Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-24 / 170. szám, szombat

1993. JÚLIUS 24. KALEIDOSZKÓP 6 1 ROVATVEZETŐ: 0& PÁLHÁZY BÉLA „Egy szenvedő" jeligére - 1988-ban szívinfarktust kaptam, majd elégte­lenné vált i veseműködésem. Rá egy évre kardiostimulátort operáltak a mellkasomba, azóta rendszeres szív- és vesekezelés alatt állok. 1991 februárjától művesekezelésre járok rendszeres időközökben. Sajnos, megbetegedésem óta állandóan fo­gyok, az eredeti 84 kilós súlyomból csak 55 maradt. Senki sem tudja megmagyarázni fogyásom okát, még gúnyolódtak is velem, pedig nagyon félek a teljes legyengüléstől. Sajnos, komplikációk is felléptek, fájdalmas csontritkulások formájában a tér­demben és hasvíz megjelenésével. Egészségi állapotom nagyon rossz, 71 éves vagyok, és utolsó próbálko­zásként írom önnek a levelet. Csak azt kérem, néhány sor erejéig legyen szíves ismertetni velem, mi is játszó­dik le a szervezetemben? - Bár napjaink fejlett orvostudo­mánya egyes esetekben egészen ki­magasló eredményeket tud felmutat­ni, soha nem lesz abban a helyzet­ben, hogy minden bajra, betegségre gyógyírt tudjon. A mi szétzilált egészségügyünk pedig, sajnos, még azt sem nyújthatja, ami máshol már teljesen megszokott és rutinszerű. Egy valamivel azonban szolgálhat­na, amihez nem kell pénzigényes beruházás, csak szellemi. S ez az EMPÁTIA. Ha egy halálosan beteg, szenvedő embernek senki nem ké­pes megmagyarázni a kóros folya­mat lényegét és létének perspektívá­it, sőt, kigúnyolják, akkor ezen sür­gősen változtatni kell. Ezt a változ­tatást azonban csak Önök tudják elérni kedves olvasók, levélírók, úgy, hogy nem mennek többet ah­hoz az orvoshoz, aki gúnyolódik bajukon, beszédükön. Tudom, per­sze, hogy vannak szolgáltatások, mint a művese is, amelyek csak egyes központokban elérhetők, de éppen ezért tegyenek meg mindent, hogy az önkormányzatok, a régiók irányítói vegyék kezükbe lakosaik egészségének szavatolását. Maga a krónikus művesekezelés bonyolult pszichológiai problémákat szül. Az élet kilátástalannak látszik, a beteg mozgás- és cselekvőtere be­szűkül. S közben jönnek a kompliká­ciók, mint ebben az esetben is a csontritkulás, ami gyakran újabb szenvedés forrása. Áz empatikus pszichoterápia gyakran az utolsó fegyver, amit még az orvos bevethet a küzdelembe. Idült betegségek ese­tében gyakran találkozunk azzal, hogy a beteg elveszti életkedvét, nem akar tovább küzdeni a kórral. Ezért is elképesztő, ha egy orvos nem erősíti a betegben azt az élni­akarást és küzdeniakarást, amivel levélírónk rendelkezik, ami iránt ez úton fejezem ki csodálatomat, s kí­vánok neki sok lelkierőt, nem min­dennapi keresztjének elviseléséhez. A szív- és veseelégtelenség az egyik lehető legrosszabb kombináció, ami­vel betegsége folyamán az ember találkozhat. Gyenge szívműködés esetén mindig szenved a vese, a ve­sekárosodás következtében kiala­kult komplikációk mindig megterhe­lik a szívet. Amikor a vese már nem tudja a vért megtisztítani az anyag­csere káros melléktermékeitől, az életet leghamarabb és leggyakrab­ban azok a vegyületek veszélyezte­tik, amelyek az állati eredetű fehér­jék, tehát a húsok lebontásánál ke­letkeznek. Ezért kell ezek fogyasztá­sát korlátozni, esetenként beszüntet­ni. Csakhogy az anyagcsere mecha­nizmusának a fenntartásához, ha csak alapszinten is, de szükség van bizonyos mennyiségű fehérjére. Ezt a szervezet az izmokból, belső szer­vekből pótolja, és ennek következ­ménye a súlycsökkenés, ami addig folytatódik, amíg ki nem alakul az új egyensúlyi helyzet. A hasvíz kialakulásában levél­írónk esetében a gyenge szív játssza a legfőbb szerepet, mert nem képes teljes mértékben átnyomni a vért a kisvérkörön. Leghatékonyabban a szívizom gazdaságos munkáját elő­segítő gyógyszerek adagolásával ér­hetünk el sikert, amennyiben nem befolyásolják túlságosan a vese ke­zelését. „Elkeseredett" jeligére - Mivel a dermatitis kórisme mögött nagyon sok különféle probléma húzódhat meg, kérem a kedves levélírót, láto­gasson meg valamelyik kedden 11 óra után a rendelőben, hozza magá­val a dokumentációját és gyógysze­reit. Ki fogjuk vizsgálni a bőrkli­nikán. B. J., Ipolyság - Minden nap 5-6 óra körül arra ébredek, hogy zúgni kezd a fülem. Mintha narkózisból kelnék, és sokszor a fülem körül különféle nyilallásokat is érzek. Fáj a nyakszirtem is, és a fejem. Ez az állapot mintegy öt éve áll fenn. A fülorvosom nem talált semmit, pedig készítettek röntgenfelvétele­ket is. Adtak gyógyszert (Stugeron, Diligán), de csak rendszertelenül szedhettem, mert nincs mindig. Leg­utoljára Agapurint ajánlottak, hogy próbáljam meg. Kérem, mit taná­csolna egy 67 éves olvasónak?? - Az eddigiek folyamán rova­tunkban többször írtunk a fülzúgás­ról, lehetséges okairól. Emlékeztető­ül csak annyit, hogy az esetek döntő többségében a hallóideg vagy más idegek károsodásáról van szó. Ez lehet mechanikus (ütés, daganat okozta nyomás, stb.) hatás, de vér­keringési zavar következménye is. Mivel ez a leggyakoribb eset, a bete­gek döntő többségénél látványosan segít egy értágító infúziós kúra, vagy ilyen tabletták szedése. Az egyik legjobb ezek közül a magyar gyárt­mányú Cavinton, amit szintén kúra­szerűen, hosszabb ideig kell szedni, és hasonló hatású az Agapurin, Stu­geron, persze, mind kicsit más-más hatásmechanizmussal. A Cavinton előnye, hogy az értágító hatása mel­lett nagyszerűen segíti az idegsejtek gazdaságos energiafelhasználását is. Az esetek egy részénél komplex, organikus és funkcionális okokról van szó. Ilyen esetben kitűnően se­gíthet egy új gyógyszer, amely meg­jelent a hazai piacon, éspedig a né­met gyártmányú TIMÖNIL. Ezt a gyógyszertáraknak a pozsonyi UNIMED gyógyszerforgalmazónál kell megrendelniük. „Remény" jeligére - Tizenhét éves lány vagyok, és van egy nagy gondom. 1989 áprilisában jött meg először a havi vérzésem és teljesen rendszeres volt 1991 februárjáig. Azóta néha több hónapig nincs, az­után pedig 5 hónapig is rendszeres. Több orvosnál voltam, először mondták, hogy ez semmi, majd el­küldtek szonográfiára, ahol szintén semmit sem találtak. Az ismételt endokrinológiai vizsgálat nem muta­tott ki kóros elváltozást. Az endokri­nológus azonban megszidott, hogy sovány vagyok, meg kell híznom. Hiába magyarázom, hogy vannak nálam soványabb lányok is, és nincs semmi gondjuk. Én sem problémáz­nék, csak szeretném biztosan tudni, hogy ha majd akarni fogom, teherbe eshetem-e? - Ismerek édesanyákat, akiknek két-háromszor volt és van menze­szük egy évben. Más nők pedig telje­sen rendszeres menzesz mellett nem tudnak megtermékenyülni. Az orvo­sok álláspontja mindenképpen az, hogy a rendszertelen menzesznek meg kell próbálni megtalálni az okát. Annál is inkább, ha - mint ebben az esetben - hónapokig teljesen rend­szeres volt, aztán hirtelen megszűnt. Ennek az oka lehet organikus, szer­vi, amit azért is ajánlatos megtalálni, nehogy elmúljon az esetleges műtéti beavatkozásra alkalmas idö. Az okot lehet keresni a lélektani mechaniz­musok között is, már csak azért is, mert levélírónk ekkor váltott iskolát, életritmust. Fiatal lányok esetében viszonylag gyakori az összefüggés az első szerelmi csalódásokkal, az én­kép sérüléseivel. Tény, hogy a nők egy részénél, egy bizonyos mértékű testsúlycsökkenés a menzesz meg­szűnéséhez vezet, és fordítva, a kri­tikus testsúly elérése után a havi vérzés újra megjelenik. Persze, min­den eshetőséget végig kell gondolni, és a vizsgálatokat elvégezni, amíg csak egy lehetősége is fennáll a szer­vi eredetű bajnak. Megbeszéltem a nőgyógyászati klinika főorvosával a lehetőséget, ha levélírónk felkeres, megtesszük, amire szükség van. „Garamvidék" jeligére - A fér­jem sohasem volt beteg. Munkáját kedvvel végezte, szabadidejét töké­letesen kihasználta. Hobbija volt a kert, a kisállatok. Körülbelül egy éve megbetegedett, elkezdett félni, hogy elveszíti a munkahelyét. Na­gyon várta az 50. születésnapját, hogy szépen megünnepli. Utána tel­jesen összeroppant. Már kétszer volt a pszichiátrián kezelve, de most is csak ül, nem érdekli semmi. Pedig rengeteg gyógyszert szed, soha nem fogyasztott szeszes italt, boldogan éltünk. Most csak a szomorúság és tehetetlenség lett rajta úrrá. Rajtam meg az elkeseredés. Mit tehetek?? - Többször volt szó e rovatban a depressziókról is. Tudjuk, hogy élete során az emberek hatvan szá­zaléka átéli ennek az állapotnak leg­alább egyszer valamelyik formáját. A leírt tünetek egyértelműen endo­gén depresszióra utalnak, melyek je­lentős része jól reagál a rendelkezé­sünkre álló gyógyszerekre. A prob­léma ott van, hogy e gyógyszerek esetében is létezik egy bizonyos in­dividuális érzékenység és ellenállás. Ma ezt még nem tudjuk máshogy felmérni, mint úgy, hogy a beteg tünetei szerint kiválasztjuk a leg­megfelelőbbnek látszó gyógyszert, és fokozatos adagolással megpróbál­juk az ideális szintet elérni. A dol­gunkat nehezíti, hogy sokszor hetek­be telik, míg a gyógyszer a kívánt hatást fejti ki. S ha a beteg a gyógy­szert nem bírja vagy a betegsége nem erre a gyógyszerre érzékeny, újból kell kezdeni a gyógyszerezést. Van a depresszióknak egy formá­ja, ami 50 éves kor után szokott jelentkezni. Ezt egyes szerzők kap­csolatba hozzák az idegrendszer azon szerves elváltozásaival, ame­lyek a későbbi öregkorban szoktak jelentkezni. Ezekben az esetekben a gyógyszerezés kevésbé szokott si­keres lenni. A depressziókat sem lehet csak gyógyszerrel kezelni. Fon­tos a beteg korai és szisztematikus rehabilitációja. Már az ókorban a gö­rögök is zenével és más művészetek­kel próbálták életkedvre deríteni depressziós betegeiket. Szerencsé­sebb helyzetben van az a beteg, akinek gazdagabb, sokrétűbb az ér­deklődési skálája, többféle hobbija volt. Ezeken keresztül nagyobb az esély arra, hogy szerettei segítségé­vel újból megtalálja régi énjét. Ami viszont nagyon fárasztó, néha - mint levélírónk is írja - reménytelennek tűnő is lehet. Az egészségügy mai rendszerében járóbetegrendelésen erre a rendelőben nem nagyon van idő, de az ellenőrző vizsgálatnak nem is ez a célja. Inkább az, hogy értékelje a terápia eddigi eredmé­nyeit, feltárja az esetleges hibákat, és empátiás módon útmutatást ad­jon, biztatva az esetleg csüggedő hozzátartozókat is. Várom és megválaszolom tisztelt olvasóinknak az ÚJ SZÓ szerkesztő­ségébe küldött leveleit. A nevet és a lakcímet ezúttal nem szükséges feltüntetni. IÍU2. T ^^ pPWüSH WITH^J WRITING írd le az alábbi mondatokat kétféle tagadó alakban! 1. There are some apples on the table. a) There aren't any apples on the table. b) There are no apples on the table. 2. There are some bananas on the plate. a). b) 3. There is some butter on the plate. a) There isn't any b) There is no 4. There is some milk in the glass. a) b) 5. There are some hot dogs in the shop. a) b) 6. There is some water in the jug. a) b) 7. There are some eggs in the fridge. a) b) 8. There is some coffee in the cup. a ) b ) Most tedd kérdő alakba az előbbi mondatokat! 1. Are there any apples on the table? r 9 3 Is thprp any 4 9 9 -S 9 6 9 7. 9 8. 9 LONDON KID'S CORNER Can you find my 4 sentences? Bogozd ki a szószövevényből az "elrejtett" mondatokat. One potato, two potato, three potato, four. Five potato, four. Five potato, six potato, Seven potato, more. You're out. írd ide, hogy az angol nyelv szabályai szerint a 2,3,4, stb. után milyen alakban használjuk a potato szót, ha nem mondókában szerepel. Rovatvezető: BODNÁR GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents