Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-17 / 164. szám, szombat

DOKUMENTUM iÚJSZÓm 1993. JÚLIUS 17. AZ SZK NEMZETI TANÁCSÁNAK A NEMZETI ÉS ETNIKAI KÖZÖSSÉGEK-KISEBBSÉGEK JOGÁLLÁSÁT RÖGZÍTŐ ALKOTMÁNYTÖRVÉNYE ALAPELVEINEK TERVEZETE 1. sz. alapelv Az alkotmánytörvény szabályozza a Szlovák Köztársaságban a nemzeti és etnikai közösségek-kisebbségek jogállá­sát, a Szlovák Köztársaságban számbeli kisebbségben élő közösségek jogainak elismeréséi, valamint ezen a téren a nem­zetközi normák kötelező voltát. A nemzeti és polgári tolerancia elmélyítéséhez, az általános és különleges jogvédelem kiala­kításához, az önkormányzati szervek rendszerének, mint a demokrácia fejlesz­tése alapjának megtecemtéséhez vezet. Indoklás: A Szlovák Köztársaságban, mint soknemzetiségű államban, rögzíteni kell a kisebbségi közösségek helyzetét, pontosan meg kell határozni a közössé­gek és az állam jogait és kötelességeit. Ennek a társadalmi megállapodásnak alapja az alkotmánytörvény, amely rögzíti a különböző etnikumok együttélésének alapelveit a Szlovák Köztársaságban. A részleteket egy végrehajtó törvénynek • kell meghatároznia, amelynek ebből az alkotmánytörvényből kell kiindulnia. 2. sz. alapelv A Szlovák Köztársaságot polgárai al­kotják, akik a Szlovák Köztársaság állam­polgárai. Nemzeti és etnikai közösségeknek-ki­sebbségeknek tekinthetők a Szlovák Köz­társaság területén élő polgárok, akik nyel­vükkel, kultúrájukkal, hagyományaikkal, vallásukkal különböznek a többségi szlo­vák nemzettől, tudatosítják nemzeti és etnikai együvétartozásukat, s ezt szerve­zett formában fejezik ki. A Szlovák Köztársaság polgárai egyenrangúak. Bármelyik közösséghez-kisebbséghez való tartozás nem lehet a polgár hátrá­nyára. Indoklás: A Szlovák Köztársaságban élő polgárok több mint 14,7 százaléka nem szlovák nemzetiségű. Államalkotó mivoltuk és egyenlőségük a polgári és nemzeti elv kombinációjaként fogalmaz­ható meg, s ez megfelel a Szlovák Köztár­saság Alkotmánya alapelvének. Minden polgár alapvető joga szabadon dönteni a közösséghez-kisebbséghez va­ló tartozásról. Minden polgár joga, hogy szabadon kinyilvánítsa nemzetiségét, etnikai vagy felekezeti eredetét és bármely közösség­hez tartozhat. A hovatartozás miatt nem származhat a polgárnak semmilyen hát­ránya. 3. sz. alapelv A Szlovák Köztársaságban nemzeti és etnikai közösséget-kisebbséget alkotó polgárok jogait a Szlovák Köztársaság Alkotmánya, ez az alkotmánytörvény és a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsá­nak törvényei határozzák meg, amelyek­nek összhangban kell lenniük az Alkot­mánnyal és ezzel az alkotmánytörvény­nyel. A nemzeti és etnikai közösséget-ki­sebbséget alkotó polgároknak érdekeik biztosítása, kifejezése és védelme érde­kében joguk van, hogy saját szervezete­ket, egyesületeket és politikai pártokat hozzanak létre. A Szlovák Köztársaság a nemzeti és etnikai közösségeknek-kisebbségeknek az Alkotmányban rögzített jogok mellett ezeket a jogokat garantálja: - nemzeti, etnikai, nyelvi és kulturális identitásuk és önazonosságuk megőrzé­sének joga; -az anyanyelven való művelődés és a saját kisebbségi iskolarendszerre való jog; - saját parlamenti képviselet joga; - a kultúra, az oktatásügy és az infor­matika terén való önkormányzat, a ki­sebbségi közösségek által lakott régiók igazgatásának joga, a Szlovák Köztársa­ság Alkotmányának 64. cikke 3. bekezdé­sével összhangban; -saját képviseleti, végrehajtó és ön­kormányzati szervek létrehozásának joga ezen alkotmánytörvény 5. sz. alapelvének értelmében; - a szülőföldhöz való jog, saját szelle­mi és anyagi örökségük megőrzésének és fejlesztésének joga, a többségében kisebbségi közösségek által lakott régiók demográfiai összetételének tudatos meg­változtatásával szembeni védekezés joga; - a nemzetközi kapcsolatok fenntartá­sának joga. A Szlovák Köztársaság polgárainak jo­guk van arra, hogy szabadon használhas­sák anyanyelvükön neveiket és vezeték­neveiket, joguk van arra, hogy neveiket és vezetékneveiket hivatalosan elismerjék. A Szlovák Köztársaság politikai, gaz­dasági, ökológiai és más döntései során figyelembe veszi a kisebbségi közössé­gek érdekeit is. Azokon a területeken, ahol a kisebbsé­gi közösségek aránya meghaladja a 10 százalékot, az állam biztosítja, hogy a hi­vatalokban és a bíróságokon szóban és írásban is használhassák anyanyelvüket. Ezeken a területeken a nyomtatványok és a hirdetmények kétnyelvűek. A községek, utcák, közhivatalok és közszolgálati szer­vezetek nevét a kisebbségi közösségek nyelvén is feltüntetik. Ezek a községek ún. különleges statútumot kapnak, amely biztosítja a döntési jogköröket, elsősor­ban a nyelvhasználat és az identitás vé­delme terén, ezen törvény 5. sz. alapelve értelmében. Indoklás: A kisebbségi közösségeket alkotó polgárok jogai természetes, meg­vonhatatlan jogok, amelyeket jogszabá­lyokkal tovább kell fejleszteni. Annak elis­meréséből erednek, hogy identitásuk eltér a szlovák nemzetet alkotó polgárok identi­tásától. Az állam elismeri, védi ezeket a jogokat és biztosítja zavartalan gyakor­lásukat. A nemzeti és etnikai közösségeket­kisebbségeket alkotó polgárok alapvető jogait rögzíti a Szlovák Köztársaság Al­kotmánya, valamint ez az alkotmánytör­vény. E jogok gyakorlását ebből az alkot­mánytörvényből kiindulva végrehajtó tör­vény pontosítja. A saját parlamenti képviselet jogát több ország megoldotta (a keletiek közül pél­dául Szlovénia, Románia, Magyaror­szág), a megvalósítás módja a választási törvény módosításának tárgyát képezheti. A régiók igazgatásának joga alatt má­sodfokú önkormányzati szervek létreho­zása értendő a Szlovák Köztársaság va­lamennyi régiója számára, jogkörüket a mai államigazgatástól veszik át. A rész­leteket a községi rendszerről szóló Tt. 369/1990 sz. törvény novellizálása hatá­rozza meg. A harmadik rész a kétnyelvűség igaz­ságos megoldásával foglalkozik a ki­sebbségi közösségek által is lakott terüle­teken. A kétnyelvűségnek elsősorban a hivatalokra és közszolgálati szerveze­tekre, az egészségügyre és bíróságra kellene vonatkoznia; a többi munkahelyen a hirdetményeknek és a munkavédelem­mel kapcsolatos tájékoztatásnak kellene kétnyelvűnek lennie. 4. sz. alapelv A Szlovák Köztársaság szavatolja a nemzeti és etnikai közösségeknek-ki­sebbségeknek az ebben az alkotmánytör­vényben rögzített jogállást. Az a törvény vagy jogszabály, amely ellentétben áll ezzel az alkotmánytörvénnyel, ér­vénytelen. A büntetőtörvény meghatározza azon bűncselekmények tényállását, amelyek az erőszakos asszimilálásra, a közössé­gek-kisebbségek jogai megsértésére, jo­gaik megtagadására, át- vagy kitelepíté­sükre irányulnak. Indoklás: A problémakör teljes megol­dása érdekében az alkotmánytörvénynek meg kell határoznia az ebben az alkot­mánytörvényben rögzített jogok védelmé­nek mechanizmusát. A Szlovák Köztársaság Alkotmánya és ezen alkotmánytörvény által védett jogok megsértése esetében, a kisebbségi kö­zösség minden polgárának vagy minden reprezentatív szervezetüknek jogában áll, hogy védekezzen az állami szervekkel szemben; ugyanígy joguk van, hogy nem­zetközi szervezetekhez fordulhassanak 5. sz. alapelv A nemzeti és etnikai közösségek-ki­sebbségek a Szlovák Köztársaságban demokratikus választások alapján, titkos szavazással létrehozzák saját helyi, re­gionális és országos nemzetiségi képvi­seleti szerveiket. A nemzeti és etnikai közösségek-ki­sebbségek önkormányzatai közintézmé­nyek, az államhatalmi, államigazgatási szervekhez és a helyi önkormányzatok­hoz tartoznak, különleges pozícióval és jogkörökkel. A nemzetiségi önkormányzatok szer­vei alapszabályt és tárgyalási rendet fo­gadnak el. Az állam csak törvényességi felügyeletet gyakorol eme szervek tevé­kenysége felett. Az önkormányzatok minden egyes ki­sebbség autonóm szervei. Minden ki­sebbségi közösség csak egy országos szervet hozhat létre. Más közösség bel­ügyeibe nem szabad beavatkozni. A nemzetiségi önkormányzatok szer­vei rendeleteket hozhatnak a Szlovák Köztársaság Alkotmányával, eme alkot­mánytörvénnyel és a Szlovák Köztársa­ság törvényeivel összhangban. Az önkormányzatok minden szinten vagyonnal rendelkezhetnek, és jogukban áll, hogy ezzel a vagyonnal gazdálkod­janak. Az önkormányzatokat az állami költ­ségvetésből, a helyi és regionális szervek költségvetéséből és más forrásokból fi­nanszírozzák. Ezekkel a forrásokkal önál­lóan gazdálkodnak. Az állam külön alapot hoz létre a nem­zetiségi politika támogatására. Indoklás: A modern állam egyik leg­fontosabb jellemzője az önkormányzati rendszerek működése. Az önkormányza­tok különböző formái léteztek (szabad királyi városok, megyék stb.) és jelenleg is biztosított például az egyetemek, egyhá­zak stb. autonómiája. Hasonló megoldás javaslandó a kisebbségi közösségek szá­mára azokon a területeken, amelyek el­sődlegesek identitásuk megőrzése szem­pontjából. Külön minden közösség létre­hozná önkormányzati szerveit, országos, regionális és helyi szinten. Az önkor­mányzati rendszer létrehozásának javas­lata nem utasításszerű; az alkotmánytör­vény tervezete minden közösség számá­ra biztosítja az önkormányzat létrehozá­sának lehetőségét. A továbbiakban már az adott közösségtől függ, milyen konkrét önkormányzati szerveket hoz létre ennek az alkotmánytörvénynek az értelmében. Fontos eme szervek jogkörének meg­határozása, a pontos meghatározás vég­rehajtó törvény feladata lenne. A nemzetiségi önkormányzatok orszá­gos képviseleti szerveinek jogkörébe tar­tozik mindenekelőtt a közösség saját in­tézményeinek létrehozása és megszűnte­tése, ezen intézmények személyzeti kér­dései, beleértve az igazgatók kinevezé­sét, a pénzforrások szétosztását az intéz­mények között, a szakmai döntéseket ezen intézmények tevékenységével kap­csolatban, az önkormányzatok és az adott intézmények alapszabályaival össz­hangban. Az országos képviseleti szervek kap­csolatát a Szlovák Köztársaság legfel­sőbb törvényhozó testületével, a Szlovák Köztársaság kormányával és a Szlovák Köztársaság jogrendjének más intézmé­nyeivel, végrehajtó törvény oldja meg. Az önkormányzatok létrehozása során ki kell alakítani azoknak az intézmények­nek a katalógusát, amelyek az önkor­mányzatok rendszeréhez tartoznak. A kö­zös intézmények esetében az adott ön­kormányzathoz csak bizonyos részeik tar­toznának (múzeumok, tudományos intéz­mények részlegei, iskolák bizonyos osz­tályai, vagy egyetemek karai, ahol önkor­mányzat érvényesülne). A katalógusok­ban csak az adott önkormányzat eszkö­zölhet változásokat. Az önkormányzatok csak akkor mű­ködhetnek, ha végrehajtó szervek alakul­nak helyi, regionális és országos szinten. A regionális és helyi önkormányzatok jogköreit végrehajtó törvény oldaná meg, kapcsolatukat a többi szervvel a Tt. 369/ 1990 sz. törvény novellizálása. Az önkormányzatok működésének na­gyon fontos eleme a finanszírozásuk. Ez több forrásból valósulna meg, például az országos iskolarendszer finanszírozási rendszerének megfelelően úgy, hogy eb­ben a rendszerben pótolhatatlan szere­pük lenne az állami költségvetésből szár­mazó forrásoknak. A kisebbségi iskolarendszer és kultúra állami költségvetésből való finanszírozá­sának javasolt megoldása: minden közös­ség az oktatásra előirányzott költségve­tésnek a legutóbbi népszámlálás szerinti százalékát kapná, esetleg kiigazítá­sokkal. 6. sz. alapelv A nemzeti és etnikai közösségek-ki­sebbségek önkormányzati szervei létre­hozásának módját, hatáskörüket, kölcsö­nös kapcsolatukat, valamint kapcsolatu­kat az államhatalom, az államigazgatás és a községi önigazgatás többi szervével a Nemzeti és etnikai közösségek-kisebb­ségek jogainak kódexe határozza meg. 7. sz. alapelv Az alkotmánytörvény végrehajtásával összefüggő részleteket A nemzeti és etni­kai közösségek-kisebbségek jogainak kó­dexe határozza meg, amelyet az alkot­mánytörvény hatályba lépésétől számított 6 hónapon belül kell elfogadni. Az alkotmánytörvény tartalmából kiin­dulva meghatározza a Szlovák Köztársa­ság Alkotmánya egyes cikkeinek kiegé­szítését és módosítását. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Taná­csának törvényeit az alkotmánytörvény hatályba lépésétől számított 1 éven belül össze kell hangolni ezzel az alkot­mánytörvénnyel. Semmi sem értelmezhető úgy a Szlo­vák Köztársaság Alkotmánya és ezen alkotmánytörvény rendelkezéseiből, hogy az bármilyen tevékenységet megenged­ne, amely ellentétes a nemzetközi jog alapelveivel, beleértve az államok szuve­rén egyenlőségének, területi integritásá­nak és politikai függetlenségének elveit. Ez az alkotmánytörvény kihirdetése napján lép hatályba. MINDENKI MÁSKÉPP ÉRTELMEZI (Folytatás az 1. oldalról) is az Európa Tanács ellenőrző mechanizmusának fejlesztésé­ben és alkalmazásában, abból a célból, hogy a Szlovák Köztár­saság kormánya a megelőlege­zett bizalmat követően, a nem­zetközi normáknak megfelelően alakítsa Szlovákia jogrendjét és biztosítsa a kisebbségek jogait." Végezetül a levélben a ma­gyar kormányfő úgy vélekedik, indokolt, hogy Szlovákia meg­hozza az ET raportőri jelentésé­ben is megfogalmazott törvé­nyeket, ugyanakkor érvénytele­nítse a nemzeti hovatartozás alapján hozott megkülönböztető törvényeket. Az első „mennydörgésről" Václav Klaus gondoskodott, amikor a cseh televíziónak szer­dán késő este adott nyilatkoza­tában azt mondta, a levél túl­nyomó része a szlovákiai ma­gyar kisebbség jogainak kétség­bevonásával kapcsolatos magyar álláspontot tartalmazza. Kijelen­tette: ,,Nem e téma miatt uta­zom Budapestre. Véleményem szerint ez az intézmény nem használható fel néhány állam ál­tal egy másik állammal szembeni nyomásgyakorlásra." Közölte továbbá: a cseh fél már elkészí­tette a választ, s abban leszöge­zi, hogy a szlovákiai törvényho­zás európai színvonalú, s hogy a Cseh Köztársaság nem kíván bekapcsolódni ilyen specifikus témával kapcsolatos vitába. Közben a cseh hírügynökség kormányforrásra hivatkozva azt állította, levelében Antall azt óhajtja, hogy a Közép-európai Kezdeményezés záródokumen­tuma tartalmazza Szlovákiának a magyar kisebbséggel szembeni nemzetiségi politikája bírálatát, s felkéri Klaust, álljon a magyar fél pártjára ez ügyben. Budapesti munkatársunk, Ko­kes János tegnap megkérdezte Juhász Judit magyar kormány­szóvivőt, aki határozottan cáfol­ta, hogy a levélben ilyen követe­lés lenne - amint azt a fenti ismertetés, illetve idézet is bizo­nyítja. Am a vihar már kitört, s mie­lőtt Budapestre utazott volna, nyilatkozott az ügyben Vladimír Mečiar kormányfő. Ez is felért egy mennydörgéssel... a figyelmet, s a „csehszlovakizmus" képviselőit is — a magyar képviselők­kel egy kalap alá véve - feszültség­keltéssel vádolta. Természetesen nem feledkezett meg a sajtóról sem, amelyet ismét azzal gyanúsított, hogy nem támogatja az állam integ­ritását, biztonságát és egységét, sőt talán éppen ellenkezőleg... „Senki­nek sem akarom előírni, hogyan ír­jon, de ha naponta szemlézem a ma­gyar, illetve a szlovákiai magyar saj­tót, nem múlik el nap, hogy ne jelenne meg olyan írás, amelynek célja ne a feszültség szítása, a ve­szélyérzet és a konfrontáció növelé­se lenne. De, az Istenért, ennek a kormánynak nem ez a célja! Ez azoknak jó, akik ezt a légkört alakít­ják. Éppen ezért keményebben kell velük szemben fellépni" - mon­dotta. MECIAR: SZLOVAKELLENES HANGULATOT KELTENEK Egyebek között megállapította: ,,Nem tudom, ki mindenkire küldtek ilyen levelet, Pozsonyba nem jött, de azt tudom: a cél, hogy még a tárgya­lások megkezdése előtt szlovákelle­nes hangulatot keltsen. Vladimír Mečiar cáfolta a magyar külügyi államtitkár azon kijelenté­sét, miszerint Szlovákiával nem le­het együttműködni, s nézete szerint hasonló kijelentést tehetne Magyar­országgal szemben ő is. A továb­biakban arra hívta fel a figyelmet, hogy Szlovákiának igaza van, de a külügyminisztérium eddigi tevé­kenysége csupán arra szorítkozott, hogy a Szlovákiáról szóló valótlan információk terjedését gátolja. A szlovák kormányfő nézete szerint ezt a védekező alapállású diplomá­ciát fel kell adni, s helyére a „mi igazságunk terjesztése diplomáciájá­nak" kell lépnie. A riporter azon kérdésére, hogy a szlovákiai magyar kisebbség nem válik-e a szlovákiai politikában tró­jai falóvá, a kormányfő a következő­ket válaszolta: „Szlovákia politikai­lag még alakul . . .Ha az etnikai érde­ket a területi egység és a lakossági együttélés egysége megőrzésének el­ve fölé emelik, ez az állam integritá­sának megbontására irányuló kí­sérlet. " Vladimir Mečiar a továbbiakban a szeparatizmus veszélyére hívta fel HÍRMA G Y A RÁZ A TÜNK Aligha rajonghat igazán a szlovákiai magyar kisebbség az Antali-levélről szóló híradások, ingerült hangvételű megjegyzések hallatán, hiszen a szóban forgó üzenet - amelynek címzettje Václav Klaus - inkább tekinthető diplomáciai botlásnak, semmint ügyes diplomáciai lépésnek. A beneši dekré­tumok megszüntetését szorgalmazó nemzetközi politizálás ugyanis nemcsak a szlovákiai magyar kisebbséget és Szlovákiát érinti, hanem - Csehországot is, amely attól tart, ez nemzetközi precedensként szolgálhat a szudétanéme­tek követeléseit illetően. Csehországtól, ilyen helyzetben, igazán nem várható el, hogy a beneši dekrétumok által sújtott magyarság helyzetét fogja támogatni - s ezzel saját pozícióit gyengíteni. Arról nem is beszélve, hogy az efféle levelek a magyarellenes hangulatkeltésre is ürügyül szolgálhatnak. Vladimír Mečiarnak a szlovákiai magyar kisebbséggel és a sajtónkkal kapcsolatos kijelentéseit nehéz minősíteni. Szerinte ugyanis nyilván az állam integritásának megbontására teszünk kísérletet azzal, hogy a neveinket szeretnénk végre hivatalosan is magyarul írni; esetleg azzal, hogy nem repesünk az örömtől, amikor holmiféle szlovák tannyelvű magyar iskolákról, azaz: alternatív oktatásról hallunk híreket. A „senkinek sem akarom előírni, hogyan írjon, de..." - féle kijelentések pedig mar a pártállamból is ismerősek. Az ilyen kijelentések következményeinek részletesebb taglalásától hadd tekintsek el, bár összecsengenek a ,,keményebb fellépés" fontosságának hangoztatásával. S végül - ami a feszültség, a veszélyérzet és a konfrontáció növelését illeti enyhén szólva meglepőnek találom, hogy Mečiar úr nem olvassa a saját lapjait, mondjuk az egykori Kondort, vagy méltó utódját: a Republikát, amelynek - sajnos - alig-alig akad olyan száma, amelyben nem lenne magyar- és kisebbségellenes hangulatkeltéssel fűszerezett cikk. Ennyit az érem két oldaláról. FEKETE MARIAN

Next

/
Thumbnails
Contents