Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-19 / 141. szám, szombat

1993. JÚNIUS 19. . ÚJSZÓM MOZAIK JÚNIUS 20. - APÁK NAPJA PRÓBÁLKOZÁS KÖSZÖNTŐRE Megint valami új. Holnap lesz elő­ször ebben a kis országban apák napja, egy politikától és,,helyzettói" független ünnep. Megszokjuk? Re­mélem, igen. Hiszen milyen köny­nyen lemondtunk arról a nőnapról, amely egy életre megutáltatta ve­lünk a piros szegfút meg a szalaggal átkötött frottír törülközőt - már ahol a masnira is gondc^Jtak. Sokkal job­ban szeretjük az anyák napját, az egy szál rózsát, a tarka[ kis csokrot. Több ez minden ajándéknál, hiszen üzenete egyértelmű: szeretlek. Jó, hogy lesz egy új ünnep, de most mi, lányok, asszonyok vagyunk gondban: hogyan is tegyük emleke­zetessé. Hogyan köszöntsük az apá­kat 20-25-től 70-80 éves korig? Kö­szöntsék-e a nök gyermekeik apját? Amolyan férfinap lesz ez, vagy a te­remtés koronái is felköszöntik apju­kat? Nincs az ilyesminek hagyomá­nya errefelé. Mi legyen az ajándék? Ne fán egy márkás ital vagy finom cigaretta? Butaság, hiszen már úgyis abban a bizonyos veszélyeztetett korban van az ünnepelt. Ajándékozzunk va­lami „extrát" az autójába titkon sze­relmes sofőrnek, valami új szerken­tyűt a horgász legszerencsésebb pe­cabotjára, valami különleges nö­vényt a kertészkedőnek? Legyen az ajándék könyv, hanglemez vagy egy újság-előfizetés? Valami különleges kellene, hiszen a férfiak döntő több­sége csak azért vág jó képet az ing­nyakkendó-zokni-stilusú ajándék­hoz, mert van benne annyi jóérzés, hogy ne rontsa el a karácsonyi han­gulatot. Tanácstalanok vagyunk. Hogyan kell „hangszerelni" egy apák napi ünneplést? Talán mindennél kedve­sebb lehet egy finom ebéd a szépen terített asztalnál, egy közös vacsora valamelyik hangulatos vendéglőben, színházjegy az egész családnak... Mert hiszen azt kellene valamilyen formában elmondanunk: Apa, szere­tünk téged, szükségünk van rád. Ma, az ünnepen, s az év minden napján. Szükségünk van rád, amikor kicsik vagyunk, te pedig nagy vagy és erős. Szükségünk van rád, amikor tizen­évesen keressük önmagunkat, kell a példád, amikor csaladot alapítunk, kell valaki, aki megtanítja a gyere­künknek, amire minket is megtaní­tottál. Szükségünk van rád akkor is, amikor mar idős vagy, már nem olyan erös és egészséges, hogy meg­tanulhassuk tőled elviselni, ami az életből még megmaradt. Apák napja lesz holnap. Egy új lehetőség arra, hogy kreáljunk ma­gunknak egy bensőséges, családi ünnepet. Ne szalasszuk el. (görföl) r AUCOLUX spol. s r. o. ® GÉPKOCSIALKATRÉSZEK @ TARTOZÉKOK @ HASZNÁLTAUTÓK Prievozská 18, 824 51 Bratislava, tel./fax: 07/625 48 Az AUTOLUX Kft. nagy- és kiskereske­dés külföldi autókhoz kínál önindítókat, altemátorokat, féltengelyeket, féktárcsá­kat, lengéscsillapítókat, kerékcsapágya­kat, rugókat. Közvetlenül raktárunkból szállítunk a BOSCH cég által gyártott vízszivattyú­kat, LUK tengelykapcsolókat, féklemeze­ket és -tömítéseket, gyertyákat, szűrőket, ékszíjakat, porlasztókat, ablaktörlőket, el­osztó-alkatrészéket. Továbbá kínálunk szélvédőket és hátsó ablaküvegeket, valamint Blaupunkt és Goldstar autórádiókat. Szezonkínálatunkban szerepelnek elekt­rondísztárcsák is, szuper áron. Az autóalkatrészek és -tartozékok széles választéka - köztük a szebbnél szebb au­tóülés-huzatok - kétségtelenül örömet szerez Önnek. Örömmel várjuk látogatásukat. Rendelkezésükre áll az VK-946 AUiOLUX FELVÉTELIK - FÉLIDŐBEN KEVESEN NÉPRAJZRA ES LATINRA Egyetemeinken és főiskoláinkon részben folynak, részben lezajlottak a felvételi vizsgák. Általános nézet, hogy ismét sokszoros a túljelentke­zés a felsőoktatási intézményekben, idén talán még érezhetőbben. Bejut­ni egyetlen esély kínálkozik: minél jobb teljesítményt nyújtani, tehát minél nagyobb pontszámot elérni. A pozsonyi Komenský Egyetem magyar tanszékén - mint az utóbbi években szokás - körülbelül negy­ven hallgató fölvételét tervezték. Hét szakkal párosították a magyar nyelvet és irodalmat, történésznek például hét hallgatót vennének föl, néprajzosnak, latinosnak pedig ötöt. Angollal, némettel és szlovákkal a szokásos éves átlagban gondolkoz­tak, öt-hét diák felvétele lenne ide­ális. Ahogy az már lenni szokott, az élet azonban közbeszólt. Tavaly an­golosokból volt erőteljes a mezőny és nagy a túljelentkezés, most törté­nészek jöttek a vártnál nagyobb számban. Pénteken délelőtt a böl­csészkar folyosóin kifüggesztették azoknak a névsorát, akik az írásbeli felvételin megfeleltek. S noha ezek az adatok még módosulhatnak, any­nyi bizonyos, akik nem érték el a maximális írásbeli pontszámok legalább felét, azok már szóbelizni sem mehetnek. A magyar tanszéken Dusik Anikó adjunktussal beszélgetünk az idei mezőnyről. Nemcsak ő állítja, ezút­tal gyöngébb a teljesítmény, több az igen alacsony pontszámú jelentkező. Szerinte az lesz reális, ha huszonöt elsőssel indulhat majd jövőre az új szemeszter. Kár, hogy kevesen je­lentkeztek néprajzra és latinra, ezek kimondottan hiányszakmák, nagy eséllyel indulhattak volna a megpá­lyázóik. Viszont a harminckilenc tör­ténészjelentkező közül tizennyolcan megfeleltek az írásbelin, pedig csak hét hallgató felvételét tervezték. A tanszék titkárnője, Denci Éva pontos adatokkal szolgál. 188 diák adta be kérvényét magyar szakkom­binációra, de a felvételin már csak nyolcvanhatan jelentek meg. Ennek több oka lehet, esetleg az is, hogy a nyitrai pedagógusképzővel azonos időpontban zajlottak a felvételik, meg az is, hogy miután több helyre is lehet egyidőben jelentkezni, a diák menet közben meggondolja magát, kiváltképpen mert felvételi díj befi­zetése - esetünkben háromszáz ko­rona - is kötelező. Hétfőn szóbeli vizsgákkal folyta­tódik a verseny a bejutásért, csütör­tökre alighanem kint függhetnek a végeredményt rögzítő listák. S ha a szóbelik sikerülnek is, úgy tűnik, a magyar tanszéken betöltetlen he­lyek maradnak magyar-néprajz, ma­gyar-latin és magyar-szlovák szako­kon, valamint a magyart idegen nyelvként választható hungariszti­kán. (bit) MÁSOK ÍRTÁK ... alcímmel jelent meg a kassai Do­mino hetilap legújabb, 24. számában Tibor fčónak az Értelmiségi az euro­régióról című írása. „A Keleti-Kárpá­tokkal és településtörténetével fog­lalkozó szakemberek május 25-én és 26-án Kassán tartott sikeres nemzet­közi értekezletét követően került sor a szlovák értelmiség eperjesi konferenciájára. Annak nem tudo­mányos, de „politikai" érvekkel fel­vértezett résztvevői kikezdték a Kárpátok Eurorégióit is. A szlovák kormánynak e jelentős tervezettel kapcsolatos langyos állásfoglalásától felbuzdulva arra a veszélyre hívják fel Kelet-Szlovákia lakosságának fi­gyelmét, hogy a magyar soviniszták csapdát állítottak, és az eurorégióval Nagy-Magyarországot akarnak is­mét kiépíteni. Az értelmiségiek szó­vivője ebben a kérdésben dr. Ladi­slav Deák lett, akinek felszólalása teret kapott a Republika napilap 1993. június 11-i számában" - kezdi sorait a szerző, aki egyébként a Her­nád-parti város magisztrátusának munkatársa. ,,Mi mindent tudtunk meg, mi sze­gény keletiek, a nevezett történész­től! Ladislav Deák szerint e tervezet hátterében Magyarország politikai és hatalmi törekvései állnak. Két lengyelországi vajdaság ugyan csat­lakozott az eurorégiöhoz, de a len­gyel parlamentnek az ö részvételük­kel kapcsolatban komoly kifogásai voltak, állítja a szlovák tudós. Ugyanakkor Deák szerint Románia elzárkózik az egész tervezettől, s a szerencsétlen Szlovákia félúton tart, mert előbb az állam új területi felosztását kell megoldania, tisztázni a tervezettel kapcsolatos magyar el­képzeléseket, továbbá a Kárpátok Eurorégió jövőbeni hatáskörét s a részt vevő államokhoz és a nem­zetközi szervezetekhez való viszo­nyát. Nos, a politizáló történésznek már ezekből a feltevéseiből is kitű­szomszédok tervük megvalósításá­nak koordinálásához megnyerték a Ford-alapítványt és az Európa Ta­nácsot is, ám az Eperjesen rendezett értelmiségi találkozó résztvevői mégis megkérdőjelezik az alulról jö­vő kezdeményezés értelmét, létjogo­sultságát. „ Természetes, hogy Közép-Kelet­DEÁK UR FOBIAI ES AGYREMEI nik, hogy nevetségessé szeretné ten­ni a kelet-szlovákiai kezdeménye­zést, mint az ország szétverését cél­zó, magyarok irányította folyama­tot. Annak ellenére, hogy az ilyen „szakember" állításaival fölösleges vitába bocsátkozni, mégis lehetetlen nem észrevenni, hogy érveléseiben a kormány bizonyos állásfoglalásai tükröződnek. A Magyarországhoz fűződő kapcsolatokban jelentkező feszültségfokozódás közös ügy, s ab­ban a szlovák kormány nem másod­hegedűs ..." A továbbiakban Tibor Ičo felveti, hogy a lengyel parlamentnek az ot­tani vajdaságok részvételével kap­csolatos kifogásai az északi szomszé­daink belügye, ám ugyanakkor az is igaz, hogy a lengyel parlament nem vonja kétségbe Lengyelország be­kapcsolódását a Kárpátok Euroré­gióba. Sőt, a lengyel fél a csatlako­zást Debrecenben hivatalosan is alá­írta. Ami pedig a langyos román állásfoglalást illeti, az lényegében ugyanazon agyrémeknek, fóbiáknak a megnyilvánulása, amelyek Deák urat is kísértik. A szerző megjegyzi, hogy a Kár­pátokban élő, s egymással európai színvonalon együttműködni kívánó Európa első eurorégiójának megte­remtése bonyolult folyamat, elszánt­ságot és türelmet igényel. A hasonló múltú és földrajzilag egymás mellett élő nemzetek kapcsolata a gazdasági fejlődés szempontjából is óriási erő" - folytatja a szerző. Kifejti: ugyanilyen megfontolás­ból kezdték szervezni a közelmúlt­ban Bécs, Pozsony és Győr részvéte­lével egy további szubrégiót. Hogy aztán Szlovákia fővárosa az ilyen együttműködéstől ódzkodni kezdett, azt nem azért tette, mert Nagy­Magyarország visszaállításától tart, hanem inkább azért, mert rájött, hogy Bécs túl nagy kaliberű szom­széd, s az említett háromszögben nagyok a gazdasági szintkülönbsé­gek. A szerző nem hiszi, hogy ha a tervezett Dunai Szubrégió működ­ne, akkor annak létjogosultságát Kassáról bárki is megkérdőjelezné, s azzal érvelve kongatná meg a vész­harangot, hogy „fővárosunk oszt­rák-magyar csapdába zuhan". Tibor Ičo szerint: az a törekvés, hogy a már megalapított Kárpátok Eurorégiót Kassa és Pozsony új el­lentéteként állítsák be, nem más, mint a geopolitikai törvényszerűsé­gek tagadása, meghamisítása. (g-f) FRICSKA „ENYHE TÚLZÁS" A legtárgyilagosabb tájékoztatás, ha maga az olvasó alkothat véleményt - hangsúlyozzák a sajtótudomány művelői. Nos, mintha kimondott il­lusztrációként szolgálna ehhez a té­telhez a Republika című hírlap teg­napi számának egyik interjúja. Igaz, a közléssel követett eredeti szándé­kot - ugyancsak visszájára fordítva. A romániai szlovákok vezető egyé­niségével, Ondrej Stefanko íróval készült beszélgetésről van szó. A kérdések és feleletek váltakozása ugyan a műfaj klasszikus szabályai­hoz igazodik. Csakhogy... Nem elég, hogy az újságíró válaszokat sugalmaz, végig úgy tesz, mintha azok visszaigazolnák saját, aligha­nem sarkigazságnak tartott megálla­pításait. Nem zavartatja magát, hogy erre vajmi kevés oka lehet. Már az első kérdésből kiderül, hogy enyhén szólva, nem egészen egy malomban őrölnek. A romániai szlovák író a nemzetiségi kisebbsé­gekkel Szembeni elfogultsággal kap­csolatban ugyanis új, most alakult ,,nemzetiségileg" egységesnek lát­szani akaró európai államokat emle­get. Vagyis nemzetállami törekvése­ket. Vajon milyen országokra is gon­dolt? Ezután megintcsak kinyilatkozta­tásként fogalmazódott a kérdés: az elmúlt évtizedekben Magyarorszá­gon és Lengyelországban volt a leg­rosszabb a szlovákok helyzete. A beszélgetőpartner viszont törté­nelmi folyamatokra utal, majd töb­bek között így vélekedik: ,,Például Magyarországon nem abban látom a problémát, hogy ott nincs elegendő szlovák iskola, hanem abban, hogy nincs elég szlovák gyerek és olyan nemzetiségileg öntudatos szülő, aki oda járatná gyermekét." A koronát e tudathasadásos interjúra akkor te­szi fel a kérdező, amikor csodálatá­nak ad hangot, hogy vajon a gazda­sági gondokkal küzdő Románia miért képes többet nyújtani a nem­zetiségeknek, mint a környező álla­mok. „Semminemű anyagi támoga­tást nem kapunk kulturális tevé­kenységünkhöz" - kezdi az ott élő író, aki ráadásul azt is kimutatja, hogy a szervezeteik életéhez nyúj­tott egyszeri állami támogatás hoz­závetőleg százszor kevesebb, mint amiben a magyarországi szlovákok részesülnek... Nem lenne nehéz önmagától kí­nálkozó ékekkel példálózni. Például Mark Twainre hivatkozni, aki miu­tán halálhírét költötték, kijelentette, hogy ez „enyhe túlzás". Az elemzést elvégezheti a sajtólélektani kutatás. Most elég, annyi, hogy: bravó, csak így tovább. Ha ez igy megy, nem lesz szükség kommentárokra. Az ol­vasó tényleg megalkotja saját véle­ményét - sok mindenről és minden­kiről. (kiss) AHOGY ÉN LÁTOM RAKJUK Kl A MÄKČEŇT! Itt, a Kárpát-medencében és környékén olyanná fejlődtünk, hogy jelentéktelennek látszó dolgok miatt is megsértődünk. Nemrég egy szlovák értel­miségi barátom (pedig szélsőségesen liberális az illető) magyarországi újságokat rakott elém, és piros ceruzával megjelölt cikkekre hívta fel a fi­gyelmemet. Nem a tartalmukra. Azzal egyetér­tett, mert a cikkek szerzői is (lévén hogy a sajtó­termékek szabadgondolkodók szellemi műhelyé­ből származtak) vad liberálisok voltak. Azt kifo­gásolta, hogy a magyar szövegben a szlovák személynevekről a nyomdász következetesen le­hagyta a lágyítójelet. így a Mečiarból Meciar lett, a Cérnákból pedig Cérnák. És így tovább. Csak azt tudtam válaszolni, hogy ez jelentékte­len dolog, illetve hogy csak azért következhetett be ez a malőr, mert a magyarországi nyomdák betűkészletéből hiányzik a mäkčeňes C. Egyéb­ként is - érveltem tovább - egy liberális ember az ilyen apróságok láttán nem sértődhet meg. A dolog nem hagyott nyugton, így a magyaror­szági liberális lap szerkesztőjének szóvá tettem a dolgot. Ugyanúgy érvelt, mint jómagam, amikor szlovák elvbarátommal vitattam meg a dolgot. Apróság... Tegnap ismét eszembe jutott ez a jelentéktelen eset. Lapunk első oldalán ugyanis azt olvastam. hogy Ľudovít Cérnák, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke egy fórumon azt javasolta, hogy a nemze­tiségi kérdést talán ugy kellene megoldani, hogy a dél-szlovákiai magyarok tudatosítanák: ők vol­taképpen magyarul beszélő szlovákok. Egy kicsit elképedtem, és mivel ismét találkoztam a mäkčeň magyarországi mellőzését kifogásoló liberális-ér­telmiségi szlovák barátommal, megkérdeztem tő­le, nincs-e nála a piros ceruzája. Nála volt, kölcsönvettem, és bekereteztem Černák pártel­nök nemzetiségikérdés-megoldási receptjét. Pontosan ügy érvelt, ahogy annak idején én argumentáltam es ahogy a magyarországi liberális lapszerkesztő is érvelt a lagyitójel elhagyásának felhánytorgatásakor. Apróság... Én úgy látom, hogy az ilyen apróságok is közrejátszanak abban, hogy oda fajult a ma­gyar-szlovák, a szerb-muzulmán, a muzulmán­horvát, a horvát-szerb stb. viszony, ahova fajult. Nevezzem a jelenséget udvariatlanságnak? An­nak is nevezhetem. Vagy lélektani szakkifejezés­sel élve az empátia hiányának? Bizonyára mind a magyarországi lapszerkesz­tő, mind Ľudovít Černák járt egykoron a marxista -leninista fejtágítók nemzetiségi kérdéssel foglal­kozó kurzusaira. Aki négyévesnél fiatalabb értel­miségi ebben a térségben, arról 99,99 százalékos biztonsággal állítható, hogy abszolvált ilyen kur­zust, és már ott is megtanulhatta, hogy mi a kü­lönbség valakinek a nemzetisége, illetve állam­polgársága között. Ápponyi Albert óta állandóan napirenden van ez a kérdés. És már legalább féltucatszor megbi­zonyosodhatott róla a világ, hogy a politikainem­zet-koncepció csődöt mondott. Ľudovít Cérnák annak a Szlovák Nemzeti Pártnak az elnöke, amelyet még Andrej Hlinka, a lánglelkű szlovák pap és politikus alapított. Andrej Hlinka egész ifjúkorát annak bebizonyítására áldozta fel, hogy a Monarchia alatti Magyarország politikainemzet­koncepciója mekkora dőreség. Áz ellen tiltako­zott, hogy 1918-ig a szlovák nemzetet szlovákul beszélő magyaroknak minősítették. Erre a mi­niszterviselt és leendő kormánytag pártelnök nem átallja nekünk, magyaroknak receptként azt „fel­írni", hogy a megoldást a magyarul beszélő szlovákká válásban keressük. Noha szinte reménytelenül elromlott a szlo­vák-magyar viszony, noha a szlovák sajtóban naponta jelennek meg minősíthetetlen uszító írá­sok, noha még a magát felvilágosult nemzetinek valló Ľudovít Černák is olyan receptet ír elő, amilyet előír, én úgy látom, mégis az alapokhoz kellene visszatérni. A jólneveltség azt diktálná, hogy ilyenkor az erösebb fél tegye meg az első lépést. Az erősebb fél azonban ettől fél. Talán meg kellene próbálni másképpen. Talán nekünk kellene kezdeményeznünk. Á magyar politikai pártoknak kellene lépniük. Talán naivság, de meg kellene próbálnunk. TÓTH MIHÁLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents