Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-22 / 168. szám, csütörtök

INTERJÚ ,ÚJ SZÓ* 1993. JULIUS 22. A TŐKETEREBESI ZEOTOV ÁLLJA A MEGMÉRETTETÉST HOGY KERÜL TÉGLA A NARANCS MELLÉ? A Tőketerebesi járás kereskedelmi életében a ZEOTOV név egyre ismertebb és egyre rangosabb. Tulajdonképpen egy bel- és külkereskedelemmel foglalkozó részvénytársaságról van szó. Székhelye a járás „fővárosa", boltjai viszont nemcsak ott üzemelnek, hanem Királyhelmecen, sőt a járáson kívül Eperjesen és Svidníkben is. Elnöke Ósz László. A cég helyzetéről és kilátásairól a minap vele beszélgettünk. - Kezdjük az alakulással. Nehéz ma egy maszek céget létrehozni? - Nem könnyű, az tény, de megvalósítható. Részvénytársaságunk a volt Zelenina zöldségés gyümölcsellátó járási üzem bázisára épült. Megvettük az üzemet, s tulajdonképpen annak a teljes átszervezésével kezdtük tevékenységünket. Már nem 150 fős kollektívával, hanem mindössze 27 emberrel. Mára ez a létszám jó kétszeresére nőtt, ám tevékenységi körünket is bővítettük. Jelenleg más áruk behozatalával és kivitelével is foglalkozunk. - Csupán zöldség- és gyümölcskereskedésből nem tudtak megélni? - Sajnos, nem lehet, ugyanis nagy a rizikó. A zöldség- és gyümölcskereskedő nem tudja mindig megfelelő haszonnal eladni az árut. Nem kínálhatja jóval drágábban, mint amennyiért megvette, viszont ha képtelen értékesíteni a felvásárolt terméket, akkor az a nyakán marad. Nem írhatja le, mint tette azt az állami cég. - Önök mit társítottak az alaptevékenységhez? - Külkereskedelmünk egy részét a déligyümölcs-behozatal alkotja, a másikat pedig az export. Például téglát szállítunk Görögországba, befőttesü veget Magyarországra... - Titok, hogy milyen az évi forgalmuk? - Nem titok. Miért lenne az?! Évi forgalmunk meghaladja a 65-70 millió koronát, s annak a hetven százalékát éppen a külkereskedelmünk teszi ki... - Melyik ma a biztosabb, a kül- vagy a belkereskedelem? - Egyik sem könnyű, és az egyik a másikkal szorosan összefügg. Ma általában senkinek sem adnak semmit, ha nem fizet készpénzzel. Ugyanakkor nehezíti a kereskedők dolgát, hogy ma szinte lehetetlen bankhitelt kapni. Egy további negatív jelenség pedig az, hogy a külföldi partner nem győzi kivárni a hozzá bank útján átutalt pénzünket. Korábban az Interbanka ilyen téren rugalmasabb volt. Ha nem fog lényegesen megváltozni a kormánynak, vagy elsősorban a Szlovák Nemzeti Banknak a gazdasági kérdésekhez való viszonyulása, akkor egy helyben fogunk topogni, s az nem lesz jó az országnak sem. - Tehát ezen a téren nem politikai döntések kellenek, hanem kimondottan gazdaságiak? - Ez egyértelmű. Főleg olyan gazdaságpolitika kell ide, amely felkarolja, támogatja a magánszektort. Mert való igaz, ha a magánszektor stagnál, akkor az ország gazdasági helyzete sem javulhat. Ma az állam kaszszájába úgyszólván csak a maszek fizet adót, jobban mondva csak az tud fizetni. Ismerek olyan cégeket, amelyek negyedévenként kötelesek lennének adót fizetni, mégsem fizetik be, mert nincs nekik miből. Szóval, amíg nem döbben rá az államvezetés, hogy a maszek támogatásával tulajdonképpen az országot segíti, addig nem haladunk előre. Meg az is helytelen, ha a maszekban, vagy a részvénytársasági elnökökben, igazgatókban milliomost látnak egyesek, s nem elsősorban a kereskedelem pillérét, fáradhatatlan szervezőjét. Persze, ez a múltnak, a volt negyven évnek az öröksége. Ismételten mondom, a kormánynak lépnie kell, de minél előbb, mert nem jó jel, hogy lelassult nálunk a privatizáció, hogy még nincs hatályban a csődtörvény, nincs csődeljárás. Más cégek pillanatnyilag 2,5 millió koronával tartoznak nekünk, de lehetetlen tőlük bevasalni. Ennek következtében mi is vagy 700 ezer koronával tartozunk másoknak. Ebben rendet kellene csinálni, csődeljárás kellene, mert ülönben nem fog javulni ez a helyzet. — Visszatérve a korábbi témához: külkereskedelmi partnereik között Görögországot és Magyarországot említette. Ukrajnát nem, holott Kárpátaljával közvetlen szomszédságban vannak. - Kétségtelen, hogy Ukrajna fontos terület. Én nem ideológiai szempontból vallom, hogy a volt Szovjetunióval való gazdasági együttműködés számunkra is létfontosságú. Szlovákia Nyugat-Európában nehezen tudja eladni termékeit, mert ott, ez az igazság, kevésbé versenyképesek. Keleten viszont elkelne az árunk. A gond csak az, hogy ott nem nagyon tudnak érte fizetni. Gondolom, ez a kérdés előbbutóbb megoldódik. Remélem, a jövőben Ukrajnában is lesznek komoly üzleti partnereink. GAZDAG JÓZSEF PANNON KONFERENCIA MAGYAR ORVOSOK SZAKMAI TANÁCSKOZÁSA LESZ KOMÁROMBAN 1990-ben egy Ausztráliában rendezeti orvostudományi konferencián tizenkét magyar orvos megalakította a Magyarok Nemzetközi Orvostudományi Akadémiáját (angol rövidítése: WHMA). A bostoni székhelyű szervezetnek ma már több mint 700 tagja van (a világ 25 országából). Az Akadémiáról és a WHMA szervezésében Komáromban sorra kerülő Pannon konferenciáról a szervezet szlovákiai tagját, dr. Gombos Zoltánt, a dunaszerdahelyi kórház belgyógyászati osztályának orvosát kérdeztem. • Milyen céllal alakult a WHMA? - Az Akadémia a világ különböző országaiban élő magyar orvosokat és kutatókat tömöríti. Tagjai lehetnek más anyanyelvű orvosok is, ha egyetértenek a WHMA alapszabályával. Szervezetünk elsősorban tudományos tanácskozásokat és konferenciákat rendez, különböző csereprogramokat valósít meg és támogatja tagjainkat, hogy külföldi tanulmányutakra mehessenek, publikálhassanak rangos nemzetközi szakfolyóiratokban, és kapjanak ösztöndíjat szakmai továbbképzésükhöz. A Egy ilyen széles körű tevékenység nehezen képzelhető el anyagi támogatás nélkül. Honnan van pénze az Akadémiának? A WHMA-tagság egyik feltétele az évi tagdíj. Ha valaki részt kíván venni egy konferencián, akkor be kell fizetnie a részvételi díjat, magának kell gondoskodnia az étkezésről és a szállásról is. Ezenkívül szponzorok támogatnak bennünket, magánszemélyek és különböző cégek egyaránt. • A WHMA első ízben rendez szakmai tanácskozást Szlovákiában. Hogyan esett a választás Komáromra? - A Csemadok Komáromi Alapszervezete már évek óta július utolsó napjaiban rendezi a Selye János Napokat. Ez a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaság jóvoltából a szlovákiai magyar orvosok fórumává is vált. Az idén véletlenül úgy adódott, hogy a WHMA ugyan ebben az időben szerette volna megrendezni az esedékes konferenciát, ezért kézenfekvőnek tűnt, hogy a két akciót összekapcsoljuk, annál is inkább, mivel a Pannon konferenciának szlovákiai előadói lesznek. • A nemzetközi tudományos tanácskozások rendszerint egy adott témával foglalkoznak. így lesz ezen a konferencián is? - Mielőtt a kérdésre válaszolnék, szeretném elmondani, hogy a WHMA keretében több szekció alakult. Például a kardiológusok, a belgyógyászok, a sebészek vagy a fogorvosok már létrehozták a maguk csoportjait, s szerveződnek továbbiak is. Ezt elősegítendő és egyben kihangsúlyozandó úgy döntöttünk, hogy az előadásokat három témakörben hirdetjük meg. így lesznek a cukorbetegséggel, az emésztőrendszer és a máj betegségeivel foglalkozó előadások, s a harmadik csoportban az orvosi kutatásokról lesz szó. A Selye János Napok 1993. július 30-án, pénteken kezdődnek. Ekkor hangzik el dr. Kiss László orvostörténész előadása a 172 esztendeje született Semmelweis Ignácról, s a szervezők erre a rfapra dr. Czeizel Endrét is várják. Másnap, szombaton kezdődik a Pannon konferencia, mégpedig a diabetológíai szekcióban meghirdetett előadásokkal. Várhatóan heten szólalnak majd fel, zömmel magyarországi szakemberek, de nagy örömünkre szolgál, hogy előadnak szlovákiai orvosok is, így pl. ifj. Rácz Olivér Kassáról, aki dr. Ronald Arkyval közösen irányítja a szekció munkáját. Vasárnap, augusztus l-jén kerül sora másik két témakörre, itt a hamburgi dr. Csomós Géza és a Sidneyben élő dr. Gabriel S. Nagy, illetve a debreceni dr. Szegedi Gyula és a pozsonyi dr. Szatmári Lőrinc lesz az ülésvezető. A tervek szerint kb. 20 előadás hangzik el a konferencián, ahová mintegy 100 szakmabelit várunk. Őszintén remélem, hogy a szlovákiai magyar orvosok közül is sokan megtisztelnek bennünket a jelenlétükkel. A WHMA-nak jelenleg 29 szlovákiai tagja van, ám további érdeklődők jelentkezését várjuk. A konferencia résztvevőinek szeretnénk megmutatni Komárom nevezetességeit és elvisszük őket a Selye János Napok keretrendez vényei re is. A Pannon konferencián elhangzott előadások napvilágot látnak könyvbe gyűjtve, a kiadványt minden résztvevőnek megküldjük. LACZA TIHAMÉR ORDÓDY KATALIN <DO<RJl A szobájában nem gyújtott villanyt, mint a szélütött rogyott a fotelbe. Milyen ember ez a Borka? Tulajdonképpen örül, hogy megúszta huzavona nélkül. De így? „Rövid kis gyakorlat". Nem rossz. Mit gondol ez róla? Vagy ő egy ómódi, romantikus teremtés? No nem! Semmiféle kis gyakorlat, sem nagygyakorlat nem lesz! Ott, akkor tánc közben, ha akkor megkéri vágytól remegő hangon, talán el is megy vele akárhová és nem törődik semmivel. Őe Borka aligha érezte az ő kivételes lebegését, ami szinte már nem is volt földinek nevezhető. Borka úgy táncolt vele, mint akármelyik más jó nővel. Mert azért az valószínű, hogy őt is jó nőnek tartja. Csak ennyinek. Ővele azonban történt valami. Újra föltámadt benne a nő. A nő, aki a párját hívja, aki társra vágyik és szerelemre. 0, szerelem... milyen sokáig éheztelek, tudomást sem vettem róla. Nem akarok rágondolni, hogy fiatalságomat fogaskerékként éljem le a munkában. Hogy Ádámkának jó anyukája és anyukámnak jó kislánya legyek. Miért éppen Borka került az utamba? Miért éppen az ő karjai között tört elő vágyam a szerelem után? Egy halom kérdést tett föl magának, amire nem tudott válaszolni. Nézte a vadgesztenye meg-meglibbenő lombjait, majd felállt, hogy becsukja az erkélyajtót. Száján kesernyés mosoly jelent meg. Minek? Kinyújtott karját leengedte. NyitVa maradhat. Legfeljebb valami tolvaj mászhat be. * * * Másnap reggel csak Toncsika és Edus jelentek meg a reggelinél. Borka korábban evett, s utána elment. - Holnap lesz a verseny, beszéltem vele - újságolta Toncsi. - Majd drukkolunk neki, s ünnepeljük akkor is, ha nem lesz az elsők között. Nagyon helyes fiú, megérdemli. Tegnap az a tündéri este... — áradozott. - Ha ünnepelni fog, biztosan nem velünk, hanem a vitorlás branccsal. - Este még találkozunk. Mondd, Dóra, nem tudtál meg róla valami közelebbit? Táncoltatok, beszélgettetek. - Olyan régen nem táncoltam már! Annyira élveztem a helyzetet, hogy eszembe sem jutott kérdezősködni... És őszintén szólva, nem is nagyon érdekel. Kellemes asztaltárs, de ha vége a vakációnak, többé sose látjuk egymást. - Biztos vagy ebben? Ugy tűnik, érdeklődik irántad. - Lehet, de nem hiszem, hogy érdeklődése túl messzire menne. Toncsika, olyan férfira lenne szükségem, aki feltétel nélkül vállal engem. Ágyrománcok... Nem az esetem. Az is lehet, még mindig nem vagyok eléggé kiéhezve, hogy könnyen bűnbe essem. - Értelek. Életre szóló partnert akarsz. De, ha jól kezeled, odáig is fejlődhet az ismeretség. - Ne törd a fejed, Toncsika, maradjunk annyiban, hogy minél kellemesebben szeretném tölteni a még hátralévő napokat. Nincs kedvem terveket szőni, a női praktikákat is utálom. Amihez kedvem van, az, hogy most fogom magam és mindjárt reggeli után úszom egy nagyot. * * * Elhatározta, hogy amennyire lehet, ma egyedül marad. Nem kódorog Toncsikával a nyaralóknak szánt nagy árukínálatot nézegetve, nem ücsörög velük a cukrászdában, legfeljebb majd a Koszorú vacsoraasztalánál találkoznak. Az égen felhők gyülekeztek. Dóra aggódva nézett az egyre inkább sötétedő égre. A szél is nyargalászni kezdett, a víz apró, erős hullámokkal támadott, nehéz volt ellenük védekezni. Hol az orra, hol a füle lett tele, erős karcsapásokkal igyekezett kifelé. Ruháját a nyugágyról a gyepre fújta a szél, a strandtáskája lóbálódzott a faágon, ahová felakasztotta. A kertből már mindenki bemenekült, néhány újságlap szált ide-oda a gyepen, mintha menedéket keresnének valamelyik pad vagy asztal alatt a minden percben várható eső elől. A hallban Gergő bácsi azzal fogadta, hogy vendége van, valaki vár rá. - Énrám? — hitetlenkedett Dóra? - Nem lesz ez valami tévedés? - Szó sincs róla — ingatta fejét Gergő bácsi. - Betessékeltem a társalgóba. Dóra körülnézett, s elindult az egyik ajtó felé, amely mögött a társalgót sejtette. A helyiségben a vendégek egy csoportja kártyázott, ismerte őket az étteremből. Néhányan újságot olvastak, sakkoztak, beszélgettek, üdítő vagy fekete mellett. Ugyan ki az, aki vár rám, nézett körül. Akkor valaki letette a képeslapot, amit nézegetett, fölállt, és megindult Dóra felé. - Pali, maga az? Ez igazán meglepetés. Hogy jutott az eszébe, hogy itt várjon rám? Ha nem jött volna ez a vihar, estig sem jövök haza. - Szerencsém volt. Azt hittem, még otthon találom, aztán pedig látva a gyülekező felhőket, reméltem, hogy hazajön. A számításom bevált. - Mi újság, Pali? Napok óta keringek erre, hogy majd csak összeakadunk, de hiába. Nem vártam tovább a véletlenre. - Kedves magától - mondta Dóra. Más nemigen jutott az eszébe. - Tudja, arra gondoltam, milyen jól éreztük magunkat akkor este Onozónénál. Mi lenne, ha megismételnénk? Ha ott költenénk el ma az ebédet. - De hát fogalmam sincs, hogy Toncsiék most merre vannak. Lehet, hogy a szobájukban, de lehet... - Toncsiék nélkül is remekül érezném magamat, ha igent mondana. - Tudja, mit? Igent mondok. A betervezett strandolásból ma úgy sem lesz semmi, tulajdonképpen magam sem tudtam, mivel töltöm a napot, Talán olvasás lett volna a programom. (Folytatjuk)