Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-23 / 169. szám, péntek

KALEIDOSZKÓP ,ÚJ SZÓ* 1993. JULIUS 23. VISSZA A TERVGAZDÁLKODÁSHOZ? KÉT VÉLEMÉNY AZ AGRÁRPIACI RENDTARTÁS TERVEZETÉRŐL A napokban a szlovák parlament áldását adta a kormány mezőgazdasági és élelmezési politikájának új alapelveire. A válságból kiutat remélő új koncep­ció egyik jelentős alkotórésze lesz a már első változatban elkészült agrárpiaci rendtartásról szóló törvény. Mivel a tervezetet a földművelési minisztérium terjeszti majd a kormány elé, megkérdeztük Miroslav Maxont, a földművelési miniszter titkárságának vezetőjét, mit is tartalmaz majd az agrárpiaci rendtartás. - Alapfilozófiája a mezőgazdasági termékek piacszervezésének támo­gatása. Az agrárpiacot segítő-szer­vező rendtartás teljes mértékben fi­gyelembe veszi a mezőgazdasági ter­melés sajátosságait, s lényegében korszerű szabályozási intézkedések rendszere. • A tervezet számol a piacgazda­sági mechanizmusokkal? - Az agrárpiaci rendtartás össze­hangoltan ható, egymást feltételező intézkedések rendszere. Az élelmi­szerpiac szervezésének ,,intézmé­nyeként'' a minimális garantált árak, kvóták és egyéb intézkedések segít­ségével a hazai piac védelmére irá­nyuló céltudatos és rendszerezett szabályozást érvényesít. A szerve­zett piac minden esetben tiszteletben tartja, sőt tevékenyen támogatja a vállalkozásokat, miközben a piaci rendtartás nem él a tervgazdaság módszereivel. • Milyen feltételek szükségesek tényleges működéséhez? - Hatékonyan és zavartalanul csak akkor működhet az agrárpiaci rendtartás, ha minden fontos részlet­re kiterjed, ha világos és érthető lesz, ha minden termelő részesévé válik. A piac megszervezésében és zavar­talan működésében pótolhatatlan szerepet játszik a mezőgazdasági ön­kormányzat, ezért a piaci rendtartás rendkívül fontos szerepet szán a re­gionális mezőgazdasági és élelmi­szeripari kamaráknak. XXX Ennyit az agrárpiaci rendtartásról a kidolgozó szemszögéből. Ladislav Szabó, a Szlovák Monopóliumelle­nes Hivatal osztályvezetője azonban nem mindenben ért egyet az említett törvényjavaslattal. Meggyőződése, hogy több vélemény ütköztetéséből, alapos elemzések nyomán születhet csak olyan törvénytervezet, amely kiállja a nemzetközi gyakorlat és az idö próbáját. Kifogásolja, hogy az új agrárpolitikai koncepcióból hiányzik a mikroökonómiai elemzés. Szerinte a tervezet szűkszavúan megállapítja, hogy a mezőgazdasági vállalatok rá­fizetésesek, azt azonban nem bon­colgatja, miért. Főleg ezekről a meg­állapításairól beszélgettünk Ladislav Szabó osztályvezetővel. • A földművelési minisztérium az új agrárkoncepció tervezetétől a mezőgazdasági termelő és az ál­lampolgár közötti megállapodást re­méli. Reális ez a törekvés? - Szükséges és létfontosságú. A mezőgazdaság konszolidálása ugyanis elérhetetlen anélkül, hogy a lakosság ne azonosuljon az agrár­termelők törekvéseivel, magyarán, ne vásárolja termékeit. • Erről azonban meg kell győzni az állampolgárt, neki magának kell a mezőgazdaság iránti „szolidaritá­sig" eljutnia. - Lényegében a mezőgazdaság­nak nyújtott állami támogatás - ami az adófizető pénztárcáját terheli — megértéséről és elfogadásáról van szó. Meg kell tehát győzni az állam­polgárt, hogy a mezőgazdaság már minden mikroökonómiai lehetőséget kimerített, s ezután folyamodik csak állami támogatásért. • Az agrárpiaci rendtartás terve­zetének első változata figyelembe veszi a piacgazdaság alapelveit? - Az agrárpiaci rendtartás miha­marabbi bevezetése rendkívüli je­lentőségű a mezőgazdaság stabilizá­lása szempontjából. A minisztérium által kidolgozott javaslat, sajnos, jobbára a közvetlen irányítást felté­telezi. Minimális vagy szilárd árakat határoz meg, adminisztratív beavat­kozásokkal számol. A természetes piaci fejlődésre kevésbé figyel, s hát­térbe szorítja a kínálat és kereslet meghatározó szerepét. Mindez egyértelműen mutatja, a tervezetbe parancsuralmi elemek keveredtek. • Mi szól a piaci rendtartás miha­marabbi bevezetése mellett? - Az agrárpiaci rendtartás intéz­ményét minden fejlett államban ér­vényesítik. Szükségességét nálunk sem vitatják. Ugyanakkor hivata­lunk már korábban is hangsúlyozta, hogy a piac az átmeneti időszakban szabad, természetes hatásain kívül további elemek felhasználásával sta­bilizálható csak. A piaci rendtartás­nak egyfajta biztonságot kell nyújta­nia a mezőgazdasági termelő számá­ra. Általa a földművelőnek éreznie kell: érdeklődnek munkája iránt, bi­zonyos világos szabályok keretében működhet, egyenlő esélyei vannak a gazdasági versenyhelyzetben. A piaci rendtartás szavatolná, hogy a szabályok mindenki számára is­mertek és kötelezőek legyenek. Ki­emelkedően fontos az agrárpiaci rendtartás filozófiájának pontos és helyes meghatározása. Furcsa példá­ul, hogy a kormány törvényterveze­te az árak meghatározása során a szocializmus idején használt, úgy­nevezett társadalmilag szükséges költségekből indul kí, s ezt a megfog­hatatlan fogalmat igyekszik behatá­rolni. • Mit remélhetnek a földművelők az agrárpiaci rendtartástól? - Hatályba lépésével nő a terme­lők biztonsága, s a világos játéksza­bályok garantálják: nem kell várat­lan meglepetésektől tartaniuk. A rendtartás figyelembe veszi, hogy a mezőgazdasági termelés biológiai folyamat, idényjellegű, a kereslet­-kínálat szempontjából itt észlelhe­tők a piac legmarkánsabb kilengései. Jelentősek az egyes régiók közti ter­mészeti adottságbeli különbségek, és nagy a függősége a feldolgozóipar­tól. így történhetett meg, hogy a me­zőgazdaságban a belépő árak 170-180, míg a kilépő árak csupán 110 százalékkal emelkedtek. A piaci rendtartás védené a termelőt a piac­nak az idényjellegből eredő kilengé­seivel szemben. • Vannak a piaci rendtartás ter­vezetének további hiányosságai is? - A tervezet gyenge pontja, hogy keveri a garantált és minimális ár fogalmát. Pedig a kettő nem azonos. A minimális ár ugyanis olyan szabá­lyozó, amely megszab valamit, kor­látoz valakit. A garantált ár pedig - intervenciós ár, amely garantálva az adott árszintet, biztosítja a terme­lőt, hogy szükség esetén csökkenthe­ti árait. A minimális árak esetén viszont a termelő nem reagálhat a kí­nálat és a kereslet jelzéseire, mert lényegében utasítást kapott, hogy olcsóbban nem adhatja termékeit. Az államnak úgy kell garantálnia az árakat, hogy ne hagyja figyelmen kívül a piaci mechanizmusokat, a kí­nálat és kereslet alakulását. Ha a fel­dolgozó figyelembe veszi a mező­gazdaság csökkentett árait, s ugyan ezt teszi a kereskedő is, akkor azt a polgárnak ugyancsak az árcsökke­nésben kell megéreznie. A minimális árak bevezetése esetén a termelőnek ugyan szavatolt lesz az egyszerű és bővített újratermelés, de nem érvé­nyesülhet a kínálat-kereslet köl­csönhatása az árak idényjellegű csökkenésében. A polgár ugyanis csak akkor vásárol, amikor pénztár­cája engedi, nem pedig akkor, ami­kor a tudományos kutatóintézet ja­vasolja. Komoly probléma - főleg Szlovákia és Csehország létező vám­uniója szempontjából - a garantált árak megállapítása. Sokan a magas árak mellett kardoskodnak. Ha vi­szont magas árat szabunk meg, ak­kor termelőink képtelenek lesznek konkurálni a cseh partnerekkel, s el­marad a mezőgazdasági termelés fel­lendülése. D Milyen elgondolások vezérlik a monopóliumellenes hivatalt, ami­kor véleményt mond a rendtartás­tervezetről? - Mindenekelőtt az, hogy vélemé­nyezésünkkel elősegítsük, korszerű, jól működő rendtartás szülessen. Kö­telességünk felügyelni, hogy az árak ne az íróasztal mellett szülessenek, hanem a piacgazdasági mechanizmu­sok hatására. Arra is ügyelnünk kell, hogy a piacszabályozási alap - amely a tervek szerint a piaci rendtartás felügyeletét is végezné — munkájában ne kerekedjenek felül az utasításos irányítás elemei, mert akkor egy újabb tervbizottság bon­togatná szárnyait. MÁZSÁR LÁSZLÓ Jó UTAT BULGÁRIA A statisztikai adatok szerint tavaly a volt Csehszlovákiából csaknem 140 ezren jártak ebben az ország­ban, ám nagyobbrészt átutazóként, Törökországba vagy Görögországba tartva. Pedig nem is olyan régen a csehek és a szlovákok szinte ellep­ték a bolgár tengerpartot. 1991-ben a nehéz gazdasági helyzet és az ellátási gondok még elriasztották a látogatókat, tavaly azonban lassan benépesültek a tengerparti szállo­dák. Idén pedig egyre több hazai utazási iroda hirdetett meg bulgáriai üdülést - nagyon kedvező áron. UTAZÁS: A gépkocsival vagy busszal való utazást csak az erős idegzetűeknek ajánljuk. A bolgár­-román határátkelőhelyeken (Vidin­-Calafat és Rusze-Giurgiu) ugyanis előfordulhat, hogy fél napot is vára­kozni kell. A bolgár vámhivatalno­kok a gépkocsivezetőktől megköve­telik a zöld kártyát, és az országba való belépéskor mindenkinek sta­tisztikai lapot adnak, melyet hazau­tazáskor kell - kitöltve - leadni. Üzemanyag korlátozás nélkül kap­ható, a benzin literje 11-12 levába, a gázolajé 7 levába kerül. Csak a nyugati valutát lehet levára bevál­tani, a koronát nem (1 dollár mint­egy 26-27 levát ér). A hivatalos pénzbeváltóhelyek hálózata nagyon sűrű. SZÁLLÁS: Háromcsillagos szállo­dában 30-50 dollárba kerül az éjsza­ka egy kétágyas szobában. Magán­házakban a legolcsóbb szállás 10-15 dollár, a kempingekben ennél vala­mivel olcsóbb. Csakis utazási iroda közvetítésével szálljunk meg magán­házakban. ÉTKEZÉS: Az alapélelmiszerek­ből nincs hiány, szinte minden kap­ható, és viszonylag nem nagyon drá­ga. Étteremben már 2-3 dollárért lehet ebédelni. JÓ TUDNI: Ne tévesszenek meg minket a bolgárok fejmozdulatai. A helyeslést és a tagadást éppen ellenkezőleg fejezik ki, mint nálunk. A szlovák nagykövetség címe: Bul­vár Janko Sakazov 9, 1000 Sofia; tel.:446282. (tics) ORDÓDY KATALIN - Engedje meg, hogy ma én csináljak programot. - Mégpedig? - Meg akarok mutatni magának egy tündéri tárlatot. Naiv festők képei. Van ott egy-két darab, amit föltétlenül látnia kell. - O, mióta nem jártam már kiállítá­son. Pedig szeretem a képeket. Csak... Engem talán nógatni kell mindenre, agi­tálni. Talán túl passzív vagyok. Akkor hát indulhatnánk is. Ebben a pillanatban fényes villám ha­sította keresztül az eget, nyomában fülsi­ketítő dörgés. És szakadni kezdett az eső. Villámlott, dörgött. Mindenki az ablakhoz tódult, és borzongó gyönyörű­séggel nézte az elemek játékát. - Nem tudom, lesz-e a kiállításból és Onozónéból valami, ha ez így folytató­dik - sajnálkozott Dóra. - Nem fog ez a zuhé sokáig tartani. Egykettőre kisüt a nap, vagy átmegy csendes esőbe. Ernyője, esőköpenye van? - Maga meteorológus? - Nem, pszichiáter vagyok. Fél óra telhetett el, mire kimerészked­tek az épületből, a tócsákat kerülgetve ballagtak Onozóné kocsmája felé. A kör­nyék gyermekei oly vadul hancúroztak, cuppogtak a gödrökben összegyülemlett vízben, úgy örültek az égből hullott áldásnak, mintha nem is lett volna egy kőhajításnyira a Balaton. Jó volt menni Csuthy mellett, jó volt rábízni, hogy szervezze meg a napot, s ő teljesen gondtalan legyen. Megnézték a naiv festőket. Ö is elragadónak találta azt a képet, amelyen egy kislány egy bocit vezetett. A festő ugyanazokat a szemeket festette meg a kisborjúnak, mint a lánykának. De még az arckifeje­zésük is azonos volt. Mindkettőjükből derű és határtalan bizalom sugárzott, mint akiket még soha nem ért csalódás. Dóra háromszor is visszament a képhez, hogy megcsodálja a két szempár lebilin­cselő báját. Az ebédnél megfigyelte Csuthy keze­it, amint a pohárért nyúl, amint a kenye­ret töri. Tetszettek neki ezek a kezek. Csontos, ápolt körmű, jó formájú kezek. Eszébe jutott, mit mondott egyszer Alin­ka: egy férfi jelleméről leginkább a kezei árulkodnak. Erre biztosan van valami tudományos magyarázat, amit ő nem ismer, de ezek a kezek azt sugallják, hogy Csuthy erős és megbízható. És ő sem viselt jegygyűrűt. Bosszantotta, hogy rajtakapta magát - kíváncsi, akárcsak Toncsika. Nős? Nem nős? Miért érdekli annak a férfinak a csa­ládi állapota, akivel a nyaralás során ismerkedik meg és néhányszor összefut. Mégsem tudta letagadni maga előtt, a gyűrűtlen kéz látványa jobban esett neki. Csuthy Pali érdekesen tudott mesélni az utazásairól. Mennyi érdekes földet járt be! Spanyolországban és Franciaor­szágban fürdött az Atlanti-óceán vizé­ben, Kaliforniában a Csendes-óceánban, látta Szamarkand, Bochara és Khiva romjaiban is csodálatra méltó épületeit. Beszélt az ottani emberekről és szokása­ikról, számtalan élményéről, s ő sóvárog­va hallgatta. Nem bírta megállni, hogy meg ne kérdezze: - Pali, hogyan lehetett megvalósítani ennyi utat? Igaz, az utóbbi években ez már csak pénzkérdés, de maga azelőtt is utazott. Akkor pedig nem volt könnyű, erről személyes tapasztalataim is vannak. El kellett mesélnie, hogy Szaldó rossz­indulata miatt, hogyan ment füstbe az olaszországi útja. - De azóta csak kipótolta? - Igen, tavaly az unokabátyámék vit­tek el kocsival. Emlékezetesen szép út volt. De ilyesmit minden évben aligha engedhetnék meg magamnak a mostani árak mellett... - Nekem egy kis szerencsém is volt, orvos vagyok és beszélek angolul. Az utazási iroda rendezett néhány exkluzív utat válogatott káderek részére, ugye, nem kell külön magyarázat, és szüksé­gük volt orvosra is, tolmácsra is. Az igazgatónak, akit jól ismertem, én jutot­tam az eszébe. Meg lehetett oldani, a szabadságom terhére. - És pont pszichiáterre volt szüksé­gük? - kérdezte Dóra kajánul. - Orvos - orvos. Nevettek. - így nemhogy pénzembe került vol­na az utazás, hanem még engem fizettek meg. - Ezt méltán nevezhetjük kéjuta­zásnak! Együtt töltötték az egész napot, kisé­táltak a mólóra, meglesték a horgá­szokat. - Hihetetlen gyorsan futott el a mai nap, de most már el kell válnom magától, a Koszorúban nemsokára tálalják a va­csorát. - És holnap? Holnap eljöhetek ma­gáért? - Holnap Toncsiékkal megyek meg­nézni a vitorlásokat, és azt hiszem, kö­zös programunk lesz egész nap. Nem hívom, hogy jöjjön velünk, mert magam sem tudom, hogyan alakulnak a dolgok. Valahol biztosan összefutunk. - Azt nem bízom a véletlenre. Nekem már csak öt napom van. Holnapután tízkor várom a Koszorú bejáratánál. Milyen különös, hogy otthon, bár elég ismerőse van, senki sem próbált udvarol­ni, tűnődött Dóra, mikor fölment a szo­bájába, hogy kicsit rendbe hozza magát vacsora előtt. Próbálkozni próbálkoztak néhányan, de udvarlással csak most vesznek körül, méghozzá ketten is. Mindketten másképp fejezik ki, hogy tetszem nekik, de félreérhetetlenül érté­semre adták. Jó dolog körüludvarolt nő­nek lenni. Ha meggondolom, Péter sem sokat legyeskedett, a szerelem olyan váratlanul és ellenállhatatlanul kerített a hatalmába, hogy széptevésre nem is igen maradt idő. Azonnal tisztában vol­tunk egymással. Erről a két férfiról alig tudok valamit, s ők sem tudnak rólam. De minek is? A balatoni nyárral együtt úgyis eltűnünk egymás életéből. Magára szórt egy kis kölnit, s ment vacsorázni. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents