Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-22 / 143. szám, kedd

GAZDASÁG KELET-KÖZÉP-EURÓPA NYUGATI SZEMMEL IÚJSZÓI 1993. JÚNIUS 22. MERSEKELT OPTIMIZMUS Hol van 1990 tavasza, amikor felelős politikusok e's mérvadó lapok az egységes Európa fényes távlatairól szóltak és írtak? A berlini fal leomlá­sát követően mindenki csak a gyökeres politikai fordulat előnyeit emelte ki A mámort kijózanodás követte. Az elmúlt három év rádöbbentett ar­ra, a vártnál is nehezebb a tervutasításos szocializmus felcserélése mű­ködőképes piacgazdaságra. Térségünk politikailag instabillá vált, a szö­vetségi államok felbomlottak (Szovjetunió, Jugoszlávia, Csehszlovákia), s a nacionalizmus újabb virágkorát éli. Mi, Kelet-Közép-Európa lakói többé-kevésbé tisztában vagyunk gondjainkkal Érdekes lehet, vajon mi­lyen színben lát bennünket a fejlett Nyugat, milyen esélyeket ad nekünk. Nem a Nyugat-imádat mondatja ve­lünk, hogy érdemes odafigyelni a véleményükre. A realitásokból kell kiindulni: a világgazdaságot három erőközpont mozgatja, mégpedig az Egyesült Államok, az Európai Kö­zösségek és Japán. E régiók a csúcs­technológia hordozói és a tőke első számú birtokosai. Nem mindegy te­hát, hogy a nyugati országok véle­ményformáló gazdasági lapjai, mint a Financial Times, az Economist és a Business Week hogyan látja, láttat­ja a népes olvasótáborával az új de­mokráciák helyzetét. Az Elbától keletre egy sor új or­szág született az elmúlt három év­ben, amelyek egymástól gyökeresen különböznek mind kulturális, mind gazdasági téren. A nyugati lapok praktikusak - csoportokba rendsze­rezik régiónk államait, melyek ren­dező elve az országok gazdasá­gi-politikai fejlettsége. E szerint az „első osztályba" Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország tar­tozik. Hazánk kettéválása óla Cseh­ország besorolása mit sem változott, ám Szlovákia kikerült az „elit klub­ból", s helyét valószínűleg Szlové­nia tölti be. A második kategóriába a balti országok, Horvátország, Szlovákia, Románia és Bulgária tar­tozik, míg az utolsóba Albánia, Ma­cedónia és a háború dúlta, illetve blokád alá vett Bosznia-Hercegovi­na, Szerbia, valamint Montenegro. Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország nagyságuknál és speci­fikus körülményeiknél fogva nem nyernek besorolást. Ha hinni lehel Vladimír Mečiar szlovák kormányfőnek, ő a közel­múltban lebonyolított egyesült álla­mokbeli látogatásán tudatosította Szlovákia „devalválását". Zbigniew Brzezinski, Carter elnök nemzetbiz­tonsági tanácsadója nyitotta fel a szemét, s olyan alaposan, hogy „egész éjjel nem tudtam elaludni" ­kommentálta Mečiar a történteket. Nem kellett volna a miniszterelnök­nek olyan messzire utaznia, hogy er­re rájöjjön. Elég lett volna az ameri­kai Business Week egyik korábbi számába belepillantania, amelyben - kissé leegyszerűsítve - így jelle­mezték az akkor még létező Cseh­szlovákiát: ,,A két köztársaság szét­válása miau nőni fog a különbség Csehország és Szlovákia között. A cseh ipari termelés gyarapodik, Szlovákiában azonban, ahol kizáró­lag hadiipari üzemek vannak, a gaz­daság segítségre szorul." A nyugati szaklapok a modern vállalatvezetés hiánya mellett a tő­keínségben és a bankszektor kiépítet­lenségében látják a gazdasági szer­kezetváltás fő akadályát. Szerintük a több milliárd dollárra rúgó külföldi tőkebefektetés ellenére a korábbi időszakból örökölt adósságok állan­dóan tetemes terhet jelentenek a tér­ség pénzügyi rendszere számára. A vállalatok életben tartása és a mun­kahelyek megóvása érdekében a bankok milliárdokat pumpálnak a korszerűtlen állami vállalatokba, amelyek már az 1989-es fordulat előtt is jelentős adósságokat hal­moztak fel. Ennek következtében a pénzintézetek vagyonának mintegy a fele behajthatatlanná vált. A kö­vetkezmény: a bankok nem tudnak kölcsönöket folyósítani ipari szerke­zetátalakításra, vagy induló vállala­tok támogatására.A bankszektor ru­galmatlanságát így ecseteli a Busi­ness Week: „Példaként Michal Rozyckit, egy varsói fordítót hozhat­nánk fel, akinek egészen Párizsig kellett autóznia, hogy be tudjon vál­tani egy ezer dolláros csekket. Sze­rinte hónapokig tartott volna a ha­zai ügyintézés." Vajon mennyire tartósak az új de­mokráciák? Három év rövid idő ah­hoz, hogy a parlamentáris demokrá­cia szilárdan gyökeret veijen térsé­günk országaiban. Az angol Econo­mist három veszélyre hívja fel a fi­gyelmet. Elsőként az autoritatív el­nöki rendszer megvalósításának le­hetőségére, amelyre a lap szerint Lengyelországban van a legna­gyobb valószínűség. Továbbá a na­cionalistajobboldal áshatja alá a de­mokráciát, végül a kommunisták ha­talomba való visszatérése fordíthat­ja vissza az idő kerekét. Az utóbbira példa a litván elnökválasztás (a kommunista Brazauskas nyert). Szinte valamennyi volt szocialista ország kinyilvánította az Európai Közösségekbe való belépés vagy társulás szándékát. Az Economist öt EK-érvet emel ki, amelyek a tizen­kettek szerint lehetetlenné teszik a közeli csatlakozást, majd a lap téte­lesen megcáfolja őket. Lássuk dió­héjban az érveket! A migráció ve­szélye - térségünk és az EK között óriási a jövedelmi különbség, ami népvándorlást eredményez. A gaz­dasági szaklap szerint a háború (mint Jugoszláviában) az egyedüli, nagy tömegeket megmozgató erő. Az érzékeny iparágak védelme - az EK tagállamai féltik textil-, cipő- és acéliparukat. Az Economist ellenér­ve: az olcsó kelet-európai import kedvez a nyugati fogyasztóknak, s a nem konkurenciaképes iparágakat úgy is le kell építeni. Térségünk nem készült fel a csatlakozásra - az EK szerint gazdaságaink nem bír­nák a versenyt a tizenkettekkel. Je­lenleg a kelet-európai országok EK­importjának 20 százaléka vámmen­tes; tlz év múlva ez az arány a 100 százalékot is elérheti. A munkanél­küliség és a költségvetési deficit te­rén Nyugat-Európa sem áll jobban nálunk. Az EK-intézményeket át kel­lene alakítani - ha további négy-öt taggal bővülne a jelenlegi tizenkettek csoportja, a brüsszeli intézményeket meg kellene reformálni, ami súlyos vitákhoz vezethet Az Economist csí­pősen megjegyzi: ha az EK csak azért létezik, hogy a bürokrácia igé­nyeit kielégítse, akkor tényleg ideje az átalakításnak Belépésünk előnye, hogy nyugat-európaiból összeurópa­ivá válna a szervezet. A belépés költ­ségei - további, évi hat-tíz milliárd dollárba kerülnének országaink Brüsszelnek, hangzik az ellenérv. Az Economist hozzáteszi, ez csupán hat lopakodó bombázó (Stealth) költsé­ge, s ennyit csak megér a térség sta­bilitása és a piac bővítése. A térségünkről, elsősorban Ke­let-Közép-Európáról, szóló nyugati cikkek, tanulmányok végkicsengé­se: mérsékelten derűlátóan látják esélyeinket. A politikai szerkezet­váltás megtörtént, a gazdasági átala­kulás pedig folyamatban van. Mivel eddig járatlan a szocializmusból a kapitalizmusba való visszatérés útja, megtorpanások, pályatévesztések sem kizárhatók. Annyi azonban bi­zonyos: a történelmi folyamat már javában zajlik, s a Nyugatnak is ér­deke, hogy a végeredmény pozitív legyen. (sidó) Közép- és Kelet-Európa országainak adósságállománya (milliárd dollárban) Ország év 1990 1991 1992 Albánia 0,3 0,5 0,6 Bulgária 10,0 11,4 12,0 Csehszlovákia 8,1 9,3 9,5 Magyarország 21,3 22,7 21,4 Lengyelország 48,5 48,4 49,4 Románia 0,4 1,9 3,5 volt Jugoszlávia 16,5 14,5 ­volt Szovjetunió 61,6 65,3 75,8 Forrás: Economic Survey in 1992-1993 (A Lidové noviny alapján) NEMCSAK BESZELNEK AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL GYŐRI VÁSÁR MAGYAR-SZLOVÁK VONATKOZÁSOKKAL Medárd napján, eső nélküli kániku­lában nyitotta meg kapuit a sor­rendben harmadik Győri Általános Vásár. Kiállítók rekordrészvétele, külföldi cégek megjelenése, a tér­ség lakosságának jelentősen meg­növekedett érdeklődése bizonyítot­ta: ez a rendezvény Magyarország vállalkozóinak jelentős rétegét mozgatta meg, s vonzásköre érin­tette Szlovákiát is, főleg déli térsé­geit. A nyitrai Regionális-, illetve a magyarországi Észak-Dunántúli Kereskedelmi és Iparkamara - a kél kamara néhány hónapja kötött egy­mással együttműködési megállapo­dást - nem tétlenkedett: jó feltétele­ket teremtett a két ország vállalko­zóinak közeledéséhez, a partneri kapcsolatok megtalálásához, az üz­leti kontaktusok szorosabbra fűzésé­hez. Teret adtak az üzleti szellem­nek, a társat, kiegészítő kapcsolato­kat kereső vállalkozási ötleteknek. A győri vásárt is felhasználták a kapcsolatok fejlesztésére: megren dezték Szlovákia és Galánta napját. Az első rendezvény keretében közel ötven szlovákiai vállalkozó mutat­kozott be, kereshetett magyarorszá­gi partneri kapcsolatokat, köthetett konkrét üzletet, megismerhette a magyar piac igényeit. A Galántai já­rás hat magáncége termékeinek be­mutatására, árusítására is felhasz­nálta a győri vásárt. A Felsőszeliben működő AQUA­MONT műanyagipari Kft. terméke­iről és szolgáltatásairól részletes tá­jékoztatóval állt az érdeklődők ren­delkezésére. Perleczky Lőrinc igaz­gató eredményesnek mondta meg­jelenésüket Győrben, hiszen legfőbb termékük, az ólommentes, környe­zetbarát PVC nyomócsövek iránt magyar szakmai körökben komoly érdeklődést tudtak felkelteni. A győri vásár egyértelműen szakmai siker volt számunkra, piacra talál­tunk Magyarországon. Az Aqua­mont cég bizonyította: érdemes vál­lalni a kockázatot, ha jó a vállalko­zás alapötlete. Az alig 40 alkalma­zottat foglalkoztató üzem Szlováki­ában elsőként tudott rugalmasan át­állni a műanyagcsövek gyártására, lekörözve olyan mamutvállalatot, mint a monopolhelyzetben levő nyitrai Plastika. A bátor, váratlan megoldásokon alapuló vállalkozást a jó ötletek va­lóra váltását, s az ehhez párosuló kitűnő minőséget a győri vásár szer­vezői is nagyra értékelték. A közel­múltban kifejlesztett csúcsminőségű termékeikért a Győri Szeszipari Vál­lalatnak és a Cédrus bútoripari ma­gáncégnek ítélték a vásár fő díjait. A vásár a figyelmes szlovákiai vállalkozók számára sok jó szakmai tapasztalatot is kínált, remek le­hetőséget nyújtott a piackutatáshoz. Hajdú Miklós, a budapesti Interpo magáncég ügyvezető igazgatója pél­dául minden reklámnál hasznosabb­nak mondta a kiállításokon, vásáro­kon történő részvételt. - Idén már a negyedik vásáron veszünk részi­Árucikkeink kiállítása mág akkor is kifizetődő, ha közvetlenül nem is adunk el belőlük. Tapasztalatunk, hogy a vásár hatása későbbi ered­ményekben is mutatkozhat. A leg­fontosabb, hogy az érdeklődők ki­próbálhassák a Nyugatról impor­tált, az egészséges életmódot előse­gítő termékeinket, mindenekelőtt kü­lönböző masszírozó készülékeket. A cég tevékenységét a President masszázsfotel árusításával kezdte, s kellemes meglepetés volt számukra, hogy a 230 ezer forintba kerülő masszázsfotel iránt Magyarorszá­gon komoly kereslet mutatkozott. Ok terjesztik a fejlett országokban már egy évtizede használatos, kivá­ló masszázshatású csúcsmodell pezsgőfürdőt. A Magyarországon kapcsolatokat kereső szlovákiai vállalkozók a vá­sár kapcsán megérthették, a legné­pesebb középréteg vásárlóereje gyenge, az olcsóbb, kevésbé igé­nyes árut keresi. Létezik viszont egy jelentős, komoly vásárlóerőt képvi­selő, igényes vásárlóréteg is, ame­lyet érdemes felkutatni, megnyerni. A galántaiak bemutatkozása a győri vásáron egyértelmű siker volt. A hat magáncég termékei iránt olyan érdeklődés mutatkozott, hogy többen közülük azt nyilatkozták: fontosabb lett számukra a magyar piac a hazainál. A járásból érkező magánvállalkozók kapcsolatkereső és üzletkötési szándékait is többség­ben siker koronázta, ténylegesen bővülhetett a gazdasági együttműködés Kisalföld és Má­tyusföld között. Konkrét tartalommal telítődik meg tehát a másfél évvel ezelőtt Győr-Moson-Sopron megye és a Galántai járás között aláírt általános együttműködési szerződés. A győri vásár a két tájegység konkrét gazda­sági kapcsolatai fejlesztésének szempontjából határkővé vált: a Ki­salföldi Vállalkozásfejlesztési Alap, valamint a Galántai Vállalkozók Szövetsége együtműködési megál­lapodást írt alá, amely a kapcsolatok új, konkrét formáival jelentősen elősegíti a térség kölcsönösen hasz­nos gazdasági együttműködését. MÁ/SAp LÁSZLÓ MIT JELENT A TELJES EMBARGÓ? NEMCSAK MAGYARORSZÁGNAK OKOZ KÁRT A Szerbiával és Montenegróval szemben életbe léptetett teljes em­bargó híreivel naponta találkozik az átlagember Magyarországon. Az embargó napi pluszmunkát jelent a térség határállomásain Rajkától Ré­dicsig, Murakeresztúrtól Letenyéig. De vajon mit is jelent ez a gyakor­latban? Ennek néztünk utána a ma­gyarországi Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságán. A néhány hete érvénybe lépett teljes tilalom az élelmiszeren és a gyógyszeren kívül minden szállít­mány továbbítását megtiltja. Erre a kettőre is kell azonban engedély, amelyet az ENSZ székhelyén, New-York-ban állítanak ki. Ezt az ENSZ-határozatot a magyar kor­mány teljes mértékben támogatja, noha ebből az országnak is komoly gazdasági kára keletkezik. Míg nem volt érvényben, Magyaror­szágnak rendkívül élénkek voltak a gazdasági és kereskedelmi kapcso­latai az érintett országokkal, és Ma­gyarország a tranzitszállítmányok továbbításában ugyancsak jelentős szerepet játszott. Az embargóból következő idei várható teljes kár még csak meg sem jósolható - hangsúlyozzák a témával foglalkozó vámszakembe­rek. Annyit lehet tudni, hogy tavaly a jelenleginél lényegesen enyhébb korlátozások mellett is több mint 300 millió dolláros kár érte a ma­gyar gazdaságot. Mindenesetre az embargó szigorú megtartása és megtartatása mellett a magyaror­szági illetékesek az ország gazdasá­gát érő kárt is jegyzik. Akad, per­sze, jócskán káruk a szomszédos országoknak, így Szlovákiának is. Különösen sok munkát ad a du­nai hajóforgalom ellenőrzése. A teljes embargó elrendelése önma­gában nem jelenti azt, hogy ne kí­séreljék meg kijátszani. A vámosok bizony gyakran találkoznak hamis papírokkal. Jó tudni, hogy az embargó nem érinti a személyforgalmat. Általá­nos szabály, ha a külföldi az utas­forgalomban konvertibilis fi­zetőeszközt hoz be és azt igazoltan átváltja, az e pénzért vásárolt árut az utasforgalomban ki is viheti. Ez általános szabály. Az új helyzetet figyelembe véve Kis-Jugoszlávia állampolgárai függetlenül a deviza­beváltástól csak annyi árut vihetnek ki, amennyit főszabályként a devi­zajogszabály számukra megenged. Az embargó megtartatása nem könnyű feladat, és nem is hálás. A magyar kormányt és annak illeté­kes szerveit az ENSZ részéről nem érte eddig sem, és valószínűleg a jövőben sem éri szemrehányás. Az ideális, persze, az lenne, ha mi­előbb megszűnne. Sőt, még jobb lett volna, ha el sem kellett volna rendelni. Sajnos azonban, úgy tűnik, hogy ez még sokáig csak óhaj lesz, s a Magyarországot érő kár újabb százmillió dollárokban jelent­kezik, rontva az ország egyébként sem rózsás gazdasági helyzetét. A konkrét, meghatározhazó ká­rokon kívül nyilván egyéb károso­dások is keletkeznek. A polgárhá­ború romokba döntötte az Adriai­tenger parti virágzó idegenforgal­mat. Hol vannak azok a szép idők, amikor az Adriára igyekvők megpi­hentek néhány napot a Balaton partján, és ugyanezt tették esetleg a visszaút alkalmával is. A balkáni háború kedvezőtlenül érintette és érinti a magyar, ezen belül a balato­ni idegenforgalmat. A kényelemre, a nyugalomra, a biztonságra vágyó és tehetős nyugati turista nemcsak a háborús területeket, hanem azok szomszédos országait is széles ív­ben elkerüli. CSERESZNYÁK ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents