Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-12 / 135. szám, szombat

Az oldalt szerkesztette: GÖRFÖL ZSUZSA 1993. JÚNIUS 12. EXKLUZÍV HÖLGYKLUB ERDEKESSEG MÉREGDRÁGA HOLTTEST LENIN VÁLTOZATLANUL A MAUZÓLEUMBAN VAN Még létezett a Szovjetunió, amikor felvetődött: itt az ideje, hogy teljesítsék az faalapító nejének, Nagyezsda Krupsziiftmk Sztálin által elutasított kérését: Ltnt ki kell venni a mauzóleumból, és Szentpétervárott (akkor még Leningrád rtj anyja mellé kell eltemetni. Voltak, alik nem emberiességi, hanem politikai okokból szerették volna eltávolítani üvegIpsójából a bálványt, s akadtak olyaMh, akik tisztán gazdasági szempontból tartották helytelennek a szocialista félisten pompázatos őrzését a mauzóleumul Mivel az országnak van mostanság ííég gondja-baja, nem nagyon foglalkoztak ezzel a problémával, inkább csak olyankor vetődik fel, amikor valaki újra merényletet kísérel meg a holttest ellen. Erre pedig az utóbbi időben elég gyakran rt példa, bár a siker kizárt. A holttest ugyanis golyó- és bombabiztos üveg alatt nyugszik, így megmosolyogtatóak az olyan próbálkozások, mint amilyen most alavasszal is volt: egy 22 éves férfi 2 kilós ótasóllyal próbálta betörni az üveget, leltél azzal indokolta, hogy Lenin beísaplaazembereket, s ezért nem szabad Kbálványozni. Mondhat bárki bármit, ettől függetlenül Leninnek egy ideig társbérlője is volt, Sztálin személyében. Ez a felvétel 1953-ban a generalisszimusz temetésén készült Oroszország fővárosában, Moszkva szívében változatlanul ott magasodik a mauzóleum, s válogatott legények őrzik Lenin biztonságát, állnak diszőrséget a tiszteletére. A látogatók sora sem lett rövidebb: hétfő és péntek kivételéel 10-től 13 óráig türelmesen álldogálnak szélben-esőben, hogy egy pillantást vethessenek a múmiára. Nemcsak kíváncsi külföldi és honi turisták, hanem a forradalom atyjának elszánt tisztelői is. A Kreml Ezred tényleges sorkatonai szolgálatot teljesítő, de különlegesen kiképzett, 175-182 magas válogatott legényei állnak díszőrséget a még mindig 1. számú őrhelynek nevezett mauzóleumnál. Kapujában óránként váltják egymást, töltetlen karabéllyal a vállukon, meghatározott másodpercben indulnak el a Szpasszkij-toronytól, hogy meghatározott számú és sebességű lépés után pontosan akkor érkezzenek az őrhelyre, amikor a toronyóra egészet üt. A kiskatonáknak pokolian nehéz ez a szolgálat: egy órát szobormereven állni embertelenül nehéz. S hiába a rengeteg gyakorlás, előfordul, hogy a katona szédülni kezd, rosszul lesz. Ennek ellenére - például - Kamcsatkán vagy a tajgában szolgáló társaik rettenetesen irigylik őket, hiszen minden 25 őrszolgálat után eltávozást, minden 100 nap után 10 nap szabadságot kapnak. Napi fejadagjukon felül naponta 3 darab édes kekszet, 4 darab kockacukrot és 3 deka kolbászt oszt ki nekik az ezredparancsnok a tartalékból. Ha pedig letepernek egy-egy megszállott merénylőt, jön a plusz jutalom - több kolbász, de inkább több szabadság formájában. A hadseregnek olcsóbb, ha a „gyereket" a család eteti. A mauzóleum immáron pénzt is keres. Ugyan változatlanul nincs belépti díj, a látogatóknak egy pillanatra sem szabad megállniuk, nem használhatnak fényképezőgépet vagy kamerát, viszont az utóbbi időben külföldi filmeseknek jó pénzért többször engedélyezték a nagy vezér földi maradványainak megörökítését. Ez a pénz, persze, távolról sem elég a bebalzsamozott hulla állagának megőrzésére, ennek költségeit az államkassza állja - mivelhogy pártkassza már nincs. A föld alatt, a ,,dísztermen" túl vannak az irodahelyiségek, a laboratóriumok, ahonnan a mauzóleum védelmét biztosítják, ahol a „karbantartást" végzik. Innen szabályozzák a hőmérsékletet, a páratartalmat. Hivatalnokok, katonák, vegyészek, műszerészek százai vannak itt alkalmazásban szép fizetésekért. Merthogy egy levitézlett félisten koporsóját sem őrzik ingyen... (g-l) Hanna Suchocka Új női tömörülést akar létrehozni Hanna Suchocka immár csak megbízott lengyel kormányfő. Európa vezető asszonyainak klubja lenne a neve, alakuló ülését pedig június 26-ára hívta össze Krakkóba. Meghívót kapott többek között Margaret Thatcher volt brit kormányfő, Rita Süssmuth, a német parlament elnöke, Vigdis Finnbogadottir, Izland államfője, Catherine Lalumiére, az Európa Tanács elnöke - hogy csak a legjobban csengő neveket említsük. Egyelőre csak hölgyek lennének a klub tagjai, de a későbbiekben - nyilatkozta Suchocka asszony - a férfiakat sem tartanák távol az exkluzív klubtól, melynek célja a nők befolyásának kiterjesztése. Csak egy gond van: a meghívók szétküldése óta eltelt rövid idő alatt Hanna Suchocka kormánya megbukott. Lehet, ez nem akadálya a klubalapításnak, ellenkezőleg, így több ideje marad a tiszteletet parancsoló cél elérésére. Meg aztán feltételezhető, hogy ha két hót múlva mégiscsak megalakul a klub, mint kezdeményezőt, őt választják elnökké. S legalább lesz egy hely, ahol elnökölhet, ha már a kabinet kibukott alóla... TEHÉNPÁSZTOR LETT A CSÁSZÁR UNOKÁJA Milyen unokáról álmodhatott Júda Oroszlánja? Michaelnek hívják, 43 éves, herceg. Önként lemondott az etióp trón visszaszerzéséről. Ugyanis nem másról van szó, mint Hailé Szelassziénak, Abesszínia négusának, Etiópia császárának, Afrika egykoron egyik leggazdagabb emberének unokájáról. Ugyanúgy, mint nagyatyja, akit 1974-ben a forradalmár tisztek űztek el, a bibliai Salamon király és Sába királynő leszármazottjának vallja magát. A Mengisztu Hailé Mariam által vezetett forradalom után az ifjú herceget is letartóztatták és 15 éven át börtönben tartották. Csak a marxista rezsim bukása után, vagyis 1991 májusában hagyhatta el az országot. Michael Nagy-Britanniába ment, s beiratkozott a Nantwichben működő mezőgazdasági iskolába. Jelenleg gyakorlati idejét tölti egy farmon mint cowboy, vagyis gulyáslegény. Közben arról álmodik, hogy lesz majd egy birtoka, ahol tejgazdaságot rendez be, hogy joghurtot, sajtot és fagylaltot gyárthasson. Politikával semmiképpen sem akar foglalkozni. Abban bízik, hogy a jelenlegi etióp rendszer, amely nagyon barátságosan viszonyul hozzá, ad majd neki egy darab földet Addisz Abeba közelében, ahol majd egyszerű farmerként keresheti meg kenyerét. DRÁGA ÉS SZOMORÚ Mint arról lapunkban már írtunk, Tokióban szerdán volt a nagy nap, a trónörökös, Naruhito herceg és szive választottjának esküvője. Ezt a képet nézve nyilvánvaló: Naruhito és az immár hercegnő Maszako sokkal vidámabban viseli a nyugati divat szerinti öltözéket, mint azt a sok kilogrammos díszruhát, amelybe a japán hagyománytisztelet kényszerítette őket az esküvői szertartás idejére. Akihito császár azt nyilatkozta, nagyon elégedett fia választásával. Neje, Micsiko, csak mosolygott. Ahogy illik... CLINTON NEHÉZ PERCEI így vélekednek uralkodójukról, II. Erzsébetről a brit alattvalók. A The Guardian című tekintélyes napilap álból az alkalomból készíttetett egy közvélemény kutatást. hogy a királynő június 2-án ünnepelte megkoronázásának 40. évfordulóját. Ez a kétszavas értékelés éppenséggel nem hízelgő, abritek mégis szeretik királynőjüket, úgy vélik, az elmúlt légy évtized alatt igazán jó munkát végzett. Csakhogy a pénz beszél..., s így a megkérdezettek fele úgy találja, a királyi családnak elegendő lenne a mai apanázs tele is. 14 százalék pedig egyenesen azt tartaná helyesnek, ha az államkasszából semmit sem kapnáé. Való igaz, az évi 50 millió font sterling szép kis smma. Ennyibe kerül ugyanis a királyi jacht, a repülőjepek, a királyi különvonat, az őt palota és a 700 atalmazolt meg az uralkodó család tagjainak folyósított apanázs. Az 1444 megkérdezett 60 százaléka egyetértett azzal a mind gyakrabban elhangzó véleménnyel, hogy a kililfW lehelne vidámabb is. Az egyébként hagyománytisztelö britek inkább egy karcsú, hétköznapi, amolyan skandináv típusú királynőt szeretnének, s nem olyat, aki majd mindig szomorú. De mitől lenne vidám II. Erzsébet? Talán attól, hogy a csatádban sorozatosan előforduló botrányok, válások, különélések miatt állandóan a szájára veszi a palotát aMvársajtó? Érkeztek azonban az elmúlt napokban jó hírek is I Buckingham-palotából. Május 30-án a különélő Éörökös pár, Károly és Diana hosszú idő után ismét fi jelentek meg a nyilvánosság előtt. A liverpooli laledrálisban ők képviselték 2500 háborús veterán előtt azuralkodó házat azon az istentiszteleten, melyet a szötetségeseknek az atlanti csatában aratott győzelme 50. évfordulója alkalmából tartottak. Saiíh, a rebellis yorki hercegnő, aki immáron kilenc nőnapja külön él férjétől, András hercegtől, június 2-án til kislányával együtt szabadságra érkezett a királyi aalád skóciai rezidenciájára. Érdemes megjegyezni, nogy „Fergie" megérkezése előtt Erzsébet visszautast! Londonba. Ebből azonban nem kell feltétlenül naragra következtetni, hiszen éppen 2-án voltak az évfordulós ünnepségek. Sokkal érdekesebb az a tény, iq András a hét végén ugyancsak Skóciába érkezett. Egyébként a fotósok az utóbbi időben többször is tasevégre kapták a hivatalosan különélő párt, amikor tft vacsoráztak. lián van remény arra, hogy a királynő mosolygósiti lesz? Pedig Colin Powell vezérkari főnök, aki még az elnök előtt mondta el beszédét, eleve védelmébe vette Clintont, határozottan kijelentette: Nem helyes, ha a hadsereg főparancsnokával szemben tiszteletlenül viselkednek amiatt, ami 23 éve történt. Csakhogy a vietnami szindróma még mindig elevenen él az amerikaiakban, egy egész generáció génjeibe itta magát végérvényesen, kitörölhetetlenül. Ami a veteránok emlékművénél történt, az semmi ahhoz képest, amit Harold N. Campbell, a légierő kétcsillagos tábornoka mondott Clinton címére Hollandiában három héttel ezelőtt. Egy ebéden 250 tiszt előtt „a katonai szolgálat alól kibúvó kriplinek", sőt marihuánát szívó kurvahajcsárnak" titulálta a hadsereg főparancsnokát. A hollandiai Soesterburgban levő légitámaszpont személyzetének bankettjén pedig ,,buziimádónak" nevezte az elnököt, egyértelműen utalva rá, egyáltalán nem ért egyet azzal, hogy a hadseregben tolerálják a homoszexualitást. Nem volt könnyű győzelem - többek között éppen Vietnam miatt A tisztek nem bírálhatják az elnököt, a katonai büntetőjog értelmében a főparancsnok sértegetéséért a katonai törvényszék előtt kell felelni. Campbell tábornokra tehát rövidesen nehéz pillanatok várnak. De az elnöknek sem lesz könnyű, hiába bizonygatta a szóvivője, hogy ,,nagyon jó a viszonya a hadsereghez". A vietnami veteránok erre is csak azt mondanák: hazugság. Bili Clinton jót akart és ráfázott. A háború áldozatai napjának ünnepén az amerikai elnökök közül elsőként ellátogatott a vietnami veteránok emlékművéhez, ahol beszédet is mondott. Nem volt sikere. Nem a beszédben volt a hiba, hanem az elnök múltjában, amely meglehetősen sok gondot okozott neki már a választási kampány során is. Az Egyesült Államokban nagyon sokan még mindig nem tudják neki megbocsátani, hogy egyetemistaként kivonta magát a vietnemi szolgálat alól. Ezt különösen a veteránok egy része nem tudja elfelejteni, így aközben, hogy beszédét mondta, hátat fordítottak neki. Ez még az elutasítás szolidabb formája volt, sokkal kellemetlenebb volt az elnök számára, amikor közbekiabáltak és hazugnak nevezték őt. Teljes uralkodói díszben