Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-17 / 139. szám, csütörtök

KULTÚRA IFTRSZÖI 1993. JÚNIUS 17. GALÁNTAI HARMÓNIÁK IX. KODÁLY NAPOK - 1993. MÁJUS 28-30. A már hagyománnyá vált Kodály Napok megrendezésére immár kilencedszer került sor. Az idei találkozót két évforduló tette ünneélyesebbé: 60 éve írta Kodály Zoltán a Galántai táncokat, 50 éve járt itt utoljára, s ekkor avatta fft a város díszpolgárává. A rendezők mindent megtettek annak érdekében, hogy a IX. Kodály Napok méltóak legyenek a nagy mester emlékéhez cs a kettős jubileumhoz. Amint ismeretes, a Kodály Napok a szlovákiai magyar felnőttkórusoknak ad lehetőséget bemutatkozásra, megmérettetésre. Az előzetes felhívás értelmében a fesztiválon minden kórus „szóhoz" juthatott, tekintet nélkUl arra, hogy igényelték a minősítést vagy sem. Ezt a módszert már 1990-ben bevezették a rendezők. Idén, a múlttól eltérően, aki bejelentkezett, igényelte a minősítést. Kivételt a Tornaijai Vegyeskar képezett (karnagy Barassó Katalin), amely objektív okokból végül csak a versenyen kívüli bemutatkozást tudta vállalni, de azt becsülettel. A jövőt illetően jó lenne, ha a többi távolmaradt kórus elsősorban a bemutatkozási és egymástól tanulási lehetőséget látná ebben a rangos fesztiválban. A minősítési versenyre szombaton, május 29-én került sor. 11 kórus ( 5 vegyeskar, 3 kamarakórus, 2 nőikar és egy férfikar) indult. A versenyfeltételek értelmében minden kórus köteles volt bemutatni egy-egy preklasszikus, klasszikus vagy romantikus és 20. századi művet. A maximális műsoridő 18, a minimális 12 perc volt. Sajnos, a kórusvezetők többsége nem tartotta be a felső határt, pedig néha a kevesebb többet jelentett volna. A kórusokat öttagú bírálóbizottság értékelte: Birtalan József zeneszerző, a marosvásárhelyi Vártemplom Cantemus leánykarának karnagya, Jávor Zoltán, az esztergomi Vitéz János Pedagógiai Főiskola docense, dr. Berger Igor hazai zenekritikus, Karaba Gyula, az Ifjú Szívek Művészegyüttes zenekarának karmestere, a zsűri elnöke dr. Schlosser Klára, a Szlovák Filharmónia kórusának tagja. Az elmúlt évekhez viszonyítva erősen csökkent az aranykoszorús minősítést elért kórusok száma. Ez a tény azonban nem arról tanúskodik, hogy a múlthoz képest kórusaink visszaestek, hanem elsősorban arról, hogy az idei bírálóbizottság, jóakaratúan, de szigorúan döntött, és az elmúlt évekhez képest magasabbra tette a mércét. Sajnos, egyesek ezt nehezen viselték el. Szeretném remélni, hogy a szakemberek tanácsai ha utólagosan is, de termékeny talajra találtak, s kórusainkat a közeljövőben egy „csak azért is megmutatjuk" hangulatra serkenti majd. Bronzkoszorús minősítést a párkányi Stilla Pectus női kamarakórus (karnagy Papp Katalin), a Nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tagozatának Női Kara (karnagy Józsa Mónika) és a Nádszegi Női Kórus (karnagy Juhos Julianna) ért el. Jellemző volt a bronz- és az ezüstkoszorús minősítést elért kórusokra, hogy jó, de néha túl igényes műsort állítottak összes ennek küvetkeztében gyakorivá váltak az intonációs hibák, helyenként jellemző lett a kiforratlanság s gyakran helytelen volt a felfogás. A bírálóbizottság sorrendje szerint az ezüstkoszorús mezőny legjobbja a Füleki Férfikar volt, amely a múlthoz képest sokat fejlődött. A kórus jó kezekben van; Fehér Miklós salgótaijáni vendégkarnagy tavaly novemberben került hozzájuk. Ha így haladnak tovább, elképzelhető, hogy a 10. Kodály Napokon valóra válik majd a várva várt aranykoszorús minősítés. Ezenkívül ezüstkoszorús minősítést ért el a két zselizi kórus Horváth Géza vezetésével (Voces Selyzienses kamarakórus és a Franz Schubert Vegyeskar), a somorjai Híd Vegyeskar Pokstaller Lászlóval az élen és az újoncnak számító, egy éve működő Érsekújvári Művészeti Alapiskola Női Kamarakórusa (karnagy Ivana Kleinová). Karnagyaink figyelmébe csak annyit szeretnék ajánlani: állandósítani kell a kórusok legjobb formáját, és vezessük be a próbákon rövid kórusművek hallgatását, hogy a karnagyok mellett a kórustagok stílusérzéke is csiszolódjon. Aranykoszorús minősítést három kórus kapott. A három éve működő Vox Camerata kamarakórus Pápai Márta vezénylése mellett újra bizonyított. Szinte tradícióvá válik, hogy minden alkalommal jobb és jobb teljesítményt nyújtanak. Reméljük, hogy a közeljövőben semmi sem töri meg ezt a fölfelé ívelő pályát. A galántai Kodály Zoltán Daloskör Józsa Mónikával az élen megérdemelten került az elsők közé. Az aranykoszorús minősítés mellett hozzájuk jutott a KÓTA emlékplakettje is. Kívánjuk a kórusnak, hogy minél hamarabb idetaláljanak a da loskedvű galántai és környékbeli fiatalemberek, s feltöltve velük a férfikar hiányos sorait, még nagyobb lendülettel fejlődjenek. Az idei mezőnyből magasan kiemelkedett a komáromi Concordia Vegyeskar. Felejthetetlen volt a P. Philipps Ascendit Deus, és R. Thompson Alleluja című művének előadása, valamint az amatőr szintet túlhaladva, Kodály Zoltán Mátrai képek című művének tolmácsolása. A kórus művészetét hallgatván felmerült bennem egy régi Kodály Napok emléke. Akkor az abszolút győztes a párkányi női kamarakórus lett. A Concordia ezt nehezen viselte el. Az akkor szinte elkeseredett Concordiától mindnyájan példát vehetünk. A csalódottságot fölváltotta a még nagyobb akarat, a szívós munka, pályája azóta állandóan fölfelé ívelt, s a IX. Kodály Napokon túlhaladva minden eddigi művészi teljesítményét, megismételte a VIII. Kodály Napokon elért sikerét: aranykoszorús minősítés a zsűri dicséretével, a zsűri különdíja a Kodálymű legjobb tolmácsolásáért s ebben az évben az ezzel járó Együttélés Politikai Mozgalom díja lett jutalmuk. A minősítési versenyt, amint már az Üj Szó hasábjain hírül adtuk, számos kísérő műsor egészítette ki. Pénteken a győri Bartók Béla Megyei Művelődési Központ néprajzi kiállításának megnyitójával kezdődött a sor. Este Pozsonyban, a ferencesek templomában, a debreceni Kodály Kórus és a németországi Ludwigsfeldei Vegyeskar előadásában gyönyörködhettünk. A deákiaknak a fllleki, a salgótarjáni, tornaijai és a marosvásárhelyi kórusok szereztek felejthetetlen élményeket. A hazai kórusoknak köszönhetően szombat este újra felélénkültek a környező falvak, községek templomai, kultúrházai, Galántán pedig a hazai Kodály Zoltán Daloskor mellett a vendégkórusok mutatkoztak be. Köztük a már említett, hangulatos német kórus (karnagy Rainer Keck), a marosvásárhelyi Cantemus, Birtalan József karnagy vezetése mellett, mely csodálatos népviselete mellett, kiváló hanganyagával, kórushangzásával és stílusérzékével kápráztatta el a közönséget. Méltó folytatást biztosított az őket követő pozsonyi Echo Ifjúsági Kórus (karnagy Ondrej Šaray), amelynek művészetét külföldi vendégeink is megcsodálták. A műsort a debreceni hivatásos Kodály Kórus zárta Kamp Salamon vezényletével. A késői óra ellenére - jóval esti 10 óra után kerültek sorra - a közönség nehezen engedte le őket a színpadról. A IX. Kodály Napokat vasárnap megtisztelte jelenlétével Kodály Zoltánné Péczely Sarolta, valamint a Kodály szeminárium főelőadója, Kodály tanára, munkatársa és barátja, dr. Nádasi Alfonz bencés atya. A délutáni koszorúzási ünnepélyt háromórás gálahangverseny követte, amelyen a már eddig hallott kórusokon kívül tapsolhattunk a 8. Csengő Énekszó abszolút győztesének, a peredi Pitypang gyermekkórusnak (karnagy Jónás Katalin) és a 20. születésnapját ünneplő Zora galántai szlovák vegyeskarnak (karnagy Viliam Karmaiin). A gálát a galántai és Galánta környéki kórusok nyitották, s záróakkordként három művet énekeltek a versenyző kórusok és a debreceniek. A monumentális Forr a világ című Kodály-mű Birtalan József keze alatt teljes méltóságában szólt hozzánk, jelezve: lezárultak a IX. Kodály Napok, viszontlátásra, 1996ban, a jubiláló, X. Kodály Napokon. Dr. DUKA ZÓLYOMI EMESE MAGYAR-SZLOVÁK KAPCSOLATOK ÖSSZEHANGOLNI A KUTATÁSOKAT A közelmúltban Békéscsabán, a város újjáépítésének 275. évfordulója alkalmából a nemrég alapított Szlovák Kutatóintézet nemzetközi szimpoziont szervezett. A tudományos tanácskozás iránti érdeklődést mutatja, hogy mintegy száz érdeklődő gyűlt egybe Magyarországról, Szlovákiából, a Vajdaságból és Erdélyből. A másfél nap alatt harminchárom előadás hangzott el. Tematikai sokrétűségük ellenére lényegében három nagy problémakört öleltek fel. A bevezető előadások témája természetesen az alföldi szlovák települések kialakulása, fejlődése, kulturális élete volt. Anna Divičánová és Szabó Ferenc Békéscsaba etnikai fejlődését, a szlovákság szerepét mutatta be; a városban élt néhány szlovák személyiség munkásságát Király Péter és A. Mafovčík vázolta fel. Békéscsaba fontos szerepet töltött be az alföldi szlovákság életében mint kulturális központ (M. Ziláková ennek bizonyítására több példát is felhozott), de jórészt innen rajzottak ki azok a telepesek is, akik a Bánátban alapítottak újabb szlovák falvakat. A trianoni döntéssel az Alföld déli része Romániához, illetve a Szerbhorvát Királysághoz került; ez a változás mélyen érintette az ott élő szlovákságot is, hiszen megnehezült a kapcsolattartás egymással és az anyaországgal, a második világháború után pedig csaknem lehetetlenné vált. Az előadók közül többen - így az újvidéki 5. Celovský és M. Harpáň, de részben a temesvári P. Rozkoš is - felhívták a figyelmet arra, milyen sajátos kultúra alakult ki e soknemzetiségű régióban, s mennyire fontos volna újraéleszteni ezeket a hagyományokat. A második nagy témakörbe a magyarországi szlovákokkal foglalkozó előadások sorolhatók; a néprajzi (O. Krupa, M. Benía, P. Slavkovský) és a dialektológiai (/. Ripka) előadások mellett elhangzottak olyanok is, melyek a szlovákság jelenlegi gondjait taglalták. Köztudott, hogy a magyarországi szlovák fiatalok nagy része ősei anyanyelvét második nyelvként az iskolában sajátítja el. Motiválásuk szempontjából meghatározó lehet a megfelelő nyelvoktató módszerek kidolgozása, illetve a jövendő pedagógusok felkészítése. Mária Fazekasová ezzel kapcsolatban azt mutatta be, hogyan aknázhatók ki a gyermekdalok és -mondókák a nyelvtanításban. Katarína Maruzsová-Sebová pedig arról számolt be, hogy a szlovák szakos tanárjelöltek esetében szakválasztáskor a sajátos nemzetiségi szempontok nem játszanak szerepet, tehát ezt a tényt figyelembe kellene venni a magyarországi szlovák tanár- és tanítóképzés stratégiájának kialakításakor. Egy kisebbség életképességét nemcsak az iskola határozza meg, hanem az is, milyen képviseletet tud kialakítani az egyes intézményekben. Radó Péter számos adattal támasztotta alá, hogy a szlovákok is lakta 80 magyarországi községben az önkormányzati választások után nőtt a szlovák származású képviselők aránya. Az előadók közül többen érintették a magyarországi nemzetiségi statisztikák kérdését, főleg azt emelve ki, hogy a számadatokban olykor nagyságrendbeli eltérések mutatkoznak - a vizsgálatok során érvényesített szempontoktól (például nemzetiség, anyanyelv, beszélt nyelv, származás) függően. A statisztikai adatok elemzésekor óhataüanul felmerül az asszimiláció problémája. Ezzel kapcsolatban két előadást kell kiemelnünk. Szarka László a magyarországi szlovákok asszimilációjáról szólva hangsúlyozta, hogy az alapvető kérdés a budapesti szlovákság beolvadása volt. A fővárosban a legtöbb szlovák a dualizmus korában telepedett le (kb. 150 ezer), mintegy 95 százalékuk rendkívül alacsony bérért dolgozott, nyomorgó napszámos és munkás volt; számukra a nemzetiségi hovatartozásnál sokkal fontosabb kérdésként jelentkezett életkörülményeik esetleges javulása. Egy másik történész, a Kassáról érkezett Stefan Sutaj előadásából a hallgató azt a megállapítást szűrhette le, hogy a magyarországi szlovákság asszimilációját meggyorsította a lakosságcsere, illetve az a tény, hogy a (cseh)szlovák kommunista vezetők a nemzetiségi kérdést az egyes országok belügyének tekintették, s így érdemben nem is foglalkoztak a külföldön élő szlovákok helyzetével. Az áttelepítés, pontosabban a Dél-Szlovákiába került szlovákok problémája volt Magdaléna Paríková előadásának témája A legtöbb előadás az egyes nemzetiségek közötti, vagyis az interetnikus kapcsolatokat, azok kutatását érintette. E téma néprajzi, művelődéstörténeti és nyelvészeti vonatkozásait többek között Ján Botík, Kornélia Jakubíková, Pócs Éva, Szilágyi Miklós, Käfer István és e sorok írója vizsgálta Demeter Zayzon Mária a szlovák és a német nemzetiség körében végzett kutatásai alapján a nemzetiségszociológiai kutatások néhány módszertani kérdését elemezte. A szlovák-magyar kisebbségi összevető kutatások lehetőségeiről Vladimír Paukovič beszélt. Megállapította, hogy a szlovákiai magyar és a magyarországi szlovák kisebbség történelme és jelenlegi helyzete olyannyira eltérő, hogy a kutatáshoz nehéz megfelelő kapcsolódási pontokat találni. A magyarországi szlovákokéhoz hasonló helyzetben a szlovákiai ruszinok vannak, mivel mindkét etnikum esetében az asszimiláció etnokulturális okokra vezethető vissza A magyar-szlovák viszony egy sajátos „szeletét" vizsgálta Palányi Imre, ki arra próbált választ adni, hogyan látják a szlovákokat a dél-dunántúli főiskolások. Ezek a fiatalok a szlovákokról csak a tömegtájékoztató esziközök révén szereznek információkat, ennek ellenére a szlovákságról bennük alapjában véve pozitív kép éL A konferencia több résztvevője is felvetette a kutatások összehangolásának szükségességét, sőt konkrét témajavaslatok is elhangzottak. Reméljük, e tervek megvalósulnak, s az intézet szervezésében több, hasonló jellegű tanácskozásra is sor kerül majd. SZABÓMIHALY GIZELLA ANTIK KIÁLLÍTÁS A pozsonyi Régészeti Múzeum még tavaly novemberben nyitotta meg állandó régészeti kiállítását új épületének (Zižka u.) alagsorában, melyet antik (római kori) gyűjteményéből rendezett. Nyilván az a cél vezérelte a kiállítás létrehozóit, hogy végre a hazai közönség is betekintést nyerhessen a múzeum féltve őrzött leletanyagába, nem is beszélve a városba látogató mind nagyobb számú külföldi érdeklődőről. A kiállítás előkészítését dr. M. Pichlerová régész vállalta, akinek nagy érdeme a környék római kori leletanyagának szakszerű feltárása és közkinccsé tétele. Pozsony városában az első római kiállítást 1954-ben még Vojtech Ondrouch professzor rendezte, ezt azonban 1957-ben megszüntették. A mostani antik kiállítást jól szolgálja az alagsor boltíves romantikus környezete, ahol a leletek legnagyobb részét nagyméretű üvegtárlókban helyezték el. A felvonultatott emlékanyag jó betekintést nyújt mind Pannónia provincia társadalmának mindennapjaiba, mind a birodalom egykori határain (limes) kívül élő, főleg germán eredető lakosság életébe, a rómaiakkal folytatott élénk kereskedelmébe. A leletanyag egy jelentős része az antik Gerulatából (ma Pozsony-Oroszvár) származik, de megtalálhatók itt többek között Dévény és Stupava római kori leletei is. E kor fejlett kultúráját jelzik a tárlókban látható különféle használati tárgyak, többek között ékszerek, üveg- és agyagedények, vörösmázas, díszített terra sigilláták, mécsesek, az egyes római uralkodók pénzei. Ezeket a kisebb leleteket jól egészítik ki a nagyobb méretű kőszobrászati emlékek. Ez az állandó római kiállítás különösen nagyértékűnek mondható manapság, hiszen tudjuk, hogy Szlovákia fővárosa nemrégiben a vár szerepének megváltozása folytán nélkülözni kénytelen az ott létesült reprezentatív régészeti kiállítást, amely tulajdonképpen felölelte Szlovákia egész őskorát a korai középkorig. Az antik kiállítás természetesen nem helyettesítheti a régit. Az újnak a látogatói viszont ma már mindenképpen elvárhatják, hogy a tömör kísérőszövegek legalább három nyelven legyenek feltüntetve. S egy ilyen szép, értékes kiállítás - úgy vélem - már megérdemelne egy valamirevaló, pontos útbaigazítást, összefoglaló katalógust TRUGLYSÁNDOR KÖZLEMÉNY A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség - a Csemadok tertlleti választmányai pályázatot hirdetnek a terilleti választmányok titkári tisztségeinek betöltésére. Részletes tájékoztatást a feltételekről a Csemadok OV Titkárságain az alábbi címeken nyújtanak: Pozsony-város Pozsony, Nám. 1. mája 10-12 Pozsony-vidék tel.: 07/364440; 07/321147 Galánta Csl. armády 638, tel.:0707/2396 Dunaszerdahely Obchodná 1191, tel.: 0709/22478 Komárom Nám. 1. mája 3, tel.: 0819/4157 Érsekújvár Petőfiho u. 6, tel.: 0817/22349 Nyitra Pri synagóge 2, tel.: 087/22543 Léva Dopravná 14, tel.: 0813/26061 Nagykürtös Nemocničná 4, tel.: 0854/22851 Losonc Filakovská 10, tel.: 0863/26523 Rimaszombat Tomaáíkova 20, tel.: 0866/23112 Rozsnyó Čučmíanska 14, tel.: 0842/23187 Kassa-város Kováčska 38, tel.: 095/6221313 Kassa járás Szepsi, Fő u. 81, tel.: 0943/3602 Tőketerebesi járás Királyhelmec, Kossuth u. 18, tel.: 0949/21375.