Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-12 / 108. szám, szerda

1993. MÁJUS 12. iÚJSZÔM KALEIDOSZKÓP ÉRZÉKENY JELZŐRENDSZER MEGKEZDTE MUNKÁJÁT A PRÁGAI ÉRTÉKPAPÍRTŐZSDE Április elsejétől minden kedden megnyílnak az érdeklődők előtt a prágai Értékpapírtőzsde kapui. Több mint öt évtized telt el azóta, hogy a Moldva parti fővárosban megszüntették ezt a piacgazdasághoz oly szorosan hozzátartozó intézményt, melyet sem a második világháború éveiben- sem pedig a központi irányítású egypárturalmi rendszer hosszú évtizedeiben nem tartottak szükségesnek. A tőzsdére a vasfüggönyön innen úgy tekintettek, mint a kapitalista spekuláció átkos fellegvárára. A 120 millió cseh korona alaptőkével induló prágai tőzsdén az értékpapír-kereskedelemben jelenleg kizárólag annak 53 tagja, illetve az általuk megbízott tőzsdeügynökök vehetnek részt közvetlenül. A tőzsdetagok közt találhatók a legnagyobb cseh pénzintézetek képviselői, de rajtuk kívül négy szlovák pénzintézet, az Általános Hitelbank, a Befektetési és Fejlesztési Bank, a Mezőgazdasági Bank és a Szlovák Állami Takarékpénztár képviselői is a tagok közt vannak. A tőzsde megnyitását az alkalmazottak és a makierek — a tőzsdeügynökök, alkuszok — alapos szakmai felkészítése előzte meg. Mint azt Petr Vyroubal, a Prágai Értékpapírtőzsde jogi és információs osztályának vezetője érdeklődé-semre elmondta, Nagy-Britanniában, Japánban és az Amerikai Egyesült Államokban szervezték meg a prágai tőzsde törzsállományának szakmai felkészítését. Természetesen tanulmányozták a varsói és a budapesti értékpapírtőzsde tapasztalatait is. — Furcsán hangzik talán — jegyezte meg Petr Vyroubal —, de számunkra a budapesti értékpapírtőzsde negatív tapasztalatai voltak a legtanulságosabbak. Kezdetben a prágai tőzsde csupán hét, s nem is különösen kiváló értékpapírfajtával kereskedik, ezek nem tartoznak a jegyzett értékpapírkínálathoz, amelyek értékét, minőségét a tőzsde garantálná. Gazdasági szakértők rámutatnak arra, hogy amíg nem tud a prágai tőzsde igazi értékes részvényeket s kötvényeket áruba bocsátani, addig nem képzelhető el, hogy betöltse a fejlett országok tözsdeintézményeinek szerepét. Addig nem válhat azzá a viszonylag egyszerű csatornává, amelyen keresztül a kevésbé jövedelmező vállalatokból és ágazatokból a tőke átáramlik a nagyobb hasznot ígérő vállalatokba és ágazatokba. A Prágai Értékpapírtőzsde vezetői azonban derűlátóak, mivel már a megnyitás előtt nagy érdeklődést tanúsítottak a tőzsde iránt a tehetős és számításba jövő befektetők. Az igazi tőzsdeüzletelésre szerintük már néhány hét múlva sor kerül, amikor a Cseh Köztársaságban több millióan tulajdonosaivá válnak a vagyonjegyes privatizáció első szakaszában szerzett részvényeknek. Az értékpapír-kereskedelem iránti érdeklődés növekedésére a tőzsde úgy kíván reagálni, hogy az ügyfelek előtt hetente kétszer nyitja majd meg kapuit. Mivel április 22-én Csehországban hatályba lépett a csődtörvény, azzal is kell számolni, hogy számos privatizált vállalat részvényeinek értéke egyik napról a másikra csökken, vagy emelkedik. A tőzsdén felszínre jutó árfolyam mindenesetre érzékeny jelzés lesz nemcsak az értékpapírtulajdonosok, de az egész gazdasági élet számára. Az értékpapír-kereskedelemben önállóan kíván részt venni a tőzsde egyik alapító tagja, a Cseh Takarékpénztár. Az értékpapír-igénylés, vétel és eladás nyilvántartására már létre is hozta saját számítógépes rendszerét, amelyre jelenleg közel 100 takarékpénztári fiókügynökség kapcsolódik. Március végén Prágában létrehozták a gyémánt-tőzsdét is, amelynek egyik küldetése a szervezők szerint az, hogy kiiktassa a gyémántkereskedelemből az üzéreket. A prágai gyémánt-tőzsdén a drágakő-tulajdonosok, a tőzsdetagok közvetítésével egy százalék közvetítői díj fejében bonyolíthatják le üzletüket. SOMOGYI MÁTYÁS ERKÖLCSI KÖTELESSÉGÜNK VISSZAKÉRNI Bizonyára sokan felkapták a fejüket, mikor a Szlovák Rádió magyar adásában Bauer Edit, az Együttélés parlamenti képviselője felhívással fordult a hallgatókhoz, hogy akik tudnak olyan vagyonról, tulajdonról (telek, épület stb.), amely valamelyik csehszlovákiai magyar kulturális egyesületé volt az első köztársaság idején, s azt a háború után elkobozták, küldjék be az erre vonatkozó adatokat az Együttélés pozsonyi irodájába. A képviselőnő a rádióadásban a SZEMKÉ-t, a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Irodalmi és Művészeti Társaságot és a Pedagógus Házat hozta föl példának a számtalan kulturális ós érdekvédelmi szervezet és egyesület közül, melyek 1918 és 1938 között Csehszlovákiában működtek. Közülük a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület volt a legjelentősebb. A SZEMKE a mai Csemadok megfelelőjeként működött 1928 és 1938 között. Szervezte a magyarság kulturális és szellemi életét, felvilágosító előadásokat, tanfolyamokat rendezett, melyeken a tagság hasznos gyakorlati tudnivalókat sajátíthatott el. 1938-ban 182 helyi szervezete és mintegy 10 ezer tagja volt. A Csehszlovákiai Magyar Irodalmi és Művészeti Társaság (népszerű nevén Masaryk Akadémia) a harmincas évek első felében jött létre, hogy tömörítse a csehszlovákiai magyar írókat, tudományos dolgozókat, művészeket. Megalakulását az az egymillió koronás alapítvány tette lehetővé, amelyet 1930 szeptemberében T. G. Masaryk köztársasági elnök adományozott a csehszlovákiai magyarság kulturális céljaira. Központja Pozsonyban volt, itt állt a székháza, melyet az alapítvány terhére bankhitelekből vettek meg. Tevékenységét belső ellentétek és külső befolyások egyaránt gyengítették, így a társaság néhány év után anyagilag és erkölcsileg is csődbe jutott. A Pedagógus Ház szintén Pozsonyban működött, mint a magyar pedagógusok otthona, de az épületben egyben iskola is volt. Tulajdonképpen a Szlovenszkói Általános Tanítóegyesületnek köszönhetően jött létre. Az épületet a szervezet közadakozásból, a pedagógusok adományaiból vásárolta meg. A Pedagógus Házat, ugyanúgy, mint a Masaryk Akadémia Káptalan utcai székházát s még számos magyar ós német kulturális és egyéb egyesület tulajdonát, 1945-ben kobozták el az SZNT május 25-én hozott 51. számú törvényének 1. és 2. paragrafusa értelmében. Bauer Edit a parlament legutóbbi ülésén beterjesztett egy határozati javaslatot, amely kimondaná a nemzetiségi szervezetektől elkobzott javak visszaadását, de az (amint várható volt) süket fülekre talált. Felkerestük a képviselőnőt, hogy megkérdezzük, mi indította őt e javaslat megtételére: — Akkor, amikor a Matica slovenská vagyonának visszaadásáról szóló törvényt elfogadtuk, az egyik ruszin kolléganő javasolta, hogy a parlament fogadjon el egy olyan törvényjavaslatot, amely lehetővé tenné más kulturális szervezetek vagyonának visszaadását is. Egy konkrét esetet említett, az eperjesi Orosz Klub Házát, amely közadakozásból épült fel és 1948 után kobozták el. Tekintettel arra, hogy ez az egész restitúciós folyamat csak 1948. február 25-ig megy vissza, én azt a módosító indítványt adtam be, hogy mivel a többi nemzetiségi kulturális szervezetek vagyonát ennél korábban kobozták el (a magyarokét, németekét 1945-48 között, a zsidókét 1939-45 között), a törvény vonatkozzék az összes nemzetiségi szervezetektől elkobzott vagyonra, és ne csak egy bizonyos vagyonra, ahogy azt Danielová kolléganő javasolta. • Mire alapozta ezt az indítványát? — A Maticáról szóló törvény egy dologban túlment az eddigi jogrenden, nevezetesen abban, hogy jogi személynek adja vissza a vagyonát, míg a restitúciós törvény csak fizikai személyekre vonatkozik. (Ez alól eddig csak a Vöröskereszt és néhány egyházi vagyon esetében tettek kivételt.) De ha a jogrendbe már bekerült egy ilyen precedens, akkor szerintem úgy jogos, ha nemcsak egy bizonyos jogi személyre vonatkozik ez a kivétel. A másik ok: föltehetően precedens lesz arra is, hogy a restitúció visszamegy 1948 februárja elé. Mégpedig azért, hogy visszaadják az egyházaktól elkobzott vagyon egy következő részét is. A kulturális miniszter a bizottság ülésén már jelezte, hogy készülőben van az erre vonatkozó törvény, mely 1939-ig tolná ki a restitúció határát. Erre alapozva javasoltam, hogy ezt az elvet érvényesítsék a nemzetiségi kulturális szervek vagyonának viszszaadásával kapcsolatban is. • A parlament elutasította a beterjesztett javaslatot. Van-e esély rá, hogy egy más alkalommal sikerül elfogadtatni? — Úgy gondolom, ha a parlament elé kerül az egyházi vagyon visszaadására vonatkozó törvény, teljes mértékben indokolt, hogy újra éljünk a beterjesztés lehetőségével. Különösen azokban az esetekben, ahol van jogutód. Ilyen például a SZEMKE esetében a Csemadok, amely legutóbbi közgyűlésén ezt deklarálta is. A Masaryk Akadémia jogutódjaként felléphetne esetleg a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság, a Pedagógus Házat visszaigényelhetné a pedagógusszövetség, tudtommal már tettek is ez irányban bizonyos lépéseket. Persze tudjuk, e beterjesztésnek akkor lesz több esélye, ha ez megegyezéses alapon az összes nemzetiség részéről közösen történik. Ez egy olyan esély, amit együtt kellene kihasználni a nemzetiségieknek. Hogy mennyire lesz sikeres vagy sikertelen, az nagyon sok mindentől függ. Könnyen lehet, hogy újból elutasítják. De történelmi mulasztás lenne nem megpróbálni. • Mik a legközelebbi tervei az üggyel kapcsolatban? — Először is pontosan tudnunk kell milyen vagyonról van szó. Ez időigényes és nem könnyű munka. Remélem, lesznek akik segítenek az adatok összegyűjtésében, aminek alapján a geodéziában, a telekkönyvi hivatalban megállapíthatjuk, mi maradt ezekből a vagyonokból, esetleg, hogy ki a jogutód. S aztán, ha ezt mind megállapítottuk, majd eldöntjük, hogyan tovább. A sikert nem lehet garantálni, sőt még a siker valószínűsége sem túl nagy, de akkor is van értelme. Már az is nagy haszon, ha összegyűjtjük ezeket az adatokat, legalább tudni fogjuk, mi mindene volt itt a magyarságnak 1945-ig. De ha nem is sikerül elfogadtatni a javaslatot, ettől függetlenül erkölcsi kötelességünk visszakérni, ami maradt, amit lehet. S. FORGON SZILVIA Prikler László felvétele EGY HÉT BRIGHTONBAN MAGÁNNYELVISKOLA KOMÁROMBAN Most, hogy végre „nyitottunk" Európára és az egész világra, s igyekszünk új kapcsolatokat teremteni nyugati partnerekkel, nekünk, negyveneseknek a nyelvismeret hiánya egyre kellemetlenebbé válik. Sürgős pótolnivalónk van tehát. Helyenként rugalmasan, másutt lassabban, de sokfelé beindult és egyre jobb színvonalon folyik most már az idegen nyelvek oktatása. így van ez például Komáromban is. Gyorsan felismerve a lehetőségeket és az ügy fontosságát, még 1990-ben megnyitotta „kapuit" Szlovákia legdélibb városában a magán nyelv- és sportiskola. A kapu szót idézőjelbe tettük, mert nem egy épületről van szó, melyre kitették a cégtáblát, hanem egy némileg rendhagyó iskoláról. Hogy miért, az Dick Róbertnek, az iskola alapítójának és vezetőjének szavaiból kiderül: — A hangsúly egyelőre az angol és a német nyelv oktatásán van, ezeket magyarul és szlovákul egyaránt tanítjuk. Amelyik iskolában kellő számú érdeklődő akad, nyitunk egy vagy több osztályt. Jelenleg a Komenský, a Határőr, az Eötvös és a Szabadság utcai iskolákban foglalkozunk több mint háromszáz diákkal. A Munka utcai alapiskolában is megkezdtük mindkét nyelv oktatását, még most áprilisban. A szülők és a gyerekek ugyanis türelmetlenek, ezért előkészítőt indítottunk az őszi tanévkezdésre. A tantermeket az illető iskoláktól béreljük a délutáni órákra, a bérleti díjat pedig a tanfelügyelőségnek fizetpk. Minden külső támogatás nélkül működünk. A szülők 180 koronát fizetnek havonta, mi ennek fejében tizenkétszer 60 perces tanórán oktatjuk a választott nyelvet. — Az önök megnevezése azonban nyelv- és sportiskola... — Igen, a nyelvoktatással párhuzamosan havi nyolc órás foglalkozáson a karate alapjaira is megtanítjuk a gyerekeket, egyes jóga-elemek beiktatásával. Ez a küzdősport kiválóan alkalmas arra, hogy megtanulják a helyes testtartást, légzést, hogy megőrizzék fizika és szellem i frissességüket. Elsősorban ez a célunk a tornatermi foglalkozásoknál, de a harmadik évfolyamban már lehetőség nyílik versenyszerűen is űzni ezt a sportot. Ez esetben, persze, keményebb az edzés is. Pár hete voltunk Siófokon egy nemzetközi tornán, nagyon jól szerepeltek a gyerekeink, a legjobb csapat voltunk. — Elégedett a gyerekek nyelvtudásának gyarapodásával is? — Azt hiszem, elégedett lehetek. Már a kis elsősöknél kezdjük az oktatást, természetesen még csak játékos formában. Itt a fő cél az érdeklődés felkeltése, hisz ilyenkor még legfontosabb az anyanyelv minél tökéletesebb elsajátítása. Meglepően fogékonyak a gyerekek minden újra. Három éve, amikor kezdtünk az Eötvös utcai iskolában, diákjaink négy hónap után már félórás önálló műsort adtak a tanult nyelven. Keressük a legmegfelelőbb és leghatékonyabb oktatási módszert, a tanítók nem osztályoznak, hanem az elért eredményt és az igyekezetet, szorgalmat értékelik. Félévente bizonyítványt osztunk, ilyenkor a gyerekek egyórás műsorral adnak számot nyelvtudásukról. — Ha oktatásról folyik a szó, többnyire felmerül a tankönyvek beszerzésének a kérdése is. — Mi javasoljuk, a szülő pedig megvásárolja a tankönyvet, amelyet mi segédeszköznek tekintünk csupán. A témakört az oktató választja meg a tankönyvi sorrendtől függetlenül, s azzal foglalkozik egy hétig. Már a múltban is tapasztalhattuk, hogy túlságosan teoretikusan oktatták a nyelveket. Az egyik osztályunkba például egy hetedikes, új fiú érkezett. Régebbtől tanult angolul, mint a többiek, a nyelvtani részt kitűnően tudta, mégis, mikor a tanító megkérte angolul, hogy kapcsolja fel a villanyt, nem értette, a kisebbek súgtak neki. Az iskola vezetője fontosnak tartja, hogy a tanulók olyan partnerekkel teremtsenek kapcsolatot, akiknek az illető nyelv az anyanyelve. Február végén 160 gyerekkel egyhetes angliai utazáson vettek részt, melyre más iskolából is jelentkezhettek. Az úticél Brighton volt. A gyerekek a világ minden táján könnyen barátkoznak, Brightonban is sok új barátság szövődött, a komáromiak számos levelezőpartnert szereztek maguknak. — Gyerekeinknek nagy lökést adott az út — mondja Dick Róbert. —Mindjárt hazaérkezésünk után olyan visszajelzést kaptunk oktatóinktól, hogy egykettőre kiderült, tanítványaink közül kik voltak velünk Angliában. Ezekután kötelességünknek tartjuk, hogy németszakosainkat is elvigyük Németországba. A komáromi magán nyelv- és sportiskola sikeres működésének híre eljutott más városokba is. Például már van kirendeltségünk Szencen, ahol három alapiskola hét osztálynyi diákját tanítják. Igény szerint másutt is szívesen megszervezik a nyelvtanítást. Működésüket a gimnáziumokra is ki szeretnék terjeszteni, azonkívül felnőtt nyelvoktatási is terveznek. A legnagyobb gond egy állandó saját iroda hiánya, ahonnan zavartalanul irányíthatnák munkájukat. Remélhetőleg a város vezetősége segítségükre siet ebben. STRECSKÓ RUDOLF