Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-15 / 162. szám, csütörtök

1993. JÚLIUS 15. WSZQ ­OLVASÓK OLDALA 8 TISZTEIT SZERKESZTŐSÉG! ... örülünk, hogy az Új Szó is fel­hívja a figyelmet a szlovák tévé nemzetiségi magazinjának műso­rára. Különös várakozás előzte meg az 1993. július 3-i műsort, mert a bényi hagyományok és a szőgyéni akácos rendezvényeinek bemutatását jelezték. Ültünk a ké­szülékek előtt, de csak a szemcsés képernyőt láttuk. Felhívtam telefo­non párkányi ismerőseimet, és ők ugyanezért mérgelődtek. Ilyenkor még a jó szándékú emberben is felmerülnek hátsó gondolatok. Mi­éit pont ebben az időben esik ki az adás környékünkön? HAJTMAN KORNÉLIA Nána ... Ne beszéljenek menet közben a vezetővel. Ez a felirat szinte min­den villamosban vagy autóbuszban megtalálható a vezető fülkéje mel­lett. Ám ez a figyelmeztetés egye­sekre nem nagyon hat. Ahogy be­szállnak, azonnal kinyitják a ve­zető fülkéjét, s veszélyeztetve a biztonságos és folyamatos utazást, zavartalanul csevegnek a ve­zetővel. Az ellenőrök ilyesmire nem figyelnek fel, az utasok közül pedig senki sem szól. Mikor lesz hatásos a figyelmeztetés? IVÁN SÁNDOR Kassa ... Abban a megtiszteltetésben részesül Farkas Dankó Rudolf együttese, hogy műsorukat felvet­ték a budapesti televízió munkatár­sai. A zenekar a prímás vezetésé­vel remekelt a feljátszáson.És így őket választották ki egy nemzetkö­zi fesztiválra. PÉLI FAZEKAS ROZÁLIA Kürt ...A komáromi kórház felkérésé­re képviselő-testületünk úgy dön­tött, hogy hozzájárulunk az onko­lógiai program megvalósításá­boz.Mivel községünk a közműve­sítés terén eléggé elmaradott, ezért az erre a célra szánt összeget nem akartuk megcsorbítani. Ezen oknál fogva felkértük falunk lakosságát az adakozásra. Polgáraink megér­tették az ügy fontosságát, és a rossz anyagi helyzet ellenére 388 család 51 950 koronát adakozott, ószinte meghatottsággal köszön­jük a megértést! SZABÓNÉ JOZEFIK EDIT Bátorkeszi EMBEREK voltak 1987-ben még együtt örültünk dr. Csáji Bertalan 80. születésnapján. Az akkor megjelent értékelések sora elárulta, milyen sokoldalú munkát végzett. Már az a tény is, hogy há­rom diplomát szerzett, sokrétűségét jelzi. Őt éve, 1988. március 9-én visszaadta a lelkét Teremtőjének. Amellett, hogy orvos volt, a szlová­kiai református keresztyén egyház fő gondnoka és a szlovák tudományos néprajzi társaság tagja is volt, a Cse­madokban is komoly munkát vég­zett. özvegye, Sárika elmondása sze­rint nem volt könnyű a sorsuk, őket is elérték a háború utáni évek barbár intézkedései. A fordulat után előbb Nagyidán, majd Királyhelmecen lett orvos, azután Görgő következett és végül Kassa. Mindenütt nagy segít­ségére volt felesége, aki minden gondban osztozott féijével. Gyakori vendégek voltak náiuk az írók, költők, zenészek, művészek. Min­denütt szolgálatot teljesítettek, EM­BERKÉNT bizonyítottak. SZANYI JÓZSEF Kassa SZÜLŐFÖLDÜNK - HAZÁNK IS LEGYEN Egyes szlovák sajtóorgánumok olyan színezetet adnak a vegyes la­kosságú területek közéletének, mintha ott az emberek egymás elle­hetetlenülésére törekednének. Az őshonos magyarokat összeférhetet­leneknek, követelődzőknek és főleg szlovákelleneseknek nevezik, ami­vel nagyban elősegítik a magyarel­lenességet a szlovákok lakta terüle­teken, ahol ezeket a problémákat csak a sajtóból ismerik. A valóság egészen más. Az egy­szerű, józan emberek nem értik, hogy miről is cikkeznek a hivatásos uszítók. Élik az életüket, annak minden örömével, bánatával. Egy­formán nyomasztja őket az egyre súlyosabb gazdasági és szociális helyzet. A szlovákok megmaradnak szlovákoknak, mert az itt élő ma­gyarok a másságukkal együt is szí­vesen befogadták őket. Nem üldözi el őket senki, és maguktól sem ván­dorolnak el, hacsak nem munka után, mert ezeken a dél-szlovákiai területeken kevés a munkale­hetőség. Ennek többek között az is az oka, hogy az előző rendszerek területfejlesztései nagyon gyakran a valamikori etnikai határvonalon torpantak meg. A józanul gondolkodó szlováko­kat, és szerencsére ezek vannak ab­szolút többségben, nem irritálja az, hogyha magyar szomszédja esetleg magyarul intézi ügyeit, magától ér­tetődőnek veszi a kétnyelvű felira­tokat és azt, hogy a magyar gyere­kek magyarul tanulnak az iskolá­ban. Dél-Szlovákiában a magyarsá­got nemcsak elfogadja, hanem ter­mészetesnek is tartja, ellentétben a politikusokkal. Sajnos nem a józan, abszolút többség alakítja egyelőre a nemze­tiségi viszonyok arculatát, hanem egy eléggé egyoldalúan beállított szűk, agresszív csoport. Ez a cso­port elavult, meghaladott nemzeti eszmékkel felvértezve elvakultsá­gában mindent megragad a nemze­tiségi feszültség növelésére. Kicsi­nyes áskálódásaikat a magyar nem­zetiség identitásának alapjai ellen, a nyelvhasználat és az anyanyelven történő oktatás ellen olyan kulturát­lan megnyilvánulások kísérik, ame­lyek túlmennek minden civilizált ember által tiszteletben tartott hatá­ron. Ezek a feszültséget produkáló nézetek, amelyek itt voltak azelőtt is, azért váltak veszélyessé, mert intézményesültek. Emellett az egyes tájékoztató eszközök is nagy publicitást adnak nekik. Viszonylag fontos teret kapnak akkor, hogyha nem úgy mennek a dolgok, aho­gyan elvárnák, és a hibák eltussolá­sára ellenségképet vagy bűnbakot kell kreálni. A hatást az is fokozza, hogy a hatalom mind ez idáig nem határolta el magát a szélsőségektől. Sőt, a kormány egyes tagjai egye­nesen forrásértékűnek tekintik. Ezen a téren nagy az egyetértés a politikai erők között, ez pedig hiva­talos színezetet kölcsönöz a szélsőséges nézeteknek, a nemzeti­ségi politikának. A hivatalos álláspont a nemzeti­ségi kérdésben merev és ellensége­sen elutasító. Ezt a politikusok rendszerint a magyar kisebbség túl­zott követeléseivel, valamint politi­kusainak és a magyarországi politi­kusoknak a szlovákellenességével magyarázzák. Aki józanul mérle­gel, annak tudnia kell, hogy ez mellébeszélés. Szerintem a félelem rugóját máshol, Trianonban kell ke­resni. A politikusok ma is jól tud­ják, hogy a csehszlovák állam nem jött létre természetes úton, hanem a nagyhatalmak akaratából, éspedig az akkori érdekeiknek megfelelően. Az olykor burkolt, olykor nyílt asszimilációs politika fő célja min­dig a magyar etnikum kompaktsá­gának fellazítása volt. Ezt szolgálta a Masaiyk-Beneš féle kolóniák te­lepítése, az 1945 utáni erőszakhul­lám, a félelem vezérelte reszlovaki­zálás, a kitelepítések, a deportálá­sok. De erre használták fel a terüle­ti átszervezéseket, amikor tiszta magyai járások szűntek meg vagy váltak vegyes lakosságúakká, mint például Galánta, Szene. A most készülő területi átszerve­zés lenne hivatva ezt a folyamatot újólag mozgásba hozni. Arra lenne hivatva, hogy a magyarok lakta te­rületeken felszámolja a magasabb szintű közigazgatást, s ezáltal radi­kálisan leépítse a magyarok számát ezekben a hivatalokban, és a ma­gyar nemzetiség részarányát az egyes közigazgatási egységekben 20 százalék alá szorítsa. Miközben folyamatosan lábbal ti­porják nemzeti önérzetünket, a szélsőségesek azt vetik szemünkre, hogy nem vagyunk jó hazafiak, és nem tekintjük hazánknak Szlováki­át. Ez is csak mellébeszélés. Mi itt születtünk, életünk sok-sok szállal az itteni röghöz van láncolva. A ma­gyar nemzetiségű állampolgárok be­csülettel teljesítik a haza iránti köte­lességeiket. Ennél többet nemigen tehetünk, de cserébe elváijuk, hogy a haza tegye lehetővé nekünk, hogy büszke állampolgárai lehessünk. Azt akaijuk, hogy ne a többségi nemzet szélsőségesei mondják meg, hogy milyen jó itt nekünk, és mennyi jo­gunk van. Azt akarjuk, mi mondhas­suk el, hogyha valakik rákérdeznek, hogy jól vagyunk, jól érezzük ma­gunkat, s szülőföldünk a hazánk is. BENKOVICS JÓZSEF Galánta A HISZÉKENYSÉG VÁMSZEDŐI Másfél hónapja, hogy a postalá­dámban egy vastag borítékot talál­tam, s ebben egy valóban kecseg­tető eredménnyel biztató fogyókú­ra volt leírva. Nem kevesebbel biz­tatták a jó étvágyú halandót, mint azzal, hogy szokásaihoz hűen táp­lálkozhat, csupán étkezés előtt el kell fogyasztania a REGIFORM nevű készítményt. Ezzel a mód­szerrel állítólag napi egy kilót lehet fogyni, de ha valakinek ez nem si­kerülne, akkor az üres csomagolóa­nyagok visszaküldhetők a mega­dott címre, és a megrendeléskor aláírt szerződés alapján a vételár visszajár. Ráadásul aki rögtön ren­del, mint ahogyan azt én is tettem, három napra való készítményt in­gyen kap és még egy New York-i ajándékot. A készítményt megrendeltem, és két héten belül meg is kaptam. És elkezdődött a meglepetések soro­zata: nemhogy New York-i ajándé­kot nem találtam a csomagban, de a beígért három napra való adagot sem. A küldeménnyel egy teljesen új használati utasítás érkezett, amelyben szó sem volt normális táplálkozásról. Az elküldött le­vessűrítményből csak két adagot voltam képes elfogyasztani, ami után többnapos gyomorfájás és ét­vágytalanság következett. Kihasználva a szerződés adta le­hetőséget a készítményt, észrevéte­leimmel együtt, visszaküldtem a megadott címre. Az ellenértéket a mai napig nem láttam viszont. Talán érdemes megjegyezni, hogy a borítékban többek között a következő volt olvasható: informá­ciónk szerint az ön neve olyan sze­mélyek névsorán szerepel, akik már Csehszlovákiában különféle szerekel és módszereket próbáltak ki a fogyás reményében, de a ha­tással nem voltak elégedettek. Ez emlékeztetett, hogy ugyanettől a cégtől - Euro Biotonic - már ré­gebben is rendeltem, akkor egy mágneses fülbevalót, amelynek szintén fogyást kellett volna ered­ményeznie. Azt jelentené ez, hogy az említett cég saját áruiban sem bízik meg? (Név és cím a szerkesztőségben) HASZNOS ÉS ÉRDEKES KIADVÁNY A minap a Püski Könyvesházban felfigyeltem egy ízléses halvány­kék borítású könyvre: Ki kicsoda Kassától Prágáig? A cím igazán csalogató. A magamfajta morfon­dírozó mindjárt az árát nézi, no meg a példányszámot. Ajánlani szeretném mindenki­nek, akinek kezébe kerül ez a könyv, hogy feltétlenül olvassa el az előszót. Aki mindjárt a nevek között kezd keresgélni, óhatatlanul felmerül elméjében néhány név, akiket szeretne a kötetben találni. A magyarázat megtalálható az előszóban. (Sajnos...) Tehát 1223 személy található eb­ben a kötetben a körülbelül félmil­liós magyarságból. A rendszeres újságolvasó számára nagyrészük ismerős. Neveikkel találkozunk a lapok hasábjain, mégis jó érzés együtt látni őket. Sajnos, olyan is akad, aki meghalt, mielőtt ez a gyűjtemény kikerült a nyomdából. Alapos és aprólékos munkát végez­tek a szerkesztők. Kissé eltűnődtem: kinek milyen véleménye lesz a könyv áráról? Aki szerepel benne, valószínűleg megvásárolja. A többiek? Mai gaz­dasági helyzetünkben megenged­hetünk magunknak ilyen árat egy fűzött könyvért? Megvallom, érde­kesnek találom a születési helyek és dátumok külön kimutatását, csu­pán azt nem értem, mi szükség van rá. És még valami: minek közlik a lakáscímeket? Ámbár lehetséges, hogy közvetlenebb kapcsolat léte­sülhet a kötet szereplői és a többi magyar között. Lehet, lehet... Álmélkodva olvastam a magyar nyelvű újságok és folyóiratok jegy­zékét. Mennyi tiszavirág-életű vi­déki lap! Sajnos jobb sorsra érde­mes, több évtizeden át népszerű új­ság is megszűnt. Mindent egybevetve érdekes és tanulságos gyűjtemény ez a könyv, megérdemelné, hogy helyet kapjon minden magyar közkönyvtárban. GYŐRI SAROLTA Szepsi Jógázók Stósz-fürdőn A kassai jógacentrum tagjaiként né­hány napig a gyógyklímájáról híres Stósz-fUrdőben végezhettük légzési gyakorlatainkat. A több mint 100 éve létesített fürdő eleinte a helyi és környékbeli polgárok üdülőhelye volL de később Budapestről, sőt Prá­gából is szívesen töltöttek itt néhány hetet a kikapcsolódni kívánó embe­rek. Akkoriban a fürdő kulturális élete is magas nívót ért el. Néhány­szor maga Fábry Zoltán is rendezett a fürdő színházában és recenziókat is írt az előadásokról. A szocializ­mus időszakában Stószon főleg az uránbányászok és a légúti megbete­gedésben szenvedő gyerekek talál­tak gyógyulásra. Amint azt Juhász György főor­vostól megtudtuk, kapacitásuk ma már csaknem kevésnek bizonyul, ugyanis az asztmatikus és más légú­ti betegségben szenvedő gyerekek száma sajnos országszerte nő. Stó­szon segíteni tudnak a betegeken, ami egyrészt a kiváló felkészültség­gel és tapasztalatokkal rendelkező orvosoknak köszönhető. Másrészt való igaz, hogy az itteni ózondús le­vegő szinte gyógyító hatású. Méré­sek igazolják, hogy Szlovákiában itt a legtisztább a levegő, különb mint a Magas -Tátrában! Erről mi magunk is meggyőződtünk. A fenyőfák alatt, a virágzó rododendronok között jóga­gyakorlataink során az elégedettség meleg érzése járta át egész testünket és lelkünket, örülünk, hogy ott-tar­tózkodásunkat a fúrdőigazgatóság lehetővé tette. Meg kell jegyeznem, hogy a konyha makrobiotikus készít­ményei, és ízléses tálalásuk is, minősítik a fürdő színvonláL LÖFFLER KLÁRA Kassa SÍRGYALÁZÓK Mély felháborodással olvastam az Új Szóban az ipolysági temető meggyalázásáről szóló cikket. Saj­nos, nemcsak az említett városban háborgatják az elhunytak nyugal­máL de nálunk, Tamásfalán is. A szocializmusban az elvtársak játszóteret akartak csinálni te­metőnkből. Szerencsére a fordulat után a városi képviselőtestület úgy döntött, az továbbra is az eredeti célját fogja szolgálni. Aztán bekö­vetkeztek az érthetetlen és szomorú események. Néhány síremlékre ho­rogkereszteket és illetlen szavakat firkáltak. Később vagy húsz-har­minc sírkövet ledöntöttek. Hiába jelentettük a felháborító esetet, csak azt a választ kaptuk, a tettes ismeretlen. Valakik továbbra is szétnyílják a drótkerítést, összetö­rik a virágvázákat. Nem csoda, hogy a polgárok már félnek kijárni a temetőbe, ahol tíz-tizennégy éves suhancok garázdálkodnak. A tamásfalai polgárok nevében kérdem a rimaszombati elöljáró­ságtól, meddig lesz még temetőnk a Nyugat lakótelep játszótere, a szerelmesek búvóhelye és a vandá­lok célpontja? HABÁN LAJOS A nézetek sokrétűsége érdekében olyan leveleket is kő/lünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem én teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket. : :

Next

/
Thumbnails
Contents