Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-10 / 133. szám, csütörtök

1993. JUNIUS 10. iÚJSZÓi LAPOZGATO AZ AGRARPROGRAM PÉNZÜGYI ALAPJA HA ÜRES AZ ÁLLAMKASSZA A Szlovák Köztársaság kor­mánya jóváhagyta az agrár­és élelmezési politika koncep­cióját, amelyet a földművelési minisztérium terjesztett elő. A Práca munkatársa erről be­szélgetett Mária Kováčovával, a tárca alosztályvezetőjével. - A gazdasági reform korábbi két esztendejében, 1991-ben és 1992­ben végrehajtott intézkedések nyo­mán a mezőgazdaságban 25,9 milli­árd korona volt a nyereségkiesés. A teljesítmény gyorsabb ütemben csökkent, mint ahogyan a költségek emelkedtek, s ez 16,6 milliárdos visszaesést idézett elő. Ide kell szá­mítani a szárazság okozta károkat, továbbá a hitelkamatokat stb. Az agrárszektor stabilizálása szem­pontjából fontos, hogy a vállalati erőforrások képzése ne essen a múlt évi szint alá. Ez azt jelenti, megoldást kell találni arra, miképp lehet legalább évi 2,8 milliárd koro­nát letenni az asztalra, ami a követ­kező lépéseket feltételezi: el kell engedni a múlt évről esedékes béra­dót, továbbá meg kell teremteni a feltételeket az anyagi fogyasztás­nak és a folyamatos karbantartás­nak az 1992. évi szinten történő finanszírozásához szükséges forrá­sok képzéséhez, éspedig 4 milliárd korona értékben, összesen tehát 6,8 milliárdról van szó. Ezzel lehető­vé válna, hogy felfüggesszük az anyagi szükségletek esetében be­vezetett ésszerűtlen takarékosko­dást és elvégezzük a termelőeszkö­zök szokásos karbantartását, vi­szont nem maradna mozgásterünk a termelői alapok reprodukciójára. • A jelenlegi gazdasági helyzet­ben nem számolhatunk azzal, hogy egycsapásra megoldódik a mező­gazdaság pénzügyi helyzete. . - Bizony, így van. Ami 1993-at és az elkövetkező időszakot illeti, abból kell kiindulnunk, hogy a költségveté­si források esetében korlátozottak a lehetőségeink. Nem számolunk azzal, hogy rövidesen változás áll be Az árak, az adók, továbbá a hi­tel- és kamatpolitika, valamint az állami gazdaságok és szervezetek privatizálásából befolyó pénzössze­gek felhasználása a piaci viszonyok megteremtése terén célszerűen szeretnénk alkalmazni az új gazda­sági szabályozókat, hogy a követke­ző két év során megszerezzük a hi­ányzó pénzeszközöket az ágazat számára. • Milyen megoldásokat java­solnak? - Például olcsó hitelekhez - 6 százalékig terjedő kamatlábat értek ez alatt - szeretnénk jutni a mezőgazdaság finanszírozása te­rén, s ez számításaink szerint évi 1,2 milliárd koronát jövedelmezhet. Vagy ugyancsak 6 százalékig terje­dő kamatozású váltókat kibocsátani termék vásárlás finanszírozására, ami még ebben az évben 0,1 milliárd koronát eredményezne. • Koncepciójában a minisztérium javasolja, hogy hozzanak létre egy úgynevezett támogatási alapot. Mi­lyen célt követ ezzel? - Ez egy olyan pénzügyi és ga­ranciavállaló intézmény az állami pi­acszabályozási alap keretében, amely a pénzintézetek és a mező­gazdasági vállalkozók „között" he­lyezkedik majd el, s a szektor min­den szubjektumának hiteleket nyújt majd az élelmiszer-piaci egyensúly eléréséhez szükséges műszaki fel­tételek megteremtésére, további tá­mogatására, a mezőgazdasági gé­pek és berendezések felújítására, illetve garanciát vállal a hitelszerző­désekből eredő kötelezettségek tel­jesítésére. EVA NAGYOVA, Práca, VI. 5. A közölt cikkek nem feltét­lenül tükrözik az Új Szó vé­leményét. Az oldalt összeállította: MADI GÉZA Fiacskám, ez egy történelmi pillanat... Minden bizonnyal a történelem válaszútjához érkeztünk. (P. J. rajza, Slovenský denník, Vi 9.) A Cseh Köztársaság kormá­r\ nya által a cseh-szlovák ha­táron végzendő ellenőrzés szigorítá­sára gyakorolt nyomás, illetve az erről szóló viták kezdenek ultimá­tumjelleget ölteni azok után a nyilat­kozatok után, melyek szerint ha a szlovák kabinet nem kapcsolódik be a közös intézkedések végrehaj­tásába, akkor Prága egyoldalú lépésekre szánja el magát. Ez­zel összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy kérlelhetetlenül közeledik július elseje, tehát az a nap, amikor érvénybe lépnek a szigorított németországi beván­dorlási jogszabályok igy egészen érthető a cseh kormány aggodalma, hogy hirtelen megnövekedhet a né­met területről visszatoloncolásra ke­rülő menekültek száma, ugyanis nagy részük éppen Csehországot érintve érkezik Németországba. Csehországba viszont Szlovákiából kerül át bizonyos részük. Ezért a cseh-szlovák határon történő ellenőrzés szigorításával, az illető személy úti okmányába beütött pe­csét alapján rögtön világos volna, hogy melyik határátkelőhelyet érint­ve érkezett Szlovákiából cseh terü­letre. Ezzel könnyebbé válna esetle­ges visszatérése. A szlovák kormány - a cseh kabi­net és legújabban a bonni kormány­zat nemtetszését is kiváltva - halo­gatja a Csehország és Szlovákia közötti határforgalom ellenőrzésé­nek a szigorítását. Helmut Kohl né­met kancellár és Václav Klaus cseh miniszterelnök talán utoljára szere­tett volna közbenjárni a Vladimír Me­čiarhoz intézett levelével, amelyben mindkét politikus arra szerette volna rávenni ót, hogy Bonnhoz és Prágá­hoz hasonlóan viszonyuljon az ügy­höz. Amennyiben ezek után sem változik a pozsonyi kabinet állás­pontja, a cseh fél bizonyára teljesíti a közös cseh-szlovák határ egyol­dalú megvédésére tett,, ígéretét". A szlovák kormány habozását vitathatatlanul az motiválja, hogy nem szeretné tovább bonyolí­tani a határon való átkelést. A cseh kabinettől eltérően eddig még nem kellett szembenéznie egy hatalmas menekülthullámmal Lehet, taktiku­san kivár, hogy ne gyanúsíthassák azzal: túlzottan kezdeményező vagy engedékeny a cseh nyomással szemben. Vagy a politikai,,szemet szemért, fogat fogért" elv alapján ezzel a ,,meg nem értéssel" fizet bizonyos formában a cseh fél részé­ről más kérdések esetében tapasz­talható ,,meg nem értésért". Hiszen az egyoldalú lépésekkel a prágai kormány népszerűtlen feladatot vál­lalna magára és őt terhelné a fele­lősség a közös határon átmenő for­galom ellenőrzésének szigorításá­ért, illetve azokért a bonyodalmakért is, amelyek ebből erednek. JOZEF HAJSTER, Nový čas, VI. 7. - Akkor lesz itt demokrácia, ha a többség fog hallgatni a kisebbségre...! (PAVEL JAKUBEC rajza, NO. VI 5.) KISEBBSÉGPOLITIKA! KONCEPCIÓ SZÜKSÉGELTETIK JÁRHATÓ UTAK, JÁRHATATLAN UTAK Szlovákia Európa engedetlen gyerekévé válik, mégpedig a több­ségi nemzet és a kisebbségek közötti viszony miatt. De nem azért, mintha a kisebbségi sorba került állampolgárok saját bőrükön éreznék a közvetlen diszkriminálást. Sőt, az Európai Közösség egyik fontos országát képviselő diplomata néhány nappal ezelőtt Pozsonyban egy nem hivatalos nyilatkozatában kijelentette: „Aho­gyan itt a kisebbségek élnek, talán úgy sehol máshol nem élnek." A gondok gyökere a felelős politikusok körében keresendő. Mindkét oldalon egyaránt. A kérdés boncolgatása során azonban a magyar kisebbség problémájának nem szabad elnyomni a többi gondot: a romák helyzete katasztrofális (nemcsak szociális, hanem - főleg - abból a szempontból is, miképp illeszkednek be szervesen a társada­lomba). A belső ruszin-ukrán ellentét várhatóan konfliktusokat okozhat. A kárpáti németek is nyitogatják az úgynevezett beneši dekrétumokat, noha jóval csendesebben, békésebben, mint azt a szudétanémetek teszik. A kormány eddig még nem dolgozott ki koncepciót a kisebbségi politikára. Ezt nemrég - noha nem nyilvánosan - Vladimír Mečiar kormányfő is elismerte. A magyar parlamenti pártok (Együttélés, Magyar Keresztényde­mokrata Mozgalom) egymás után állnak elő ellenvetéseikkel, külföl­dön is, s ezeket többnyire az Európa Tanács befolyásos személyisé­geihez intézik. A rendelkezésemre álló legújabb dokumentum keltezési időpontja május 25. Ebben felhívják a figyelmet a szlovák törvényhozás, illetve a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának lépései, valamint az európai normák közötti ellentmondásokra. Ezt az eljárást elsősorban azzal indokolják, hogy javaslataik hazai földön nem találnak megér­tésre. El kell mondani, hogy a különféle európai intézményekben születő határozatok és charták nem rögzítik valamelyik állam helyzetét, hanem az ideális megoldást. Éspedig azzal a kiegészítés­sel, hogy az egyes országok saját normákat alakítanak ki - saját törvényeikből és az ottani valós helyzetből kiindulva. Ha nem vetjük a magyarok szemére, hogy felhasználják saját lobbyjukat (ami egyébként a világban megszokott gyakorlat), akkor nagyon is helyénvaló az amiatti szemrehányás, hogy Szlovákia semmilyen lobbyt nem hoz létre saját álláspontja megvédésére. Számos országban a belpolitikai viszonyokat rögzítő normák a kisebbségi törvényre támaszkodnak, amely - főleg - végrehajtó rendelkezéseivel konkrétan meghatározhatja a kisebbségek helyze­tét az önigazgatásban, az oktatásban, a kultúrában, esetleg más területeken is. Szlovákiába eddig még nem hagytak jóvá ilyen jogszabályt. A magyar pártok által a többi kisebbség, illetve a parla­menti politikai erők elé terjesztett javaslat nem talált támogatásra. De születőfélben van új változata. Viszont előre elmondható, hogy a szlovák parlament nem hagyja jóvá, mivel többségi támogatásra volna szüksége, viszont ez hiányzik. Duray Miklós szerint a Demok­ratikus Szlovákiáért Mozgalom elvben elutasító álláspontra helyez­kedik, a Demokratikus Baloldal Pártjával való együttműködést pedig kizárja; a Szlovák Nemzeti Párt szerint egy ilyen törvény ellentmond a polgári alapelveknek, az egyedüli szövetséges, a Keresztényde­mokrata Mozgalom pedig előzetes elemzésében arra a következte­tésre jutott, hogy bár a magyar javaslat betűje nem, de szelleme feltételezi a területi autonómiát, amit a KDM szintén elutasít. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában a magyar pártok 14 képviselője foglal helyet, de a parlament tagjai közül húszan tartoznak valamelyik kisebbséghez. A DBP saját javaslatot dolgoz ki, s eközben abból a nézetből indul ki: úgy kell megfogalmazni, hogy minden parlamenti párt számára elfogadható legyen. A másik kezdeményezés a köztársasági elnöktől származik: a várban gyűjtik a javaslatokat, s az elkészülő tanulmány átkerül a kormányhivatalba és az illetékes tárcákhoz, hogy állást foglal­janak. Bizonyára találunk járható utat. Csupán arra kell figyelni, hogy ne „ felülről" kövezzék ki. Ugyanis amennyiben nem azonosulnak vele a kisebbségek, akkor ez nem tekinthető megoldásnak. Ezen felül a halogatással fokozódik a türelmetlenség.'Mindkét oldalon. JURAJ ALNER, Národná obroda. VI. 5. RÖVID ESZMEFUTTATÁS... ...ARRÓL, HOGY TŐKÉS LÁSZLÓ PÜSPÖK ZSIDÓNAK ÉRZI MAGÁT Szlovák olvasóimat tájékoztatnom kell, hogy ki valójában Tőkés László nagytiszteletű püspök. 1989-ben még egyszerű református lelkész volt Temesvárott, de az akkori diktatúraellenes maga­tartása miatt saját egyházának elöljárósága más­hova szerette volna áthelyezni. Abban az időben hívei a védelmére keltek, főleg azután, amikor a rendőrség is beavatkozott. Ebből az eleinte jelentéktelennek számító incidensből alakult ki a többi polgár ellenállása - magyaroké, románo­ké, szerbeké, németeké, szlovákoké. Azaz, e több nemzet által lakott város összes nemzeti­ségéé. Amikor az egész ország tudomást szer­zett a temesvári eseményekről, mindenütt forró­sodni kezdett a hangulat. És Bukarestben eldön­tetett az egykori rendszer sorsa. A „ Tőkés-jelenség" jobb megértése szem­pontjából tudni kell, hogy abban az időben, a tár­sadalmi válság kialakulásakor, de még Tőkés színrelépése előtt is sok protestáns - pap és világi személy egyaránt - emelte fel a hangját, ám a véletlen éppen Tőkés László igehirdetőt emelte a csúcsra a felkorbácsolt tenger, azaz az általánossá váló nemzeti harag mélységéből. így vált Tőkés László (az események után immár püspökként) a román forradalom szimbólumává. És minden rendben volna, ha nem vetett volna gáncsot saját magának. Élére állt a magyar kisebbség jogaiért küzdő mozgalomnak, s már évek óta olyan dolgokat enged meg magának, amelyek egyáltalán nem illenek egyházi hivatá­sához. Keresztényhez méltatlan módon hazug­ságokat terjeszt a magyar kisebbségi jogok ,, el­nyomásáról", közigazgatási autonómiát sürget és egy magyar állami egyetem megalapítását követeli Romániában. Ő excellenciája akkor jutott fel a csúcsra (bizonyára csak rövid ideig marad ott!), amikor nemrég az Egyesült Államokban tett látogatást. Ott egy sajtóértekezletet hívott össze. Figyelem! Ezt a sajtótájékoztatót nem a Togói Köztársaságban, sem pedig Szenegálban, ha­nem abban az országban hívta össze, ahonnan jól hallhatta az egész világ. Ebből az alkalomból kijelentette, hogy Romániában (szörnyűség!) ma­gyarellenes pogromokat szerveznek, hogy itt a magyar lakosságot asszimilálják. Bizonyos idő után kiegészítette, hogy a lakosság beolvasztása „rafinált" módon folyik, de elfelejtette vagy mi, hogy milyen volt az asszimilálás az egykori híres Magyarország és - főleg - Horthy idején! És amikor nyilatkozata rniatt egyre magasabbra csaptak a felháborodás hullámai, erre úgy rea­gált, hogy nem vonta vissza, amit Amerikában állított és amit aztán Budapesten megismételt. És hogy a szamárságot ünnepélyesen megkoronáz­za, hozzátette, hogy a magyarok úgy érzik magu­kat a jelenlegi Romániában, mint ahogyan a zsi­dók érezték magukat a nácizmus idején Német­országban!!! Higgyék el nekem, hogy pontosan ezt mondta. Már nagyon nem is csodálkoznék, ha egyszer az utcán sárga csillaggal a reverendáján (sic! - a szerk. meg.) találkoznék ő eminenciájá­val. Ne gondolják, hogy ezért őt valaki megkövez­né. Éppen ellenkezőleg, hatalmasat nevetnének rajta. Én a dolgokat leegyszerűsítem, de azok na­gyon komolyak. El kell gondolkodni az ilyen magatartás céljairól: hova is vezetnek azok az utak, amelyekre közvetlenül vagy közvetve rámu­tatunk. Országunk mély gazdasági válságba ke­rült; a szociális feszültség a növekvő inflációval arányosan fokozódik, ezért szép volna, ha a leg­számottevőbb kisebbség tagjai, a magyarok nyugton maradnának. Miért nem panaszkodnak a németek, a szlovákok, az ukránok, a törökök, a szerbek??? CORNELIU BARBORICÄ, Literárny týždenník, 23. szám HATÁR

Next

/
Thumbnails
Contents