Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-27 / 121. szám, csütörtök

1993. MÁJUS 24. ÚJ szói HAZAI KÖRKÉP 1280 ORSZÁGOS KONFERENCIÁRA KÉSZÜLNEK ÚJ NÉV, ÚJ POLITIKA Pénteken, május 28-án Pozsonyban a Művelődési és Pihenő Parkban tartja országos konferenciáját a Szlovákiai Földműves-szövetkezeti Szövetség. A tanácskozás minden bizonnyal vízválasztó lesz a szervezet életében. František Mandától, a szövetség központjának szervezési előkészületekkel megbízott osztályvezetőjétől a konferencia tervezett programjáról és célkitűzéseiről érdeklődtünk. -A szövetség konferenciájára mintegy 300 ezer szövetkezeti tag képviseletében több mint 900 küldöttet, rajtuk kívül mintegy másfél száz vendéget várunk. Többek között meghívtuk a kormányfőt és az SZK Nemzeti Tanácsának elnökét is, hogy közvetlenül a tanácskozáson hallgassák meg, hogyan értékelik az érintettek a hazai mezőgazdaság kritikus helyzetét. Természetesen a szövetség saját munkáját is értékelni fogja, hiszen az 1990-ben Olomoucban megtartott legutóbbi konferencia óta eltelt időszakban végzett munkáért sincs miért szégyenkeznünk. Az értékelések mellett a tanácskozás tevékenységünk új irányvonalát is meghatározza majd. Az elképzelések szerint - természetesen ez még a küldöttek jóváhagyására vár - a szövetség kifejezetten gazdasági, érdekvédelmi szervezetté alakulna, amely a mezőgazdasági szövetkezetek és agrárvállalkozások érdekeit képviselné az állami szervekkel és egyéb szervezetekkel szemben Tevékenységi körünkből kimarad a szociális politika gyakorlati megvalósítása, ez a továbbiakban a tagszervezetekre, a szövetkezetekre hárul. Javaslat van a szövetség nevének megváltoztatására is, ha a küldöttek elfogadják, ezentúl Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége néven szeretnénk képviselni az érdekeiket. Ennek alapján a szövetség tagjai az átalakult mezőgazdasági szövetkezetek és agrárvállalkozások lesznek, mint bejegyzett jogi személyek. Magángazdálkodók, csak szervezett formában, tehát tagszervezetük révén úgyszintén jogi személy formájában lehetnek tagjai szövetségünknek. A konferencián valószínűleg a jelenlegi válságos helyzettel kapcsolatos kemény hangnemben megfogalmazott vélemények is elhangzanak majd. Ennek ellenére bízunk abban, hogy a tanácskozás zökkenőmentesen lezajlik. S abban is, hogy a jóváhagyott változtatások szellemében megújult formában végezheti majd a szövetség az érdekvédelmi munkát. (T. SZILVÁSSY) ÍGÉRET már van Négy szomszédos járás tanügyi igazgatója járt tegnap délelőtt a fővárosban, a Köztársasági Elnöki Hivatalban, hogy Ján Findra kancellárral, a hivatal vezetőjével megbeszéljék negyvenkét további társukkal együtt hozott döntésüket: szeretnék, ha a köztársasági elnök - lehetőleg még az iskolaév befejezéséig - fogadja őket. A Dunaszerdahelyi járásból Hecht Anna, a Galántaiból Marián Šperka, a Nyitraiból Jozef Sokol képviselő, a pozsonyi Vlll-as hivatalból pedig Ivan Radošinský jelent meg az Elnöki Hivatalban, hogy tolmácsolják kollégáik kérelmét. Mint elmondták, szeretnék az elnök úrnak személyesen elmondani nemcsak gondjaikat, hiszen abból van rengeteg, hanem eredményeiket is. Ahhoz nemkülönben kérnék a támogatását, hogy a fiatal ország mellett őszintén elkötelezett pedagógusok megbecsülését ne kizárólag az oktatási tárcán belül, a szakmai behatároltság korlátai közé szorítva adja meg a hivatalosság, hanem fogadtassa el az egész társadalommal - elnöki kompetenciáival összhangban - a pedagógusok, az iskolaügy kiemelkedő, és pótolhatatlan társadalmi szerepét, segítsen viszszaállítani a tudás igazi értékét. Szóba került a tanügyi hivatalok leépítésének kérdése is, erről a hivatalok igazgatóinak javaslataik vannak. Sürgetik a gyakoribb párbeszédet nemcsak a tárcával, hanem a társadalmat képviselő magas rangú tisztviselőkkel, illetve hivatalokkal is. A tanügy négytagú előkészítő csoportja az Elnöki Hivatal vezetőjétől azt az Ígéretet kapta, hogy mindent megtesz annak érdekében: a köztársaság elnöke fogadja az igazgatókat, ha lehet még az iskolaév végéig, mindenképpen azonban az új tanév kezdetéig. (bit) DUŠAN SLOBODNÍK: NINCS ETNIKAI TISZTOGATÁS Amint az várható volt, nem maradt visszhang nélkül Flórián Lászlónak, az Együttélés Politikai Mozgalom Külügyi Tanácsa elnökének felszólalása, majd Dušan Slobodník szlovák kulturális miniszter reagálása. Mindkettő az elmúlt hét végén hangzott el a németországi Flensburgban, az Európai Népcsoportok Föderalisztikus Úniójának 19. nemzetiségi kongresszusán. Hétfőn közöltük az Együttélés sajtóirodájának közleményét, tegnapelőtt Flórián László véleményét ismertettük. Ezúttal Dušan Slobodník minisztert kértük rövid interjúra. - Miniszter úr, ön miként értelmezi a történteket? - Kérem, én még most is föl vagyok háborodva. Minden szlovák állampolgárnak, minden szlovákiai politikai mozgalomnak, pártnak joga van szabadon kifejteni a véleményét itthon és külföldön, ám felelős közéleti személyiségek nyilvánvaló rágalmakat nem terjeszthetnek. Személy szerint és a kormány tagjaként tudomásul veszem az Együttélés Politikai Mozgalom dokumentumait, belpolitikai helyzetértékelését, habár azokkal nem értek egyet. Ám a rágalmakra mindenképpen reagálni kell, különösen külföldön. - Mit tart ön a Flórián László által előterjesztett dokumentumban rágalomnak? - Sok mindenről lehet vitatkozni, de egyben azt hiszem, minden becsületes ember egyetért: Szlovákiában nincs etnikai tisztogatás. Kérem ennek a kifejezésnek a boszniai véres tragédiák óta még szörnyűbb jelentése van. Miként rágalmazhatja bárki ezzel Szlovákiát? - Miniszter úr a szlovákiai magyarság aggodalmak között él. Több tény közül hadd említsem meg az alternatív oktatás tervezetét, amely mögött mindenképpen az erőszakos asszimiláció sötét terve húzódik meg... - Ez kérem nem igaz. A részletekről az oktatási minisztert kérdezze, azt viszont kijelenthetem, hogy a kormány egyik alapvető érdeke, hogy az itteni magyarság otthon érezze magát Szlovákiában. Nem lehet célunk a nacionalista érzelmek felkorbácsolása. Ezért kellene valamiképpen a legfontosabb kérdésekben szót értenünk. Egyik szlovákiai magyar párttól, politikai mozgalomtól sem kérjük, hogy váljék a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom szimpatizánsává, azt viszont szeretnénk, ha alapvető gazdasági, szociális gondjaink megoldásában partnereink lennének. Én személy szerint is a megbékélés, a konstruktív párbeszéd híve vagyok. Sorolhatnék adatokat, amelyek igazolják, milyen összeggel támogatjuk a szlovákiai magyar kultúrát. Az Új Szót kivéve minden szlovákiai magyar lap kap állami dotációt. - Miniszter úr, akár csak a lényeges kérdések és félreértések fölvetése is meghaladja e rövid beszélgetés kereteit. Ezért csupán annyit jegyzek meg, hogy a szlovákiai magyar pártok felelősséget érezve a magyarságért és Szlovákiáért, számos fontos dokumentumot nyújtottak be, amelyek visszhang nélkül maradtak, sőt elvetették azokat. így elképzelhetetlen az áhított párbeszéd. - A válasz ugyancsak hosszabb okfejtést igényelne. Ezért hadd mondjak annyit, hogy mi keressük a párbeszéd lehetőségét. A DSZM közös asztalhoz ült a Kereszténydemokrata Mozgalommal, tárgyaltunk a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal is. Még egyszer hangsúlyozom, nem szimpatizánsokat keresünk, hanem felelősségteljesen gondolkodó partnereket gazdasági és más gondjaink orvoslásához. Az Együttélés Politikai Mozgalom képviselőinek flensburgi felszólalása a viszálykodást szítja. Én kötelességemnek tartottam reagálni Flórián úr felszólalására. Nem igaz hogy fenyegetőztem. Annyit mondtam: a szlovák közvéleményt meg kell ismertetni ezzel a dokumentummal. Ez igy is lesz, de ez nem fenyegetés. Az igazsághoz tartozik az is, hogy Csáky Pált az Együttélés képviselőjének véltem, ezért a helyszínen elnézést kértem tőle. Sz. J. VIGYÁZAT, HAMIS BANKJEGYEK! (Munkatársunktól) - Élve a törvény adta lehetőséggel, Kassán is egyre növekszik azoknak a száma, akik devizaszámlát nyitnak Amint azt Mária Vankovának, a Kassai Általános Hitelbank pénzbeváltó részlege vezetőjének a tájékoztatásából megtudtuk, ügyfeleik közül néhányan meglepődtek, mert a pénzbetétel alkalmával kiderült, hogy a devizájuk közé hamis bankók is keveredtek. A bank pénztárosai csak az utóbbi hetekben 16 hamis amerikai 100 dollárost. 11 német 100 márkást és egy német 200 márkást szűrtek ki. Hogy mennyire ajánlatos tüzetesebben megvizsgálni a hozzánk kerülő valutát, azt a rendőrségi statisztika is alátámasztja. Az első negyedévben 34 esetben hamisított amerikai dollárt, 25 esetben német márkát és egyegy esetben hamis belga frankot, osztrák schillinget, illetve olasz lírát foglaltak le. (-szák) MILYEN LESZ AZ ÚJ PÉNZÜNK? Arról már beszámoltunk, hogy fokozatosan kicserélik a Csehszlovák Állami Bank által kiadott bankjegyeket, pénzérméket. Az új tízkoronás érmékkel már megismerkedhettünk, ezeket ugyanis február 8-tól forgalmazzák. Az 1,2 és 5 koronás érméket április 30-án jelentette meg a Szlovák Nemzeti bank, s ezek folyamatosan kerülnek forgalomba. A körmöcbányai pénzverdéből egyelőre nem szállítják Szlovákia valamennyi részébe ezeket az érméket, ezért megkértük Spalek Rudolfot, a Szlovák Nemzeti Bank pénzügyi osztályának igazgatóját, mutassa be őket. - Az 1 szlovák korona névértékű érmén a Körmöcbányai Madonna, a 2 koronáson a Nyitrai Vénusz, az 5 koronáson pedig egy lovas és a BIATEC felirat látható. Az érmék másik oldalán az állami címer van. A fémpénzek sorát a 10 koronás zárja, erre nagymorva kereszt került. A kisebb értékű fizetőeszközökre is az országra jellemző motívumok kerülnek: a 10 filléresre a zempléni nyolcszögletű harangláb, a 20 filléresre a Kriváň, az 50 fillérresre pedig a dévényi vár. Az érmék itthon készülnek... - Igen, és gyártásuk viszonylag kevés gondot okozott. A körmöcbányai pénzverde nagyon színvonalasan dolgozik. Az ottani szakemberekkel együttműködve sikerült olyan érmesorozatot előkészítenünk, amely megfelel a lakosság elvárásának is, ami a könnyű megkülönböztetést, a méreteket és a tömeget illeti. Természetesen nem hagyhattuk figyelmen kívül a gyártási költségeket sem. - Említette a könnyű megkülönböztetés szükségességét. Melyek az eltérések legszembetűnőbb jegyei? - Az érmék átmérője eltérő, a súlyuk 0,72 grammtól (10 filléres) 6,6 grammig (10 koronás) terjed. A 10 és az 50 filléres pereme sima, a 20 filléres, az 1 és az 5 koronás széle recézett a 2 és a 10 koronásé pedig sajtolt. A színük sem azonos: a fillérek, a 2 és az 5 koronás fehérek, az 1 koronás sárga, 10 koronás érme pedig sárgásbarna. - A papírbankók milyenek lesznek? - A méreteiket illetően a hazai hagyományokból indultunk ki. Hogy milyen motívumok kerüljenek a pénzre, annak eldöntését a kormányra bíztuk, mi csak javaslatokat adtunk. Tíz koronás papírpénz nem lesz, a 20-son Pribina, illetve Nyitra képe, az 50 koronáson Ciril és Metód lesz ábrázolva, a 100 koronásra Pál mester madonnája, illetve Lőcse kerül, az 500 koronást Ľudovít Štúr arcképe, illetve Pozsony díszíti. Az 1000 koronást Andrej Hlinkáról, illetve Rózsahegyről ismerhetjük fel, az új 5000-resre pedig Štefánik, illetve a Bradlo képmását nyomják. Persze nemcsak az a lényeges, hogy az új bankjegyek tetszetősek legyenek. Az is fontos: a minőségük olyan legyen, hogy hamisításuk lehetősége a minimálisra csökkenjen. Ezért nagyon gondosan választottuk ki a gyártásra vállalkozó partnereinket. DEÁK TERÉZ Ilyenek az új pénzérméink Vas Gyula felvételei AHOGY ÉN LÁTOM SVÉDORSZÁG ÉS BANGLADES KÖZÖTT Nagy János ungvári lakos 1953-ban Írott önéletrajzát juttatja az eszembe némely kisebbségi politikusaink öndefiniálási nyüzsgése. A sztori közismert. Moszkvai kezdeményezésre curriculum vitae-t írattak vele, és Nagy János így kezdte: „Hatéves koromig az Osztrák-Magyar Monarchia alattvalója voltam, majd 1918-tól 1939-ig a Csehszlovák Köztársaságban éltem, később a Magyar Királyság állampolgára lettem, 1944-től pedig a Szovjetunióban lakom." Mire a történelemben kevésbé járatos káderes összecsapta a kezét, mondván: „Elvtárs, hiszen akkor te egy világcsavargó kozmopolita vagy!" Erre Nagy János: „Születésem óta ki sem tettem a lábam Ungvár városából." Ha Nagy Jánosnak ma kellene életrajzot írnia, még azt is feljegyezné, hogy 1991 óta az önálló Ukrán Köztársaságban lakik. De ez már más kérdés... Politikusaink szerint voltam én már kisebbségi magyar. Majd 1989 után felgyorsult a történelem, és néhány hónapig nemzetiségi kisebbségi voltam, hogy később megtudjam, nem nemzetiségi, hanem nemzeti kisebbség tagja vagyok. Ezután Duray Miklós felvilágosított, miszerint nem is kisebbség, de nem is nemzetiségi, netán nemzeti kisebbségnek kellene magunkat minősítenünk, hanem társnemzetnek. Pedig ugyanazok voltunk és maradtunk. És akkor a közbülső konstrukciókról még nem is szóltam, amelyek helyi szinten fogalmazódtak meg Királyhelmectől Somorjáig. Alaposan feladtuk a leckét az ügyünkben nemzetközi fórumokon eljáró nyugati alkotmányjogászoknak, politológusoknak és politikusoknak. Flórián László, aki „az Együttélés Politikai Mozgalom, illetve a Szlovák Köztársaságban élő magyar nemzeti közösség nevében" körvonalazta jelenlegi helyzetünket, bizonyára ismét meglepte a Flensburgban jelen levő, nagyobbrészt Oxfordban, a Sorbonne-on vagy más nyugati egyetemeken pallérozott megfigyelőket azzal, hogy az egész „szlovákiai magyar nemzeti közösség" nevében szólt. Oly módon tette ezt, ahogy már a felvilágosodott reális szocializmus időszakában sem tették a felvilágosodottabb kommunista politikusok. Már a nyolcvanas évek második felében is csak a szellemi harmad- és negyedrendűek szóltak az egész nép, netán nemzet nevében. Már 1987-ben is csak azok ragadtatták magukat ilyen szónoki bravúrra, akik még elhitték, hogy a választások 99,9 százalékos eredménye valóban szivből-lélekből eredő realitás. Nem csodálkoznék, ha Flensburg és Flórián László szónoklata után a nyugati nemzetközi szervezetek sorra küldenék hozzánk a helyzetfelmérő csoportokat, amelyek azt vizsgálnák, miért vannak még a szlovákiai magyar „minority" körében oly erős hadállásai az egypártrendszernek. Egy egész nemzet, egy egész nemzeti közösség vagy akár csak egy falu lakossága nevében ugyanis eddig csak egypártrendszerben gondolkodók merészeltek nyilatkozni. Amit az Együttélés által kiküldött Flórián László Flensburgban produkált, az vagy tudatos ködösítés, vagy sajnálatos melléfogás, amely abból ered, hogy Szlovákia valahol Svédország és Banglades között helyezkedik el. Már elindult Nyugat felé, de még csak a Balkánnál tart. A nemzetközi diplomáciában, de a nemzetközi vitafórumokon is rendkívüli jelentősége van az általánosan bevett fogalmak használatának a kommunikációban. Nyugati partnereink nem tudnak sokat kezdeni az olyan merőben új fogalommal, mint a Duray Miklós által bevezetett „társnemzet". Értelmezni még csak hajlandók lennének, tudnák is. A baj ott kezdődik, hogy értelmezésére törekedve rájöttek arra, amit sok szlovákiai magyar már eddig is sejtett: a jelenlegi szlovák politikai garnitúra számára az itteni magyarság társnemzetté válása elfogadhatatlan. Márpedig olyan robbanásveszélyes helyzetben, amilyenben itt Közép-Európában a kommunizmus összeomlása után vagyunk, elfogadhatatlan követelések megfogalmazásának beláthatatlanok a veszélyei. Pontosan olyan hangot ütött meg az utóbbi hónapokban az Együttélés néhány vezetője^ amelynek lehetséges következményeitől leginkább tart Európa konszolidálódott nyugati része. így a szlovákiai magyarság iránt tanúsított nyugati jóindulat is veszélybe kerülhet némely politikusaink kísérletező kedve miatt. Flensburgban két hibát is elkövettek a jelenlevő szlovákiai magyarok. 1. Az összmagyarság képviseletére való utalással kétségbe vonták a pluralista demokrácia iránti hajlamunkat; 2. Azt a benyomást keltették, hogy követeléseik fokozásával a destabilizációt segítik elő térségünkben. Ezt valószínűleg még az sem tudja feledtetni, hogy a Flórián László által előterjesztett szöveg nagyrészt valós problémákat érintett. TÓTH MIHÁLY