Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-25 / 146. szám, péntek

1993. JUNIUS 25. . ÚJ SZÓM MOZAIK A SZLOVÁK TELEVÍZIÓ magyar adása szombaton 18.40-kor A tartalomból • Véget értek a 30. Jókai Napok • Gyermektáncosok Gután • Segítség- a rákos bete­geknek • Egészségügyi iskola Lak­szakállason • Folklórfesztivál • Ökörsütés Érsekújvárott • Látogatás a Galántai Mú­zeumban • Czajlik József vers- és prózamondó A műsorvezető: Bárdos Ágnes A SZLOVÁKIAI ÉRTELMISÉG FÓRUMA TERET AD A PÁRBESZÉDNEK Hétfőn tartja első nagygyűlését a Szlovákiai Értelmiség Fóruma. A fórum nem politikai indíttatásból, hanem abból a célból jött létre, hogy a társadalmi problémák megoldására egy olyan közeget alakítson ki, amelyben a problémamegoldás for­mája a tisztességes és korrekt párbe­széd lenne. A társaság létrehozásá­hoz eddig több mint négyszáz értel­miségi, köztük neves művészek, írók, színészek, jogászok orvosok, matematikusok, újságírók és mások adták nevüket. A szervezők felhí­vással fordultak a szlovákiai értelmi­ségiekhez, amelyben egyebek mel­lett a következők olvashatók: Meggyőződésünk, hogy a demok­rácia felépítéséhez olyan emberekre van szükség, akik az egyének, a cso­portok, a pártok, valamint az álla­mok közötti kapcsolattartásban megértőek, és az alapvető etikai el­vek szerint viselkednek. Sokan még mindig nem tudnak megszabadulni a külső vagy belső ellenségképtől. A szlovákiai kultúra nem állíthatja egymással szembe az embereket, nem ideologizálódhat és nem osz­tódhat meg politikai szempontok alapján — egésznek, de belsőleg diffe­renciáltnak kell lennie. Olyan állam­ban akarunk élni, amelynek politiká­ja kulturált, de kultúrája nem politi­zált, nem osztódik nemzetire és nemzetellenesre. Szeretnénk hozzá­járulni az aktuális problémák opti­mális megoldásához, ezért határoz­tuk el, hogy létrehozzuk a Szlová­kiai Értelmiségiek Fórumát, az értel­miségiek szabad társulását, amely nem pártokat és mozgalmakat kíván helyettesíteni, nincsenek tagjai, csak támogatói, amelyben mindenki csak a saját nevében beszélhet, ki-ki csak az egyéni erkölcsi és szakmai tekin­télyét vetheti latba. Rudolf Chmel volt magyarországi csehszlovák nagykövet, a fórum egyik szervezője így jellemezte a társulást: - Michal Kováč köztársa­sági elnök és a szlovákiai írók nem­rég létrejött találkozóján egyfajta szlovák-szlovák kiegyezésnek kel­lett volna kialakulnia. Mert az írók között is bizonyos polarizáció jött létre a „nemzetiek" és a „nemzetel­lenesek" között. A fórum szabad platform akar lenni, amelyben a kap­csolattartás a párbeszéden alapszik. Célja a kulturált közéleti légkör kialakítása. A szervezők a június 28-án délután 17 órakor a pozsonyi ružinovi művelődési otthonban sorra kerülő nagygyűlésre várnak minden érdek­lődőt. Michal Kováč köztársasági el­nök is megígérte részvételét, (gaál) HÓDOLAT ORWELLNEK SZÜLETÉSE 90. ÉVFORDULÓJÁN George Arthur Orwell angol író­publicista nem sokkal halála előtt írt két művével, az 1944­ben elkészült Állatfarmmal és az 1984 című regényével került be az irodalmi köztudatba. Ezzel a „bekerüléssel" aztán látszólag meg is leli igazi otthonát, hiszen zaklatott, nyughatatlan élete so­rán a brit birodalmi rendőrség tagjaként öt évet Burmában szol­gáló Eric Blairt (Orwell név alatt a harmincas évektől kezd publi­kálni), aki később a spanyol pol­gárháború harcosa, egyetlen gondolat foglalkoztatja: a re­gényírás. Más krédés - s a fenti látszólag e gy kissé ennek is szól -, hogy Orwellnek ez az iroda­lomba való bekerülése (más-más időben, de jellemzően egy-egy történelmi fordulóponthoz kö­tődve) nem irodalmi esemény­ként zajlott le; az Állatfarmnak Nyugaton egy évet kellett várnia arra, hogy kiadható, politikailag „kimondható" legyen (a háború végéig, míg Anglia szövetségben áll a Szovjetunióval), magyarul pedig negyvennégy évvel ké­sőbb, 1989-ben jelent meg (a kelet-európai rendszerek össze­roskadását kísérő mámoros hangzavarban.) Orwell az Állatfarmot a Tün­dérmese alcímmel látta el, s a tíz fejezetből álló kisprózára köny­nyelműen rámondhatnánk, hogy tündéri is, meg mese is. Hogy nem (nem csupán) az olvasónak derűs pillanatokkal szolgáló, a sztálini Szovjetuniót karikíro­zó allegóriáról van szó, arról az olvasót a mű — időközben szálló­igévé vált - mondatai (Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél" „Majd még keményebben dolgozom!", „Napóleonnak mindig igaza van!" stb.), egynémely kreációja (például a Vad Elvtársak Átne­velési Bizottsága), nemkülönben pedig a konkrét fabulától elvo­natkoztatott téma is meggyőzhe­ti - a világot kimozdítja helyéből egy forradalom, minden a feje tetejére áll, és sokáig tart, míg minden rendeződik és megtalál­ja a helyét, mígnem a világ olyan lesz, amilyen, tehát mígnem megint minden a feje tetejére áll. Az Állatfarm ennek az örök­ké tartó körforgásnak egy teljes ciklusával szolgál, természete­sen, szatirikus műről lévén szó, a ciklus fáziseltolódással indul, s következésképp zárul is: telje­sen normális állatokból elállatia­sodott emberek lesznek. Vagy ahogy Orwell írja: „a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó". Ily módon az Állat­farm bennem, a hódolattal meg­hajtóban a sokadik olvasat után sem elsősorban egy konkrét tör­ténelmi kor, állapot és társadal­mi formáció allegóriájaként él, sokkal inkább egyfajta megalá­zó, negatív evolúció víziójaként. Egy olyan, forradalmak és forra­dalmak közti időszakok váltako­zásából adódó körforgásként, melynek megítélése időszakon­ként változó és viszonylagos. Hasonlóan negatív evolúció körvonalazódik az 1984 széles tablóján — csakhogy ezen a tab­lón allegóriának már nyoma sincs. A műfaj utópia (utópikus regény), szereplői emberek, cse­lekménye lineáris, az időpont a jövőbeni jelen, a címben mega­dott. Bár, ez utóbbi már nem biztos. És egyáltalán: ebben a re­gényben semmi sem biztos és semmi sem bizonyos, talán csak - minden cinizmus nélkül - a ha­lál, no meg némi emlékfoszlány a múltból, amikor még pintben mérték az italt, és az ital olcsó volt... De erre már csak a na­gyon öregek emlékszenek - ők meg viszont nem érthetik a dol­gokat: „Ógondolók nemhasérzik az Angszoct. Ezt a következő­képpen lehetne a legrövidebben átültetni óbeszélre: azok, akik­nek eszmevilága a Forradalom előtt alakult ki, érzelmileg nem érthetik meg teljesen az angol szocializmus elveit." Annyi mindenesetre bomba­biztos, hogy ez már az atom­bomba utáni kor, Angliát az PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI MPP: A PARLAMENT STRUCCPOLITIKÁT FOLTTAT (Munkatársainktól) A parlamenti képviselők viselkedése nem más, mint struccpolitika. Képtelenek fel­fogni Szlovákia ET-tagságának jelen­tőségét, pedig előbb vagy utóbb min­denképpen foglalkozniuk kell majd az ET konkrét ajánlásaival is. Ezt A. Nagy László jelentette ki a Ma­gyar Polgári Párt tegnapi sajtóérte­kezletén arra reagálva, hogy a parla­ment szerdán megint nem volt haj­landó megtárgyalni a kisebbségi kép­viselők javaslatait. Az MPP elnöke elítélte a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán történteket, ahol a főiskolai szenátus a kisebbségi kar számára elfogadhatatlan döntést hozott. Mint mondta, ilyen döntés nem fog hozzájárulni sem a kisebb­ségek helyzetének, sem a szlovák -magyar államközi kapcsolatoknak a