Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-26 / 120. szám, szerda

1993. MÁJUS 26. SPORT PLUSZ 10 SPORTVILÁG '93 • AZ OLASZ élvonalban futballo­zó Napoli argentin sztárja, Daniel Fonseca maga Is elcsodálkozott azon a híren, amely az ő átigazolá­sáról szól. Az olasz újságírók ugyan­is tudni vélték, hogy az UEFA Kupá­ban a spanyol Valenciának 6 góllal „kedveskedő" Fonseca az AC Milán­hoz igazol át a nyáron. Sőt, azt is közölték a lapok, a milánói klub 35 millió dolláros rekordösszeget is hajlandó lenne fizetni a csatárért. „Ha létezne valamiféle megállapo­dás a két klub között, tudnom kelle­ne. Nekem viszont senki sem szólt rója" - állapította meg sajnálkozva a 23 éves argentin sztárjátékos. • JÓTÉKONY CÉLÚ sakktornán szerepelt Garri Kaszparov sakkvilág­bajnok Zágrábban, valamint olyan he : lyet keres Horvátországban, ahol fel­készülhet az angol Nigel Short elleni szeptemberi mérkőzésre. Kaszparov a jótékonysági tornán gyors partikat ját­szott húsz háborús veterán ellen, s a bevételt a lerombolt Vukovár városá­nak ajánlotta fel. • ILONA BRIESENICK, a néhai NDK egykori súlylökő világcsúcstar­tója és olimpiai bajnoka bevallotta, hogy pályafutása alatt hosszú időn keresztül doppingolt. A most 36 esztendős keletnémet exsztár, akit a világ Slupianek néven ismert meg férjhezmenetele előtt, egy berlini lapnak nyilatkozva ismerte el a dop­pingolás tényét. Elmondta, első al­kalommal 1979-ben nyúlt tiltott szer­hez, az anabolikus szteroidok közé tartozó izomépítő tablettát, Turina­bolt szedett. A következő évben, Moszkvában olimpiai aranyérmet nyert, 22,45 méterre javítva a világ­csúcsot. 0 BRAZÍLIÁBAN a Rio de Janeiro állam kormánya 5,5 millió dollár érté­kű segítséget nyújt a világhírű Mara­cana-stadion felújítására. Az 1950. évi világbajnoki döntőre megépített stadi­on állapota teljesen leromlott, s a re­noválás befejezését a vállalkozók au­gusztus végére ígérték. A lelátókat nemcsak átfestik, hanem korszerűsítik is, csak ülőhelyek lesznek a tribünön és ezzel biztonságosabbá is válik a létesítmény. A felújított stadiont a szeptember 19-i Brazília-Uruguay vi­lágbajnoki selejtezővel adják át a nagyközönségnek. • TOVÁBBRA IS IVAN HLINKA Irányítja a cseh jégkorong-válogatot­tat. A múlt héten egyéves szerző­dést írt alá a szövetség vezetőivel, segítője Jaroslav Walter helyett Sta­nislav Neveselý lesz. Hlinka nem vá­lik meg a Litvínovtól sem. • A SZLOVÁK Olimpiai Bizottság 15-20 sportoló részvételét tartja reális­nak a lillehammeri téli olimpián. Per­sze, ha a jégkorongozók sikeresen helytállnak a selejtezőben, akkor ez a szám megduplázódik. Továbbá két millió koronás támogatást adott a szö­vetségeknek: ebből egy milliót a sí­zők, fél milliót a jégkorongozók, 200 ezret a sílövők és 100 ezret a szán­kósok kaptak. • ALIG KEZDŐDÖTT el a pontva­dászat, máris háromhetes pihenőre kényszerül a japán profi labdarúgó­bajnokságban szereplő brazil Zico. A 40 éves játékos a Kashima Ant­lers csapatát erősíti, de a bajnokság második fordulójában, Yokohama el­leni találkozó. 18. percében izomsé­rülést szenvedett. Az orvosi diagnó­zis szerint a sérült láb tartós pihe­nésre szorul, így Zico, aki a bajnoki nyitányon három góllal járult hozzá csapata sikeréhez, legalább két for­dulótól távol marad. • A DOPPINGOLÁSÉRT négy évre eltiltott Ljudmila Narozsilenko felleb­bezni akar az IAAF döntése ellen. A 29 éves atlétanő korábban azzal ma­gyarázta a doppingolást, hogy amikor meghalt az édesanyja elájult a hír hal­lattán, s a kórházban adtak neki vala­mi olyan altatót, ami szerepel a tiltott listán, most újabb változattal állt elő. Ezúttal az elvált férjét okolja: „Tizen­egy évig éltünk együtt, s amikor meg­tudta, hogy otthagyom, a versenyzői karrierem kettétörésével próbált bosz­szút állni." Az egykori férj ugyanis mestere is volt a gátfutónőnek, s így lehetősége volt a szokásos proteina­dagot sztereoidokkal „feldúsítani". A féltékeny férj később beismerte állító­lagos bűnét, s az orosz szövetség azonnal eltiltotta az edzői tevékeny­ségtől, csakhogy egy felszarvazott férj kései beismerő vallomása nem fogad­ható el bizonyítékként... (sz) SOHA SENKI NEM ERTETT MEG IGAZAN DETARI LAJOS KITALALT Az olasz futball lázban ég, mindhárom európai kupában a döntőbe került: a Parma és a Juventus már megnyerte a KEK-et, illetve az UEFA Kupát, a Milan harmadszor BEK-finalista. S miközben a tifosik joggal ünnepelnek, és kárpótolva érzik magukat a Mondiale kudarca után, már megkezdődött a jö­vő évi bajnokságra a minden esztendőben viharokat kiváltó és százmilliárdo­kat megmozgató átigazolási szezon. KS Embervásár. A külföldi lapok gyak­ran emlegetik így ezt az időszakot, amely az idén alaposan megnövelheti egyik-másik játékos értékét. Roberto Baggio, aki két évi szenvedés után talált csak magára, és a távozás gon­dolatával foglalkozott, ma a Juve iste­ne, az olasz futball büszkesége. Ruud Gullit, akit már háromszor leírtak Mi­lánóban, újabb szerződéshosszabbí­tást írt alá, mert az élet bebizonyítot­ta, hogy amikor a Milan csapata meg­ingott, sérülések és eltiltások sújtot­ták, a göndörhajú „fekete tulipán" há­tára vette a csapatot és átsegítette a hullámvölgyön. Az eladó, és a lejárt szerződésű já­tékosokról lista forog kézen, s min­denkit (egytől ötig) csillaggal értékel a Guerin Sportivo. Nos, Détári Lajos neve is ott szerepel, méghozzá Gullit­tal együtt négy csillaggal. Egyetlen já­tékos neve mögött van csak öt csillag, s ez Rijkaard. De hogy Berlusconi haj­landó-e megválni a három hollandtól, az több mint valószínűtlen. Détári viszont biztosan megválik a tengerparti várostól. Egy fecske nem csinál nyarat, s hiába lett a szurkolók kedvence, egyedül - akár­csak a magyar válogatottban - kép­telen volt csodát tenni középszerű csapattársakkal. A vele folytatott be­szélgetés oldalakon át tart. Bajkeve­rő, túlfűtött, vitatkozó, önző, szeszé­lyes és szimuláns. Nem kedvező jel­zők ezek, de így kezdődik a képes sportlapban a bemutatása, bár a szerző rögtön leszögezi: ezek azon­ban csak egy részét képezik a jel­lemzésének. A szuperlatívuszok is megtalálhatók, elsősorban játékát Il­letően. Három esztendeje, amikor Bolognába érkezett, a lapok csak ar­ról cikkeztek, hogy a Juventus egyik legnagyobb tévedése volt, amikor őt Frankfurtban futni hagyta, és a gö­rög Olypiakosz játékosa lett. Döme akkor pályafutása csúcsán volt, a világválogatottban kezdőembernek számított, s nem is titkoltan többre vágyott, mint a kiesés ellen harcol­ni. De végül is Itália kék ege alatt ez lett a szomorú sorsa. Bolognában, ahol nem tudta benn tartani a csa­patát, és Anconában is, ahol már összeomlott a tengerpartiak homok­vára... Anconában pedig úgy tűnt, újra ma­gára talál. Öt hónapig lőtte a gólokat, a közönség kedvence lett. De a Serie B-ből felkerült újonccsapatban is kiful­ladt megfelelő társak nélkül. Őt kezd­ték el okolni, s ekkor szaladt ki a szá­ján edzője felé: „Magának fogalma sincs arról, mit érek én!" Nos itt kez­dődik a vele készült interjú. -A- Úgy gondolja, hogy Ön szimpa­tikus az olaszoknak? - Biztos, hogy nem mindenkinek. Tetszem azoknak, akik ismernek en­gem. Akik pedig nem, rögtön rámsü­tik: Détári mesterkélt, ellenszenves. Ma már rosszhírűnek számítok, legen­dákat szőnek minden szavamból. * Mindig kimondja, amit gondol? - Az igazat mondom, s az nem mindig tetszik a címzettnek. * Mert sértő, úgy kell ezt érte­nem? - Én egy kellemetlen ember va­gyok, ezért sokan kerülik is a társa­mmm ságomat. Mit gondol, miért nem kap­tam soha egy jó ajánlatot az élcsapa­toktól itt Olaszországban? • Talán mert nem volt elég sze­rencséje... - Más az igazság. Nem vagyok ra­vasz, aki látszólag hagyja magát hajlí­tani, de belül másként gondolkodik. Egyik-másik csapat inkább kisebb ké­pességű, de hajlékony játékost szer­ződtet. •k Hajlandó lenne egy kicsit változ­tatni a modorán, hogy egy nagycsa­patban fejezhesse be pályafutását? - Egyáltalán nem! * A bajnokság végén lejár a szer­ződése. Van már elképzelése, hogy hol folytatja? Azt hallani, hogy az Atletico Madrid és a Marseille is ér­deklődik... - Igaz, külföldi csapatok részéről mutatkozik érdeklődés utánam, de én Itáliában akarok maradni. Pedig tu­dom: már soha többé nem számítha­tok egy nagy egyesület meghívására, öreg vagyok. A nagy álmom, hogy a Juventus mezét viseljem, elszállt. Ta­lán egy középcsapatban esélyem len­ne a sikeresebb játékra. Még akkor is, ha most megtoldották jellemvonásai­mat eggyel: balszerencsét hozok min­den csapatra. • Balszerencsét? Milyen értelem­ben? - Hát... morálisan. A görög elnökö­met lecsukták, a Bologna csődbe ment, az Ancona vezetőit perbe von­ták... * Anconában jobban érzi magát, mint Bolognában? - Igen, van egy alapvető különbség a két város szurkolói között. Bologná­ban csodát vártak tőlem, s amint rá­jöttek, hogy egyedül nem vagyok rá képes, kikiáltottak bűnbaknak. Anco­nában viszont már maga a tény, hogy az élvonalban van a város csapata, sikerélményt ad és nem bántanak egyetlen játékost sem. * Most tehát elégedett és jó egészségnek örvend? A sérülések is mintha ritkábbak lennének, nem gondolja? - Hamis beállítás az egész! Én ak­kor is rendszeresen és keményen ed­zettem, sőt, játszottam, amikor sérült voltam, pedig pihennem kellett volna. Profi mentalitású labdarúgó vagyok, nem használok olcsó, átlátszó trükköket! * A kiesés szélén álló klubokban meghirdetett sajtótilalom megoldás a bajok ellen? Helyesnek tartja? - Nem. Nem hiszem, hogy ha az egész csapat hallgatásba burkolózik, az megoldás lenne. Kellene egy szó­vivőt kijelölni, aki az egyesület és a játékosok nevében is nyilatkozhat. A magam részéről csak akkor zárkóz­tam el a sajtó elől, amikon úgy érez­tem, hogy mondhatok bármit, úgyis ki fogják forgatni. •k Most már nem tart ettől? Akkor hadd kérdezzük meg: nagy játékos­nak, klasszisnak érzi magát? - Ahhoz, hogy valaki klasszisjáté­kosnak mondhassa magát, nagy csapat­ban kell játszania, ahol megfelelő társak vannak. De ha mást akar hallani: nem, nem érzem magam meg nem értett zse­ninek, mert magam sem tudom igazán el­dönteni, hogy futballzseni vagyok-e. De az biztos, hogy eddig soha senki nem ér­tett még meg igazán. Détári Lajos családja körében A magánéletében sem? Talán nem is lenne újra labdarúgó? - A magánéletem kiegyensúlyozott, boldog. Feleségem a volt edzőm lá­nya, s így ő tökéletesen megért en­gem. Megajándékozott még két ara­nyos kislánnyal, Dórával és Zsanettel, s ha velük vagyok, teljesen kicserélő­döm. Szó ami szó, a futball a hobbim, s ha újra kezdhetném, akkor is futbal­lista lennék. Idáig a beszélgetés, amely termé­szetesen rövidített. Hogy konkrétan hol folytatja Détári, az még nem dőlt el. Genova szépségeiről beszélnek. Ott kezdődik az olasz Riviera, és két nagy csapata is van... (le) AZ ÉGIEKBEN BÍZIK AZ „ESŐKIRÁLY" AYRTON SENNA ELÉGEDETT Túl az 1993. évi Forma-1-es világ­bajnokság első negyedén, Ayrton Senna a számára kedvezőtlen elője­lek ellenére szoros versenyben van régi riválisával, Alain Prosttal. Brazíli­ában, majd a Donington Parkban be­mutatott nagyszerű teljesítményével a háromszoros világbajnok újra bebi­zonyította, hogy versenyzőként nincs igazi ellenfele a száguldó cirkusz me­zőnyében. Azonban az, hogy a Willi­ams-Renault-k technikai fölényét ki­használó Prost csak kevéssel áll előtte a pontversenyben, még magát Sennát is váratlanul érte. Munkatár­sunk, Tóthmátyás Tibor beszélgetett a Forma-1 első számú sztárjával. • Az 1993-as szezon előtt senki sem várta, hogy a világbajnoki pont­versenyt négy futam után Ayrton Sen­na vezeti majd a Marlboro-McLaren­Forddal. Ön mennyire bízott ebben? - Egyáltalán nem bíztam benne. Amit az első futamon elértünk - két győzelem és egy második hely - az adott körülményekhez képest szinte hihetetlen. És Imolában lehetőségünk lett volna arra, hogy egy újabb máso­dik helyet szerezzünk, de az aktív felfüggesztés hidraulikája elromlott. Nagy kár, hiszen így hat nagyon fon­tos pontot vesztettünk el. A világbaj­nokság azonban még korántsem feje­ződött be, még sok minden történhet. • Mennyire szokatlan önnek egy olyan autóval versenyezni, amelyik egyelőre messze van a legjobbtól? - Valóban nagyon furcsa érzés. Bár nem teljesen új, azért még szo­katlan. • Domington Park után a nemzet­közi sajtó egyöntetű lelkesedéssel írt önről. Boldoggá teszi a siker? - Persze. Ott, akkor a teljesítmény előtt emelt kalapot a sajtó, akár ked­velt, akár nem, csak jót lehetett írni rólam. Olyan előadást látott a közön­ség azon a pályán, amelynek rajtam kívül tulajdonképpen nem volt több szereplője. • Szokott arra gondolni, hogy a következő verseny talán még jobb le­het? - Igen, hinni kell benne. Ez na­gyon fontos része annak, amiből az ember a lelkierejét meríti. Különösen fontossá válik akkor, amikor néhány műszaki problémát egymagam nem tudok megoldani. Valamire mindig szükségem van, ami tartja bennem a lelket és nem engedi, hogy lemond­jak a vágyról, amely a győzelem felé hajt. Néhány alkalommal már előfor­dult, hogy nem a végeredmény moti­vált, de olyankor is az volt a célom, hogy a maximumot hozzam ki ma­gamból. • Ha önmaga ellenfele lenne, mit tenne azért, hogy legyőzhesse Ayr­ton Sennát? - Nagyon nehéz feladat volna... Őrült harc lenne, az biztos. De hogy sikerülne-e...? • Mennyivel jobbak azok a moto­rok, amiket a Benetton használ, mint amit a McLarenban építenek? - Legalább harminc lóerővel erő­sebbek; ez Silverstone-ban hét­nyolctized másodpercet jelent körön­ként. • Mennyi esélyt lát arra, hogy a következő versenyen legyőzik a Willi­amseket? - Rendes körülmények között óriá­si lesz az előnyük, talán nem akkora, mint Imolában, de azért éppen elég a győzelemhez. Megint az esőben, vagy valamilyen váratlan fordulatban reménykedem. Sosem tudni előre, mi történik majd a pályán... FERENCZY EUROPRESS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents