Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-29 / 149. szám, kedd

1993. JÚNIUS 29. ÚJ szól MOZAIK 4 BERGHAUER NEM KIVANJA A MINISZTERI BÁRSONYSZÉKET (Munkafársunktól) A Szlovák Sajtóügynökség a múlt hét végén közhírré tette, hogy az SZNP ajánlása alapján Zoltán Berghauer, a Kelet-szlovákiai Vasmű Rt. igazgatója foglalja el Ľubomír Dolgoš után a megüresedett privatizációs miniszteri bársonyszéket. Nem titok, hogy a vasmű igazigatóját már korábban is megpróbálták különböző kormánytisztségekkel csábítani, de eredménytelenül, és amint az a Slovenský východnak adott interjújából kiderült, most sem kíván a Mečiar-kabinet tagja lenni. Külön hangsúlyozta, hogy politikai tisztségekre különben sem vágyik. Azt a hírt viszont megerősítette, hogy a Szlovák Nemzeti Párt elnöke, Ľudovít Černák úr telefonon felhívta, és közölte az ajánlatot, de erről bővebben nem is beszélgettek, mert ő a javaslatot azonnal határozottan visszautasította. (-szák) ÚJ CSEH-SZLOVÁK TARIFARENDSZER (Munkatársunktól) Jelenleg kétféle külföldet különböztetünk meg: Csehországot valamint többi külföldi. államot. Ezt a Szlovák Vasúti Igazgatóság képviselői állapították meg azon a tegnapi sajtóértekezleten, amelyen a július elsejétől a Csehország és Szlovákia közötti vasúti közlekedésben érvénybe lépő tarifarendszer-változásokról tájékoztattak. Csehszlovákia, valamint a Csehszlovák Államvasutak kettéosztásának eredményeképpen a jövő hónaptól az Egységes Nemzetközi Személy- és Poggyászszállítási Tarifarendszer - TVC érvényes a két ország között. A konkrét változásokról június 16-i számunkban tudósítottunk. Nemzetközi menetjegyek csak a következő kijelölt vasútállomásokon kaphatók: Besztercebánya, Pozsony főállomás, Pozsony Újváros, Pozsony Ligetfalu, Csaca, Hernádcsány (Čaňa), Tiszacsernyő, Dévényújfalu, Fülek, Galánta, Komárom, Kassa, Lénártfalva, Losonc, Túrócszentmárton, Nyitra, Érsekújvár, Pőstyén, Palocsa (Plaveč), Poprád, Eperjes, Privigye, Púchov, Rimaszombat, Oroszvár, Rózsahegy, Skalité, Slovenské Nové Mesto, Igló (Spišská Nová Ves), Párkány, Trencsénteplic, Trencsén, Vrútky, Zólyom, Zsolna. Ezenkívül több tucat olyan állomást jelöltek ki, amelyeken a szlovákiaikon kívül csehországi „külföldi" menetjegyek is kaphatók. A vasúti igazgatóság képviselői figyelmeztettek arra, hogy 10-14 napig a jegyárusításban fennakadásokra kell számítani, mivel addig tart az új számítógépes rendszerre való átállás, ezért felhívják az utasokat, lehetőleg elővételben vegyék meg jegyeiket. Az egykori Csehszlovák Államvasutakon érvényben volt kedvezmények (diákjegyek, nyugdíjasok ingyenes utazása stb.) júliustól csak Szlovákia területén érvényesek. (gaál) KÖZLEMÉNY A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Központi Irodája értesíti az alap- és középiskolai pedagógusokat, hogy a deáki nyári egyetem múlt héten meghirdetett - és valamennyi teljes szervezettségű iskola igazgatóságához eljuttatott - programja tovább bővült, történelem szakosok részére. A szakcsoport előadói lesznek többek közt: Szarka László, Vadkerty Katalin, Gyurgyík László, Kovács László, Öllős László és Németh László. Mind e szakra, mind a már korábban meghirdetett szakokra (óvoda, alapiskola évfolyam, ének-zene, fizika, iskolavezetés, magyar nyelv és irodalom) e hét végéig várjuk a kollégák jelentkezését. DÖNTÉS KÉT HÉT MÚLVA A CSEMADOK ORSZÁGOS VÁLASZTMÁNYÁNAK ROZSNYÓI ÜLÉSE Az elmúlt hét végén ülésezett Rosznyón a Csemadok Országos Választmányának Elnöksége. A tanácskozáson megvitatták oktatásügyünk időszerű problémáit és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének képviselőivel egyeztették azokat a szükséges lépéseket, amelyeket az anyanyelvi oktatás megmaradása érdekében meg kell tenni. A Csemadok OV Elnöksége támogatja a Csallóközi Régiónak a területi és közigazgatási elrendezésre vonatkozó állásfoglalását, mely összhangban van az Európa Tanács 1201-es számú ajánlásával. Ez a dokumentum kimondja, hogy a közigazgatási elrendezés nem történhet az ott élő kisebbségek rovására. Megvitatták továbbá az idei országos rendezvények tapasztalatait és ajánlásokkal fordultak a szakmai társaságokhoz. Értékelték a főtitkári és titkári tisztség betöltésére érkezett pályázatokat, melyekről július 15-ig dönt az Elnökség. Határozatot hoztak arról is, hogy az alapszervezetekkel való kapcsolattartás és a tevékenység jobb öszszehangolása érdekében pályázatot hirdetnek szervezési-menedzseri titkári tisztségre is. Várady Ágota MELYIK RÁDIÓÁLLOMÁST HALLGATJÁK A LEGTÖBBEN? • — naponta vagy időnként hallgatja • - nem hallgatja A Szlovák Statisztikai Hivatal május végén közvélemény-kutatást végzett a külföldi rádióadók hallgatottságáról. Az alábbi grafikonból is kitűnik, hogy 1991-hez viszonyítva enyhén csökkent hallgatóik tábora. Kivételt csupán a Vatikáni Rádió jelent, amelyet főként KDM-szimpatizánsok és nyugdíjasok hallgatnak. Az Amerika Hangja és a BBC hullámhosszára főként a magyar nemzetiségűek és a felsőfokú végzettségűek hangolnak. A Szabad Európa Rádiót főként Nyugat-Szlovákiában (34 %) s főleg a magyarok (41 %) hallgatják. A megkérdezettek többsége a miértre azt válaszolta, hogy össze kell hasonlítani a hazai és a külföldi hírközlő eszközök jelentéseit (58 %), illetve ismerni kell a külföld rólunk alkotott véleményét (57 %). NEMZETISÉGI KULTÚRÁK KARA ÁLLÁSFOGLALÁS A Nemzetiségi Kultúrák Kara Ideiglenes Akadémiai Szenátusa a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán tanuló nemzetiségi diákok és az őket oktató tanárok 1992 novemberében demokratikusan megválasztott képviseleti szerve. A szenátus fő feladatai közé tartozik olyan kar létrehozásának elősegítése, amely megfelel az egyes nemzetiségek elképzeléseinek. Azt a kari tervezetet, amely alapján a Pedagógiai Főiskola Akadémiai Szenátusa 1993. február elsején jóváhagyta a Nemzetiségi Kultúrák Karát, racionális és megvalósítható célkitűzésnek tekintjük, amelyet a Szlovákiában élő öt nemzeti kisebbség képviselőiből megalakult Előkészítő Bizottság is támogat. A Nemzetiségi Kultúrák Karának jóváhagyása után észrevehetően felerősödtek azok a kezdeményezések, amelyek az alakuló kar hatáskörének lényeges csökkentését szorgalmazzák. Az első ilyen próbálkozás egy, még 1990-ben született magyar pedagógiai kari tervezet volt, mely szerint a magyar kar csak magyar nyelv- és irodalomszakosokat, népművelőket és néprajzosokat képezett volna. A második egy magyar pedagógiai intézet tervezete volt 1992-ben, amely pusztán az 1—4-es tanítóképzést szervezte volna. Nem érthetünk egyet azzal, ahogyan a rektor a főiskola Akadémiai Szenátusában jóváhagyatta saját kari koncepcióját, mivel ezt a koncepciót hivatalosan nem bocsátották véleményezés céljából sem a Nemzetiségi Kultúrák Kara Ideiglenes Akadémiai Szenátusa, sem az Előkészítő Bizottság rendelkezésére. A nemzeti kisebbségek képviseleti szerveinek tehát nem volt lehetőségük hivatalosan megtárgyalni a rektori tervezetet, sem állást foglalni vele kapcsolatban. Ez nyilvánvalóan sérti a Szlovák Köztársaság Alkotmányát is. A rektori koncepció ellentmondásos, különböző módon értelmezhető, és kizárja a nemzetiségi iskolák számára folyó pedagógusképzésben részt vevő diákok és az őket oktató tanárok túlnyomó többségét a Nemzetiségi Kultúrák Karáról. A rektor által beterjesztett tervezet azonkívül több pontban szöges ellentétben áll az eredeti tervezettel, amely alapján jóváhagyták a Nemzetiségi Kultúrák Karát, és azzal a tervezettel is, amelyet a rektor által kinevezett szakmai bizottság dolgozott ki. Szenátusunk nem érthet egyet ezzel az eljárással, s a nemzetiségi kérdés iránt tanúsított intoleráns magatartás miatt ezúton adunk hangot tiltakozásunknak. Nem nézhetjük tétlenül, hogy a nemzetiségi kisebbségek számára elfogadhatatlan megoldást alkalmaznak. A Nemzetiségi Kultúrák Karának Ideiglenes Akadémiai Szenátusa határozottan elítéli olyan koncepció elfogadását, amely nem veszi figyelembe azoknak az érdekeit, akik számára a kar nyílik, és követeli, hogy a Pedagógiai Főiskola Akadémiai Szenátusa az eredeti tervezet szerint alakítsa meg a kart. Arra kényszerülünk, hogy ezzel az állásfoglalással megismertessük a legmagasabb állami szerveket és a nemzetközi szervezeteket is. A Nemzetiségi Kultúrák Karának Ideiglenes Szenátusa AZ IRODALOMTÖRTÉNET JEGYÉBEN AZ IRODALMI SZEMLE MÁJUSI SZÁMÁRÓL Décsy Gyula, az Egyesült Államok-beli Bloomington egyetemének professzora, egyébként földink, azt számította ki, hogy ma mintegy 2800 élő nyelvet ismerünk. „Ezek közül a magyar igen előkelő helyen áll: ez a világ 47. legnagyobb nyelve..." A Lanstyák István által készített interjúban azt is olvashatjuk, hogy „ebben a térségben csupán három nyelv előz meg minket: az ukrán a 16., a lengyel a 27., a román a 38. helyen áll..." A csehek az 55., a szlovákok pedig - e lélekszám szerinti vizsgálat alapján - a 112. helyet foglalják el. Ahogy elolvastam Décsy professzor nyilatkozatát, eszembe jutott Kosztolányi Dezső híres, 1930-ban írott tanulmánya, A magyar nyelv helye a földgolyón. Kosztolányi egy francia nyelvésszel vitatkozott, aki nyelvünket - az általa felsorakoztatott adatok dacára - primitívnek és kihalásra érdemesnek ítélte. Nos, élünk még, nyelvünkben is élünk, de a mai számokat érdemes az 1930-as tényekkel összehasonlítani. íme: ,,A XX. században... ezerötszázféle nyelvet beszél az ezernyolcszázmillió ember, aki a föld hátán él. Itt is a huszonkilencedik hely illeti meg a magyart ..." Nos, azóta - a szörnyű háborúk, s a legkülönbözőbb nép- és nyelvirtások után - gyarapodtunk: az emberiség is vagy négy milliárddal, a nyelvek is ezerháromszázzal... Az sem érdektelen, hogy a szlovákiai magyarság „sem tekinthető jelentéktelen néptöredéknek. Ha a szlovákiai magyarok nyelve önálló nyelv volna, akkor a 220. helyen lenne a nyelvek nagyságrendjében... Már ez a tény is mutatja - eltekintve a történelmi hagyományoktól, a kultúrától és sok egyébtől hogy a szlovákiai magyarok «kisebbségi» volta nagyon viszonylagos, és az emiatti kisebbségi érzés aligha indokolt." De hogyan lehet (pontosabban: hogyan kellene) ennek a nemzetiségi irodalomnak a történetét megírni? Egyáltalán, mennyire feleltek meg a jogos tudományos elvárásoknak az eddigi teljesítmények? Sőt: mennyire jogosult a nemzeti irodalomnak a történetét írni, mert hát végül mi a különbség az anyanyelvi és az idegen irodalom között? Ez utóbbi kérdést a bloomingtoni egyetem másik professzora, Szegedy-Maszák Mihály, a Magyar Tudományos Akadémia újdonsült levelező tagja teszi fel a pozsonyi egyetemen elhangzott, s most a Szemlében közzétett tanulmányában (Az irodalom története s elméleti vizsgálata). Szegedy-Maszák Babits Mihályra hivatkozik, aki európai irodalomtörténetének bevezetőjében ezt írja: „Aki egy nemzeti irodalom történetét írja, annak fontosabb lehet a nemzet, mint az irodalom". Szegedy-Maszák az amerikai egyetemek gyakorlatát említi példaképpen, „ahol egyazon oktató több tanszéken is működhet. Többségük egyszerre tanít angol, francia, német, spanyol stb. és összehasonlító irodalomtudományt. Csakis így lehet áthidalni a távolságot anyanyelvi s idegen irodalom között". S ekkor kerülünk sorra mi, az anyaországon kívül élő magyarok. A mi kutatóink - Szegedy-Maszák szerint - segíthetnének. „Nagyon is el tudom képzelni, hogy ők a környezetükben élő többség irodalmával együtt vizsgálják a sajátjukat. Szilágyi István, Végei László vagy Grendel Lajos műveinek megítélésében a magyarországi irodalmár illetékessége némileg korlátozott, hiszen e művek nem csak a magyar nyelvű kultúra rendszeréhez tartoznak. Van létjogosultsága annak, hogy az erdélyi román s az ottani magyar vagy a szlovák s a felföldi magyar műveket együtt értelmezzék, hiszen valószínű, hogy létezik olyan kétnyelvű közösség, amely egymáshoz méri a két nyelven olvasottakat..." Tőzsér Árpád is elégedetlen az irodalomtörténetírás eddigi teljesítményeivel, kivált a szlovákiai magyar nemzetiségi irodalomról írott munkákkal. Leszögezi: „A magyar irodalom nem attól magyar irodalom, hogy Magyarországon írják, s nem is attól, hogy a magyarországi történelem a «meghatározója», hanem mindenekelőtt attól, hogy a világirodalomnak magyar nyelven megképzett sajátos változata s a magyar nyelvhez kötődő személyek művészi létértelmezése." Tőzsér következő megállapítása valószínűleg sokak ellenérzését váltja majd ki, de egy termékeny vita nem árthat, sőt, csak használhat az irodalomtörténet-írásnak nálunk ugyanúgy, mint az egész magyar nyelvterületen. Tőzsér számára ugyanis „egyenesen abszurdnak tűnik akkor írni nemzetiségi irodalomtörténetet, mikor a nemzeti irodalmak történetéről is egyre inkább bebizonyosodik, hogy gerincük és bordázatuk nem a nemzeti gondolat kiteljesedése, sőt egyáltalán nem kötődnek semmilyen egyenesvonalú «haladáselvhez» ..." Tőzsér a történeti és az esztétikai igények összehangolását óhajtja, s bizony, erre nagy szükség van. Nem szeretném azonban az olvasót elriasztani a Szemle májusi számától, mert korántsem csak tudós dolgozatokat olvashatunk oldalain. (Hozzátéve, hogy ezek az értekezések sem unalmasak...) Például roppant szórakoztató olvasmány Csordás János groteszkje, A fehér porcelánszobor titka, amely arról szól, hogy az igazi Brezsnyevet egy afrikai útján megették a bennszülöttek és utána egy szibériai hasonmását ültették a helyébe, s Hruscsovnak azért kellett megbuknia, mert gyanút fogott... Megható a fiatal hanti író (nyelvrokonunk), Jeremej Alpin lírai írása, aki nélkül - az ugyancsak szibériai orosz író, Szergej Zaligin szerint - „népe egyszerűen nem létezhetne tovább..." S végezetül ajánlom figyelmükbe Zs. Nagy Lajos „vidám pesszimizmusát", amelyet a március 10-én született unoka ihletett, Csaba, akinek „amúgy is repülő ló kell / ilyen kellene egy vidám pesszimista költőnek is..." Mi is elfogadnánk egy repülő lovat, ha segít átrepülni gondjainkon. (brogyányi)