Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-23 / 169. szám, péntek

KALEIDOSZKÓP ,ÚJ SZÓ* 1993. JULIUS 23. VISSZA A TERVGAZDÁLKODÁSHOZ? KÉT VÉLEMÉNY AZ AGRÁRPIACI RENDTARTÁS TERVEZETÉRŐL A napokban a szlovák parlament áldását adta a kormány mezőgazdasági és élelmezési politikájának új alapelveire. A válságból kiutat remélő új koncepció egyik jelentős alkotórésze lesz a már első változatban elkészült agrárpiaci rendtartásról szóló törvény. Mivel a tervezetet a földművelési minisztérium terjeszti majd a kormány elé, megkérdeztük Miroslav Maxont, a földművelési miniszter titkárságának vezetőjét, mit is tartalmaz majd az agrárpiaci rendtartás. - Alapfilozófiája a mezőgazdasági termékek piacszervezésének támogatása. Az agrárpiacot segítő-szervező rendtartás teljes mértékben figyelembe veszi a mezőgazdasági termelés sajátosságait, s lényegében korszerű szabályozási intézkedések rendszere. • A tervezet számol a piacgazdasági mechanizmusokkal? - Az agrárpiaci rendtartás összehangoltan ható, egymást feltételező intézkedések rendszere. Az élelmiszerpiac szervezésének ,,intézményeként'' a minimális garantált árak, kvóták és egyéb intézkedések segítségével a hazai piac védelmére irányuló céltudatos és rendszerezett szabályozást érvényesít. A szervezett piac minden esetben tiszteletben tartja, sőt tevékenyen támogatja a vállalkozásokat, miközben a piaci rendtartás nem él a tervgazdaság módszereivel. • Milyen feltételek szükségesek tényleges működéséhez? - Hatékonyan és zavartalanul csak akkor működhet az agrárpiaci rendtartás, ha minden fontos részletre kiterjed, ha világos és érthető lesz, ha minden termelő részesévé válik. A piac megszervezésében és zavartalan működésében pótolhatatlan szerepet játszik a mezőgazdasági önkormányzat, ezért a piaci rendtartás rendkívül fontos szerepet szán a regionális mezőgazdasági és élelmiszeripari kamaráknak. XXX Ennyit az agrárpiaci rendtartásról a kidolgozó szemszögéből. Ladislav Szabó, a Szlovák Monopóliumellenes Hivatal osztályvezetője azonban nem mindenben ért egyet az említett törvényjavaslattal. Meggyőződése, hogy több vélemény ütköztetéséből, alapos elemzések nyomán születhet csak olyan törvénytervezet, amely kiállja a nemzetközi gyakorlat és az idö próbáját. Kifogásolja, hogy az új agrárpolitikai koncepcióból hiányzik a mikroökonómiai elemzés. Szerinte a tervezet szűkszavúan megállapítja, hogy a mezőgazdasági vállalatok ráfizetésesek, azt azonban nem boncolgatja, miért. Főleg ezekről a megállapításairól beszélgettünk Ladislav Szabó osztályvezetővel. • A földművelési minisztérium az új agrárkoncepció tervezetétől a mezőgazdasági termelő és az állampolgár közötti megállapodást reméli. Reális ez a törekvés? - Szükséges és létfontosságú. A mezőgazdaság konszolidálása ugyanis elérhetetlen anélkül, hogy a lakosság ne azonosuljon az agrártermelők törekvéseivel, magyarán, ne vásárolja termékeit. • Erről azonban meg kell győzni az állampolgárt, neki magának kell a mezőgazdaság iránti „szolidaritásig" eljutnia. - Lényegében a mezőgazdaságnak nyújtott állami támogatás - ami az adófizető pénztárcáját terheli — megértéséről és elfogadásáról van szó. Meg kell tehát győzni az állampolgárt, hogy a mezőgazdaság már minden mikroökonómiai lehetőséget kimerített, s ezután folyamodik csak állami támogatásért. • Az agrárpiaci rendtartás tervezetének első változata figyelembe veszi a piacgazdaság alapelveit? - Az agrárpiaci rendtartás mihamarabbi bevezetése rendkívüli jelentőségű a mezőgazdaság stabilizálása szempontjából. A minisztérium által kidolgozott javaslat, sajnos, jobbára a közvetlen irányítást feltételezi. Minimális vagy szilárd árakat határoz meg, adminisztratív beavatkozásokkal számol. A természetes piaci fejlődésre kevésbé figyel, s háttérbe szorítja a kínálat és kereslet meghatározó szerepét. Mindez egyértelműen mutatja, a tervezetbe parancsuralmi elemek keveredtek. • Mi szól a piaci rendtartás mihamarabbi bevezetése mellett? - Az agrárpiaci rendtartás intézményét minden fejlett államban érvényesítik. Szükségességét nálunk sem vitatják. Ugyanakkor hivatalunk már korábban is hangsúlyozta, hogy a piac az átmeneti időszakban szabad, természetes hatásain kívül további elemek felhasználásával stabilizálható csak. A piaci rendtartásnak egyfajta biztonságot kell nyújtania a mezőgazdasági termelő számára. Általa a földművelőnek éreznie kell: érdeklődnek munkája iránt, bizonyos világos szabályok keretében működhet, egyenlő esélyei vannak a gazdasági versenyhelyzetben. A piaci rendtartás szavatolná, hogy a szabályok mindenki számára ismertek és kötelezőek legyenek. Kiemelkedően fontos az agrárpiaci rendtartás filozófiájának pontos és helyes meghatározása. Furcsa például, hogy a kormány törvénytervezete az árak meghatározása során a szocializmus idején használt, úgynevezett társadalmilag szükséges költségekből indul kí, s ezt a megfoghatatlan fogalmat igyekszik behatárolni. • Mit remélhetnek a földművelők az agrárpiaci rendtartástól? - Hatályba lépésével nő a termelők biztonsága, s a világos játékszabályok garantálják: nem kell váratlan meglepetésektől tartaniuk. A rendtartás figyelembe veszi, hogy a mezőgazdasági termelés biológiai folyamat, idényjellegű, a kereslet-kínálat szempontjából itt észlelhetők a piac legmarkánsabb kilengései. Jelentősek az egyes régiók közti természeti adottságbeli különbségek, és nagy a függősége a feldolgozóipartól. így történhetett meg, hogy a mezőgazdaságban a belépő árak 170-180, míg a kilépő árak csupán 110 százalékkal emelkedtek. A piaci rendtartás védené a termelőt a piacnak az idényjellegből eredő kilengéseivel szemben. • Vannak a piaci rendtartás tervezetének további hiányosságai is? - A tervezet gyenge pontja, hogy keveri a garantált és minimális ár fogalmát. Pedig a kettő nem azonos. A minimális ár ugyanis olyan szabályozó, amely megszab valamit, korlátoz valakit. A garantált ár pedig - intervenciós ár, amely garantálva az adott árszintet, biztosítja a termelőt, hogy szükség esetén csökkentheti árait. A minimális árak esetén viszont a termelő nem reagálhat a kínálat és a kereslet jelzéseire, mert lényegében utasítást kapott, hogy olcsóbban nem adhatja termékeit. Az államnak úgy kell garantálnia az árakat, hogy ne hagyja figyelmen kívül a piaci mechanizmusokat, a kínálat és kereslet alakulását. Ha a feldolgozó figyelembe veszi a mezőgazdaság csökkentett árait, s ugyan ezt teszi a kereskedő is, akkor azt a polgárnak ugyancsak az árcsökkenésben kell megéreznie. A minimális árak bevezetése esetén a termelőnek ugyan szavatolt lesz az egyszerű és bővített újratermelés, de nem érvényesülhet a kínálat-kereslet kölcsönhatása az árak idényjellegű csökkenésében. A polgár ugyanis csak akkor vásárol, amikor pénztárcája engedi, nem pedig akkor, amikor a tudományos kutatóintézet javasolja. Komoly probléma - főleg Szlovákia és Csehország létező vámuniója szempontjából - a garantált árak megállapítása. Sokan a magas árak mellett kardoskodnak. Ha viszont magas árat szabunk meg, akkor termelőink képtelenek lesznek konkurálni a cseh partnerekkel, s elmarad a mezőgazdasági termelés fellendülése. D Milyen elgondolások vezérlik a monopóliumellenes hivatalt, amikor véleményt mond a rendtartástervezetről? - Mindenekelőtt az, hogy véleményezésünkkel elősegítsük, korszerű, jól működő rendtartás szülessen. Kötelességünk felügyelni, hogy az árak ne az íróasztal mellett szülessenek, hanem a piacgazdasági mechanizmusok hatására. Arra is ügyelnünk kell, hogy a piacszabályozási alap - amely a tervek szerint a piaci rendtartás felügyeletét is végezné — munkájában ne kerekedjenek felül az utasításos irányítás elemei, mert akkor egy újabb tervbizottság bontogatná szárnyait. MÁZSÁR LÁSZLÓ Jó UTAT BULGÁRIA A statisztikai adatok szerint tavaly a volt Csehszlovákiából csaknem 140 ezren jártak ebben az országban, ám nagyobbrészt átutazóként, Törökországba vagy Görögországba tartva. Pedig nem is olyan régen a csehek és a szlovákok szinte ellepték a bolgár tengerpartot. 1991-ben a nehéz gazdasági helyzet és az ellátási gondok még elriasztották a látogatókat, tavaly azonban lassan benépesültek a tengerparti szállodák. Idén pedig egyre több hazai utazási iroda hirdetett meg bulgáriai üdülést - nagyon kedvező áron. UTAZÁS: A gépkocsival vagy busszal való utazást csak az erős idegzetűeknek ajánljuk. A bolgár-román határátkelőhelyeken (Vidin-Calafat és Rusze-Giurgiu) ugyanis előfordulhat, hogy fél napot is várakozni kell. A bolgár vámhivatalnokok a gépkocsivezetőktől megkövetelik a zöld kártyát, és az országba való belépéskor mindenkinek statisztikai lapot adnak, melyet hazautazáskor kell - kitöltve - leadni. Üzemanyag korlátozás nélkül kapható, a benzin literje 11-12 levába, a gázolajé 7 levába kerül. Csak a nyugati valutát lehet levára beváltani, a koronát nem (1 dollár mintegy 26-27 levát ér). A hivatalos pénzbeváltóhelyek hálózata nagyon sűrű. SZÁLLÁS: Háromcsillagos szállodában 30-50 dollárba kerül az éjszaka egy kétágyas szobában. Magánházakban a legolcsóbb szállás 10-15 dollár, a kempingekben ennél valamivel olcsóbb. Csakis utazási iroda közvetítésével szálljunk meg magánházakban. ÉTKEZÉS: Az alapélelmiszerekből nincs hiány, szinte minden kapható, és viszonylag nem nagyon drága. Étteremben már 2-3 dollárért lehet ebédelni. JÓ TUDNI: Ne tévesszenek meg minket a bolgárok fejmozdulatai. A helyeslést és a tagadást éppen ellenkezőleg fejezik ki, mint nálunk. A szlovák nagykövetség címe: Bulvár Janko Sakazov 9, 1000 Sofia; tel.:446282. (tics) ORDÓDY KATALIN - Engedje meg, hogy ma én csináljak programot. - Mégpedig? - Meg akarok mutatni magának egy tündéri tárlatot. Naiv festők képei. Van ott egy-két darab, amit föltétlenül látnia kell. - O, mióta nem jártam már kiállításon. Pedig szeretem a képeket. Csak... Engem talán nógatni kell mindenre, agitálni. Talán túl passzív vagyok. Akkor hát indulhatnánk is. Ebben a pillanatban fényes villám hasította keresztül az eget, nyomában fülsiketítő dörgés. És szakadni kezdett az eső. Villámlott, dörgött. Mindenki az ablakhoz tódult, és borzongó gyönyörűséggel nézte az elemek játékát. - Nem tudom, lesz-e a kiállításból és Onozónéból valami, ha ez így folytatódik - sajnálkozott Dóra. - Nem fog ez a zuhé sokáig tartani. Egykettőre kisüt a nap, vagy átmegy csendes esőbe. Ernyője, esőköpenye van? - Maga meteorológus? - Nem, pszichiáter vagyok. Fél óra telhetett el, mire kimerészkedtek az épületből, a tócsákat kerülgetve ballagtak Onozóné kocsmája felé. A környék gyermekei oly vadul hancúroztak, cuppogtak a gödrökben összegyülemlett vízben, úgy örültek az égből hullott áldásnak, mintha nem is lett volna egy kőhajításnyira a Balaton. Jó volt menni Csuthy mellett, jó volt rábízni, hogy szervezze meg a napot, s ő teljesen gondtalan legyen. Megnézték a naiv festőket. Ö is elragadónak találta azt a képet, amelyen egy kislány egy bocit vezetett. A festő ugyanazokat a szemeket festette meg a kisborjúnak, mint a lánykának. De még az arckifejezésük is azonos volt. Mindkettőjükből derű és határtalan bizalom sugárzott, mint akiket még soha nem ért csalódás. Dóra háromszor is visszament a képhez, hogy megcsodálja a két szempár lebilincselő báját. Az ebédnél megfigyelte Csuthy kezeit, amint a pohárért nyúl, amint a kenyeret töri. Tetszettek neki ezek a kezek. Csontos, ápolt körmű, jó formájú kezek. Eszébe jutott, mit mondott egyszer Alinka: egy férfi jelleméről leginkább a kezei árulkodnak. Erre biztosan van valami tudományos magyarázat, amit ő nem ismer, de ezek a kezek azt sugallják, hogy Csuthy erős és megbízható. És ő sem viselt jegygyűrűt. Bosszantotta, hogy rajtakapta magát - kíváncsi, akárcsak Toncsika. Nős? Nem nős? Miért érdekli annak a férfinak a családi állapota, akivel a nyaralás során ismerkedik meg és néhányszor összefut. Mégsem tudta letagadni maga előtt, a gyűrűtlen kéz látványa jobban esett neki. Csuthy Pali érdekesen tudott mesélni az utazásairól. Mennyi érdekes földet járt be! Spanyolországban és Franciaországban fürdött az Atlanti-óceán vizében, Kaliforniában a Csendes-óceánban, látta Szamarkand, Bochara és Khiva romjaiban is csodálatra méltó épületeit. Beszélt az ottani emberekről és szokásaikról, számtalan élményéről, s ő sóvárogva hallgatta. Nem bírta megállni, hogy meg ne kérdezze: - Pali, hogyan lehetett megvalósítani ennyi utat? Igaz, az utóbbi években ez már csak pénzkérdés, de maga azelőtt is utazott. Akkor pedig nem volt könnyű, erről személyes tapasztalataim is vannak. El kellett mesélnie, hogy Szaldó rosszindulata miatt, hogyan ment füstbe az olaszországi útja. - De azóta csak kipótolta? - Igen, tavaly az unokabátyámék vittek el kocsival. Emlékezetesen szép út volt. De ilyesmit minden évben aligha engedhetnék meg magamnak a mostani árak mellett... - Nekem egy kis szerencsém is volt, orvos vagyok és beszélek angolul. Az utazási iroda rendezett néhány exkluzív utat válogatott káderek részére, ugye, nem kell külön magyarázat, és szükségük volt orvosra is, tolmácsra is. Az igazgatónak, akit jól ismertem, én jutottam az eszébe. Meg lehetett oldani, a szabadságom terhére. - És pont pszichiáterre volt szükségük? - kérdezte Dóra kajánul. - Orvos - orvos. Nevettek. - így nemhogy pénzembe került volna az utazás, hanem még engem fizettek meg. - Ezt méltán nevezhetjük kéjutazásnak! Együtt töltötték az egész napot, kisétáltak a mólóra, meglesték a horgászokat. - Hihetetlen gyorsan futott el a mai nap, de most már el kell válnom magától, a Koszorúban nemsokára tálalják a vacsorát. - És holnap? Holnap eljöhetek magáért? - Holnap Toncsiékkal megyek megnézni a vitorlásokat, és azt hiszem, közös programunk lesz egész nap. Nem hívom, hogy jöjjön velünk, mert magam sem tudom, hogyan alakulnak a dolgok. Valahol biztosan összefutunk. - Azt nem bízom a véletlenre. Nekem már csak öt napom van. Holnapután tízkor várom a Koszorú bejáratánál. Milyen különös, hogy otthon, bár elég ismerőse van, senki sem próbált udvarolni, tűnődött Dóra, mikor fölment a szobájába, hogy kicsit rendbe hozza magát vacsora előtt. Próbálkozni próbálkoztak néhányan, de udvarlással csak most vesznek körül, méghozzá ketten is. Mindketten másképp fejezik ki, hogy tetszem nekik, de félreérhetetlenül értésemre adták. Jó dolog körüludvarolt nőnek lenni. Ha meggondolom, Péter sem sokat legyeskedett, a szerelem olyan váratlanul és ellenállhatatlanul kerített a hatalmába, hogy széptevésre nem is igen maradt idő. Azonnal tisztában voltunk egymással. Erről a két férfiról alig tudok valamit, s ők sem tudnak rólam. De minek is? A balatoni nyárral együtt úgyis eltűnünk egymás életéből. Magára szórt egy kis kölnit, s ment vacsorázni. (Folytatjuk)