javításához. KDM: ERŐSÖDIK A JOBBOLDAL A Szlovák Nemzeti Párt majd a Leg­felsőbb Ellenőrzési Hivatal posztjai­ról történő szavazáson tesz bizo­nyosságot megbízhatóságáról, mond­ta Ivan Šimko alelnök a Keresz­ténydemokrata Mozgalom tegnapi sajtóértekezletén. Azt is megtudtuk, hogy a KDM és a Polgári Demokrata Ifjúság nevű mozgalom június 22-én együttműkö­dési szerződést kötött, amely szerint az ifjúsági szervezet a főiskolákon előadásokat biztosít a KDM számá­ra, valamint a parlamenti és helyha­tósági választások előkészítésében is együttműködnek majd. A mozgalom alelnöke elmondta: a KDM minden nemzetközi kapcsolatát igénybe ve­szi, hogy elősegítse Szlovákia felvé­telét az ET-be. A kereszténydemok­raták szorgalmazni kívánják a ki­sebbségi jogok jobb érvényesítését, az autonómiát azonban nem sorolják ezek közé. (gaál) SZNP: KET SZEK KÖZÖTT A Szlovák Nemzeti Párt nem ül az ellenzék székén, de a kormánykoalí­ció székén sem; pillanatnyilag arra vár, melyik székre ülhet le - így jellemezte tegnap a párt rendszeres sajtóértekezletén a SZNP helyzetét Marián Andel, aki a továbbiakban elmondta; a Szlovák Nemzeti Párt Szlovákia érdekében hajlandó lenne meghozni azt az áldozatot, hogy az oktatásügyi, egészségügyi, privatizá­ciós és gazdasági tárcák élére a saját embereit helyezze. Marián Andel ugyanakkor megkérdőjelezte, valódi ellenzék-e a szlovák parlamentben, és kitérő választ adott arra, hogy hajlandóak lennének-e mondjuk az­zal az Andrejčák miniszterrel egy kormányban ülni, akinek védelmi miniszterré történő kinevezése miatt a SZNP elnöke nemrég kilépett a kormányból.. (m-n.) Egyes Leszállópályának hívják, s a főhős, Winston Smith néhány elavult (vagy fordítottjára mó­dosult!) eszmétől (szabadság, szerelem stb.) hajtva majd négy­száz oldalon megteszi a munka­helyétől, az Igazságminisztéri­umtól (itt hamisítják és írják át unos-untalan az újságot, a törté­nelmet, itt gyártják a mindig friss múltat) a Szeretet-minisztériu­mig (ez a börtön) ívelő utat. Útja törvényszerű, tudja, hogy buká­sa elkerülhetetlen. A regény végkicsengése pesszimista, pon­tosabban: a regény mindvégig az, a végkicsengése tragikus: a főhős (mint mindenki a re­gényben, aki „vétkezett": mie­lőtt meghal, ha ugyan nem hal meg rögtön) tervszerűen átneve­li magát, átneveli a gondolatait is, megtanul úgy gondolkodni, ahogy a Párt gondolkodik („Ket­tő meg kettő öt!), hogy legalább halála pillanatában érezhesse, tudhassa: „diadalt aratott önma­ga fölött. Szerette Nagy Test­vért." Az 1984 a totalitárius rend­szer drasztikus, leleplezetlen, el­túlzott tükre. A lebilincselő sod­rású, érzékletességében meg­hökkentő regényben a totalista gondolkodásmód és az „újbe­szél" nyelvezet egymásba eső síkjai, valamint a tárgyailagos, hiteles ábrázolás rendkívül szi­lárd ötvözetű realizmust ered­ményez. Mivel ez a regény jövő­kép, bizonyos dolgokon már „túl van" az emberiség, s bár a „minden ember egyenlő"-felé mondat használata elméletileg továbbra sem teljesen veszélyte­len, e regényben már gyakorlati­lag minden ember ezt érti alatta: minden ember egyforma nagysá­gú, súlyú vagy erejű. Ismét más kérdés, hogy az 1984-et átszövő eszmerendszer és -zavar meny­nyiben utópia, és mennyiben, sajnos, nem az. Az Orwelli 1984 számomra 1989-ben azzal a felismeréssel szolgált, hogy az ember mega­láztatása sosem egy ügy érdeké­ben vagy egy cél eléréséért, ha­nem magáért a megaláztatásért történik; 1993-ban pedig azzal, hogy a szabadsághoz való egyé­ni és kollektív jog közül az előb­bi az előbbi. CSANDA GÁBOR SZABAD EURÓPA RÁDIÓ EGYELŐRE MARAD A MAGYAR ADÁS Valótlannak bizonyultak azok a híresztelések, ame­lyek szerint beszüntetik a Sza­bad Európa Rádió magyar nyelvű adásait. Legalább is egyelőre. Ez derült ki ab­ból a nyilatkozatból, amelyet lapunknak adott Ribánszky László, a SZER magyar osz­tályának igazgatója. Elmondta: az asztalon fekvő ter­vek többek közt azzal számol­nak, hogy a lengyel és a cseh adással együtt a magyar adást is megszüntetik. Mint ismeretes, a közkiadások felett őrködő amerikai intézmény (Office of Management and Budget) takaré­kosság céljából immár többször javasolta a SZER bezárását. Ez egy politikai döntés — mondotta Ribánszky -, amelybe több in­tézménynek van beleszólása, kezdve a külügyminisztérium­tól, a nemzetbiztonsági tanácstól egészen a Kongresszusig. Ám a tervet, amely tehát nem új keletű, egyelőre sem az amerikai képviselőház, sem a szenátus nem hagyta jóvá. A legfrissebb információk szerint pedig az sem valószínű, hogy a washingtoni törvényhozás a nyári szünet, vagyis július 4-e előtt foglalkoz­ni fog a témával. Ezek szerint a honatyák leghamarabb majd szeptember közepén kezdhetik meg a vitát a SZER jövőjéről — szögezte le az igazgató. A magyar osztály vezetője megerősítette: a román, a bolgár és a szlovák adások mindenképp megmaradnak. Hogy miért? Nyilván azért, mert azok, akik az említett tervet kidolgozták, úgy ítélték meg, hogy a demok­ratikus átalakulás ebben a há­rom országban nem annyira elő­rehaladott, mint Csehországban, Lengyelországban vagy Magyar­országon - vélte Ribánszky László. (urbán) BUDAPEST Ft E NAGYKÖVETEK KERESTETNEK A fenti címmel közölt tudósítást a Lidové noviny minapi száma. A tekintélyes cseh-morva napilap arról tájékoztatja az olvasókat, hogy mi is a pillanatnyi helyzet, fél évvel a cseh-szlovák szétválás után, a két budapesti betöltetlen nagyköveti poszt körül. Úgy tűnik ugyanis, hogy a megfelelő személy kiválasztása nemcsak Pozsonyban, hanem Prágában is gondot okoz. A lap munkatársa a szlovákiai hátteret felvillantva, Rudolf Chmel, volt csehszlovák nagykövet visszahívásával kapcsolatban megjegyzi, hogy személyében „Mečiar a szlovákiai választásokon vereséget szenvedett liberális erők szövetségesét látja". Érdekes módon a pozsonyi Národná obroda rendszeres napi lapszemléjében a némi rövidítéssel átvett közlés számára ez a mondat is „feleslegesnek" tűnt. Megtudható viszont, hogy a jó ideig legesé­lyesebb jelöltnek, Mečiar jó barátjának, Tarnóczky Árpádnak a kinevezése a külügyminisztériumban „elaludt", még mielőtt kikérték volna Budapest hozzájárulását. Egyébként a jelöltek között szerepel még Ľubomír Dolgoš, volt miniszter, Ladislav Deák történész, s mindenekelőtt Viliam Soboňa, egészségügyi miniszter. Csehországot illetően, budapesti nagykövetként az PDSZ (Pol­gári Demokratikus Szövetség) által javasolt Viktória Hradská személye jött szóba, de kinevezéséről a kormány még nem tárgyalt. A Lidové noviny úgy tudja, hogy személyével kapcso­latban a koalíciós tárgyalások során a KDP (Kereszténydemok­rata Párt) részéről fenntartások hangzottak el. Václav Benda pártelnök állítólag tárgyalt a magyar féllel, s az Hradská asszony kinevezését nem valami lelkesen fogadná. A Magyar Köztársaság prágai nagykövete, Varga György kizártnak tartja, hogy a magyar diplomáciai karból, bárki felelős személy Viktória Hradskáról tájékoztatással szolgálhatott volna. A Lidové noviny tudósítója a lap nevében hangsúlyozza, hogy Hradská asszony mint műfordító, ugyancsak ismert és elismert személyiség Magyarországon, s nemcsak apja, Ladislav Hradský révén, aki mögött jeles fordítói életmű áll, s többek között a nevéhez fűződik a magyar-cseh nagyszótár összeállítása is. (k-s)

Next

/
Thumbnails
Contents