Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-16 / 163. szám, péntek

MOZAIK «ÚJ SZÓ, 1993. JÚLIUS 16. GAZDASAQ ÉS KULTÚRA (Munkatársunktól) Kelet-Európában az 1989-es politikai fordulat után a nyugati tőke bevonásával sorra jöttek létre a különféle alapítvá­nyok. Ezek egyike a Szlovák-Ame­rikai Vállalkozói Alapítvány (SAEF), amely testvérszervezete a Cseh­országban, Magyarországon, Len­gyelországban és Bulgáriában műkö­dő hasonló, az Amerikai Kongresz­szus által életre hívott alapít­ványnak. A SAEF 1991 szeptemberében kezdte működését és célja támogatni azokat a kis- és középvállakozáso­kat, amelyek megállják a helyüket a piaci viszonyok között. Eddig 26 projektet hagyott jóvá (köztük Szen­cen, Szentpéteren és Párkányban) a SAEF vezetősége, 12,6 millió dol­lár értékben. A pályázat benyújtásá­tól az elfogadásig átlagosan 3-4 hó­nap telik el, ami meglehetősen rövid idő. Az Egyesült Államokból Szlová­kiába irányuló tőke 15 százaléka éppen az alapítványon keresztül te­lepedett le az országban. A SAEF tegnap új oldaláról mutatkozott be, pozsonyi székházukban megnyitot­ták Ján Ťapák képzőművész tárlatát. Ahogy az ünnepélyes megnyitón Leighton Klevan igazgató közölte: a szervezet nemcsak a dollárok és koronák számolásával és forgatásá­val foglalkozik, hanem a kultúrára is áldoz. (sidó) ASANO FELHÍVÁSA Tekintettel arra, hogy az egykori Szovjetunióba elhurcoltak kö­zött több ezerre tehető a magyar nemzetiségűek száma, az Erő­szakkal Elhurcoltak Szlovákiai Asszociációja (SANO) felhívja az egykor elhurcoltak és hozzátar­tozóik figyelmét: írják meg az idegenben átélt élmenyekel, mégpedig magyar nyelven. A visszaemlékezéseket a SANO Návraty című negyedévenként megjelenő lap közli majd. Cím: SANO, P. O. Box: 815 28 Brati­slava I UJ POLGÁRMESTER LOSONCON VÁMMENTES ÖVEZETET SZERETNÉNEK A közelmúltban polgármestert választottak Losoncon. Az előző polgármester 1993. január l-jével lemondott, mivel kiderült: részt vett bizonyos korrupciós ügyletekben. Ettől az időtől helyettese, a fiatal dr. Miroslava Čermaková irányította a várost, s ő volt az, aki megnyerte az új választásokat is. Független jelöltként indult, s alig több mint 800 szavazattal már győzni tudott. Ennek az volt elsősorban az oka, hogy a választásokon a választók részvételi aránya meglehetősen alacsony, mindössze 19,5 százalékos volt. Beszélgetésünk elején megkérdeztem az új polgármesternőt, hogy nem kedvetleníti-e el a polgárok közügyek iránti közömbössége? - Én ennek ellenére optimista vagyok. A losonci választás sze­rintem az általános szlovákiai állapotokat tükrözte. Rossz a gazdasági helyzet, nagy a mun­kanélküliség, az embereket in­kább a mindennapi megélheté­sük .érdekli, a közügyek iránt apalikussá váltak. Szerintem ak­kor lesz jobb a helyzet, ha javul az ország politikai helyzete, ha a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa jó törvényeket fog majd elfogadni, olyanokat, amelyek az életben is megállják a he­lyüket. Mik a legnagyobb gondok, melyeket Losoncon sürgősen or­vosolni kell? - Legfontosabbnak a városi szeméttelep építését tartom. Ed­dig 29 millió koronát költöttünk rá, ez gyakorlatilag csak a hozzá vezető utak megépítésére és a terep előkészítésére volt elég. A régi szeméttelep rekultiváció­ja is költséges lesz, körülbelül 10-12 millióba kerül majd. Má­sik nagy beruházásunk a Štefá­nik-városnegyed kazánházának gázüzeme It etesre való atnnitnsa. ennek költsége megközelítőleg 22 millió korona. Ez a kazánház olyan szempontból is érdekes, hogy a fölös hőenergiát villany­áram termelésére használjuk majd fel. Ezek a legfontosabb teendőink. Terveinkből néhány dolgot már sikerült megvalósíta­nunk. Az Avant magáncéggel közösen a városban egy bevá­sárló- és szolgáltató központot létesítettünk. Közös vállalatot hoztunk létre az Avanttal a sportközpont építésének befe­jezésére is. Vámmentes övezetet szeretnénk a város területén lét­rehozni, melybe Losonc a szük­séges telekkel szállna be. Ez na­gyot lendíthetne a régió kereske­delmén. — Losonc azon városok közé tartozik, ahol az átlagosnál na­gyobb a bűnözés. Tehet-e vala­mit a magisztrátus a helyzet javí­tásáért? - Keresnünk kell az emberek foglalkoztatásának lehetőségeit. Mert a bűnözés egyik eredendő oka szerintem az, hogy nagyon sok losonci roma munka nélkül van. Igaz, szép számmal akad­nak közöttük olyanok, akik nem is keresik a munkát. Megfelel nekik, hogy segélyen élnek. Ja­vaslatot szeretnénk tenni a Nemzeti Tanácsnak, hogy mér­legelje egy olyan törvény elfoga­dását, m§ly szerint a szociális segélyt ne adjuk teljes egészében a rászorult kezébe, mert a pénzt sokan nem megfelelően használ­ják fel. Javaslatunk szerint a vá­ros közkonyhákat hozna létre. "es a szocmils segeiy egy rouzt 1­nek fejében a segélyezendők ét­kezési jegyeket kapnának. A se­gély összegéből a szociális osz-i tály a lakbért is levonhatná. A maradék összeget kaphatnák kézhez — elsősorban a ruházatra. Közben közhasznú munkát is végezhetnének, itt a városban, s azzal a pénzzel, amit így keres­nének, természetesen már sza­badon rendelkezhetnének. Sze­rintünk tehát a bűnözés megelő­zése a legfontosabb. - A választásokat független jelöltként nyerte meg. Hogyan tud együttműködni a képviselő­testülettel? Van-e olyan politikai párt vagy mozgalom a testületen belül, mely egyértelműen támo­gatja önt? - Együttműködésünk már jobb, mint a korábbiakban. Meg kellett szereznem a bizalmukat, mivel ezt a bizalmat az előző polgármester eljátszotta. Úgy tű­nik, elfogadtak. Persze, ez nem jelenti, hogy most már minden zökkenőmentes. Támogatni el­sősorban a független képviselők támogatnak, de néhányan a poli­tikai pártokból és mozgalmakból is. - Választási programjában szerepelt, hogy ösztönözni fogja a regionális bankok alapítasát. Tett-e már lépéseket ebben az irányban? - Éppen a napokban tárgyal­tunk a Nógrád-Gömöri Bank lét­rehozásáról, s arról, hogy a zsol­nai Kommunális Bank is fiókot nyit Losoncon. Szeretnénk tőkét hozni a régióba, hogy így segít­sük a magánvállalkozás fejlődé­sét, s ezáltal pénzt szerezzünk a város fejlesztésére is. - Losonc többnemzetiségű város. Milyennek látja együtt­élésüket és jövőjüket? - Az együttélést egészében véve rendben levőnek látom, get. É.n egyébként nagyon jól együtt tudok működni a magya­rokkal, vagy a más nemzetisé­gűekkel. Igaz, magyarul nem be­szélek, de ha szükséges, lefordít­tatom a számomra érdekes és fontos dolgokat. A férjem ma­gyar, Őrsújfaluból származik. Ha az emberek a város érdekeit tartják szem előtt, megtalálják a közös hangot és a közös nyel­vet is. KLINKO RÓBERT STOPAZÓZONGYILKOS ANYAGOKNAK (Munkatársunktól) Felismerve az ózonréteget fenyegető veszé­lyeket, 1985-ben a világ több országa - köztük Csehszlovákia is - Bécsben egyezményt írt alá az ilyen szempontból veszélyes anyagok használatának korláto­zásáról. Később azonban kide­rült, hogy a helyzet a feltétele­zettnél sokkal gyorsabb ütem­ben romlik, ezért 1987-ben Montrealban újabb egyezményt kötöttek, majd ezt 1990-ben Londonban egy olyan adalékkal látták el, amely 2000, illetve 2005 után megtiltja ezeknek az anyagoknak a felhasználását. A környezetvédelmi miniszté­rium tegnapi sajtóértekezletén megtudtuk, hogy a csehszlovák kormány ugyan egyetértett a londoni egyezményben foglal­takkal, de az ország megszűnése körüli események miatt már nem került sor az aláírására. Alexander Daňo szekcióigazga­tó azt is elmondta, hogy erről az aktusról a szlovák kormány is megfeledkezett, egészen addig, amíg a megfelelő nemzetközi szervezet figyelmeztette, hogy emiatt már az idei évre is meg­tilthatják számunkra a freonok behozatalát. A hibát azóta jóvá­tették. Ez azonban még mindig nem elegendő, mert a helyzet további romlása miatt tavaly Koppenhá­gában további szigorítást hatá­roztak el. Ennek értelmében a főként tűzoltókészülékekben használatos halonok alkalmazá­sát az idei év végéig, több más flórvegyület esetében pedig xander Dano szerint a szlovák kormány a jelenleg végzett fel­mérések eredményeitől függően a második félévben dönti el, hogy csatlakozunk-e ehhez a szerződéshez. Viera Husková, a környezeti hatástanulmányok­kal foglalkozó osztály vezetője elmondta, hogy a gazdasági vál­tozások következtében Szlová­kiában az ózonrétegre veszélyes anyagok felhasználása az utóbbi évek során több mint a felével csökkent. -tl­ORDÓDY KATALIN / P # 1 í 1 f if * /\ f # I f fl Ä" m - Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Csuthy Pál vagyok. - Örvendek. Dóra. - Keresek valahol két jó helyet. - Ne fáradjon, nem vagyok egyedül. Látta, hogy a férfi arcán megmereve­dik a mosoly. - Gondolhattam volna! Gondolhattam volna, hogy ilyen nő, mint maga, nincs egyedül. Az asztaltársnőm már foglalt helyet. Megyek is, mert egy erőszakosabb néző esetleg nem respektálja. - Hölggyel van, Dóra? Akkor talán megengedi, hogy csatlakozzam? - Hát ha éppen talál helyet... - Na, végre, hogy jössz - fogadta Mé­hesné, aztán észrevette a fiatalembert is. Nyomban felismerte, hogy a bisztróban látta. Ő köszönt oda az asztalukhoz elmenőben. Csuthynak az utolsó pillanatban sike­rült elfoglalnia a harmadik széket. Végül is nem árt, ha egy férfi is van a társaságban, gondolta Dóra. - Ő a kalaphalász, különben Csuthy Pálnak hívják mutatta be újdonsült ismerősét. Megszólalt a zene, olyan hangerővel, hogy minden társalgás lehetetlenné vált. Az emberek sietve elfoglalták a helyü­ket, úgy értékelve a zenét, hogy az a műsor kezdetét jelenti. A műsorvezető rugalmas lépteivel az erő, egészség, szépség hódító hatalmát sugallva fölsie­tett a színpadra. Felvonulak a szépek. Két tucatnyi volt belőlük. Dórának úgy tűnt, hogy a nagy­stílű miss-választásoknak, amiket né­hányszor a tévében látott, ez a paródiá­ja. A nézőtér zsongott, megtárgyalták egymás között, kinek ki tetszik és miért. Dóra szerette volna tudni, hogy egy-két elhangzott megjegyzésre nem pirulná­nak-e el a kislányok, ha hallanák. Igye­keztek úgy mozogni, mint a profik, akik előzőleg hetekig gyakorolják a koreográ­fiát. Üdék voltak, csinosak, kicsit bizony­talanok, de mindegyiknek a szeme csillogásában ott fénylett a remény, hogy ő lesz a királynő. Még tizenegy óra sem volt, amikor a győztesnek kijáró nagy tapssal véget ért a rendezvény és a közönség szede­lőzködni kezdett. - És most mihez fogunk? - tette fel a kérdést Méhesné Dórának, jóllehet, az Csuthynak szólt. A férfi azonnal vette a lapot. - Nem messze van Onozóné csárdája. Ott nem lehet mást kapni, csak halászlét és túrós csuszát, de az aztán olyan - nyom­ta meg az utolsó szót és csettintett. Ezek után nem volt kétséges, hogy bűn lenne a Balatonpart legjobb halászlevét meg nem kóstolni. - És persze kitűnő borral lehet leöblí­teni - tette hozzá Csuthy. Onozónénál telt ház s jó hangulat fogadta őket. Két szál cigány muzsikált. Sajnálkozva tébláboltak néhány percig, s már fordultak volna kifelé, amikor az egyik asztalnál fizettek. Csuthy azonnal lecsapott rá. -Kedves... - Dórának hirtelen nem jutott eszébe, hogy is hívják a fiatalem­bert, mert magában csak kalaphalásznak nevezte. - Csuthy. De örülnék, ha Palinak szó­lítana. - Nem akarjuk palira venni - nevetett Dóra. - Mielőtt megrendelnénk azt a csodálatos halászlét, megegyezünk ab­ban, hogy ki-ki fizeti a magáét. Rendben van? - De hát én ajánlottam... és igazán boldogan... - Hogy elfogadjunk ilyen meghívást, ahhoz egy icipicit régebben kellene is­mernünk magát. - Legalább egy pohárt bort - próbált alkudni Csuthy. - Szeretném megkö­szönni a kellemes estét. - Ezt talán elfogadhatjuk - szólt közbe Méhesné, mert túl hosszúnak találta a vitát. A halászlétől tüzet fújtak, és sűrűn emelgették szemükhöz, orrukhoz a zseb­kendőt, de azért egy panaszszavuk sem hangzott. Valójában semmiféle szavuk sem hangzott, ebben az állapotban nemi­gen lehetett társalogni. A szürcsölések. hápogások és krákogások hátteréből szép tisztán szólt a két muzsikus nyirety­tyűje. A hűvös bor úgy hatott a nyelőcsőre mint jótékony gyógyír észre sem vették, és a második hétdecis üveg is kiürült. Dóra azon kapta magát, hogy nevet, nevet, minden olyan mulatságos, könnyű és vidám. Évek óta nem érezte magát ennyire felszabadultnak. „Széles a Bala­ton vize..." Mi ez? Ni csak, a saját hangját hallja! Ettől egy picit meghök­kent, aztán ez is viccesnek tűnt, s hallva, hogy Toncsika is bele-belesegít a nótába, folytatta. A cigány a füle mellett húzta. Ez utoljára Feri esküvőjén fordult elő. De hát az esküvő volt. Mikor is? Már nagyon régen, de most úgy tűnik, mintha tegnap lett volna. Könnyű volt ezt a Csuthyt Palizni, sőt Palikázni. Szörnyű nagy volt hármuk között az egyetértés. - De tegezni nem fogom - fordult hirtelen elhatározással Csuthy felé. A férfit meglepte a váratlan kijelentés, s a pszichiáteri beidegződöttség azonnal kutatni kezdte, miben rejlik a mondat gyökere. Világos, a lány tudat alatt úgy érezte, túl messzire ment el, s a mélyből folbukott mondat azt akarta jelezni, ne higgye, hogy nincs határ. A diagnózistól egészen meghatódott. Kedvük tetőzése után mindhármukon pillanatnyi lankadtság vett erőt. Dóra az órájára nézett. - Elmúlt éjfél. Valamit még aludni is illenék. A megállapodást betartva rendezték a számlás s indultak. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents