Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-02 / 126. szám, szerda

1993. JÚNIUS 2. ÚJSZÓ SPORT PLUSZ 10 A KÁRPÁTOK MARADONÁJA KASSÁN Gheorghe Hagit (28 éves) - a bolgár Hrlszto Sztolcskovval együtt - úgy értékelik, mint a Balkán nem jugoszláv részének legjobb labdarúgóját. A futball „Ovidiusának", ,,a Kárpátok Maradonájának" becézik a kitűnően cselező, csillogó techniká­val rendelkező és gólerős román futballistát. Tizenhét évesen debütált az I. ligában, s egy esztendő múlva a válogatottban, és csak Idő kérdése volt, mikor szipkázzák el a nagy bukaresti klubok Constantából. Hagl viszont az egyetemisták szerény klub­ját, a Sportult választotta, nem akart se katona (Steaua), se rendőr (Dynamo) lenni. De aztán a diktátor Ceausescu fiának, Valentinnek a „kívánságára" a Steauához igazolt. Az ő góljával verte meg a bukaresti csapat Szuper Kupa-mérkőzésen a Dinamó Kijevet. Ekkor már az egész világ felfigyelt a virtuóz labdarúgóra. SPORTVILÁG 93 • JUAN ANTONIO SAMA­RANCH, a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság elnöke Lausanne-ban fo­gadta Schmltt Pált, a Magyar Olim­piai Bizottság elnökit, a NOB vég­rehajtó bizottságának tagját. Schmltt Pál átnyújtotta az 1996-os budapesti világkiállításra szóló meghívást, amelyet Antall József kormányfő látott el kézjegyével. Samaranch ígéretet tett arra, hogy a NOB, akárcsak az elmúlt évben Sevillában, a budapesti világkiál­lításon is képviselteti magát. • BRAD GILBERT amerikai teni­szező már lemondott arról, hogy is­mét beverekedje magát a világrang­lista élvonalába. Tizenhárom éve járja az országokat, szinte minden jelentős tornán részt vett. Lassan a visszavonulás gondolatával foglal­kozik: „Már régen befejeztem vol­na, csak egy dolog miatt maradok, le szeretném győzni Ivan Lendít. A többi sztárt már két vállra fektet­tem. A francia nemzetközi bajnok­ságon, azt hittem, találkozunk. Nem így történt, mert Ivan az első fordu­lóban elbukott. Talán majd legköze­lebb..." • DARNYI TAMÁS olimpiai és világbajnokot 2000-ben a berlini uszoda rajtkövén szeretnék látni a német olimpiai szervezők. Felte­hetően a magyar szurkolók buzdí­tása ihlette meg a plakáttervező­ket, amikor a pillangózó, úszósze­miiveges Darnyit tették meg a já­tékok rendezésére pályázó Berlin egyik reklámhordozójának. ,,Komm, Tamás" (Gyere, Ta­mási) — olvasható az utcákra ke­rülő plakáton, alatta pedig apróbb betűkkel: Richard von Weizsácker államfő, a német kormány, Berlin városa, s „egyre több polgár" hívja meg a világ fiatalságát 2000-ben a Spree partjára. • Megszűnt az Olymp Praha fér­fi röplabdacsapata. Mégpedig azért, mert a cseh belügyminisztérium a továbbiakban nem támogatja a klu­bot. Még szerencse, hogy az együt­tes nem nevezett be a szuperligába, valamint a CEV Kupába... Az egyesü­let valamennyi alkalmazottját, ed­zőjét és játékosát tegnap bocsátot­ták el. Hogy mi lesz velük? Azt egyelőre nem tudni. • VESZELIN DIMITROV bolgár profi futballista úgy döntött, Auszt­riában próbál szerencsét. No nem a labdarúgópályákon, hanem az A7-es autópályán. A 29 éves „sportoló" három társával autó­kat fosztott ki. A bolgárok hamis útlevéllel utaztak Ausztriába, és egy razzia során buktak le. Autó­jukban több tízezer schilling érté­kű lopott tárgyat találtak a szem­füles rendőrök. Dlmitrovot a linzi bíróság egyéves börtönbüntetés­re ítélte, ám három hónap múlva kiutasítják Ausztriából. • ISMÉT A LABDARÚGÁSSAL foglalkozik majd az osztrákok egy­kori világhírű kapusa, Friedl Konci­lia, aki két évvel ezelőtt fejezte be aktív pályafutását. Árulónak nevez­ték őt, amikor munkát vállalt az Osztrák Tenisz Szövetségben. A na­pokban elfogadta az Austria Wien ajánlatát, a lila-fehéreknél kapus­edző lesz. • MÉG MINDIG nem készült el a tavalyi, svédországi labdarúgó Európa-bajnokság pénzügyi elszá­molása. Ezt bizonyítja az is, hogy a napokban a rendőrség ismét benyújtotta számláját. Mégpedig azért, mert az illetékesek még mindig nem rendezték tartozásu­kat. Ennek következtében kiürült a biztonsági testület kasszája. Amennyiben rövid Időn belül nem érkezik meg az 50 millió svéd ko­rona, csődveszélybe kerül a skan­dináv ország rendőrsége... (zsl) Az 1990-es világbajnokságon nyújtott játéka annyira elkápráztatta a Real elnökét, hogy hétmillió dollá­rért megvette a „királyi gárdának". Azt várták, csillag lesz Madridban, de több oknál fogva nem tudott gyökeret verni a fehér balettban. Szólista helyett statiszta lett, értéke nagyot csökkent a futballbörzén. A román válogatottban azonban to­vábbra is ő volt a sztár, a hazai szurkolók első számú kedvence. Ta­valy nyáron ésszerű válásra került sor, leadta a Real fehér szerelését, és Itália felé vette útját. Abba az or­szágba, amely származása révén is a legközelebb áll temperamentumá­hoz. Nem számított, hogy nem szerződött mamutklubhoz, hanem az újonc Bresciához. Míg a Realban kétségbeejtő magányosság gyötör­te, addig a Bresciában egy egész román kolónia veszi körül. Az edzői kispadon Mircea Lucescu ül, a pá­A fehér sport forgatagában állandó­an feltűnnek új és új üstökösök. Né­hányan tartósan az élvonalban marad­nak, de csak az igazán nagy formátu­mú játékosoknak sikerül huzamosabb ideig a csúcson maradniuk. Ilyen álló­csillag Ivan Lendl, aki 1985 és 1988 között 156 hétig a világ első számú teniszezője volt. Pályafutása során nyolc Grand Slam-győzelmet ért el és ötször diadalmaskodott a Mesterek Tornáján. Azonban hiába nyert meg minden elképzelhető seregszemlét, mindez egyetlen dolgot nem pótolhat: sohasem emelhette feje fölé a győztesnek kijáró serleget az All Eng­land Laws Tennis and Crocket klub vi­adalán, vagyis Wimbledonban. „Ha Wimbledont csak olyan feltéte­lekkel nyerhetném meg, hogy az összes többi tornán kikapok, elfogad­lyán pedig három válogatott honfi­társa van mellette, Radocioiu, Sa­bau és újabban Mateut. Gheorghe Hagi visszaszerezte önbizalmát, is­mét szuverén, minden meccsen a legjob-bak közé tartozik. De mit ér mindez, ha a kék-fehérek a táblázat alján kullognak. Ismét rossz klubot választott volna? - Mindig Itáliában akartam futbal­lozni, és amikor Lucescu - aki tizen­hét évesen meghívott a válogatottba - felajánlotta a lehetőséget, nem haboztam. A Brescia egyáltalán nem játszik rosszul, van olyan jó, hogy megmeneküljön a kieséstől. Madridi fizetésének csak kéthar­madát kapja Itáliában... - Egy idő után a pénz a második helyen szerepel életemben. A legfon­tosabb, hogy nyugodt és baráti lég­körben futballozzak, hogy csak a já­tékra koncentrálhassak. Bresciában megvannak ehhez a feltételek. nám az alkut. Bármit odaadnék az ot­tani elsőségért! Háromszor voltam döntős, háromszor elődöntős, nyerni viszont még egyszer sem tudtam. Nem szeretnék úgy távozni a te­niszből, hogy Wimbledon csak kudarc maradjon számomra. Persze, ma már elégedett lennék bármelyik Grand Slam-viadal megnyerésével is." • Milyen esélyt ad magának Wimbledon megnyerésére? - Úgy gondolom, évről-évre csők­ken az esélyem, s ez a többi tornára is vonatkozik. Ellenben sosem lehet tud­ni, milyen meglepetést tartogat a sors... • Miért játszik még? Be akar vala­mit bizonyítani? - Nem áll szándékomban bizony­gatni. Egyszerűen érdekel a dolog. A tenisz és egyáltalán a sport a hobbim, Szolgált valamilyen meglepetés­sel az olasz liga? - Feltűnt, mennyire kiegyensú­lyozott a mezőny. Itt egyetlen meccs sincs előre lefutva. Az AC Milan ugyan bizonyos értelemben kivétel, de ez sem egyértelmű. Milyen tapasztalatokat szerzett a Realban? - Pozitívan értékelem a madridi két évemet. Az első idényben némi­leg ráfizettem ta­pasztalatlanságomra, idegenül mozogtam a nagy futball világá­ban, később azonban javult a helyzetem. Tévednek azok, akik azt állítják, hogy ellen­tét volt közöttem és Butragueno vagy Mi­chel között. Bízik benne, hogy Románia eljut a 94­es világbajnokságra? - Mindig nagy ese­ménynek számít, ha Európa különböző tá­jairól összejövünk a válogatottban. Kollek­tíve, lelkesen és talán nem is rosszul ját­szunk. Úgy éram, nem lesz különösebb gon­dunk a továbbjutás­sal. Igaz, hogy Ceau­sescu fiainak ked­vence volt? csak a fárasztó utazásból van elegem. • Az idén betöltöte a „Krisztusi" kort. Az éljátékosok java a 30. év után visszavonul. Önre is ez vár? - Természetesen. Előbb-utóbb én is leteszem az ütőt. Egyelőre azonban még jó erőnléti állapotban vagyok, becsléseim szerint három-négy évig tarthatom a jelenlegi színvonalamat. • Híres a kemény edzéseiről. Talán jólesik reggel tréninggel kezdeni a na­pot? - így van, sőt egyenesen imádom az edzéseket. Mikor sérült voltam /a kézfejét operálták/, a kerékpár nyergé­be pattantam és biciklizéssel őriztem a kondíciómat. Reggelente hatkor ke­lek, kislányomat elviszem az iskolába és utána sportolok. Ez érdekel. • Miért e hajtás? Talán a jövőjére gondol, vagy puszta örömszerzés a rendszeres edzés? -Az utóbbi. Ha reggel nem izzadok meg alaposan, egész nap nem érzem magam a bőrömben. A reggeli test­mozgás számomra olyan, mint a kábí­tószer. • Említette, reggel hatkor kel... - Nem okoz gondot a felkelés. Ki nem állhatom az alvást, különösen, ha az hosszúra sikeredett. • A teniszen kívül melyik sportág áll Ivan Lendlhez a legközelebb? - Szívesen lennék jó golfozó. Ha be­fejezem a teniszt, nem akarom sem­mittevéssel tölteni az időmet. Tovább­ra is versenyezni szeretnék, s éppen a golfversenyre esett a választásom. Persze, ha valóban így lesz, jóval töb­bet kell majd vele foglalkoznom. • Úgy tűnik, manapság a közön­ség jobban kedveli, mint régebben. Talán azért, mert gyakrabban szenved vereséget? - Igen, ez lehet a fő oka. Az embe­rek mindig visszariadnak attól, aki a tökéletesség határához ért. Huh, ez milyen nagyképűen hangzik! Talán nem a tökéletesség a helyes szó, hi­szen senki sem az. Azonban valaki, aki bármely sportágban tartósan a csúcsra kerül, a többiek számára ellen­szenvessé válhat, mert olyan elérhe­- A sportban megszokott dolog, hogy a legjobbaknak vannak csodá­lóik, még a legmagasabb politikai körökben is. Nicu a Sportul elnöke volt, Valentin a Steaua vezetőségi tagja. Nem hinném, hogy kedven­cük lettem volna. Feletteseimként ismertem őket. Mit szeretne még elérni a labda­rúgásban? - őszinte leszek, olyan klubban futballozni, amely a bajnoki címért verseng és valamelyik európai trófe­áért. Most a Brescia megmentésén fáradozunk, a jövő majd eldönti, ho­gyan tovább. (t-tv) tetlen magasságba emelkedett. Sokak­ból ez kézzel fogható irigységet vált ki. • Most, hogy többször vesztes­ként hagyja el a pályát, a publikum felfedezte önben az embert. Jobb ez így? - Nem jobb, inkább mindenki utál­jon, csak nyerjem meg valamennyi mérkőzésemet. • Egyre fiatalabb és fiatalabb teni­szezők törnek be az abszolút élvonal­ba. Nehéz tartani velük a lépést? - Az utóbbi három-négy évben gyökeresen megváltozott a játék képe. Egyértelműen az erő dominál, ehhez kell alkalmazkodni. Habár már nem én vagyok a világelső, mégis úgy gondolom, hogy az elmúlt öt év leg­jobb játékosa vagyok. Az erőtenisz, a villámgyors labdamenetek már a né­zőknek is gondot okoznak. • E játékstílus egyik fő reprezen­tánsa Jim Courier. Egyesek azt mond­ják, sok párhuzam fedezhető fel ket­tőjük között. - Szerintem is. Rendkívül szigorú önmagával szemben, hasonló a stílu­sunk, csak ő magasabb szintre emel­te. Benne több az erő, agresszívebb a játékfelfogása. Mindig jobban tisztel­tem azokat, akik kemény edzések ré­vén jutottak a sikerhez, mint azokat, akiknek az ölükbe hullott a dicsőség. Courier az előbbiek közé tartozik. • Mit vinne magával egy lakatlan szigetre? -Tablettákat az ellen, hogy meg ne bolonduljak. Egyedül nagyon unatkoz­nék. Nekem állandóan kell valamit csinálnom. Nem lennék képes még tíz percre sem csak úgy kifeküdni napoz­ni. Ha már minden áron egy lakatlan szigetre kellene mennem, könyveket és sportszereket vinnék magammal. Lehet, hogy a válaszaiból kitűnő konoksága, félelmetes tenniakarása és kitartása kelti azt a látszatot, hogy hideg gépember. A tenisz robotja, ér­zelmek nélküli gladiátor, Iván a rette­netes, az aszkéta - írják róla a lapok. Ám akik közvetlen kapcsolatba kerül­nek vele, kellemes csalódásban része­sülnek. Korántsem olyan tüskés, ma­gánéletében oldott, kellemes modorú ember. Csak egy wimbledoni győze­lem kellene, hogy a pályán is levesse rezzenéstelen arcát... /feldolgozta - só/ IVAN LENDL MAR A VISSZAVONULÁS GONDOLATAVAL JÁTSZIK TENISZÜTŐ HELYETT GOLFÜTŐ? L ^mm i

Next

/
Thumbnails
Contents