Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-22 / 168. szám, csütörtök

MOZAIK iftrszói 1993. JÚLIUS 22. LEBUKOTT MILLIOMOSOK RÁCS MÖGÖTT VANNAK AZ OSZTRÁK VONATRABLÁS TETTESEI Érdekes, hogy míg a harminc év előtti nagy angliai vonatrablás több eszten­deig volt beszéd- és újságtéma, sőt, a London-Glasgow vonalon lejátszódó sztorit meg is filmesítették, addig a szomszédos Ausztriában 1990-ben le­zajlott hasonló nagyszabású bűntényről - ahogy mondani szokás ­a hazaiakon kívül jóformán a kutya sem tudott." Pedig nem holmi piti összegről, de kerek 35 millió schil­lingről volt szó. Ráadásul, ellentétben az 1963-as esettel, itt a tettesek nem voltak dzsentlmenek, hidegvérűen lelőttek egy embert Az osztrák bűnül­döző szervek ugyan nem titkolták el az esetet, de nem is igyekeztek nagy­dobra vemi és hónapokig első oldalas szenzációként tálalni az olvasóknak. Ahelyett munkához láttak, és noha az idő ellenük dolgozott, megpróbáltak néhány, látszatra összefüggéstelen nyomból, információból, tanúvallo­másból összeállítani egy olyan mozai­kot, melynek alapján a kitűnően meg­szervezett és profi munkát végző gengsztereket mielőbb leleplezhetnék. Az Isten malmairól szóló közmon­dás igaza ebben az esetben is beiga­zolódott. A Sankt Pölten-i vonatrab­lás fő szervezőjét, Libor Ollert né­hány héttel ezelőtt a kittseei határát­kelőn letartóztatták. A kettős állam­polgárságú hajdani szlovák emigráns tettestársait a szlovák rendőrség kerí­tette kézre. A vizsgálat során nem­csak egy újabb gyilkosságra derült fény (ez év márciusában nem messze Oller lakásától egy test nélküli fejre bukkantak, korábban pedig egy fej nélküli testre, ezek azonban nem il­lettek össze), de arra is, hogy az első számú gyanúsított és cinkosai Auszt­riában a vonatrabiáson kívül betöré­sekkel más pénzekhez jutottak. A végösszeg 50 millió schillingre rú­gott. Ekkora tőkével már lehetett va­lamit kezdeni. Libor Oller a bársonyos forradalom után elérkezettnek látta az időt vissza­térni az óhazába és vállalkozni. Szűkebb pátriájában, Nitrianske Práv­nón és környékén valóságos impériu­mot épített ki. Ki tudja, miért, de vala­mennyi érdekeltsége rokonai nevén működött A Bulls céget hivatalosan idős édesanyja vezette. Apja, felesége, fiai, sógornője és a többi rokon is jól járt. Az osztrák Kurír munkatársai részletesen kinyomozták és közzé tet­ték az újgazdag vállalkozónak és szé­les rokonságának vagyoni helyzetét. Nemcsak a 15. századbeli műemlék­nek számító épületet mely, miután Oller tulajdonába került, Casablanca néven előkelő vendéglátóipari köz­ponttá alakult - kapták lencsevégre, de a család bajmóci nagykereskedését, péküzletét továbbá egy éttermet, szál­lodát és számítógépekkel foglalkozó üzemét is. Az sem maradt titokban, hogy Oller kilencéves fiának már saját devizaszámlája van, és hogy a maffió­zó kinézetű férfi a Prieboj nevű regio­nális hetilapot is megvásárolta, mely­nek segítségével a konkurens vállal­kozókat akarta lejáratni, tönkretenni. Különösen azután, hogy nem sikerült véghezvinnie merész tervét, hogy ő legyen a vállalkozók pártjának elnöke. Politikai ambícióival kapcsolatban olyan hírek is szárnyra kaptak, hogy a szövetségi belügyminiszteri poszt egyik várományosa lett volna. Ez a fáma kacsának bizonyult, csakúgy, mint azok a híresztelések, hogy Libor OUer és a volt szövetségi kormányfő, Marán Calfa együtt vadászgattak vol­na Az expolitikus az újságírók kér­désére elmondotta, hogy lánya és Ol­ler lánya Bécsben osztálytársnők vol­tak. Egyszer gyermekét látogatóba hívták Szlovákiába, természetesen kíváncsi volt, hol és kinél tölti lánya a hétvégét. Ekkor találkozott először és utoljára a vádlottal, akí a már em­lített Casablanca étteremben meg­vendégelte. De ne vágjunk a dolgok elébe, és forgassuk vissza az idő kerekét. A kis Libor már gyermekkorában szerette a fegyvereket. Véletlen baleset folytán ötévesen apja golyóspuskájával játsz­va agyonlőtte testvérét. Első munka­helye a privigyei Prior áruház volt, ahol sofőrként dolgozott. Gépkocsi­vezetői fizetéséből nem élhetett nagylábon, de mivel már akkoriban szerette a fényűzést, hazárdjátékos lett. Az ilyen életmóddal együtt jár­tak a kisebb-nagyobb bűncselekmé­nyek. Akkor Jozef Jurík, egy bünte­tett előéletű lakatos volt a betörőtár­sa. Oller tervezett, Jurík kivitelezett A riasztóberendezések még gyerek­cipőben jártak nálunk, úgyhogy a hetvenes évek végén több mackót is megfúrtak. De, addig jár a korsó a kútra... Jurík lebukott. Becsületére le­nem volt olyan anyagi helyzetben, hogy jutalmazhatott volna. Az egye­düli megoldást abban látta, hogy is­mét csinálnak valami sikeres akciót. Oller korábban már 800 ezer schil­lingre tett szert A rablást egy cseh­szlovák rendszámú Opel Rekordon hajtották végre, s ez a nyom már be­került a bűnügyesek komputerébe. Akkor a tettesek még nem buktak le, ám a gyanú csehszlovák állampolgá­rokra, illetve volt emigránsokra te­relődött. Később következtek a nagy akciók. Kirabolták a Meinl cég 1,8 millió schillinget szállító gépkocsiját, majd az ismert Shopping City Süd pénztárát, ahonnan 12 millió schil­ling készpénzt és több mint egymillió értékű csekket loptak. Az utóbbi ak­ciónál már Libor sógora, Ladislav Mečiar is asszisztált, aki egy bécsi főiskola hallgatója lett. Az előadások helyett azonban inkább a bárokat és teniszpályákat látogatta, ö is hab­zsolni akarta az életet, fütyült az óva­tosságra. A Shopping Cityből rabolt pénzen egy szuperdrága Mercedest vásárolt. A nyomozók ugyan letar­tóztatták és kihallgatták őket, ám bi­zonyítékok hiányában hamarosan szabadlábra kerültek. A lejtőn, úgy látszik, tényleg nincs megállás. A nagy lehetőséget Ollerék egy pénzszállító vonat kirablásában látták. Ügy gondolták, hogy ami 1963-ban sikerült Ronald Biggsnek, azt ők is véghez tudják vinni. Több napon át figyelték a kisze­melt vonatot. Két héttel az akció előtt gyen mondva, magára vállalta az egész balhét. Tizenkét évre ítélték. Barátja jobbnak látta lelécelni. Nyu­gati szomszédainknál politikai mene­dékjogot kért és kapott. Öt év múlva osztrák állampolgár lett. Ezt kisebb­nagyobb bűntények elkövetésével hálálta meg. Néhányszor ugyan égett talpa alatt a talaj, de mindig szeren­csésen megúszta a leleplezést Oller gyengéje a nagy amerikai au­tók voltak. Rövid időn belül már a második Cadillacot vásárolta Hogy honnan vette rá a pénzt? Biztos, hogy nem az ablakokat gyártó üzeméből lett milliomos Juríkot amnesztiára kiengedték és első útja barátja után Bécsbe vezetett. Hiába várta, hogy az jól megfizeti hallgatását, cinkosa az egyik postakocsiban levő őr a vé­céablakon észrevett egy kesztyűs ke­zet, mely igyekezett benyomni az üveget. Azonnal megnyomta a riasz­tócsengőt, és az illető eltűnt. Való­színű, hogy ez valamiféle főpróba le­hetett, mert 1990. ápriüs 9-én az álar­cos vonatrabló is a vécén keresztül hatolt a St. Pöltenben veszteglő pos­takocsiba. Ott kinyitotta az ajtót, és beengedte cinkosait. Herbert Filtz, 49 éves postai alkalmazott leleplezte a banditákat, ez életébe került. Az egyik álarcos gondolkodás nélkül há­rom golyót eresztett belé. Társait megkötözték, szájukat, szemüket ragtapaszttal leragasztották, majd Hütteldorfban nyomtalanul eltűntek a 35 millióval. Az angliai vonatrablók sikerének egyik titka az volt, hogy betartották az alvilág íratlan szabályait, és nem kezdtek el nagyvonalúan költekezni, továbbra is szerényen és feltűnés nél­kül éltek, cselekedtek. Ezt nem lehe­tett elmondani Libor Ollerről és tár­sairól. „Főhősünk" a már említett épületeken kívül apjának az öreg Mercijéhez még egy legújabb típusú 500-as Mercédest vett Felesége Ford Escorton járt bevásárolni, idősebb fia hol egy Volkswagen Golfon, hol egy Honda motorkerékpáron száguldo­zott. A legidősebb Ollemek, a 73 éves papának egy verseny-Jamaha lett a hobbija. Ö többek között azzal a kijelentésével vált hírhedté, hogy mindenkit megöl, aki fiát valamivel gyanúsítani próbálja. (Ö is a rácsok mögé került.) A börtönviselt Jurík sem volt sze­rényebb és óvatosabb. Élettársát el­halmozta ajándékokkal. Házat, nya­ralót, butikot vett, aztán egy hófehér Porschét. Nyaralni kizárólag a Kaná­ri-szigetekre és Kubába jártak, ó a könnyen szerzett pénzét nem invesz­tálta semmibe, így nem csoda, hogy schillingjei hamar szétgurultak. Ek­kor kezdett Oller nyakára járni, és ál­lítólag zsarolni is próbálta. Egy na­pon nyomtalanul eltűnt. Utoljára Li­bor apjával látták, aki a tanúk szerint pénzt ígért neki. A testétől elválasz­tott fej (a törzset a mai napig sem ta­lálták meg) a bűnügyi szakértők sze­rint egyértelműen Juríké volt. E bestiális gyilkosság után az áldo­zat rokonai, ismerősei úgy döntöttek, mégis tanúvallomást tesznek. Leg­többen életüket féltve csak titokban, ráadásul a szomszédos Ausztriában mertek beszélni. A hurok lassan szo­rulni kezdett Libor Oller, sógora, ap­ja és a többiek körül. A vezért az osztrák rendőrség akkor tartóztatta le, amikor ez év májusában feleségé­vel és gyerekeivel átlépte az határt. Nem sokkal később a szlovák rendőrök őrizetbe vették Oller apját, Ľubomír Mečiart, akit az Interpol is körözött és további két bűnrészest. A történteket bebizonyítani az osztrák bíróság munkája lesz. Nem mindennapi perre van kilátás. ORDÓDY VILMOS LASSAN A NAPPAL! Ha tudomásul vesszük, ha nem, ha hisszük, ha nem, szervezetünkre, egészségünkre károsan hatnak a napsugarak. Az ózonpajzs 1 száza­lékos vékonyodása 2-3 százalék­kal növeli az ibolyántúli sugárzás hatékonyságát, s ennek következ­tében 3-6 százalékkal gyakoribb a bőrrák előfordulása. A fokozódó veszélyre egyre hangosabban figyelmeztetnek nemcsak az onkológusok és a bőrgyógyászok, hanem már a sze­mészek is. A pozsonyi Egészségnevelési Intézet éppen a gyakran ellentmon­dásos vélemények tisztázása érde­kében szemináriumot szervezett az ibolyántúli sugárzás káros hatásá­ról. A szakemberek nyíltan ki­mondták, Szlovákiában egyre több a bőrrákos beteg, és fokozódott a különböző súlyos szembetegség előfordulása. A víz felszínéről visszaverődő sugarak intenzitása ugyanis 120 százalékkal növekszik, s ugyanez történik a homok eseté­ben is. Ha a napon olvasni támad kedvünk, szemünk világa sínyli meg. A fehér papírlap fokozza ugyanis a sugárzást. Mivel az egészségügyi dolgozók sejtik, hogy sokan nem fogadják meg tanácsai­kat utalnak a bőrt védő készítmé­nyek használatára a napszemüveg viselésének fontosságára. Kicsik­nek és nagyoknak egyaránt az ibo­lyántúli sugárzást elnyelő védő fil­terrel ellátott szemüveget ajánlják, s nem győzik hangsúlyozni, hogy a napszemüveg vásárlását ne az utcai árusoknál, hanem szaküzletekben bonyolítsák le. Az orvosok feltették a kérdést, mi a fontosabb: a tetszetős barna­ság vagy az egészség? A választás lehetősége adott... (péterfi) JÓ UTAT DÁNIA Ennek az északi országnak, mely­nek partjait három tenger mossa, csaknem annyi lakosa van, mint Szlovákiának (5,2 millió). A dán területet alkotó 527 sziget és a Jylland-félsziget, mely összeköti az országot a szárazfölddel, számos érdekes látnivalót kínál. A legna­gyobb sziget neve Sjaelland, itt fekszik a főváros, Koppenhága is. Csak repülővel vagy hajón lehet megközelíteni. Igaz, a komphajók gyomrában a vonatok, buszok és teherautók is elférnek. Dánia ápolt, takaros régi városaiban szinte min­den lépésben a régmúlt lehel a láto­gatókra. A dánok nagyon szeretik hazájukat. Erről lépten-nyomon meggyőződhetünk, mindenütt pél­dás tisztaság, csillogó rend honol. A legrégibb házak is úgy festenek, mintha tegnap építették volna őket. UTAZÁS: Dánia tőlünk több mint ezer kilométerre van, így a leg­előnyösebb - ám a legdrágább is ­repülőgéppel utazni. Viszont akkor láthatunk a legtöbbet az ország szépségeiből, ha gépkocsival me­gyünk. Igaz, a hajón való utazást így nem ússzuk meg. A legnagyobb megengedett sebesség lakott terüle­ten 50, országúton 80, autópályán 110 km/óra. Az utánfutós gépko­csik csak 70 km/órás sebességgel haladhatnak. A buszok számára a maximális sebesség lakott területen kívül 80 km/óra. A biztonsági öv használata lakott területen is köte­lező. A benzin liteije 5,26-5,96 a gázolaj liteije 4,85 dán koronába kerül (1 dán korona = 4,80 Sk). A gépkocsivezetők számára nincs ab­szolút alkoholtilalom, a megenge­dett felső határ 0,8 ezrelék. SZÁLLÁS: Mint általában az északi országokban mindenütt, itt is mélyen a pénztárcánkba kell nyúlnunk, ha szállodában akatjuk tölteni az éjszakát. Koppenhágában egy kétágyas szoba reggelivel (fürdőszoba nélkül) 340-675, fürdőszobával 450-2425 Dk-ba ke­rül. Sokkal olcsóbb a turistaszállás­helyek (Vanderhjem) hálózata; igaz, itt az ágyneműt is magunkkal kell hoznunk. Egy négyágyas szo­bában egy személy 53-84 dán ko­ronát fizet a szállásért, a reggeliért további 38 koronát kémek el tőlünk. Kempingben 32^10 koro­náért szállhatunk meg. ÉTKEZÉS: A dán ételek na­gyon ízletesek, okvetlenül kóstol­juk meg a finom halfajtákat, főleg a heringeket, melyekhez általában fe­kete kenyeret és vajat szolgálnak fel. Rendkívül bőséges a különböző sonkák és sajtok választéka. A „smorebrod", ami vajas kenyeret jelent, szinte minden hideg étel alapja, ehhez jön a bőséges ráadás. Az utcai árusoknál egy hot dog 15, a pizza 25, a hamburger 25, a Co­ca-Cola 10, a fagylalt 10 30 koro­nába kerül. A tej liteije 6, a kenyér 10-15 koronáért kapható. A leg­előnyösebb ha az alapanyagokat a nagy üzletekben magunk szerezzük be, és a „smorebrod"-ot magunk készítjük el. A nagyétkűek kedve­lik azokat az éttermeket, ahol egy­séges belépőért annyit ehetnek, amennyit bírnak... FONTOS TUDNI: Vészhely­zetben bármelyik nyilvános fül­kéből, anélkül hogy érmét dobnánk be, tárcsázzuk a 000-s telefonszá­mot, mely univerzális, tehát ezen hívható az orvosi segítség és a rendőrség is. A turisták a legfonto­sabb információkat ezen a címen kaphatják meg: Turistinformation Bemstorffsgade 1, 1577 Koben­havn; tel.: 33 11 13 25, fax: 33 93 49 69.

Next

/
Thumbnails
Contents