalmazott: biztosan az általa készített jelentésekből ollóztak Weissék. Ez volt egyébként az egyetlen konkrét válasz a minisztertől, aki a sajtótájékoztatón a DSZM alelnökeként vett részt. Roman Hofbauer nem tudta, akarta megítélni, hogy Vladimír Mečiar konfrontációs hangnemet hasz­nált-e (nemcsak Cernákékkal); jó lenne-e, ha az SZNP szomba­ton menesztené Ľudovít Černá­kot a párt éléről; mi lesz, ha nem AHOGY ÉN LÁTOM egyeznek meg a koalíció létre­hozásáról; az üres miniszteri posztokra csak DSZM jelöltek kerülhetnek-e, vagy valaki más is... A legilletékesebbek hiá­nyoztak a tájékoztatóról. Hof­bauer magyarázata szerint Po­zsonyon kívül vannak, illetve voltak. A továbbiakban cáfolta, hogy a kormány a kedden elfo­gadott intézkedésével korlátoz­ná a nyugdíjasok lehetőségét, hogy munkaviszonyban legye­nek. Majd úgy nyilatkozott: ami­kor az országban 300 ezer mun­kanélküli van, akkor nem logi­kus támogatni a nyugdíjasokat abban, hogy munkát vállaljanak. Hogy ez nincs teljesen összhang­ban az emberi jogokkal? Erre a kérdésre a miniszter megje­gyezte, az sem logikus, hogy ilyen helyzetben a nyugdíjasok bért és nyugdíjat is kapjanak. Nem adott túl határozott választ arra a kérdésre: számolt-e a kor­mány azzal, hogy bizonyos ár­emelkedés esetén a nyugdíjakat valorizálni kell, illetve telik-e majd erre a költségvetésből. G. A. (Folytatás az 1. oldalról) juk is megoldódott. Jó tudni: ha kérik a tulajdon átruházását, a szövetkezet két éven belül köteles azt végrehajtani. • A törvény elsősorban a községi, korábban állami tulaj­donban levő lakásokról rendel­kezik. A lakásszövetkezetek mégis várták, sürgették elfoga­dását. .. - Számunkra nagyon fontos, hogy a törvény értelmében ren­dezhetők a szövetkezeti házak telkei. Erre ugyanis a transzfor­mációs törvény nem tért ki. A telkek többségét korábban a szövetkezeteknek tartós hasz­nálatba adták, de voltak rende­zetlen telekügyek is, most ezek elintéződhetnek. Lényegesnek tartom, hogy a házak igazgatása is egyértelművé válik, hisz a tör­vény részletesen rendelkezik a lakók, pontosabban a tulajdo­nosok kötelességeiről. Az sem elhanyagolható tényező, hogy tisztázódott: a lakást csak akkor lehet eladni harmadik személy­nek, ha a bérlő hat hónapon át nem fizeti a lakbért. • Ezek szerint jó a törvény. Minden, a lakással kapcsolatban felmerülő kérdésre választ talá­lunk benne? - A kétségtelen pozitívumai mellett, sajnos, vannak benne alkotmányellenes rendelkezések is. A szövetkezetektől erőszak­kal veszik el a szövetkezeti va­gyont, ugyanis, ha a jelenlegi lakáshasználó kéri a lakása tulaj­donjogának átruházását, a szö­vetkezet köteles eleget tenni ké­relmének. A másik pedig: a köz­ségi lakások árait megszabja. Mi­lyen jogon avatkozik ebbe? Ho­gyan határozhatja meg a tör­vény valaki vagyonának az érté­két? Az alkotmány mindenkinek egyformán szavatolja a tulajdon­jog védelmét, sérthetetlenségét. Bízom benne, hogy ezekhez a kérdésekhez a kormány és a parlament visszatér, és a tör­vény módosításával kiküszöböli az említett alkotmányellenes ré­szeket. • A szövetkezetekben már megkezdték a lakások eladását? - Igen, eddig már több mint ezer lakás tulajdonviszonyát rendezték Szlovákia-szerte, és folyamatosan intézik az ügye­ket. A törvény hatályba lépése után könnyebb, egyszerűbb lesz a szerződések elkészítése. Eddig kénytelenek voltunk a lakás, pontosabban a ház üzemelteté­sével kapcsolatos valamennyi részletkérdést a szerződésben rögzíteni. Ezentúl nem szüksé­ges, hogy a törvény által megha­tározott feltételek valamennyi iratban szerepeljenek, tehát egy­szerűsödik az eljárás. • A tulajdonjog átruházása már folyik. Milyen nehézségek merülnek fel a szövetkeze­tekben? - Különösebb problémák nin­csenek. Ugyanis, ha a jogos sze­mély jelentkezik, hogy tulajdo­nos szeretne lenni, minden to­vábbi nélkül megveheti a laká­sát. A gondok más jellegűek. Sok helyen hiányosak a házak dokumentációi. Ezek összegyűj­tése munka- és időigényes. Ott okozza a legtöbb problémát, ahol nem tartották helyben az iratokat, és most keresni kell őket. • Végezetül engedjen meg egy időszerű kérdést. Szerkesz­tőségünkbe az utóbbi napokban többen telefonáltak: ismét emel­ték a vízdíjat, már megint többet kérnek, mint az előző hónapban. Mi az oka ennek? - Vagy azért kérnek a lakók­tól többet, mert a szolgáltató emelte az árat, tehát többe kerül a víz, de az is lehetséges, hogy eddig alacsony előleget fizettek, amely nem fedezi a tényleges költséget. Ha a lakásokban nincs vízmérő, amelyről pontosan le­olvasható a fogyasztás, akkor a házban lakók vízfogyasztását vesszük alapul és ebből számít­ják ki — a családok létszáma szerint —, mennyit kell fizetni a vízért. Ezek az adatok a szö­vetkezetek illetékes osztályain ellenőrizhetők. DEÁK TERÉZ KI LOVAGOLJA MEG A KIÁBRÁNDULTSÁGOT? Csaknem egy hónapnyi késéssel ismét köz­readták a pártok és politikusok népszerűsé­gét tükröző közvélemény-kutatási eredmé­nyeket. Bevallom, ahogy múlik az idő, en­gem egyre kevésbé érdekel, hogy mennyire csökken, netán növekszik az egyes pártok támogatottsága, vagy hogy mennyire nép­szerű valamelyik kormánypárti vagy ellen­zéki politikus. A holnap esélyeiről és veszé­lyeiről nem az sejtet legtöbbet most sem, hogy 1992 decemberéhez viszonyítva to­vábbi 14 százalékkal csökkent a Demokrati­kus Szlovákiáért Mozgalom népszerűsége, vagy hogy a Szlovák Nemzeti Párt ez alatt 7 százaléknyival előretört. Az sem árul el mindent, hogy Vladimír Mečiar népszerűsé­ge még mindig 26 százalék körüli, illetve hogy Peter Weiss, a DBP elnöke május óta 3 százalékot veszített. Az azonban nyugtalanító, hogy hónapról hónapra növekszik azoknak a száma, akik (ha ma lennének a választások) senkire sem szavaznának. Egyszerűen nem mennének el választani. Vagy ha elmennének is, szavazá­si magatartásuk nem tudatosan, valamilyen értékhez ragaszkodva alakulna, hanem pil­lanatnyi benyomások alapján. Európában már gyakran előfordult a XX. században, hogy önjelölt prófétákból éppen a mindenből kiábrándultak hátán felkapasz­kodva lett diktátor. Júniusban 37 százaléknyi volt azoknak a részaránya, akik már minden pártból kiáb­rándultak. A szlovákiai magyarság körében pedig 59 százalék... Kisebb-nagyobb pontossággal csak talál­gatni lehet a kiábrándulás okát. Abban azonban egészen biztosak lehetünk, hogy a gazdasági szempontok főszerepet játsza­nak. 1989-ben, a kommunizmus megbukta­tásakor az emberek tisztában voltak vele, hogy belátható időn belül itt nem lesz földi paradicsom. Abban azonban reménykedtek, hogy lesznek változások. Ma már látják, hogy azok is leálltak 1992 júniusa, a válasz­tások óta, amelyek a szövetségi kormány­ban mérvadó szerepet játszó Klaus, illetve Szlovákiában Čarnogurský vezetésével beindultak. Magyarán szólva: Szlovákia kormánya cselekvési krízisben szenved, ugyanakkor ez a baja az ellenzéknek is. Semmi sem vált ki nagyobb visszatetszést a mindennapi ke­nyérproblémákkal küszködők körében, mint amikor naponta tapasztalják, hogy azok, akik az elmozdulás „levezénylésére", a csődbe jutott szocializmus alternatívájá­nak kidolgozására lennének hivatva, megte­lepedtek az útkereszteződésen, és nem mozdulnak. Sem az iparban, sem a mező­gazdaságban, sem máshol. Amióta ez a kor­mány került hatalomra, úgyszólván teljesen leállt a privatizálás. Néhány nagyvállalatot ugyan eladtak, készpénzért értékesítettek, az ebből befolyt összeget azonban a valuta­tartalékok úgy-ahogy egyensúlyban tartásá­ra használták fel. A kiábrándultság oka tehát a kormány tehetetlensége. A lakosság megértéssel viseltetne, elviselné a sze­génységet, ha legalább látná, hogy fény pislákol az alagút végén. Csak sötétséget lát. Vajon mivel magyarázható, hogy a szlo­vákiai magyarság körében az országos át­laghoz képest csaknem kétszeres, 59 száza­lékos az összes politikai pártból kiábrándul­tak részaránya? Kétségtelen, hogy ez az Együttélés és az MKDM programjának egysíkúságával is nagy mértékben összefügg. Sőt, talán ez a legfőbb ok. A két politikai erő programja úgyszólván csak nemzeti célokat tartalmaz. Közben pedig a szlovákiai magyar naponta tapasztalja, hogy ő nemcsak magyar, hanem munkavállaló és a piaci folyamatok részve­vője is. Vagy éppen vállalkozó. Az iparban vagy a mezőgazdaságban. Ilyen minőségé­ben szinte semmit sem tud neki a parlament­be bekerült két párt mondani. Most éljük a böjtjét annak, hogy 1992 tavaszán nem sikerült tető alá hozni az összes magyar politikai erőt és az egész magyar szellemi teljesítőképességet összefogó, négy fő áram­latból álló kisebbségi koalíciót. A magyar koalíció is hasonlóan járt, mint a Demokrati­kus Szlovákiáért Mozgalom. Túlságosan nyomasztja egy domináns szerepbe került személy. A pártot is, az országot is. A ma­gyar koalíciót is, a szlovákiai magyarságot is. És közben történt még egy olyan eset is, amely éberségre késztet minden szlovákiai magyar politikust: Duray még saját, maga választotta koalíciós partnerét, Popélyt is kisemmizte. Nagy a kiábrándultság mind országosan, mind kisebbségünk viszonylatában. Vajon ki lovagolja meg? Egy-egy vezér? Vagy aki demokratikus és szociális alternatívát kínál? TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents