Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-04 / 128. szám, péntek

1993. JÚNIUS 4. Kis NYELVŐR PUBLICISZTIKA „A SZABADSÁGOT ÖRÖKÖLJÉK TŐLÜNK..." A helyszín Nyitra, az időpont 1984. Öt zenéigető főiskolás diák (név szerint Szarka Gyula, Szarka Tamás, Béhr László, Buják Andor, Nagy Mihály) elhatározza, hogy alapít egy ze­nekart - a saját örömére, mások szórakoztatására. Körülöttük dúl a rockőrület, ők mégis a népzenét választják. S hogy ez a választás mennyire volt szerencsés, azt bizonyítja a Ghýmes együttes pályafutásának közel tíz éve. Szavazunk... Az utóbbi időben alkalmam volt részt venni több tanácskozáson is, s felfigyeltem arra, hogy a határo­zatok megszavazásakor milyen gyakran hangzottak el efféle mon­datok: „Ki van azért, hogy elfogad­juk ezt a határozatot?" A „ki van azért, hogy" szókapcsolat nem más, mint a szlovák nyelvű gyűlése­ken oly gyakran hallott „kto je za to, aby" tükörfordítása. A za elöl­járó egyik magyar megfelelője való­ban az -ért rag, de a za jelentése és ezért használati köre is jóval tá­gabb, mint a magyar ragé, mely lé­nyegében csak ok- és célhatározó­ként használatos, pl. Árnyékáért becsüljük a vén fát (ok); Kenyérért szaladtam le az üzletbe (cél). A za elöljáró viszont nemcsak okot [hanbiť sa za svoj čin) és célt (bo­jovať za pravdu) fejezhet ki, de he­lyet (sadnúť si za stô I), időt (opra­viť za tri dni), mértéket (zjesť za troch) stb. is. A hlasovať ige egyik vonzata is za elöljárós, ennek nyo­mán használatos a szavazáskor az elliptikus „byť za" szókapcsolat. A magyarban ezzel szemben a támogatást többek között a mellett névutóval fejezzük ki: kiáll, kitart, szavaz valaki, valami mellett. Magyarul tehát ezt kérdezzük meg a résztvevőktől: Ki szavaz a hatá­rozat mellett? vagy: Ki támogatja a határozatot, a javaslatot? stb. SZABOMIHÁLY GIZELLA GYŐRI NYÁR Győri Nyár néven az idén rendkí­vül gazdag és változatos kulturális és szórakoztató program várja a Rába-parti város lakosait és láto­gatóit. A napokban közzétett prog­ram szerint a középpontban a mu­zsika, a színház, a tánc és a képzőművészet áll majd. A június 11-én nyíló nemzetközi kulturális fesztivál szervezői az öt héten át tartó műsorban elsősor­ban sok zenét kínálnak. A fesztivál nyitányaként a győri Nemzeti Szín­ház Puccini két egyfelvonásos ope­ráját, A köpenyt és a Gianni Schic­chit mutatja be. Június 13-án a Győri Leánykar hangversenyén, jú­nius 25-én pedig Kozma Rózsa ária- és dalestjén vehetnek részt az érdeklődők. Japán és olasz turnéja előtt június 30-án a Rába-parti vár­osban tart egy előadást Botka Valé­ria musical-stúdiója. Július 2-án kerül sor a Győri Filharmonikus Zenekar Strauss- és Lehár-estjére, de nem a hangversenyteremben, hanem, az évszakhoz illően, a Szé­chenyi téren. Június 22-én az Anna Karenina balettváltozatával vendégszerepel Győrött a Magyar Állami Operaház. Három nappal később nemzetközi balettgála lesz a világhírű Győri Balett, valamint amerikai, szlovák és osztrák vendégeik közreműkö­désével. a nemzetközi néptáncfesz­tivál napja július 3-a és4-e. A korábbi évektől eltérően, új színfolt a Győri Nyár történetében, hogy az idén több szabadtéri szín­házi produkció is lesz. az Apátur­ház udvarán vásári huncutságokat láthatnak majd az érdeklődők július 9-én, a Karmelita udvarban pedig július 12-én Machiavelli Mandra­gorája kerül színre. A színes programot kiállítások és egyéb rendezvények egészítik ki. Nagy várakozás előzi meg a nagybányai festészetről, valamint a barokk műemlékek restaurálásáról áttekintést adó tárlatot. (kokes) - Hol tart most a Ghýmes zene­kar, mit hozott az a csaknem egy évtized, amit együtt töltöttetek ? ­tettük fel a kérdést az együttes tag­jainak . Tamás: Amikor elkezdtünk muzsi­kálni, nem készültünk tudatosan ar­ra, hogy tíz-húsz évig együtt mara­dunk és profikká válunk, és hogy ez az egész ennyire prosperálni fog szellemileg, anyagilag is. Hogy folk­lórral kezdtünk, eleve elég remény­telen ügynek tűnt... Gyula: Megélhetés szempontjá­ból ma is az . Hogy mégis működ­jön valahogy, ki kellett alakítani egy közönséget, egy hálózatot, kapcso­latokat teremteni, ami elég hosszú időbe telt. Főiskola után mi is mind­annyian dolgoztunk és amellett mu­zsikáltunk. Aztán úgy döntöttünk, otthagyjuk az állásunkat, így lettünk az Ifjú Szívek hivatásos kísérőzene­kara. - Miben látjátok a Ghýmes együt­tes népszerűségének okát? Gyula: Abban, hogy a zenénk és a közönség ízlése valahol találko­zott. Bár autentikus folklórzenével kezdtünk, soha nem zárkóztunk el semmilyen más stílus elől. A zenénk­be belevittük mindazt, amit más ze­nei irányzatoktól kaptunk (a rockze­nétől a dzsesszen át a komolyzené­ig). Laci. Egyébként nagyon egyszerű ez. Kiválasztunk egy népzenei anya­got, aztán mindenki hozzátesz vala­mit (ha úgy látjuk jónak, nem félünk szaxofont, dobot sem alkalmazni), így alakul ki az a változat, ami szerin­tünk jó, s ha szerencsénk van, a kö­zönségnek is tetszik. - Nem érzitek valahol mégis áru­lásnak, hogy eltértetek az eredeti népzenétől? Tamás: Ezek a támadások meg­mosolyogtalak. A kritika persze csak kritika marad. De számunkra az a lényeg, a közönség mit szeret. Ilyen alapon rengeteg zenészt kér­dőre lehetne vonni, miért nem ját­szik autentikus folklórzenét. Kodály egykor azt mondta az őt ért vádak­ra: "Két kritikus van: az idő és a kö­zönség,,. Mi nem Ígértünk senkinek semmit. Csupán magunknak annyit, hogy Ghýmes-zenét fogunk játsza­ni. Ez a stílus elszakított ugyan ben­nünket a klasszikus népzenétől, de egyúttal megmentett az ellaposo­dástól, s nyitottabbá tette zenénket. - Sokan találgatják, miért jó a ti muzsikátok. Szerintetek miért? Gyula: Nekünk erről az a vélemé­nyünk, hogy nem magyarázni kell, hanem jól kell játszani. Franciaor­szágban például azt mondták: az a jó benne, hogy ötvözi a régit és az újat, mégis megmaradt magyarnak. Ha ez így van, annak nagyon örü­lünk. - Évek óta járjátok a világot. Mi­lyen a fogadtatása külföldön ennek a zenének? Tamás: Meglepő volt számunkra is, mennyire jól fogadták a muzsi­kánkat a világ különböző országai­ban, mint például Franciaország vagy Japán. Felvidéken is voltak már sikeres koncertjeink, de talán az eddigi legsikeresebb fellépésünk az idei május eleji finnországi volt. A Helsinki Zeneművészeti Akadémia meghívásának tettünk eleget, két koncertünk volt és egy előadásunk az akadémia diákjai előtt, akik a népzenei osztályon tanulnak és ép­pen azzal foglalkoznak, hogyan le­het ötvözni a régi stílust az újjal. Bennünket is azért hívtak meg, mert a mi zenénkben is összekapcsoló­dik a régi és az új stílus. - Van valamilyen megnevezés, zenei műszó arra a fajta zenére, amit ti játszotok? Tamás: Hál' istennek nincs. Mi­chell Montanáro úgy hívja: „Open music". Nyitott zene. Mert nyitott minden stílus felé. - Ez a nyitottság gondolom érvé­nyes más nemzetek zenéje felé is... Tamás: Természetesen. Legutóbb a japán körút előtt elég sokat foglal­koztunk a szlovák népzenével. Mu­zsikánkban török zenei elemeket is használunk, és mivel szoros kapcso­latban állunk a Vujicsics együttes­sel, rajtuk keresztül a délszláv népze­ne is hatással van ránk. Michell Montanáróval, mint zeneszerzővel már több éve együtt dolgozunk. Ő a dél-francia népzenét ismertette meg velünk. - Külső emberek mennyire befo­lyásolhatják a ti zenei ízléseteket? Tamás: Nem nagyon. Talán csak Michell Montanáro. Vele 1988-ban találkoztunk először, segítségével jutottunk el Franciaországba. Az ő zenei filozófiája nagy hatással volt ránk. Rádöbbentett bennünket, hogy nem szabad elzárkózni sem­milyen zenei ötlettől, ami a muzsi­kánkat jobbá teheti, csak azért, mert nem autentikus. Michell megmutat­ta, hogyan tehetjük zenénket még szabadabbá. - Van-e már követője itthon a ti zenéteknek? Tamás: Szlovákiában folklórzene­karokból sincs túl sok, de olyan, amelyik saját értelmezésű népzenét játszana, szinte alig akad. Mi azért odafigyelünk egy-két együttesre, foglalkozunk velük, ösztönözzük, bátorítjuk őket, s örülünk, ha elfo­gadnak tőlünk néhány baráti taná­csot. Laci: Mi nem erőltetjük senkire a stílusunkat. Örülünk persze, ha má­sokra is hatással van, amit csiná­lunk, de szerintünk úgy helyes, ha minden együttes kialakítja a saját hangzását, a saját stílusát. Gyula: A szabadságot örököljék tőlünk, ne a muzsikát. - Szerintetek milyen a folklórzene jövője Szlovákiában? Tamás: Most egyértelműen sok­kal nehezebb, mint három-négy év­vel ezelőtt volt, nemcsak népzenei vonalon, hanem általában a művé­szeti vonalon alkotóknak. Szlovákiá­ban ma zenélésből nem lehet meg­élni. Pláne nem népzenélésből. - Nektek ennek ellenére mégis si­kerül... Gyula: Mi sem abból élünk, amit itthon keresünk. A szlovákiai közön­ség nem nagyon tudna bennünket eltartani. Ez persze nem az ő hibá­juk, ilyen most a helyzet az ország­ban.Valójában a külföldi fellépé­sekből, koncertekből, az ott eladott lemezekből élünk. - Ez az év külföldi utak terén elég mozgalmasan indult. Öt hét Japán, aztán Magyarország, Finnország... Mik a további terveitek? Tamás: A nyár folyamán szeret­nénk elkészíteni a harmadik nagyle­mezünket. Ez ügyben már tárgyal­tunk az MG francia lemezkiadó cég­gel. Úgy szeretnénk, ha ez a lemez, ahogy az első CD-nk is, Franciaor­szágban kerülne forgalomba, és per­sze itthon. Szeptemberben Párizs­ban lesz kilenc koncertünk. A Ma­gyar Televízió júniusban készül fel­venni rólunk egy húszperces anya­got, a Duna TV pedig egy kétrészes filmet szeretne velünk készíteni. Gyula: Ami Szlovákiát illeti: meg­hívást kaptunk az idei Pozsonyi Dzsessznapokra, amit mi egyfajta elismerésnek érzünk. Nyáron részt veszünk a Pécsi Dzsessznapokon és a Kaláka-fesztiválon, Párizsban pedig megtartjuk a Keleti Szél lemez­anyagának bemutatóját. A párizsi szerepléstől nagyon sokat várunk. Elárulom, szeretnénk betörni a fran­cia zenei piacra... - Őszintén kívánom, hogy sike­rüljenek a terveitek, de nem fogjá­tok azután elhanyagolni a hazai ra­jongóitokat? Gyula: Ha az MG-vel megkötjük a szerződést, feltételként szabjuk, hogy lemezeinket itthon is terjesszék, ter­mészetesen hazai árokon. Semmi­képpen sem szeretnénk elhanyagolni az itthoni közönséget. De ha a zene­karnak sikerül egy jó szerződést köt­nie, ami anyagilag is biztosítja a jövőjét, az a közönségnek is jó lesz. Mert akkor itthon is könnyebben el tudunk menni koncertezni, akár jel­képes honoráriumért is. Tamás: Végül is most sincsenek anyagi problémáink, ennek köszön­hetően csinálhatjuk azt, amit szere­tünk . Mert mondhat bárki bármit: fontos a pénz. Annyira fontos, hogy a zenekar léte függ tőle. - A jó szerződéstől anyagi bizton­ságot reméltek. Nem történhet meg, hogy ennek az anyagi bizton­ságnak a zenekar szabadsága, stílu­sának függetlensége lesz az ára ? Tamás: Eddig még ilyen törekvé­sekkel nem találkoztunk. A Keleti Szél lemezét nyugaton játszottuk fel, Franciaországban az MG kiadó terjeszti a Ghýmes második lemezét és egy az egyben átvette az anya­got. Nem tudjuk,hogyan fog reagál­ni az új anyagra. Annyi biztos, ha előállna új ötletekkel (például új hangszerek bevezetése), mi nem esünk kétségbe. Amíg a Ghýmes zenéje, megszólalása a régi marad, jöhet az újítás. S. FORGON SZILVIA Ez a felvétel Japánban készült... ... ez pedig már Szlovákiában, egy finnországi turné után, kelet-szlovákiai körút előtt. A képen balról: Béhr László, Buják Andor, Nagy Mihály, Szarka Tamás és Szarka Gyula (Fotó: Prikler László)

Next

/
Thumbnails
Contents